Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.
Fülszöveg:
„Ellie Lawson városi élete egy csapásra tönkrement, így nem maradt más választása, mint visszatérni Long Islandre, a Honeycrisp Orchardba, a szülei panziójába. Pihenés helyett azonban szembe találja magát Aidennel, az almáskert tulajdonosának vonzó fiával, akivel nemcsak szobatársakká, hanem munkatársakká is válnak. Rájuk bízzák a szüreti fesztivál megszervezését, ami nagy jelentőséggel bír: a rendezvény sikere a vendégház túlélésének záloga.
A kisvárosi élet zűrzavarában Ellie és Aiden szembesülnek egyre erősödő érzéseikkel, vonzalmukkal. És egyvalami biztos: az almáskert és a panzió jövője az ő együttműködésüktől függ.
Indulj el egy lebilincselő utazásra az önfelfedezés, a szerelem és a kisvárosi élet semmihez sem hasonlítható varázslatos világában! A méltán nagy sikerű Lovelight Farm sorozat rajongóinak ajánljuk.
Tökéletes olvasmány a méltán nagy sikerű Lovelight Farm sorozat, A Pumpkin Spice Kávézó, a Szívek szállodája és a Hallmark filmek rajongóinak!
Ha szereted a cozy kisvárosi románcokat és a barátokból szerelmesek toposzt, ez is tetszeni fog!”
Kiadó: Kossuth
Kiadás éve: 2026
Fordította: Nimila Ágnes
Oldalszám: 352
ISBN: 978-963-636-982-8
Nagyon szép a könyv borítója. Nagyon szépek a leírások, amik alapján egy gyönyörű, idilli kisváros képe tárul elénk. A helyszín nagyon jól felépített, erre jobban is lehetett volna alapozni. Az évszak és a helyszín leírása nagyon tetszett. Sajnos a karakterek bemutatásában már nem volt ilyen alapos az írónő. Kivéve Aiden izmaival kapcsolatban, mert azt a témát alaposan kimerítette. Aranyos a Tökinek nevezett mopsz, és az Argosz névre hallgató labrador. Határozottan üdítően kedves és szívmelengető elemei a történetnek. A kutyákkal szerintem biztosra ment az írónő, és tudta, hogy „kileng majd a cukiságmérő”. A regény alapötlete nagyon jó volt, és sok lehetőség volt benne, amit nem igazán sikerült kihasználni. Néhány párbeszédnél és a romantikus szállal kapcsolatban időnként olyan érzésem volt, mintha nem is felnőttekről, hanem kamaszokról olvasnék. Mintha egy iskolai drámaórára, vagy színi előadásra írták volna. Nem volt olyan részletesen kidolgozva, mint ahogy szerintem jó lett volna, bár így is aranyos, kellemes kis történet. A cselekmény kiszámítható. Könnyed stílusa miatt gördülékenyen lehetett haladni vele. Ha nem lettek volna az erotikus részek, akkor simán lehetett volna egy romantikus történet kamaszoknak, amiben a két gyerekkori barát egymásra talál és szerelmes lesz. Ha nem várunk túl sokat tőle, akkor kimondottan kellemes kikapcsolódást nyújt. Nem kell rajta sokat gondolkodni.
Egy meglehetősen visszataszító jelenettel kezdődött a regény. Eleanort kihasználta, átverte, elhagyta és kirúgatta a „pasija”. Még aznap kereste őt az édesanyja, és a segítségét kérte egy rendezvénynél Harvest Hollow-ban, Long Islanden. Eleanor szülei (panzió) és Parkerék (almáskert) üzlettársak voltak. A két család mindig közel állt egymáshoz.
Aiden Parker magas és elképesztően jóképű, és egy csőtörés miatt ugyanott szállt meg, ahol Eleanor, ugyanabban a kétszobás lakásban. A nő nem volt szimpatikus, viszont Aident gyorsan megkedveltem. Régimódi, talpraesett, kedves férfi. Eleanor önzőnek és gyerekesnek tűnt. Egy kevésbé beképzelt, kedvesebb és kevésbé önző női főszereplővel sokkal szórakoztatóbb lett volna a történet.
Charlotte Parker és Sawyer érdekes, szimpatikus karaktereknek tűntek. Jó lett volna, ha a szerző kicsit többet ír róluk is.
Az őszi szüreti fesztivállal akarták megmenteni a Honeycrisp Almáskert Panziót. Ehhez azonban össze kellett fogniuk. Kis döccenőkkel, de jól haladtak, és mindenki sokat dolgozott, amivel elérték a céljukat. Tetszett, ahogy megszervezték az egészet és összedolgoztak, viszont lehetett volna kicsit részletesebb ennek az egésznek a bemutatása. Az írónő mutatott egy kicsit ebből is, egy kicsit abból is, de mintha nem ment volna bele a mélységeibe.
Nem tudtam megérteni Elliet, többnyire idegesített, mert úgy viselkedett, mint egy kényes kislány. Nehezen kedvelhető. És az sem vetett jó fényt rá, hogy elgondolkodott azon, hogy ha a volt főnöke, Steve felhívja, és felajánl egy állást, akkor elfogadja-e. Amikor először felmerült a kérdés, az jutott eszembe, hogy nem ez a nő a legélesebb kés a fiókban… Elég nehezen döntötte el, hogy mit akar. Egy gazdag és tekintélyes nő, aki legenda a szállodaiparban, segített neki meghozni a helyes döntést.
„Az igazi siker az, amikor olyan életet élsz, ahol azok vesznek körül, akiket szeretsz, és akik viszont szeretnek, egy olyan helyen, ahol jól érzed magad – és mindeközben még azzal is foglalkozhatsz, amit imádsz.”
Nekem nagyon úgy tűnt, hogy kicsit kevesebb kellett volna Ellie nyűglődéséből, és több a Panzió megmentésével kapcsolatos cselekményből. Vegyes érzéseim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Egyrészt szórakoztató volt, másrészt viszont több lehetett volna. Hiányzott belőle valami.
Könnyed őszi olvasmány, kiszámítható befejezéssel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése