Brooke Shields nem öregedhet meg
Fülszöveg:
„Brooke Shields nem kér az öregedésből – és abból sem, amit mások gondolnak róla.
Brooke Shields egész életét a reflektorfényben élte: már gyerekként plakátokon és reklámokban szerepelt, majd később fiatal lányként, modellként és színésznőként ő volt az, akitől egyetlen dolgot vártak el: hogy szép legyen. Ennek következtében ma már jó ideje azt hallgatja szinte mindenkitől, hogy „borzalmasan öregszik”, „milyen csúnya lett”, „mit akar még, amikor így néz ki”, „miért nem csinál magával valamit”.
Most, közel a hatvanhoz, jött el az életében az a korszak, amikor végre azt tudja mondani erre: elég volt. Szókimondó, önironikus könyvében nemcsak arról mesél – személyes történetein és saját élményein keresztül –, hogy milyen érzés nőként egy olyan korban élni, amikor még mindig elvárásokkal van tele a világ, hanem újra is írja a szabályokat. Nem nosztalgiázik és nem panaszkodik, hanem bebizonyítja, hogy a középkorúság nem egyenlő a leépüléssel, és ez az életszakasz nem a háttérbe húzódás, hanem épp a láthatóság ideje, amikor végre mi írhatjuk a saját történetünket.
Inspiráló és felszabadító könyvével Brooke Shields új lendületet adhat mindazoknak, akik azt szeretnék, ha nem a világ mondaná meg nekik, hogy milyennek kell lenniük, hanem ők maguk.”
Kiadó: Jaffa
Kiadás éve: 2025
A mű eredeti címe: Brooke Shields Is Not Allowed to Get Old – Thoughts on Aging as a Woman
Fordította: Hessky Eszter
Oldalszám: 312
ISBN 978-963-687-162-8
Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.
Brooke Shields színésznő, író, feleség és anya. Eddig két könyve jelent meg, És hullott az eső Szülés utáni depresszióm és boldogságom naplója, illetve There Was a Little Girl (magyar nyelven nem adták ki) címmel. A családjával New Yorkban él, abban a városban, ahol született. Ebben a könyvben a saját érzésein és nézőpontján keresztül mutatja be a középkorúságot, a változásokat, és a saját életútját. Büszkeséggel és szeretettel mesél a lányairól. Elárulja, hogy milyen volt, hogy gyerekkora óta felnőttként kezelték. Negyvenéves korára fogadta el magát. Érett és játékos volt, tele energiával. Ahogy a negyvenes éveiből ötvenesek lettek, érzékelte, hogy a „külvilág” nem úgy látja, ahogy ő belülről érzékeli magát. A könyvén átsugárzik egy összetett személyiség sérülékenysége, tapasztalata, humora és nőiessége.
„Miért kritizáljuk folyamatosan magunkat és a testünket, miközben nevetséges módon hajszoljuk a tökéletességet? Miért nem vesszük észre, milyen különlegesek és egyediek vagyunk?”
Miért kellene sokkal fiatalabbnak kinéznünk a korunknál? Mintha a ráncok, az idő nyoma egy hiba lenne az arcon, nem pedig történetek. Állandóan támadják a nőket a reklámokkal, amikkel azt sugallják, hogy milyennek kellene lenniük. Ezzel hatalmas terhet rakva rájuk. Nagy baj, ha a természetes változás valami kijavítandó dolog. Nyomasztó, ha a szépség elvárás. Miért kellene félni az öregedéstől? A szépség nem korhoz kötött. Van szépség az érettségben is. Úgy is lehetünk szépek, hogy látszik, mennyi mindenen mentünk keresztül. Úgy is lehetünk igényesek, hogy közben nem tagadjuk meg önmagunk. Az arcunk és a testünk úgy változik, ahogy változnia kell. Miért kellene ezt kudarcként megélni?
A szerző emlékeztet minket arra, hogy minden megvan bennünk ahhoz, hogy jól érezzük magunkat.
„A saját élete történetét mindenki maga írja.”
Rávilágít arra, hogy értékelni kell önmagunk, és van értelme csak az élvezet kedvéért csinálni valamit. Közvetlen hangnemben sztorizgat az életéről. Tetszett a karakánsága. Nyíltan mesélt veszteségekről, gyászról, egészségügyi gondokról is. Változásról és fejlődésről.
Pszichológusok szerint az önbizalom a képességeinkbe vetett hit és a meggyőződés, hogy képesek vagyunk leküzdeni a kihívásokat, a gondolatot cselekvéssé változtatni.
Lehetőségünk van elutasítani azokat, amik nincsenek összhangban az értékrendünkkel. Mindenki maga tudja, hogy mire van szüksége. Visszautasíthatjuk, ami nem nekünk való. Szerintem az egyik legerősebb gondolat az volt, hogy jogunk van a testünk feletti önrendelkezéshez.
„Az, hogy néha eszedbe jut a halál, és felismered az elkerülhetetlenségét, nem azt jelenti, hogy közel vagy hozzá. Azt jelenti, hogy értékeled az életet, tudatosabban, teljesebb életet élsz, nagyobb hálával fordulsz a kapcsolataid felé. Tudatosabban bánsz a testeddel.”
Fontos, hogy jól érezzük magunkat a bőrünkben. Kell a testmozgás és az ápoltság. A szépészeti eljárások mindenkinek a saját döntései. A jól ápoltság nem azonos a felismerhetetlenné válással.
„Azok a ráncok azért vannak ott, mert nevettem és éltem.”
Sok szó esett a menopauzáról is.
„Mindig van valami, amit meg kell oldani, de nálunk, nőknél ez az alapállapot. Nincs olyan biológiai szakasz az életünkben, ami ne tartogatna kihívásokat.”
Az emberi lét folyamatos változás. A változások érintik a testünket, a személyiségünket, a kapcsolatainkat… Tetszett, ahogy a barátságokról írt.
„Megtanultam mennyire felszabadító érzés kimondani, ha valami elfogadhatatlan számomra.”
Közvetlen stílusban, egy kis öniróniával írt a középkorú nők testi-lelki változásairól, és arról, hogy a hormonális változások hatással vannak a hangulatra, a testre, a komfortérzetre. Humorral és őszintén írt a női létről és az öregedésről. Megosztotta az olvasókkal a tapasztalatait.
„Amikor kimondod, mivel küzdesz, azzal lehetőséget adsz másoknak, akik hasonlót élnek át, hogy kapcsolódjanak, és egy közös térben létezzetek. Nagyon fontos, hogy az ember ne kérdőjelezze meg a saját élményeinek jogosságát, és ennek az az egyik módja, ha egy másik ember történetében magára ismer. Ez segít abban, hogy kevésbé érezzük magunkat egyedül.”
Nőként sok mindenen megyünk keresztül, és minden életszakasznak megvan a maga ereje, öröme.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése