Fülszöveg: „Rejtélyes
gyilkosságok tartják rettegésben Stockholm békés lakóit, a véres puzzle
kirakása pedig Conny Sjöberg felügyelőre és kis csapatára vár. Sorra kerülnek
elő a holttestek, egy zseniális és elfajzott sorozatgyilkos mestertervének
áldozatai… de mi az indíték? Harmincnyolc évvel ezelőtt kinyílt egy ódon villa
kapuja, és kisereglett rajta egy csoport óvodás. Majd újra megcsikordult a
rozsdás vasajtó, s félve előbújt még egy kisfiú és egy kislány. Ami ezután
történt, annak nem lett volna szabad megtörténnie… Az igazság pedig
elviselhetetlenül fájdalmas… Carin Gerhardsen világhírű sorozatának első
kötetében egy felejthetetlen sorozatgyilkos lelkébe látunk, aki céltudatos,
kíméletlen és megállíthatatlan. A Mézeskalács ház igazi csemege a vérfagyasztó
krimik szerelmeseinek. Carin Gerhardsen eredetileg matematikusnak tanult,
regényeit is a szakmájától elvárható pontossággal és kíméletlen logikával építi
fel. A Stockholmban játszódó Hammarby-trilógia az egyre népszerűbb skandináv
krimik rajongóinak új kedvence világszerte. Méltatói a The Wire (Drót) című
tévésorozathoz hasonlítják; meglepő és fordulatos történet, hiteles szereplők,
eszeveszett tempó. Stieg Larsson, Jo Nesbo és Camilla Läckberg olvasóinak
kötelező.”
Kiadta az Athenaeum kiadó
2013-ban.
Fordította: Teplán
Ágnes, Markwarth Zsófia
Fordítás alapjául szolgáló mű:
Carin Gerhardsen: Pepparkakshuset
ISBN: 978-963-293-242-2
Oldalszám: 328
Verner von Heidenstam svéd
költő egyik versével nyit a könyv.
Ezután jön a bevezető
történet, ami azonnal felborítja az ember lelki nyugalmát. Azt hiszem ez az
első közös az eddig olvasott skandináv krimikben. Nincs idő ráhangolódásra,
rögtön a bevezetővel sokkolják az olvasót.
Ezt követi egy számomra
kicsit lassú felvezetés, de végül rátalál az írónő a megfelelő ritmusra és
információadagolásra.
Samuel Bjørk könyvei után
számomra eléggé nehéz volt a váltás. Az ő könyveiben pörögtek az események, míg
ezt a történetet a visszafogottság jellemezte. Ami közös mindkettőben, az nem
más, mint a személy és helységnevek „furcsasága” és nehéz kiejtése. Míg Bjørk
regényeinél mindig volt valami csavar a gyilkosságokkal kapcsolatban, s az
utolsó fejezetekig nem tudtad ki a gyilkos, Gerhardsen történeténél azonnal
ráérezhetünk, bár van egy bizonyos pont, ami elvisz rossz irányba, mégis hamar,
talán túlságosan hamar rájövünk a megoldásra.
Teljesen más a két író
történetének szerkezeti felépítése, kidolgozása, így ha egy skandináv krimikkel
ismerkedő kezdő kérdezné, melyiket ajánlanám elsőnek, mindenképpen az „egyszerűbb”
Gerhardsen könyvet adnám indításként, aztán persze hozzátenném, hogy Bjørk
regényei határozottan tarolnak majd, ha szeret nyomozni. S ugye ott van Kati
Hiekkapelto Fekete Anna sorozata is, amit kár lenne kihagyni.
A mézeskalács ház több
szemszögből vetíti elénk a cselekményeket. Egyrészt van a leíró
cselekményábrázolás, a nyomozók és az egyik főszereplő szemszöge, másrészt
viszont a gyilkos naplója, ami által betekintést nyerhetünk a gyilkos
lelkivilágába, érzéseibe. Bár nem gondolom, hogy más emberek kivégzése lenne a
megoldás a problémára, határozottan együtt éreztem néha a gyilkossal, megértettem,
hogy mit miért tesz. A múltja irányította a jelenben, ami pedig megpecsételte a
jövőjét. A kiskorában ért vagy látott bántalmazások, kegyetlenkedések miatt
soha nem lehetett teljes ember. Aztán egy nap meglátta az egyik bántalmazót a
régmúltból, s elpattant benne valami. Elégtételt akart venni az elszenvedett
dolgokért. Mindenkin.
Az egyik főszereplő is mindig furcsa
volt a külvilág számára, beilleszkedési zavarokkal küzdött, nem járta ki az
iskolát, magányos volt és boldogtalan, ám ő mégsem lépte át a határt.
Ez is azt bizonyítja, hogy sok
függ attól, hogy kinek milyen a hozzáállása.
A történet nehézkesen indul,
többször ellaposodik, ám a gyilkosságok és maga a gyilkos naplója érdekesre
sikerült.
Remélem a Hammarby sorozat
következő köteteiben bátrabban és részletesebben ír a szerző a gyilkosságokról
és nyomozásokról, s nem utolsó sorban a szereplőkről.
Pontozás: 10/7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése