Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.
Fülszöveg:
„A New York Times bestsellerszerzőjének új regényében egy korábbi akcióban megsérült rendőrnő néz szembe két torz elméjű, hidegvérű gyilkossal…
A Természetvédelmi Rendőrség tisztje, Sloan Cooper tizedes és társa elfognak három férfit, akik túrázókat fosztogatnak Nyugat-Maryland hegyeiben. Hazafelé tartva Sloan megáll egy kisboltnál, és egy fegyveres rablás kellős közepébe csöppen. Az elkövető lövése örökre megváltoztatja az életét. Miután a műtőasztalon visszahozzák az életbe, hosszú felépülés vár rá, ezért visszaköltözik szülei békés, Heron’s Rest-i otthonába. Ráadásul a barátja is elhagyja, amíg ő a kórházban fekszik. Sloan úgy érzi, hogy padlóra került, de aztán egy váratlan ügy újra „játékba” hívja.
Amikor a környéken egy nő nyomtalanul eltűnik, Sloan elkezd hasonló esetek után kutatni. Többet is talál, három államban szétszórva. Férfiak és nők, öregek és fiatalok, az eltűnésekben látszólag nincs semmi közös.
És az emberrablások folytatódnak.
Az életében megjelenő új férfi szerencsére ugyanolyan szenvedélyesen meg akarja oldani ezt a rejtélyt, mint ő. De minden csepp erejére szükség lesz, hogy ennek a bizarr ügynek a sötét mélyére hatoljon… és Sloan ismét hajlandó kockára tenni az életét, hogy véget vessen a borzalmaknak.”
Kiadás éve: 2026
Oldalszám: 560 oldal
ISBN: 978 963 566 940 0
Nem szeretem a nagyon véres krimiket. Ha krimit választok, akkor inkább olyat, ami lélektani, érzelmeken alapuló, és van benne romantikus szál is. Ez is ilyen háttérrel bíró történet. Bár vannak benne nyomasztóan sötét, gyomorforgató részek. Kellően szövevényes. Ügyesen felépített, hátborzongató, ugyanakkor romantikus krimi. Nora Roberts mesterien teremtett egyensúlyt a bűnügyi szál és a romantika között. Kedveltem a szereplőket, a hangulatot, a nyomozás menetét. Szemléletesek a jellemábrázolások és a leírások. Olvasmányos és lendületes történet. A nyelvezet és a stílus pont olyan, ahogy az írónőtől megszokhattuk. A nyitó fejezet drámája jól megalapozta a további történéseket. Az emberi természet sötét oldala valóságosnak hat a történetben. Az idilli környezet erős kontrasztban van az erőszakos bűncselekményekkel.
Sloan Cooper céltudatos, konzervatív, sportos nő, a Természetvédelmi Rendőrség tisztje. Egy nap, munka után hazafelé egy kisboltnál fegyveres rablásba csöppent. Az elkövető lelőtte, ami után hosszú felépülés várt rá. Jó emberek vették körül a kórházban (és később is). A társa, Joel, aki húgaként szerette, sokat törődött vele. A szüleire és a húgára is számíthatott. Örültek, hogy él, és mindenben segítették.
„A boldogság a legjobb dolog, amit megoszthatunk.”
Sloant rémálmok gyötörték. Elhatározta, hogy mindent megtesz a gyógyulása érdekében, és élni fog. Egy időre visszaköltözött a szülei Heron’s Rest-i otthonába. Azt tervezte, hogy a hegyek közt megbúvó, csendes, békés helyen megerősödik és fejleszti az állóképességét. A történtek miatt felismerte, hogy túl sok mindenről lemondott.
Az írónő leírása alapján Nyugat-Maryland nagyon szép lehet. Szinte láttam magam előtt a barátságos, verandás, erdei házakat, meg a természetes anyagokból készült dolgokat, kézműves dekorációkat, felújított régi bútorokat…
A krimi szál megdöbbentő volt. Eléggé nyilvánvalónak tűnt, hogy vállon felül komoly problémájuk van az elkövetőknek. Néhány jelenet kifejezetten abszurd és gyomorforgató volt.
Sloan egészen addig a gyógyulására koncentrált, amíg nem hallott egy eltűnt nőről. Úgy döntött, hogy utánanéz az ügyének. Szeretett volna valami távmunkát végezni, de a kapitány úr azt mondta neki, hogy az egészségére és a biztonságára kell gondolniuk. Ráadásul addig nem is láthatta el a munkáját, amíg az orvos és a pszichológus is jóvá nem hagyta, hogy folytathassa.
„Ki ne szeretné azt érezni, hogy szükség van rá, sőt nélkülözhetetlen?”
Szerintem lenyűgöző volt Sloan igyekezete és kitartása… az, hogy nem hagyta el magát, minden nap próbált megbirkózni azzal, ami történt. Utálta, hogy sebezhetőnek és gyengének érezte magát, és azon dolgozott, hogy mielőbb felépüljön. Azt gondolom, hogy ez figyelemre méltó lelki erőre vall. A szeretetteljes, szilárd kapcsolatoknak, és a kemény munkának köszönhetően szépen fejlődött, hamarosan elköltözött, munkába állt, előléptették és egyre ritkábban volt rémálma. Minden jól alakult.
A Littlefield testvérek mindig közel álltak egymáshoz. Nash egy Wall Street-i cégnél dolgozott, Theo pedig ügyvéd volt. Mindketten másra vágytak. Úgy döntöttek, hogy saját vállalkozást építenek fel, és Heron’s Rest-i ezermesterek lesznek. Tetszettek az elképzeléseik, terveik.
Általában szeretem a kutyás részeket a könyvekben, ez most is így volt. Szerintem nagyon aranyos volt, hogy Nash kiskutyát adott az öccsének karácsonyra. Littlefieldék kölyökkutyája és Cooperék kutyája, akár a gazdáik, nagyon hamar összebarátkoztak.
A Cooper és a Littlefield testvérek jó csapatot alkottak. Sloan Cooper és Nash Littlefield, valamint Drea és Theo összeillő pároknak tűntek. Szimpatikus karakterek, rendes emberek. Mindkét férfinél meghatározó volt az első találkozás. Nash gyorsan felismerte, hogy Sloan-nak több lelkiereje van, mint a legtöbb embernek. A köztük lévő vonzalom és érdeklődés gyorsan elmélyült.
A lányok szülei, Elsie és Dean és a Littlefield testvérek őszintén kedvelték egymást.
Szerettem a házfelújítós részeket is. Érzékelhető volt a lelkesedés és az elégedettség. Jó, hogy a krimi szál nem vonta el a figyelmet a többiről. Véleményem szerint az is remek ötlet volt, hogy Sloan bevonta az ötletelésbe Nasht. Így még hatásosabb volt, amikor a nő megtalálta a közös nevezőt az áldozatok között. Logikusan, lépésről lépésre kutatott a válaszok után. Ébernek és óvatosnak kellett lennie, mivel az elmélet szerint ő is megfelelt a célpont leírásának.
„Nem biztos, hogy a részletekben bújik meg az ördög, de a válaszok gyakran ott lapulnak.”
Nash okos és jó ember volt, aki keményen és jól dolgozott, tisztelte Sloant és a munkáját, odafigyelt rá, amikor beszélt. Csodálta Sloan erejét és kitartását. A nő pedig úgy támaszkodott a férfira, ahogy addig senki másra a családján és Joelen kívül. És ez jó volt. Többször az eszembe jutott, pláne a regény második felében, hogy nagyon illenek egymáshoz és egységet alkotnak.
Nash és Theo a szüleik miatt (fizikailag nem, viszont minden más módon bántalmazták őket) sebeket hordozott. Sloan tudta, amikor Nash beszélt neki erről, hogy ez azt jelenti, hogy a férfi is képes rá támaszkodni. Elképesztő és csodálatra méltó volt, hogy Nash és Theo ilyen jó emberekké váltak ezzel a rideg, szörnyű háttérrel.
Sloan az alapos nyomozásával magára vonta a sorozatgyilkosok figyelmét. Nem hitte, hogy maguktól le tudnak állni. Azt gondolta, hogy egy párról van szó, akik időt szánnak az áldozataik kiszemelésére és megfigyelésére, kockázatot vállalnak, és végül életet vesznek el. Sloan és Nash lassan összerakták a képet. Volt az elméletben egyfajta szörnyű logika. Sloan egyik erőssége a jó megfigyelő képesség, aminek nagy hasznát vette a gyilkosok ellen.
A baráti és családi kapcsolatok fontossága szépen kiemelkedett a történetből.
„A ház csak egy épület. A benne lakó emberek, és az, amit magukkal hoznak és egymásnak adnak, teszik otthonná.”
Szerettem ezt a könyvet, és nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog. A hátborzongató részek ellenére is szívmelengető volt. Nagyon jó stílusban megírt, könnyed hangvételű, csavaros, jól felépített regény.
