Ana könyvajánlói - Nicholas Sparks: A leghosszabb út

Fülszöveg:

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Áprilisban, amikor az óceán felől fújó szél orgonaillattól édes, Landon Carternek mindig eszébe jut a Beaufortban töltött utolsó év. Annak idején, 1958-ban a nők még finoman öltözködtek, és a férfiak kalapot viseltek. Az akkor tizenhét éves Landon már randevúzott egy-két lánnyal, és azt hitte, tudja, mi a szerelem. Azt azonban álmában sem gondolta volna, hogy a városka baptista lelkészének lányába, Jamie Sullivanbe szeret bele úgy istenigazából. Jamie-t, akinek mindig ott volt a Biblia az iskolatáskájában, egy világ választotta el a többi tizenévestől. Ő viselte gondját özvegy apjának, megsebzett állatokat gyógyított, és besegített az árvaház munkájába. Nem akadt fiú, aki randevút mert volna kérni tőle. Landonnak sem jutott volna eszébe, ám a véletlen a lányt szemelte ki partneréül egy iskolai előadásban, és abban a pillanatban megváltozott az élete…”

Eredeti mű: A Walk to Remember

Kiadó: Magyar Könyvklub

Kiadás éve: 2002.

Fordította: Szűr-Szabó Katalin

Oldalszám: 242

ISBN: 9635476280

Bár a Magyar Könyvklub-féle kötetet olvastam, szerintem a General Press-nél megjelentnek sokkal szebb a borítója.

 

Régebben már olvastam ezt a könyvet, de akkor nem írtam róla. Ez a regény tele van érzelmekkel és hittel. Előbb láttam (többször is) a filmet (Séta a múltba), és később olvastam el a könyvet. Szerintem nagyon szép a film. A könyv egy kicsit más, de az is tetszett. Nehéz szavakba önteni azt, hogy mennyi érzést ad át, és mennyire elgondolkodtató ez a történet. Rövid terjedelme ellenére nagyon tömény, tartalmas olvasmány, bár volt egy-két hiányossága is. Egy kicsit kevésnek éreztem a leírásokat, és a vége kicsit összecsapottnak tűnt. Néhol akadozott a történet, pedig az igyekezet érzékelhető volt. A korszak (az 1950-es évek) ábrázolása, a betegség lefolyásának bemutatása, a szülő-gyerek kapcsolatok hitelesnek tűntek. Az író nagyon jól érzékeltette azt is, hogy a lelkész édesapa mennyire félti és tiltja a lányát a korabeli fiataloktól. Ezzel egyidejűleg viszont hiányoltam Jamie és Landon kapcsolata részleteinek aprólékos kidolgozását. Ettől függetlenül szerintem kár lett volna kihagyni. Azt hiszem, nem lehet végigolvasni könnyek nélkül. A filmet még meghatóbbnak éreztem, mert abban erősebbnek tűnt a szerelmi szál, ezért még megrendítőbb volt az egész történet.

Vallásos emberként engem nem zavart a vallásos tartalom, viszont lehetnek olyanok, akik soknak érzik, pedig illik a történethez.

Jamie Sullivan (egy lelkész lánya) és Landon Carter alig ismerték egymást, más körökben mozogtak. A fiú eleinte nem is kedvelte a lányt, és túlzottan el volt foglalva azzal, hogy mások mit gondolnak róla. Amikor elkezdte jobban megismerni, és megszeretni, akkor nem merte bevallani, mert félt attól, hogy mit mondanak majd mások. Eleinte nem merte felvállalni, hogy beleszeretett az iskolai ugratások céltáblájába, a mélyen vallásos, különcnek számító lányba. A középiskola utolsó tanévében Landon élete örökre megváltozott. A zűrös fiúból komoly férfi lett. Egy olyan szerelmet élt át, ami átformálta, megmentette. Bár Jamie csak rövid időre lett az övé, a lány maga után hagyta a végtelen szeretetét és hitét. A sok fájdalom és szenvedés ellenére ez egy pozitív hangvételű történet. Az a szeretet, az optimizmus és legfőképpen a hit, amit a lány képviselt, áthatott mindent és mindenkit. Landon karakterfejlődése rendkívüli. Az elkényeztetett és felelőtlen srác megtapasztalta az önzetlenség, a hit és a szeretet erejét, aminek köszönhetően egy felelősségteljes, jó emberré vált. Jamie és Landon erős egységet alkottak, és a legnehezebb pillanatokban is erőt merítettek egymásból, a hitükbe és a reménybe kapaszkodva. Olyan szerethető karakterek, akiknek az olvasó végig drukkol. Tudtam, hogy mi lesz a vége, szomorú a befejezés, mégis el akartam olvasni ezt a könyvet. Szívfájdító volt az a kétségbeesés és küzdelem, amivel Landon próbált segíteni a szerelmének, próbálta széppé és teljessé tenni Jamie napjait, jelen lenni a kapcsolatukban.

Úgy gondolom, hogy a regény hatására az ember átértékeli a dolgait.

„Jamie több volt, mint az a nő, akit szerettem. Egy év alatt azzá a férfivá tett, aki most vagyok. Erős kézzel mutatta meg, milyen fontos másokon segíteni, türelemmel és kedvességgel rávezetett az élet értelmére. Vidámsága és derűlátása, amely a betegség idején sem hagyta cserben, olyan bámulatos tulajdonságok voltak, amelyekhez foghatót azóta sem tapasztaltam.”

A történet lassan bontakozott ki. Nem ez a legjobb választás, ha egy könnyed történetre vágyunk. Szívszorító, melankolikus és inspiráló. A könyv fontos üzenetet közvetít. Nem szabad a külső alapján ítélni, és mások véleménye alapján cselekedni. Igazából csak az adott pillanat a miénk, csak a jelen van, és nem tudhatjuk, hogy van-e jövőnk, hogy mennyi időnk van még. Emlékeztet arra, hogy a szívünkre hallgassunk és önazonosak legyünk. A könyv egyik legnagyobb erőssége Landon karakterének fejlődése.

Őszintén szólva nem vagyok nagy rajongója Nicholas Sparks könyveinek, viszont három regénye kifejezetten tetszett. Ez, a Törékeny csodák (talán ezt mondanám a kedvencemnek), és a Szerelmünk lapjai.

Szerintem a filmben elhangzott dal szép és illik a történethez.

Only Hope (A Walk to Remember) - Mandy Moore Ft. Shane West

Ana könyvajánlói - Nicholas Sparks: Törékeny csodák

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Tanner Hughest a nagyszülei nevelték azzá, aki: egy határozott, világot látott férfivá, aki a nagyapja példáját követve katonaként szolgálja az országát. Az egész életét külföldön töltötte, és most, a leszerelése után sem áll szándékában megállapodni. Ám mielőtt újra útra kelne, hazautazik a beteg nagyanyjához, aki a halálos ágyán egyetlen dolgot kér tőle: „Találd meg, hová tartozol!” Emellett pedig Tanner sosem ismert apjának nevét is elárulja, és azt is, hol találhatja meg.

Amikor Tanner kíváncsiságtól hajtva az észak-karolinai kisvárosba utazik, még nem tudja, hogy az egész élete megváltozik. Az apja nyomát követve megismerkedik egy, a gyerekeit egyedül nevelő doktornővel és egy magányosan, elvonultan élő öregemberrel. Ha Tanner képes megnyitni a szívét a szeretet és a szerelem előtt, a csodálatos találkozások sora ezzel nem ér véget…”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2025

A mű eredeti címe: Counting Miracles

Fordította: Szieberth Ádám

Oldalszám: 348

ISBN 978 963 452 990 3

Nagyon szép a borítója. A történet kiszámítható és tele van klisékkel. Ettől függetlenül olvasmányos, nagyon érdekes és szórakoztató. Szerintem szívmelengető regény. Sok minden van benne: múltbéli titok, tragédiák, apját kereső főhős, szerelem, hely és életcél keresés, idilli táj… Az olvasó fejezetről fejezetre lassan ismerheti meg a szereplők komplikált és érdekes (volt akinek megrázó) történetét. A könyvben benne van a sorsfordító tragédiák utáni újrakezdés lehetősége, az emberi lélek ereje is. Véleményem szerint az „emberi” szereplőktől, és valószerű helyzetektől hiteles a történet. Talán segít egy kicsit más szemmel nézni a saját nehézségeinkre is. Nem túl bonyolult történet, és szerencsére garantált a boldog befejezés. Érdemes időt szánni rá, és értő figyelemmel olvasni. Szeretem a leírásokban gazdag történetmesélést, és az író pontosan ezt nyújtotta ebben a könyvben.

A regényben sok a bibliai idézet. Ez hívő emberként engem nem zavar. Másoknak viszont kicsit sok lehet.

Tanner Hughes kedves, szimpatikus és férfias karakter. Az anyja meghalt a szülés után pár perccel. A nagyszülei nevelték fel. Katonaként élte az életét. A leszerelés után vándoréletet élt. Amikor megtudta, hogy a nagymamája gyógyíthatatlan beteg, és már nincs sok ideje hátra, akkor hazautazott Pensacolába. Szinte el sem mozdult a nagyanyja mellől. Igyekezett megkönnyíteni a nagymamája utolsó napjait. Gyengéden gondozta a haláláig. A nagyanyja temetése után elindult az Asheboro nevű észak-karolinai kisváros felé. Azért oda, mert vélhetően az volt az apja tartózkodási helye. Nem sok információja volt róla, csak annyi, amennyit a nagymamája egy papírra felírt a halála előtt. Az apja és az észak-karolinai kisváros neve.

Kaitlyn Copper egy elvált doktornő, aki egyedül neveli tinédzser lányát, Casey-t, és kilenc éves fiát, Mitchet. Mitch rajong a nővéréért, és Casey is imádja a kisöccsét. A kisfiú sok időt tölt egy kedves öregúrral, aki faragni tanítja.

Casey egy parkolóban nekitolatott egy férfi kocsijának. Így ismerkedett meg Tanner a Cooper családdal. Kaitlyn és Tanner közt szinte azonnal vonzalom alakult ki. Egyik találkozás követte a másikat. Érdekes beszélgetéseket folytattak, és kellemesen érezték magukat egymás társaságában. Ezeknél a beszélgetéseknél egy kicsit részletesebben is ki lehetett volna dolgozni a témát, hiszen mindkettőnek érdekes a hivatása, és a veteránokról meg a rászoruló embereket segítő szervezetekről is sok érdekességet és hasznos információt lehetett volna írni. Ettől függetlenül így is tetszettek.

Tanner megállapította, hogy Kaitlyn gyerekei nagyszerűek. Casey okos, eleven és rámenős. Mitch pedig lelkes, elbűvölő, elégedett gyerek. A gyerekek is nagyon megkedvelték a férfit. Tanner elég sokáig sodródott az életben, élt nomád életet. Elég nehezen döbbent rá, hogy ideje lenne megtöltenie az életét tartalommal, célt találni. Kaitlyn mellett úgy érezte, hogy a helyén van.

Az idős Jasper, akinek a teste nagy részét égési sebek csúfították el, és aki faragni tanítja a kisfiút, kedveli Kaitlynt. Nagyra értékeli a doktornő jó természetét és a szaktudását. Jasper családját mélyen átjárta a hit és a tisztelet. A nagyapja lelkipásztor volt. Az apja pedig egy gyümölcsösben dolgozott. Szerette az őszibarackot, és mindent megtanított róla a fiának, amit tudott. Jasper szerette az apját a bölcsességéért, az emberi tartásáért, a türelméért, és kedvességéért. Jó emberek voltak. Borzalmas, ami Jasper családjával történt. Szegény fickó sokat szenvedett. Az író feltárja az olvasó előtt, hogy Jasper hogyan nézett szembe az életének legdrámaibb pillanataival. A történetben felbukkant egy fehér szarvas, és Jasper úgy érezte, hogy a sorsuk összefonódik. Az volt az érzése, hogy neki kell megvédeni a fehér szarvast. Szerintem nagyon megrendítő volt, amikor Jasper meglátogatta a felesége meg a gyerekei sírját, és elmesélte nekik, hogy mi minden történt.

Amikor Jaspert az erdőben baleset érte, Tanner kutatta fel, és mentette meg az öreg kutyájának, Arlo-nak a segítségével. Jasper erősebb volt a sorscsapásoknál, és egyre több örömteli pillanatban volt része. A történet végére sem múlt el a fájdalma, csak átalakult, és megtanulta hogyan tud tovább élni.

A három gonosz tinédzser fiún, és Littletonékon kívül nem volt a történetben igazán negatív karakter. Ők ugyan undorító orvvadászok, de szerencsére nem sokat szerepeltek a regényben. A történetből nem derült ki, hogy ők végül megbűnhődtek-e.

Ez a könyv az, aminek látszik. Egy érzelmes, könnyed, bár néhol megrázó történet. Kedves és szentimentális. Örülök, hogy elolvashattam.

Nicholas Sparks: Hosszú utazás

Fülszöveg: „Két szerelem. Két szívbe markoló történet az örök reményről és mindarról, ami igazán fontos az életben.

Ira Levinson egy hideg téli reggelen balesetet szenved: autójával átszakítja az út menti szalagkorlátot, és az árokban landol. A kilencvenegy éves, rákbeteg férfi a lassan behavazódó autóban kényszerülne szembenézni a halállal, ha imádott felesége, Ruth nem sietne a segítségére. Az asszony kilenc éve meghalt, ám Ira valósággal úgy érzi, Ruth még mindig mellette van, és ez arra készteti őt, hogy felelevenítse egy nem mindennapi szerelem és házasság történetét. 
Sophia Danko művészettörténetet tanul a Wake Forest Főiskolán, és életében először baráti unszolásra részt vesz egy rodeón. Itt ismerkedik meg Luke Collinsszal, az egyik rodeóssal, és a két fiatal között hamarosan szerelem szövődik. Sophia nagyvárosi lány, okos és ambiciózus, míg Luke egy farmon él az édesanyjával, és kőkeményen dolgozik a megélhetésért, még súlyos sérülése miatt sem adja fel a rodeózást. Kérdéses, hogy két ennyire különböző, ilyen eltérő családi háttérrel és érdeklődéssel rendelkező ember megtalálhatja-e egymás mellett a boldogságot. 
A sors úgy hozza, hogy a két pár története különös módon egybefonódik, és az események innentől kezdve nem várt fordulatot vesznek.

Nicholas Sparks (Szerelmünk lapjai, Éjjel a parton, Üzenet a palackban), a világszerte ünnepelt, megannyi megfilmesített regényt író szerző új kötete a soha el nem múló szerelemről és az örökké jelen lévő reményről szól megrendítő erővel.”

  

  

Megjelent: 2013 szeptemberében a General Press kiadó gonozásában.

Fordításul szolgáló mű: The Longest Ride

Oldalszám: 392

Fordította: Kolláth Nóra

Nicholas Charles Sparks 1965. december 31.-én született Omahában. Könyvei meghódították a külföldi és hazai olvasókat egyaránt. Több történetét is megfilmesítették, amik szintén nagy sikernek örvendenek.

Édesapja professzor, édesanyja pedig szemészeti asszisztens. A Sparks házaspárnak három gyermekük született, Nicholas volt a középső gyermek. Bátyja csak egy évvel idősebb nála, húga pedig egy évvel fiatalabb volt, sajnos azonban harminchárom évesen meghalt. Ő ihlette Jamie Sulluvan karakterét az egyik könyvéhez, az „A Walk to Remember”  azaz: A leghosszabb út című regényéhez,  amit meg is filmesítettek (Séta a múltba).

Rengeteg szakmában kipróbálta magát, volt pincér, ingatlanközvetítő, gyógyszerügynök, stb.

1993-ban írta meg a The Notebook (Szerelmünk lapjai) című könyvét, amiért két év múlva elég sok pénzt kapott, s ami a megjelenés első hetén már a New York Times sikerlistájának élére került.

Első könyvének sikere után New Bernbe költöztek. Azóta is itt él feleségével és gyermekeivel. Több jótékonysági szervezetet támogat, igen nagylelkűen.

Ebben a történetben két szálat követhetünk nyomon. Egyrészt Ira és Ruth történetét, ami egyfajta visszaemlékezés Ira szemszögéből, valamint Sophia és Luke történetét, ami „napjainkban” játszódik, és felváltva olvashatunk Luke és Sophia szemszögéből. Mindkét szál bővelkedett érzelmekben és igazán mély, elgondolkodtató gondolatokban. Szerettem Ira és Ruth történetéről olvasni, hisz’ szinte egy egész életet együtt töltöttek. Ugyanakkor Luke és Sophie története is magával ragadó volt. A rodeós és a művészettörténész kapcsolata. :) Két nagyon különböző ember, akiben több a közös, mint először hinné az ember.

Ritkán esik meg velem, hogy először látom a könyv alapján készült filmet, majd csak később olvasom el a könyvet. Most így történt. Tetszett a film, és tetszett a könyv is. Sok dologban más volt, hiszen a könyv történéseit a film nem adhatta volna vissza teljes egészben, annyi mindent tartalmazott. Imádtam a részletes leírásokat, a jellemzéseket, az egyedi stílust, amit Nicholas Sparks könyveiben mindig felfedezek. Szeretem azt, ahogy egy-egy helyzetet ábrázol. A karaktereiből mindig süt a szenvedély, élettel teli és magával ragadó szereplők, akik szinte kilépnek a regényből. A legnagyobb eltérés a film és a könyv között az volt, ahogy Ira és Sophia kapcsolatát ábrázolták. Meg kell vallanom, ebben az esetben a film felé hajlottam, mert ez jobban tetszett úgy, ahogy a filmben kivitelezték. Ám a filmesek nem tudták visszaadni azt a sok információt, amit Sparks belefoglalt abba a 392 oldalba. Én szívem szerint azt ajánlanám, hogy aki elolvassa a könyvet, az nézze majd meg a filmet is. Úgy kerek egész. Főleg azért, mert a szereplőgárda hatalmasat aratott. Scott Eastwood (Luke Collins) Britt Robertson (Sophia Danko) Jack Huston (Ira) és Oona Chaplin (Ruth) nagyszerűen megtestesítették a karaktereiket. Olvasás közben is őket láttam magam előtt.

Ez a történet számomra felért egy vérátömlesztéssel.

Filmes poszter

Pontozás: 10/10