Jodi Picoult: Szívverés

„Mit ​kell egy nőnek magától értetődően feláldoznia gyermekeiért, családjáért? Mi az, amit még szülőként sem adhat fel? Megilleti a nőt az emberi méltóság joga akkor is, ha a méltóság fenntartásának a hűtlenség az ára? Mi tehet egy anya, ha csak két rossz lehetőség közül választhat? 

Paige O'Toole-nak csak homályos emlékei vannak az édesanyjáról, aki akkor hagyta el őt, amikor Paige ötéves volt. Most, amikor művészi álmaiért és orvos szerelméért Chicagóba költözik, elhagyja apját, ám házasságkötése után anyjáról még halványan élő emlékei kétséget ébresztenek benne, hogy ő maga alkalmas lesz-e az anyaságra. Rájön, hogy ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel vállalhasson gyermeket, előbb fel kell kutatnia az édesanyját, és meg kell értenie, miért hagyta el őt.

A The New York Times könyves sikerlistáját másfél évtizede uraló Jodi Picoult legemblematikusabb írói eszköze a morális pánik ábrázolása. Szereplőit olyan krízishelyzetekben ismerjük meg, amelyekben nemcsak az ő sorstragédiájuk, de egy-egy általánosabb, társadalmi szintű konfliktus is értelmezhetővé, átélhetővé válik. A nők alávetettsége, az anyák kiszolgáltatottsága a modern társadalmak egyik feloldatlan feszültségforrása. A Szívverés tanulságos mai mese a szeretetről és a szabadságvágyról.”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2019.05.09.

Fordította: Goitein Veronika

Fordítás alapjául szolgáló mű: Jodi Picoult: Harvesting the Heart

Oldalszám: 480

ISBN: 978-963-293-846-2

Borító: Föld Andrea most is kitett magáért, csodaszép a borító. Azonnal megnyert magának. Imádom a gyermeki ártatlanságot, a levendulamezőt, a játékosságot, ami süt a lapokról. A kislány a könyvvel és a pillangóval egyszerűen bájos.

Jodi Lynn Picoult amerikai írónő, a Long Island-i Nesconsetben született és nevelkedett. A Prinston egyetemre járt, ahol írást tanult. Rengeteg mindenbe belekezdett, és ezeknek többnyire közük volt az irodalomhoz. Szövegkönyveket szerkesztett, nyolcadikosoknak tartott irodalom órákat, mesterszintű tanári diplomát szerzett, de dolgozott a Wall Streeten is.

Tim Van Leerhez ment feleségül, három gyermekük született.

Picoult három gyermekével, férjével és három spánieljével New Hampshire-ben él. Műveiről és róla bővebben a honlapján olvashattok, a www.jodipicoult.com címen, vagy követhetitek a magyar hivatalos rajongói oldalát a www.facebook.com/JPfunpagehu linkre kattintva.

1992-ben jelent meg első könyve, ám első nagyobb sikerét a Nővérem húga című könyvének köszönheti, ami 2004-ben jelent meg. Könyveivel gyakran volt a bestsellerlisták élén, és hatalmas olvasótábora lett.

2016-ban Magyarországon is megjelent a lányával, Samantha Van Leer-rel közös ifjúsági regénye, a Sorok között, majd még ugyanebben az évben a Lapról lapra című folytatás is, ami hatalmas sikernek örvend külföldön és a hazai piacon egyaránt. Számomra nagyszerű élményt jelentett, hogy betekintést nyerhettem az általuk teremtett világba, és abszolút kedvenccé vált ez a két kötetes „mese”, mely a felnőtt szíveket is képes rabul ejteni.

Azért, hogy könyvei sikeresek legyenek, rengeteg mindent kipróbált már. Például egy hétig együtt élt egy amish családdal és megtanult tehenet fejni, vagy épp Alaszkába utazott és végigszurkolt egy kutyaszánhúzó versenyt, illetve a Sorsfordítók (The Pact) című könyve miatt bevonult egy napra a börtönbe.

Eddig több mint ötven regényt és huszonhárom novellát tudhat magáénak, melyeknek magyar nyelvű kiadásait kizárólag az Athenaeum kiadó gondozza.

Általában olvasás közben jegyzeteket készítek, hogy milyen hatással van rám a könyv, mert így könnyebb megírni egy-egy bejegyzést. Ennél a könyvnél azonban nem tudtam, mit is írhatnék. Kavarogtak a gondolatok és érzések, azt pedig mégsem írhatom, hogy kuszaságot hagyott bennem. Többször felötlött, hogy vajon mit szeretne a szerző, hiszen a Szívverés nem igazán hasonlít a többi általam olvasott Picoult regényhez. Talán azért, mert időrendben az első regényei közé sorolható. Kissé csapongónak éreztem. Máskor szeretem a váltott szemszöget, s az sem zavar, ha különböző idők váltakoznak, ennél a könyvnél viszont kicsit zavart. Néha sikerült elveszítenem a fonalat, és vissza kellett néznem, hogy most akkor kiről is van szó? Mondjuk ez inkább amiatt lehetett, hogy egyik szereplőt sem sikerült megkedvelnem. S azt hiszem, hogy most még enyhén is fogalmaztam. Nicholas karaktere rettentően irritált, és Paige karaktere is kettős érzéseket keltett bennem.

Azt már megszokhattuk, hogy Picoult a legszívesebben a kényes témákat boncolgatja, mert hisz abban, hogy mindenről beszélni kell, a tabu témákról különösen, mert semmit nem jó a szőnyeg alá sepreni. Igyekszik az emberek látóterét szélesíteni, befogadóbbá, toleránsabbá tenni minket. Amire lássuk be, szükségünk is van. Az emberiségnek komoly gondjai vannak, s ha csak minden tizedik olvasó gondolkodik el a történeten, mesél róla vagy beszélget valakivel a témáról, máris közelebb kerülünk egy toleránsabb társadalomhoz.

Életem első olyan Picoult regénye, aminél pokoli mérges voltam a szereplők többségére. Nem csak Paige vállát ráztam volna meg egyszer kétszer, hogy térjen már észhez, de Nicholas is kapott volna egy-két fülcsengős maflást, amikor sorozatosan belegázolt a felesége lelkébe. Aztán a könyv utolsó negyedénél elkezdett összeállni a kép, és bennem is helyükre kerültek a dolgok. Már tudtam, mit akart a szerző mondani, még ha most kicsit tovább is tartott megértenem az események miértjét.

Kemény téma, és pokoli nehéz úgy olvasni, hogy közben ne törj pálcát a szereplők feje fölött. Óhatatlanul felmerül az emberben olvasás közben, hogy mi vajon mit tennénk? Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem.

Természetes, hogy Paige válaszokat akart, felfedezni a múltja titkait, kideríteni, hogy miért tűnt el hirtelen az anyja, de miért kellett megvárni, míg gyereke lesz? Több évig élt együtt Nicholas Prescottal mielőtt állapotos lett. Az évek hosszú sora alatt csak vergődött, elégedetlen volt az életével, mert hiányzott egy darab a kirakósból. Miért nem akkor mondta a férjének, hogy elmegy egy rövid időre? Miért kellett otthagyni a gyerekét? Nem mellesleg milyen házasság az, amibe már eleve súlyos titkokkal érkezünk? Létezik ilyen helyzetben tiszta lap? Képes az ember megbocsátani és küzdeni azért, hogy helyrehozzon valamit, ami elromlott? Az idő tényleg begyógyítja a sebeket?  Elnyerhetjük újra a másik bizalmát, ha már egyszer csalódott bennünk? Miért van még napjainkban is jelen a kettős mérce?

A történet több dologra rávilágít.

Az élet folyamatos tanulás, leckék sorozata. Tapasztalatokat szerzünk, melyek építik személyiségünket. Kapcsolatokat építünk, csiszolódunk, alkalmazkodunk a másikhoz. Ám nem szabad elfelejteni, hogy közben szükségünk van arra, hogy önmagunk maradjunk. Máskülönben sosem lehetünk boldogok.  Nem áldozhatunk fel mindent a másik fél boldogságáért, ugyanakkor nem is lehetünk önzők, nem várhatjuk el, hogy a másik adjon fel mindent értünk, az álmainkért. Kell, hogy megtaláljuk az arany középutat. Az élet minden területén.

Emberek vagyunk, az életünk során többször is megeshet, hogy hibázunk. Keressük önmagunkat, s közben megbántunk másokat. Válaszokat keresünk, s talán mikor megleljük azokat, rájövünk, hogy amit addig annyira hajszoltunk, már nem is fontos.

Rövid az élet, sosem tudhatjuk mit hoz a holnap. Éljünk tehát teljes életet, odafigyelve egymásra, s nem elnyomva önmagunkat.

Amit szerettem a történetben:

- Paige rajztehetsége, s az erről szóló jelenetek.

- Jake karaktere. Szimpatikus volt tiniként és felnőttként egyaránt.

- Nicholas szülei. Eleinte nem szimpatizáltam velük, de a könyv felétől már szinte a kedvenceimmé váltak.

- Amikor szóba került Írország, az ír gyökerek.

 „Legyen előtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon Téged tenyerén az Isten.”

/Ősi ír áldás/

Amit nem szerettem:

- Nicholas karaktere. Rettentően önző volt, nagyképű és irritáló. Számomra abszolút negatív karakter. Még akkor is, ha a fiát szerette. Még ennyiszer egy Picoult karakter sem akasztott ki, mint ő.

Kiknek ajánlanám? Azoknak, akik valami szokatlanra vágynak. Ez a könyv nem pörgős és nem sodor magával a lendület olvasás közben, nem szippant magába és ölel körül. Ez a történet először feldühít, aztán elgondolkodtat. Végül arra eszmélsz, hogy szorítasz a happy endért. Egyszerre utáltam és szerettem. Ami szerintem teljesen rendben van.

Pontozás: 10/8

Rachel Hollis: Szabadulj meg végre a hazugságoktól, hogy az lehess, aki valójában vagy!

„Rachel ​sikeresen ötvözi az ihletadó életviteli tanácsadó és a legjobb (és legviccesebb) barátnő hangját. A megbotránkoztatóan őszinte és humorosan józan könyve igazi ajándék azoknak a nőknek, akik szeretnének kiteljesedni és bátran vállalt, hiteles életet élni.
Megan Tamte, az Evereve alapítója és társelnöke

Azt hiszed, hogy mindenki másnak bejött az élet, csak Te vagy reménytelen eset? Ha igen, Rachel Hollis azt üzeni neked: ez óriási hazugság.

Az Inc. Magazine által „a harminc legjobb harminc év alatti vállalkozó” közé sorolt Rachel arra használja fertőző energikusságát, hogy feltüzelje a nőket: vegyék át életük irányítását, és félelem nélkül merüljenek bele legfőbb szenvedélyükbe. A fájdalmas őszinteséggel és rengeteg humorral tálalt gyakorlati stratégiákat Rachel a saját élettapasztalataiból gyűjtötte össze. A szórakoztató és bátorító érvelés mögött egy hús-vér nő rejtőzik, aki legújabb könyvében feltárja azt a húsz hazugságot és tévhitet, amely visszatartja a nőket attól, hogy örömteli és eredményes életet éljenek. 

A könyv segítségével az újdonsült anyukáktól kezdve a profi üzletasszonyokig mindenki esélyt kap, hogy kilépjen a hagyományos keretekből, újragondolja az életét, és végre magabiztos nővé váljon az élete minden területén.”

Kiadta: Partvonal kiadó

Megjelent: 2019. április 18.

Fordította: László Zsófia

Fordítás alapjául szolgáló mű: Rachel Hollis: Girl, Wash Your Face

Oldalszám: 288

ISBN: 978-615-5783-52-4

Rachel Hollis a New York Times bestseller szerzője. A kaliforniai Bakersfieldben született 1983. január 9-én.

2004-ben ment hozzá David Hollis-hoz. Három fiuk (Sawyer, Ford, Jackson) és egy lányuk (Noah - adoptált) van. Texasban él a család.

A gyermeknevelés mellett saját cége van, könyvet ír és előadásokat tart. Szeret enni, főzni, olvasni és csevegni. A facebook oldalán azt írta, hogy nem találkozott még olyan sajt alapú mártással, amit nem szeretett.

Nagyon tetszett, hogy közvetlen, baráti hangnemben írt, tényleg úgy, mint ha már ezer éve ismernénk egymást. Néha megnevetteti az embert, máskor leteremti a negatív gondolatok miatt. Kicsit olyan, mint ha tényleg belénk látna. Hozzánk beszél, nekünk mesél. Igyekszik felnyitni a szemünk, hogy segítsen másképp szemlélni önmagunkat és a világot.

A saját példáin keresztül mutatja be, mely hazugságokkal állíthatunk magunk elé buktatókat, s nem győzi hangsúlyozni, a saját életünket mi magunk irányítjuk.

A Partvonal kiadó facebook-os oldalán különböző könyvből kiragadott idézettel hívta fel a figyelmet Rachel Hollis legújabb írására. Az én szemem az alábbin akadt meg: 

Aztán elküldték nekem a könyvet, s őszintén szólva engem már a bevezetéssel megfogott magának.

„Felmerült benned, hogy nem vagy elég jó? Hogy nem vagy elég vékony? Hogy téged nem lehet szeretni? Hogy rossz anya vagy? Hogy tulajdonképpen megérdemled a rossz bánásmódot? Hogy belőled úgysem lesz senki?

Nos, mindez hazugság.

Ezeket a hazugságokat a társadalom, a média, a családunk, és kimondom – hogy vallásos neveltetésem ne maradjon rejtve – maga a sátán állandósította a tudatunkban. E hazugságok azon kívül, hogy veszélyesek, tönkrevágják az önértékelésünket és a működésünket.”

A bevezetésben Rachel Hollis leírta, hogy mit várhatunk a könyvtől és tőle. Már itt tudhatja az olvasó, nem lesz éppen kéjutazás, hiszen kellemetlen témákat fog boncolgatni, néha még mi magunk is kínosan érezhetjük magunkat. Ekkor azért belegondoltam, hogy ő mennyire kínosan érezheti magát, hogy ezt így leírta. Mégis megtette, csak azért, hogy nekünk nőknek segítsen. Tükröt állít elénk, „beszél” a fejünkkel, egy-két dolgot letisztáz bennünk. Segít, hogy tisztázhassuk magunkkal, mit is várunk az élettől, irányt mutat, ösztönöz.

Alapjaiban véve ez egy női segítőkönyv, minket szólít meg, mégis én úgy éreztem, több fejezetet magára vehetne egy férfi is. Vannak ugyanis uniszex problémák, amik a férfiakat és nőket egyaránt érinti.

Mit üzen az embereknek Rachel Hollis?

Íme néhány kiragadott bölcsesség, amit igazán tudatosítanunk kellene önmagunkban:

„Ne érd be kevesebbel, mint amennyit megérdemelsz!”

„Az összehasonlítgatás az öröm halála, és mindössze egyetlen embernél kell jobbnak lenned: tegnapi önmagadnál!”

„Neked kell eldöntened, hogy legvadabb álmaid nyomába eredsz-e. Függetlenül attól, milyen jellegűek, mennyire egyszerűek vagy extravagánsak. Nem baj, ha mások szemében nevetségesnek tűnnek, esetleg túl könnyűnek. A te álmaidról van szó, és jogod van őket kergetni, és nem azért, mert különlegesebb, tehetségesebb vagy jobb kapcsolati hálóval rendelkező személy volnál, hanem mert megérdemled, hogy többet akarj. Mert megérdemled, hogy ne a múltad határozza meg a jövődet.”

Megérdemled, hogy ne a múltad határozza meg a jövődet. Ugye milyen egyszerű mondat? Mégis sokan kételkednek ebben. Sokan leragadnak a múltban, keresik a hibákat, mit rontottak el, miközben hagyják elsiklani a jelen lehetőségeit.

Húsz hazugságra hívja fel a szerző a figyelmünket, s nagy általánosságban szerintem minden embernél előfordul ebből minimum öt. Természetesen mindenkinél más. Ám lehet, hogy egy hozzád közelálló embert szintén ezek a gondolatok nyomasztanak. Beszélgess vele! Már az is segíthet. S ha úgy gondolod, neked segített ez a könyv, ajánld te is. Ahogy én is ajánlom most is, amikor a bejegyzést írom.

Rachel Hollis kitűzött egy célt, hogy segít másoknak megismerni önmagukat, feloldozni őket a hazugságok láncai alól, felszabadulni, élni! Ez a könyv is egy lépés volt, s meg kell vallanom, nekem segített.

Olvasás közben én is többször bólogattam, vagy épp felsóhajtottam az ismerős mondatok láttán. Ezzel nincs is baj, amíg teszünk azért, hogy megváltozzon a gondolkodásmódunk, és nem törődünk bele végképp az ilyen állításokba.

Köszönöm Rachel Hollis-nak, hogy megírta a könyvet, a Partvonal kiadónak pedig azért, hogy magyarul megjelentette. Hiszem, hogy ez a könyv sok embernek segítséget nyújthat abban, hogy egy kicsit jobban megismerjék önmagukat, s legyőzzék az akadályokat, amik az életük során felbukkannak.

Pontozás: 10/10  

Nyereményjáték - Eredményhirdetés

Szép délutánt / estét mindenkinek!

Örülök, hogy ennyien csatlakoztatok a játékhoz, volt aki még az utolsó órában is küldött válaszokat. 

Köszönöm, hogy igyekeztetek nem csak tőmondatokban reagálni, hanem kifejtettétek, hogy mit gondoltok. Érdekes volt olvasni, ki hogyan viszonyul a különböző könyves rendezvényekhez. Jó, hogy sokatok volt már ilyen rendezvényen, és az élményeitekről is beszámoltatok. A vidékiek pedig azon az állásponton vannak (amin én is), hogy jó lenne, ha országszerte több helyen lennének kisebb-nagyobb rendezvények, dedikálások ezekben az időszakokban. Persze tudom, hogy ez több tényezőtől is függ, ám a válaszaitok is abban erősítettek meg, hogy igény lenne rá. 

Hogy ki nyert a mostani játékon? Most is a miniwebtool oldalát használtam, mint oly sokszor már. Számomra ez a legkönnyebben kezelhető. :) 

A nyertes pedig: 

Szívből gratulálok! Remélem sok örömöd lesz a könyvben. Írok email-t, amiben kérem majd az adataidat a postázáshoz. 

Azok se csüggedjenek, akiknek most nem sikerült, lesz még idén játék, szintén könyvnyereményért. 

Minden szépet nektek! 

Cindi Madsen: Hamupipőke, menj a búsba! – Hogy ne csókolj meg több békát?

„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Gondoltál ​már rá, melyik Disney-hercegnek felelnek meg a volt pasijaid? Ki lenne Hamupipőke párja, aki örömmel táncolt a lánnyal? Persze a kulimunkára már az egyik alkalmazottját küldte, hogy keresse meg a cipő tulajdonosát. Kire osztanád a meg nem értett művészlelket a Szépség és a szörnyetegből? És ki játszaná a munkamániás Robin Hoodot?

Darby Quinn olyan lány, aki régóta nem hisz a tündérmesékben. Kudarcos kapcsolatai után úgy dönt, le kell vonnia a megfelelő következtetéseket:
- Tilos randizni olyannal, aki teljesen rá van szervülve az autójára.
- Ha valaki túl jónak tűnik, hogy igaz legyen, az így is van.
- Képtelenség megváltoztatni a férfiakat. 

- Van néhány nem lehetetlen eset. De ők nem számítanak, mert a Sors annyira mocskos dög.

Ám egy napon Darby megismerkedik az észbontóan szexi Jake-kel. Elsőre a férfi tényleg kedvesnek, megbízhatónak és teljesen normálisnak látszik. Vajon már róla is rajzolják az új hercegfigurát a Disney-stúdióban? Vagy ő lesz Darby életében az üdítő kivétel, aki erősíti a szabályt?

Ha tudni szeretnéd, hogyan NE csókolj meg több békát, neked való ez a USA Today bestseller. Hangosan röhögős, pimaszul őszinte és fergetegesen szórakoztató női regény.”

 

Kiadta: Lettero kiadó

Megjelent: 2017

Fordította: Frei-Kovács Judit

A mű eredeti címe: Cindi Madsen: Cinderella Screwed Me Over

Műfaja: chick lit

Oldalszám: 400

ISBN: 978-615-5733-18-5

„Cindi Madsen megragad minden alkalmat, hogy leüljön a számítógépe elé, cselekményt sző, javítgat, és beleszeret a szereplőibe. Emiatt időnként teljesen elmegy az esze. De e nélkül végleg elmenne. Túl sok cipője van, de mindig talál rá okot, hogy beszerezzen egy újabb csinos példányt, különösen ha csillogós, színes vagy szupermagas sarkú. Coloradóban él (ahol a nyár határozottan NEM tart egész évben) a férjével és három gyerekével. Ír fiatal felnőtteknek szőlő könyveket, mint az All the broken pieces, a Cipher vagy a Demons of the sun, és felnőtteknek szóló regényeket is, mint a Falling for her fiancé, az Act like you live me és a Hamupipőke, menj a búsba!.” /Forrás: kiadó honlapja/

Az írónő weboldala: www.cindimadsen.com 

A könyvről:

Határozottan igazat írtak a könyv bemutatószövegében, hiszen a regény hangosan röhögős, pimaszul őszinte és fergetegesen szórakoztató. Többnyire azért kellett szünetet beiktatnom olvasás közben, mert már nem kaptam levegőt annyira nevettem, sokszor még a könnyem is kicsordult. Ha egy könnyed csajos könyvre vágysz, ezt neked találták ki!

Már az első oldalon tudtam, hogy ez kell most nekem. Nevettem, bólogattam majd újra nevettem és már idéztem is a könyvből a barátnőmnek, aki szintén nagyot kacagott az írónő stílusán.

A karakterek észbontóak, azonnal a szívembe lopták magukat. A párbeszédek sziporkázóak, az események pedig mosolycsalogatóak.

Adott egy fiatal nő, Darby, aki a munkájában jól helytáll, imádja is, amit csinál, a magánélete azonban mutat némi hiányosságot. A párkapcsolataiban ugyanis sorozatosan melléfog. Azt hiszem, sokaknak ismerős lehet a helyzet. Aztán egy véletlen folytán szinte meseszerű találkozást él át a később lehetséges nagyon nagy Ő-vel, Jake-kel, ám kézzel-lábbal tiltakozik ellene. Először hazugnak gondolja, majd amikor kiderül róla, hogy nem az, elkezd akadályokat felsorakoztatni, hogy megóvja magát a csalódástól. Jake viszont nem adja fel, és mindent belead, hogy meghódítsa szíve választottját.

Rengeteg kacagtató közös jelenet van a könyvben, ami egyszerre szórakoztató és elgondolkodtató. Mennyire lehetünk biztosak a döntéseinkben? Jobb esélyt sem adni, mint esélyt adni és később talán csalódni? Te mit tennél a főszereplő helyében?

Többen megjegyezték, hogy ez biztos egy szirupos lányregény. Akár szirupos, akár nem, nekem ez a könyv kellett. Pont most, pont ez. Rengeteg mindent adott, pedig én is úgy álltam hozzá, hogy biztos egy könnyed kis csajos regény lesz. Újabb bizonyíték, hogy nem szabad beskatulyázni, mert érhet még kellemes meglepetés.

Nem szeretnék spoilerezni, így csak annyit mondok, ha úgy érzitek szükségetek van hangulatjavításra, vagy van olyan ismerősötök, akinek egy kis bátorításra van szüksége, akkor remek ajándék lehet számára ez a könyv. Számomra biztos, hogy még sokszor újraolvasós lesz. Remélem a szerző többi könyve is megjelenik majd kis hazánkban, és hamarosan olvashatok még tőle.

Pontozás: 10/10

Nyereményjáték

Szép hetet mindenkinek!

Először is elnézést kérek az eltűnésért, sajnos ledöntött a lábamról egy jó kis vírus, aminek köszönhetően második hete nem igazán vagyok erőm teljében, a gépem is napokon át kikapcsolt állapotban pihent. Cindi Madsen könyvét már elolvastam, a vélemény szépen lassan készül, és már a következő olvasmányom is megérkezett, ami nem lesz más, mint a Partvonal kiadó égisze alatt megjelent legújabb Rachel Hollis könyv, a Szabadulj meg végre a hazugságoktól, hogy az lehess, aki valójában vagy!

Azonban a bejegyzés (ahogy a cím is mutatja) egy egészen más okból jött létre. Nyereményjátékot hirdetek, ugyanis az összes oldalmegjelenítés már 105.000 felett jár, ha pontos akarok lenni, akkor oldalmegjelenítés összesen: 105 949.  Ezt pedig nektek köszönhetem. 

Hogy mit lehet megnyerni? 

André Aciman: Nyolc fehér éjszaka című regényét. 

Mit kell tennetek, hogy megnyerjétek? 

Mivel április 25 és 28 között volt a 26. Budapesti Nemzetközi könyvfesztivál, így arra lennék kíváncsi, hogy ott voltatok? 

Ha igen, akkor milyen könyvekkel tértetek haza? Mely kiadók standjainál nézelődtetek, illetve kikkel dedikáltattatok? 

Ha nem voltatok, akkor a kérdés az, hogy tervezitek, hogy egyszer kilátogattok a könyvfesztiválra vagy esetleg majd júniusban a Jubileumi ünnepi könyvhétre? Milyen könyveket szeretnétek beszerezni? Mely szerzőkkel dedikáltatnátok? 

+

Mit gondoltok mi szól az ilyen rendezvények mellett, vagy épp ellen? 

Ha válaszoltok a kérdéseimre, akkor azt kérlek email-ben tegyétek meg a már jól ismert: ariadne0603@gmail.com címre elküldve. Tárgyként a nyereményjáték szó szerepeljen. + Írjátok meg, hogy milyen néven szeretnétek a sorsoláson szerepelni. 

A játék 2019.05.18-ig tart, sorsolás és kapcsolatfelvétel a nyertessel 2019.05.19-én (vasárnap). A nyeremény eljuttatása a nyertesnek a következő héten. 

A könyvet vagy futárszolgálattal, vagy igény szerint foxposttal juttatom el a nyerteshez. 

Postázni csak Magyarországon belül tudok, így kérem minden jelentkező rendelkezzen magyar postacímmel. Akár rokoné, baráté is jó, ha az illető vállalja hogy átveszi számára a küldeményt. 

Sok sikert, jó játékot!

U.i.: Minden email-re igyekszem 72 órán belül válaszolni, ha nem kaptok visszaigazolást, akkor nem érkezett meg az üzenetetek. 

Mattias Edvardsson: Látszólag normális – Ki vagy valójában, Stella?

„Stella ​látszólag egy átlagos tinédzser, aki éli felhőtlen hétköznapjait, amíg egy nap meg nem vádolják egy nála jóval idősebb férfi meggyilkolásával. Mi köze lehet az üzletember halálához a kifogástalan hírű családból származó lánynak?

Stella apja az egyházközösség elismert lelkipásztora, aki odaadó férj és rajong egyetlen gyermekéért. Az igazság és az őszinteség bajnokaként ismert Adam elvei ellenére hazudik is a nyomozóknak, hogy alibit biztosítson a letartóztatott lányának, hiszen Stella úgyis ártatlan – de visszapillantva később a gyerekkorára kiderül, hogy a szeretett gyermek bonyolultabb eset, mint amilyennek az apja elsőre lefesti őt. A nyomozás lélekölő terhe alatt Adam kezdi elveszíteni a kontrollt, és már nem tudja leplezni személyiségének sötét oldalát.

A nyomozás során Stella szavaiból kiderül, hogy közelről ismerte a meggyilkolt férfit, és nem ez az egyetlen titok, amit a szülei előtt rejteget. A thriller legvégén Ulrika, az anya vall a család életéről. A védőügyvédként praktizáló nő egyedülálló perspektívát tár a nyomozók elé, és lassan felsejlik az a szövevényes terv, amivel a lányát akarja megmenteni. Ám az elképzelése csaknem bajba sodorja, mert igen nagy kockázatot vállal…

A lebilincselő pszichothrillerben Mattias Edvardsson olyan hálót sző, amely mindenkit csapdába ejt, és semmi sem az, aminek látszik.”

Kiadta: Partvonal kiadó

Megjelent: 2019.03.20.

Fordította: Bándi Eszter

Eredeti mű: Mattias Edvardsson: En helt vanlig familj

Oldalszám: 432

ISBN: 978-615-578-345-6

Borító: Földi Andrea

Műfaja: skandináv thriller

A Partvonal kiadó égisze alatt új sorozat látott napvilágot, mely a minőségi szórakozást hivatott szolgálni. A sorozat első részéül Mattias Edvardsson regényét választották, majd ezt követi októberben a dán Søren Sveistrup The Chestnut Man (Október) című regénye.

Örömmel fogadtam ezt a hírt, mivel az utóbbi években egyre inkább elterjedtek a skandináv krimik, thrillerek, s szerencsére több olyan szerző könyvével is találkoztam már, amik végül a kedvenceim közé kerültek. 

A szerzőről:

Mattias Edvardsson írói karrierje mellett tanárként dolgozik egy svéd középiskolában. 2018-ban jelent meg a Látszólag normális című regénye, aminek köszönhetően nemzetközi sikereket ért el. A honlapján elég szűkszavú, keveset árul el magáról. Mi az, ami mégis kiderült az oldalról? Szereti a zenét, a nyelvet, a népi kultúrát. Régen egy punk zenekar énekese volt, és futballedzősködött is egy kis ideig.

A könyvről:

Nem állítanám, hogy megszokott thrillerrel van dolga az olvasóknak, hiszen inkább nyerünk betekintést a főszereplő lánynak és családjának az életébe és érzelmi világába, mint a nyomozásba. Közelebb áll a lélektani krimi műfajához, ahol a szerző mélyebben belemerül a karakterei lelki világába. A fülszövegben olvasható „semmi sem az, aminek látszik” mondattal egyetértek. Bár sejtéseim voltak, hogy miként is alakulhattak így a dolgok, biztosat csak a könyv utolsó harmadában tudtam.

Adott egy tizenkilenc éves lány, Stella, akinek az apja lelkész, az anyja ügyvéd, ő pedig egy kissé problémás fiatal, akinek az élete nem egyszerű. A H&M-nél dolgozott egészen a gyilkossággal vádolásig, hogy pénzt gyűjthessen az ázsiai útjához. Tervei voltak, álmai, bár korántsem volt annyira összeszedett, mint barátnője Amina, aki olyan számára, mint egy testvér. Óvodás koruk óta legjobb barátnők, egy iskolába jártak, együtt sportoltak, szinte mindent együtt csináltak. Stella tizenöt évesen egy traumán esett át, amit a családja is rosszul kezelt, s emiatt a későbbiekben több problémája is akadt. A történetben így négyen a főszereplők szerintem.

A történetet több szemszögből is megismerhetjük, először olvassuk az apa szemszögéből, majd a lányéból, végül pedig az anyáéból. Különböző nézőpontok, mindenki másképp élte meg a helyzetet, más dolgokra emlékszik, végül az epilógus ad teljes körű magyarázatot az eseményekre.

Letaglózott ez a könyv. Az események tálalása könnyednek tűnhet, néha talán kicsit vontatottnak is, ám a végére minden értelmet nyer. Szükség volt arra, hogy ilyen tempóban haladjanak az események, illetve arra is, hogy ennyire részletesen ismerjük meg Stella Sandell életét. Szerettem, hogy több nézőpontból ismerhettem meg a történteket, ahogy azt is, hogy a szerző nagy hangsúlyt fektetett a főszereplő lánynak és családjának magánéletére, gondolataira. Szükséges volt, hogy minden oldalról képet kapjunk Stelláról, mert talán így láthatjuk őt a legreálisabban. Meg kell vallanom, a nézőpontok közül a lányé tetszett a legjobban, mert ezáltal betekinthettünk az érzelemvilágába is. Megismerhettük az okokat, amik az életének kisiklásához vezettek.

A könyv sok kérdést felvet, s nem csak a könyvbéli eseményekkel kapcsolatban. Az olvasókban is megfogalmazódnak kérdések és válaszok, s talán emiatt kerül közelebb a történet hozzánk.

Mi mit tettünk volna Stella helyében? Vagy mit tennénk, ha a mi gyermekünk kerülne bajba? Bár lehet, hogy a kérdés úgy lenne inkább helyes, hogy: Mit meg nem tennénk, hogy a gyermekünk biztonságban legyen?

Eléggé jól ismerjük a szeretteinket?

Az a jó ebben a könyvben, hogy gondolkodásra és véleménycserére késztet. Ugyanis több oldalról is megközelíthető a dolog. Felmerülhet, hogy helyesen cselekedett-e Stella? Alakulhatott-e volna másképp az eseménylánc? Vagy épp a szülei jól tették-e ezt vagy azt…?

A könyv folyamatosan sugallja, hogy tökéletes ember nincs. A Sandell családnak egy ekkora ütésre volt szüksége ahhoz, hogy átértékelje az életét. A történet során a szülőkben megkérdőjeleződött, hogy jó döntéseket hoztak-e, illetve jól nevelték-e a lányukat. Mi mást tehettek volna, hogy ne alakuljon ki ez a helyzet? A karaktereknél folyamatosan jelen van a belső vívódás. Mi lett volna, ha…?

Christopher Olsen halála nem csak egy ember életére volt hatással, hiszen a Stella elleni gyilkossági vád miatt az egész család élete felborult.

Érdekes és elgondolkodtató írás, én személy szerint még szívesen olvastam volna arról az időszakról is, ami a bírósági tárgyalás után zajlott. Jó lett volna, ha tudjuk, hogy milyen irányt vett a család sorsa.

Pontozás: 10/9

Cecelia Ahern: Üvöltés

„Cecelia ​Ahernnek, az Utóirat: Szeretlek című világhírű regény szerzőjének harcosan feminista novelláskötete egy csepp mágikus realizmussal. Roxane Gay-rajongóknak ideális!

A kötetben harminc különleges, fantáziadús történetet olvashatunk, amelyekben nők küzdenek le ezernyi viszontagságot agyafúrtságuk, leleményességük és könyörületességük révén. 

A novellák főszereplőit olyan dilemmák, vágyak és törekvések mozgatják, amelyekkel a világ minden pontján azonosulni tudnak a nők. Az ismerős élethelyzetek jó adag mágikus realizmussal fűszerezve meghökkentő és sokszor roppant mulatságos végkifejletbe torkollnak. A gondolatébresztő írások hősnői életük különböző területein (házasság, gyereknevelés, politika, karrier) szembesülnek titokzatos, de nagyon is valós problémákkal.
Egyikük bőrén vészjósló harapásnyomok jelennek meg, a másikat egy rémálomszerű prezentáció kellős közepén szó szerint elnyeli a föld, a harmadik pedig elhatározza, hogy visszaviszi megunt férjét a boltba, ahol annak idején beszerezte. A különféle akadályokkal birkózó nők életét az is formálja, miként tekintenek rájuk mások, de leginkább persze az, hogy ők maguk érzékelik-e a bennük rejlő erőt. 

A harminc novella őszinte képet mutat arról, milyen a mai világban nőnek lenni.”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2019.03.05.

Fordította: Szieberth Ádám

Fordítás alapjául szolgáló mű: Cecelia Ahern: Roar

Oldalszám: 336

ISBN: 978-963-293-874-5

Borítóterv: Földi Andrea

Itt olvashattok bele: https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1607081.pdf

Cecelia Ahern az egyik legnépszerűbb, ír származású, kortárs regényíró. 1981. szeptember 30-án született Dublinban. Mielőtt nekivágott az írásnak és a filmrendezésnek, újságírásból diplomát szerzett. Jelenleg férjével (David Keoghan) és gyermekeivel (lányával, Robinnal és Sonny nevű fiával) Dublin északi részén élnek.

Az írónő huszonhárom éves korában írta meg P.S. I Love You című első regényét, ami tizenkilenc hétig vezette az eladási listákat Írországban. Az Utóirat: Szeretlek azonnal tarolt mind a külföldi, mind pedig a hazai piacon, negyvenhét országban adták el. Meg is filmesítették 2007-ben, s ebben a filmben olyan filmcsillagokat vonultattak fel, mint Gerard Butler, Hilary Swank, Lisa Kudrow, Kathy Bates, Harry Connick Jr, Gina Gershon és Jeffrey Dean Morgan.

A karrier szempontjából viszont ez csak a kezdet volt. A második, Ahol a szivárvány véget ér (Where Rainbows End) című könyve is nemzetközi bestseller lett, majd 2014-ben megfilmesítették, a két főszerepet pedig Lily Collins és Sam Claflin játszotta.

Cecelia könyvei több mint 40 országban, 25 millió példányban keltek el világszerte.  

Bár én nem lehettem részese az eseménynek, úgy tudom, nagyszerű volt vele találkozni a 89. ünnepi könyvhéten, és hogy a valóságban is egy nagyon kedves, szeretetre méltó, szerény nő.

A napokban pedig felröppent a hír, hogy ősszel érkezik az Utóirat: Szeretlek című könyvének a folytatása, amit mi, magyar olvasók is kézbe vehetünk még az idén.

Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:

Bárcsak láthatnál

Ahol a szivárvány véget ér

Bennem élsz

Talált tárgyak országa

Ajándék

A holnap titkai

Lány a tükörben

Nyomomban az Életem

Életed regénye

Utóirat: Szeretlek!

A szerelem kézikönyve

Amikor megismertelek

Az üveggolyók titka

A Vétkes

A Tökéletes

Évről évre [eKönyv: epub, mobi]

Lantmadár

A Cecilia Ahern "rajongóknak" az Athenaeum kiadó létrehozott egy csoportot a facebook-on, ahol rengeteg érdekes információt találhattok, ráadásul van olyan, amiről ott értesülhettek először. Természetesen én már tag vagyok. :) 

https://www.facebook.com/groups/ceceliaahern/

Illetve létezik egy másik csoport, a Könyvarmada, ahol különböző könyvekkel kapcsolatos információkkal találkozhattok. Például itt volt egy szavazás is arról, hogy mi legyen a könyv címe.

https://www.facebook.com/groups/464396100756857/

A könyvről:

A novelláskötet magyar címével kapcsolatban sok kérdés felvetődött, hiszen több verzió is lehetségesnek tűnt. Roar = ordítás, üvöltés, kiabálás. Több jelentése van, a kiadó munkatársai pedig igyekeztek a könyv szelleméhez hűek maradni. Nekem tetszett a Nő vagyok, ordítani akarok cím is (ez is felvetődött lehetőségként), de végül maradt az üvöltés. Néha én is üvölteni tudnék, amikor túlcsordul a pohár, szóval már a címmel is azonosulni tudtam.  

A borító szerintem a történetek és az emberek sokszínűségét szimbolizálja. Minden egyes történet egyedi a maga nemében. Ahogy minden élethelyzet is más és más. Nem rosszak a külföldi borítók sem, de számomra a hazai a nyerő. 

A novellák egyszerre szórakoztatóak és elgondolkodtatóak. Tükröt mutatnak nekünk, s egyfajta fricska is a 21. századi társadalomnak. Persze olyan is akadt, aminél erősen meresztgettem a szemem, hogy ez most mi? Kicsit szokatlan, vagy épp furcsa, de ha ettől elvonatkoztatunk, megértjük magát a mondanivalót, amire az írónő próbálja felhívni a figyelmet.

Meg kell hagyni, Cecelia Ahern érdekes módot választott arra, hogy gondolkodásra késztesse az embereket. Tökéletesen képes volt visszaadni az olvasóknak, hogy különböző élethelyzetekben milyen érzések, gondolatok kavarognak az emberben. Én is többször átéreztem a szereplők belső vívódását, vagy épp ismerősnek tartottam egy adott szituációt.

A kedvenc novellám az első volt, valamiért azt nagyon a magaménak éreztem.

A szerző különböző történeteken keresztül mutatja be, hogy hányféleképpen juthat vakvágányra az ember élete, illetve azt, hogy a nők ezeket az élethelyzeteket hogyan élik meg. 
Bár a könyvet alapjában véve nőknek ajánlják, én bátran üzenem a férfiaknak is, vegyék kezükbe a könyvet, és gondolkozzanak el egy-egy történeten. Egész jól körvonalazza a nők gondolkodásmódjának és érzelemvilágának egy részét. 

Személy szerint én átéreztem és átgondoltam a történetekben olvasottakat, s határozottan mondhatom, átjött az írónő üzenete.

Pontozás: 10/10

Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

„Az ​Egyesült Államok tengeralattjáró-haderejének parancsnoksága szokatlan mozgolódást észlel az Atlanti-óceánon. Ramiusz, a litván származású hajóskapitány ugyanis úgy dönt, hogy bosszút áll a szovjet rezsimen, amely a felesége halálát okozta, és átszökik az Egyesült Államokba. Az USA hírszerzése támadásként értelmezi a gépóriás mozgását, és beindítja ellene hadigépezetét, miközben a szökést sejtő oroszok is üldözőbe veszik az áruló tengeralattjárót. Bár a rettenthetetlen parancsnok nagy körültekintéssel tervezte meg a menekülést, minden leleményességét össze kell szednie, hogy kivághassa magát a kettős szorításból. Itt lép a képbe a fiatal Jack Ryan, aki felismeri a hajóskapitány szándékait, és pontosan tudja: az évszázad legnagyobb hírszerzési fogása lenne, ha az amerikaiak idejében megtalálnák és védett kikötőbe vezetnék a Vörös Októbert…

Tom Clancy a katonai-politikai thriller nagymestere. A Vadászat a Vörös Októberre a szerző első regénye, amelyből a nagy sikerű, Oscar-díjas akciófilm készült Sean Connery főszereplésével. A történet Marko Alekszandrovics Ramiusz kapitány és Jack Ryan CIA-ügynök összefonódó kalandjait mutatja be.”

Kiadta: Partvonal kiadó

Megjelent: 2019. február 14.

Fordította: Barkóczi András, et al.

Fordítás alapjául szolgáló mű: Tom Clancy: The hunt for Red October

ISBN: 978-615-5783-44-9

Oldalszám: 632

Műfaj: krimi, thriller, politika

Borító: Tabák Miklós

Itt olvashattok bele:

https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1605802.pdf

Thomas Leo Clancy Jr. (1947. április 12. - 2013. október 1.) amerikai író, aki leginkább a hidegháború alatti és utáni időszakban történő kémkedési és katonai regényeiről híres.

A marylandi Baltimore-ban született, a Loyola Blakefield középiskolába járt, majd felvették a baltimore-i Loyola College angol irodalom szakára. Diploma után be akart vonulni az amerikai hadseregbe, de a rossz hallása miatt nem vették fel. A kilencvenes években csatlakozott egy befektetői csoporthoz, megvette a Baltimore Orioles baseball csapatot. Szó volt, hogy a Minnesota Vikings nevű amerikai futballcsapat is az övé lesz, ám a válópere miatt erről lecsúszott. Politikailag konzervatív, közép-jobb nézetet vallott, többszázezer dollárral támogatott republikánus jelölteket.

Az irodalmi thriller atyjaként számon tartott világhírű író számos regényéből – Vadászat a Vörös Októberre, Férfias játékok, A rettegés arénája, Végveszélyben – sikeres hollywoodi film készült. Tom Clancy, aki a hadtörténet, a hidegháború és a napi politika aktív ismerője volt, műveiben a részletekbe menő és hiteles hírszerzői/katonai világ bemutatásával szerzett nevet magának. A New York Times bestseller írója 2011-ben megjelent regényét (Against all enemies; Egy mindenki ellen) Peter Telep közreműködésével írta, melyben az alvilág köreibe beépülő Moore ügynök újszerű képességekkel lép fel a modern kor kihívásai ellen. 2012-ben napvilágot látott újabb regénye, a Locked On (Célkeresztben) magyarul a Partvonalnál 2013 karácsonyára jelent meg, és ebben ismét jól ismert főhősét, Jack Ryant lépteti fel. A legutóbbi hazai kiadás megjelenése előtt nem sokkal, 2013 októberében Tom Clancy váratlanul elhunyt, legalább még két kiadatlan regényt hagyva hátra a magyar olvasóknak. A két utolsó regény kiadásának előkészületei folyamatban vannak.

A szerző kiadónál megjelent művei:

Veszélyzóna

Célkeresztben

Egy mindenki ellen

Krízis

Bűntudat nélkül

Köztünk az áruló

Vadászat a Vörös Októberre

Életem első Tom Clancy regénye. A könyv alapján készült filmet még évekkel ezelőtt láttam édesapámmal, s akkoriban érdekesnek találtam. Az is igaz, hogy Sean Connery és Sam Neill neve ösztönzően hatott rám akkoriban, mert jó színészeknek tartottam őket. A film által keletkezett pozitív élmény hatására döntöttem úgy, megismerkedem a könyvvel is, bár tudom (többektől hallottam), jó néhány dologban eltér a könyvtől, ahogy eddig minden általam látott film, amit könyv alapján készítettek.

A Vadászat a Vörös Októberre Tom Clancy első regénye, ami 1984-ben jelent meg. Főszereplői Marko Ramiusz, a szovjet haditengerészet első osztályú kapitánya, a Vörös Október tengeralattjáró parancsnoka, valamint Jack Ryan, a CIA elemzője. A regény a Jack Ryan sorozat része. Bár időrendileg első, a történeti sorrend szerint a negyedik kötet. A történet fiktív és valós elemeket egyaránt tartalmaz.

Marko Alekszandrovics Ramiusz karakterét nagyon jól felépítette a szerző. Megtudhatjuk, hogy gyermekkorát Litvániában töltötte, apai nagyanyja nevelte, mivel édesanyja a szülést követően meghalt, apja pedig elszánt kommunistaként igyekezett bejutni a moszkvai vezetésbe. Származását tekintve félig litván volt, nem volt tősgyökeres orosz, így sokak számára meglepő volt, hogy egy szovjet hadihajó parancsnokának választották.

A szerző már az első pár oldalon megalapozta Ramiusz karakterét, érthetővé tette a cselekedeteit, és szimpátiát ébresztett az olvasókban.

Marko Ramiusz okos, elszánt és hű az elveihez. Sokak számára megosztó személyiség, ám szerintem abszolút pozitív karakter a történetben.

Jack Ryan a CIA elemzője. Házas, két gyermek apja, és ezzel ő teljes mértékig elégedett. Szereti a feleségét, imádja a gyermekeit. Mondhatni boldog a családi élete. Munkájában sikeres, nem vágyik nagy hírnévre, mert már így is elég bonyolult az élete. Anyagilag független, így nem kellett senkinek fejet hajtania, nem tudták sem megvesztegetni, sem megfélemlíteni. Talpig becsületes, éles eszű elemző, olyan karakter, akivel bátran azonosulhatott az olvasó. Már az elején is kedveltem, de a Vörös Októberen töltött idők alatt került hozzám közelebb.

A szereplők ábrázolása megfelelő, pont annyi információt kapunk mindenkiről, mint amennyire szükség van. A cselekményszál erőteljes, érdekes, lendületes és izgalmas, bár az első száz oldal inkább csak bevezetőként hatott nekem, onnantól kezdett fokozódni a hangulat. Ugyanakkor a történet eleje is szükséges ahhoz, hogy megismerjük Ramiusz és Ryan karakterét. Plusz ugye nekem ennyi idő kellett ahhoz is, hogy elvonatkoztassak a filmtől.

A kedvenc részem Ramiusz és Ryan találkozása volt, s az azt követő események. Tetszett, ahogy megtalálták az összhangot, és együttműködtek a cél érdekében.

A főszereplők a szívemhez nőttek. Mellékszereplők közül több kedvencem is akadt. Az első Skip Tyler volt, aki nem csak, hogy okos, talpraesett, megbízható és zseni a szakmájában, de jó a humora is.

A második Burgajev volt a Vörös Októberről, aki visszafogott orosz tiszt, de ha megnyílik, sok érdekességet megtudhat róla ez ember. A harmadik pedig Jones volt, a szonár kezelője, aki a Dallas-ról szállt át a kapitánnyal együtt a Vörös Októberre, hogy segítsen eljutni a tengeralattjárónak a végső célba. Burgajev és Jones közel olyan jól megértették egymást, mint Ramiusz és Ryan. Őszintén szólva mindenkit megkedveltem, akik a Vörös Októberen befutottak Norfolkba.

Mivel nem sűrűn olvasok tengeralattjárókról, így laikusként nem tudom megállapítani, hogy mennyire volt a könyv szakszerű, ugyanakkor elmondhatom, hogy rendkívül olvasmányos és érdekes volt, főként a tengeralattjárók manőverei, a nyomkövetések illetve támadások. A karakterek jól megformáltak, mindegyiknek megvolt a maga szerepe. A politikai szál is erős, de egyáltalán nem zavaró, így akiket csak ez tart vissza a könyv elolvasásától, annak azt tanácsolom, tegyen próbát. Nagyobb lélegzetű könyvnek számít a maga 632 oldalával, de megéri elolvasni.

Pontozás: 10/9