Ana könyvajánlói - Jessica Redland: Váratlan vendégek (Tüskésmajor 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Hét ágra süt a nap, nyílnak a virágok, és Tüskésmajor végre készen áll a sünök fogadására! Egyre-másra érkeznek a kis jövevények, ám az új vendégek felelősséggel is járnak. Samanthának fel kell tennie a kérdést, vajon nem vágta-e túl nagy fába a fejszéjét, és hogy a teljes munkaidős állása mellett képes lesz-e ezt az intézményt is működtetni.

Szerelme, Josh mellette áll, és mindenben támogatja, ám az ő feje fölött a saját családi problémái kezdenek tornyosulni. Túl tud lépni vajon a múlt sérelmein, és képes megbocsátani valaha is az apjának, aki Josh egykori barátnőjével kezdett új életet? Samanthának pedig rendeződhet-e a kapcsolata rideg és elutasító anyjával, vagy továbbra is idegenek maradnak egymás számára?

Jessica Redland nagy sikerű Tüskésmajor-sorozatának második kötete a megértés és a megbocsátás nehéz útjáról mesél, miközben beljebb kalauzolja az olvasót a sünök világába.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2025

A mű eredeti címe: New Arrivals at Hedgehog Hollow

Fordította: Berényi Irén

Oldalszám: 448

ISBN: 978-615-6644-88-6

Az első rész nagyon tetszett, és a második kötet felülmúlta a várakozásomat. Teljesen magával ragadt a történet hangulata. A gördülékeny stílusnak köszönhetően magukkal sodortak a cselekmények. Ez a kötet romantikusabb, mint az első. Bár néha kicsit olyan, mint egy szappanopera, a sok drámával. Összességében nagyon pozitív hangvételű, érződik rajta a kedvesség és a remény. Nagyon komfortos érzést nyújtott az intelligens kommunikácó és az, hogy a szereplők megtalálták a problémákra a megoldást, mindig próbálták az adott helyzetből a legjobbat kihozni. Fontos elemei a történetnek: a szeretet, az elfogadás, az összetartás, és a megbocsátás. A regény felhívja a figyelmet arra, hogy a traumák feldolgozása, a megbocsátás és a továbblépés mindenki számára mást jelent. Tele van hasznos információkkal a sünökről és egészségügyi dolgokról. Sammie kedvessége és segítőkészsége továbbra is nagyon inspiráló. A regény elején az „Ez történt eddig…” résszel az írónő feleleveníti az első kötet történetét, hogy könnyebb legyen felvenni a sorozat folytatásának szálait.

Már működött a Tüskésmajor Sünmentő Központ. Nagyon fontos volt, amit ott csináltak, hiszen azon túl, hogy sünöket ápoltak, gondoztak, próbáltak nagy hangsúlyt fektetni a megelőzésre, tájékoztatásra is.

Elbűvölő Sammie és Josh szerelme. Csodás párt alkottak, és odaadóan szerették egymást. A kapcsolatuk szép, harmonikus, bensőséges és gyengéd volt. Mindenről tudtak beszélni, és igyekeztek egymás kedvében járni. Megértették és támogatták egymást. A nő imádott Joshsal lenni, és szeretve érezte magát.

„Mindig tudta, hogyan vigasztaljon meg, és imádtam az ilyen pillanatokat, amikor egyszerűen csak együtt voltunk, egymást átölelve.”

Tetszett, hogy egy öleléssel, mosollyal, vagy valami olyan dologgal, ami jólesett a másik számára, mindig kifejezték egymásnak, hogy mennyire értékelik egymást.

Paul (Josh apja) és Beth nagyon aljas dolgot műveltek, amit Josh nem akart megbocsátani nekik. Nem volt többé helyük az életében. Sok szenvedés után Sammie és Josh végre boldogok voltak, és elégedettek az életükkel.

„Ha szivárványt akarsz látni, el kell viselned az esőt.”

Bethnek volt mersze megjelenni a Tüskésmajorban, viszont Josh nem volt hajlandó beszélni vele. Nem engedte, hogy a múlt árnyai kísértsék. Attól tartott, hogy Beth megpróbálja manipulálni Samanthát. Beth és Chloe nagyon hasonlítottak egymásra, mindig áldozatnak állították be magukat, és manipuláltak másokat.

Sam mindent megtett a Sünmentő Központért, és nagyon megviselték azok az alkalmak, amikor nem sikerült egy-egy sünt megmentenie.

„Ez annyira rá vallott, és ez volt az egyik oka, amiért annyira szerettem: mindennel és mindenkivel törődött.”

Sam és Josh anyja, Connie mindketten képesek voltak meglátni a jót az emberekben, volt bennük kitartás és csendes elszántság. Már az első találkozásukkor megkedvelték egymást.

Volt néhány traumatikus helyzet, és az egyik miatt Josh kénytelen volt szóba állni az apjával.

„Azt hiszem, még a legbékésebb, legértelmesebb embernél is eljön az a pont, amikor elszakad a cérna.”

Samanthának sok teher nyomta a vállát. A tűzeset (Tüskésmajor 1. rész) óta még nem épült fel teljesen, és az állapotának nem használt a kimerültség és a stressz. A munkája és a süngondozás összehangolása is nehezen ment. Szerencsére egy összetartó közösség tagja volt, sokan segítettek neki, és Josh mindig mellette állt. A férfi próbálta meggyőzni arról, hogy néha a saját érdekeit kellene előtérbe helyeznie, és a mentőközpontot kellene vezetnie teljes munkaidőben, mivel nyilvánvalóan arra vágyik. Igazából Josh és a nénikéje, Lauren oldotta meg ezt a helyzetet, mert Sammie nem akarta cserben hagyni Laurent és a tanítványait. Elég könnyen ment, csak Sam fújta fel az egészet, a bűntudata és a megfelelési kényszere miatt.

Amikor Josh megtudta, hogy az apja súlyos beteg, úgy döntött, hogy mégis beszél vele. Hajlandó volt segíteni neki, noha még mindig dühös volt rá. Az apja tettei mély sebeket ejtettek rajta. Szerintem teljesen érthető volt, hogy Josh nem tudta elengedni a haragját. Sammie segített neki átlendülni ezen, és Connie is nagy hatással volt rá.

„Csak egyszer élünk, és az életedet eltöltheted azzal, hogy leragadsz a múltban, siránkozva vagy mérgelődve a rossz döntések miatt, melyeket hoztál, megkeseredve a mások által okozott fájdalmaktól, vagy tanulhatsz a múltból, és engeded, hogy megérkezzen a jövő. A legkönnyebb azt mondani, hogy már annyiszor megbántottak, hogy túl korai még, és hogy félek kockáztatni, de az csak újabb megbánást eredményezne.”

Bárcsak a valódi életben is ilyen intelligensen megtudnák beszélni az emberek a dolgokat, és mindenki ilyen kedves és támogató környezetben lenne! Azt hiszem, hogy a valóságban nagyon ritka az, hogy vitás helyzetekben minden fél belátja, hogy hibázott / tévedett. Ahhoz, amit a regény szereplői tettek, hogy leüljenek nyíltan beszélgetni, igyekezzenek megőrizni a higgadtságukat, és megoldást találni a problémákra, nagy bátorság kell. A történetben többféle változata van a megbocsátásnak. Egyik sem jelenti a sérelem elfelejtését. Josh (Sammie és Connie segítségével, támogatásával) megpróbálta helyreállítani a kapcsolatot az apjával. Bár haragudott, és tudta, hogy lesznek még hullámvölgyek a kapcsolatukban, mégis beismerte, hogy még mindig szereti az apját, és hiányoznak neki a szép idők. Egyértelműen a tiszta és nyílt kommunikáció mellett döntött, igyekezett csökkenteni a feszültséget.

Sammie is belátta, hogy nem feltétlenül kell folytatnia a kapcsolatot az anyjával. A Sam anyjával történtek nem igazolták Debs tetteit, a lánya iránt tanúsított viselkedést.

Amikor szóba került a gyerekvállalás téma, akkor Sammie elbizonytalanodott, majd úgy érezte, hogy ő nem akar anya lenni, és félt Josh reakciójától.

„Beszélj vele! Mondd el neki, mi bánt, még akkor is, ha kellemetlennek tűnik is, mert hidd el, az apróságok hamarosan hatalmas problémává nőhetnek, és tönkretehetnek egy csodálatos kapcsolatot.”

Connie és Hannah is azt tanácsolták neki, hogy beszéljen Joshsal. Sammie az anyja miatt attól félt, hogy nem alkalmas anyának. Attól is tartott, hogy később megbánja, ha csak azért mond le a gyerekekről, mert attól fél, hogy olyan lesz, mint az anyja. Josh nagyon jól reagált, amikor megbeszélték a dolgot. Már korábban is azt gondoltam, hogy csodálatos ember, és ahogy akkor viselkedett, még jobban megerősítette.

Voltak a történetben nagyon kedves, új karakterek. Dave nagybátyja, Alex és Fizz (Felicity), akik nagyon érdekesek és akiket könnyű megkedvelni.

A vandalizmus és a fenyegetés ebben a részben is folytatódott. Összefüggés volt a korábbi és a mostani esetek közt.

„Az élet gyorsan elmúlik, hozd ki a legtöbbet minden egyes napból, mert nem tudod, mit hoz majd a holnap…”

A vandálokat elkapták, Sammie ereje visszatért, és minden jól alakult. Fizz nagyszerű lány volt, akiben lelkes önkéntesre és jó barátra leltek.

Számomra azért is kedves a regény témája, mert a mi kertünkbe is bejárnak a sünök. Tényleg rendkívül hangosan esznek. A száraz macskaeledelek közül a proteinben gazdag táp a kedvencük.

A tragikus események és a könnyed, szívmelengető, boldog pillanatok egyensúlyban voltak a történetben. Tüskésmajor egy különleges menedék, varázslatos hely. Felemelő élmény volt olvasni ezt a könyvet. Nagyon várom a folytatást, ami remélhetőleg példás gyorsasággal kerül a hazai olvasókhoz.

Ana könyvajánlói - Jessica Redland: Váratlan szerelem (Tüskésmajor 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Samantha Wishaw nem reménykedik már a boldogságban, miután végig kellett néznie, ahogy élete szerelme másvalakit vesz feleségül, családja pedig ellene fordul. Ám az életben más is akad a szerelmen túl: például sünök.

Amikor a véletlen az útjába sodorja Thomas Micklebyt, még nem sejti, hogy teljesen megváltozik az élete. A mogorva Thomas 20 éve él egyedül a lepusztult, ám gyönyörű vidéken lévő Tüskésmajorban, és a két magányos ember között barátság szövődik. Samantha magáévá teszi Thomas és a férfi néhai felesége, Gwendoline álmát: Tüskésmajor régi pompájának helyreállítását és egy sünmentő központ létrehozását.

Miután Samantha friss célra lel életében, nemsokára új barátokat is szerez, és szíve lassan gyógyulni kezd a békés Tüskésmajorban. Amikor pedig a legkevésbé számítana rá, a szerelem is rátalál, ám szabad reménykednie ennyi csalódás után?

Kerekedjen fel egy érzelmekkel teli, felemelő utazásra Tüskésmajorba Jessica Redland óriási sikerű könyvsorozatával!”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2024

A mű eredeti címe: Finding Love at Hedgehog Hollow

Fordította: Berényi Irén

Oldalszám: 414

ISBN: 978 615 664 433 6

Számomra az írónő teljesen ismeretlen volt. Jessica Redland számos regény szerzője. Több könyve a kitalált Whitsborough Bay környékén játszódik, melyet szülővárosa, Scarborough inspirált. Kis kora óta imád olvasni. Jessica a férjével, a lányával és spánieljükkel együtt Yorkshire-ban él. A yorkshire-i táj szépségét megragadó romantikus regényei hamar belopták magukat az olvasók szívébe.

A könyvről

A címe félrevezető, mert nem a szerelmi szálon van a hangsúly. Ez a könyv határozottan a komfortzónámon belül van, mert kedves és szerethető történet, van mondanivalója, nincs tele felesleges drámával, viszont felhívja a figyelmet az élet hétköznapi csodáira, és az állatvédelemre. Nagyon szeretem a szép helyeket és az állatokat, így ez eleve erős alapot adott az élményhez. Jól átgondolt és felépített történet, eleven karakterekkel. Annyira tele van érzelmekkel, hogy nem lehet közömbösen olvasni. A regény olyan fontos témákat közvetít, mint a bántalmazás, a gyász, a csalódás, az újrakezdés, az önmagunkra találás. Ezeket az írónő nagy érzelmi mélységgel mutatta be.

Ez a regény Samantha Wishaw jellemfejlődéséről és önmagára találásáról szól.

Sam és az apja nagyon jól kijöttek egymással, viszont az anyjával rossz volt a kapcsolata. Az asszony gyakran gonoszkodott vele.

Sam figyelmes és gondoskodó nő. Mindig próbálta fenntartani a békét, és nehezére esett nemet mondani. Sokszor magának nehezítette meg a helyzetét. Nem tudott kiállni magáért. Többet alkalmazkodott, mint kellett volna. Mindig háttérbe szorította a saját érdekeit. Szenvedett a rideg, elérhetetlen anyja miatt, minden durva szótól vagy pillantástól, sokáig mégsem reagált rá. Az, amit az anyja és a nénikéje, Agnes művelt egyértelműen bántalmazás volt. Szóval van a történetben emberi gyarlóság is bőven. Sam anyja, a nénikéje, és az unokatestvére Chloe utálatos nőszemélyek.

Miután szeretett nagyapja meghalt, és a szerelme valaki mást vett feleségül, egy véletlen folytán Tüskésmajorba tévedt. Azzal, hogy eltévedt, segíteni tudott egy idős embernek, és megmentette az életét. Szerencséje volt az öregnek, mivel Sam ápolónő. A mentős, Rich kedves és segítőkész volt. Később is tájékoztatta a beteg állapotáról. Amikor az idős férfit, Thomas Micklebyt elvitte a mentő, a nő gondoskodott a macskájáról. Tetszett, hogy nagyon szereti az állatokat.

„Sajnos az emberek gyakran így működnek: túl gyorsan hoznak rossz döntéseket, vonnak le téves következtetéseket, aztán túl makacsok ahhoz, hogy belássák a tévedésüket és bocsánatot kérjenek.”

Thomas nem örült annak, hogy Sam megmentette az életét. Húsz éve volt már egyedül, és szeretett volna újra a felesége mellett lenni. Azt akarta, hogy békén hagyják, és meghalhasson. Sam elhatározta, hogy segít az öregnek, és így is tett. Az, hogy segített Thomasnak, munkahelyet váltott, és eltervezte, hogy elköltözik, új célokat adott neki.

Néhány sikertelen albérletkeresési próbálkozás után Rich és az élettársa, Dave felajánlották neki, hogy legyen a lakótársuk.

Sam és az öreg úr lassan megismerték egymást. Thomas belátta, hogy a nő csak tette a dolgát, amikor megmentette. Sam rendszeresen kijárt hozzá a Tüskésmajorba. A nagypapájára emlékeztette, aki Thomashoz hasonlóan, a felesége halála után árnyéka volt önmagának. Mr. Mickleby csak egy mogorva idegen volt, aki nem könnyítette meg a dolgát, mégis próbált értelmet adni az életének. Az idős férfi gyönyörűen beszélt a feleségéről.

„Csak az a pillanat van, amiben élsz.”

Sam és Thomas lépésenként haladtak, lassan összebarátkoztak. Amikor kiderült, hogy Thomas felesége, Gwendoline, és Sammie (amikor hat év körüli volt) ismerték és szerették egymást, akkor még közelebb kerültek egymáshoz. Egyre jobban érezték magukat egymás társaságában.

Sam szerette az új munkáját, és jól érezte magát az új barátaival. Nem értettem, hogy miért erőltette a kapcsolatot a három nővel, tekintve, hogy milyen utálatosan viselkedtek vele, és minden találkozás megviselte. Kedveltem Sammie-t, mégis ezért legszívesebben megráztam volna, felhívva a figyelmét arra, hogy ő ennél sokkal jobbat érdemel.

Nagyon tetszettek a macskás részek, meg az, amikor Sammie, Rich és Dave felújították a Tüskésmajort. A nőt a családja kitaszította, ám lett új családja. Thomas a legkedvesebb barátja és a pótnagypapája lett. A három férfi próbálta bátorítani és erősíteni az önbizalmát. Szükségük volt egymásra. Thomas újra felfedezte, hogy milyen érzés élni, és boldog volt. Már nem voltak magányosak. Ha csak rövid időre is, örömöt hoztak egymás életébe. Gwendoline és Thomas álma volt, hogy a Tüskésmajor egy sündisznómentő központként működjön. Thomas azt akarta, hogy Sammie fejezze be azt, amit ők elkezdtek. Hitt benne.

„Soha ne feledd el, hogy ragyogsz. Azok, akik megpróbálják eltompítani ezt a ragyogást, meg sem érdemelnek téged.”

Samantha úgy döntött, hogy eleget tesz Thomas kérésének, és létrehozza a sündisznómentő központot. Thomas egy fantasztikus lehetőséget adott neki, amivel változtathatott a dolgokon, és ami teljesen az övé volt. Sammie úgy döntött, hogy megragadja a lehetőséget.

„Nem az számít, mennyi ideig van valaki az életünkben, hanem az, milyen hatást gyakorol ránk.”

Sam évekig meg akart felelni másoknak, és úgy döntött, hogy ideje végre kiállnia magáért. Pont akkor, amikor találkozott valakivel. Több találkozás alkalmával is sikerült konfrontálódni vele. Majd kiderült, hogy a jóképű, mogorva férfi, Josh állatorvos, akinek valami komoly gondja volt az apjával. Sammie nagyon jól ismerte a fájdalmat, amit egy szülő okozhat.

Josh tudta, hogy rosszul indítottak, és szeretett volna tiszta lappal kezdeni. A beszélgetésük jól alakult. Nyíltan beszélgettek egymással mindenféléről, és volt, ami magyarázattal szolgált a korábbi viselkedésükre. Kiderült, hogy milyen bizarr és beteges dolgot művelt Josh apja. Sam is mesélt az elárulásáról és csalódásáról, ami nem volt annyira durva, mint a férfié. Alig ismerték egymást, mégis beleláttak egymás lelkébe, és együtt tették meg az első lépéseket a gyógyulás felé. Volt valami szomorú és aranyos abban, hogy mindketten túlagyaltak mindent. Egyszerűen elbűvölő volt, ahogy Josh csodálattal nézett a nőre, aki gyönyörű, megmentette egy idegen életét, és egy sünmentő központot hoz létre. Annyira figyelmes volt, ahogy bókolt neki, és igyekezett nehogy megbántsa. A megismerkedésük és szerelmük valóban váratlan volt.

A nő nagyon lelkiismeretes volt, minden szabad pillanatot kihasznált, hogy tanuljon a sündisznókról. Jól érzékelhető volt Samantha fejlődése. Lépésről lépésre megtanult kiállni magáért, a nehéz múltja és a rossz anya-lánya kapcsolat ellenére bizalommal épített új kapcsolatokat. Ebben az új barátai hatalmas szerepet játszottak. Sam érzelmi zűrzavara és bizonytalansága a regény végéig hatással volt az önbizalmára.

„… senki sem tudja előre, hogyan reagál egy adott helyzetben, amíg nem kerül bele.”

Sam apja, Jonathan és Josh jó benyomást tettek egymásra, és örültek, hogy Jonathan csatlakozott Josh állatorvosi rendelőjének csapatához. Aranyos volt, ahogy az apuka segített a lányának és a fiatal állatorvosnak.

Amikor felbukkantak Gwendoline aljas rokonai, és ocsmány, elvetemült módon viselkedtek, Josh erőt adott Samanthának, és támogatta. Egy tragikus esemény után rájöttek, hogy meg kell ragadni minden napot. Az összetartó közösségtől sok segítséget és kedvességet kaptak.

Nagyon tetszett a könyv hangulata, a festői táj leírása, a tanulságos történet. Az egész kivitelezés gyönyörű. Számomra az állatmentés, a kedvesség és a szeretet tette emlékezetessé. Jó volt, hogy az írónő nem akart feleslegesen túlbonyolítani mindent. Átgondoltan építette fel a cselekményt. Különleges olvasási élmény volt.

Ana könyvajánlói - Isida Só: Még egy macskát receptre

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Ha olyan gondod van, amit egy macska nem képes megoldani… vess be még több macskát!

A titokzatos Nakagjó Lélekgyógyászat hosszú ideje ugyanazzal a különös, mégis hatékony módszerrel gyógyítja betegeit: mindenki számára, aki átlépi a rendelő küszöbét, macskát írnak fel kezelésként. A cicák kedvességükkel, játékosságukkal és szépségükkel minden páciens számára elhozzák a várt gyógyulást: segítenek az egyetemista Moénak megoldani a párkapcsolati gondjait, az idős, özvegy Tacuját közelebb hozzák zárkózott unokájához, Leonát pedig emlékeztetik az empátia fontosságára. De igazából vajon mi a siker titka?

Kicsoda valójában a rejtélyes Nyau doktor, és mi köze a Kiotói Puhamancs Macskamentő Központ örökké kimerült igazgatóhelyetteséhez? A Macskát receptre sikere után Isida Só a tőle megszokott humorral és csillapíthatatlan mesélőkedvvel gombolyítja tovább a Kiotóban játszódó misztikus történet fonalát. Kötelező olvasmány minden macskarajongó számára!”

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2026

Fordította: Ikematsu-Papp Gabriella

Oldalszám: 256

ISBN: 9789636047559

Ez is egy feel-good olvasmány volt. Lehet, hogy kezdem megkedvelni a japán mágikus realizmus műfaját. Könnyed, hangulatos olvasmány, ami a hétköznapi drámákat egy kis misztikus hangulattal fűszerezi meg és egészíti ki. Lassú folyású és érzelmes. Érzékelteti a hétköznapi élet apró csodáit, és a kapcsolatok csendes erejét.

Humoros, kedves, misztikus történetek vannak a könyvben. Érzékelhető benne valami szívből jövő, időtlen báj. Ebben a kötetben kicsit több szó volt a macskatartásról, és mindarról, ami vele jár. Ebben is a macskák segítik át az embereket egy-egy nehezebb időszakon, és melegséggel töltik meg az otthonokat. A macskák leírásai szépek és részletesek. A páciensek valamilyen módon kapcsolódtak egymáshoz.

Első történet

Moe egyetemista lány, aki attól tartott, hogy a barátja szakítani akar vele. Szerintem nagyon bizonytalanul és gyerekesen viszonyult a dologhoz.

Nyau doktor továbbra is úgy viselkedett, mint egy huncut gyerek. Amikor Moe véletlenül odatévedt a rendelőbe, és a doktor felírt neki egy macskát, átmenetileg meg is feledkezett a kapcsolatát érintő aggodalmakról. A barátja egy érett, okos, kedves és nyugodt srác. Az utóbbi időben távolságtartó volt vele. Úgy tűnt, hogy a macskának köszönhetően „elnapolták” a szakítást. Moe mégis szomorú volt. Nem akarta, hogy elhagyja a szerelme, mégsem beszélt vele. Nekem ez nagyon furcsa volt. Moe elmesélte a barátnőjének, Leonának, hogyan botlott véletlenül a rendelőbe.

Telt az idő, a macskák cserélődtek. A tájékoztató a macska nevén és korán kívül nem tartalmazott semmi újat. Moe figyelte a macskákat és bátran szembenézett a nehézségekkel is. Talán ezért lett elege a bizonytalanságból, és hozta szóba a kapcsolatukat a fiúnak.

„Hiába menekül el a kellemetlenségek elől, az nem old meg semmit.”

Nekem nagyon úgy tűnt, hogy a kommunikáció nem az erősségük.

Három hét eseményeit sűrítette a történetbe a szerző. Igazából nem sokat tudtunk meg. A fiatalembert áthelyezték, ezért a távkapcsolat mellett döntöttek. Moe visszavitte a macskákat. Nem fogadott örökbe egyet sem. Ez a rész lehetett volna ennél egy kicsivel kidolgozottabb. Szerintem a négy történet közül ez volt a leggyengébb.

Második történet

Szatonaka Tacuja hetvennyolc éves nyugdíjas. A felesége Meiko meghalt. A menye ajánlotta neki a Nakagjó Lélekgyógyászatot. A megnyugtatása érdekében döntött úgy, hogy elmegy a rendelőbe. Tacuja nem igazán tudta, hogyan kellene viszonyulnia a tizenhét éves unokájához. Mindketten bezárkóztak. Tacuja nem vitt haza macskát, csak egy nyakörvet. A nyakörvhöz tartozó cica egy hirdetés szerint eltűnt. Az idős férfi az unokájával indult a macska felkutatására.

„A különböző generációk gyakran nehezen dekódolják egymás nyelvét és érzéseit. Nem egyszerű a megértés.”

Az együttműködés közelebb hozta egymáshoz a nagypapát és unokáját.

Harmadik történet

Ebben a történetben újra felbukkant Leona. Korábban Moe mesélt neki a Nakagjó Lélekgyógyászatról, és most egy másik barátja, Sószuke is beszélt neki róla. Sószuke biztos volt abban, hogy Leona bátyja, Tomoja írt fel neki egy macskát receptre. Leona kételkedett ebben, mivel Tomoja a Macskamentő Központban dolgozik, rengeteg a dolga, nem lenne ideje arra, hogy másodállást vállaljon. Éppen ezért elkísérte a barátját, amikor visszavitte a macskát. Megdöbbent, hogy a doki milyen kísértetiesen hasonlít Tomojára.

Leona úgy érezte, hogy a szülei csak a bátyjával foglalkoznak, ő nem érdekli őket. Nagyon haragudott az anyjára.

„Tudom, hogy néma gyereknek az anyja sem érti a szavát, de olykor ha kimondasz valamit, onnan már nincs visszaút. Egyetlen szó is olyan sebet ejthet, amit nem lehet begyógyítani.”

A felírt kiscica nagyon hamar a szívéhez nőtt, segített felismerni dolgokat. Már sok mindent tisztábban látott a kapcsolatait illetően. A kiscicát megtartották, és Leona elhatározta, hogy ha valamelyik ismerősének gondja lesz, akkor bátran ajánlja majd neki a Nakagjó Lélekgyógyászatot, ahol Nyau doktor rendel.

Negyedik történet

Kadzsivara Tomoja fekete macskája, Nyau békésen tűrte a gondoskodást. Tomoja szeretettel gondoskodott róla. Sokat és lelkiismeretesen dolgozott. Mindig aggódott valami miatt. Sokat túlórázott és nagyon kimerült volt. Sokan aggódtak érte.

„Ha csak kis megnyugvást hoz is, talán mégis jobb lenne beszélni valakivel.”

A Nakagjó Lélekgyógyászat épülete ismerős volt Tomojának. Biztos volt benne, hogy ugyanaz a ház, ahonnan Nyaut és a társait kimentették. Gyötrődött azért, mert későn érkeztek, és a macskák többségét már nem tudták megmenteni. Szörnyen megviselte a dolog. Az egész helyzet nagyon különös volt.

„A halál pillanatában mind egyedül vagyunk. Ahogy senki nem választhatja meg a találkozás pillanatát, ugyanúgy senki nem választhatja meg a halálét.”

Az elengedés nagyon nehéz téma. Könnyű volt Tomojával együttérezni. Szerintem ez a rész kifejezetten igényelte volna a téma alaposabb kifejtését, bár így is érdekes és megható volt.

Összességében ez egy szívmelengető és szerethető könyv.

Lesz még folytatás, mert valakinek az érkezésére még várnak a rendelőben.

Ana könyvajánlói - Isida Só: Macskát receptre

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Szívmelengető olvasmány mindazoknak, akik szeretik a macskákat, és azoknak, akik csak ezután fogják megszeretni őket.

Egy homályos kiotói sikátorban, egy régi épület negyedik emeletén várja pácienseit a Nakagjó Lélekgyógyászat, ahol mindenki ugyanabban a különleges kezelésben részesül, bármi is legyen a panasza. A titokzatos klinika orvosa azt vallja, „a legtöbb gondra gyógyír a macska”, ezért egy-egy cicát ír fel a munkahelyi nehézségekkel küzdő Sútának éppúgy, mint a családjától elhidegült Kogának, vagy az iskolai beilleszkedés miatt szorongó Aobának. Bár a gyógymód kezdetben mindenkit meglep, a macskák az összes beteg életébe elhozzák a kívánt változást.

Isida Só nagy sikerű könyvében jó érzékkel ragadja meg a nagyvárosi élet sokunk számára ismerős sivár, sokszor abszurd hétköznapjait. Ebben az álomszerű történetben a macskák melegséget, reményt, misztikumot csempésznek gazdáik otthonába, segítenek nekik megismerni önmagukat, és társul szegődnek melléjük a gyógyulásban.”

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2025

Fordította: Ikematsu-Papp Gabriella

Oldalszám: 277

ISBN: 978-963-604-407-7

Nagyon szép a borítója. A könyv kedves, szívmelengető történeteket tartalmaz. Bemutatja, hogy hogyan változtatja meg az emberek életét a macskatartás. A ránk bízott állatokkal való törődés eltereli a figyelmünket önmagunkról, a problémáinkról. Enyhíti a feszültséget és a magányt. A történetek egyszerűek és szívmelengetők. Letisztult stílus és gördülékeny történetmesélés jellemzi. Egy rejtély húzódik meg a háttérben, ami miatt a történetek kissé kísértetiesek és szomorúak. Vibrál bennük a feszültség. Ezt a humoros, kedves részek jól ellensúlyozzák. Néha úgy tűnt, mintha a történetekből hiányozna valami. Olvastam, hogy misztikus történetről van szó, mégis voltak dolgok, amik megleptek. Kissé abszurd. A kötet öt történetet tartalmaz, amikben a titokzatos Nakagjó Lélekgyógyászat rendelőjéről valakinek az ismerősének az ismerőse mesél a segítségre szorulóknak. Jók voltak a leírások. Az író szépen bemutatta a macskákat.

Ha frusztráltak vagyunk, öntudatlanul is keressük a belső feszültségünk csökkentésének a lehetőségeit. A kiotói Nakagjó kerületben van egy hely, amit nehéz megtalálni. Ám azok, akiknek valamilyen lelki bánatuk van, mindig megtalálják.

Az első történetben egy huszonöt éves fiatalember, Kagava Súta már sok rendelőt felkeresett. A korábban meglátogatott szakemberek munkájával nem volt elégedett, ezért úgy döntött, hogy tesz egy próbát ezzel a nem szokványos rendelővel. Súta egyik ámulatból a másikba esett. A munkahelyén túlterhelték, álmatlanság és étvágytalanság gyötörte, erre ebben a rendelőben egy macskát írtak fel neki receptre.

„Az állatok közelségével gyógyítják a lelket.”

A kiszipolyozó, megszégyenítő vállalattól, ahol dolgozott, távozni kényszerült. A brókercég vezetői visszaéltek a hatalmukkal. Nem csoda, hogy Súta kikészült. Ahogy elvesztette a munkáját, úgy talált másikat, a macska „segítségével”. A cicának, Ezüstnek köszönhetően Súta újra tudott nevetni. Ahogy macskatartó lett megváltozott az élete. Munkahelyet váltott, elköltözött, megnyílt. Végül minden jól alakult. Ezüst pedig otthonra talált nála. Új életet kezdtek együtt. Az építőipari cég vezetőiről, munkatársairól és munkájáról szívesen olvastam volna még.

A második történetben az ötvenes éveiben járó férfi, Koga nehezen szánta rá magát, hogy felkeresse a Nakagjó Lélekgyógyászatot. Megrekedt a ranglétrán, és nehezen jött ki az új kolléganőjével. A sok stressz miatt alvási nehézségei voltak. Kiközösítve érezte magát. A doktor úr természetesen egy macskát írt fel neki. Koga nehezen viselte a változást.

„Akik felnőve is képesek ugyanúgy rácsodálkozni valami aranyosra, azok között természetes módon megindul a beszélgetés.”

Eleinte Koga kételkedett abban, hogy a macska segíteni fog, de hamarosan észre vette, hogy valami változást elindított.

A harmadik történetben Minamida Megumi rideg volt. A lánya, Aoba a negyedik osztályt kezdte, amikor visszahúzódó lett. A kislány hallott a Nakagjó Lélekgyógyászatról, és el akart menni oda. Megumi mindenért rászólt a lányára, és valahogy nem ment neki a kommunikáció. Nem hallgatta meg értő figyelemmel a lányát. A visszaemlékezésből kiderült, hogy őt is azzal rázta le a mindig az anyja, hogy ne beszéljen butaságokat. Eleve negatívan állt mindenhez. Szóval az anyukának nagyobb szüksége volt lélekgyógyászra, mint a gyereknek. Ez a történet kicsit rövidebb volt, mint a többi, és hátborzongató.

A negyedik történet egy nőről szól. Takamine Tomoka egy maximalista dizájner. Három alkalmazotta is lelépett. Állandóan pörög, és nem lazít. Fáj a gyomra. Ahogy az Nyau doktor úr pácienseivel lenni szokott, ő is hallomásból szerzett tudomást a Nakagjó Lélekgyógyászatról. Természetesen ő is macskát kapott receptre. Tíz nappal később úgy gondolta, hogy rá nem hatott. A környezete viszont észrevette a változást. A macska megihlette. Teljesen elbűvölte és alkotásra inspirálta. Ebben a történetben még több volt a furcsaság, mint az előző háromban.

Az ötödik történet kicsit más volt. Ebben Abino, a gésa egy terhelt múltú cica gazdija lett, de nem úgy, ahogy a korábbi történetek szereplői. Később, egy este a macska megszökött, és Abino hiába kereste. Nagyon megviselte a dolog. Úgy gondolta, hogy ha a macska nincs meg, akkor nem lehet boldog. Az a rövid idő, ami megadatott nekik, boldogságban telt. Az elengedés, elválás fájdalmas volt. Különös történet. Engem egy kicsit összezavart.

„Nyilván számít, milyen hosszú volt az együtt töltött idő, de a szeretet mélysége nem ettől függ.”

Aranyos volt, és nem volt rossz élmény, de nem vált meghatározó olvasmánnyá.

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Borúra derű

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Emlékezetes nyaralásnak indult.

De szerepelt a tervek között alkalmi románc is?

May, Lara és Clare a legjobb barátnők, akik elkeseredetten vágynak egy kis kikapcsolódásra. A közelmúltban mindhárman nehéz időszakon mentek keresztül, és igazán nagy szükségük van a levegőváltozásra. Tíz napra foglalnak szállást egy luxusszállóban, ám amikor megérkeznek, rádöbbennek, hogy egészen máshol kötöttek ki, mint gondolták. Rossz faluba tévedtek…

Ren Dullemben semmi sem az, aminek látszik. A bájos macskakő és a képeslapra illő házikók közt rejtélyes titok lappang, melyet a falusiak hosszú évek óta őriznek. Miért olyan barátságtalan és gyanakvó mindenki? Miért viselkedik olyan gorombán a nyaralóház tulajdonosa? És miért él olyan kevés nő a faluban?

A különös légkör ellenére a három barátnő úgy dönt, hogy kihozza a helyzetből a lehető legtöbbet. De valóban ilyen pihenésre volt szükségük? Vagy ez a furcsa kis falu és a sok titok életre szóló döntésekre kényszeríti őket?”

Kiadó: Pioneer Books

A mű eredeti címe: It’s Raining Man

Kiadás éve: 2025

Fordította: Frei-Kovács Judit

Oldalszám: 440

ISBN: 978 615 664 494 7

A borító nekem nem tetszik, mert nem illik a történethez. És kicsit sem olyan bájos és művészi, mint a korábbi regények rajzos borítói.

Ahogy az írónő regényeiben lenni szokott, ebben is sok szereplő van, és több szálon fut a cselekmény. Minden karakternek megvan a története, és problémája. A részletgazdag leírások lehetővé teszik, hogy könnyen magunk elé képzelhessük a helyszíneket. Az írónő finoman tárja fel a szereplők belső világát, küzdelmeit.

A történet lényegében három barátnő: Lara, May és Clare nyaralásáról szól. Megismerhetjük a szereplők múltjának traumáit és fájdalmait, és ezeknek a jelenre gyakorolt hatását. A regény szereplőire súlyos teherként nehezedtek a titkok, amiket őriztek. Mind azt hitték a másik életéről, hogy szép és jó, és nem ismerték elég jól egymást ahhoz, hogy nyíltan beszéljenek egymással az életük nehézségeiről, a velük történt rossz dolgokról. Eléggé kiszámítható a cselekmény. Viszonylag könnyen rá lehet jönni a falu lakói által rejtegetett nagy titokra. A múltban történtek finoman szövik át a regényt. A történetben megfelelő arányban van a misztikus hangulat és a csípős humor is. Időnként előfordulnak benne könyves és filmes utalások.

Lara, Clare és May mindhárman Yorkshire-ből származnak és évek óta ugyanannál a vállalatnál dolgoznak. Céltudatos, keményen dolgozó nők. Csak tizennyolc hónapja voltak barátok, és nagyon ritkán találkoztak. Alig ismerték egymást. Egyik nőnek sem volt irigylésre méltó élete. Lara és May kifejezetten méltatlan helyzetben volt. Évek óta alig vettek ki szabadságot, ezért úgy döntöttek, hogy időpontot foglalnak egy wellnesshotelbe. A hölgy az utazási irodában nem volt a helyzet magaslatán. Nekem nagyon furcsának tűnt, hogy Lara nem olvasta el a visszaigazoló üzenetet. Szerintem ez bármilyen foglalásnál vagy rendelésnél alapvető. Lara, Clare és May viselkedése nem mindig tetszett, főleg a könyv elején.

A nehézkes indulás után a nők úgy döntöttek, hogy belevetik magukat a nyaralásba, és megpróbálják a legjobbat kihozni a helyzetből. Egyre több különös, rejtélyes dolgot tapasztaltak.

Ren Dullemben az emberek régimódiak és babonások. Clare-t a heterokrómiája (a két szem színe nem azonos) miatt boszorkánynak nevezték. Tetszett, hogy egy kedves idős nőnek és az öreg macskájának ugyanúgy felemás szeme volt, az egyik szeme kék, a másik zöld, mint Clare-nek. Clare könnyen összebarátkozott Raine-nel. Megható volt az a különleges kapcsolat, ami kialakult köztük. Raine hitt abban, hogy egy náluk jóval erősebb hatalom akarta, hogy az útjaik keresztezzék egymást.

A három nő lassan rájött, hogy a hely jóval bájosabb, és több lehetőség van benne, mint hitték. Sok ötletük támadt a falu felújításával, felvirágoztatásával kapcsolatban. Az a hely „meghódította a szívüket”.

A Hathersage testvérek érdekes karakterek. Főleg Gene, a titokzatos, morcos fafaragó, aki bérbe adta a házat a három nőnek. Nagyon tetszett az a rész, amikor Gene örökbe fogadta a háromlábú kiskutyát. A mogorvasága ellenére sok kedves megnyilvánulása volt, ami nyilvánvalóvá tette, hogy nagyszerű ember. Frank is szimpatikus volt. Sok teher nyomta a vállát, mégis kedves, becsületes és jó ember. Val Hathersage viszont kifejezetten ellenszenves.

A romantikus szál sem okozott különösebb meglepetést. Elég sok dolog utalt arra, hogy Lara és Gene, May és Frank, valamint Clare és Ludwig ha rögös, kanyargós úton is, de együtt révbe érnek.

A nyaralásról szóló részekben végig ott volt egy furcsa kettősség. Egyrészt nyomasztó, baljós hangulat, másrészt varázslatos, idilli légkör. Ren Dullem eredeti neve Reines de la Mer (A tenger királynői). A sellők tiszteletére nevezték el, hogy cserébe ne süllyesszék el a halászhajókat. A Ren Dullem-ben töltött idő rádöbbentette a három nőt, hogy nem azt az életet élik, amit szeretnének. Akartak és tudtak is fejlődni, változtatni. Végül rátaláltak a boldogságra. A történet vége tartogatott váratlan fordulatokat. Szóval ez egy édes-bús sellős mese, aminek nagyon bájos vége van.

„… igazán nem árthat, ha hiszünk az élet aprócska csodáiban, nem igaz?”

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Teaház a sarkon

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A Spring Hill tér kedves kis menedékhely, távol a mindennapok nyüzsgésétől. Itt várja vendégeit Leni Merryman Sarki teaháza, amely valódi paradicsom a könyvmolyok számára, és csak úgy vonzza a magányos szíveket. Leni kínálja a környék legkülönlegesebb tortáit a legizgalmasabb irodalmi témákkal fűszerezve: ki az ellenszenvesebb, Mr. Darcy vagy Heathcliff? A Manderley-ház asszonyának története szívszorítóbb, vagy Jane Eyre-é? Az irodalmi teadélutánok résztvevői hétről hétre mind jobban megnyílnak egymás előtt, s kiderül, hogy az ő életük is csaknem olyan regényes, mint kedvenc hőseiké. Hazugságok, tönkrement házasságok, éveken át titkolt kapcsolatok, személyes tragédiák látnak napvilágot. De nincs az a szív, amelyet ne melegítene át egy forró angol tea, egy szelet finom sütemény és Leni Merryman mosolya.”

Kiadó: Pioneer Books

Eredeti mű: The Teashop on the Corner

Kiadás éve: 2017

Fordította: Frei-Kovács Judit

Oldalszám: 448

ISBN: 978-615-5435-29-4

Milly Johnson Barnsley-ban, Dél-Yorkshire-ben született, nevelkedett, és él jelenleg is. Szívből ír a dolgokról és helyekről, amiket ismer, hangsúlyozva a közösségi szellem fontosságát. Könyveiben nyomatékosan támogatja a nőket, kiemelve erejüket és szívósságukat, ünnepli a szerelmet, a barátságokat és a második esély lehetőségét.

A könyvről: 

Tetszik a könyv borítója. Jó ötlet volt ilyen színes, rajzolt megoldást választani. Szerintem sokkal jobb, mint a fotós borítók. Nagyon szép, kedves, szórakoztató történet. Mélyen megindító és elgondolkodtató. Ismeretlenek barátokká válnak, és segítik egymást. A valóságban is előforduló élethelyzetek (megcsalás, bántalmazás, elhanyagolt gyerekek, hálátlanság, pénzéhes emberek…) teszik érdekessé és szívszorítóvá. Több cselekményszál volt a könyvben. Imádom a történetmesélés gördülékenységét; és a jól felépített, egybeszőtt cselekményszálakat. Az írónő mélyebb témákat is érzékletesen érint. Elképesztő érzékenységgel tárja fel a regényei karaktereinek a lelki mélységeit, érzelmeit. A szereplők segítik egymást a felismerésekben és a kiteljesedésben. A vívódások, a vágyak, a reménybe kapaszkodó emberek mind fájdalmasan valóságosak. A mű fontos témája a veszteségek, traumák hatása az ember későbbi életére. A regény szereplői nagy terhet cipelnek, sok sebet kaptak. Sok minden van benne: múltbéli titok, tragédiák, újrakezdés, különös véletlenek, szerelem. Ebben a történetben (is) volt fájdalom, voltak nehéz sorsok, de pozitív (happy end) a lezárás. A könyv minden egyes fejezete magával ragad. Imádtam a történet cicás szálát (a cuki fekete cicát, és Leni vörös szőrű cicáját). Nagyon tetszettek a különös véletlenek is. Az érzelmek széles skálája megtapasztalható a regény olvasásakor. Döbbenet, harag, remény, vidámság, szomorúság, elégedettség… Érzékelhető rajta a könyvek szeretete. Nagyon sok a könyves és filmes utalás.

Leonora Merrymann (Leni) bérelte Shaun McCarthy-tól az üzlethelyiséget, ami a Sarki teaház volt. Irodalmi kávéháznak tervezte. Mindig derűs, mosolygós volt. Az egyik vendégével (egy kedves, idős, indiai úrral) folytatott beszélgetés után új ötletekkel állt elő. Bevezette a teaházban a tematikus keddeket. A „Sarki teaház” a varázslatos légkörével vonzotta a nehéz helyzetben lévő embereket. Ott végre valami másra is gondolhattak a gondjaikon és a zűrzavaron kívül. Volt valami ebben a bájos teaházban és a barátságos tulajdonosában, amitől a betérő emberekben enyhülni kezdett a feszültség. Szerintem mindenkinek jó lenne, ha lenne a közelében hasonló teaház, és ilyen barátok. Senki sem gondolta, hogy a kedves, nagylelkű és mosolygós Leni egy sérült, összetört nő. Shaun is csak a regény vége felé ismerte fel a „gyötrelem jelzését”, bár a megismerkedésük óta próbálta segíteni és védelmezni a nőt.

Shaun McCarthyt gyerekkorában elvették az anyjától és nevelőotthonba vitték. A családi háttere ellenére sokra vitte. Szorgalmasan dolgozott. A szeretet nélküli gyerekkor lehetett az oka, hogy általában ridegen viselkedett. Nem tudott kötődni. Remek építőipari szakember volt. Csodásan felújított épületeket.

Carla férje szívinfarktust kapott, és elhunyt. A temetésen derült ki, hogy volt egy másik felesége is. Martin kettős életet élt. Carla nehezen tette túl magát a megrázkódtatáson. Szerencsére mellette állt a legjobb barátnője, Theresa, akinek a férje, Jonty Pennant ingatlanügynök. Jonty kiterjedt kapcsolatokkal rendelkezett, és nagyon okos. Carla szépen lassan „újraépítette” az életét. Elhatározta, hogy újra a lánykori nevét használja majd. Újra Miss Martelli lett. Úgy döntött, hogy megünnepli az új életét.

Will Linton próbálta megmenteni a cégét a bezárástól. De az üzletnek befellegzett. Will felesége, Nicole nem mutatott semmi együttérzést, nem igyekezett támogatni, vigasztalni a férjét. Egyszerűen elhagyta. Willnek mindent elölről kellett kezdenie. Szorgalmas, dolgos ember. Tekintve, hogy a korábbi sikereit, vagyonát is kemény munkával érte el, bizakodva tekintett a jövőbe. Ő is, akár Carla, tiszta lappal akart indulni, ezért nem sok holmit tartott meg a korábbi életéből. Mindketten keményen dolgoztak azon, hogy az életük visszatérjen a rendes kerékvágásba.

Molly egy hatvannyolc éves, jó erőben lévő asszony, akiben a nehéz múltja komoly sebeket hagyott. A fia, Graham és a felesége, Sherry csak a saját érdekeit nézte. Szörnyű emberek. Molly ikertestvére, Margaret viszont jó ember, és az élete árán is megvédte volna. Szerető családja van, akik szívesen látják Mollyt. Amikor Molly második férje, Harvey visszatért, fény derült a titkokra. Hosszú évek után újra egymásra találtak, de alig maradt idejük élvezni az együtt töltött időt.

„Vannak olyan dolgok, amelyekhez soha nem lehet túl öreg az ember: nyaralás, jó barátok, és boldog befejezések.”

Szimpatikusak a regényben az erős, eltökélt, ugyanakkor kedves és gyengéd nők, akiknek fenekestül felfordult az élete, mégis talpra álltak, és egy jobb, minőségibb életet építettek fel.

Bizonyos mértékig mindannyian érzelmileg sérültek voltak, és mind képesek voltak valami jót létrehozni, támogatni egymást. A történeteiket olvasva gyakran hullottak a könnyeim, és sokat mosolyogtam is.

A regény fontos mondandója, hogy „az életet élni kell”.

Aki igényes kikapcsolódásra vágyik egy megindító, romantikus regénnyel, annak ez a könyv tökéletes választás. Remélem, hogy az írónő még sok jó könyvvel megörvendeztet minket.

Ana könyvajánlói - Susan Mallery: Egy független nő (Happily Inc 5.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Az esküvőszervező Renee Grothen nem szándékozik férjhez menni. Aki tudja, az ugye csinálja – aki nem tudja, az tervezi… Azt azonban soha nem tervezte el, hogy a jóképű és tehetséges thrilleríró, Jasper Dembenski megkéri a kezét. Nem, ő csak kalandot akart. Gondtalan szórakozást, elköteleződés nélkül.A katonaságnál töltött évek után Jaspernek szent meggyőződése, hogy nem alkalmas tartós kapcsolatra. Abban viszont semmi kivetnivalót nem talál, hogy szenvedélyes viszonyba bocsátkozzon a szép és talpraesett Renee-vel. Igen ám, csakhogy a futó kaland abban a pillanatban átalakul, amikor a lány a vágyai tárgyából a múzsájává válik.

Renee esküvőszervezőként mindig ügyesen kézben tartotta a dolgokat, soha nem történt semmi baj. De vajon készen áll arra, hogy fejest ugorjon a szerelembe, ami tökéletesen kiszámíthatatlan?”

Kiadó: Vinton

Eredeti mű: Meant to Be Yours

Kiadás éve: 2022

Fordította: Szabó Júlia

Oldalszám: 368

ISBN: 978-963-540-560-2

Aranyos kisvárosi románc. Érzelmekkel teli, humorral átszőtt történet. Megérintett. A női főszereplő tele van vívódással. A félelmei nem a korábbi szerencsétlen szerelmi életében gyökereznek (ahogy eleinte hiszi), hanem abban a traumatikus élményben, hogy gyerekként az apja elhagyta, és az anyja egyedül nevelte. A férfi főszereplő poszttraumás stressz betegséggel (PTSB) küzd. Ezt a szálat érdemes lett volna egy kicsit alaposabban kidolgozni. Bár így is érzékelhető volt, hogy milyen komoly terhet rótt Jasper-re és a környezetére. Egy futó kapcsolatnak indult az egész, mind a két fél részéről, ám hamar komolyra fordulnak a dolgok. Renee és Jasper érzelmileg sérültek, ezért nem mernek komolyabb viszonyt kialakítani. Ez az „akarlak, de nem lehet, mert félek elköteleződni” téma együtt jár a bizonytalansággal, önmarcangolással, kötődési igénnyel… Érzelmileg nagyon intenzív. A maguk módján próbáltak megküzdeni az érzéseikkel. Az írónő végig fenntartotta az érdeklődésem. A történet kutyás szálát imádtam. Nagyon tetszett a macskás rész is, bár abból elég kevés volt. A baráti kapcsolatok is szépen kiemelkedtek a történetből.

Jasper Dembenski Afganisztánból visszatérve írással próbált megküzdeni a poszttraumás stresszel. Rengeteg terápia és gyógyszeres kezelés után az írás volt az, ami félig-meddig meggyógyította. Annyira legalábbis, hogy többé-kevésbé normális életet élhessen. Az eddigi köteteket olvasva is rájöhetett az olvasó, hogy rendes fickó. A kiadója három hónapos könyvbemutató turnéra küldte. A turné végén megmentett egy kóbor kutyát.

Renee Grothen esküvőszervező. Pallas Mitchell a főnöke. Amíg Pallas várandós volt, addig Renee helyettesítette. Renee örült, hogy Jasper hazatért a könyvturnéjáról. Tetszett neki a kedves, magas, erős, szexi mosolyú és jóképű férfi.

Jasper és Koda (így nevezte el a kutyát) közös rutinja gyorsan kialakult. Amíg a férfi dolgozott, addig a kutya rendszerint nyugodtan aludt. Jót tett neki az eb társasága. És Renee is jó hatással volt rá. Tetszett neki a nő humorérzéke és a mosolya. Megállapította, hogy bár alacsony, de szép és formás nő. Nagyon vonzódtak egymáshoz, és gyorsan egymásra találtak. Renee korábbi szerelmi élete katasztrofális volt, ezért nem akart tartós kapcsolatot. Minden férfiban csalódott korábban, ezért nagyon bizalmatlan, gyanakvó volt. Nem akart szerelmes lenni, mert próbálta megóvni magát. A kapcsolatuk kezdetben a vágyról és szenvedélyről szólt, majd fokozatosan egyre mélyebb érzelmek alakultak ki közöttük.

Jasper-nek az új regényéhez szüksége volt egy kis kutatásra és ötletekre. Eldöntötte, hogy a következő regényében a női karakter esküvőszervező lesz, ezért követni fogja Reneet, hogy megismerje a munkáját. Renee némi nyomás hatására beengedte a férfit a világába. Sokat segített a férfinak az írásban.

A múltbéli traumák fokozatosan derültek ki. A Renee anyjával kapcsolatos rész szerintem egy kicsit fel lett fújva. Bár Verity tényleg különös karakter, mégis túlzónak tűnt Renee viselkedése. Renee szereti az anyját, ennek ellenére próbálta távol tartani Happily Inc-től. Biztos volt abban, hogy amikor kiderül az anyja képessége, akkor a dolgok számára rosszra fordulnak. Félt attól, hogy fény derül a családi titokra. Jasper-nek elmondta, de a férfi megdöbbent és nem hitte el. Amikor megjelent Verity, és tolmácsolta neki Koda gondolatait, akkor már elhitte és nem kételkedett benne. Sőt! Csodálatosnak tartotta. Renee barátai nagyon jól reagáltak a hírre. Természetesen, elfogadással álltak hozzá az anyja képességeihez. Végre Renee is kezdte elfogadni, és már nem „rejtegette” az anyját a barátai elől. „Talán csak néhány pozitív élményre volt szüksége, hogy a dolgok új megvilágításba kerüljenek.” Renee feldúlt volt, amikor az anyja Happily Inc-be érkezett, mert biztosra vette, hogy Verity jelenléte mindent tönkretesz, de teljesen megalapozatlanok voltak a félelmei. Az anyja egyértelműen pozitív irányba befolyásolta az eseményeket. Renee mindig menekült, mert félt megkockáztatni, hogy valaki összetöri a szívét.

A vicces, kicsit furcsa, de mindenképpen szeretetreméltó Jasper abban a hitben élt, hogy sohasem gyógyul meg teljesen a komoly lelki sérülésekből. Végül mégis sikerült. Persze voltak még rémálmai, de sokkal jobban érezte magát, és nyitottabbá vált. A kapcsolata Renee-vel jobb emberré tette, és szeretett gondoskodni a nőről. Ebben biztos volt, és valami azt súgta neki, hogy sokkal jobb lehetne az élete vele. Volt valami aranyos abban, ahogy a férfi átgondolta az érzéseit, és rájött, hogy szereti Reneet.

Végül megtalálták a boldogságot egymás mellett.

Ana könyvajánlói - James Norbury: A macska, aki zent tanított

Fülszöveg:

„Mese a zen tanaiban járatos macskáról, aki meghallotta, hogy a juharerdő mélyén áll egy ezeréves, magányos fenyőfa, és a bölcsességet az alatt a fenyő alatt lehet megtalálni.

Ezzel kezdetét veszi a macska felfedezőútja.

Útközben a legváltozatosabb állatokkal találkozik: nyughatatlan majommal, életunt teknőssel, indulatait uralni képtelen tigrissel, zavarodott kölyökfarkassal és kapzsi hollóval.

Mindegyikük elmond valamit a macskának, és mindegyikük leckével szolgál.

De miután a macskát egy játékos kiscicával hozza össze az élet, mindent kétségbe von, amiben addig bizonyos volt.

JAMES NORBURY Sunday Times bestsellerszerző, a Nagy Panda és Kicsi Sárkány, valamint Az utazás című gyönyörűen illusztrált könyvek szerzője és megrajzolója. Imádja a természetet és az állatokat. Egyetemen zoológiát tanult, majd a diplomát követően egy darabig Írországban élt. Angliába visszatérve több városban is lakott, és az idő egy részében egy lakóhajó volt az otthona. Jelenleg Swansea városában élnek a felségével és hét macskájukkal.”

Kiadó: XXI. Század

Kiadás éve: 2023

Eredeti cím: The Cat Who Taught Zen

Illusztrálta: James Norbury

Fordította: Laik Eszter

Oldalszám: 176

ISBN: 978 963 568 433 5

Ez egy szépen kidolgozott, aranyos könyv. Bájos tanmese, nagyon szép csomagolásban. Bölcs mondatok, rövid példázatok teszik elgondolkodtatóvá. Bár a megértés legegyszerűbb módja a tapasztalás, a szerző mégis megpróbálja bemutatni az olvasóknak a zent. Illetve azt, hogy számára mit jelent a zen. A létezés egy módjának a gyakorlását, amely békét és bölcsességet hoz az életünkbe. Az illusztrációk is nagyon beszédesek.

„Ebben a könyvben igyekeztem gyakorlatiasabb módon megközelíteni a zent annak néhány alapvetése és története segítségével, ily módon hozzáférhetőbbé és hasznosabbá tenni a mindennapok szintjén.”

Felhívja a figyelmet a jelen fontosságára. Örök érvényű igazságokat fogalmaz meg. Sokszor tétovázunk, és hajlamosak vagyunk a „megfelelő időpontra” várni. És a dolgok valahogy mindig kialakulnak.

”A probléma, amivel épp most nézel szembe, végül hozhat számodra valami pozitívat is, és ennek a tudata átsegíthet a gondokon.”

A macska személyes útjának története szépen összefogja a rövid példázatokat. Útja során a „főhős” sokféle állattal találkozik, és miközben segít nekik, jót tesz magával is.

Az utószó nagyon kedves és könnyed hangvételű.

"Ha csak egy dolgot kellene megőrizned magadban ebből a könyvből, akkor arra kérnélek, hogy sose felejtsd el: a jó dolgok gyakran látszólag rossz dolgokból születnek."

Szeretettel ajánlom a könyvet gyerekeknek és felnőtteknek, mert minden korcsoport számára érthető. Irányt mutat és inspirál. Nekem tetszett ez a tanulságos, szívhez szóló történet.

Ana könyvajánlói - Laura Agustí: Egy macska története

Fülszöveg:

„Vajon mi teszi olyan különlegessé a macskákat? Miért nyűgöz le annyi embert eleganciájuk, közömbösségük és gőgös viselkedésük? És hogyan képesek segíteni nekünk, embereknek megküzdeni a szorongással, a magánnyal és a szomorúsággal?

Laura Agustí spanyol grafikus meseszép illusztrációkkal teli könyvében saját élettörténetét mondja el, amelyben gyermekkorától kezdve kitüntetett szerep jutott az állatoknak – különösen a macskáknak. Laura Barcelonába költözve vette magához Hékást, a nehéz természetű sziámi macskát, akivel tizennyolc éven át osztotta meg az életét. S miközben különleges és érzelmes kapcsolatukról mesél, Laura elénk tárja a macskákról szerzett gazdag tudását is: kiderül, miért ihlettek meg annyi művészt az ókori Egyiptomtól kezdve a modern festészetig, hasznos tanácsokkal szolgál a macskatartásról, és azt is megtudhatjuk, miként dolgozható fel szeretett állatunk elvesztése.

Kötelező olvasmány a macskák szerelmeseinek.”

Kiadó: Helikon

Kiadás éve: 2022

A mű eredeti címe: Historia de un gato

Illusztrálta: Laura Agustí

Fordította: Eőry Zsófia

Oldalszám: 156

ISBN: 978-963-620-011-4

A szerzőről:

Laura Agustí az alteai Miguel Hernández Egyetemen szerzett képzőművészeti diplomát, a barcelonai Massana Oktatóközpontban pedig vezető belsőépítész képesítéssel zárta tanulmányait. Éveken keresztül foglalkozott festészettel, jelenleg azonban szinte kizárólag az illusztrálásra koncentrál.

A könyvről:

Nagyon szép a borítója. Ráadásul erős, kemény fedlapos, jó minőségű. Gyönyörűen illusztrált, aranyos és érdekes könyv. Leginkább a szerző érzéseit, gondolatait ismerhetjük meg. Érződik a könyvön az állatok iránt érzett szeretete. A szerző írt a saját életéről, amiben fontos szerep jutott az állatokkal való kapcsolatnak. Írt az állattartásról, és arról ahogy a macskák megjelentek a művészetekben is. Ez a könyv nem egy regény, hanem egy memoár és művészeti album. A szerzőnek a művészet a szenvedélye, főleg a művészetekben megjelenő macskák. A kedves, gördülékeny történetben sokat olvashatunk Hékásról, a kötet borítóján szereplő sziámiról, Laura macskájáról. Élmény kézbe venni, és elolvasni ezt az igényesen kidolgozott, különleges könyvet.

„Mi, akik annyira szeretjük az állatokat, mindannyiukban, minden egyes példányban meglátjuk a szépséget, és nehezünkre esik úgy élni az életünket, hogy nem gondolunk rájuk.”

A könyv elején a szerző a gyerekkoráról, és az állatokhoz fűződő kapcsolatáról írt. Egyszer karácsonykor egy állatos enciklopédiát kaptak (Laura és a húga), ami nagy hatással volt rájuk. A hideg teleket olvasással és rajzolással töltötték. Laura jól mesél. Szépek és részletesek a leírásai. Marina (a húga) és ő is képzőművészetet tanult. A macskák évszázadok óta a világon mindenhol megihletik a művészeket.

„Már a legkisebb macska is valóságos műalkotás.” (Leonardo da Vinci)

Laura huszonhárom évesen, a tanulmányai végeztével befogadott egy sziámi cicát. Onnantól kezdve minden idejüket együtt töltötték. Hékásnak nevezte el, hátha így nagyobb eséllyel figyel majd rá, ha kimondja a nevét.

A szerző a macskatartással kapcsolatban hasznos tippekkel is ellátta az olvasókat. Nyíltan írt arról az időszakról is, amikor Hékás idős korában megbetegedett, és véget ért a közös történetük.

„Ha ennyi éven át lakunk egy állattal, ha ilyen meghittség alakul ki köztünk és egy másik lény között, aki figyel ránk és feltétel nélkül mellettünk áll, a kapcsolat annyira szorossá válik, hogy a gyász intenzitása egy családtag vagy egy barát elvesztését idézheti.”

Fél évvel később eljött az idő, hogy új állat lépjen az életébe. A kettős befogadás során egy fekete nőstény perzsamacska, és egy szürke nőstény macska lelt nála új otthonra.

Nem egy terjedelmes mű. Néhány témát érdemes lett volna egy kicsit részletesebben kidolgozni. Ettől függetlenül figyelemre méltó.