Ana könyvajánlói - Amanda Quick: Az éj leple alatt (Vanza 4.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Concordia Glade minden idegszálával érzi, hogy valami nincs rendjén abban az elhagyatott kastélyban, ahol négy árván maradt leány nevelésével bízzák meg. Ráadásul újdonsült tanítványai jóvoltából egyre több különös dologról értesül.

Amint a fiatal tanárnő megsejti, hogy a gondjaira bízott leányok becsülete és jó híre forog kockán, merész szökési tervet eszel ki. Menekülésük azonban már-már meghiúsulni látszik, amikor útjukat egy titokzatos idegen keresztezi.

Ambrose Wells magánnyomozó egy haláleset szálainak felgöngyölítése közben éjszaka csöppen a borzalmas események közepébe, és rögvest a szökevények védelmére kel.

Concordia kénytelen elfogadni a határozott és vonzó férfi segítségét. Ugyanis még a legelszántabb és legfüggetlenebb tanárnőnek is támogatásra van szüksége ahhoz, hogy leszámoljon a rejtélyes események hátterében álló félelmetes és befolyásos londoni bűnözőkkel. És miközben együtt keresik a sötétségből kivezető utat, maguk is megtanulnak egyet-mást – makacsságról, bátorságról, szerelemről…”

Kiadó: Maecenas

Kiadás éve: 2006

Fordította: F. Nagy Piroska

Oldalszám: 318

ISBN: 963 203 154 7

Ötletes, jól átgondolt, és jól felépített történet nagyon jó humorral. Kicsit borzongató atmoszférájú, és váratlan fordulatokban gazdag. Tele van érzelmekkel, és jól kitalált karakterekkel, bár néhány mellékszereplővel kapcsolatban írhatott volna az írónő egy kicsit részletesebben. A cselekmény lendületes, és az események sodrása magával ragadó. A szereplők hús-vér emberek, mindegyiküknek megvan a maga terhe. Örültem, hogy a mellékszereplők is aktív résztvevői a történetnek, sokat hozzáadnak. A kellően sötét és titokzatos cselekmény ellenére a regényben benne van a második esély varázsa is. Aranyosak voltak a csipkelődő párbeszédek.

A kezdés jól megadta az alaphangot. Concordia Glade nagyon félt, de határozottnak és nyugodtnak kellett lennie, mert négy lány sorsa volt az ő kezében. Higgadtnak és leleményesnek kellett lenniük, hogy megszökhessenek Aldwick Castle-ből. Nagy veszélyben voltak, de egy idegen, izmos, erős férfi segített nekik. Ambrose Wells figyelemre méltónak találta a nevelőnőt, akiből erő és elszántság áradt. Tetszettek neki a nő idomai, az intelligenciája, és a megszelídíthetetlen szelleme. Titokzatos személynek tűnt számára. A kastélynál történtek miatt Ambrose gondosan felépített tervei meghiúsultak. Mivel Concordia és növendékei továbbra is veszélyben voltak, Ambrose eltervezte, hogy megvédi őket, ez pedig azt jelentette, hogy a közeljövőben sokat lesznek együtt. Concordia elfogadta a felajánlott védelmet. Próbált arra összpontosítani, hogy megvédje Phoebe-t, Hannah-t, Edwinát és Theodorát. Aranyos volt, ahogy a lányok ugratták a nevelőjüket azért, mert nyilvánvalóan vonzónak, jóképűnek tartotta Mr. Wellst.

Tetszett a történet kutyás szála. Dante és Beatrice elragadóak, és a lányok is azonnal összebarátkoztak velük.

Ha Ambrose valamit tudni szeretett volna, akkor addig nem nyugodott, amíg választ nem kapott. Titkon ő és Concordia is reménykedett egy szenvedélyes liezon kialakulásában, és hamar egyértelművé vált, hogy mohó vággyal közelednek egymáshoz.

„Én azonban tántoríthatatlanul hiszek a saját elveimben.”

A négy lány sokat tanult a nevelőnőtől. „Concordia lett számukra a minta, egy nőnek hogyan kell viselkedni.” Szerintem nagyon aranyos volt, ahogy próbálták védeni a nevelőnőjük erényeit. Sokat mosolyogtam rajta.

A krimi szál: rendkívül veszedelmes fickók (egyikük a londoni alvilág egyik leghírhedtebb figurája, gengszterfőnök) nagyon bonyolult alvilági üzlete, emberkereskedelem, gyilkosságok, és a nyomozás, ami a cselekmények előrehaladtával tovább bonyolódott.

Eleinte csak Concordia mesélt magáról Ambrose-nak. A férfi sokáig nem akart beszélni a tragikus múltjáról. Aztán egy éjjel elmesélte, hogy mi történt egy éjszaka, amikor tizenhárom éves volt, és hogyan élt egészen addig, amíg egy John Stoner nevű férfi megváltoztatta az életét. A nő együttérzéssel, megrendülve, megértően hallgatta.

„Nem csinálhatott volna önből hőst, ha nem látja meg önben a megfelelő nyersanyagot.”

Ambrose visszaemlékezéséből kiderült, hogy miféle tudós férfi volt Stoner, és mi történt Vanzagara szigetével és a Templomok Kertjével. Stoner Vanza-mester volt. Aznap, amikor megismerkedett vele, Ambrose és barátja, a tanítványai lettek. Stoner becsületes embereket faragott belőlük.

Korábban csak John Stoner és Felix Denver (Ambrose barátja, a Scotland Yard felügyelője) tudta vagy sejtette az igazság jó részét Ambrose múltjával kapcsolatban. A férfi nem is értette, hogy mi ütött belé, amikor annyi mindent elmesélt a tanárnőnek. Mindaz, amit átéltek, összekovácsolta őket. A kapcsolatuk különleges, szenvedélyes és modern volt.

„Ő az a férfi, akit szeretek. Ez teszi olyan különlegessé, olyan páratlanná az egész világon.”

Ambrose még a gondolatát sem bírta elviselni, hogy elveszítse a szeretett nőt. Szerelemtől és büszkeségtől sugárzó arccal figyelte. Vele volt boldog.

Concordia és Ambrose szimpatikus karakterek és méltó társak.

A négy lány, John Stoner és Felix Denver sokkal színesebbé és humorosabbá tették a történetet. Jól oldották a feszültséget.

Sok titokra fény derült a történet során. A cselekmény alapvetően kiszámítható volt, mégis tartogatott meglepetéseket, főleg a lezárás. A nyelvezet és a stílus olyan, ahogy az írónőtől megszokhattuk.

Magával ragadott ennek a könyvsorozatnak a hangulata.

A négykötetes sorozat darabjai a következők:

1. Ezzel a gyűrűvel (With This Ring, 1998)

2. Titkok Könyve (I Thee Wed, 1999)

3. A gonosz özvegy (Wicked Widow, 2000)

4. Az éj leple alatt (Lie by Moonlight, 2005)

Ana könyvajánlói - Amanda Quick: A gonosz özvegy (Vanza 3.)

Fülszöveg:

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Madeline Deveridge pontosan tudja, hogy városszerte csak Gonosz Özvegyként emlegetik, és azt híresztelik róla, hogy ő segítette át férjét a túlvilágra, majd eltüntette maga után a nyomokat. De kisebb gondja is nagyobb ennél. Egy ideje kísértetek zaklatják őt és szeretett nagynénjét. Minden jel arra utal, hogy az ez a kísértet nem más, mint néhai férje szelleme. Madeline tisztában van vele, hogy ez lehetetlen, de eltökélt szándéka, hogy fényt derít a titokzatos jelenségekre. Ebben a ragyogó eszű Artemis Hunt, az úri társaság megbecsült, ám rideg és zárkózott tagjának segítségét kéri. Artemis Hunt senkinek sem enged betekintést a magánéletébe. Épp ezért derült égből villámcsapásként éri a felismerés, hogy a Gonosz Özvegy minden titkát ismeri. Madeline értesülései pontosak: Hunt a kedvelt londoni szórakozóhely, az Álompark tulajdonosa, és egy titkos társaság nagymestere. Hunt biztosítékot követel a nőtől, hogy nem árulja el, cserébe felajánlja szolgálatait. Együtt vetik bele magukat a cselszövések és ősi titkok világába, ahol szívfájdítóan édes szenvedély – és egy hidegen számító gyilkos vár rájuk.”

Kiadó: Maecenas

Kiadás éve: 2014

Fordította: F. Nagy Piroska

Oldalszám: 320

ISBN: 978 963 203 199 6

Ennek a regénynek az olvasása közben is megkaptam azt a könnyed kikapcsolódást, amire Amanda Quick könyveivel kapcsolatban számítani szoktam. Ez a könyv egy sorozat része, de önálló történetként is olvasható. Ahogy az írónő regényeiben lenni szokott, ebben is erős, intelligens karakterek, jól működő dinamika, kockázat, viszály és izgalmas krimi szál van. Hozta a szokásos gördülékeny stílust, és a csipkelődő humort. A történet keretét a titkos társaság és a harcművészet adta. Ismét akadt olyan történetszál, aminél örültem volna, ha kicsit részletesebben kidolgozta volna a szerző. Újra azon kaptam magam, hogy azt kívánom, bárcsak terjedelmesebb lenne ez a könyv. A romantikus és a krimi szál finom egyensúlya mindig kellemes érzéssel tölt el. A krimi szál mozgatja az eseményeket, tele van váratlan fordulatokkal, és van benne egy végső csavar. Többszörösen meglepi az olvasót. Madeline és Hunt kapcsolatáról szívesen olvastam volna egy kicsit többet. Az egyik legmegkapóbb gondolat az volt, hogy a döntések életeket formálnak.

A férfi főszereplő neve zavart. Jó lett volna, ha egy kifejezetten férfias névre esett volna a választás.

Artemis Hunt fegyelmezett, felelősségtudó, makacs, okos férfi. Öt évet várt arra, hogy bosszút álljon három férfin, akik halálba kergették a kedvesét, Catherine-t. Játszott velük, mint macska az egérrel. Azt nem várta, hogy valami másra terelődik a figyelme, és megismeri az igazi boldogságot.

Madeline Deveridge pletykák célpontja volt. Gonosz Özvegy néven emlegették. Azt mondták, hogy megölte a férjét, és felgyújtotta a házat. Huntnak felébredt iránta az érdeklődése. A nő önfejű, akaratos, meggondolatlan, lobbanékony természetű.

A férfit a Kerti Templom szerzetesei ősi filozófiára és a Vanza harcművészetre oktatták. Madeline tudta, hogy köze van a Vanzagari Társasághoz, és egyéb információi is voltak róla. Ez megdöbbentette és feldühítette a férfit. Ki kellett derítenie, hogy honnan tud a nő a titkairól. A nőnek segítségre volt szüksége, ezért vállalt kockázatot és vette fel a kapcsolatot a Vanza-mesterrel. Nagyon vonzónak találta a sötét hajú, zöld szemű, okos, magabiztos férfit. Azok után, amit Hunt értük tett, Madeline válaszokkal tartozott neki. Egyezséget kötöttek egymással. Talán különös szövetség volt az övék, mégis működött. Hamar nyilvánvalóvá vált, hogy a nő néhai férje egy gonosz, agyafúrt, veszedelmes őrült volt, aki a gyilkosságtól sem riadt vissza.

Ebben a kötetben lényegesen több szó esett a Vanza kultúráról, mint az előző kettőben. A könyv közepe felé már nem voltak olyan rejtélyesek a Vanza tagok, mint korábban.

„De vannak olyan álmok, amelyekért érdemes nagy árat fizetni.”

Az, ahogy Madeline és Hunt kapcsolata alakult elég sok humoros helyzetet teremtett. Részben meg is magyarázta azt, hogy miért volt néhány dologban naiv Madeline. A vonzalmuk nyilvánvaló volt, viszont mindketten vonakodtak megvallani egymásnak a gyengéd érzelmeiket.

A fiatal nő apjának a testvére érdekes karakter. A vidám, melegszívű, erélyes Bernice igyekezett megvédeni és segíteni az unokahúgát.

„Az én családomban nem szokás törődni a világ véleményével. Mi a tényekre figyelünk.”

Madeline többször tett megjegyzést a Vanzagari Társaság tagjaira, ezért Hunt azt gondolta, hogy nem mer megbízni a Vanza-férfiakban. Bernice azonban felhívta arra a figyelmét, hogy a korábban történtek miatt Madeline a saját megérzéseiben és a női érzékenységében nem mer megbízni. A meghitt közelség és az események hatására egyre többet beszélgettek. Madeline mesélt a férje sötét titkáról, az apja haláláról, és a rémálmokról. Azzal a tudattal élt, hogy egy döntése egy másik ember halálát okozta. Magát vádolta az apja haláláért. A férfi pedig beszélt a múltjáról, a halott kedveséről, és a tervezett bosszúról. Nem Catherine emléke kísértette, hanem a tudat, hogy nem védte meg, cserben hagyta. És most valaki el akarta hitetni velük, hogy Deveridge él, és a célja érdekében gyilkolt is. Hunt megígérte, hogy hamarosan kiderítik az igazságot. Minél közelebb jutottak hozzá, annál idegesebb és elszántabb lett a gyilkos, hajlott a kapkodásra.

A történet végén volt még egy csavar.

Mind viselték a múltjuk jegyeit, sebeit. Együtt szembeszálltak a nehézségekkel, veszélyekkel. Madeline és Hunt megtalálták egymás mellett a boldogságot.

„Kacagása fölröppent a kert fái közé, át a magas kőfalon, súlytalanul, mint a boldogság, és oly valóságosan, mint a szerelem.”

Ana könyvajánlói - Nora Roberts: Sötét ösztönök

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A New York Times bestsellerszerzőjének új regényében egy korábbi akcióban megsérült rendőrnő néz szembe két torz elméjű, hidegvérű gyilkossal…

A Természetvédelmi Rendőrség tisztje, Sloan Cooper tizedes és társa elfognak három férfit, akik túrázókat fosztogatnak Nyugat-Maryland hegyeiben. Hazafelé tartva Sloan megáll egy kisboltnál, és egy fegyveres rablás kellős közepébe csöppen. Az elkövető lövése örökre megváltoztatja az életét.

Miután a műtőasztalon visszahozzák az életbe, hosszú felépülés vár rá, ezért visszaköltözik szülei békés, Heron’s Rest-i otthonába. Ráadásul a barátja is elhagyja, amíg ő a kórházban fekszik. Sloan úgy érzi, hogy padlóra került, de aztán egy váratlan ügy újra „játékba” hívja.

Amikor a környéken egy nő nyomtalanul eltűnik, Sloan elkezd hasonló esetek után kutatni. Többet is talál, három államban szétszórva. Férfiak és nők, öregek és fiatalok, az eltűnésekben látszólag nincs semmi közös.

És az emberrablások folytatódnak.

Az életében megjelenő új férfi szerencsére ugyanolyan szenvedélyesen meg akarja oldani ezt a rejtélyt, mint ő. De minden csepp erejére szükség lesz, hogy ennek a bizarr ügynek a sötét mélyére hatoljon… és Sloan ismét hajlandó kockára tenni az életét, hogy véget vessen a borzalmaknak.”

Kiadó: GABO

Kiadás éve: 2026

Fordította: Tóth Gizella

Oldalszám: 560 oldal

ISBN: 978 963 566 940 0

Nem szeretem a nagyon véres krimiket. Ha krimit választok, akkor inkább olyat, ami lélektani, érzelmeken alapuló, és van benne romantikus szál is. Ez is ilyen háttérrel bíró történet. Bár vannak benne nyomasztóan sötét, gyomorforgató részek. Kellően szövevényes. Ügyesen felépített, hátborzongató, ugyanakkor romantikus krimi. Nora Roberts mesterien teremtett egyensúlyt a bűnügyi szál és a romantika között. Kedveltem a szereplőket, a hangulatot, a nyomozás menetét. Szemléletesek a jellemábrázolások és a leírások. Olvasmányos és lendületes történet. A nyelvezet és a stílus pont olyan, ahogy az írónőtől megszokhattuk.

A nyitó fejezet drámája jól megalapozta a további történéseket. Az emberi természet sötét oldala valóságosnak hat a történetben. Az idilli környezet erős kontrasztban van az erőszakos bűncselekményekkel.

Sloan Cooper céltudatos, konzervatív, sportos nő, a Természetvédelmi Rendőrség tisztje. Egy nap, munka után hazafelé egy kisboltnál fegyveres rablásba csöppent. Az elkövető lelőtte, ami után hosszú felépülés várt rá. Jó emberek vették körül a kórházban (és később is). A társa, Joel, aki húgaként szerette, sokat törődött vele. A szüleire és a húgára is számíthatott. Örültek, hogy él, és mindenben segítették.

„A boldogság a legjobb dolog, amit megoszthatunk.”

Sloant rémálmok gyötörték. Elhatározta, hogy mindent megtesz a gyógyulása érdekében, és élni fog. Egy időre visszaköltözött a szülei Heron’s Rest-i otthonába. Azt tervezte, hogy a hegyek közt megbúvó, csendes, békés helyen megerősödik és fejleszti az állóképességét. A történtek miatt felismerte, hogy túl sok mindenről lemondott.

Az írónő leírása alapján Nyugat-Maryland nagyon szép lehet. Szinte láttam magam előtt a barátságos, verandás, erdei házakat, meg a természetes anyagokból készült dolgokat, kézműves dekorációkat, felújított régi bútorokat…

A krimi szál megdöbbentő volt. Eléggé nyilvánvalónak tűnt, hogy vállon felül komoly problémájuk van az elkövetőknek. Néhány jelenet kifejezetten abszurd és gyomorforgató volt.

Sloan egészen addig a gyógyulására koncentrált, amíg nem hallott egy eltűnt nőről. Úgy döntött, hogy utánanéz az ügyének. Szeretett volna valami távmunkát végezni, de a kapitány úr azt mondta neki, hogy az egészségére és a biztonságára kell gondolniuk. Ráadásul addig nem is láthatta el a munkáját, amíg az orvos és a pszichológus is jóvá nem hagyta, hogy folytathassa.

„Ki ne szeretné azt érezni, hogy szükség van rá, sőt nélkülözhetetlen?”

Szerintem lenyűgöző volt Sloan igyekezete és kitartása… az, hogy nem hagyta el magát, minden nap próbált megbirkózni azzal, ami történt. Utálta, hogy sebezhetőnek és gyengének érezte magát, és azon dolgozott, hogy mielőbb felépüljön. Azt gondolom, hogy ez figyelemre méltó lelki erőre vall. A szeretetteljes, szilárd kapcsolatoknak, és a kemény munkának köszönhetően szépen fejlődött, hamarosan elköltözött, munkába állt, előléptették és egyre ritkábban volt rémálma. Minden jól alakult.

A Littlefield testvérek mindig közel álltak egymáshoz. Nash egy Wall Street-i cégnél dolgozott, Theo pedig ügyvéd volt. Mindketten másra vágytak. Úgy döntöttek, hogy saját vállalkozást építenek fel, és Heron’s Rest-i ezermesterek lesznek. Tetszettek az elképzeléseik, terveik.

Általában szeretem a kutyás részeket a könyvekben, ez most is így volt. Szerintem nagyon aranyos volt, hogy Nash kiskutyát adott az öccsének karácsonyra. Littlefieldék kölyökkutyája és Cooperék kutyája, akár a gazdáik, nagyon hamar összebarátkoztak.

A Cooper és a Littlefield testvérek jó csapatot alkottak. Sloan Cooper és Nash Littlefield, valamint Drea és Theo összeillő pároknak tűntek. Szimpatikus karakterek, rendes emberek. Mindkét férfinél meghatározó volt az első találkozás. Nash gyorsan felismerte, hogy Sloan-nak több lelkiereje van, mint a legtöbb embernek. A köztük lévő vonzalom és érdeklődés gyorsan elmélyült.

A lányok szülei, Elsie és Dean és a Littlefield testvérek őszintén kedvelték egymást.

Szerettem a házfelújítós részeket is. Érzékelhető volt a lelkesedés és az elégedettség. Jó, hogy a krimi szál nem vonta el a figyelmet a többiről. Véleményem szerint az is remek ötlet volt, hogy Sloan bevonta az ötletelésbe Nasht. Így még hatásosabb volt, amikor a nő megtalálta a közös nevezőt az áldozatok között. Logikusan, lépésről lépésre kutatott a válaszok után. Ébernek és óvatosnak kellett lennie, mivel az elmélet szerint ő is megfelelt a célpont leírásának.

„Nem biztos, hogy a részletekben bújik meg az ördög, de a válaszok gyakran ott lapulnak.”

Nash okos és jó ember volt, aki keményen és jól dolgozott, tisztelte Sloant és a munkáját, odafigyelt rá, amikor beszélt. Csodálta Sloan erejét és kitartását. A nő pedig úgy támaszkodott a férfira, ahogy addig senki másra a családján és Joelen kívül. És ez jó volt. Többször az eszembe jutott, pláne a regény második felében, hogy nagyon illenek egymáshoz és egységet alkotnak.

Nash és Theo a szüleik miatt (fizikailag nem, viszont minden más módon bántalmazták őket) sebeket hordozott. Sloan tudta, amikor Nash beszélt neki erről, hogy ez azt jelenti, hogy a férfi is képes rá támaszkodni. Elképesztő és csodálatra méltó volt, hogy Nash és Theo ilyen jó emberekké váltak ezzel a rideg, szörnyű háttérrel.

Sloan az alapos nyomozásával magára vonta a sorozatgyilkosok figyelmét. Nem hitte, hogy maguktól le tudnak állni. Azt gondolta, hogy egy párról van szó, akik időt szánnak az áldozataik kiszemelésére és megfigyelésére, kockázatot vállalnak, és végül életet vesznek el. Sloan és Nash lassan összerakták a képet. Volt az elméletben egyfajta szörnyű logika. Sloan egyik erőssége a jó megfigyelő képesség, aminek nagy hasznát vette a gyilkosok ellen.

A baráti és családi kapcsolatok fontossága szépen kiemelkedett a történetből.

„A ház csak egy épület. A benne lakó emberek, és az, amit magukkal hoznak és egymásnak adnak, teszik otthonná.”

Szerettem ezt a könyvet, és nem gondoltam, hogy ennyire tetszeni fog. A hátborzongató részek ellenére is szívmelengető volt. Nagyon jó stílusban megírt, könnyed hangvételű, csavaros, jól felépített regény.

Ana könyvajánlói - Amanda Quick: Titkok Könyve (Vanza 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Szép, okos, önfejű, ami a szívén, az a száján. Az ilyen társalkodónőtől mindenki szabadulni akar, nem csoda hát, hogy Emma Greysonnak hat hónap alatt háromszor kellett állást változtatnia. Ráadásul hiába a pápaszem és a kopottas öltözék, az előkelő urak minduntalan tolakodó udvarlásukkal zaklatják.

Lady Ames vidéki kastélyában is éppen egyik üldözője elől menekül, amikor a rejtekhelyéül szolgáló szekrényben váratlan társasága akad Edison Stokes személyében. A férfi egy lopott könyv után kutat, a nyomok pedig a Lady birtokára vezetnek. Ha Edison szimata nem csal, a kastély úrnője épp Greyson kisasszonyon akarja kipróbálni a titokzatos könyvben szereplő elixír receptjét.

Edison segédjéül fogadja fel a lányt, részben azért, mert csak így tudja megvédeni, részben pedig azért, mert együtt könnyebben szemmel tarthatják a tolvajt. Ám miközben egyre közelebb kerülnek az ősi könyv rejtelmeinek felfedéséhez, mindkettőjük élete veszélybe kerül, az előkelő társaságban ugyanis egy hidegvérű gyilkos szedi áldozatait...”

Kiadó: Maecenas

Kiadás éve: 2018

Fordította: F. Nagy Piroska

Oldalszám: 278

ISBN: 978 963 203 375 4

Akik olvasták már néhány véleményem, azok tudják, hogy nagyon szeretem az írónő stílusát és történetmesélését. Nagyon szórakoztatóak a regényei. Mindig előveszem valamelyiket, ha könnyed kikapcsolódásra vágyom. Amikor először felfigyeltem erre a könyvre, akkor még nem tudtam, hogy egy sorozat része. Szerencsére önálló kötetként is olvasható. Ahogy Amanda Quick regényeinél lenni szokott, ebben is erős, intelligens karakterek, jól működő dinamika, kockázat, családi viszály és izgalmas krimi szál van. Nem ringat illúziókba, van benne emberi gyarlóság bőven, viszont vannak olyan kedves részek, amik könnyedebbé teszik a történetet. Nagyon szórakoztató olvasmány, gördülékeny stílusban, egy kis humorral kiegészítve. A csavaros cselekményszálak végig fenntartják az érdeklődést. Az a bizonyos könyv, a titkos társaság és a harcművészet remek keretet adott a történetnek. Emma és Edison jó párost alkottak. Az írónő tudatosan megtervezte, és lépésről lépésre fejtette ki a nyomozás részleteit. Szép sorjában derült ki minden. Ez egy feszültséggel teli történet, amiben borzongató, filmbe illő jelenetek is vannak. A kockázatos, izgalmas helyzeteket nagyon jól ellensúlyozták a humoros szituációk és a romantika. Szinte filmszerűen láttam magam előtt ezt a sodró lendületű, szórakoztató történetet. Sok váratlan fordulat van benne.

Edison Stokes magas, vékony, sötét hajú, nagy önfegyelemmel bíró, gazdag férfi. Ismerte a Vanza-szertartásokat, és módszeresen meditált.

Emma Greyson anyagilag tönkrement, ezért társalkodónőként dolgozott. Értelmes, elszánt, bátor nő, aki képtelen volt megállni, hogy ne mondja ki a véleményét.

Emma és Edison Ware Castle-ban találkoztak. Egy véletlen miatt ugyanabban a szekrényben rejtőztek el. Rendkívül zavaros helyzetben voltak, ezért meséltek a múltjukból egymásnak, hogy lássa a másik, hogy átérzi a helyzetét. Megfogadták, hogy megőrzik egymás titkát. Tetszett, hogy Edison Emma segítségére sietett, védelmezte a nőt. Érdekes szövetséget kötöttek a Vanzagara Kerti Templomából ellopott könyv előkerítése érdekében. Edison nemcsak azért fogadta fel a nőt, mert nagy hasznát vehette a nyomozásban, hanem azért is mert meg akarta védeni, és közelebb akart kerülni hozzá. A körülmények is a kezére játszottak. Az undorító Chilton Crane halála nem hagyott más lehetőséget számukra, mint egy áleljegyzés.

„A megérzései néha olyan erősek voltak, hogy nem lehetett figyelmen kívül hagyni őket.”

Lady Exbridge (Victoria) haragudott a fiára, és annak a házasságon kívül született fiára, Edisonra zúdította a haragját. Az idős asszonyt zavarta, hogy Emma hasonló társadalmi helyzetű, mint Edison anyja volt. Amikor meghívta Emmát, a könyörtelen és feszült beszélgetés során a fiatal nő bátran elmondta neki a véleményét, és kiállt Edison mellett. Akkor még egyikük sem hitte, hogy Victoria később segíteni fog az unokájának és Emmának. Úgy gondolom, hogy Victoria egy olyan karakter, akit könnyű megkedvelni.

A végső csavar kifejezetten meglepett.

„A Titkok Könyve nem egyéb történelmi ereklyénél.”

Szerintem az írónő remek befejezést talált ki, amivel nem okoz csalódást az olvasóinak. A sokat emlegetett könyv nem került elő, így a végkifejlet messzebbre mutat, viszont a pár, Emma és Edison révbe ért.

Nekem kellemes kikapcsolódás volt ennek a könyvnek az olvasása, és nem bántam volna, ha terjedelmesebb a regény. Volt olyan történetszál, ami szerintem lehetett volna egy kicsivel kidolgozottabb. Bár lehet, hogy csak én vagyok picit telhetetlen. Megfogott a regény olvasmányos stílusa, a hangulata, és az, ahogy megjeleníti a korabeli társadalmi viszonyokat.

Ana könyvajánlói - Amanda Quick: Ezzel a gyűrűvel (Vanza 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Amikor Beatrice Poole, a falusi lelkész leánya, mellesleg Amelia York álnéven sikeres rémregényszerző, e sorokat papírra veti, még nem gyanítja, hogy olyan kalandokba keveredik, amilyeneket még ő maga sem tudna kitalálni. Mintha természetfeletti erők lépnének működésbe a lány körül, az események hátterében pedig felsejlik Aphrodité Titkos Gyűrűinek legendája. Beatrice elhatározza, hogy az okkult tudományok veszedelmes tudorától, Monkcrest titokzatos earljétől, a Tébolyult Remetétől kér segítséget. Nem sejti még, hogy az earl végzetes vonzerejének képtelenség ellenállni…”

Kiadó: Maecenas Könyvkiadó

Kiadás éve: 2018

Fordította: Varga Mónika

Oldalszám: 278

ISBN: 978-963-203-376-1

Mindig szívesen olvasom az írónő akár Amanda Quick, akár Jayne Ann Krentz néven írt regényeit. Nagyon szeretem a stílusát. Újra és újra elolvasom a könyveit, ha könnyed kikapcsolódásra vágyom. Ez a regény is szórakoztató, izgalmas és humoros. Megvolt benne minden, ami az írónő regényeire jellemző: erős egyéniségek, kockázat, bűncselekmény, vicces jelenetek, érzékiség, szerelem. A romantikus és a krimi szál finom egyensúlyban van a regényben. A krimi szál mozgatja az eseményeket. Az írónő tudatosan és logikusan építette fel a cselekményt, a nyomozás minden apró részletét. Tele van váratlan fordulatokkal, és van benne egy végső csavar. Nem kiszámítható. A szerző okosan, fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. Van egy kis misztikus jelleg is benne.

Volt olyan történetszál, ami lehetett volna picit kidolgozottabb.

Volt néhány elütés a szövegben.

A megszokottnál kicsit idősebbek a szereplők. Bár nem is baj, hogy már nem első bálozók. Leo és Beatrice is makacs, erős jellem. Ebből adódóan garantáltak az izgalmas és szellemes párbeszédek.

A kutyás szál nagyon tetszett. Monkcrest Remetéjének, Leonak a hű kutyáját Koboldnak hívják. Szerintem mókás név egy vérebnek. Leo magányosan élt Kobolddal és a szolgálatkész cselédséggel. Egy viharos éjszakán váratlan vendég érkezett hozzá, Mrs. Beatrice Poole, aki beszélni akart vele. A hölgy meglehetősen eltökélt és makacs volt. Felvilágosítást kért Aphrodité Titkos Gyűrűiről. A nagybátyját a gyűrűk miatt gyilkolták meg. A két gyűrű, amit Beatrice szándékában állt megkeresni, egy régi Aphrodité-szobor zárjába illik, ami kincset rejt.

Beatrice rémregényeket írt Mrs. Amelia York álnéven. Kicsit szokatlan elfoglaltság egy lelkész lányának. A festői Monkcrest Apátság atmoszférája szerinte rémregények lapjaira kívánkozik.

Leo figyelmét felkeltette az özvegyasszony. Beatrice harminc éves, Leo negyvenéves és szintén özvegy. Mindketten úgy gondolták, hogy nem fognak új házasságot kötni.

„Semmiről nem alkotok véleményt anélkül, hogy előtte alaposan meg ne vizsgálnám a problémát.”

Egy kicsit nehezen jutottak megállapodásra a nyomozást illetően. A nő minden alkalmat megragadott, hogy dacoljon Leo-val.

„Apám azt tanította, a Teremtő férfinak és nőnek egyaránt megadta a logikus gondolkodás képességét. Isten ellen való vétek nem kihasználni.”

Csak kevesen tudták, hogy valójában ki az a Mrs. Amelia York. Az olvasók imádták a regényeit, ellentétben a kritikusokkal.

„… aki írásra adja a fejét, döntse el, kinek akar a kedvében járni: az olvasóknak vagy a kritikusoknak. A kettő együtt nem megy.”

Beatrice az unokahúgának akart segíteni. Ha megtalálja a gyűrűket, azokkal pótolni tudja azt a pénzt, amitől Reggie bácsi halálakor Arabella elesett. Addig is próbálták titkolni, hogy a lány hozománya nem akkora, mint amiről eredetileg szó volt. Arabella hitt abban, hogy az udvarlója érzései nem változnának iránta attól, ha kiderülne. Beatrice próbálta megóvni az unokahúga szerelembe vetett hitét.

„Az ártatlanság törékeny holmi, ha egyszer megsérül, soha többé nem lehet helyreállítani.”

Leo Drake segítségére lehetett a régiségekkel és legendákkal kapcsolatos tudásával.

Beatrice úgy vélte, hogy minden, amit átél a hasznára válhat, beleszőheti a következő regényébe.

Ahogy Beatrice és Leo egyre többet beszélgettek, kiderült, hogy mindkettejük tökéletesnek tartott házassága minden volt csak harmonikus és tökéletes nem. Időnként maga volt a pokol. El kellett ismerniük, hogy az életük sokkal eseménydúsabb, amióta megismerték egymást. Beatrice szinte mindig a saját feje után ment. Kezdetben Arabella hozományát akarta visszaszerezni, és Reggie bácsi gyilkosát megtalálni, azonban egyre közelebb került Leo-hoz. Szenvedélyes viszony alakult ki köztük.

„Kevesen vannak, akik felismerik a kínálkozó lehetőséget, még kevesebben, akik hajlandók is tenni érte, hogy a sorsuk jobbra forduljon.”

A regény vége felé egyre kevesebb volt az elvarratlan szál. Gyorsan zajlottak le a dolgok. Az ügy egy váratlan fordulat után lezárult, szerencsésen végződött. Az olvasó megkapta a várva várt boldog végkifejletet.

Tetszett a Monkcrest-legendakör rubinköves gyűrűre vonatkozó része. Szerintem nagyon szép.

„Ha olvasná a regényeimet, tudná, hogy a hősnő nem futamodik meg a kihívások elől. És a könyv végén mindig feleségül megy a főhőshöz!”

Ana könyvajánlói - Amanda Quick: Bukott Angyal

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Prudence Merryweather a fényárban úszó londoni bálteremből egyenesen esti táncpartnerének öreg fák között megbúvó vidéki kastélyába hajtat. Tisztában van vele, hogy nem illendő dolog éjnek évadján a lakásán felkeresni egy férfit. Különösen kockázatos az efféle vállalkozás, ha az a férfi történetesen a Bukott Angyal, Angelstone grófja, akiről azt suttogják, hogy magával az ördöggel cimborál. De Prudence-nek nincs más választása, ha meg akarja óvni forrófejű öccsét egy végzetes párbajtól.

Hosszas rábeszélés után a két ember alkut köt: Sebastian Fleetwood nagylelkű gesztussal visszalép a párbajtól, Prudence pedig elfogadja, hogy mostantól viszontszolgálattal tartozik a grófnak. A férfi által majdan behajtani szándékozott szívesség természetét illetően Prudence-nek alighanem szemernyi kétsége sem marad, amikor az egyezség megpecsételése gyanánt a férfi magához vonja, és hosszasan, érzékien szájon csókolja.

Így hát Prudence és a Bukott Angyal sorsa ezen az éjszakán végzetszerűen összefonódik...”

Kiadó: Maecenas Könyvkiadó

Kiadás éve: 2016

Fordította: F. Nagy Piroska

Oldalszám: 254

ISBN: 978-963-203-291-7

Nagyon szeretem az írónő stílusát. Minden van a regényben: kockázatok, családi viszály, izgalmas helyzetek, szerelem, intimitás, humor. Bőven akad a könyvben rejtély. A két főszereplő néha külön-külön, többnyire azonban együtt nyomoz. Az írónő fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. Ez egy feszültséggel teli történet, amiben vannak olyan filmbe illő jelenetek, amitől az olvasót kirázza a hideg. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. Igazából szinte filmszerűen peregtek az események, láttam magam előtt a történetet. Rendkívül szórakoztató. A krimi szálat ellensúlyozta a humor és a romantika. Nekem kellemes kikapcsolódás volt az olvasása. Még jobb lehetett volna, ha mindent részletesen kifejtett volna az írónő. Én nem bántam volna, ha kétszáz oldallal terjedelmesebb a regény.

A két főszereplő nem szokványos, nem tökéletes, nagyon is emberi. Mindkét főszereplő múltja nehéz, terhelt, mégis mindennel képesek szembenézni, mert kialakul közöttük egy mély kötődés, ami arra ösztönzi őket, hogy megértsék és támogassák egymást. Látják egymásban a szépet, jót és a furcsaságokat, sebeket, bizonytalanságokat is. Az egész igazi embert.

Nagyon tetszett a férfi főszereplő macskája.

Prudence egyetlen kivételtől eltekintve jó emberismerőnek tartotta magát, és hallgatott a megérzéseire. A komor, büszke arcvonású, fekete hajú Sebastian lenyűgöző hatással volt rá. Nem hitte el, hogy a férfi olyan rossz lenne, mint a híre. A bálon kifejezetten kellemesen beszélgettek az őket kölcsönösen érdeklő témákról. A nő forrófejű fivére ezért hívta párbajra a grófot.

Sebastian Fleetwood, Angelston grófja, az izmos, értelmes, olvasott férfi azért akart megismerkedni a nővel, mert úgy gondolta, hogy lehetnek közös érdeklődési területeik, érdekesnek találta Prudence kedvenc időtöltését. Ő maga kedvtelésből egy derék detektív társaként részt vett nyomozásokban. Konkrétan átvett tőle bizonyos ügyeket. Nagyon okos ember, aki a híresztelések szerint különös dolgokban leli kedvét.

Prudence és Sebastian alkut kötöttek egymással, így a párbaj elmaradt. Sebastian elragadónak tartotta a lányt, elbűvölte a becsületes tekintete, az intelligenciája és a merészsége. Prue is „különc” volt.

Prudence és az öccse, Trevor vidékről utaztak Londonba, Hester Pembroke-nak köszönhetően. Trevor egyik napról a másikra alakult át társaságbeli ficsúrrá. Valahányszor Sebastian felkérte Prudence-t táncolni vagy beszélgetett vele, az ostoba kölyök párbajra hívta a férfit. Állandó kihívásaival Trevor bolondot csinált magából.

Prue a szüleitől tanulta meg hogyan kell megfigyeléseket végezni, adatokat gyűjteni. Sebastian szülei nagy utazók voltak. Az apja részletes beszámolókat írt az utazásairól és a felfedezéseiről. Az is közös vonásuk volt, hogy a szüleik tragikus körülmények közt haltak meg.

„Nem tartom jónak, ha túl sokat rágódunk a múlton. A jelen és a jövő a fontos, nem gondolja?”

A Bukott Angyalnak a nyomozások érdekes fejtörő játékok voltak. Eleinte nem volt elragadtatva az ötlettől, hogy Prudence aktívan részt vegyen a nyomozásokban. Védeni próbálta a nőt. Az egyik nyomozás során lebuktak, ezért úgy mentették a helyzetet, hogy jegyespárnak adták ki magukat. Lady Pembroke, Trevor és maga Sebastian is siettette az esküvőt. Magáról a ceremóniáról nem esett szó a könyvben.

„A világ véleménye nem számít, fiam. Az a lényeg, hogy te tudd: nem szennyezted be a becsületedet. A becsület szent kötelesség, úgy is kell bánni vele. Botrányt, romlást és még rosszabbat is túlél az ember, ha tudja, hogy a becsületén nem esett folt.”

A grófot és feleségét nagyon lelkesítette a detektívesdi. Többen észrevették, hogy Lady Angelstone-nak van némi befolyása a férjére. A férfi bármit megtett volna a felesége kedvéért. Nagyon fontossá váltak egymás számára. Sebastian a szülei és az öccse halála után érzelmileg bezárkózott, hideg fallal védte a lelkét. Prue szenvedélyes nyíltságától, eszétől, nőies életerejétől olvadni kezdett benne a jég. Az asszony varázslatos lényétől belülről melegedett föl.

Az egyik krimi szál kifejezetten durva volt. A nyomozás során sokszor bukkant fel Sebastian unokaöccsének a neve.

„De legalábbis próbálj úgy tenni, mintha nyugodt lennél. Semmi sem bőszíti fel annyira az ember ellenfelét, mint ha azt látja rajta, hogy kimondhatatlanul jól szórakozik, vagy ellenkezőleg, unja magát.”

A nyomozás során komoly veszély fenyegette őket. Végül a bűnösök megbűnhődtek, és helyreállt a rend. A családi viszály megszűnt, vagy legalábbis mérséklődött. Prue és Sebastian pedig boldogan tervezgette a közös jövőt.

„Belenézett felesége csillogó szemébe, és belülről lassan átmelegítette a szerelem éltető tüze.”

Ana könyvajánlói - Catherine Bybee: Félig üres (Egyszer szedhetsz rá 2.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Trina Petrov házasságát eleve rövid életűre tervezték. Azonban egy tragédia következtében a gyönyörű, érzékeny nő egyik napról a másikra a világ egyik leggazdagabb özvegyévé válik. Hogy valamelyest kiheverje a megrázkódtatást, Olaszországba utazik. Megfogadja magának, hogy amíg ott van a világ egyik legromantikusabb városában, nem szeret bele senkibe. Ez azonban nem jelenti azt, hogy a hazafelé úton sem rabolhatják el a szívét.

A countryénekes sztár, Wade Thomas legutóbbi turnéja után egy hotelszobában pihen. A férfi nem tudja úgy kitenni a lábát az utcára, hogy ne rohamozza meg legalább egy rajongója, ezért kifejezetten üdítőnek találja, mikor a szálloda bárpultjánál mellette ülő, csinos nő a nevét meghallva értetlenül azt kérdezi tőle: „Talán ismernem kéne magát?”

Miközben egyre közelebbről megismerkednek, Trina megtudja, hogy néhai férje egészen más körülmények között halt meg, mint ahogyan azt mindenki gondolta. A nő veszélybe kerül, Wade azonban hallani sem akar arról, hogy szem elől veszítse őt. Fokról fokra közelebb kerülnek egymáshoz és a veszélyhez, és már mindketten tudják: ha életben maradnak, a szerelem fogja elsodorni őket.”

Kiadó: Studium Plusz

A mű eredeti címe: Half Empty

Kiadás éve: 2024

Fordította: Fazekas Eszter

Oldalszám: 383

ISBN 978-615-5781-92-6

Az előző kötet szálait szövi tovább az írónő. Felidézte benne az első kötet eseményeit is. Szinte minden van benne: barátság, titkok, gyilkosság, nyomozás, gyengéd vonzalom, évődés, szerelem és érzékiség. Gyakorlatilag ugyanaz a fenyegetettség és kockázat van, mint az első részben. A romantikus szálat tekintve ebben Trina kerül a középpontba.

Tele van izgalommal, humorral, szenvedéllyel és szerelemmel. Sodró lendületű történet, ezért gyorsan lehet haladni vele. Jó a háttértörténet. Az első részben sem finomkodtak a bűnözők, viszont ebben volt néhány kifejezetten durva rész. A krimi szálat ellensúlyozták a humoros párbeszédek és a romantikus részek. Ebből a regényből is hiányoltam a kicsit részletesebb leírásokat. Szépen felépített történet, bár lehetett volna picit kidolgozottabb. Ettől függetlenül ez egy kellemes kikapcsolódást nyújtó, szórakoztató könyv.

Trina Petrov több nyelven beszélt, és egyedül utazgatott. Már majdnem egy éve özvegy volt. Wade Thomas egy kis nyugalomra vágyott. Trina és ő egy szálloda bárjában találkoztak. A nőnek fogalma sem volt arról, hogy a férfi egy híres countryénekes. Trina nem sietett haza találkozni a barátnőivel. A férfi segített neki késleltetni a hazaérkezést. Sokat beszélgettek. Wade egész idő alatt kedves és tisztelettudó volt vele.

Az nagyon fura és megdöbbentő volt, amikor Trina után mentek a barátnői. Avery – ha ez lehetséges – ebben a kötetben még idegesítőbb volt. Értem én, hogy vigyázni akartak Trinára, de ez kicsit túlzás. Amikor Trinának összetört a mobilja, és egy üzletben kicseréltette, akkor kiderült, hogy nyomkövető volt rajta. Csodálkoztam azon, hogy egyik nőnek sem volt gyanús, egyik sem foglalkozott vele.

Amikor Avery-t támadás érte, akkor Wade elkísérte hozzá Trinát, és próbált segíteni. A baráti társaság (az ügyvédnő, a volt nyomozó, Kalifornia állam korábbi first ladyje, a híres énekes, és persze a testőrök) megszervezte, hogy mindig legyen valaki Avery mellett a kórházban, és valaki mindig kövesse Trinát. Természetesen Wade sem mozdult Trina mellől. Viszonylag gyorsan egymásba szerettek. Wade egyszerre volt barát, szerető és támasz.

Az Avery-t ért támadással szinte egy időben betörtek Trina házába, és felforgatták Fjodor irodáját. Úgy tűnt, hogy az esetek közt van összefüggés. A nyomok hiánya arra utalt, hogy valaki „takarítókat” bérelt, ezért gyanússá vált Trina néhai férjének a halála. Reed-ék arra gyanakodtak, hogy megölték. Minden arra utalt, hogy Fjodor apja állt a bűncselekmények mögött, és tudták, hogy nehéz dolguk lesz, mert nem hagy tanúkat és nyomokat. Reed éles eszének, jó megfigyelő képességének és nyomozói múltjának nagy hasznát vették a nyomozásban.

Már javában benne voltak az események sűrűjében, amikor az eszükbe jutott, hogy korábban meghackelte valaki Trina telefonját.

Elég sok különös dolog történt, és senki sem gondolta, hogy ezek csak véletlen egybeesések. A regény végén minden kérdésre választ kaptak, és az ellenségük elbukott. A párok (Trina és Wade, Lori és Reed) végre nyugodtan tervezgethették a közös jövőjüket.

Szerintem ez a könyv jó választás azoknak, akik szeretik a romantikus krimiket.

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: A klastrom árnyai

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Egy baljós szálloda

Rebecca Lane társalkodónő egy családi ügyben kénytelen hazatérni a szülőfalujába. Egy közeli, középkori apátságból átalakított szállodában éjszakázik, amely kísértetjárta hely hírében áll. Rebecca vállalja, hogy addig a szállóban marad, amíg el nem juttatja az öccse kéziratát az ugyancsak ott tartózkodó híres írónak.

Nem várt találkozások

Rebecca a szállodába érve több furcsaságot tapasztal: éjszaka többször is lát egy csuklyás alakot az egykori apátság kerengőjénél. Az átalakítások és a pompás berendezés ellenére az ősi kövek között mintha a múlt árnyai ólálkodnának – beleértve Rebecca saját múltját is. A hotelban összefut ugyanis Sir Frederickkel, aki egykor összetörte a szívét.

Egy rejtélyes gyilkosság

Amikor a híres írót holtan találják, Sir Frederick nyomozni kezd, és hamarosan rájön, hogy többen nehezteltek az íróra, köztük Miss Lane és az öccse is. Miközben Frederick a válaszokat keresi, a Rebecca iránt feltámadó érzelmei és az igazság kiderítésének kettős szorításában vergődik. Miss Lane ugyanis nyilvánvalóan rejteget valamit…”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2023

Fordította: Bánki Vera

Oldalszám: 384

ISBN: 9789634527077

Már a Híd a Temzén című regény olvasásakor feltűnt, ami ennél a regénynél is. Stílusát tekintve olyan, mintha Jane Austen és Agatha Christie történetmesélésének keveréke lenne. Szinte minden van benne: titkok, gyilkosság, nyomozás, illedelmes távolságtartás, gyengéd vonzalom, kedves évődés.

Szépen felépített történet, bár lassan indult és bontakozott ki. Julie Klassen remek karaktereket teremtett, érdekes helyszínnel, és cselekménnyel. A rejtély erős és cseles. A szerelmi szál bájos, és finoman kidolgozott. A szerelem időtlen, oltalmazó. Rebecca és Frederick kapcsolata elragadó. Élvezetes olvasmány.

Rebecca Lane több mint egyévi távollét után tért vissza Swanfordba. Aggódott a fivéréért. Lady Fitzhoward társalkodónőjeként utazgatott. Vágyott egy otthonra.

Sir Frederick Wilford mindig jóképű és kedves volt. Rebecca nagyon kedvelte, rajongott érte gyermekkorukban. A körülmények úgy hozták, hogy most ugyanott szálltak meg. Azt beszélték, hogy a szállodává alakított régi apátság szellemjárta hely. Frederick mindig vonzódott az értelmes, barna szemű lányhoz. Most, hogy újra találkoztak felfigyelt arra, hogy Rebecca nagyon szép nővé serdült. Arra gondolt, hogy a nő sokkal jobbat érdemel, mint egy nála tíz évvel idősebb, kiábrándult özvegyembert.

Az írónő nagyon szép költői képeket, leírásokat alkalmazott.

„Ön olyan számomra, mint a friss levegő, a napfény egy vihar után.”

Rebecca és Frederick vonzódtak egymáshoz. A férfi nagyon kedves és figyelmes volt a nővel. Rebecca egykor arról álmodozott, hogy Sir Frederick felesége lesz. Most is nagyon vonzódott hozzá, mégis úgy gondolta, hogy nem kockáztathatja meg, hogy a férfi újra összetörje a szívét.

Bevallom, azt nem értettem, hogy John miért küldte el a kéziratát egy olyan embernek, aki már egyszer ellopta az egyik történetét. Nem tűnt okos és logikus lépésnek. Sőt! Kifejezetten gyanús volt. Ambrose Oliver túlsúlyos, iszákos, önző, jellemtelen alak volt. Sok pénzzel tartozott veszélyes embereknek. Sokan megvetették. Nem is csodálkoztam azon, hogy valaki végzett vele. Természetesen nem voltak tanúk, nem voltak nyomok, a bizonyítékok is feltételezettek. Julie Klassen feladta a leckét. Mindenkinek a múltjából derültek ki sötét titkok. Az okos és jó megfigyelő Sir Frederick sokat gondolkodott, és igyekezett felgöngyölíteni az ügyet. Csak ő tudta igazán nyomon követni a szövevényes bűnesetet. Nagyon sok volt a gyanús személy. Több embernek volt rá oka, hogy bosszút álljon Mr. Oliver-en. Lebilincselőek a jellemrajzok, motivációk, a titkok.

A krimi szál érdekes és fordulatokban gazdag. Az írónő felvonultatott néhány különös szereplőt. Az nyilvánvaló volt, hogy a bő fekete ruhás, csuklyás alak hús-vér ember, és nem szellem. Több személynek volt rejtegetni valója, titka.

Frederick az apja halálakor megörökölte a bárói címet és a békebírói kötelezettséget. Tudta, hogy Rebecca titkol valamit, mégis védte a becsületét. Nehezére esett tartózkodóan és tárgyilagosan viselkednie vele. Rebecca csodálta Fredericket, és bűntudata volt azért, mert elhallgatott előle dolgokat. Nem is bírta sokáig a feszültséget, és mindent elmondott neki. A férfi továbbra is úgy érezte, hogy meg kell védenie őt. Tudta, hogy a nőnek nyomós okai vannak a titkolózásra.

A történetből nagyon szépen kiemelkedik a testvéri szeretet is. Rebecca még akkor is igyekezett megvédeni és támogatni az öccsét, Johnt amikor kétségessé vált a férfi ártatlansága. Frederick és az öccse, Thomas egyik percben összecsaptak, a másikban támogatták egymást.

Az írónő logikusan építette fel a nyomozást, és lassan bontotta ki a rejtély szálait. A gyilkos kilétére csak a regény végén derült fény. Nem akarom felmenteni az elkövetőt, de megértem.

"A gyilkosság néha talán jogosnak látszik, de attól még gyilkosság marad." (Agatha Christie)

Ez egy nagyon szomorú történet. Sajnáltam az elkövetőt, és néhány érintettet. Viszont az, hogy a szerelmesek végül egymásra találtak, és boldogok lettek mindenért kárpótolt.

Nem jöttem rá minden rejtélyre. Volt, ami számomra igazi meglepetés volt. Persze utólag könnyű átlátni az összefüggéseket. A lélektani ábrázolások szerintem nagyon jók. A befejezés kétségtelenül brilliáns és teljes meglepetés. Stílusosan megírt és szórakoztató regény.

Angela Marsons: Gyilkos ​igazság (Kim Stone 8.)

Fülszöveg:

„Amikor a kamasz Sadie Winter az iskolája tetejéről a mélybe veti magát, mindenki tudni véli, hogy öngyilkosságot követett el. Nem sokkal később azonban, amikor ugyanabban az iskolában egy fiú holttestére bukkannak, Kim Stone felügyelő számára már egyértelmű, hogy ezek nem tragikus balesetek. A csapatával a titkok nyomába ered, a rejtély szálai pedig az egyik tanárhoz vezetnek. Mielőtt azonban a nő bármit is felfedhetne mindabból, amit tud, őt is holtan találják. A nyomok alapján akár az sem zárható ki, hogy az egyik diák felelős a halálesetekért. A fiatalkorú elkövetők pszichéjének tanulmányozásakor Kim ismét kapcsolatba kerül az ősellenségével, dr. Alexandra Thorne-nal.”

Kiadó: General Press

Megjelent: 2021

Eredeti mű: Angela Marsons: Dying Truth

Fordította: Szabó István

Oldalszám: 328 (puhatáblás kiadás)

ISBN: 978-963-452-559-2

Angela Marsons egyik pillanatról a másikra tört be a krimik világába. Első regénye, az Elfojtott Sikoly hatalmas sikernek örvendett az olvasók, a bloggerek és a kritikusok körében is, és szerencsére a folytatással sem volt másképp. Igyekezett olyan főszereplőt kreálni, aki különbözik az átlagtól. Kim Stone erős, független, kissé karcos, stílusa egyedi, de mindenképpen nagyszerű a munkájában.

Az írónő oldalán (http://angelamarsons-books.com/about/) a bemutatkozásán túl megtudhatjuk azt is például, hogy mi az, amit még nem tudunk Kim Stone nyomozónőről.

Például:

- Titokban fél a tűktől.

- A kedvenc tévéműsora a Top Gear.

- Ha volna hely a motorjai számára, akkor egy lakókocsiban élne.

- Jobban szereti az ezüstöt, mint az aranyat.

- Utál nyilvánosság előtt beszélni.

- Tudja, hogy el lenne veszve Bryant nélkül, de ezt sose vallaná be.

Arról, hogy hány kötetet tervez Kim Stone-nal a szerző, úgy fogalmazott, hogy addig írja a felügyelőnő történeteit, amíg az olvasók szeretnék.

Angela Marsons honlapja könnyen átlátható, aki szeret fordítgatni, rengeteg információt találhat rajta. Tetszik a közvetlen stílusa, az olvasók és kezdő írók felé való megnyilvánulása.

A könyvről: 

A Heathcrest, egy népszerű magániskola a maga sötét és nyomasztó hagyományaival és generációkon átívelő titkaival. Az iskola falain belül semmi és senki nem az, aminek látszik. Évtizedek óta létező titkos társaságok folytatják korántsem áldásos tevékenységüket az iskolában és azon kívül, hiszen az eskü amit a taggá váláskor mindenki tett, egy életre szólt. Úgy tűnik, a befolyásos tagok – vagy épp hozzátartozóik – miatt a Kártyák nevű kiváltságos csoport tagjai bármit megúszhatnak. Évtizedek alatt soha, semmiért nem vonták őket felelősségre, ami miatt jócskán fájhat a feje a nyomozóinknak

A cselekmény több szálon fut, mégis minden összefügg. A nyomozók munkáját minden lehetséges módon megnehezítik, ám ahogy azt megszokhattuk, a könyv végére minden mocskos kis titokra fény derül, a rosszfiúk pedig így vagy úgy, de megbűnhődnek.

Rettentő feszültség, izgalom, nyomozás vár az olvasóra, ha jó a beleérző képessége. A történet lebilincselő, izgalmas, fordulatokban gazdag, és mindig meglepi az olvasót egy újabb csavarral, amin kellő ideig elrágódhat.

Angela Marsons történeteiben nincsenek tökéletes szereplők. Igyekszik földhözragadt maradni, ugyanakkor olyan témáról ír, ami nem csak őt, de mást is érdekelhet. A nyomozói pedig annyira emberiek, amennyire csak lehetséges. Kim és Bryant legalább annyira jól kiegészítik egymást, mint Stacey és Dawson. Igazán szuper csapat.

A sorozat eddig elolvasott részei közül nekem ez a legerősebb, legnyomasztóbb és legfájdalmasabb kötet. Egyrészt azért, mert többségében gyerekek az áldozatok... Másrészt a könyv végén a szerző bevisz az olvasónak egy olyan övön aluli ütést, ami miatt hosszú percekig alig kaptam levegőt. Sokáig egyetlen szó üvöltött a fejemben: Neeeeeee! Nem bírtam ki könnyek nélkül.

Angela Marsons a legérzékenyebb pontomon talált el. Lélekben kicsit összetörtem és pokolian haragszom. Várnak rám a további kötetek, de tudom, hogy már semmi nem lesz a régi. Most egy kicsit emésztem az olvasottakat és gyászolok. Megpróbálok olyan könyvekhez nyúlni, amik segítenek picit összekaparni a darabkáimat, aztán persze újult erővel folytatom majd az utam Kim Stone nyomozó világában.

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: Híd a Temzén

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Miután elkövet egy megalázó hibát a tárgyalóteremben, az ifjú jogász, Benjamin Booker elhatározza, hogy soha többé nem bízik egyetlen gyönyörű nőben sem. Amikor azonban a munkaadója megkéri, hogy hagyja el Londont, és egy régi barátjának a meggyilkolása ügyében nyomozzon a Temze egyik szigetén, Benjamin még nem sejti, milyen nehéz lesz betartani a fogadalmát. A bűntény fő gyanúsítottja ugyanis a gyönyörű Isabelle, aki viszont állítása szerint évek óta nem hagyta el a ködbe burkolózó, kies szigetet. De hihet-e neki Benjamin?

Isabelle csak a szigeten érzi magát biztonságban, de egy ideje az otthona mintha egyre inkább a börtönévé válna. Amikor a jóképű Mr. Booker közli, hogy a családi vagyon gondnoka gyilkosság áldozata lett, a nő mélységesen megdöbben a hír hallatán. Egy visszatérő álom kísérti ugyanis, amelyben az áldozat halálát látja maga előtt. Vagy talán nem is álom volt?

Vajon sikerül-e a két fiatalnak leküzdeni a gátlásaikat és a szívük szavára hallgatva, kéz a kézben megoldani a rejtélyes gyilkosságot?”

Kiadó: General Press

A mű eredeti címe: Julie Klassen:The Bridge to Belle Island

Kiadás éve: 2021

Fordította: Fügedi Tímea

Oldalszám: 363

ISBN: 978 963 452 453 3

A tenger nővérei című regény volt az első, amit olvastam az írónőtől. Az egy nagyon kellemes romantikus regény, amit imádtam. A Híd a Temzén más, ami nem baj. Csak nem számítottam ennyire összetett krimire, és kevésnek éreztem a romantikus szálat.

Ez a könyv inkább detektívregény, mint romantikus. Összetett, rejtélyes történet. Van benne manipuláció, gyilkosság, bosszú, titkok, gyász feldolgozása… Izgalmas és fordulatokban gazdag. Elég sok csavar van a történetben. Sodró lendületű, ezért gyorsan lehet haladni vele. Az írónő fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. Ahogy haladunk az olvasással, a könyv közepe táján már szinte mindenki gyanússá válik, de a gyilkos kilétére csak a könyv végén derül fény. A cselekmény romantikus szála alapvetően kiszámítható, mégis tartogat meglepetést. Örültem volna, ha a romantikus és a krimi szál finom egyensúlyban van a regényben, de így is élvezhető volt. Részletesek a leírások. Szinte filmszerűen láttam magam előtt a történetet.

Benjamin Booker-t rászedte egy gyönyörű nő. A jogász hitt a nő ártatlanságában, és a per végkimenetelére tette fel a karrierjét, a hírnevét. Aznap, amikor Benjamin elvesztette a pert, meggyilkolták az ügyvédi iroda egyik alapító tagját, Percival Norrist. A férfi legközelebbi rokona, a hajadon Isabelle Wilder a Belle-szigeten lakott, a Wilder család berkshire-i birtokán. Évek óta nem járt Londonban. Percival Norrist sokan nem kedvelték. Ben és a főnöke, Robert Hardy észrevett néhány furcsaságok a halálával kapcsolatban, ami a rendőrség figyelmét elkerülte. Ben azzal próbálta ellensúlyozni a korábbi tévedését, hogy kideríti felelős-e Miss Wilder, vagy valamelyik családtagja a férfi haláláért. Miss Wilder-nek már csak az unokahúga, Rose volt. A családja többi tagját már elvesztette. Isabelle vonzó, kedves, gondoskodó, természetes nő, aki „híján van mindenféle tettetésnek”. Az emberek tisztelik és szeretik. Nekem úgy tűnt, hogy próbálják védelmezni a sziget úrnőjét. Az a véleményem, hogy nagyon szép volt, ahogy törődtek egymással.

Isabelle és Ben párbeszédeiből az olvasó megismerheti a család és a hely történetét. Ben hamar megkedvelte a nőt és nagyon vonzódott hozzá, viszont a legutóbbi ügyfelével történt eset után gyanakvóvá és óvatossá vált. Isabelle rendkívül jóképűnek tartotta Bent. Szerette, ahogy élcelődtek egymással.

Ben és az apja között rossz volt a kapcsolat. Nekem úgy tűnt, hogy Ben korábban nem is igazán adott esélyt az apjának a kapcsolat helyrehozására.

„Mindnyájan követtünk már el hibákat. A jellemünkről azonban az árulkodik igazán, hogyan járunk el az ilyen helyzetekben. A legjobb, amit tehetünk, hogy tanulunk belőlük, helyrehozzuk a kárt, ha lehetséges, és a jövőben jobban viselkedünk.”

Ahogy bonyolódtak a dolgok, és kiderültek az összefüggések, Ben lassan rájött, hogy hisz a nőnek, és remélte, hogy nem fogja megbánni a bizalmát. Egyre többet töprengett, és egyre érettebbé vált. Sok dolgot tisztábban látott, és rájött, hogy bocsánatot kell kérnie az apjától. Örültem, hogy végül Ben és az apja higgadtan megbeszélték a dolgokat, kibékültek.

Tetszett, hogy Isabelle apjának a végrendeletével kapcsolatban egy könyv vezette nyomra Bent, amit egy fiatal fiú ajánlott neki.

Igazából nem volt mellbevágó meglepetés, amikor rájöttem ki áll az egész ügy hátterében, mert végig gyanús volt az a férfi (is). Szerintem más olvasó is biztos sejtette, hogy valami nem stimmel vele.

A szövevényes történet jól végződött. Kibogozták az összekuszálódott szálakat. Isabelle és Ben együtt dolgoztak, megtanultak bízni egymásban, megismerték egymást, szembenéztek a veszéllyel és túlélték a megpróbáltatásokat.

Nagyon aranyosan fejeződött be a történet, betekintést nyújtva Isabelle és Ben szeretetteljes jövőjébe. Összességében tetszett. Vannak benne aranyos kutyák, a helyszín (a Belle-sziget) nagyon szépnek és hangulatosnak tűnik, a cselekmény folyamatos, az írónő pedig mindig előrukkol valami új információval, ami nem hagyja szunnyadni az olvasó kíváncsiságát.