Ana könyvajánlói - Julie Klassen: A klastrom árnyai

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Egy baljós szálloda

Rebecca Lane társalkodónő egy családi ügyben kénytelen hazatérni a szülőfalujába. Egy közeli, középkori apátságból átalakított szállodában éjszakázik, amely kísértetjárta hely hírében áll. Rebecca vállalja, hogy addig a szállóban marad, amíg el nem juttatja az öccse kéziratát az ugyancsak ott tartózkodó híres írónak.

Nem várt találkozások

Rebecca a szállodába érve több furcsaságot tapasztal: éjszaka többször is lát egy csuklyás alakot az egykori apátság kerengőjénél. Az átalakítások és a pompás berendezés ellenére az ősi kövek között mintha a múlt árnyai ólálkodnának – beleértve Rebecca saját múltját is. A hotelban összefut ugyanis Sir Frederickkel, aki egykor összetörte a szívét.

Egy rejtélyes gyilkosság

Amikor a híres írót holtan találják, Sir Frederick nyomozni kezd, és hamarosan rájön, hogy többen nehezteltek az íróra, köztük Miss Lane és az öccse is. Miközben Frederick a válaszokat keresi, a Rebecca iránt feltámadó érzelmei és az igazság kiderítésének kettős szorításában vergődik. Miss Lane ugyanis nyilvánvalóan rejteget valamit…”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2023

Fordította: Bánki Vera

Oldalszám: 384

ISBN: 9789634527077

Már a Híd a Temzén című regény olvasásakor feltűnt, ami ennél a regénynél is. Stílusát tekintve olyan, mintha Jane Austen és Agatha Christie történetmesélésének keveréke lenne. Szinte minden van benne: titkok, gyilkosság, nyomozás, illedelmes távolságtartás, gyengéd vonzalom, kedves évődés.

Szépen felépített történet, bár lassan indult és bontakozott ki. Julie Klassen remek karaktereket teremtett, érdekes helyszínnel, és cselekménnyel. A rejtély erős és cseles. A szerelmi szál bájos, és finoman kidolgozott. A szerelem időtlen, oltalmazó. Rebecca és Frederick kapcsolata elragadó. Élvezetes olvasmány.

Rebecca Lane több mint egyévi távollét után tért vissza Swanfordba. Aggódott a fivéréért. Lady Fitzhoward társalkodónőjeként utazgatott. Vágyott egy otthonra.

Sir Frederick Wilford mindig jóképű és kedves volt. Rebecca nagyon kedvelte, rajongott érte gyermekkorukban. A körülmények úgy hozták, hogy most ugyanott szálltak meg. Azt beszélték, hogy a szállodává alakított régi apátság szellemjárta hely. Frederick mindig vonzódott az értelmes, barna szemű lányhoz. Most, hogy újra találkoztak felfigyelt arra, hogy Rebecca nagyon szép nővé serdült. Arra gondolt, hogy a nő sokkal jobbat érdemel, mint egy nála tíz évvel idősebb, kiábrándult özvegyembert.

Az írónő nagyon szép költői képeket, leírásokat alkalmazott.

„Ön olyan számomra, mint a friss levegő, a napfény egy vihar után.”

Rebecca és Frederick vonzódtak egymáshoz. A férfi nagyon kedves és figyelmes volt a nővel. Rebecca egykor arról álmodozott, hogy Sir Frederick felesége lesz. Most is nagyon vonzódott hozzá, mégis úgy gondolta, hogy nem kockáztathatja meg, hogy a férfi újra összetörje a szívét.

Bevallom, azt nem értettem, hogy John miért küldte el a kéziratát egy olyan embernek, aki már egyszer ellopta az egyik történetét. Nem tűnt okos és logikus lépésnek. Sőt! Kifejezetten gyanús volt. Ambrose Oliver túlsúlyos, iszákos, önző, jellemtelen alak volt. Sok pénzzel tartozott veszélyes embereknek. Sokan megvetették. Nem is csodálkoztam azon, hogy valaki végzett vele. Természetesen nem voltak tanúk, nem voltak nyomok, a bizonyítékok is feltételezettek. Julie Klassen feladta a leckét. Mindenkinek a múltjából derültek ki sötét titkok. Az okos és jó megfigyelő Sir Frederick sokat gondolkodott, és igyekezett felgöngyölíteni az ügyet. Csak ő tudta igazán nyomon követni a szövevényes bűnesetet. Nagyon sok volt a gyanús személy. Több embernek volt rá oka, hogy bosszút álljon Mr. Oliver-en. Lebilincselőek a jellemrajzok, motivációk, a titkok.

A krimi szál érdekes és fordulatokban gazdag. Az írónő felvonultatott néhány különös szereplőt. Az nyilvánvaló volt, hogy a bő fekete ruhás, csuklyás alak hús-vér ember, és nem szellem. Több személynek volt rejtegetni valója, titka.

Frederick az apja halálakor megörökölte a bárói címet és a békebírói kötelezettséget. Tudta, hogy Rebecca titkol valamit, mégis védte a becsületét. Nehezére esett tartózkodóan és tárgyilagosan viselkednie vele. Rebecca csodálta Fredericket, és bűntudata volt azért, mert elhallgatott előle dolgokat. Nem is bírta sokáig a feszültséget, és mindent elmondott neki. A férfi továbbra is úgy érezte, hogy meg kell védenie őt. Tudta, hogy a nőnek nyomós okai vannak a titkolózásra.

A történetből nagyon szépen kiemelkedik a testvéri szeretet is. Rebecca még akkor is igyekezett megvédeni és támogatni az öccsét, Johnt amikor kétségessé vált a férfi ártatlansága. Frederick és az öccse, Thomas egyik percben összecsaptak, a másikban támogatták egymást.

Az írónő logikusan építette fel a nyomozást, és lassan bontotta ki a rejtély szálait. A gyilkos kilétére csak a regény végén derült fény. Nem akarom felmenteni az elkövetőt, de megértem.

"A gyilkosság néha talán jogosnak látszik, de attól még gyilkosság marad." (Agatha Christie)

Ez egy nagyon szomorú történet. Sajnáltam az elkövetőt, és néhány érintettet. Viszont az, hogy a szerelmesek végül egymásra találtak, és boldogok lettek mindenért kárpótolt.

Nem jöttem rá minden rejtélyre. Volt, ami számomra igazi meglepetés volt. Persze utólag könnyű átlátni az összefüggéseket. A lélektani ábrázolások szerintem nagyon jók. A befejezés kétségtelenül brilliáns és teljes meglepetés. Stílusosan megírt és szórakoztató regény.

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: Híd a Temzén

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Miután elkövet egy megalázó hibát a tárgyalóteremben, az ifjú jogász, Benjamin Booker elhatározza, hogy soha többé nem bízik egyetlen gyönyörű nőben sem. Amikor azonban a munkaadója megkéri, hogy hagyja el Londont, és egy régi barátjának a meggyilkolása ügyében nyomozzon a Temze egyik szigetén, Benjamin még nem sejti, milyen nehéz lesz betartani a fogadalmát. A bűntény fő gyanúsítottja ugyanis a gyönyörű Isabelle, aki viszont állítása szerint évek óta nem hagyta el a ködbe burkolózó, kies szigetet. De hihet-e neki Benjamin?

Isabelle csak a szigeten érzi magát biztonságban, de egy ideje az otthona mintha egyre inkább a börtönévé válna. Amikor a jóképű Mr. Booker közli, hogy a családi vagyon gondnoka gyilkosság áldozata lett, a nő mélységesen megdöbben a hír hallatán. Egy visszatérő álom kísérti ugyanis, amelyben az áldozat halálát látja maga előtt. Vagy talán nem is álom volt?

Vajon sikerül-e a két fiatalnak leküzdeni a gátlásaikat és a szívük szavára hallgatva, kéz a kézben megoldani a rejtélyes gyilkosságot?”

Kiadó: General Press

A mű eredeti címe: Julie Klassen:The Bridge to Belle Island

Kiadás éve: 2021

Fordította: Fügedi Tímea

Oldalszám: 363

ISBN: 978 963 452 453 3

A tenger nővérei című regény volt az első, amit olvastam az írónőtől. Az egy nagyon kellemes romantikus regény, amit imádtam. A Híd a Temzén más, ami nem baj. Csak nem számítottam ennyire összetett krimire, és kevésnek éreztem a romantikus szálat.

Ez a könyv inkább detektívregény, mint romantikus. Összetett, rejtélyes történet. Van benne manipuláció, gyilkosság, bosszú, titkok, gyász feldolgozása… Izgalmas és fordulatokban gazdag. Elég sok csavar van a történetben. Sodró lendületű, ezért gyorsan lehet haladni vele. Az írónő fokozatosan bontja ki a rejtély szálait. Ahogy haladunk az olvasással, a könyv közepe táján már szinte mindenki gyanússá válik, de a gyilkos kilétére csak a könyv végén derül fény. A cselekmény romantikus szála alapvetően kiszámítható, mégis tartogat meglepetést. Örültem volna, ha a romantikus és a krimi szál finom egyensúlyban van a regényben, de így is élvezhető volt. Részletesek a leírások. Szinte filmszerűen láttam magam előtt a történetet.

Benjamin Booker-t rászedte egy gyönyörű nő. A jogász hitt a nő ártatlanságában, és a per végkimenetelére tette fel a karrierjét, a hírnevét. Aznap, amikor Benjamin elvesztette a pert, meggyilkolták az ügyvédi iroda egyik alapító tagját, Percival Norrist. A férfi legközelebbi rokona, a hajadon Isabelle Wilder a Belle-szigeten lakott, a Wilder család berkshire-i birtokán. Évek óta nem járt Londonban. Percival Norrist sokan nem kedvelték. Ben és a főnöke, Robert Hardy észrevett néhány furcsaságok a halálával kapcsolatban, ami a rendőrség figyelmét elkerülte. Ben azzal próbálta ellensúlyozni a korábbi tévedését, hogy kideríti felelős-e Miss Wilder, vagy valamelyik családtagja a férfi haláláért. Miss Wilder-nek már csak az unokahúga, Rose volt. A családja többi tagját már elvesztette. Isabelle vonzó, kedves, gondoskodó, természetes nő, aki „híján van mindenféle tettetésnek”. Az emberek tisztelik és szeretik. Nekem úgy tűnt, hogy próbálják védelmezni a sziget úrnőjét. Az a véleményem, hogy nagyon szép volt, ahogy törődtek egymással.

Isabelle és Ben párbeszédeiből az olvasó megismerheti a család és a hely történetét. Ben hamar megkedvelte a nőt és nagyon vonzódott hozzá, viszont a legutóbbi ügyfelével történt eset után gyanakvóvá és óvatossá vált. Isabelle rendkívül jóképűnek tartotta Bent. Szerette, ahogy élcelődtek egymással.

Ben és az apja között rossz volt a kapcsolat. Nekem úgy tűnt, hogy Ben korábban nem is igazán adott esélyt az apjának a kapcsolat helyrehozására.

„Mindnyájan követtünk már el hibákat. A jellemünkről azonban az árulkodik igazán, hogyan járunk el az ilyen helyzetekben. A legjobb, amit tehetünk, hogy tanulunk belőlük, helyrehozzuk a kárt, ha lehetséges, és a jövőben jobban viselkedünk.”

Ahogy bonyolódtak a dolgok, és kiderültek az összefüggések, Ben lassan rájött, hogy hisz a nőnek, és remélte, hogy nem fogja megbánni a bizalmát. Egyre többet töprengett, és egyre érettebbé vált. Sok dolgot tisztábban látott, és rájött, hogy bocsánatot kell kérnie az apjától. Örültem, hogy végül Ben és az apja higgadtan megbeszélték a dolgokat, kibékültek.

Tetszett, hogy Isabelle apjának a végrendeletével kapcsolatban egy könyv vezette nyomra Bent, amit egy fiatal fiú ajánlott neki.

Igazából nem volt mellbevágó meglepetés, amikor rájöttem ki áll az egész ügy hátterében, mert végig gyanús volt az a férfi (is). Szerintem más olvasó is biztos sejtette, hogy valami nem stimmel vele.

A szövevényes történet jól végződött. Kibogozták az összekuszálódott szálakat. Isabelle és Ben együtt dolgoztak, megtanultak bízni egymásban, megismerték egymást, szembenéztek a veszéllyel és túlélték a megpróbáltatásokat.

Nagyon aranyosan fejeződött be a történet, betekintést nyújtva Isabelle és Ben szeretetteljes jövőjébe. Összességében tetszett. Vannak benne aranyos kutyák, a helyszín (a Belle-sziget) nagyon szépnek és hangulatosnak tűnik, a cselekmény folyamatos, az írónő pedig mindig előrukkol valami új információval, ami nem hagyja szunnyadni az olvasó kíváncsiságát.

Ana könyvajánlói - Julie Klassen: A tenger nővérei ( Devonshire partjainál 1.)

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Mivel az apjuk halála után nehéz anyagi helyzetbe kerültek, Sarah Summer rábeszéli a húgait, hogy nyissák meg a tengerparti otthonukat az utazók előtt, hogy az így szerzett bevételből gondoskodhassanak a beteges édesanyjukról. Emily és Georgiana ráállnak az ötletre, Viola azonban, aki egy heg miatt idegenek társaságában fátylat visel, a lehető legkevesebb időt szeretné a vendégek között tölteni.

Azért, hogy megtarthassák az otthonukat, a nővérek belevágnak az új vállalkozásba. A várt idős, a tengerpartra gyógyulni érkező látogatók helyett azonban vonzó, partiképes urak jelentkeznek be hozzájuk. Sarah a titokzatos skót özvegyember iránti egyre növekvő vonzalma és a családja felé érzett kötelességtudat között őrlődik. Violát pedig egy új ismeretség arra készteti, hogy arca gyűlölt hibája mellett mélyen elrejtett fájdalmait is megmutassa. Aki pedig egyszer kilépett a fényre, többé már nem élhet bezárkózva.”

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2026

A mű eredeti címe: The Sisters of Sea View

Fordította: Felszeghy Ildikó

Oldalszám: 461

ISBN: 978 615 104 116 1

Egy kedves barátnőmtől kaptam ezt a regényt, aki tudta, hogy felkeltette az érdeklődésem. Ritkán olvasok történelmi romantikus regényt, most viszont úgy éreztem, hogy ez tetszeni fog. Ez az első könyv, amit elolvastam az írónő eddig magyarul megjelent művei közül. Nem tudom, hogy a többi könyve milyen, azt kijelenthetem, hogy ez szórakoztató. Érdekes történet, tele érzelmekkel. Könnyed, romantikus, szerethető. A Devonshire partjainál sorozat első kötete.

Szépek és részletesek a tájleírások. A történet más regényekből ismert helyekre vezet. Elegáns, kedves és szórakoztató történet erős női karakterekkel. Számos érdekes szereplő bukkan fel benne. Az írónő részletgazdagon mutatta be a helyszínt és a szereplőket. Érzelmileg és vizuálisan is könnyű látni és átélni a cselekményt. Annyira gazdagok a leírások, hogy szinte filmszerűen elevenedik meg a történet. Érdemes volt megismerni a testvéreket, a környékükön élőket, és a vendégeket. Olvasás közben kíváncsian vártam, hogy milyen sorsot szánt a szerző a hőseinek. Látszik, hogy az írónő Jane Austen nagy rajongója. Julie Klassen írásstílusa emlékezetet Jane Austen műveire. Az ő tiszteletére tett utalásokat a szövegbe az Emma című könyvéből, valamint a Büszkeség és balítéletből.

Az idézetek, amik a fejezetek elején vannak, jól kiegészítik azt, amiről olvasunk. Úgy gondolom, hogy nagyon érdekesek voltak a régens kori szokások, játékok. A szerelmi szál kiszámítható volt, és lassan bontakozott ki.

Sarah Summers és testvérei (az ikrek: Viola és Emily, meg Georgiana, aki tizenöt éves) nagyon különböznek egymástól. Az apjuk meghalt, és nekik anyagi gondjaik támadtak. Az egyik lehetőségük az volt, hogy kiadnak néhány szobát az otthonukban, a Fényes Kilátásban. A szállásadás társadalmilag elfogadott, ideális üzleti lehetőség volt. A Summers testvéreknek volt egy idősebb nővérük is, Claire, aki korábban elment otthonról Skóciába. Még csak nem is írt nekik azóta. Ez a szál kissé titokzatos volt.

Jelentős szál a két nővér, Sarah és Viola története.

Viola visszavonultan él. Ennek fő oka a sebhelye. Ajakhasadékkal született, amit a köznyelvben nyúlszájnak neveznek. Fátylas kalapokat, főkötőket hordott (legalábbis a történet kezdetén), hogy eltakarja az arcát. Komoly lelki sebeket hagyott benne a sok gúnyolódás, csúfolódás, ami gyerekkorában érte. Szegény lány sokat szenvedett az orvosi beavatkozások miatt is. Hogy ő is besegítsen a családjának felolvasó lett. Az első, akinek felolvasott, a fiatal Hutton őrnagy volt, aki megsebesült Indiában.

A cselekménynek az a szála (is) sokat elárul Viola kedves és önzetlen jelleméről, amiben barátságot köt egy idős asszonnyal a szegényházban.

„Éveken át küzdöttem a hitemmel és a sorsommal – ismerte be. – Aztán eldöntöttem, hogy mindenért hálát adok, és akkor is ragaszkodom a boldogsághoz, ha az mindenáron el akar hagyni engem.” (Mrs. Denby mondta Violának)

Emily kedves, humoros és sebezhető nő. Nagyon szereti a könyveket, és szívesen jár könyvtárba. A szobája is tele van könyvekkel, aminek Mr. Stanley – akié átmenetileg lett a szoba – rendkívül örült. Ezzel felkeltette Emily érdeklődését.

„Egyik leányának ballépése hátrányosan fogja befolyásolni a többiek sorsát.” (Jane Austen: Büszkeség és balítélet)

Claire ballépése – ha a többiek életére nem is – Emily életére biztosan hatással volt. Elvesztette az esélyeit egy bizonyos fiatalemberrel. Néha úgy tűnt, hogy minden jó tulajdonsága ellenére nincs szerencséje a férfiakkal.

Szerintem aranyos volt, ahogy Sarah és Mr. Henshall kerülgették egymást, finoman flörtöltek egymással. Sarah nagyon kötelességtudó és elkötelezett a családja összetartásával kapcsolatban, és lelkiismeretesen végzi a feladatait. Szereti úgy érezni, hogy szükség van rá. Nem merte biztatni Callum Henshallt, mert azt gondolta, hogy nem hagyhatja hátra a feladatait, nem utazhat el vele Skóciába. Pedig nagyon kedvelte a férfit, vonzódott hozzá. Callum kitartóan udvarolt neki.

Viola és Jack Hutton őrnagy csipkelődő párbeszédei is kedvemre voltak. Viola hamar kötődni kezdett a Hutton családhoz. Az a véleményem, hogy nagyon szimpatikus emberek. Drukkoltam nekik. Nagyon tetszett, ahogy alakult Viola és Jack kapcsolata. Szívesen olvastam volna róluk többet is.

Szívmelengető volt az emberek összefogása az árvíz idején.

„Egy ember önmagában nem sokra képes. De közösen… Maradandó szépséget tudunk létrehozni”

Összességében tetszett ez a regény, bár volt néhány elírás benne. Sarah kapcsolata nem teljesedett be, habár az utolsó fejezetekből már sejthető, hogy nem zárult le. Viola és Jack összekötötték az életüket, és így megkaptuk az első kötet boldog befejezését. Szerencsére a kötet önmagában is olvasható.

Úgy gondolom, hogy ezzel a regénnyel az írónő megmutatta írói tehetségét, történetmesélési zsenialitását. Ez a könyv gyönyörű élményt nyújt a romantikus regények kedvelőinek. Remélem, hogy a regény folytatása példás gyorsasággal kerül majd a hazai olvasókhoz.