„A Keleti
Frank Királyság nem feledi csúfos pozsonyi kudarcát. Az öt germán törzs újra összeszedi
minden erejét, hogy szétzúzza a fiatal mogyeri államot.
A bajorok, élükön Arnulf herceggel és
a mögötte álló egyházi hatalommal, királyságot építenének. Tarkacsu nagyfejedelem
széthúzó mogyeri nemzetségfőkkel vitázik, saját hatalmának korlátai ellen
küzd.
Agacs, az ifjú felderítő a
nagyfejedelem utasítására hírszerzőként érkezett bajorföldre, hogy segítséget
nyújtson Kadosa ott rekedt sebesültjeinek. Szemtelen ötlettel eléri, hogy
Arnulf bajor herceg nemessé tegye fogadott húgát, Ingét, ha a lány harminc
harcost küld a seregébe. A mogyeri katonák gyepűvidéki gyilkosoknak álcázva,
Kadosa vezetésével indulnak az augsburgi táborba. Kadosa megalázó beosztást
vállalva keresi az ellenség gyengéit. Mulatságos és életveszélyes kalandokat
átélve gyűjti a szükséges tudást…
Urbánszki László lebilincselően
fordulatos, kalandozás kori regényciklusának harmadik kötetében a 10. századi
magyar történelem első évtizede elevenedik meg.”
Kiadta: Helikon kiadó - Szenzár könyvek
Megjelent: 2018. május 15.
Oldalszám: 384
ISBN: 978-963-227-943-5
Borítóterv: Oláh Gábor
Borítókép, grafika: Kertai Zalán
A könyv vonzza a tekintetet. Igényes, precíz munka, jó
ránézni.
Kertai Zalánról itt olvashattok érdekességeket:
Itt egy interjút készítettek vele:
A képeit pedig itt tekinthetitek meg:
 |
| Urbánszki László |
A szerzőről:
„Urbánszki László 1954. augusztus
7-én született Alberttelepen, egy bányászcsalád második gyermekeként.
Kazincbarcikán a Ságvári Endre
Gimnáziumban érettségizett. Sokat köszön irodalomtanárának (és
osztályfőnökének) Hunyady Józsefnének, akinek jókora része volt abban, hogy
Urbánszki László olvasásszeretete irodalomírássá nemesedett.
Tíz évet hajózott a Dunán, közben
hajózó üzemmérnöki diplomát szerzett.
Kisiskolás korától olvasott
szenvedélyesen, de az írással csak 2008-tól kezdett el komolyabban foglalkozni
a Karcolat Műhelyben, akkor még De Profundis Clamavi írói néven.
2010 elején jelent meg először
nyomtatásban, azóta több, mint harminc novellája, elbeszélése került kiadásra
különféle kiadványokban. 2011-ben Bíró Szabolcs és a Historium Kiadó
támogatásával jelent meg első önálló kötete.
2014 és 2017 között a Gold Book
Kiadó jelentette meg a műveit, 2017-ben a Helikon Kiadóval kötött szerződést.
Elkötelezett író, céljait így
fogalmazza meg: „az emberről akarok írni, úgy ahogy van. Nem hazudozni nagy
tettekről, célokról, hanem megkeresni az apró valóságok szépségét és mocskát.
Ha, ez utóbbit ki tudom rángatni a fényre, kevésbé lesz büdös.”
Közel áll a természethez, élete
során volt dunai hajós és batikoló, jelenleg faművesként dolgozik.
Tatárszentgyörgy közelében él, egy erdei tanyán három gyermekével.”
Forrás: Wikipedia
Számomra ezek csak adatok.
Persze, sok minden kiderül az életéről, de a honlapján található bemutatkozása
nekem sokkal jobban tetszik. Szerény, közvetlen, nyílt és egyenes.
Hogy mire gondolok pontosan? Itt
megnézhetitek:
Amikor felkérnek egy könyv
recenziójának megírására, mindig picit szárnyra kap a lelkem, mert azon felül,
hogy szenvedélyesen szeretek olvasni és véleményezni könyveket, ez is egyfajta
visszajelzés számomra, hogy jó az, amit csinálok. Az a megtiszteltetés ért,
hogy maga a szerző keresett meg az ajánlatával, melyet ezúton is köszönök. A
történelmi regények a gyengéim, kisiskolás korom óta érdekelnek a régmúlt
eseményei, s külön öröm, hogy újabb magyar szerzővel ismerkedhettem meg.
Bár fentebb már megjegyeztem, úgy
érzem muszáj hangsúlyoznom, mennyire imádom a könyv kivitelezését. A könyv
keménykötéses, meseszép védőborítóval, belső borítóján grafikával.
A történet egy előhanggal indít,
majd harminckilenc fejezet következik, zárásképp pedig jön az epilógus, utószó,
bibliográfia és a tartalomjegyzék.
A tájleírások és
szereplőjellemzések részletesek, ennek köszönhetően az olvasó úgy érezheti,
hogy ott van a szereplőkkel az adott helyszínen, és megéli velük a különböző
cselekményeket. A szerző annyira részletesen taglalja néhol a dolgok
milyenségét, hogy szinte már éreztem a bűzt vagy hallottam a pengék surrogását.
Nagyon szeretem a történelmi
regényeket, mert egyaránt részünk van kalandban, harcokban, és bonyodalmakban,
mégis ami számomra a legtöbbet adta ebben a könyvben, az a humor szál volt.
Nagyon sok szereplő a szívemhez
nőtt, egyik talán Anica volt. Merész, bátor, okosabb, mint sok férfi, még ha a
kora nem is erre utalt. Az apja Halim értelmes, intelligens férfi volt, aki bár
harcos volt, igyekezett gyermekét a helyes beszédre és a jó modorra tanítani.
Aztán ott volt Álmus, aki bátran
kimondta, amit gondolt, és elég sok mosolyt csalt az arcomra olvasás közben.
Agacs éles eszű, leleményes, jó
szívű ember volt, bár a viselkedésében akadtak olyan dolgok, amiket nem néztem
jó szemmel, és valószínűleg nagy gondban lettem volna abban a korban. Ettől
függetlenül szerettem a hozzá fűződő részeket, ahogy Kadasa századosékét is,
mert nagyon kedvemre való társaság volt. A csapat humormestere szerintem Makár
volt, rengetegszer könnyesre nevettem magam azokon a helyzeteken és
párbeszédeken, amelyeknek részese volt.
A könyv olvastatja magát,
mindvégig fenntartja az érdeklődést, s azon kívül, hogy a történelem berkeibe
kalauzol minket, izgalmas csatákkal, furfangos tervekkel köti le a figyelmünket,
még humoros párbeszédekkel is szórakoztat. A szerző korhű ábrázolása, részletes
karakterjellemzése, valósághű tájleírása mind hozzájárul ahhoz, hogy mi is ott
találjuk magunkat főhőseinkkel és kalandozzunk egy nagyot.
Bár ez volt Urbánszki Lászlótól
az első regényem, valószínűleg nem az utolsó. Minden történelemkedvelőnek meleg
szívvel ajánlom.
Pontozás: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése