„Érzem, hogy erősödik a félelmem.
Eljött a válasz ideje. Csak egyetlen kérdés. Egyetlen kérdésre kell választ
adni” – a Telefonbetyár újra és újra ugyanezt az üzenetet hagyja a lány
telefonján. Ez jár a fejében a lánynak akkor is, amikor a barátjával, Jake-kel,
autóznak Jake szüleinek házához.
A látogatás felemásra sikeredik,
s amikor visszafelé kitérőt tesznek Jake régi, elhagyatott erdei
középiskolájában, már teljes az aggodalom a lányban: ki az, aki folyton
figyeli, aki üldözi, és miért szól a kihalt folyosón az a végtelenített,
félelmetes zene?
Egy letehetetlen pszichothriller,
ami a jóval az utolsó lapok után is kísérteni fog.
Iain Reid kanadai szerző; első
regénye hatalmas sikert ért el mind a kritikusok, mind az olvasók körében.
Fordulatos és meglepő csavarral záruló pszichothrilleréből az Oscar-díjas
Charlie Kaufman készül filmet forgatni a Netflix számára.
Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2019. május 21.
Fordította: Szieberth Ádám
Fordítás alapjául szolgáló mű: Iain Reid: I am Thinking of
Ending Things
Oldalszám: 256
ISBN: 978-963-293-811-0
Műfaj: pszichothriller
Első lendületre 96 oldalt
olvastam el a könyvből, aztán meredten bámultam a falat és azon gondolkoztam,
hogy most mi is van. Volt néhány verzióm, hogy miképp fog alakulni a történet,
és mielőtt továbbolvastam volna, eljátszottam a gondolattal, hogy merre tovább.
Majdnem a könyv felénél járva úgy éreztem, még nem jutottam sehová. Vártam,
hogy értelmet nyerjen az egész. Ráadásul tudom, hogy apróság, de picit idegesített,
hogy nem tudom a főszereplő lány nevét. Az ő szemszögéből ismerjük meg a
történetet, mégsem esik szó arról, hogy ki is ő valójában. Később már az járt a
fejemben, hogy nem tudok én semmit. Kaptam információs morzsákat, de annyira
lényegtelennek tűntek, és nem akart összeállni. Pedig tudtam, hogy van ott
valami…
A könyvben a cselekményvezetés
szakaszos, többször visszaugrik az időben, hogy bemutassa a főszereplő lány
életének bizonyos részeit, Jake-kel való megismerkedését, a telefonbetyár
zaklatásait, valamint jelen van egy dőlt betűs szösszenet is minden időbeli
ugrás között, hogy fokozza az ember kíváncsiságát. Felmerült bennem, hogy
esetleg a végkifejletet vetítheti elénk a szerző ily módon, vagy épp ez a külön
rész mutat rá, hogy miért lett a telefonbetyár az, aki. Rengeteg kérdés
felmerült olvasás közben, és nagyon kevésre kaptam választ.
Ez a történet nem egy klasszikus
pszichothriller. Nem úgy hat, ahogy műfajbeli társai. Elsőnek azt szögezném le,
hogy mindenkire másképp hat. Engem összezavart, felbosszantott, az elején
untatott, később kíváncsiságra sarkallt, mert sokáig szinte semmit nem tudtam,
vagy épp nem értettem. Körülbelül a könyv felétől egyfajta baljós érzésem volt,
majd a kétszázadik oldaltól húzott magával a történet, emelkedett a feszültség,
és kíváncsian vártam, hogyan tovább.
A szerző profin játszik az
olvasóval, mintha előre számolna a reakciókkal, és azokat még megfejelné
valamivel.
Olvastam és olvastam, vártam, hogy
kilyukadjunk valahová, hogy értelmet nyerjen az egész, mert nem volt más
bennem, csak kuszaság. Aztán egyszer csak vége lett. Én pedig azóta is itt ülök
és nézek, hogy most ez mi is volt…
Vegyes érzéseim vannak, s talán
ezért vagyok bajban a pontozással is. Még nem ülepedett le bennem az egész.
Egyrészt hiányoltam egy csomó
apróságot, zavart a karakterábrázolás felületessége, még az időbeli ugrálások
is, pedig az ritkán szokott zavaró tényező lenni számomra.
Ugyanakkor tetszett, hogy egyedi
az ötlet és a kivitelezés, képes volt meglepni, és abszolút igaz rá, hogy
elgondolkodtat. A szerző nem csak a karakterei elméjét vette célba, de az
olvasókkal is képes volt játszani.
Pontozás: 10/7
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése