"Nyájas, Nagyérdemű Olvasó! Mi hír a politikában? Röpködnek a lózungok? Rajcsúroznak a farizeusok? Több a zaj, mint a jel? Hiába pöckölgeted vérhólyagos ujjbeggyel távkapcsolód ezer gombját? Nem létezik ínyedre való műsor? Csupán önmutogatás és ricsaj van? Bármely műfajbéli élményre vágynál, úgy rémlik, mindenütt csak a ripők tehetségtelenség kultusza dívik? E világon már mindenki sztár és király? Ha így van, megér e rang egy sliccgombot? Szétbombázzák az agyadat? Effektíve is? Behócipőztél? „Az emberek már nem születnek?” Nos, ha így érzed magad, akkor igen súlyos állapotba jutottál. Na gyere! Szálljunk ki egy estére. Röpüljük fölül a kínokat! Higgadjon marcangolt! Hajtsd ide buksi fejecskéd. Ügyesen hunyd be a szemed! Most bekapjuk a bömbirongyit. Csak a csücsköt, tudod. Begörbített ujjal kivesszük a maci szemét. Végtére alvómaci. Így ni. Máris mesélek neked. Valami fantáziásat. Történetemben lesznek jók is, rosszak is; bolondok, furfangosak és különfélék, vegyest. Lesz szerelem, kaland, mosoly, kacaj! Mágia varázsfokon. Ármány, izgulás, tán még nívó is. Ígérem, mesém mesés lesz. Épp ezért: a fotel karfáját el ne engedd! Szorítsd erősen!"
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
Hol is kezdje
az ember, akit ennyire fejbekólintott egy iromány? Talán azzal kezdeném, hogy
most sem csalódtam Fable-ben. A könyvei mindig hatással vannak rám, hiszen
szórakoztatnak, lekötnek, kikapcsolódást nyújtanak. Ez most sem volt másképp.
Elég sokan leszólták, mert nem volt „semmi” akció a történetben, inkább volt
romantikusnak nevezhető. Erre azért tudnám azt felelni, hogy Fable-t nem igazán
lehetne beskatulyázni. Az ő könyvei nem ilyenek vagy olyanok, hanem ilyenek és
olyanok is. Volt benne romantika, humor, némi akció. Tény, hogy a romantika meg
a humor állt a középpontban, akkor sem lehet csak ebbe, vagy abba a kategóriába
sorolni. A burleszkjei közül ez az abszolúte kedvenc.
A teraszon
ülve olvastam, mert olyan szép volt az idő. Amikor a virágos réteken
lovagoltak, kalandoztak, velük szárnyaltam gondolatban. Rengeteget kacagtam,
ami nem kis meglepődéseket váltott ki a környezetemben, ugyanis nem tudták, mi
váltotta ki. Volt, aki megkérdezte, én meg mindentudóan csak felemeltem a
kezemben a könyvet és rámutattam az íróra. A legtöbb embernek ilyenkor már
nincs kérdése. A vége felé, amikor Gratia kimenekül a lángok közül Keltával, és
Kelta elmerül a vízben, elsírtam magam. Sógornőm megkérdezte mi lelt. Mondtam
neki szipogva, hogy meghalt a ló. Erre sógornőm felnevetett, viccesnek találta
a reakciómat (meg a hangsúlyomat). Aztán tovább olvastam, és mosolyogtam. Azt
mondta, az arcjátékom mindent elmond. Pedig dehogy. Ezt olvasni kell, és
átélni. Olvastam már nagyon régen,
kölyök fejjel ezt a történetet, de akkor még nem igazán fogtam fel. Többre
becsültem az akcióregényeit az írónőnek. Pedig nem több, csak más. Most már egy
szinten vannak a szememben, és mindet imádom. Egyéni mind, és mindegyik mást
vált ki az emberből.
Szereplők:
Gratia:
szeretnivaló csodalény. Imádom, hogy nem az, amit elvárnak tőle. Mer önmaga
lenni, és a maga útját járni.
Adonis: Asman
doktor jópofa ember, kedvelhető karakter. Mindig a lány mellett állt,
támogatta, barátja volt, és szerette őt szerelemmel, mégis félreállt, amikor
Glendon színre lépett. Barát maradt, bár nem volt neki könnyű. Tisztelnivaló.
Glendon: A
kezdetektől imádtam. Tetszett, hogy sebezhető volt, és ezt nem titkolta a lány
elől. Mindent elmesélt, bár fájó emlékei voltak, amiket legszívesebben
elfelejtett volna. Teljes szívből szerették egymást Gratia-val, ami minden érző
emberre hatással volt.
Kelta: Tudom,
ő egy ló. DE! Nem akármilyen ló. Tudni akarod miért? Olvasd el.
Mellékszereplőként
megemlíteném Suze-t, aki csodálatos, lelkes, tiszta személyiség. Valamint az összes ló a történetben. Mindnek van jelentősége.
Összességében
nem tudnék rosszat mondani a könyvről. A karakterei szerethetőek voltak, akiket
utálni kellett utáltam rendesen, a történet elvarázsolt, a romantikus szál
nekem egyáltalán nem volt sok. Kell néha az embernek, hogy néha ilyet is „átéljen”,
még ha csak olvasás közben fantáziálva is. Meseanyó mindig azt adja, amire
szükségem van.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése