„Egy
tinédzser lány eltűnik az ifjúsági otthonból, ahol nehezen kezelhető társaival
élt együtt. Nem sokkal később a Holger Munch nyomozó által vezetett oslói
gyilkossági csoport talál rá a rituális módszerekkel megölt fiatal lány
holttestére. Mia Krüger, sztárnyomozó továbbra is heves küzdelmet folytat
öngyilkos gondolataival és gyógyszer- illetve alkoholfüggőségével – amit az
ügyben való elmélyedése tovább bonyolít. Mia még mindig az ikertestvéréről,
Sigridről álmodik, akinek heroin túladagolás miatt bekövetkezett halála
továbbra sem hagyja nyugodni. De mégis mi történt valójában Sigriddel?
A nyomozás
egyelőre falakba ütközik, amikor egy titokzatos hacker egyszer csak felveszi a
kapcsolatot Gabriel Mørkkal, a csapat rendszergazdájával, hogy egy igen
felkavaró felvételt mutasson neki a meggyilkolt lány végzetéről. A filmben
feltűnik a bagolynak, a halál madarának öltözött tettes bizarr körvonala is.
A bagoly röpte Samuel Bjørk
újabb kifinomult és bonyolult, pszichológiailag megrázó krimije. Ezúttal
mélyebbre áshatunk a Magányos utazóban megismert karakterek életében, akik
nemcsak egy bonyolult emberölés megoldásában és egy brutális gyilkos
megállításában próbálnak helytállni, hanem igyekeznek a saját életüket tarkító
kihívásokkal is dűlőre jutni.”
Megjelent az Athenaeum kiadó
gondozásában 2016. május 31-én.
Fordította: Papolczy Péter
Fordításul szolgáló mű: Samuel
Bjørk: Uglen
ISBN: 978-963-293-157-9
Oldalszám: 440
Műfaj: krimi, thriller
Samuel Bjørk-nek sikerült az,
ami eddig még csak keveseknek, már a könyv elején tetőtől talpig megdöbbentett.
Percekig csak néztem magam elé arra gondolván, vajon ebből mit fog kihozni a
szerző? A válasz pedig nem más, mint egy határozottan izgalmas,
elgondolkodtató, néha beteg, de egyáltalán nem kiszámítható történetet, ami
abszolút felcsigázza az olvasó érdeklődését, magával ragadja, s nem is ereszti
az utolsó oldalakig.
Ahogy azt már megszokhattuk, a
szerző egy bevezető történettel indítja a könyvet, ami utalhat bizonyos
cselekményszálakra, ám épp csak elejt néhány információmorzsát, amivel felkelti
az érdeklődésünket.
Történetünk elején megismerhetjük
Tom Pettersont, aki botanikusként látogat el cselekményünk színhelyére, hogy
nyilvántartásba vegye az ott található északi sárkányfű elnevezésű
veszélyeztetett növényfaj példányait. A botanikus karaktere megnyerő, én
személy szerint szívesen olvastam volna róla kicsit többet. Ő az a személy, aki
történetünkben megtalálta a tizenhét éves halott lányt az erdőben. A lány
meztelen volt, tollak vették körül és fehér liliom volt a szájában.
Ezek után a már megszokott
módon váltakoztak a nézőpontok és a cselekmények. Egy kicsit Holger Munch kerül
a középpontba, majd Mia Krüger, s aztán maga az ügy. Nyomozópárosunk
magánéletileg most sincs a helyzet magaslatán, bár mindkettőjüknél érezhető az
előző kötethez képest a javulás. Küzdenek a régmúlt árnyaival, ám a munkájukba
újra teljes gőzerővel vetik magukat, számukra csak egyetlen végkifejlet
létezik: megállítani és elfogni a gyilkost. Újra előkerül a csapat, akik egy
családias egységet alkotnak. Egymás között jelen van a tisztelet, a
megbecsülés, a másik miatti aggodalom, s az összetartás.
A könyv olvastatta magát, a
történet magába szippantott, az emberi sorsok alakulása megérintett, s egyszer
csak azon kaptam magam, hogy megoldást próbálok találni a szereplők gondjaira.
Ugyanakkor ott volt a gyilkos személye, akit a tettei alapján próbáltam
elemezni olvasás közben.
Tetszett, hogy a szerző
apránként építette fel a történetet. Odafigyelt a részletekre, s arra, hogy
egyszerre ne juttasson sok információt az olvasónak. Hagyott időt gondolkodni,
rágódni dolgokon, megemészteni az olvasottakat. Több cselekményszál futott
párhuzamosan, rengeteg mindenre oda kellett figyelni, érezhetőek voltak a
hangulatingadozások, amik mindvégig átjárták a történetet, s ezzel együtt az
olvasót is. Feszültség, aggódás, izgalom, idegesség, kétségbeesés és megannyi
más érzelem a sorok között.
A szereplők közül talán Gabriel állt hozzám a legközelebb. Tetszett a stílusa, a szenvedélye az iránt, amivel foglalkozott. Bár az előző kötetben is akadt neki szerepe az ügy felderítése kapcsán, a mostaninál úgy érzem, több esélyt kapott a karaktere. Amikor felkereste egy régi ismerőse, hogy megmutasson neki valamit, s kezdetét vette az igazi őrület, iszonyatosan sajnáltam őt és a társait, ám a felvétel miatt igazi haragra gerjedtem. Hogy lehet valaki ennyire beteg és kegyetlen?
Ahogy a cselekmények szövevényes
szálai elém tárultak, volt, hogy kicsit megzavarodtam. Egyrészt ugye ott volt a
meggyilkolt lány a tollágyon a gyertyák alkotta pentagrammák közepén, aztán ott
voltak a rendőrök magánéletéhez fűződő szálak, a Miriam Munch életében
bekövetkező változások, és a nyomozások közben felmerült érdekességek, amik
mind összefüggtek valahol. Az író határozottan értett ahhoz, hogy a szálakat
összekeverje.
Mindvégig megvolt a
történetben a feszültség. Talán akkor hágott a tetőfokára, amikor Miriam Munch
bajba került. Szegény nő nagyon peches, ha az előzményeket is nézzük.
Rengeteg esemény és érzelem
440 oldalon keresztül. Sok kérdés, amely végül mind megválaszolásra került. Gyilkosság,
őrület, gonoszság, sanyarú sorsok, meglepetések, kegyetlenség, halál, vívódás,
önmarcangolás, titkok és megannyi más színesíti ezt a könyvet. Kiknek ajánlom?
Minden olyan krimi kedvelőnek, aki szereti a szövevényes szálakat, a
fordulatokat, a több szálon futó cselekményeket, titkokat, és a nyomozást. Ha
minden Skandináv krimi ilyen, akkor mindegyiket szeretném egyszer elolvasni. :)
Nálam Samuel Bjørk stílusa
abszolút nyert. Mindenképpen elszeretném majd olvasni Mia és Holger további történeteit, s remélem, hogy egyszer mindketten révbe érnek.
Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!
Pontozás: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése