„Vanját, a fiatal tájékoztatási asszisztenst hazájából, Essre városából Amatka zord és fagyos kolóniájába küldik, hogy adatokat gyűjtsön a kormány számára. Vanja azonnal megérzi, hogy valami nincs rendben:
Amatka lakói furcsán viselkednek, miközben a hatalom mindenütt a felforgató tevékenység nyomait
kutatja.
Bár a kiküldetése csak rövid időre szól, Vanja beleszeret
lakótársába, Ninába, ezért meghosszabbítja látogatását. Eközben akaratlanul is
tudomást szerez az egész kolóniát érintő, növekvő fenyegetésről. Minden
erejével igyekszik eltitkolni, és önhatalmúlag olyan vizsgálódásba kezd, amivel
önmagát is bajba sodorja.
Karin Tidbeck világában mindenki gyanús, senki nincs
biztonságban, és semmi nem egyértelmű – még az írott és beszélt nyelv, vagy
éppen a valóság szövete sem. Az Amatka lenyűgöző és végtelenül eredeti mű, óda
a szabadságról, a szeretetről és a művészi teremtőerőről.
„Javaslom, hogy ragadj meg egy példányt!” – Ann
Leckie
„Született klasszikus.” – Jeff VanderMeer
Szürreális bemutatkozó regény Margaret Atwood és Ursula
K. Le Guin stílusában, egy olyan idegen világról, ahol a nyelv valóban élő és
ható.”
Kiadta az Athenaeum kiadó 2017
októberében.
Fordította: Babits Péter
A fordítás alapjául szolgáló mű:
Karin Tidbeck: Amatka
ISBN: 978-963-293-700-7
Oldalszám: 250
A könyvet megrendelhetitek 20%
kedvezménnyel itt:
Bele is olvashattok:
Karin Tidbeck Stockholmból
származik. Jelenleg Malmöben él és dolgozik, szabadúszó író, műfordító és
kreatívírás-tanácsadó. Svéd és angol nyelven egyaránt alkot. Íróként 2010-ben
mutatkozott be Vem är Arvid Pekon? című svéd nyelvű novellagyűjteményével.
Angol nyelven 2012-ben debütált a Jagannath címet viselő válogatásával, melyet
2013-ban Crawford-díjjal jutalmaztak, és World Fantasy Awardra jelöltek. Az
Amatka az első regénye.
 |
| Karin Tidbeck - fotót készítette Andreas Ingefjord |
A fülszöveg alapján Vanja és Nina
története tele lesz érdekességekkel, rejtélyekkel és izgalommal. Milyen titokra
bukkanhat Vanja ami miatt életveszélybe kerül? Megoldást talál a fenyegető
problémára? Megússza ép bőrrel ezt a kalandot? Hogy alakul a Nina iránt táplált
szerelme? Rengeteg kérdés felmerül már a könyv bemutató szövegének elolvasása
közben. Vajon megtaláljuk minden kérdésre a választ?
Elég szomorú képet kapunk a
világról, amiben főhősünk él. Olyan, mint ha a boldogság nem is lenne jelen az
emberek életében. Napi rutin, szabályok és skatulyák rendszere, amiből nem
lehet kitörni. Az emberek napestig robotolnak, fáradtak, életkedvük teljes
mértékben lecsökkent. A felnőttek kolóniákban laknak, ahol a környezet
minimalista, szűkös, egyhangú és rideg, míg a gyermekek gyerekotthonokban
nevelkednek, de hétvégén hazalátogathatnak. A családi kapcsolat felszínes, a
kötöttség szülő és gyermek között nem alakul ki nagymértékben, ezért a
későbbiekben a gyermekek érzelemszegény életet folytatnak.
„A bizottság szerint a túlzott közelség nem tett jót sem a szülőknek, sem a gyerekeknek, ezért csak hetente egyszer találkozhattak. Ilyenkor élték ki érzelmi szükségleteiket, melyek sajnálatos módon még mindig sokakat megfertőztek, és ez megfelelő kezelés híján neurózishoz vezethetett. A túlzottan erős kötődés ráadásul függővé tette a gyermeket, aki így kevésbé hajlott arra, hogy szolidaritást vállaljon a közösség tagjaival.”
A könyv első fele ismerkedés
Amatka lakóival, illetve az ottani helyzet bemutatása. A feszültség lassan
növekszik, ahogy egyre több furcsaság kerül előtérbe. Aztán ott van Vanja
személyisége, ami határozottan furcsa. Meg kell vallanom, eleinte (főleg a fülszöveg elolvasása után) meg voltam győződve arról, hogy Vanja férfi. Szóval ért egy kis meglepetés, amikor kiderült az ellenkezője.
Néhány alkalommal kellőképp ledöbbentem, megrökönyödtem, vagy épp értetlenül néztem magam elé, hogy „ez most mi?”. Visszaolvastam, mert azt hittem elvesztettem a fonalat, aztán kiderült, hogy amit olvastam, az tényleg úgy van leírva, ahogy én értelmeztem. Tényleg igaz, amit a fülszövegben olvasni. Semmi sem egyértelmű.
Néhány alkalommal kellőképp ledöbbentem, megrökönyödtem, vagy épp értetlenül néztem magam elé, hogy „ez most mi?”. Visszaolvastam, mert azt hittem elvesztettem a fonalat, aztán kiderült, hogy amit olvastam, az tényleg úgy van leírva, ahogy én értelmeztem. Tényleg igaz, amit a fülszövegben olvasni. Semmi sem egyértelmű.
A könyv felénél lendült be igazán
a cselekmény, s ez volt az a pont, amikor már hajszolt a kíváncsiság, hogy
kiderítsem, mi történik Amatkában.
Kedvenc szereplőm abszolút a
könyvtáros volt, Saminék Evgenje. Az ő karakterével tudtam a legjobban
azonosulni. S talán ennek is köszönhető, hogy a kedvenc jeleneteim a könyvtárhoz köthetőek.
A két főszereplő Brilarék Vanja
Essre Kettese és Ulltorék Nina Négyese számomra sokszor a meg nem értett
kategóriába volt sorolható. Nem igazán álltak közel hozzám, Ninát pedig nem is igazán sikerült megkedvelnem. Vanja tetteit megértettem, egyet is értettem sűrűn
vele, hajtotta a kíváncsiság és a vágy egy boldog életre, Nina tettei mögött
azonban a félelem lapult meg és sokszor rossz döntésre késztette. A többi szereplő pedig megmaradt semlegesnek, igazság szerint nem sok vizet zavartak. Talán még Ullát és Ivart tudnám a kedvelem kategóriába sorolni.
A regény magában hordozza a
tipikus disztópikus jegyeket. Szegényes életkörülmények, szenvedés, erőszak,
elnyomás, árulás és negatív jövőkép mind-mind megtalálható a történetvezetés folyamán. Tehát mindenképpen ajánlom a disztópia kedvelőinek. Érdekes volt, bár néha kicsit zavaros.
Pontozás: 10/9
Indoklás: számomra kicsit lassan indult be a cselekmény, a végét pedig függővégnek érzem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése