Vigyázat!
Cselekményleírást tartalmaz.
„Preston Cantrell sikeres
védőügyvéd Baltimore-ban. A charme-os nőcsábász nagyanyja halála után visszatér
a szülővárosába, hogy testvéreivel együtt gondjaiba vegye az örökséget: Cocót,
a játékos labradorkölyköt és a családi panziót, amelyet közös erővel
szeretnének a város legjobb vendégváró helyévé varázsolni. Preston azonban nem
akar változtatni az életén, visszamenne a nagyvárosba, jól menő praxisához, ám
egy nap, amikor éppen ajtót nyit, a karjába zuhan egy fiatal nő. Ettől a
perctől fogva a férfi megszokott élete kifordul a négy sarkából. Ahogy a bájos
nőé is. Heaven Montgomery egy szörnyű trauma után érkezik a kisvárosba, régi
életétől, szorongató családi kötelékeitől szabadulna. A fenyegető múlt azonban
itt is utoléri, nemcsak az ő sorsát, de a körötte élők mindennapjait is
felforgatva.
A Hazatérés című regény után
itt az újabb kötet, amely a hat testvér közül Preston Cantrell életének
sorsfordító pillanatait örökíti meg. Egy regény, amely szívhezszólóan mesél az
önállóság megtalálásáról, a vágyról, a test és a lélek elköteleződéséről.”
Kiadta: General Press könyvkiadó
2015-ben.
Fordította: Danyi Andrea
Szerkesztette: Szala Boglárka
Borítót tervezte: Kiss Gergely
Oldalszám: 376.
ISBN: 978-963-643-757-2
 |
| Amerikai borító |
Ez a kötet is a már jól ismert
Reményik Sándor idézettel indít az első lapon, s csak ezt követően kezdődik a történet,
majd a kötet végén ismét recepteket találhatunk.
A történet Sweetland
városában, az Ezüstkanál panzióban indul, ahol az előző rész nagy része
játszódott. Preston épp egy ügyet nézett át, amikor kopogtattak az ajtón, s
mivel nem tudta, hogy ki lehet az, más pedig nem rohant lélekszakadva ajtót
nyitni úgy döntött, hogy megteszi ő. S ott állt a lány, Heaven Montgomery, aki
azonnal bezsebelhette Preston Cantrell elismerő pillantásait.
Elég sok dolog történt a
kötetben, bővelkedett cselekményekben és kedvelhető szereplőkben is. Tetszett,
hogy senki nem tökéletes a történetben, és amit felfedeztem előző kötetben
hibaként, annak ebben a történetben nyoma sem volt. Azt hiszem a második részre
érett meg az írónő annyira, hogy összetettebbnek, kiegyensúlyozottabbnak tudta
megírni, és jobban odafigyelt. Az előző részhez hasonlóan ebben a részben is
imádtam a kutyás jeleneteket, ahogy Sylvester ténykedéseit is. Savannah még
mindig egy hibbant tyúk volt, ám egyre jobban kedvelhető. Nikki és Quinn párosa
nagyon tetszett, Parker célozgatása az ikertestvérének vicces volt, Raine pedig
egyre jobban megnyílt, ami külön öröm volt. Az előző kötethez képest tényleg
komoly fejlődés volt ez.
Nagyon megszerettem Heaven
karakterét, mert bármennyire furcsa nő is volt a legelején, a végére annyira
szerethetővé vált. Néha Prestont jól megráztam volna, hogy térjen már észhez,
végül ez bekövetkezett, úgyhogy ez a történet is happy end lett. :)
Sylvester beszédei,
közbenjárásai nagyon tetszettek, talán ő a legszerethetőbb szereplő. Igen mély
érzésű, kedves ember, aki tényleg azt nézi, hogy a többiek végre révbe érjenek,
és megtalálják az igazi boldogságot, amit a Janet nagyi kívánt nekik.
A Hazatérésben érezhető
kezdeti nehézségek ebben a kötetben már nem voltak érezhetőek, esetleg
minimálisan, ami nem vont le túlságosan a történetből, ezért kíváncsian várom,
hogy az írónő mivel fog előrukkolni a harmadik kötetben. Az biztos, hogy nem
fogunk unatkozni, mert Parker Cantrell lesz a főszerepben a virágárus lánnyal
Drew-val. Az amerikai borítót már most imádom, remélem valami hasonlóval rukkol
elő a magyar kiadó is.
Nektek hogy tetszik?
Pontozás: 10/9
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése