Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!
Fülszöveg:
„Hamarosan itt a karácsony, és esik a hó, sőt szakad. A yorkshire-i lápvidék mélyén megbújó kicsiny falu fogadójában hat idegent fúj össze a szél, akiknek itt kell meghúzódniuk a hóvihar végéig.
Mary már négy éve igyekszik rávenni a főnökét, Jacket, hogy észrevegye őt, de Jack csak a hatékony személyi asszisztenst látja benne. Vajon az, hogy egy fedél alá kényszerültek, megadja a rég várt esélyt Marynek?
Bridge és Luke csupán egy ötperces találkozót tervezett, hogy elintézzék a válási papírjaikat. Most azonban több napot kell egymás társaságában tölteniük; vajon az együttlét szép emlékeket hoz felszínre, vagy csak megerősíti őket elhatározásukban?
Charlie és Robin egy skóciai luxushotelbe tartottak egy különleges karácsonyra, most azonban egy apró fogadóban ragadtak az isten háta mögött. Megkaphatják itt azt, amiért útra keltek – vagy akár még sokkal többet is?
Milly Johnson, a szívmelengető, érzelemdús és mély történetek mesterének legújabb könyve a kitartásról, a dolgok elengedéséről, a határok feszegetéséről és az elfogadásról, valamint a szeretetről és a karácsony varázsáról mesél.”
Kiadó: Pioneer Books
Kiadás éve: 2024
Oldalszám: 432, puhatáblás
Eredeti mű: Milly Johnson: I Wish It Could Be Christmas Every Day
Fordította: Nagy Szilvia
ISBN: 9786156644664
A borító nagyon szép és hangulatos. Ez egy nagyon megható, megrendítő, részben kísértet történet. Tetszettek a leírások. Az is nagyon szép volt, ahogy az írónő a Jane Austen regényt (Meggyőző érvek) beleszőtte a történetbe, ezzel is segítve a fiatal páros fejlődését. Emberi problémák és érzelmek jelennek meg ebben a regényben. Elgondolkodtató és szívmelengető. Fejlődni képes emberek, lelki vívódással egy különleges helyen. A szereplők segítik egymást a felismerésekben és a kiteljesedésben. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy kerülnek felszínre az emlékek, a múltban meghozott döntések és hatásuk, a szereplők gyengeségei és erősségei. A vívódások, a vágyak, a reménybe kapaszkodó emberek mind fájdalmasan valóságosak. Annyira, hogy az olvasó szinte érzi a szereplők minden rezdülését.
Hat különböző korú és társadalmi helyzetű ember egy váratlan havazás miatt ugyanabba a fogadóba kényszerül. A vidám, karácsonyi ünneplésbe szomorúság is vegyül. Néhány nap alatt összekovácsolódik a társaság.
Figgy Hollow településen kötöttek ki, aminek a létezéséről nem is tudtak, pedig a környékről származnak.
Minden karakternek megvan a története, és problémája.
Bridge és Luke az elhúzódó válásukat szeretnék végérvényesen lezárni. Személyes tragédiájuk a megsebzett gyermekkor, és a széthullott házasságuk. Ezek azonban nagyban hozzájárultak a fejlődésükhöz, és a sikereikhez. A lobbanékony természetű Bridge, és a fitt, laza és mosolygós Luke tizennégy éve voltak házasok, és már évek óta zajlott a válás. A rideg gyerekkor és a nélkülözés megkeményítette a nő szívét, és Luke volt az első, akivel megtudta élni a szeretetet, és aki elhitette vele, hogy lehet őt is szeretni. Eleinte nem hitték, hogy a szerelem nem elég egy jó házassághoz.
Mary és Jack főnök-beosztott viszonyban vannak egymással, de a nő szerelmes a férfiba. Jack személyi asszisztense, Mary azt remélte, hogy az üzleti úton végre felfigyel rá a férfi, és viszonzásra lel a vonzalma. Úgy tűnt, hogy a kis társaságból ezt mindenki észrevette, kivéve Jack. Ahhoz képest, hogy Jack évek óta együtt dolgozott Mary-vel, mégis elég keveset tudott a nőről. Kérdéses volt, hogy tud-e egyáltalán bármit is róla. Mary kedves, figyelmes, vonzó nő, akinek fogalma sem volt arról, hogy mennyire csinos. Tetszett, amit Mary kézműves karkötőjéről írt az írónő. Egy barátnőjétől kapta. Kék zsinórból, ezüst gyöngyökből és hat pici kockából készült, amelyen egy-egy betű szerepelt: H. F. H. K. E. B. Azt jelenti, hogy Hívj fel, ha kell egy barát.
A Mary és Jack között lezajlott beszélgetések (is) felidézték a múltat, tisztáztak dolgokat. A felismeréstől elöntötte őket a megkönnyebbülés, a szomorúság, vegyes érzelmek. Amikor a regény közepe felé Jack végre „levette magáról a ravasz üzletember páncélt”, akkor kiderült, hogy ő is szimpatikus karakter, kifogástalan modorral, apró figyelmességekkel, kedvességgel. Amikor beszélgetett valakivel, teljes odaadással figyelt az illetőre. Nyilvánvaló volt, hogy munkamániás, nem engedett közel senkit, nem mutatott meg magából semmit. Pedig vágyott a kapcsolódásra, elköteleződésre, olyan bensőséges kapcsolatra, amilyen a barátainak volt. Asszonyra és gyerekekre vágyott.
Charlie és Robin egy meleg házaspár, akik között nagy a korkülönbség. A hetvenkilenc éves, kifinomult, kedves, huncut Charlie, és a férje Robin (aki huszonnégy évvel volt fiatalabb) már harminckét éve voltak együtt. A két férfi igyekezett kompromisszumra törekedni, amikor csak lehetséges volt. A gyengéd civakodás része volt a kapcsolatuknak. Aranyos volt az évődésük. Az egymás iránt táplált szeretetük, szerelmük nyilvánvaló volt. Charlie beteg volt, és tudták, hogy ez lesz az utolsó karácsonyuk együtt. Robin nehezen viselte, eleinte nem akart beszélni Charlie-val az elvesztéséről. Úgy érezte, hogy nem képes rá. Charlie csodálatosan kitudta fejezni magát, de ő úgy érezte, hogy nem képes rá. Csodálatos karácsonyt szerettek volna. Csodás, szívfájdítóan szép szerelmi történet az övék.
Szóval a szereplők más-más karakterek, akik (a helyzet miatt kezdetben bosszúsak) ha már úgy alakult, hogy kénytelenek egy tető alatt tölteni az ünnepet, akkor kihasználnak minden pillanatot, és egy igazi, családias karácsonyt töltenek együtt. Mivel változtatni nem tudtak a helyzetükön, ezért ezzel kellett kezdeniük valamit. Szerencsére kényelmes szálláshelyük volt, ahol melegedhettek, ehettek, ihattak. Amikor a többiek tudomást szereztek Charlie állapotáról, elhatározták, hogy megadják neki a tőlük telhető legjobb karácsonyt.
A „Figgy Hollow Hatok” egy különleges, és csodás karácsonyt töltöttek együtt. Kis „bandájuk” része lett a hely történetének. Örökké ők lesznek a „Figgy Hollow Hatok”. És Charlie tudta, hogy akkor is közéjük fog tartozni, ha ő már nem lesz többé. A csodálatosan vidám percek alatt mintha semmi más nem létezett volna ezen a hat emberen kívül Yorkshire havas lápvidékén. Robinnak az is eszébe jutott, hogy ha Charlie újra jól lehetne, örökre ezen a helyen maradna, hagyva, hogy minden nap karácsony legyen.
„Charlie azt állította, hogy az élet értelme az, hogy éljük, itt és most, hogy legyünk jelen a pillanatban.”
A könyvet olvasva úgy tűnt, mintha az írónő próbált volna valami egyensúlyt teremteni. Benne volt az elmúlás fájdalma, és az élet vidámsága. Szívfájdítóan szép, szomorkás, és mélyen emberi történet. Élmény volt elolvasni. Amennyire szívszorító, annyira lélekemelő. A regény egyik fontos mondanivalója, hogy mind sokkal boldogabbak lennénk, ha jobban törődnénk az itt és mosttal. Fontos megélni a jelent.
„Karácsonyi varázslat, annak kellett lennie.”
A könyv címadó dala az alábbi linken meghallgatható:
És egy másik régi dal, amit szintén megemlítenek a könyvben:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése