„A második világháború javában
dúl, a Harmadik Birodalom egyre erősödik.
Paul egy kadétként tisztté
avatott, tehetséges német katona, akinek a csatatéren kell nemcsak felnőtté, de
háborús hőssé is válnia. Eszter a nácik, aztán a szovjetek elől menekülő,
családjától elszakított magyar zsidó lány. Életük egy váratlan, sorsdöntő
pillanatra összefonódik, majd attól kezdve a harcok megpróbáltatásai, a nehéz
döntések és hitük megrendülése mellett még egy akadállyal kell szembenézniük: a
távolsággal.
Vajon győzedelmeskedhet-e két
megtört lélek a háború borzalmai felett?”
Kiadta az Athenaeum kiadó 2016.
szeptember 5-én.
Oldalszám: 368
ISBN: 978-963-293-580-5
Műfaját tekintve történelmi
regény, a történet a második világháború idején játszódik.
A könyv keménykötéses,
külsejét tekintve szürke, egyszerű, mint a régi idők nagy könyvei, melyek
külseje nem sokat árul el a könyv lapjain megbújó történetről, ám védőborítója figyelemfelkeltő
és hatásos.
A szerzőről:
Tímár Gábor 1932-ben született
Budapesten. Kadétiskolában tanult, a második világháború alatt látta a
könyörtelen bombázásokat, a nyilas rémuralmat. Az 1956-os forradalomban
fegyvert fogott a diktatúra ellen. A várható megtorlás elől Kanadába menekült.
Mérnökként dolgozott, felvették a mérnöki kamarába; több helyen, még a
sarkvidéken is vezetett munkálatokat, ám élete legizgalmasabb éveit Afrikában
töltötte. Végül Kanadában, egy neves főiskolán tanított, és 1994-ben,
tanszékvezetőként ment nyugdíjba.
Háromszor nősült; ahogy az író
mondja: harmadik felesége, Ilona nemcsak a világ legszebb nője, hanem a
múzsája, és írói pályájának menedzsere is.
Szabadidejében már korábban is
írt regényeket, cikkeket és színdarabokat – angolul és magyarul egyaránt. A
tudományos munkáin kívül eddig mintegy harminc önálló regénye jelent meg.
2011-ben végleg hazatelepült,
azóta Budapesten él.
(forrás: könyv védőborítójának
belő oldala)
Már a fülszöveget és az
előszót olvasva tudhatja az olvasó, ez a történet felbolygatja majd minden
idegszálunkat. A fejünkben pörgő film előtt megjelenik a már jól ismert mondat:
„Figyelem! A nyugalom megzavarására alkalmas képsorok következnek”.
Az előszó utolsó bekezdése
utal a könyv keletkezésének körülményeire.
„Ott, a sáros út mellett, 1945 márciusában, egy teherautó tetején fogalmazódott meg bennem ez a regény. Fogadják, mint fájó lelkem egy kis darabját.Tímár GáborBudapest, 2015. január”
A könyv tizennégy részre van
tagolva; egy előszóra és tizenhárom fejezetre.
Főszereplőnk Paul Huber,
szőke, göndör hajú, kék szemű fiatalember. Erős, makacs, intelligens. Kadétként
a bécsújhelyi hadapródiskolába járt, majd tisztté avatása után hadnagyként
került a hatodik bajor gárdaezred első zászlóaljához. Rengeteg helyet, csatát
megélt, élete egyáltalán nem volt unalmasnak mondható.
Már az első pillanatban
megkedveltem a karakterét. Megnyerő volt, szimpatikus. Elég sok olyan dolgon
kellett keresztülmennie, amit mai fejjel azért elég nehéz elképzelni. Volt
lelkiismerete, jó szíve, emellett igazságos és barátságos karakter volt.
Eszter, a zsidó lány szintén
olyan karakter volt, akiről az ember példát vehetett volna. Céltudatos, okos,
kedves, törődő, ugyanakkor makacs és elszánt. Egy véletlennek köszönhetően
ismerte meg Pault, és ez a véletlen alaposan megváltoztatta mindkettejük
életét.
A történet olvastatta magát,
Paul és Eszter helyébe pedig az olvasó könnyen beleképzelheti magát. Így
mondhatni harmadik fél szeme által szembesülhetünk a háború pusztításával, a
szenvedéssel, fájdalommal, lemondással, csalódással, kétségbeeséssel, elszántsággal,
és a reménnyel. A feszültség egyre fokozódik, az emberben egyre jobban
növekszik a kétségbeesés, a kudarctól való félelem. Bár tanultunk a második
világháborúról, ilyen köntösben még nem találkoztam a történtekkel. Olyan volt,
mint ha a szerző elrepített volna minket abba a korba, azokra a helyszínekre a
szereplői által, s ezáltal új nézőpontot ismertetett volna meg velünk. Külső
szemlélőként ugyan, de részt vettünk a harcokban, a megaláztatásokban. Átéltük
a fájdalmat, a megaláztatást, a szeretteink miatti aggódást, s a lelkünk
lázadozott a kialakult helyzet ellen.
Tetszett, hogy Paul Huber és
Kurt Strauss jó barátságban lett már az első közös napon, s vált vállnak vetve
harcoltak. Nem csak bajtársak, de barátok is lettek. Védték egymást mindvégig, s ha el is szakadtak egymástól, mindig megtalálták a másikat és szívből örültek egymásnak. Strauss kérdés nélkül is rengeteget segített Paulnak, szinte bármit képes lett volna megtenni a barátjáért.
A könyvet olvasva többször
találkoztam olyan gondolattal, ami az én fejemben is megfogalmazódott olvasás
közben, ahogy korábban a történelemórákon is, amikor a háborúkról tanultunk.
„Uram, miért kell nekünk ártatlan embereket lemészárolni? Csak azért, mert más egyenruhát viselnek, mint mi?”
Ahogy azt gondoltam, a könyv
megbolygatta a lelkivilágomat. Ellenben nem teljesen úgy, ahogy azt először
gondoltam. Másképp volt rám hatással. A háború történéseibe ilyen módon
betekintést nyerni, egészen különleges volt. Olvashattunk értelmetlen
gyilkosságokról, erőszakról, családok szétszakadásáról, harcról, árulásról, tengernyi rosszról, ami talán elkerülhető
lett volna. Ezt már sosem tudjuk meg. Ugyanakkor a szerző megmutatta, hogy az
ilyen körülmények között fogant szerelem nagy küzdelmek árán képes életben maradni.
Határozottan érdekes élmény volt ezt a könyvet elolvasni. Mindenképpen
szeretnék még Tímár Gábortól olvasni, mert az írásmódja magával ragadó, a
történteket pedig olyan formában tárja az olvasók elé, hogy azok emészthetőek
és elgondolkodtatóak legyenek.
Szerintem ezt a könyvet
mindenkinek el kellene olvasnia.
Köszönöm az Athenaeum kiadónak
a lehetőséget, Tímár úrnak pedig azt, hogy ilyen formán megírta ezt a
történetet.
Pontozás: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése