Most egy rendhagyó
bejegyzéssel jelentkezem, ugyanis egy blogregényről fogok pár szót ejteni.
Akik követik a facebook-os
oldalamat tudják, hogy az egyik kedves írónő ismerősöm, barátom (Sárközi Erika
– Nilla) írt már pár „szösszenetet”, amivel az olvasók egyik nagy kedvencévé
vált (nekem mindenképpen). Volt szerencsém néhány írását elolvasni és
véleményezni magánúton, s határozottan az a véleményem, hogy helye lenne a
könyvszakmában. Ezt olvasva valószínűleg mosolyogva rázza a fejét, és valami
olyasmit mond, hogy addig még sokat kell fejlődnie, de én akkor is ezen a
véleményen maradok, mert írásról írásra érződött és látszódott a fejlődés.
Szívét lelkét beleadja a történeteibe, ami bizony érződik is rajtuk.
A karakterei kiforrottak,
szinte életre kelnek annyira elevenek. A cselekmények érdekesek, bár jócskán
akadtak olyan történések, amelyeknél írtam neki, hogy írja már át, mert ez így
nem fair, amin ő csak jót nevetett. (És ezért még számolunk kisasszony :D )
A mostani blogregénye, a
Kékszeműek, egy olyan világba kalauzol minket, ahol nem mindennapi fiatalok
vívják meg a harcukat azért, hogy az emberiség többsége nyugodtan éljen. A
történet – ahogy azt már Nillától megszokhatták a régebbi követői – fiatalos,
lendületes, vagány és magával ragadó. Van benne akció, romantika, dráma, minden ami csak kell. Eredetileg két éve az
aranymosáson részt vett az első verzió, azóta a szerző már átírta párszor,
tökéletesítette, hogy mindenki egyaránt elégedett lehessen vele. A nulladik
fejezettel és az epilógussal együtt összesen harmincöt fejezetre tagolódik a
történet, amelyet különböző szemszögekből olvashattok.
Mivel nem szeretnék spoilerezni, csak annyit írok, hogy jócskán megjárjátok majd az érzelmek skálájának mélységeit és magasságait olvasás közben, fogtok nevetni, izgulni a szereplőkért, lesz olyan hogy sírni is, lesz, hogy piszok dühösek lesztek a szerzőre, és nagyon remélem, hogy sokan fogjátok majd ostromolni azért, hogy írjon át egy bizonyos részt (nem Nilla, még mindig nem adtam fel, megfoglak győzni :D ) és legyen folytatása is a történetnek, mert a végére határozottan megszeretitek majd a szereplőket és a történetet.
Szóval hajrá, "útra fel"! Ismerjétek meg a Kékszeműek történetét és világát, remélem titeket is legalább annyira magával ragad, mint engem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése