Vigyázat!
Cselekményleírást tartalmazhat!
Fülszöveg: „Vérfagyasztó,
irtózatos és rémisztően valóságos – egy rendkívüli thriller a krimi műfajának
egyik legizgalmasabb új írójától.
Amikor egy idős férfit holtan találnak az út szélén – látszólag egy magyar
bébiszitter ütötte el –, Fekete Anna nyomozó biztos benne, hogy többről van
szó, mint egyszerű balesetről. Ahogy elkezdi felderíteni az egyre összetettebb
ügyet, a nyomok az illegális bevándorlás szervezőihez, a drogkereskedőkhöz,
gyilkosokhoz vezetnek. Amivel szembesül, az nemcsak a hitét fenyegeti, hanem az
életét is.
Anna társa, Esko egy másik, de hasonlóan veszélyes nyomozásba keveredik egy
bevándorló banda tevékenysége kapcsán, amely közben a kitoloncolási parancsok
és razziák egyre növekvő feszültséget keltenek, és kétségbeesett cselekvésre
késztetik a bandatagokat – illetve magát a rendőrséget is. Majd miután a hóban
egy véres késre bukkannak, a két ügy úgy fonódik össze, ahogy arra senki sem
számít. Egyre nő a feszültség, és nyilvánvalóvá válik, hogy Annáékon már nem
segíthet az, hogy a törvény az ő oldalukon áll.”
Megjelent az Athenaeum kiadó gondozásában, 2016 júniusában.
Fordította: G. Bogár Edit
Fordítás alapjául szolgáló mű: Kati Hiekkapelto: Suojattomat
ISBN: 978-963-293-541-6
Oldalszám: 372
A borítóterv Földi Andrea nevéhez köthető. Most is csak gratulálni tudok,
mert bár a könyv alapjáraton egyszerű tört fehér, a védőborító, amit kapott
nagyszerű. Sokkal jobban tetszik, mint a külföldi borítók. Sejtelmes,
hangsúlyos, szép. Imádom. Már alapjáraton a borítóba beleszerettem. Egyszerűen
vonzza az ember tekintetét.
A könyv megvásárolható 20% kedvezménnyel az alábbi linken: http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/vedtelenul
Már az elején magába szippantott a könyv. Jó volt újra felfedezni Kati
Hiekkapelto stílusát, lágyságát, az általa felsorakoztatott helységneveket,
amik a Kolibri olvasásakor rengeteg mosolyt csaltak az arcomra. Pl. Rajapuro,
Koivuharju, Vaarla. Az első részben Rajapuro és Koivuharju sűrűn felbukkant. Fekete
Anna mindig a Koivuharju-i erdőben futott az ösvényen. Reméltem, hogy legalább
olyan olvasmányos, élvezetes, magával ragadó és izgalmas lesz ez a kötet is,
mint a Kolibri volt.
A második fejezetnél úgy éreztem, hazataláltam. A régi megszokott
emberekről olvashattam, akiket már az előző részben is megszerettem. Virkkunen alezredesről, aki az erőszakos
bűncselekmények osztályának volt a vezetője, s egyúttal Fekete Anna főnöke,
Esko Niemi-ről, aki Anna társa volt azóta, hogy a nő az osztályra került, Sari
Jokikokko-Pennanen-ről, akit röviden csak Sarinak hívtam, mert a többi nevétől
már a hideg verejték is kivert, s nem utolsó sorban természetesen Fekete Anna
nyomozónőről, akit az előző kötetben végig körüllengett egy bizonyos
titokzatosság.
Tetszett, hogy most is gördülékenyen ment minden, azonnal rákaptam a
történet hangulatára és lelkesen vágtam bele a nyomozásba. Kicsit olyan volt,
mint ha véget se ért volna a Kolibri, csak egy újabb fejezetbe csöppentem volna
bele. Esko továbbra is alkoholproblémákkal küzdött (bár a másnaposságot kivéve
szerintem minden percét élvezte…), s ezért természetesen senki nem is szólt
neki egy szót se, mert a munkáját viszont maradéktalanul és tökéletesen
elvégezte. A Kolibri elején azt gondoltam, hogy ő a sakktáblán a sötét paraszt,
ám a történet végére megkedveltem, ezért is vártam kíváncsian, hogy Anna és
Esko kapcsolata miképp folytatódik ebben a kötetben. Nem ért nagy meglepetés,
amikor azzal szembesültem, hogy zord, mufurc énje még mindig megvan, és
előszeretettel szólogat be Annának, Sarinak és minden körülötte lévőnek. Egy
biztos. Esko Niemi sajátságos jelenség, viszont jó rendőr.
Amikor egy idős bácsi holttestére bukkannak, először arra gondolnak,
hogy közlekedési baleset történt. Mivel a jármű vezetője egy magyar lány, így
Fekete Anna kapja utasításba, hogy hallgassa ki. Az olvasó persze tisztában van
a haláleset körülményeivel, hiszen ezzel indít a történet, ám a nyomozás során
rengeteg mindenre fény derül.
A cselekmények most is, mint ahogy azt már Hiekkapelto-tól
megszokhattuk, több szálon futnak, erőteljesen elgondolkodtatva ezzel az
olvasókat. Első szálként ott van a halott idős úr esete, aminek az ügyében Anna
nyomoz főként, aztán másodiknak ott van a Black Cobra banda esete, amely Esko
hatásköre, harmadiknak egy erdei helyszín, ahol minden csupa vér, a helyszínre
pedig Anna és Sari ment ki, negyediknek pedig egy eltűnt idős hölgy esete, amit
szintén Anna nyert meg magának. Természetesen mindenki nyomozott mindenkivel,
ám mégis érezhetően kétfelé szedhető a történet, Esko és Anna szemszögére.
Anna és Esko most körülbelül ugyanannyit szerepelt a könyvben.
Tetszett, hogy már összeszokott párosként eredtek a bűnösök nyomába és a régi
ellentéteket most már felváltotta a már-már barátságos viselkedés. Esko
elismerte Anna munkáját, s viszont. Ám azért még mindig akadtak köztük
súrlódások.
Sűrűn aggódtam a történet folyamán Esko-ért. Kedveltem a fickót, még ha
olyan pokróc stílussal is rendelkezett, és utálta a bevándorlókat, meg akik
ellent mondtak neki. Az egészségügyi problémái, a viselkedésében beálló
furcsaságok sok mindenre utaltak a későbbiekre nézve.
A történet szövevényes szálai határozottan kedvemre voltak. Tudtam
ugyan, hogy mi történt Vilho bácsival, ám ott volt az a tény is, hogy a
szomszéd néni is eltűnt szó nélkül, a bandák háborúra készültek, egy drogos
srác magára vállalt minden gyilkosságot csak azért, hogy ne toloncolják ki, a
rendőrség gőzerővel nyomoz, ugyanakkor ott vannak a magánéleti szálak, amik
bőven nehezítik szegények dolgát is.
Kati Hiekkapelto mesterien szövi továbbra is a szálakat, információkból
pont annyit adagol, amennyi éppen csak kielégíti pillanatnyilag a
kíváncsiságunkat, határozottan ért a feszültség fokozásához, izgalmas, magával
ragadó, lendületes történeteket ír, amit szinte lehetetlen letenni. Mikor még
éjjel kettőkor is azt szajkózod magadnak, hogy „csak még egy fejezetet”, akkor
már tudod, hogy elvesztél.
Amikor befejeztem a könyvet, feltört belőlem egy hűha… Nem számítottam
ilyen fejleményekre Annát illetően, s az egész történet maga is olyan
fordulatokat vett, amikre tényleg nem számítottam. Az írónőnek ismét sikerült
meglepnie. Remélem a következő kötet is ennyire magával ragadó lesz. Egy percig
sem unatkoztam.
Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak! :)
Pontozás: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése