Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.
Fülszöveg:
„Naomi Bowes gyermekkorában egy éjjel titokban apja nyomába szegődik, és azon
az éjszakán az ártatlanság számára örökre elvész. Iszonyú dolgokat fed fel
azáltal, hogy kiszabadít egy erdei veremben fogva tartott lányt, ezzel
hírhedtté téve apját, aki a borzalmas bűnöket elkövette.
Naomi
Carson néven sikeres fotóssá válik, és utazásai során egyszer csak rátalál egy
olyan helyre, amely rendkívüli módon vonzza – ez azonban több ezer mérföldre
van mindentől és mindenkitől, amit és akit addig ismert.
A
nő szeretné fenntartani magányos életformáját, Sunrise Cove lakói azonban
valami módon folyton elérik, hogy megnyíljon előttük – különösképpen az
eltökélt Xander Keaton.
Naomi
érzékeli, ahogy sorra leomlanak a maga köré emelt falak, és annak is tudatában
van, hogy titkon mindig is arra az életre vágyott, amit ez az új helyzet tálcán
kínál neki. De már oly sokszor kellett rádöbbennie, hogy a múlt fenyegető árnya
mindenhová követi…”
Megjelent
a GABO kiadó gondozásában 2016-ban.
Fordította:
Gázsity Mila
Fordítás
alapjául szolgáló mű: Nora Roberts: The Obsession
Oldalszám:
596
ISBN:
978-963-406-318-6
Itt
olvashattok a könyvből részletet:
Itt
pedig megrendelhetitek:
Aki
régebb óta követi már a blogot, az tudja, hogy nagyon szeretem Nora Roberts
könyveit, legyen az krimi, romantikus vagy akár fantasy. Eddig huszonegy
bejegyzés született, ez lett a huszonkettedik. Bár van még olvasatlan könyvem
tőle nem is kevés (pl. az újabbak közül a Boonsboro Inn trilógia vagy az
O’Dwyer-örökség trilógia), úgy gondoltam most a legújabb könyve az, aminek
engedem magam elcsábítani. Miért pont ennek? Mert imádom a borítóját és megkapó
a fülszövege. Elég sok múlik azon, hogy mennyire figyelemfelkeltő a könyv
bemutatása, szerencsére a GABO kiadó hasonlóan néhány másik kiadóhoz erre
nagyon odafigyel.
Ahogy
Nora Robertstől már megszokhattuk, egyből belevágott a dolgok közepébe. Az első
három fejezetben megéltem az első sokkomat, éreztem, hogy ez jó kis történet
lesz. Izgalmas, fordulatos, lendületes. Bár a romantikus kategóriába sorolták,
a romantikus krimi a megfelelőbb kifejezés. Hangulatilag, felépítésileg kicsit
A tanú című könyvre emlékeztet, amit szintén Roberts írt és egyik kedvencemmé
vált (a nyomkövetőkön kívül persze). A krimi szál mindvégig jelen van a
történetben, ám a történet magját / közepét a romantikus szál tölti meg. Olyan,
mint ha keretbe foglalták volna. Az elején kapunk krimit, aztán átvált
romantikusba, aminél azért érezhető a krimi szál miatti feszültség, majd újra
lassacskán belecsúszunk a krimi részbe.
Naomi karakterét az első pillanatban megszereti az ember. Okos, aranyos, segítőkész
kislány még, amikor először olvasunk róla, aki rengeteg kemény dolgon megy keresztül
gyerekként. Erős, szívós, büszke és gondoskodó. A szemünk előtt változik
felnőtté.
Mason, Naomi öccse szintén a kedvelt karakterek táborát erősítette, ahogy a család
többi tagja is. Tetszett, hogy a durcás kisfiúból egy érett férfi lett.
Tiszteletet ébresztett bennem azzal, amit tett már tiniként is. Igazán kíváncsi
természet, elhivatott, gondoskodó.
Seth:
az egyik kedvenc szereplőm a történetben. Igazi szuper nagybácsi illetve
pótapa, aki teljes szívébe fogadta a két gyerkőcöt, amikor a legnagyobb
szükségük volt rá.
Harry:
Seth élettársa szintén kedvelt karakter, ő volt az, aki rávette Naomit, hogy
mindig mindent mondjon el őszintén. Szakács, ezen felül pedig szeret
gondoskodni a családjáról. Naomit és Masont saját gyermekeként szereti.
Kevin
Banner építész: harmincas férfi, alkatra nem magas, viszont izmos. Állkapcsa erős,
határozott vonalú. Házas, két gyermek (egy fiú Tyler és egy kislány Maddy)
apja.
Jenny
Banner: Kevin felesége, családanya. Humoros, kedves, aranyos, ráadásul hobbi
restaurátor. Szereti helyrehozni a kissé rozzant bútorokat. Egy boltban dolgozik, ahol ő a főnöknő jobbkeze.
Xander
Keaton: sűrű, sötét haj, mélykék szem, csontos arcél, éles, szabályos vonalú
arc, borosta. Jóképű, kemény legény. Hosszú láb, jelentős méretű kéz. Ezen felül a természete is megkapó. Humoros, kedves, intelligens, ugyanakkor makacs és erős akaratú férfi, aki igyekszik elérni mindig, amit akar.
Történetünk
1998-ban kezdődik, amikor Naomi és családja élete teljesen megváltozik egy
szörnyűségnek köszönhetően, majd éveket átugorva tanúi lehetünk a fontosabb
változásoknak, amik bekövetkeztek az életükben. A 109. oldaltól napjaink
eseményei tárulnak a szemünk elé, 2016-ot írunk, Naomi pedig önálló, felnőtt
nő, aki nagy lépésre szánta el magát.
Imádom
a szereplőket, akik körülveszik Naomit. Jó kis csapat, a karakterek
szerethetőek. Xander igazi etalon férfi, mindig mosolyt tud csalni az arcomra. Szerettem, ahogy pártfogásába fogta Tagot,
akit elég sokáig névtelenként ismertünk, mert Naomi nem volt hajlandó
elnevezni. :D Aztán végül csak rávette magát, és attól a pillanattól Tag
otthonra talált. :)
A
történet mindvégig feszültséggel volt tele, bár ahogy haladtunk a történettel,
úgy váltotta fel a kínos és kellemetlen érzéseket valami jobb, több.
Szerettem Jenny-t és Kevint, ahogy Loot, és Xander együttesének tagjait is. A gyilkosságokat leszámítva tényleg eszményi kis városba költözött Naomi szirti házában én is eltudnám képzelni az életemet. Főleg ilyen emberekkel körülvéve.
Imádtam, hogy a fotós téma a középpontban állt, rengeteget olvashattunk Naomi munkásságáról, az ábárzolásokról, fényviszonyokról.
Egyik
kedvenc jelenetem az volt, amikor Mason és Xander megismerkedtek, majd Naomi
beszélgetett Masonnel.
„ - Akkor talán elkezdem Xandernek szólítani. Egyébként pedig miféle név ez?
- Ezt a te neveddel még képes vagy komolyan kérdezni, Mason?
- Dugulj el –vágott vissza az öccse, és felállt az asztaltól, hogy segítsen leszedni.”
Ennél
már csak Xander szerelmi vallomása volt, amin jobban kuncogtam. Tetszett, hogy
Naomi megtalálta a párját makacsságban is. Xander bármilyen oldalát mutatta, az
tetszett. Olyan karakter, akit lehetetlen utálni.
A
másoló sorozatgyilkos személyét már az elején megtippeltem, minél jobban a
történet mélységeiben jártunk, annál biztosabb voltam, majd az 559. oldalon
kaptam egy újabb utalást, amiből azt mondtam, hogy „megvagy rohadék”. Igazam
lett. Bár mindvégig sejtettem ki az, aki a sok szörnyűséget elköveti, ugyanúgy
élveztem a történetet, a cselekményeket, azt hogy a romantikus és a krimi
kellemes egyensúlyban volt, és hogy a családias kisváros lakói a szívemhez
nőttek egy pillanat alatt.
Történet,
szereplők, borító mind-mind tíz pontos nálam. Hamisítatlan Roberts. A
Nyomkövetők és A tanú után újabb kedvenccel gazdagodtam.
A történet akkor kapott volna még + pontot, ha Seth, Harry és Mason is többet lett volna benne. Persze akkor már egy hétszáz oldalas könyvről beszélnénk.
Apró
megjegyzés: én is akarok egy saját Xandert magamnak.
Pontozás:
10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése