Angela Marsons: Gyilkos ​igazság (Kim Stone 8.)

Fülszöveg:

„Amikor a kamasz Sadie Winter az iskolája tetejéről a mélybe veti magát, mindenki tudni véli, hogy öngyilkosságot követett el. Nem sokkal később azonban, amikor ugyanabban az iskolában egy fiú holttestére bukkannak, Kim Stone felügyelő számára már egyértelmű, hogy ezek nem tragikus balesetek. A csapatával a titkok nyomába ered, a rejtély szálai pedig az egyik tanárhoz vezetnek. Mielőtt azonban a nő bármit is felfedhetne mindabból, amit tud, őt is holtan találják. A nyomok alapján akár az sem zárható ki, hogy az egyik diák felelős a halálesetekért. A fiatalkorú elkövetők pszichéjének tanulmányozásakor Kim ismét kapcsolatba kerül az ősellenségével, dr. Alexandra Thorne-nal.”

Kiadó: General Press

Megjelent: 2021

Eredeti mű: Angela Marsons: Dying Truth

Fordította: Szabó István

Oldalszám: 328 (puhatáblás kiadás)

ISBN: 978-963-452-559-2

Angela Marsons egyik pillanatról a másikra tört be a krimik világába. Első regénye, az Elfojtott Sikoly hatalmas sikernek örvendett az olvasók, a bloggerek és a kritikusok körében is, és szerencsére a folytatással sem volt másképp. Igyekezett olyan főszereplőt kreálni, aki különbözik az átlagtól. Kim Stone erős, független, kissé karcos, stílusa egyedi, de mindenképpen nagyszerű a munkájában.

Az írónő oldalán (http://angelamarsons-books.com/about/) a bemutatkozásán túl megtudhatjuk azt is például, hogy mi az, amit még nem tudunk Kim Stone nyomozónőről.

Például:

- Titokban fél a tűktől.

- A kedvenc tévéműsora a Top Gear.

- Ha volna hely a motorjai számára, akkor egy lakókocsiban élne.

- Jobban szereti az ezüstöt, mint az aranyat.

- Utál nyilvánosság előtt beszélni.

- Tudja, hogy el lenne veszve Bryant nélkül, de ezt sose vallaná be.

Arról, hogy hány kötetet tervez Kim Stone-nal a szerző, úgy fogalmazott, hogy addig írja a felügyelőnő történeteit, amíg az olvasók szeretnék.

Angela Marsons honlapja könnyen átlátható, aki szeret fordítgatni, rengeteg információt találhat rajta. Tetszik a közvetlen stílusa, az olvasók és kezdő írók felé való megnyilvánulása.

A könyvről: 

A Heathcrest, egy népszerű magániskola a maga sötét és nyomasztó hagyományaival és generációkon átívelő titkaival. Az iskola falain belül semmi és senki nem az, aminek látszik. Évtizedek óta létező titkos társaságok folytatják korántsem áldásos tevékenységüket az iskolában és azon kívül, hiszen az eskü amit a taggá váláskor mindenki tett, egy életre szólt. Úgy tűnik, a befolyásos tagok – vagy épp hozzátartozóik – miatt a Kártyák nevű kiváltságos csoport tagjai bármit megúszhatnak. Évtizedek alatt soha, semmiért nem vonták őket felelősségre, ami miatt jócskán fájhat a feje a nyomozóinknak

A cselekmény több szálon fut, mégis minden összefügg. A nyomozók munkáját minden lehetséges módon megnehezítik, ám ahogy azt megszokhattuk, a könyv végére minden mocskos kis titokra fény derül, a rosszfiúk pedig így vagy úgy, de megbűnhődnek.

Rettentő feszültség, izgalom, nyomozás vár az olvasóra, ha jó a beleérző képessége. A történet lebilincselő, izgalmas, fordulatokban gazdag, és mindig meglepi az olvasót egy újabb csavarral, amin kellő ideig elrágódhat.

Angela Marsons történeteiben nincsenek tökéletes szereplők. Igyekszik földhözragadt maradni, ugyanakkor olyan témáról ír, ami nem csak őt, de mást is érdekelhet. A nyomozói pedig annyira emberiek, amennyire csak lehetséges. Kim és Bryant legalább annyira jól kiegészítik egymást, mint Stacey és Dawson. Igazán szuper csapat.

A sorozat eddig elolvasott részei közül nekem ez a legerősebb, legnyomasztóbb és legfájdalmasabb kötet. Egyrészt azért, mert többségében gyerekek az áldozatok... Másrészt a könyv végén a szerző bevisz az olvasónak egy olyan övön aluli ütést, ami miatt hosszú percekig alig kaptam levegőt. Sokáig egyetlen szó üvöltött a fejemben: Neeeeeee! Nem bírtam ki könnyek nélkül.

Angela Marsons a legérzékenyebb pontomon talált el. Lélekben kicsit összetörtem és pokolian haragszom. Várnak rám a további kötetek, de tudom, hogy már semmi nem lesz a régi. Most egy kicsit emésztem az olvasottakat és gyászolok. Megpróbálok olyan könyvekhez nyúlni, amik segítenek picit összekaparni a darabkáimat, aztán persze újult erővel folytatom majd az utam Kim Stone nyomozó világában.

Angela Marsons: Törött ​csontok (Kim Stone 7.)

Fülszöveg: 

„Kim Stone felügyelő nehéz helyzetben van. Az aktuális eseténél nem számíthat a teljes csapatára; két társa egy magára hagyott kisbaba ügyében nyomoz a helyi román közösségben, amíg a felügyelőnő egy fiatal prostituált gyilkosát keresi. Ahogy újabb és újabb áldozatok kerülnek elő, nyilvánvalóvá válik, hogy egy sorozatgyilkost kell megállítaniuk. Az elkövetési mód egyre brutálisabb, az áldozatok pedig a legelesettebbek és a legvédtelenebbek közül kerülnek ki. Stone-éknak azok haláláért kell igazságot szolgáltatniuk, akiket senki sem keres.

Angela Marsons legújabb regényében az emberkereskedelem és a modern kori rabszolgaság jelenségét járja körül. Ebben a közegben a kizsákmányolás és az öncélú kegyetlenkedés mindennapos, a helyszín pedig nem egy távoli világ, hanem a mindennapjaink, az áldozatok ugyanis közöttünk járnak. Marsons fordulatos krimijével oda irányítja a figyelmünket, ahonnan a legszívesebben félrenéznénk.”

Kiadta: General Press kiadó

Megjelenés éve: 2020.

Eredeti cím: Angela Marsons: Broken Bones

Fordította: Szabó István

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-452-435-9

Izgalmas, fordulatokban gazdag és mindig tartogat egy-egy „slusszpoént”, ami kiváltja belőlem a „na basszus” megjegyzést. Számát sem tudom, mennyi krimi ment már át a kezeim között az évek alatt – hiszen nem mindről született bejegyzés –, mégis vannak olyan kötetek, amelyeket évek múltával is fel tudok idézni, mert mély nyomot hagytak bennem. Angela Marsons könyveit egyértelműen ide sorolom. Kim Stone felügyelőnő karakterével teljes mértékig olyan szereplőt teremtett, aki megmarad az olvasó emlékezetében.

A könyv felét egy ültő helyemben olvastam el, aztán sajnos egyéb okok miatt többször le kellett tennem, és napokig hozzá sem fértem. Így végül hetek alatt végeztem vele, pedig ez a regény is olyan, hogy ha az embernek elég ideje van (és a szeme is bírja), egyetlen nap alatt simán elolvasható.

Az írónő most is rendkívül nehéz témákhoz nyúlt: illegális bevándorlás, rabszolgamunka, emberkereskedelem, prostitúció, csalás és gyilkosság. Volt itt minden, csak győzze az ember nyomon követni, plusz bírja gyomorral – engem személy szerint az, ha egy gyerek is érintett, sokkal jobban megvisel az átlagnál. Nagyon szerettem végigkövetni a nyomozás minden aspektusát, és sok esetben együtt vívódtam a nyomozókkal. Dawson ebben a kötetben még szimpatikusabbá vált számomra, Bryant kötélidegeit pedig kifejezetten irigylem.

Angela Marsons: Holt lelkek (Kim Stone 6.)

„Egy időtlen indíték, amely nemzedékeken át szedi áldozatait

Egy régészeti gyakorlat során a hallgatók emberi csontokat találnak. A West Midlands és a West Mercia rendőrkapitányságok határán húzódó magánbirtokra mindkét illetékes rendőrség felügyelője kiérkezik. Kim Stone és Tom Travis egykor munkatársak voltak, így jól ismerik egymást, de ha tehetik, messze elkerülik a másikat. Ezt az ügyet azonban ismét közösen kell megoldaniuk. Hamarosan kiderül, hogy a Preece család birtokán egy tömegsír őrzi az áldozatokat, akik embertelen körülmények között vesztették életüket.

Miközben Kim a névtelen áldozatok gyilkosa után kutat, a csapata a környéken egyre inkább elszaporodó gyűlölet-bűncselekményekkel kapcsolatban nyomoz. Amikor azonban az egyik kollégája élete veszélybe kerül, Kim azonnal a segítségére siet.

Lehet, hogy mindvégig rossz helyen keresték a tetteseket? Hogyan lehet megállítani egy eszmét, amely fertőzőbb, mint a vírus?”

Kiadó: General Press

Megjelent: 2019. július 15.

Fordította: Seregi Márton

Fordítás alapjául szolgáló mű: Angela Marsons: Dead Souls

A borítót tervezte: Kiss Gergely

Oldalszám: 360

ISBN: 978-963-452-302-4

Angela Marsons egyik pillanatról a másikra tört be a krimik világába. Első regénye, az Elfojtott Sikoly hatalmas sikernek örvendett az olvasók, a bloggerek és a kritikusok körében is, és szerencsére a folytatással sem volt másképp. Igyekezett olyan főszereplőt kreálni, aki különbözik az átlagtól. Kim Stone erős, független, kissé karcos, stílusa egyedi, de mindenképpen nagyszerű a munkájában.

Az írónő oldalán (http://angelamarsons-books.com/about/) a bemutatkozásán túl megtudhatjuk azt is például, hogy mi az, amit még nem tudunk Kim Stone nyomozónőről.

Például:

- Titokban fél a tűktől.

- A kedvenc tv műsora a Top Gear.

- Ha volna hely a motorjai számára, akkor egy lakókocsiban élne.

- Jobban szereti az ezüstöt, mint az aranyat.

- Utál nyilvánosság előtt beszélni.

- Tudja, hogy el lenne veszve Bryant nélkül, de ezt sose vallaná be.

A szerző honlapja könnyen átlátható, aki szeret fordítgatni, rengeteg információt találhat rajta. Tetszik a közvetlen stílusa, az olvasók és kezdő írók felé való megnyilvánulása.

A könyvről:

Már az első tíz fejezetben szembetűnő különbségeket fedeztem fel a többi kötethez képest. Ami nem feltétlenül volt baj, pusztán kicsit furcsa.

Más a csapatfelépítés, mert Kimet belekényszerítik egy közös nyomozásba a szomszédos rendőrkapitányság egyik felügyelőjével, akivel legszívesebben egy országban sem tartózkodna, nem még közös nyomozást vezessen. Persze ennek megvannak az okai, amire szépen lassan fény derül. A csapata saját utakon jár, nem tud rájuk figyelni annyira, mint amennyire szeretne, s ez kihat a csapattagok közötti kapcsolatra is.

Mindkét cselekményszál kemény, s egy bizonyos ponton összefonódik. Ebben a kötetben az ügyeknek köszönhetően újabb dolgokat tudhatunk meg a szereplőkről, közelebbről megismerhetjük őket, és láthatjuk a csapatot Kim nélkül is akcióban. Ugyanakkor Kim Stone bebizonyítja, hogy más körülmények között is képes helyt állni, és kivívni mások tiszteletét és megbecsülését, bár a kezdetek nem voltak zökkenőmentesek. Travis felügyelő csapata nekem nagyon szimpatikus volt, így remélem, hogy lesznek még közös ügyeik.

A téma a mindennapokból kiragadott, sajnos bárhol és bármikor megtörténhet a valóságban is. A hetvenedik fejezetnél úgy éreztem, hogy most kell szünetet tartanom, különben nem bírom tovább az érzelemdömpinget, amivel a könyv jár. El kell ismernem, hogy az az átható gyűlölet, ami sugárzik a lapokról, már néha szíven ütött.

A könyvet nagyon aktuálisnak éreztem, mert sajnos napjainkban is sűrűn teret kapnak a gyűlöletcselekmények, még ha az emberiség egy része igyekszik is érzékenyíteni a közegét, tudatában kell lennünk annak, hogy ez még nem elég. Rengeteg atrocitás éri az embereket nap mint nap, még ha sokan ennek nincsenek is tudatában, vagy épp nem érdekli őket, mert nem ők és szeretteik a támadások célpontjai. Pedig lássuk be, bárhol és bárkiből lehet áldozat.

A gyűlölet-bűncselekmények elsősorban erőszakos cselekmények, de vannak „enyhébb” formái is, mint például a gyűlöletbeszéd és a zaklatás.

Az áldozatok a nemi, faji, etnikai, nemzeti, vallási hovatartozás, szexuális irányultság, nemi identitás, fogyatékosság vagy más hasonló tulajdonság miatt válnak a támadások célpontjává.

A könyvben volt egy megjegyzés, amit nagyon igaznak éreztem.

„A gyűlöletszítók annak idején az utcasarkon álltak, és szórólapokat osztogattak. Mostanában a mindenki által elérhető közösségi médiát használják. Az internet egy felbecsülhetetlen értékű eszközt adott a kezükbe. Az emberek sokkal könnyebben tudnak pszichésen azonosulni ezekkel a gyűlöletcsoportokkal úgy, ha nem kell eljárniuk a hivatalos gyűléseikre. Az internet megkönnyíti a gyűlöletet.”

Talán pont a témája miatt nem tudtam úgy gondolni erre a könyvre, mint egyszerű krimire, mert olvasás közben gyakran eszembe jutott, hogy mennyire beleillik ez az egész, a mai világba. Ugyanakkor örülök, hogy a szerző úgy érezte, fontos a téma, amiről beszélni és írni kell.

Általában Bryant vagy Kim a kedvencem a könyvekből, most azonban Stacey került a figyelmem középpontjába. Talán azért, mert ez az a kötet, amiben a legtöbb információt kapjuk róla. Az ő tettei, érzései, gondolatai miatt váltam szenzitívebbé a történetre.

Angela Marsons veszélyes vizekre evezett a könyv témáját illetően, hiszen nagyon megosztó vélemények vannak az előítéletességgel kapcsolatban, ugyanakkor a szereplőin keresztül megmutatta, mennyire eldurvulhatnak a dolgok. A könyv érdekes, izgalmas, borzongató és megrázó. Az írónő nagyon ért ahhoz, hogy érzékletesen ábrázolja az eseményeket, ennek köszönhetően volt, hogy a hideg síelt a hátamon. Bár kicsit nehézkesen indult, határozottan sikerült magával ragadnia, megérintenie, elgondolkodtatnia.

Remélem, hogy hamarosan olvashatjuk majd Kim Stone felügyelőnő következő történetét!

Pontozás: 10/10

Angela Marsons: Vérvonal (Kim Stone 5.)

„Deanna Brightmant egyetlen pontos, szívet ért szúrással gyilkolták meg. Az egykori szociális munkás holttestére egy meglehetősen rossz környéken találnák rá, ezért a bűntény sokaknak egy balul sikerült rablótámadásnak tűnik. Kim Stone nyomozó azonban nem elégszik meg az egyszerű magyarázatokkal.

Amikor nem sokkal később egy kábítószerfüggő, fiatal lány holttestére bukkannak a korábbi áldozatéval megegyező sérüléssel, a nyomozó már biztos abban, hogy egy hidegvérű sorozatgyilkost kell keresniük. De milyen nyomon indulhatnak el, ha látszólag semmi sem köti össze az áldozatokat?

Ám Kim Stone-nak nem csak a rejtélyes gyilkosságsorozat ügyét kell megoldania. Egy váratlan levél ugyanis meglehetősen fölzaklatja az életét. Dr. Alex Thorne pszichiáter már egy korábbi esetnél is kis híján az őrületbe kergette, ezúttal pedig a börtönből nyúl Kim után, a legérzékenyebb pontján támadva a felügyelőt, akinek így ismét szembe kell néznie a testvére gyilkosával: a saját anyjával.”

Kiadó: General Press

Megjelent: 2018. szeptember 20.

Fordította: Őri Péter

Fordítás alapjául szolgáló mű: Angela Marsons: Blood Lines

A borítót tervezte: Kiss Gergely

Oldalszám: 352

ISBN: 978-963-452-191-4

Angela Marsons egyik pillanatról a másikra tört be a krimik világába. Első regénye, az Elfojtott Sikoly hatalmas sikernek örvendett az olvasók, a bloggerek és a kritikusok körében is, és szerencsére a folytatással sem volt másképp. Igyekezett olyan főszereplőt kreálni, aki különbözik az átlagtól. Kim Stone erős, független, kissé karcos, stílusa egyedi, de mindenképpen nagyszerű a munkájában.

Az írónő oldalán (http://angelamarsons-books.com/about/) a bemutatkozásán túl megtudhatjuk azt is például, hogy mi az, amit még nem tudunk Kim Stone nyomozónőről.

Például:

- Titokban fél a tűktől.

- A kedvenc tv műsora a Top Gear.

- Ha volna hely a motorjai számára, akkor egy lakókocsiban élne.

- Jobban szereti az ezüstöt, mint az aranyat.

- Utál nyilvánosság előtt beszélni.

- Tudja, hogy el lenne veszve Bryant nélkül, de ezt sose vallaná be.

A szerző honlapja könnyen átlátható, aki szeret fordítgatni, rengeteg információt találhat rajta. Tetszik a közvetlen stílusa, az olvasók és kezdő írók felé való megnyilvánulása.

A könyvről:

Az előző két kötet olvasása közben nem igazán éreztem azt, hogy hiányoznak az előzmények, hiszen így is kerek egészet alkotott mindegyik kötet a maga nemében. Most viszont erőteljesen éreztem, hogy el kellett volna olvasnom az első két kötetet is, hogy teljesen érthessem, mi játszódik le ebben a részben. Hiszen visszatért a második kötetből másoknak jól ismert Alexandra ​Thorne, és csöppet fejtörést okozott a mi jó öreg Kim Stone nyomozónknak. Ha ettől a kis hiányosságtól eltekintek (és a következő kötet olvasása előtt most már aztán tényleg pótolom az első két kötetet) kaptam egy élvezhető regényt, volt benne érdekesség, most sem hiányoztak a gyilkosságok, a nyomozás és a csapat, amit úgy szeretek. 

Két cselekményszál futott egymással párhuzamban, alaposan megbonyolítva az olvasók számára a fonalkövetést, a szereplők számára pedig a nyomozást. Néha már nem tudtam, hogy ki melyik szálhoz kapcsolható, persze ez szépen lassan rendeződött.

Alex Thorne próbálkozása kicsit erőltetett volt szerintem, bár jó volt picit mélyebben betekinteni Kim Stone nyomozó múltjába, magánéletébe, és örültem, hogy újra megmutatta az érzékeny oldalát, melyet nem sűrűn enged felszínre törni. Kim Stone mindig profi, erős, intelligens és roppant makacs benyomást kelt, ám a szerző minden kötetben tesz arról, hogy tudjuk, a főszereplőnk sem tévedhetetlen, és nem is hibátlan. Megmutatja a szakmai és az emberi oldalát, a motorok iránti szenvedélyét, és a csapathoz fűződő kapcsolatát egyaránt.

A másik szál erőteljes volt és kissé felkavaró. A gyilkos kilétére nem derül azonnal fény, jó ideig arra sem jön rá a nyomozócsapat, hogy mi a közös az áldozatokban. Végül azonban sikeresen felgöngyölítik az ügyet.

Összességében tetszett, a sorozat kedvelőinek mindenképpen ajánlom, hogy ne hagyják ki. A szerzőnek nem ez a legerőteljesebb kötete, ám határozottan megért egy próbát. A folytatást pedig várom továbbra is.

Pontozás: 10/9

Angela Marsons: Halálos játék (Kim Stone 4.)

„Egy ​megoldatlan ügy minden nyomozó rémálma. A Westerley orvostudományi kutatóintézet tudósai az emberi test bomlását tanulmányozzák, hogy pontosabban meghatározhatók legyenek a halál körülményei, ezzel is segítve a rendőrség munkáját. Kim Stone nyomozó épp egy frissen lezárt eset után látogat el a csapatával a jól őrzött intézménybe. Az unalmasnak ígérkező bemutató azonban hamar félbeszakad, amikor Kim egy, a helyi kutatók számára is ismeretlen női holttestet talál. A testen minden különösebb vizsgálat nélkül látszik, hogy az áldozat gyötrelmes halált halt: földet tömtek a szájába. Alig indul meg a nyomozás, amikor a felügyelőt máris újabb áldozathoz riasztják. A minta ugyanaz, de a tettest megzavarhatták, mert a nő ezúttal életben maradt…

Angela Marsons legújabb regényében Kim Stone és csapata nincs könnyű helyzetben; alig van nyom, amin elindulhatnának, és az idő is ellenük dolgozik. A segítség ezúttal onnan jön, ahonnan nem várnák – egy „döglött ügy” ugyanis hirtelen meglepően aktuálissá válik.”

Kiadta: General Press kiadó

Kiadás éve: 2018.

Fordította: Seregi Márton

Fordítás alapjául szolgáló mű: Angela Marsons: Play Dead

Oldalszám: 336

ISBN: 978-963-452-144-0

A borítót Kiss Gergely tervezte.

Angela Marsons egyik pillanatról a másikra tört be a krimik világába. Első regénye, az Elfojtott Sikoly hatalmas sikernek örvendett az olvasók, a bloggerek és a kritikusok körében is, és szerencsére a folytatással sem volt másképp. Igyekezett olyan főszereplőt kreálni, aki különbözik az átlagtól. Kim Stone erős, független, kissé karcos, stílusa egyedi, de mindenképpen nagyszerű a munkájában.

Az írónő oldalán (http://angelamarsons-books.com/about/) a bemutatkozásán túl megtudhatjuk azt is például, hogy mi az, amit még nem tudunk Kim Stone nyomozónőről.

Például:

- Titokban fél a tűktől.

- A kedvenc tv műsora a Top Gear.

- Ha volna hely a motorjai számára, akkor egy lakókocsiban élne.

- Jobban szereti az ezüstöt, mint az aranyat.

- Utál nyilvánosság előtt beszélni.

- Tudja, hogy el lenne veszve Bryant nélkül, de ezt sose vallaná be.

A szerző honlapja könnyen átlátható, aki szeret fordítgatni, rengeteg információt találhat rajta. Tetszik a közvetlen stílusa, az olvasók és kezdő írók felé való megnyilvánulása.

A könyvről:

A történet egy prológussal indít, ami egy 1996-ban történt eseményre mutat rá. Az ember viszonylag hamar rájön, hogy melyik szereplő életének egy darabkájába nyertünk bepillantást. Aztán az első fejezetben rögtön a már jól ismert nyomozócsapat akcióját olvashatjuk.

A már jól ismert csapat újra visszatér, hogy Kim Stone felügyelővel közösen kiderítsék, ki áll a gyilkosságok háttérében, és megtudják, milyen okok vezérelték a gyilkost.

A történetben most is szerepet kapott a humor, aminek nagyon örültem, mert elég sok olyan történés volt, aminek kicsit el kellett venni az élét. Most is nagyon jól szórakoztam Kim és Bryant párbeszédein, a csapat viselkedésén, amivel igyekezték oldani magukban és egymásban a feszültséget és elsimítani az idegeiket egy nehéz nap után.

Örültem, hogy a szerző most is rengeteg figyelmet fordított arra, hogy Kim Stone-ról újabb információmorzsákat osszon meg az olvasókkal, így minden kötetben megtudhatunk valami újdonságot a felügyelőnőről.

Nagyon szeretem, hogy a regény történetvezetése sima és gördülékeny, nem akad fenn, és nem tartalmaz semmi olyat, ami az olvasót kizökkentené. Fokozatosan adagolja az információkat, s úgy építi fel a cselekményt, hogy lassan növekedjen az olvasóban a feszültségi szint.

Angela Marsons nagyon ért ahhoz, hogy érzékletesen ábrázoljon egy gyilkosságot. A hideg síelt a hátamon tőle, bár megvallom őszintén, egy picit azt éreztem a könyv elején, hogy a gyilkos öncélú igazságszolgáltatásba kezdett. Bosszút állt egy őt ért sérelemért. Elgondolkodtam azon, hogy ha nem történik vele az, ami, akkor is gyilkossá vált volna felnőtt korában? Tekintve, hogy milyen kegyetlenek tudnak lenni az emberek (testi erőszak nélkül is), valamilyen szinten megértettem a sorozatgyilkost, még ha az eszközeivel nem igazán értettem egyet. Ki ne vágyna arra, hogy törlesszen azért, mert megalázták, kigúnyolták, esetleg bántalmazták? Persze nem úgy, hogy megkínozza és megöli őket… Ha nem kap segítséget, hogy feldolgozhassa a történteket, csak gyűlik és gyűlik a keserűség benne, s előbb utóbb valamilyen pusztító dologhoz vezethet. Nem feltétlenül mások irányába kifejtett agresszióhoz, akár saját magát is büntetheti a történtek miatt, vagy különböző tudatmódosító szerekhez fordulhat a várt „segítség” reményében.  

A szerző hatalmas csavart tett a történetbe. Jó, lehet, hogy más olvasó sejtette, hogy itt valami nem stimmel, de én simán besétáltam volna a csapdába, pedig olvastam már pár hasonló könyvet.

Nagyon tetszett ez a kötet is. Fordulatokban gazdag, érdekes, izgalmas, néha borzongató, máskor mosolyogtató, mikor mire van épp szüksége az olvasónak. A könyv „eteti” magát, szinte le se lehet tenni. Éjszakába nyúlóan olvastam, mondván hogy „csak még egy fejezet”, aztán még egy, és még egy, míg végül elfogytak az oldalak. Nagyon kíváncsi voltam a végkifejletre. Nem viselt meg úgy, mint az előző kötet, de talán annyira ez nem is nagy baj. Mindvégig fenntartotta az érdeklődésemet, elgondolkodtatott, szórakoztatott és kikapcsolt, szóval maximálisan teljesítette az elvártakat.

Pontozás: 10/10

Angela Marsons: Egy élet ára (Kim Stone 3.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Két ​kislányt, két barátnőt elrabolnak úszóedzés után. A szüleik egy időben kapnak SMS-t az emberrablóktól, akik egyelőre csak arról értesítik őket, hogy a gyerekeik életben vannak. Amikor azonban megérkezik a következő üzenet, az a szokásos követelések helyett még szörnyűbb tartalmat rejt: a családoknak licitálniuk kell, és aki többet ajánl a lányáért, azé életben marad, a másik gyereknek viszont meg kell halnia. Kim Stone felügyelő vezeti a nyomozást, és tudja, hogy ha nem sikerül a lányokat visszaszereznie, az az állásába kerülhet. Őt azonban nem ez motiválja, hanem az a tudat, hogy a két gyerek rémisztő körülmények között kénytelen eltölteni a rohanó perceket, azt az időt, amíg nem bukkannak a nyomukra. És nyomból kevés van, pedig az emberrablóknak nem ez az első ilyen ügyük. Egy anya jó ideje hiába várja vissza élete értelmét…

Angela Marsons regényei és Kim Stone karcos, igazságérzettől fűtött alakja nemcsak a hazájában örvend hihetetlen népszerűségnek, hanem megindult a világhírnév felé is: idén már húsz országban jelenik meg a sorozat.”

Kiadta: General Press kiadó

Kiadás éve: 2017

Fordította: Őri Péter

Fordítás alapjául szolgáló mű: Angela Marsons: Lost Girls

Oldalszám: 400

ISBN:978-963-452-051-1

A borítót Kiss Gergely tervezte.

Angela Marsons egyik pillanatról a másikra tört be a krimik világába. Első regénye, az Elfojtott Sikoly hatalmas sikernek örvendett az olvasók, a bloggerek és a kritikusok körében is, és szerencsére a folytatással sem volt másképp. Igyekezett olyan főszereplőt kreálni, aki különbözik az átlagtól. Kim Stone erős, független, kissé karcos, stílusa egyedi, de mindenképpen nagyszerű a munkájában. 

Az írónő oldalán (http://angelamarsons-books.com/about/) a bemutatkozásán túl megtudhatjuk azt is például, hogy mi az, amit még nem tudunk Kim Stone nyomozónőről.

Például:

- Titokban fél a tűktől.

- A kedvenc tv műsora a Top Gear.

- Ha volna hely a motorjai számára, akkor egy lakókocsiban élne.

- Jobban szereti az ezüstöt, mint az aranyat.

- Utál nyilvánosság előtt beszélni.

- Tudja, hogy el lenne veszve Bryant nélkül, de ezt sose vallaná be.

Egyelőre tizenhat kötetet tervez Kim Stone-nal a szerző, bár úgy fogalmazott, hogy addig írja a felügyelőnő történeteit, amíg az olvasók szeretnék. 

A szerző honlapja könnyen átlátható, aki szeret fordítgatni, rengeteg információt találhat rajta. Tetszik a közvetlen stílusa, az olvasók és kezdő írók felé való megnyilvánulása.

Már az elején magával sodort a regény lendülete. Bár az előző köteteket nem olvastam, mégis régi ismerősnek éreztem Kim Stone csapatát. Mindannyian a szívemhez nőttek pillanatok alatt. A szerző egyszer azt nyilatkozta, hogy Bryant és Kim közös jeleneteit volt a legizgalmasabb megírni, ugyanakkor már az elején igyekezett tisztázni, hogy kettejük kapcsolata sosem alakul szerelmi szállá, csak kollegiális és baráti kapcsolat van közöttük. Kim Stone felügyelőnő csapata külön egyéniség, önmagukban is határozottan kedvelhetőek, ugyanakkor egyenként más-más személyiségjegyet hoznak elő Kimből, így a segítségükkel megismerhetjük Kim Stone karakterét.

A szereplők között akadtak, akik elsőre közel kerültek hozzám, illetve voltak olyanok is, akiket én magam löktem volna a gyilkos karmaiba, annyira idegesítettek. Néha már az őrület határán jártam, mert nem voltam benne biztos, hogy miképp is ér véget ez a történet.

Rettentő feszültség, izgalom, nyomozás vár az olvasóra, ha jó a beleérző képessége. Én személy szerint némely jelenetnél szívesen kihagytam volna ezt a momentumot.

 

A humor, amit a szerző belecsempészett a történetbe, kicsit tompította az erős krimi szálat, s néha sikerült picit fellélegezni. Erre főleg a téma mibenléte miatt van szükség. A szerző igen részletesen taglalt egy-egy véresebb jelenetet, aminél bizony szükség volt a lélekjelenlétre.

Angela Marsons bármikor képes arra, hogy kiragadjon minket a hétköznapokból és egy véres, áldozatokkal és rettegéssel teli helyszínre teleportáljon minket.

A történet lebilincselő, izgalmas, fordulatokban gazdag, és számomra sokáig rejtélyes is volt. A szerző stílusa magával ragadó, mindenképpen szeretnék sort keríteni a többi könyvére is.

Mindvégig reménykedtem abban, hogy ha valaki, akkor hát Kim Stone képes lesz hazavinni a lányokat a családjukhoz. 

Ami pedig Kim Stone karakterét illeti… a szerző egyszer úgy nyilatkozott, hogy a karakterét nem kedvelheti mindenki, ahogy az a való életben sem lehetséges. Én személy szerint nagyon szimpatizáltam vele, úgy gondolom nagyon is érti a dolgát, és már az első pár fejezet után bizalmat szavaztam neki úgy, hogy az előzményeket én nem olvastam. Tetszett, hogy az írónő nem akart egy mindenki számára elfogadható és szeretnivaló karaktert kreálni, inkább fektetett hangsúlyt arra, hogy nagyszerű szakember legyen, akit valósághű tulajdonságokkal ruházott fel.

Angela Marsons történeteiben nincsenek tökéletes szereplők. Igyekszik földhözragadt maradni, ugyanakkor olyan témáról ír, ami nem csak őt, de mást is érdekelhet.

Örülök, hogy lehetőségem adódott elolvasni ezt a regényt, mert azt hiszem, újabb kedvenc szerzőt avatok hamarosan, ha minden könyve ennyire lehengerlő Angela Marsonsnak.

Pontozás: 10/10