Ana könyvajánlói - Jane Austen: A klastrom titka

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Fülszöveg:

„Jane Austen egy új oldalát villantja fel A klastrom titka című könyvében, amely halála után jelent meg. Ez az utolsó teljes regénye, amelyben roppant szórakoztató formában mutatkozik meg az írónő ironikus kifejezőereje.

Mint minden művében, itt is egy fiatal lány útját ábrázolja, akit kezdettől fogva „antihősnőként” mutat be. A sokgyerekes, nem kifejezetten jómódú családban felnőtt Catherine Morland semmi különleges tulajdonsággal nem dicsekedhet, sem nem bájos, sem nem tehetséges vagy szépreményű, csupán nagy csodálója a kor gótikus rémregényeinek. Saját életére is úgy tekint, mintha irodalmi hősnő volna, és önnön jövőjét olvasná a fordulatos könyvek lapjain. A sors azonban nem tartogat számára sem szerencsés kimenetelű hintóbalesetet, amely során a semmiből felbukkanó lovag megmenti majdani szíves hölgyét. Catherine klastrombeli látogatása ugyan megcsillantja előtte a dermesztő kalandok lehetőségét, ám a regényes fordulatok és a romantikus titkok itt sem köszöntenek rá, Catherine mindössze némi élettapasztalattal gazdagodik. Ahogyan illúzióit vesztve kezdi megérteni a való életet, lassan kigyógyul romantikus csacskaságaiból, és igazi Austen-hősnővé válik: önismeretet szerez.

A jutalma nem marad el, Catherine új fejezetet nyithat egy immár kevésbé ábrándos-ijesztő történetben: a saját hétköznapi életében.”

Kiadó: Menő Könyvek

Kiadás éve: 2023

Az eredeti mű címe: Northanger Abbey

Fordította: Borbás Mária

Oldalszám: 296

ISBN 978-963-584-375-6

Jane Austen angol regényírónő, aki korának romantikus túlzásaival szembefordulva a kritikai realizmus egyik méltán ünnepelt, máig modern úttörője. Írásaira jellemező a feszes kompozíció és az ironikus hangvétel. Főszereplői intelligens, erkölcsileg erős hősnők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával.

A könyvről:

Ez a mű Jane Austen első regénye volt. Nekem egy olyan kötethez volt szerencsém, aminek nagyon szép a borítója, a fordítás pedig igényes és választékos. Nem ez a kedvenc könyvem az írónőtől. A cím megtévesztő, mert nincs semmi titok. Nincs benne semmi hátborzongató rejtély. Más, mint a többi regénye, mégis szórakoztató, kellemes olvasmány. Van benne irónia és játékosság. Vannak benne nézetek, vélemények, amik a XVIII. és XIX. században sajnos elég általánosak voltak. Austen meglepően sokszor szólt az olvasóhoz. A mindent és mindenkit kifigurázáson kívül talán azon is érdemes elgondolkodni, hogy vajon hol húzódik meg a határ a fikció és a valóság között… Tetszett a karakterek bemutatása, és az érdekes, szellemes párbeszédek. Az emberi kapcsolatok bonyolultsága nagyon elgondolkodtatóvá teszi. Szerintem tanulságos fejlődéstörténet. Kifejezetten kellemesnek találtam a modoros beszédstílust.

A regény első felének Bath, a második felének többnyire a Klastrom a helyszíne. Az utóbbi kétségkívül érdekesebb. A Bath-ban játszódó részek leginkább az idegesítő és irritáló Thorpe család miatt nem tetszettek.

Catherine volt a szülei negyedik gyermeke, egy teljesen átlagos, naiv fiatal lány, aki kedvelte a fiús játékokat és nagyon szeretett olvasni. Csak azt tanulta meg könnyen, ami érdekelte. Édesanyja, Mrs. Morland figyelmét többnyire a kicsik kötötték le, a nagyobb lányaira nem sok ideje volt. Catherine naivitására magyarázat a kora; a korszak, amiben él; és az elzártan nevelkedés. A könyvek iránti szeretete, a kedvessége és képzelőereje miatt érdekes és könnyen megkedvelhető karakternek tűnt.

A Morlandék lakóhelye körüli földek birtokosai kedvelték Catherinet, és Mrs. Allen meghívta, hogy tartson velük Bathba. A lány örömmel beleegyezett. Az egyik bálon megismerkedett egy fiatalemberrel, Henry Tilney-vel, aki nagyon megtetszett neki, aki azonban hamarosan eltűnt egy rövid időre. Viszont felbukkant Mrs. Allen egyik régi barátnője, Mrs. Thorpe. Allanék és Thorpe-ék keresték egymás társaságát. Catherine jószívű, vidám, nyílt természetű teremtés volt, akinek a regényimádata erősen hatott az érzelemvilágára, képzeletére és viselkedésére. A valóságtól elrugaszkodva és tapasztalatok hiányában többnyire hiszékenyebb volt társainál. Eleinte éppen ezért volt könnyű prédája a Thorpe családnak. Többnyire nem is tűnt fel neki, hogy a bathi kapcsolatokat mesterkéltség, felszínesség, képmutatás és gőg jellemezte.

A könyv első fele gyakran untatott. Azután, hogy Catherine elkezdett kiállni magáért, és azt tette, amit helyesnek gondolt, már érdekesebbé vált. Imponált a lány szilárd jelleme, és az, hogy nem hagyta magát eltéríteni attól, amit helyesnek érzett.

Fontos eleme a történetnek, hogy Catherine nagyon sokat olvasott. Néhány rémregény említésre került. (Tudomásom szerint ezek magyar nyelven nem elérhetőek.)

„Akár úr, akár hölgy, aki nem leli élvezetét egy jó regényben, bizonyára elviselhetetlenül ostoba.”

Mr. Tilney a húga miatt járatos volt a női témákban, csipkelődő humora volt, és – ahogy Catherine – ő is tapasztalatlan volt a szerelemben. Tetszett, hogy ő is szerette a regényeket. A modora néha kicsit meghökkentő volt, és úgy tűnt, hogy kissé fura a humora. Ugyanakkor odafigyelt Catherine-re és segítségére sietett, amikor kellett.

Catherine nagyon boldog volt, amikor Tilney tábornok és a lánya, Eleanor meghívták az otthonukba Gloucestershire-be, Northanger klastromba. Gyorsan írt is haza, és a szülei beleegyeztek. Catherine azt képzelte, hogy a klastrom olyan lesz, mint a könyvekben. Henry pedig ennek tudatában cukkolta, igyekezett megrémíteni. Bár a hely szép és kényelmes volt, tehát látszólag nagyon különbözött attól, amiről Henry mesélt, és amikről a történetekben írtak, mégis felélénkült tőle Catherine képzelete. Erre még az időjárás is rásegített egy viharral. A klastromban töltött idő alatt elég gyakran elragadta a képzelete. Szörnyű gyanúja is támadt, ami miatt később szégyellte is magát. Tudatában volt annak, hogy mennyit ártottak, illetve árthattak volna a képzelgései. Belátta, hogy józanabbul kellene gondolkodnia és cselekednie. Megrendült az önbizalma.

A klastromban tett látogatásánál is jobban várta a Woodstonba tett látogatást. Boldog volt, hogy megtekintheti Henry otthonát. Nagyon megnyerte a tetszését. „Életének egyik legboldogabb napját töltötte ott.” Akkor még nem is sejtette, hogy nagyon hamar fájó szívvel tér haza. Nem értette, hogy Tilney tábornok, aki – karizmatikus és zsarnok szülő – addig nagy vendégszeretettel és tisztelettel bánt vele, hirtelen miért viselkedett érzéketlenül és sértő módon. Catherine a hónapok alatt, amíg nem volt otthon, sokat változott, érettebb lett. Nagyon megviselték az események, és boldog volt, amikor Henry meglátogatta őt és magyarázattal szolgált Tilney tábornok viselkedésére, valamint megvallotta vonzalmát. Catherine csak egy eszköze volt egy félreértésnek. Nem volt olyan gazdag, mint amilyennek a tábornok hitte. Henry az apja tiltakozása ellenére kitartott a szándéka mellett, hogy megkéri Catherine kezét. Bár a lány szülei örültek a lánykérésnek, addig nem hagyhatták jóvá az eljegyzést, amíg Henry apja nem adta a beleegyezését. Eleanor a segítségükre volt, és hamarosan egybekeltek. A történet befejezése nem volt részletesen kidolgozva. Az írónő az olvasókra bízta az elmélkedést, és a kevésbé kidolgozott részek elképzelését.

Jane Austen a korának társadalmáról alkotott lesújtó véleményét jól kidolgozta a történetben. Az igazán mély érzelmek sajnos nem voltak kifejezve. A szerelmi szálat kicsit kidolgozatlannak éreztem.

Tizenévesen és a húszas éveim elején valamiért még nem tudtam értékelni Jane Austen stílusát. Mostanában viszont már szívesen olvastam egyes regényeit. Na nem mindet, mert például az Emmát még mindig kerülöm. Továbbra is meggyőződésem, hogy a Meggyőző érvek és a Büszkeség és balítélet az írónő legjobb regényei. Elismerem, hogy könnyed és elgondolkodtató regényei megmelengetik az olvasók szívét.

Ana könyvajánlói - Jane Austen: Büszkeség és balítélet

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az öt hajadon leánygyermekkel büszkélkedő Bennet család még nem sejti, hogy a szomszéd birtokot megvásárló ifjú, vagyonos nemesember és legjobb barátja akaratlanul is alaposan felforgatják majd a családtagok hétköznapjait. Szenvedélyes mulatságok, intrika és pletyka, szerelmi incselkedés és féltékeny bosszú története ez, amelyben egy ifjú hölgy mindenki eszén túljár, és tűzön-vízen át megtalálja a boldogságát.

Jane Austen utánozhatatlan ironikus humora és a XIX. századi Anglia színes korrajza teszi páratlanul szórakoztatóvá az írónő legismertebb és legtöbbször filmre vitt romantikus regényét.”

Kiadó: Menő Könyvek

Kiadás éve: 2024

A mű eredeti címe: Pride and Prejudice

Fordította: Loósz Vera

Oldalszám: 452

ISBN 978-963-403-830-6

Jane Austen korának romantikus túlzásaival szembefordulva a kritikai realizmus modern úttörője. Összesen hat befejezett regénye maradt ránk. Regényeiben szórakoztató az ironikus hangvétel, és tetszik, hogy a női főszereplők okos, erkölcsileg erős nők, akik éles kontrasztban állnak környezetük balgaságával. A regény a 19. századi angol arisztokrácia világába kalauzol el minket. Hitelesen ábrázolja a korabeli társadalmi viszonyokat. A karakterek viselkedése a kor embereinek, a korabeli arisztokráciának ékes kritikája volt. Austen korának szokásai szerint a házasságok érdekből köttettek, hogy a család vagyona gyarapodjon, a jó hírnév pedig fennmaradjon. Szerintem felháborító és igazságtalan az „örökjogi korlátozás”, hogy női ágon nem öröklődhetett birtok. El kell ismerni, hogy az írónő rendkívül elegánsan fedte fel az igazságot kora társadalmáról, az emberi értékekről. Az elvárások súlya komoly lelki terhet jelentett. Szomorú, de az intrika, a képmutatás, és a pletykálkodás napjainkban is ugyanúgy jelen van a társadalmakban.

Sokféle kiadásban jelent már meg. Nekem egy szépen kidolgozott, nagyon kellemes látványt nyújtó, kemény fedlapos változathoz volt szerencsém.

Ez a klasszikus mű élethűen ábrázolja a XIX. századi házasság intézményét, amely kizárólag pénz- és rangszerzésre szolgált. A passzív, nem túl intelligens nők közül kiemelkedik Elizabeth karaktere, aki csak és kizárólag szerelemből hajlandó házasodni, és általában nagyon határozottan fejti ki a véleményét.

Austen szellemes és éles eszű meglátásai, csípős humora jól felfedezhető a regényben. Jól felépített, csavaros történet.

Mr. Bennet a pletykás feleségével és öt lányukkal él jómódú, ám nem túl gazdag polgári életet vidéki birtokán. A csekély értelmű és szeszélyes természetű Mrs. Bennet élete egyik fő feladatának tekinti a leányai férjhez adását. Az unalmas hétköznapokat megzavarja, amikor a szomszédjukba költözik a jóképű és gazdag Mr. Bingley és barátja. Mr. Bingley nagyon kellemes fiatalember. Értelmes, vidám, jóképű. „Darcyhoz, erősen ellentétes karakterük dacára, állhatatos barátság fűzte.” Megbízik benne. Mr. Bingley beleszeret a legidősebb Bennet lányba, Jane-be. Ám a történet főszereplője nem a szép, és szelíd természetű Jane, hanem az okos, szellemes és csípős nyelvű Elizabeth (Lizzy), aki szócsatákat vív Mr. Bingley barátjával, az arrogáns és kellemetlen természetű Mr. Darcy-val. A két főszereplő kezdetben ellenszenvet érez egymás iránt. Mr. Darcy-t taszítják a faragatlan vidéki emberek. Hamar elterjed róla, hogy egy öntelt, rémes alak. Lizzy sok rosszat hall Mr. Darcy-ról, és úgy tűnik, hogy a férfi gőgje alátámasztja a híresztelést. Egy kicsit megdöbbentett, egy olyan értelmes nő, mint Elizabeth, ilyen könnyen bedől a szóbeszédnek. Szerintem Wickham már a felbukkanásakor gyanús volt.

Elizabeth más életre vágyik, mint amilyet az anyja elképzelt neki, szerelemből akar férjhez menni, és ebben az apja is támogatja. Mr. Bennet-nek Lizzy a kedvenc lánya. Gyorsabban vág az esze, mint a testvéreinek. Mrs. Bennet-nek a gyermekei közül Elizabeth volt a legkevésbé kedves a szívének.

A két főszereplő szócsatái, a félreértéseik és a fokozatosan kibontakozó szerelmük rendkívül szórakoztató. Nem hull a boldogság az ölükbe, meg kell küzdeniük érte.

Elizabeth váratlanul házassági ajánlatot kap a Bennet-vagyont öröklő unokatestvértől, Mr. Collinstól, aki egy öntelt, behízelgő modorú, fennhéjázó férfi. Mr. Bingley nővérei sem szimpatikusak. Amikor Mr. Bingley váratlanul Londonba utazik, magára hagyva a kétségbeesett Jane-t, Lizzy a férfi testvéreit és Mr. Darcyt teszi felelőssé a helyzetért. Gyötri Jane szenvedése. Dühíti, hogy ilyet tettek az ő gyengéd és nemes szívű testvérével. Fáj neki, hogy a mindenki felé szeretettel és megértéssel forduló Jane boldogtalan. Bár a nővére nem panaszkodik, hiányzik belőle a derű, ami korábban jellemezte.

Úgy alakul, hogy amikor Elizabeth Kentben tartózkodik Lady Catherine de Bourgh szomszédságában, Mr. Darcy is meglátogatja a társaságot, és bevallja a nőnek az érzéseit. Ezzel nagyon megdöbbentve Elizabeth-et.

Mr. Darcy mondandóját olvasva megértettem Elizabeth ingerültségét. Szívem szerint hozzávágtam volna valamit a fickóhoz. Megakadályozta a barátja házasságát Jane-nel, sértegette a Bennett családot (mondjuk voltak köztük, akiket okkal), és mégis volt képe megkérni Elizabeth kezét.

A nő a fejére olvassa a vétkeit. A vádak egy része alaptalannak, más része pedig teljesen érthetőnek tűnik. A visszautasítás és a vádak meghallgatása után Mr. Darcy hamarosan levelet ír a nőnek, amiben őszintén reagál az őt ért vádakra, és magyarázattal szolgál. Úgy vélem, hogy az minden olvasó számára nyilvánvaló, hogy Mr. Darcy végig őszinte és erkölcsös volt. A tapintatlan modora ellenére jó ember.

A levél többszöri elolvasása után Elizabeth rádöbben, hogy mennyire részrehajló volt, és ostoba módon hagyta magát félrevezetni. Szembesül az igazsággal, és végre átlátja a dolgokat. Belátja, hogy Mr. Darcy jól mérte fel a Bennet családot. Jane és Elizabeth kivételével az egész család faragatlan modorú, többnyire ostoba, közönséges és mesterkélt. Elizabeth lassan ráébred arra, hogy a férfi valóban szerette. Nagybátyjával és nagynénjével (Gardinerékkel), akik intelligens és vidám emberek, hosszabb utazást terveznek. Körutazásuk során betérnek Pemberley-be, Mr. Darcy birtokára. Elizabeth abban a hitben van, hogy Mr. Darcy nem tartózkodik ott, elkerülhetik egymást, és nyugodtan megnézheti a férfi otthonát. Elbűvöli a hely természetes szépsége. Mr. Darcy alkalmazottai és bérlői nagyon jó véleménnyel vannak a Pemberly-ház uráról. A kulcsárnő minden szava jó fényt vet Darcy jellemére. Elizabeth megenyhülve gondol arra, hogy a férfi illetlenül fejezte ki magát. Mr. Darcy egy nappal korábban érkezik meg, mint várják, így Elizabeth és ő nem kerülik el egymást. A nő nagyon zavarban van, és nem érzi helyénvalónak, hogy a férfi ott találta őt. Szégyelli magát a váratlan találkozás miatt. Mr. Darcy igyekszik mindenben a kedvében járni. Elizabeth hamarosan meggyőződhet a férfi nagyszerű tulajdonságairól.

És pont akkor, amikor Elizabeth egyre inkább megérti, hogy megváltoztak az érzései, és őszintén tudná szeretni Darcyt, Lydia megszökik a környékükön állomásozó ezred egyik tisztjével, Wickhammel, szégyent hoz a családjára. Elizabeth úgy érzi, hogy hiábavaló a szerelem, elvesztette Darcyt. Már nem reméli, hogy udvarolni kezd neki és újra feleségül kéri. Megalázottnak érzi magát, és nagyon vágyik a férfi megbecsülésére. Egyre többször eszébe jut, hogy boldog lehetett volna vele. Végre megérti, hogy Darcy pontosan az a férfi, aki a legjobban illene hozzá.

Mr. Darcy időt és pénzt nem kímélve igyekszik a Bennet lány becsületét megmenteni. Helyrehozza Mr. Bingley és Jane kapcsolatát is. Elizabeth megtudja, hogy neki köszönhetik, hogy megmenekült a jó hírük. Büszke Darcy-ra, hálás neki, és fájlalja, hogy soha sem viszonozhatják a jóságát. Már biztosan tudja, mekkora hibát vétett a házassági ajánlat elutasításával, és fél, hogy Mr. Darcy végleg lemondott róla.

Elizabeth nagyon megdöbben, amikor az otthonukban hirtelen felbukkan Mr. Darcy nagynénje, s feldúltan közli, hogy az a hír járja, unokaöccse eljegyezte őt. Elizabeth tisztázza a helyzetet, hogy nem a menyasszonya Mr. Darcynak, ám nem hajlandó esküt tenni, hogy soha nem fogadja el a házassági ajánlatát. Lady Catherine ezután az unokaöccséhez megy, és belőle próbálja kicsikarni azt az ígéretet, amit Elizabeth megtagadott tőle. Épp az ellenkező hatást éri el. Mr. Darcy nemsokára megjelenik Bennetéknél, és elárulja, hogy nagynénje nála is látogatást tett. Elizabeth megvallja, hogy cseppet sem gyűlöli a férfit, és Mr. Darcy újra megkéri a kezét. Többé semmi sem állhat a boldogságuk útjába.

A regény tele van ellenszenves karakterekkel. Szerintem Elizabeth és Mr. Darcy szimpatikus szereplők. Jane és Mr. Bingley kedves páros, bár kissé túlzónak éreztem a szerénységüket és befolyásolhatóságukat. Időnként megdöbbentett Jane naivitása. Nagyon szépen kiemelkedett a történetből Jane és Elizabeth szoros testvéri és kebelbaráti kapcsolata. A Gardiner házaspár is megnyerő. Tetszett, hogy tapintatosan bántak Elizabethtel, és sokat hozzáadtak a történethez.

A történetet többször is megfilmesítették. Egyik filmet sem láttam, így ezzel kapcsolatban nincs hozzáfűzni valóm.

Ana könyvajánlói - Jane Austen: Meggyőző érvek

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Jane Austen regényeiben a vidéki angol úri családok hétköznapjai, szűkre szabott társasági élete és érzelmi bonyodalmai elevenednek meg. A csupán néhány gesztussal teljes jellemmé felépített hősei felett az írónő mindvégig bölcs humorral és szelíd iróniával ítél és ítéltet. A legérettebbnek és legjobbnak tartott Austen-regény, a Meggyőző érvek hősnője, a már nem fiatal, vénlánysorsába beletörődött Anne Elliot nyolc év után véletlenül újra találkozik egykori vőlegényével, az immár meggazdagodott tengerésztiszttel…”

Kiadó: Menő Könyvek

Kiadás éve: 2024.

Eredeti mű: Jane Austen: Persuasion

Fordította: Tomori Gábor

Oldalszám: 301, keménytáblás

ISBN: 978-963-584-187-5

Tudva, hogy mennyi olvasó szereti Jane Austen könyveit, be kell vallanom, hogy nekem nem tartozik a kedvenceim közé. Bár azt el kell ismernem, hogy a regényeiben szórakoztató az ironikus hangvétel, és tetszik, hogy a női főszereplők okos, erkölcsileg erős nők. Én is azon a véleményen vagyok, hogy a Meggyőző érvek a legérettebb és legszórakoztatóbb regénye.

Több életrajzi esemény hatással volt a Meggyőző érvek-re.

Cassandra volt Jane egyetlen lánytestvére és legfőbb bizalmasa. Jane-nek több mint száz Cassandrához írt levele maradt fönn, bepillantást engedve az írónő életének bensőségesebb részleteibe. Cassandra vőlegénye, Thomas Fowle sárgalázban halt meg a Karib-térségben 1797 folyamán, ahol katonai lelkészként szolgált. Cassandra élményei talán a Meggyőző érvek Mrs. Musgrove és Mrs. Croftjának „hosszú és bizonytalan jegyességek”-től való undorában jelennek meg. Fowle és Cassandra a család pénzhiánya miatt 1794-ig jegyben maradtak, és később sem házasodtak össze. Akárcsak Jane, ő is gyakran látogatta testvéreit és családjaikat, rokonait és barátait.

1800 vége felé hetvenhez közel járó apja hirtelen úgy döntött, hogy visszavonul Bath-ba, és a rá következő évben a család is odaköltözött. Bath-ban töltött éveik során minden nyáron elutaztak a tengerpartra, és egyik nyaralásuk alkalmával esett meg Jane legtitokzatosabb szerelmi kalandja. Erről csupán annyit lehet tudni, amennyit Jane Austen halála után Cassandra az unokahúgainak elmondott. Míg a család a partvidéken időzött (valószínűleg Lyme-tól nyugatra, Devonshire déli részén), Jane találkozott egy fiatalemberrel. Cassandra később is elismerően beszélt róla, és úgy gondolta, Jane számára jó parti lehetett volna. Caroline szerint „elváltak, de Jane a lelkére kötötte, hogy keresse fel őket újból.”

Ennek ellenére nem sokkal később az ifjú halálhíréről számoltak be. Nem lehet bizonyosan tudni, hogy Jane-t mennyire érintette mélyen ez a csalódás, de jó néhányan eltűnődtek azon, hogy Austen 1817-es, Meggyőző érvek című regényében vajon ez az élmény tükröződik-e. Jane Austen 1802-1803 folyamán 27 éves volt, mint a Meggyőző érvek főhősnője, Anne Elliot is, és a műben a kérdéses jelenet Lyme-ban játszódik le.

A Meggyőző érvek megírásához 1815 augusztusában látott hozzá, és pontosan egy évre rá fejezte be.

A regény a 19. századi angol arisztokrácia világába kalauzol el minket. Hitelesen ábrázolja a korabeli társadalmi viszonyokat. Itt nagyon is számít ki vagy, és mennyire vagy művelt. Maga a cselekmény pár mondatban összefoglalható.

A karakterek viselkedése a kor embereinek, a korabeli arisztokráciának ékes kritikája volt. Sok ellenszenves karakter tűnik fel, mégis megmarad a történet bájossága.

A társadalmi kapcsolatokról, és a jellemábrázolásról nyilván sokat tudott az írónő. Ugyanakkor arról, hogy egy hadihajón töltött évek és a háború milyen hatással van az egyén személyiségfejlődésére valószínűleg nem sokat tudott.

A megözvegyült Sir Walter Elliot, a somersetshire-i Kellynch-kastély hiú, ostoba, büszke ura. A cím és a rang megszállottja. A legidősebb lánya, Elizabeth a kedvence. A két másik lányának alárendelt szerep jutott. A legfiatalabb, Mary férjhez ment. Elizabeth egyedül maradt. A finom lelkű, kedves természetű, művelt Anne-t az apja és a nővére semmibe vette. „Lady Russelnek viszont ő volt a legkedvesebb, nagyra becsült keresztlánya, kedvence és barátnője.” Laddy Russel jóindulatú, könyörületes, derék asszony. A barátsága értékes volt Anne számára, még ha nem is mindig látta kristálytisztán a helyzetet. Mentségére szolgáljon, hogy mindig Anne érdekeit tartotta szem előtt.

Frederick Wentworth kapitány jóképű, értelmes, szellemes fiatalember. Annie pedig csinos, kedves, csendes, jó ízlésű, kötelességtudó, illedelmes és igencsak művelt lány. Előbb utána járt mindennek és csak azután döntött. Apránként megismerkedtek, és „mélységesen egymásba szerettek”. A boldogságuknak hamar vége szakadt, mert Anne családja helytelenítette a kapcsolatot. Wentworth kapitány nem rendelkezett vagyonnal, és nem volt előkelő származású. Még Lady Russell is arról győzködte Anne-t, hogy ez a jegyesség meggondolatlan és helytelen dolog. Az eljegyzés felbontása sok szenvedést okozott, megfosztotta Anne-t a vidámságától, lefogyott. Évekkel később, huszonhét esztendősen másként gondolkodott, nem hagyta magát befolyásolni. Az élete tele van emlékekkel, küzdelemmel, belső vívódással, lehetetlen családtagokkal és helyzetekkel, titkokkal. Minden bizonytalansága ellenére, nagy lelki erővel és kitartással bír.

Sir Walter Elliot szörnyen eladósodott. Távoztak a Kellynch-kastélyból. Az új otthonuk Bath lett, mert úgy gondolták, hogy így (és a kastély bérbeadásával) sem tekintélyükből, sem kedvteléseikből nem kell engedniük.

Eljegyzésük felbontása után Wentworth egyre feljebb lépett a ranglétrán, és meggazdagodott. Majdnem nyolc év elteltével sem veszített a vonzerejéből. Nem bocsátott meg Anne Elliotnak. A nő megbántotta őt, amikor elhagyta. A férfit általános tisztelet és figyelem övezte. Az ifjú hölgyek versengtek a kegyeiért.

Bár sok időt töltöttek egy társaságban, annál többre nem került sor Anne és Wantworth kapitány között, hogy kölcsönösen eleget tettek a hétköznapi udvariasság szabályainak.

Szerintem Louisa balesete el lett túlozva. Ráadásul erősen kétlem, hogy harcban edzett férfiak ilyen könnyen elsápadnak és kétségbe esnek hasonló körülmények között. Felötlött bennem, hogy kissé fura, mondhatni gyanús, hogy a hadihajókon szolgáló, háborúban részt vevő tiszteket melegszívű úriemberként emlegette az írónő. Persze lehettek köztük ilyenek is, de nem hagyott nyugodni a gondolat, hogy már akkor is sokan szenvedhettek poszttraumás stresszben (PTSD), megkeseredhettek, és a kitüntetéseket sem feltétlenül a „grál lovagok” kapják.

Mindkét oldalról felbukkannak „csábítások”. Wentworth kapitány gyakran van csinos hölgyek társaságában. Anne is felkeltette több férfi érdeklődését. Nem kell nélkülöznünk az írónő egyik kedvenc írói „eszközét”, ugyanis megjelenik egy megnyerőnek tűnő, azonban megbízhatatlan úriember is.

Benwick kapitány kereste a társaságát, szívesen társalgott vele. Mr. Elliot (Anne unokafivére) is megcsodálta a csinos Anne-t. Az utóbbi férfi szerencsére nem csak bennem ébresztett gyanakvást, hanem Anne-ben is. Benwick kapitány állítólagos rajongásának az lett a vége, hogy beleszeretett Louisa Musgrove-ba, és megkérte a kezét. Bár ez esetben a körülmények is ebbe az irányba terelték az eseményeket. Anne és Frederick is őszintén remélte, hogy boldogok lesznek egymással.

Anne és egy régi iskolatársa ugyanakkor tartózkodott Bathban. A nála három évvel idősebb Miss Hamilton (most Mrs. Smith) sokat segített, és jelentősen enyhítette Anne gyötrelmeit, amikor tizennégy évesen szeretett édesanyját gyászolta. Anne soha sem feledkezett meg a jóságáról. Tizenkét év telt el azóta, hogy elszakadtak egymástól. Anne a hamvas, szótlan, érzékeny kislányból huszonhét éves, elegáns, változatlanul szép nő lett, aki tiszteletteljes és barátságos. A szép és magabiztos Miss Hamiltont pedig a tizenkét év szegény, beteges, gyámoltalan özvegyasszonnyá tette. Anne ugyanazt a kellemes modort, társalgókedvet és vidámságot tapasztalta, ami korábban is jellemezte a barátnőjét. Időnként meglátogatta Mrs. Smith-t. Az egyik beszélgetésük során teljesen világossá vált, hogy Anne okkal gyanakodott. Mr. Elliot nagyon ügyelt a látszatra, és nem kockáztatta a jó hírét. A saját érdekéért bármit elkövetne. Teljesen híján van az igazságérzetnek és az együttérzésnek. Álnok, alakoskodó, anyagias ember. Anne örült, hogy mindent megtudott róla.

Amikor Anne és Wentworth kapitány egy érzelmes levél, és egy hosszas beszélgetés során újra egymásra találtak, megvallották érzéseiket, akkor már érettebbek voltak a cselekvésre.

A végkifejlet persze nem volt meglepetés. Anne és Wentworth boldogságra lelt a történet végén.

„Anne maga volt a szerető gondoskodás, és érzelmei Wentworth kapitány részéről maradéktalanul viszonzásra találtak.”