Idézet

"Olvasd, nézd, hallgasd azt, amire a szervezeted vágyik, meglátod, minden hangulatodra, állapotodra találsz műfajt, s azon belül keresd azt a darabot, amelynek színvonala megüti a mértékedet." /Vavyan Fable/

"A jó könyv mindig megtalálta, ma is megtalálja azokat, akiknek íródott." /Vavyan Fable/

2016. szeptember 25., vasárnap

Leitner Olga: Púder nélkül

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmazhat!
(Elvétve trágárnak nevezhető kifejezés is található az idézett részekben.)


Fülszöveg: „Szingli vagy és valakinek ez nem tetszik? Anya vagy és úgy érzed, nem vehetsz fel egy normális ruhát, mert beszólnak? Néha az élet minden területén elvárják, hogy nő legyél, és ezt nem bírod? Fiatalnak érzed magad, de látva a tiniket úgy gondolod, hogy egy évezred választ el a mai trendektől? Nem mindig jó a szex? Egy kicsit mosd le a púdert, és kezeld lazán a dolgokat!
Leitner Olga legújabb könyvében eredeti, sőt néha meghökkentő válaszokat találsz többször feltett kérdésekre. Ha kell egy kis leitnerolgis sodrás, ha kíváncsi vagy egy valódi nő néha megalkuvást nem tűrő véleményére, akkor épp azt a könyvet tartod a kezedben, amit neked találtak ki.”
A könyv megjelent 2016.09.12-én az Athenaeum kiadó gondozásában.
ISBN: 978-963-293-603-1
Oldal: 256
Műfaj: lektűr

Az előszó most is Borsos-Kőszegi Erika pszichológusnő nevéhez köthető, aki már az elején felkészít minket arra, mi vár ránk Leitner Olga következő könyvében.
„Minden történetén, minden kis poénján és keserédes sztoriján túl Leitner Olga könyve azt mondja az olvasónak, hogy ideje végre elgondolkodni a női szerepeken. Ideje nem sablonként kezelni az anya – szexistennő – feleség – dolgozó ember körforgást, hanem ténylegesen belegondolni ezeknek a szerepeknek a nehézségeibe, nem csak a lózungok szintjén. Ideje azt a tiszteletet is megadni, amellyel a megalázó szexista megnyilvánulások a minimumra csökkenthetőek, és amivel ugyanannyit érhet egy nő a munkaerőpiacon, mint egy férfi. A nő ne lehessen megvetés tárgya! Akkor sem, ha nem szeretne szülni, és akkor sem, ha hat gyereket nevel. Ne jöjjön szembe mindennap egy olyan újsághír, amelyben bántalmazott, lelkileg összetört, megerőszakolt, legyőzött nőket kell látnunk! A gyengébb nemnek kijár a tisztelet ezekben a helyzetekben. A többiben pedig meg tudja védeni magát, köszöni szépen.” 
Szerencsére most is jelen van a nélkülözhetetlen humor, amit annyira szerettem már az előző, Bakker, azok a csodddálatos férfiak! című könyvében is.
 
A szerző a könyvével
Leitner Olga a könyv bevezetőjében az alábbi sorokkal indít:
„A nő! Kifürkészhetetlen, izgalmas, vonzó, titokzatos, ugyanakkor rém idegesítő, kiszámíthatatlan és olykor labilis.”
Valószínűleg, most a férfiak is hevesen bólogatnak, főleg a kiszámíthatatlan jelzőn. Ám lássuk be, igaz. Sokszor még mi magunk sem értjük teljes mértékben, hogy mi is a helyzet. A férfiak sokat panaszkodnak, hogy egyszerűen nem lehet rajtunk eligazodni, de vajon nekünk sikerül-e? Mi mennyire látjuk át akár a saját, akár más nőtársunk viselkedését?

Olvasás közben ugyanazt tapasztaltam, mint a szerző előző könyvénél. Megmosolyogtam egy-egy felvetést, hevesen bólogattam, vagy épp nagyokat hümmögtem és elgondolkoztam azon, vajon ez mennyire igaz rám? Tudjátok, hogy van a mondás: „Kinek nem inge, ne vegye magára…”
Senki ne higgye, hogy ez egy öntömjénező könyv, vagy, hogy azért jött létre, mert a nőket hivatott piedesztálra emelni, mert ez nem így van. Ahogy a szerző az előző kötetében a férfiak viselkedéstípusait soroltatta fel, kérdéseket tett fel nekik és górcső alá helyezte őket, ez a kötet azért jött létre, hogy a nőkkel ugyanezt tegye.

Szerettem, hogy a könyvnek van mondanivalója. Már a tizenharmadik oldalon úgy voltam vele, hogy rögtön ott egy kis elgondolkodni való, kortól, nemtől függetlenül mindenkinek.
„Egy személytelen világban, ahol mindenki csak kommentelget, ahol név nélkül osztjuk az észt vadidegen embereknek és törünk pálcát ismeretlenek felett, ott senki, de senki ne mondja meg, hogy én vagy te, hogyan éljünk, gondolkodjunk, miben higgyünk. Az irigy, rosszindulatú megjegyzéseket pedig tanuljuk meg kezelni. Mert tudom, hogy az egészséges egoizmus nem egyenlő a beképzeltséggel. A határozottság nem egyenlő a bunkósággal. És a céltudatos élet nem azt jelenti, hogy másokon átgázolok. A humor pedig… Hm. A humor a legfontosabb. Ha valakinek nincs, vagy nem érti, az szegény ember. Mert humor kell a tragédiában, a kétségbeesésben, a szürke hétköznapokban és a gyereknevelésben is. Na, ott kell aztán csak igazán. Mert a humor nem azt jelenti, hogy valaki nem tud felelősségteljesen gondolkodni, és nem tud komoly témákhoz kellő komolysággal viszonyulni. A humor olyan, mint a fűszer. Finom a kaja anélkül is, de ha azzal jobb lehet, miért ne legyen?. A humor akkor is élvezhetővé teszi az életet, amikor úgy gondoljuk, hogy baromira nem az. Amikor érezzük, megbántottak, becsaptak, hazudtak. Én ilyenkor felnézek az égre, és századjára, ezredjére is azt gondolom: Köszönöm! Mert minden úgy jó, ahogy van…"
Rengeteg olyan témát, élethelyzetet vet fel a szerző, amikor bizony csak nagyokat hümmögünk, bólogatunk vagy fejet csóválunk, ám biztos, hogy érezzük, van benne némi igazság. Láttunk már ilyet, vagy épp mi magunk is voltunk ebben a helyzetben.
Tetszett, hogy szó esett a nők elvárásairól, a világban való elhelyezkedésükről, a viselkedési szokásokról, a tényekről és a tévhitekről. Leitner Olga kendőzetlenül ír arról, hogy milyenek is a nők. Ahányan vagyunk, annyi félék, s talán ez így is van jól. Kivesézte a világhoz és egymáshoz való hozzáállásunkat, milyenek vagyunk párkapcsolatban vagy szingliként, esetleg családanyaként. Kell-e nekünk romantika, illetve milyen legyen a szex? Mi az, amit nem szeretünk? Mitől mászunk egyenesen a falra? Jó nekünk nőként, vagy inkább lennénk férfiak?
Az alábbi gondolat a könyvben fogalmazódott meg, amellyel én mélyen egyetértek:
„Tiszteletben kell tartani a másik személyiségét, nem megváltoztatni, nem szolgának vagy tulajdonnak tekinteni őt. Önálló, autonóm emberként kezelni, szövetségesként, akivel azért vagyunk, mert együtt jobb, szebb, teljesebb és nem utolsósorban könnyebb is.”
Az ötödik fejezetben, amikor kitér a szerző a feministákra, a feminizmus átalakulására, az elnőiesedett férfiakra, illetve a nőietlen nőkre bizony hevesen bólogattam. Leitner Olga vállalta, hogy a mondandójával nem lesz mindenkinél népszerű, de nem is ezért írta le a véleményét. Én pedig vállalom, hogy bizonyos pontokban határozottan egy véleményen vagyok vele.
„Már így is túl sok lányos pasi és nőietlen nő szaladgál… Mert ugye létezik az a pasi, aki férfinak érzi ugyan magát, a nőket szereti, de kurvára nem néz ki alfa-hímnek, de még egy ómegának sem. Vagyis szűk naci, boka kilóg, gizda, porcelánbabaarc… Szőr egy deka sincs rajta, mert mindenhol borotválja magát, kiszedi a szemöldökét, sőt manikűröshöz, pedikűröshöz, kozmetikushoz jár. Többször, mint én – és itt sem az a lényeg, hogy odajár, inkább az, hogy mi fontos számára, és mi nem. Felvesz simán lyukacsos topot, igen, topot, hasa kivan, mint nekem anno,tinikoromban a technóbuliban. Félreértés ne essék, nem a melegekről beszélek. Sőt! Ki tehet arról, hogy milyen a tesztoszteronszintje? Ellenben, ha valaki heteroszexuális férfinak vallja magát, háát…  Megnézném a nőjét. És természetesen csak a külsőről beszélek. Mert a haspólótól függetlenül lehet az illető teljesen normális fazon.”
Bár eddig még csak egy könyvet olvastam Leitner Olgától (ez a második), határozottan állíthatom, hogy bármikor szívesen olvasnék tőle. Méghozzá azért, mert kendőzetlenül és őszintén ír, olyan témákat boncolgat, amin érdemes lenne elgondolkozni mindenkinek, ráadásul olyan stílusban tárja mindezt elénk, ami magával ragadja az olvasót. Nem az a lényeg, hogy pro vagy kontra állást foglaljunk a felvetett témákban, sokkal inkább az, hogy elgondolkozzunk ezeken, mérlegeljünk, és ne hagyjuk, hogy a társadalmi konvenciók határozzák meg, mit gondoljunk.

A mai tinikről szóló gondolatokhoz is csak bólogatni tudtam. Sokszor engem is elborzaszt, hogy milyen értékrenddel rendelkeznek a mai tizenévesek. Egyiknek-másiknak semmi sem szent, vagánynak tartják, ha belemennek ész nélkül mindenbe, ráadásul nincs egy csöppnyi félelemérzetük sem.
Annó a mi időnkben (és most nem kell nagyon öregnek gondolni, 87-es évjárat vagyok) ha valaki így beszélt volna, mint a mai lányok többsége, visszakézből kaptunk volna egy nevelő célzatú pofont bármelyik felnőtt ismerőstől, legyen az tanár vagy hozzátartozó, nem feltétlenül kellett a szülőnek megtennie (nem, nem vertek a szüleim). A tanároknak sem mertünk visszaszájalni, mert ott akkoriban még volt tekintélyük, és ha panaszkodni mertél a szüleidnek, hogy xy tanár úr nyaklevest adott, nem estek a szülők a tanárnak, hogy azt miért is kellett, hanem kaptad a szüleidtől a következőt, mert biztos okkal történt.
Kevesebb dolgot engedtünk meg magunknak, megvolt még a felnőttek felé a tisztelet, bár mi is feszegettük a határainkat, azért tudtuk, hogy mennyi az elég. Nem lógtunk az elektromos bébiszitteren (nem is volt akkoriban), nálunk a nyári szünet a barátokkal meg családdal való közös programot jelentette, bringa, mozi, nyársalás, kirándulások, nagy beszélgetések vagy akár társasozás is szóba jöhetett, egyáltalán nem számított cikinek.
A mi korosztályunk még tudja, hogy pl. az alábbi képen látható két dolog milyen összefüggésben van egymással.
Azt is tudtuk, hogy ha nem érünk haza időben, az valami szankciót von maga után. Én például egyszer feszegettem a határaimat, a megszabott este nyolc helyett öt perccel később értem haza, aminek az volt a következménye, hogy egy hétig nem mehettem sehova, hiába volt nyári szünet, meg csak öt perc a késés. Nem ebben egyeztünk meg a szüleimmel, s bár akkoriban iszonyatosan igazságtalannak éreztem, mai fejjel beláttam, igazuk volt. Nem volt kegyelem, de ezáltal meg is tanultam a rendet, és igyekeztem alkalmazkodni a szabályokhoz. Hiába a sok lázadozás, bizonyos szabályok kellenek. Most is kellenének. Ahogy Leitner Olga írt azokról a régi szép időkről, bennem is felelevenedtek az emlékek. Ezt köszönöm, jó volt egy kicsit nosztalgiázni. Ráadásul nagyon okos dolgot vetett fel, jó lenne, ha a mai tinik is megfontolnák ezt:
„A lányok miért hívják ki maguk ellen a sorsot? Amióta világ a világ, a férfiak mindig kiszúrták maguknak a lengébb öltözetű nőket, és ez ma sincs másképp. Ezért kell legalább arra vigyázni és figyelni, hogy megfelelő társasággal legyünk egy szórakozóhelyen, ahol nem hagyunk magára senkit, nem megyünk el sehova vadidegenekkel és nem fogadunk el piát. Még a sajátunkat sem hagyjuk ott sehol. Ez elővigyázatosság.”
Bár humorral tűzdelt írásról van szó, ne tévesszen meg senkit a látszat, mert komoly témákat is boncolgat a szerző. Sőt… a témákat tekintve szerintem egyiket sem kellene elbagatellizálni. Szerencsére a szerző tudja, hogy mikor és hogyan fűzze bele a humoros megjegyzéseket, és mikor legyen teljesen komoly.  
Ahogy azt az előző kötetnél is tapasztaltuk, információt gyűjtött az adott nemtől (igen széles korosztályi palettáról válogatva). Nem csak úgy levegőbe dobálózva ír rólunk, nőkről. Nem bizony! Meginterjúvolt néhány hölgyet, a válaszaik pedig név nélkül be is kerültek a könyvbe, tehát nem csak a témákról olvashatunk, hanem nőtársaink reakcióival is találkozhatunk.

Miről is szól a könyv? Nőkről, női sorsokról, hozzáállásról, a nők szerepéről a társadalomban, az elvárásokról, a szingliségről, a kapcsolatokról, a családról, a romantikáról, a szexről, a feminizmusról, az abortuszról, a gyerekvállalásról, a mai tinikről, az anyaságról, karrierről, és még megannyi másról. Rengeteg téma, nézőpont, elgondolkodni való, kevesebb, mint háromszáz oldalon.  Ahogy az előző kötetben a férfiak viselkedése és élete került górcső alá, most a nőké. Azonban mindkét kötetben jócskán szerepet kapott a másik nem is, tehát duplán érdemes mindkét nem számára a könyv elolvasása. Esetleg mindkettő felfedezhet olyan dolgokat, amire szükség lehet a későbbiekben. Nekem személy szerint egyik kedvenc részem (bár minden téma kivesézése tetszett) az volt, amikor a könyv vége felé bekerült egy interjú, amit az egyik férfi ismerősével készített, aki véleményt alkotott a nőkről. Na, emberek, már azért érdemes elolvasni a könyvet! Komolyan mondom. Nagyon okos dolgokat vetett fel az úr, érdemes rajtuk elgondolkodni. Garantáltan lesznek olyan dolgok, amiket a könyv elolvasása után másképp fogtok látni.

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak, ezt a könyvet határozottan érdemes ajánlani mindenkinek nemtől függetlenül.

Pontozás: 10/10

Téma, kivitelezés, humor: mind maximális pont. 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése