Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.
Fülszöveg:
„Szép, okos, önfejű, ami a szívén, az a száján. Az ilyen társalkodónőtől mindenki szabadulni akar, nem csoda hát, hogy Emma Greysonnak hat hónap alatt háromszor kellett állást változtatnia. Ráadásul hiába a pápaszem és a kopottas öltözék, az előkelő urak minduntalan tolakodó udvarlásukkal zaklatják.
Lady Ames vidéki kastélyában is éppen egyik üldözője elől menekül, amikor a rejtekhelyéül szolgáló szekrényben váratlan társasága akad Edison Stokes személyében. A férfi egy lopott könyv után kutat, a nyomok pedig a Lady birtokára vezetnek. Ha Edison szimata nem csal, a kastély úrnője épp Greyson kisasszonyon akarja kipróbálni a titokzatos könyvben szereplő elixír receptjét.
Edison segédjéül fogadja fel a lányt, részben azért, mert csak így tudja megvédeni, részben pedig azért, mert együtt könnyebben szemmel tarthatják a tolvajt. Ám miközben egyre közelebb kerülnek az ősi könyv rejtelmeinek felfedéséhez, mindkettőjük élete veszélybe kerül, az előkelő társaságban ugyanis egy hidegvérű gyilkos szedi áldozatait...”
Kiadó: Maecenas
Kiadás éve: 2018
Fordította: F. Nagy Piroska
Oldalszám: 278
ISBN: 978 963 203 375 4
Akik olvasták már néhány véleményem, azok tudják, hogy nagyon szeretem az írónő stílusát és történetmesélését. Nagyon szórakoztatóak a regényei. Mindig előveszem valamelyiket, ha könnyed kikapcsolódásra vágyom. Amikor először felfigyeltem erre a könyvre, akkor még nem tudtam, hogy egy sorozat része. Szerencsére önálló kötetként is olvasható. Ahogy Amanda Quick regényeinél lenni szokott, ebben is erős, intelligens karakterek, jól működő dinamika, kockázat, családi viszály és izgalmas krimi szál van. Nem ringat illúziókba, van benne emberi gyarlóság bőven, viszont vannak olyan kedves részek, amik könnyedebbé teszik a történetet. Nagyon szórakoztató olvasmány, gördülékeny stílusban, egy kis humorral kiegészítve. A csavaros cselekményszálak végig fenntartják az érdeklődést. Az a bizonyos könyv, a titkos társaság és a harcművészet remek keretet adott a történetnek. Emma és Edison jó párost alkottak. Az írónő tudatosan megtervezte, és lépésről lépésre fejtette ki a nyomozás részleteit. Szép sorjában derült ki minden. Ez egy feszültséggel teli történet, amiben borzongató, filmbe illő jelenetek is vannak. A kockázatos, izgalmas helyzeteket nagyon jól ellensúlyozták a humoros szituációk és a romantika. Szinte filmszerűen láttam magam előtt ezt a sodró lendületű, szórakoztató történetet. Sok váratlan fordulat van benne.
Edison Stokes magas, vékony, sötét hajú, nagy önfegyelemmel bíró, gazdag férfi. Ismerte a Vanza-szertartásokat, és módszeresen meditált.
Emma Greyson anyagilag tönkrement, ezért társalkodónőként dolgozott. Értelmes, elszánt, bátor nő, aki képtelen volt megállni, hogy ne mondja ki a véleményét.
Emma és Edison Ware Castle-ban találkoztak. Egy véletlen miatt ugyanabban a szekrényben rejtőztek el. Rendkívül zavaros helyzetben voltak, ezért meséltek a múltjukból egymásnak, hogy lássa a másik, hogy átérzi a helyzetét. Megfogadták, hogy megőrzik egymás titkát. Tetszett, hogy Edison Emma segítségére sietett, védelmezte a nőt. Érdekes szövetséget kötöttek a Vanzagara Kerti Templomából ellopott könyv előkerítése érdekében. Edison nemcsak azért fogadta fel a nőt, mert nagy hasznát vehette a nyomozásban, hanem azért is mert meg akarta védeni, és közelebb akart kerülni hozzá. A körülmények is a kezére játszottak. Az undorító Chilton Crane halála nem hagyott más lehetőséget számukra, mint egy áleljegyzés.
„A megérzései néha olyan erősek voltak, hogy nem lehetett figyelmen kívül hagyni őket.”
Lady Exbridge (Victoria) haragudott a fiára, és annak a házasságon kívül született fiára, Edisonra zúdította a haragját. Az idős asszonyt zavarta, hogy Emma hasonló társadalmi helyzetű, mint Edison anyja volt. Amikor meghívta Emmát, a könyörtelen és feszült beszélgetés során a fiatal nő bátran elmondta neki a véleményét, és kiállt Edison mellett. Akkor még egyikük sem hitte, hogy Victoria később segíteni fog az unokájának és Emmának. Úgy gondolom, hogy Victoria egy olyan karakter, akit könnyű megkedvelni.
A végső csavar kifejezetten meglepett.
„A Titkok Könyve nem egyéb történelmi ereklyénél.”
Szerintem az írónő remek befejezést talált ki, amivel nem okoz csalódást az olvasóinak. A sokat emlegetett könyv nem került elő, így a végkifejlet messzebbre mutat, viszont a pár, Emma és Edison révbe ért.
Nekem kellemes kikapcsolódás volt ennek a könyvnek az olvasása, és nem bántam volna, ha terjedelmesebb a regény. Volt olyan történetszál, ami szerintem lehetett volna egy kicsivel kidolgozottabb. Bár lehet, hogy csak én vagyok picit telhetetlen. Megfogott a regény olvasmányos stílusa, a hangulata, és az, ahogy megjeleníti a korabeli társadalmi viszonyokat.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése