Jodi Picoult: A tizedik kör

„A ​lányod azt állítja: megerőszakolták. 

Csakhogy a fiú, akit vádol: a saját szerelme. 

MIT TESZEL?

Daniel Stone egyedüli fehér gyerekként nőtt fel egy amerikai eszkimó faluban, ahol anyja tanítónőként dolgozott, míg őt kiközösítették és gúnyolták. Nem hagyta magát: rosszabb lett minden rosszfiúnál, ivott, lopott és rabolt, amíg ki nem szabadult Alaszka vadonjából, hogy kövesse művészi ambícióit, beleszeretett egy lányba és családot alapított.
Tizenöt évvel később Daniel sikeres képregényrajzoló. Felesége Dante Isteni színjátékát tanítja a helyi egyetemen; lánya, Trixie pedig a szeme fénye. 

Trixie nem tud apja sötét múltjáról – egészen addig, amíg egy randi rémálomba nem torkollik, és Daniel újra azon kapja magát, hogy meg kell küzdenie az indulattal, ami talán nemcsak őt emészti fel, de egész családját és a jövőjét is. 

Jodi Picoult ebben a regényében erősebb hangot üt meg, mint valaha. Vajon elég-e az apa és lánya közötti elszakíthatatlan kötelék ahhoz, hogy a múlt hibáit végre elengedjük?”

Kiadó: Athenaeum

Megjelenés ideje: 2018.04.16.

Fordította: Babits Péter

Fordítás alapjául szolgáló mű: Jodi Picoult: The Tenth Circle

Illusztrációk: Dustin Weaver

ISBN: 978-963-293-752-6

Oldalszám: 400

A szerzőről:

Jodi Lynn Picoult amerikai írónő, a Long Island-i Nesconsetben született és nevelkedett. A Prinston egyetemre járt, ahol írást tanult. Rengeteg mindenbe belekezdett, és ezeknek többnyire közük volt az irodalomhoz. Szövegkönyveket szerkesztett, nyolcadikosoknak tartott irodalom órákat, mesterszintű tanári diplomát szerzett, de dolgozott a Wall Streeten is.

Tim Van Leerhez ment feleségül, három gyermekük született.

Picoult három gyermekével, férjével és három spánieljével New Hampshire-ben él. Műveiről és róla bővebben a honlapján olvashattok, a www.jodipicoult.com címen.

1992-ben jelent meg első könyve, ám első nagyobb sikerét a Nővérem húga című könyvének köszönheti, ami 2004-ben jelent meg. Könyveivel gyakran volt a bestsellerlisták élén, és hatalmas olvasótábora lett.

Azért, hogy könyvei sikeresek legyenek, rengeteg mindent kipróbált már. Például egy hétig együtt élt egy amish családdal és megtanult tehenet fejni, vagy épp Alaszkába utazott és végigszurkolt egy kutyaszánhúzó versenyt, illetve a Sorsfordítók (The Pact) című könyve miatt bevonult egy napra a börtönbe.

Eddig ötven regényt és huszonhárom novellát tudhat magáénak, amiből már elég sok megjelent hazánkban is szerencsére.

A könyvről:

A könyv egy előszóval nyit, ami visszarepít minket a régmúltba, amikor még csak négy éves volt Trixie. Szerettem ezt a részt a könyvből, mert megmutatja, hogy milyen volt akkoriban Daniel (apa), illetve milyen volt a kapcsolatuk egymással. 

Főszereplőnk, Trixie első osztályos gimnazista, akinek a gondolatai csak Jason körül forognak, miközben azt sem tudja, hogy ő maga kicsoda. Összezavarodott tini, aki másra sem vágyik, mint hogy szeressék. Szülei, Daniel és Laura látszólag problémamentes házasságban élnek, ám ez csak látszat. Egyikőjük sem boldog, a család kezd szétszakadni. Daniel, akárcsak egy partra vetett hal, kapálózik azért, hogy a felesége és szeretett kislánya visszataláljanak hozzá, ugyanakkor Laura már belevágott valami másba, aminél már az elején érzi az olvasó, hogy nem lesz jó vége.

Jodi Picoult most is erőteljesen belemélyed a témába, és keményen megragadva az olvasót magával vonszolja egészen a történet végéig.

A karakterek összetettek, az információkat folyamatosan kapjuk a történet és a cselekményvezetés során. Bár érzed olvasás közben, hogy valami nem kerek, és mintha túl egyszerű lenne a történet, rájössz, igaz az, hogy néha az egyszerű a bonyolult.

A szerző tökéletesen ábrázolja, mennyit változott a világ pár röpke év alatt, mennyi veszély fenyeget egy tizenévest, vagy épp milyen dolgok vezethetnek oda, hogy rossz irányba induljon egy tini élete. Hogyan dolgozza fel egy tizennégy éves (bár szerintem ez kortól független), hogy nemi erőszak áldozata lett? Vajon tényleg erőszak volt? Mi vezetett idáig?

Hogyan dolgozza fel a szülő, hogy a még nemrégiben totyogó kislánya serdülővé vált, és máris ekkora trauma érte? Mennyit bír el egy ember? Mikor lesz vége a végtelennek tűnő fájdalomnak, megaláztatásnak és dühnek? Mi történik, ha az emlékek hiánya miatt szörnyűségek sorozata veszi kezdetét? Megállítható-e egy újabb tragédia?  Ki a hibás a történtekért? Megelőzhető lett volna a tragédia? Mi lett volna, ha…?

 

Ezernyi kérdés felmerül az emberben olvasás közben, amikre többségben meg is kapod a választ, mire a történet végére érsz. Ám ezzel még nincs vége. A könyv elolvasása után még sokáig motoszkál benned a gondolat, mert ez a könyv annyira élethű, annyira aktuális, annyira igaz lehetne, hogy az már fáj.

A történetet körüllengi egyfajta búskomorság, fájdalommal, tehetetlenséggel és dühvel elegyítve.

Pontozás: 10/9 

Indoklás: maradt a történetnek egy bizonyos függővége, amire ugyan magától is rájön az olvasó, én mégis hiányoltam. 

Gregus Gábor: Újabb elmezavar (Elmezavar trilógia 2.)

„Az átlagos férfi tovább keresi a kiutat abból a különös világból, melybe belecsöppent. Amint újra tudatára ébred, rájön, hogy hosszú ideje aludta álmát, és hogy mindeközben sok minden megváltozott. Régi baráti szétszéledtek, a hatalom új kezekbe került. Ahogyan ő, úgy tér vissza a végleg legyőzöttnek hitt Ménrót és Villő, és ha ez nem lenne elég, egy harmadik nagy erejű vetélytárs, Radakund is feltűnik a színen. Az első kötethez hasonlóan a sötét mese most is cselszövésekről, véres csatákról, bűbájról és szerelemről szól. A háború tovább folytatódik, a tét pedig még mindig nem más, mint a józan ész. CSAK FELNŐTTEKNEK!”

Kiadta: Underground kiadó

Kiadás éve: 2013

A szerzőről: 

Gregus Gábor Budapesten született, s jelenleg is ott él. Elmondása szerint egyike azoknak az íróknak, akik hobbiból vetik papírra azt, ami kijön a fejükből. Másfél évvel ezelőtt keresett meg, hogy véleményezném-e az első regényét, melyre örömmel mondtam igent, tekintve hogy fantasy műfajú, amit nagyon szeretek, ráadásul szívesen ismerkedem magyar szerzők műveivel.

A napokban megkértem, hogy amennyiben lehetséges, pár sorban mutassa be magát, melynek eleget is tett. Ezt ezúton is köszönöm. 

A szerző így mutatta be önmagát: 

„A budapesti születésű Gregus Gábor életútja egy kissé kanyargós. Gyerekkorában a "mi leszel, ha nagy leszel" kérdésre rávágta, hogy filmrendező. Alsóbb osztályokban rajzolásban jeleskedett, még versenyekre is küldték, ám később az irodalom szeretete hatalmasodott el rajta. "Természetes" volt hát, hogy elektrotechnikai középiskolába menjen, utána pedig programozó képzésre. Annak végével, újabb kanyarral a Károli Gáspár Egyetem magyar szakán találta magát. Talán nem meglepő, hogy mindezek után szoftvertesztelőként foglalatoskodik, miközben hobbiból néha ír egy-egy regényt. Ezekben különös, vad világokban kalandozik, ahol szép, csúnya, helyenként varázslatos, olykor sokkoló dolgok egyaránt megesnek.”

A könyvről: 

Az Elmezavar trilógia második kötetét tarthatja kezében az olvasó, melynek műfaja fantasy. Az első kötetben megismerhettük a főszereplőt, Dománt, megtudhattuk hogyan indult el élete legnagyobb kalandjára. Függővéggel zárult, ami nem meglepő, ha azt nézzük, hogy a történet egy trilógia első kötete. Számomra az első kötet élvezhető volt, bár kissé hiányos. Tetszett, hogy sokszínű volt és a történet folyamán megfigyelhető bizonyos jellemfejlődés. Összetett karaktereket kreált a szerző, érdekes helyszínekkel és cselekményekkel.

Erről a kötetről is elmondható, hogy a történet ötletes, alkalmanként bizarr és kicsit különc, néhol vicces (legalábbis nekem akadtak olyan jelenetek) és mindenképpen elgondolkodtató. A szereplők jellemfejlődése most is megfigyelhető, és a szerző mindvégig odafigyelt, hogy fenntartsa az olvasó érdeklődését. Helyszín és karakterábrázolása tetszetős, könnyen vizualizálhatja az olvasó. 

Amivel még most sem vagyok kibékülve, az a borító. Sajnálom, de ha ez alapján választanék könyvet, bizony ott maradna a polcon. Nem feltétlenül ilyen figyelemfelkeltésre vágyik az ember. (A harmadik kötet borítója jobban tetszik, mint az előző kettőé.)

Valamint számomra néha már túl abszurd és morbid volt egy-egy jelenet. Olyan, mintha kicsit „túltolta volna” a fantasy szálat a szerző. Igaz a mondás, hogy a kevesebb néha több. Ne akarjunk egyszerre túl nagy falatot letolni az olvasó torkán, mert az bizony fennakad. 

Az első kötethez képest már észlelhető volt, hogy az író tudatosan igyekszik beiktatni bizonyos hatásszünetet, amikor nincs lényegesebb esemény, hogy az olvasó ne érezze azt, hogy már túl sok. Ennek nagyon örültem, mert érezhető, hogy a szerző nem csak kiírja magából a történetet, de figyel a leendő olvasókra is. Ez mindenképpen pozitív. 

Domán az a karakter, akit már az előző kötetben sem tudtam, hogy hova tegyek. Eleinte nagyon nem kedveltem, aztán az első kötet végére már kezdtem szimpatizálni vele, de most megint nagyon ellenszenves volt. Ellenben a mellékszereplők közül sokakat megkedveltem, így inkább arra voltam kíváncsi olvasás közben, hogy velük mi lesz. Talán inkább közülük kellene főszereplőt kinevezni. 

A könyv utolsó harmada kötött le a legjobban. A Szada elnevezésű fejezetnél éreztem azt, hogy ott igazán magára talált a szerző. Izgalmas volt, érdekes, ráadásul visszatértek olyan mellékszereplők, akiket nagyon kedveltem. 

Azt meg kell hagyni, hogy a szerző a maga stílusában egyedit alkotott. Magyar szerző, fantasy műfaj, nem mindennapi téma és érdekes elgondolás. Az, hogy a kivitelezésben még nem tökéletes… talán nem is kell annak lennie. Érezhetően fejlődött a főszereplő, a cselekményvezetés és a szerző is írás közben. Számomra még mindig van egy kis hiányérzet és elvárás a történettel kapcsolatban, de úgy gondolom a szerző bizonyította, képes a fejlődésre, csiszolódásra. 

Pontozás: 10/8

Lana Millan: Raziel

- Egy angyal az élet küszöbén -

„Ismered a viccet, amiben a bukott angyal, a KitKat-mániás démon és egy hősszerelmes bolti eladó a Tudás Könyvének keresésére indul? Nem? Nem csoda, hiszen ez nem vicc. Raziel a Tudás Könyvének őrzője, a legfelsőbb misztériumok és titkok angyala. Vagyis csak volt. Valami történt. Lélegzik és ver a szíve, miközben Nevada tűzforró sziklái között kinyitja a szemét. Emberré vált. Lehetne még ennél is rosszabb a helyzete? Lehet, és lesz is. Amikor eltűnik a Tudás Könyve üzletet ajánlanak neki: ha segít megtalálni, visszakaphatja a szárnyát. Segítőként egy pimasz démont varrnak a nyakába, hogy aztán együtt vágjanak neki Amerika vadregényes tájainak. Kalandos útjuk során Raziel felfedezi magában az elszánt harcost, a féltő barátot, és az esendő embert. Lana Millan második regénye egy izgalmas mese, ami akár igaz is lehetne.”

Kiadó: Athenaeum

Megjelenés dátuma: 2018. 03. 26. 

ISBN: 978-963-293-672-7

Kötés: füles, kartonált

Oldal: 300
Itt olvashatsz bele: 
https://mindennapkonyv.hu/mindennapi/beleolvaso/bennem-is-lakozik-egy-adag-gonosz-reszlet-lana-millan-raziel-cimu-konyvebol

A könyvet megrendelhetitek itt 20% kedvezménnyel, ha lementek a bejegyzés aljára:

https://mindennapkonyv.hu/szerintetek/ajanlo/lana-millan-raziel-egy-angyal-az-elet-kuszoben-

Mit tudhatunk a szerzőről?

„Lana Millan nem hisz az írói önéletrajzokban, ahogyan a véletlenekben sem, viszont elég jó meggyes csokitortát süt. Trónok Harca rajongó, de a Gyűrűk Urát is szereti, a kedvence Gollum.

Rendszeresen fogyókúrázik, amit csak az étkezések idejére függeszt fel. Megfelelő szerszámok híján egyszer kenőkések segítségével cserélt ki egy kerékpárbelsőt, miközben a YouTube-on az oktatóvideót nézte. Régen szerette a gumicukrot, de aztán olvasta valahol, hogy miből készül, így leszokott róla. Van egy szívecskés doboza, ha valamit nagyon szeretne, papírra veti és a dobozba teszi, mert azt hiszi, hogy akkor valóra válik.”

Forrás: http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/index.php?action=szerzo&id=354

2015-ben, első regényének megjelenésekor volt szerencsém interjút készíteni az írónővel, amit most meg is mutatok nektek. Igaz, főképp az előző könyvhöz kapcsolódtak a kérdések, ám megtudhatjátok belőle azt is, hogy honnan az írói neve, illetve pár apróságot az írással kapcsolatban. 

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2015/10/interju-lana-millan-ironovel.html

A történet már az első fejezetnél mosolycsalogató és elgondolkodtató egyben, s ez jellemző egészen a könyv legvégéig. Tetszik ez a kettősség, mert egy pillanatra sem hagyja a figyelmet lankadni, szórakoztat és gondolatokat ébreszt.

Nagyon igaz, amit a könyv elején írt a szerző az emberek milyenségéről. Néha én is úgy érzem, mint Uriel és Raziel. Az emberek technikai fejlődése túl gyors, némely találmány túl korai. Ráadásul sokan nem is arra használják, amire a feltalálója tervezte.

Raziel karakterét már az első pillanatban megszerettem. Annyira esetlen volt az emberi testben, hogy az már aranyos. Egyszerre sajnáltam és szórakoztatott. A gondolatait néha a magaménak éreztem, és sűrűn egyet is értettem vele.

„Eleinte a járással is akadtak problémáim, és bár javult a helyzet, néhányszor még most is elvétem a lépést vagy nekimegyek a csukott ajtónak.” <- Ennél a mondatnál hangosan megjegyeztem, hogy ne aggódj, harminc éve élek ebben a testben, és még velem is előfordul. Aztán persze jót nevettem azon, hogy magamban beszélek. Szerintem akár ez is felkerülhetne arra a listára, amit Raziel fejben vezetett.

Szerettem, hogy a fantasy szálon kívül erős mondanivalóval is rendelkezik a történet. Megmutatja, milyen esendőek is az emberek, s hogy a mi fajtánknak semmi sem elég. Mindig többre és többre vágyunk, birtokolni és uralkodni akarunk, és sosem vesszük észre, hogy mikor elég.

A karakterek összetettek és szerethetőek voltak, egyszerre angyali, démoni és esendően emberi.

Hihetetlenül azonosulni tudtam Raziel karakterével, és imádtam Beladert, mint főszereplőt. Mindig akadt valami, ami miatt civakodhattak, én meg nevethettem. Minél többet olvastam róluk, annál közelebb éreztem magam mindkettőjükhöz. Határozottan megértettem Belader tetteit, bár volt amivel én sem értettem egyet. 

„– Kedvelsz? Ez mégis mit jelent? – nyögöm ki végül.

– Kedvellek. Ez azt jelenti, hogy a kezdeti tízből tíz helyett csak hétszer szeretném kitekerni a nyakad. Ebből egyszer most. – A hajamba túr. – Mondták már, hogy gyönyörű vagy dühösen?

– Ez nagyon nem jó – húzom el a fejem. – Ezt nem lehet.

– Ugyan, miért ne lehetne?”

Ilyen és ehhez hasonló párbeszédek tarkítják a történetet. Tetszik, hogy rejtve nem csak egy szálon fut a cselekmény, ott van mélyebben valami más is, ám a szerző nem akarja ledugni a torkunkon, kis adagokban juttatja el hozzánk, s hívja fel a figyelmet arra, hogy nem minden az, aminek látszik.

A huszonhetedik fejezet végén nagyon haragudtam az írónőre. Alaposan megbőgetett, amire már rég volt példa. Arra gondoltam, hogy ez nagyon nem fair pont most. Az események olyan irányt vettek, amire bár valamennyire felkészültem, igazán nem számíthattam. Főleg nem ilyen formán. Nem tudtam, hogy merjem-e tovább olvasni a könyvet, bár mindvégig reméltem, hogy a történet pozitív véggel zárul. 

Aztán újabb meglepetés ért. Elfogytak a lapok. Most ez komoly? Hogy lehet ilyen vége? Azonnal akarom a folytatást!

Imádtam minden egyes sorát, de kegyetlenség a függővég. Nem lehet így vége. Ezúton kérem a szerzőt, hogy ha lehetséges, nagyon gyorsan készítse el a folytatást, mert hatalmas lyuk tátong az oldalamon a kíváncsiságtól, ráadásul szomjazom a happy end-re.

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

Pontozás: 10/10

Hillary Jordan: Mudbound – Sárfészek

Fülszöveg: 1946-ot írunk. A nagyvárosból jött Laura McAllan vidéken, egy Mississippi deltavidékén fekvő farmon, egy számára idegen és rémisztő helyen kényszerül felnevelni gyermekeit. A megélhetésért folytatott küzdelem közepette két fiatal férfi tér haza a háborúból, hogy felvegye régi élete fonalát. Laura sógora, Jamie McAllan minden, ami a testvére nem: elbűvölő, jóképű és elveszett, a múlt emlékei közt bolyong. Ronsel Jackson, a McAllan farmon élő fekete bérlők legidősebb fia, kitüntetett háborús hős, ám hiába védte halált megvető bátorsággal a hazáját, a faji szegregáció korában nem veszik emberszámba. Az egykori fegyvertársak valószínűtlen barátsága óhatatlanul is végzetes változásokat hoz: olyan eseményeket idéz elő, amelyek úgy sodornak el emberi életeket, mint a hömpölygő folyó a hidakat a Deltavidéken.

Az elfojtott düh, a felszín alatt gomolygó előítéletek sokasága egyetlen éjszakán robban ki, amely után már senki nem lehet ugyanaz, mint addig… 

Az érintett családok férfi- és nőtagjai mind a saját szemszögükből idézik fel a történteket, hogy miközben a dráma főszereplőivé lépnek elő, betekintést engedjenek mindennapi életükbe és indítékaikba. Ahogyan azt Barbara Kingsolver írta Hillary Jordanről: „Karakterei egyenesen az 1940-es évek Mississippijéből lépnek át agyunknak abba a régiójába, ahol az együttérzés, a harag és a szeretet egymás mellett lakik. Máig velem vannak.”

Kiadó: Athenaeum

Megjelent: 2018. február 27.

Fordította: Babits Péter

Fordítás alapjául szolgáló mű: Hillary Jordan: Mudbound

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-293-762-5

 

Hillary Jordan

A szerzőről: „Hillary Jordan Texasban és Oklahomában nőtt fel. Angol irodalomból és politológiából szerzett diplomát a Wellesley Főiskolán, majd tizenöt éven át hirdetésekhez írt szövegeket, mielőtt belevágott a regényírásba. A Columbia Egyetemen tanult kreatív írást. Első regénye, a Mudbound – Sárfészek 2006-ban elnyerte a legjobb irodalmi műnek járó Bellwether-díjat, amit kétévente adományoznak a társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozó első regényeknek, emellett a New Atlantic Independent Booksellers Association 2008-ban ezt a könyvet választotta az év irodalmi művének. 2017-ben Dee Rees rendezett belőle sokszorosan díjnyertes filmet. Jordan novellái számos irodalmi lapban megjelennek, köztük a StoryQuarterlyben és a Carolina Quarterlyben. Hillary New York Államban, Tivoliban él.” /Forrás: a könyv 319. oldala/

 

Ronsel és Jamie

Tetszett, hogy több nézőpontból ismerhettem meg a történetet, s ezáltal nagyobb betekintést nyertem a szereplők életébe.

Az olvasó jól felépített cselekményrendszert kap, kiforrott karakterekkel, érzelmi hullámvasutazással. Akár egy csettintésre megváltozhatnak az érzéseid olvasás közben, egyik pillanatban még szórakoztatónak találsz egy jelenetet, a következőben meg már vöröslik a fejed a dühtől, és legszívesebben kiáltanál egy nagyot az igazságtalanságok miatt. Hiába tudom, hogy ez „csak egy könyv”, mégis sokszor azon kaptam magam, hogy mérhetetlenül dühös vagyok az emberekre, vagy épp a tehetetlenség kínzó érzése uralkodik el rajtam.

A szerző egy olyan korba kalauzol el minket, ahol még napi szinten jelen volt a faji előítélet, a hátrányos megkülönböztetés. Nem azt nézték, hogy mit tett az ember, hanem hogy milyen a bőrszíne, származása. Egy haszonállat élete többet jelentett, mint egy színes bőrű emberé. Ugyanakkor Hillary Jordan azt is megmutatja, hogy mennyire más lehet a fogadtatás egy új helyen. Ronsel szemszöge számomra nagyon érdekes és tanulságos volt.

A szerző korhű ábrázolása segít, hogy visszarepüljünk a második világháború időszakába, illetve az azt követő évekbe. Érdekes eseményeknek vagyunk tanúi, s a legtöbb kivált belőlünk bizonyos érzéseket. Nagyon kedveltem Ronsel karakterét, az édesanyjáét, Florence-ét, Jamie-ét, a gyerekekét és kövezettek meg, de Lauráét is. Henry-vel kapcsolatban sok dologgal nem értettem egyet, elég sűrűn ellenszenves volt, nem tudtam megkedvelni, bár összességében talán nem mondanám rossz embernek. Papit viszont egyenesen utáltam, sok Greenville-i emberrel együtt. Úgy gondolom, azt kapta az élettől, ami kijárt neki.

A film plakátja

Hihetetlen haragot éreztem amiatt a gyűlölet miatt, ami a Jackson család felé irányult. Számomra ők voltak a kedvelhető karakterek, s egyáltalán nem érdekelt a bőrszínűk.

Mindenképpen elgondolkodtató és érdekes olvasmány, ami egyúttal a szerző nagyszerű bemutatkozása a magyar olvasóközönség előtt.

Pontozás: 10/10

A ​regény alapján készült, 4 Oscar-díjra jelölt film a Netflix műsorán.

Képek forrása: pinterest, www.hillaryjordan.com

Eredményhirdetés

Szép vasárnap délutánt kívánok mindenkinek! 

Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki évek óta velem tart a blogon, illetve a blog facebook-os oldalán, és hogy most is velem tartott ebben a kis rejtvényes játékban. Remélem legalább annyira élveztétek a megfejtését, mint amennyire én az összeállítását. 

A rejtvény kitöltve így néz ki: 

Azoknak a megfejtését fogadtam el, akik megírták nekem, hogy a középső, vastagított sávban mi volt a megoldás: Minden Nap Könyv

Illetve a "hol és milyen formában található meg a blogon" kérdésre azt a megoldást küldték, hogy: a jobb oldali sávban kép/banner formájában, vagy a jobb oldalon a bemutatkozás alatt hivatkozásként/képként/bannerként stb. 

Több megfogalmazás is született, én nem kekeckedtem, elfogadtam bármelyik fentebb található megoldást. A lényeg az volt, hogy mindkét kérdésre érkezzen válasz, ám ez sok esetben sajnos nem történt meg. Sokan csak felületesen olvasták el a kérdést, megírták az első helyes választ, de a hol és milyen formában kérdésre már nem küldtek megfejtést. Az ő megoldásukat sajnos emiatt nem tudtam elfogadni, ám még így is rengeteg helyes megfejtés érkezett, aminek nagyon örültem. 

Hogy miért épp a "Minden nap könyv" volt a rejtvény megoldása? 

Úgy gondoltam, összekötöm a kellemeset a hasznossal, és játékos módon ismertetlek meg titeket a fent nevezett oldallal. Örömmel olvastam több üzenetben is, hogy ötletesnek találtátok a megoldást, és hogy azóta nézelődtök az oldalon, mert pont ez volt a célom.

A honlap viszonylag friss, hiszen csak alig három hónapja üzemel, ám már így is rengeteg tartalommal találkozhattok rajta, ha böngészgettek. 

A fejlesztőknek köszönhetően átlátható menürendszerrel találkozhattok, ha felléptek az oldalra, és tényleg mindennel találkozhattok, ami könyvvel kapcsolatos. 

Van hírek menü, ami alatt többek között megtalálhatjátok a friss híreket illetve a programajánlókat is. 

A mindennapi fülecske alatt olyan nagyszerű almenükkel találkozhattok, mint a beleolvasó, a gyerekekkel kapcsolatos cikkek, vagy épp az egyik kedvencem, az "Aki író akar lenni" almenü, ahol többek között olyan szerzők mesélnek az íróvá válás folyamatáról, mint Bíró Szabolcs, vagy Nicholas Sparks. 

Az interjú fül alatt találhattok cikkeket, videókat, beharangozókat, melyek sok érdekes információt tartalmaznak. Számomra például érdekes volt olvasni az "A könyves polca" almenü alatt található írásokat. 

A Szerintetek menü alatt találhattok könyvajánlókat, a bővebben almenü alatt hosszabb terjedelmű könyvvéleményezést, ajánlást, illetve videós ajánlásokat bizonyos könyvekhez. Ez az a menü, melyben több blogger társammal aktívan közreműködünk. Itt is megtalálhatjátok könyvajánlóinkat, véleményezéseinket, s nem utolsó sorban a bejegyzések végén akár meg is vásárolhatjátok a könyveket. 

Ezen kívül van lehetőség a Minden könyv fülre kattintva a könyvek között keresni cím, leírás, szerző, kiadó vagy dátum alapján, illetve a Minden szerző fül alatt a szerzők között is válogathattok. 

Szívből remélem, hogy kedvet kaptok majd az oldal gyakori látogatásához, és a fent található ajánlók alapján szívesen belevágtok majd olyan könyvekbe is, amik esetleg kívül esnek a komfortzónátokon. 

Most pedig lássuk, hogy a miniwebtool kit sorsolt ki szerencsés győztesnek:

Gratulálok Patrícia! Hamarosan kereslek e-mail-ben a postázási adataid miatt. 

További szép délutánt / estét mindenkinek! 

Kelly Oram: Örökkön-örökké (Cinder és Ella 2.)

„A mesében minden olyan könnyű: a szerelmesek egymásra találnak, és már lubickolnak is a boldogságban. Cinder és Ella is pontosan erre vágyik, a sok nehézség után igazán megérdemelnék, hogy legyen egy kis nyugtuk.

A sajtó viszont folyton a nyakukban liheg – mindenki Hollywood legújabb álompárjára kíváncsi –, és a szüleik sem könnyítik meg az életüket: Brian apja meg akarja lovagolni a népszerűségüket, Elláé pedig képtelen elfogadni, hogy a lánya egy világhírű filmsztárral jár. Ráadásul Ella nagyon nehezen viseli, hogy mindenki a sérülésein csámcsog, és elbizonytalanodik: mi van, ha a tündérmeséjének kezd lejárni a szavatossági ideje?”

Kiadta: Móra kiadó

Kiadás éve: 2017

Fordította: Erényi Mónika

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kelly Oram: Happily Ever After

Oldalszám: 456

ISBN: 978-963-415-819-6

A Minden nap könyv oldalán is olvashatjátok a bejegyzést, s ha az aljára tekertek, meg is rendelhetitek: 
https://mindennapkonyv.hu/szerintetek/ajanlo/kelly-oram-orokkon-orokke-

Egészen zsenge korom óta rajongva, dédelgetve imádom a Móra kiadó könyveit. A kiadó könyvein nőttem fel, legalábbis részben. Tartsatok érzelgősnek, de úgy éreztem, hogy tudják, hogy mire van szükségem az adott pillanatban. Mindig törekedtek a minőségre.

"Ugye tudod, minek a rövidítése a LOL? Ha valami nagyon tetszik, vicces, röhejes vagy éppen szánalmas, na az LOL. Ha unod már a vámpírokat meg az egyéb misztikus lényeket, új sorozatunkban belevaló, hétköznapi csajokról olvashatsz, akiknek az élete tele van ilyen vicces, időnként meg persze romantikus pillanatokkal. Válaszd ki a hangulatodhoz legjobban illő történetet, és a végén úgy érzed majd: ez tényleg LOL!" 

Található ez a bemutató szöveg a Móra kiadó honlapján (http://www.mora.hu/sorozat/lol-konyvek).  Számomra azonban kicsit mást is nyújtott a könyv, mint nevetést. Talán tini fejjel nem feltétlenül veszi ezt észre az ember, de mélyenszántó gondolatokkal is rendelkezik némelyik, és egész jó tanácsot ad a mai tiniknek (kár hogy egyet-kettőt nem tini fejjel olvastam el, talán másképp álltam volna a világhoz).

Kelly Oram-tól az első könyvem a Szívzűrterápia strébereknek volt, s általa meg is pecsételődött a sorsom, a szerző megnyert a stílusával. Kíváncsi voltam a többi könyvére is, így Cinder és Ella története is sorra került.

Az első kötet az alábbi bevezetővel indít:

„A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek. Értem én, hogy mi az oka. Senki nem kedveli az elkényeztetett hősnőket. Az igazi hősöknek próbákat kell kiállniuk – a tapasztalat erősebb egyéniséggé formálja őket, ettől válnak sebezhetővé és szerethetővé. Szóval van ennek az elképzelésnek értelme, de mégis szívás, főleg, ha te vagy az a bizonyos hősnő.”

Ezzel mélyen egyetértettem. Aki olvasta az első részt, az tudja, hogy mekkora szívás volt Ella élete akkoriban, amikor a történet kezdődött. Rengeteg rossz érte, az ember határozottan meghajlik ekkora teher alatt. Kész döbbenet, hogy az ép esze megmaradt, bár ebben egyesek kételkedtek. Ha belegondoltok, az összes Hamupipőke történetet áttekintve, egyik sem szívott ennyit és ilyen mértékben, mint szerencsétlen Ellamara. A karaktere persze a kezdetektől közel állt hozzám, még felnőtt fejjel is képes voltam azonosulni a „személyiségével”, ami néha nem volt túl kellemes. Aztán jött a netes-blogos-filmes álompasi,  a huszonkét éves adonisz, aki humoros, kedves, édes, imádni való, ezen felül persze egós amennyire csak lehet, de tekintve a hátterét, meg is van rá minden oka. Komplikációk minden fronton, a lánynak új család, új város, új iskola, új emberek, új helyzetek és káosz a köbön, plusz mellé még a jó öreg Cinder aki szintén bonyolítja a történetet. Nem hiába szerettem bele első olvasatra a könyvbe.

Naná, hogy fülig ért a szám, amikor megtudtam, jön a folytatás, bár egyúttal kicsit féltem is, mert nem tudtam, mit tudna még kihozni a szerző kettejük történetéből.

Nem kellett csalódnom. Egyszerre volt aranyos, vicces, néha szomorkás, máskor elgondolkodtató. A szövege és nyelvezete egyszerű, jól érthető.

A szerző most sem kímélte a főhősnőnket, amit csak lehetett a nyakába zúdított, s ez nem volt túl kellemes. Rettenetesen sajnáltam Ellát a zugfirkász celebvadászok miatt, akik senkit és semmit nem kímélve hajszolják a szenzációt.

Pozitívan csalódtam Ana karakterében, végre kezdett testvérhez méltón viselkedni, még ha ez nem is ment gondtalanul. Az előző kötetben megszeretett karakterek most is toronymagasan a szeretem kategóriát erősítették, az újak között pedig szimpatizáltam Brian anyukájával és mostohaapjával. Scotty-t imádtam, örültem, hogy sokkal több szerepet kapott a történésekben. Ella apjára viszont eszméletlenül haragudtam, és engem még nehezebben lehetett kiengesztelni, mint Elláékat.

Szerettem az újonnan felbukkant szereplőket, örültem Ellie felbukkanásának, mert segített Ellának átlendülnie a holtponton. Nash karakterét szívesen megismertem volna jobban, vonzott a fotózás téma, valamint az, hogy mit akart ezzel sugallni a szerző. Az ő karakterében is látok fantáziát, szívesen olvasnék még róla.

Brian… Mit mondhatnék? Nagyon összetett karakter. Harcos ugyanakkor érzékeny személy, néha arrogáns máskor óvatos, rendkívül figyelmes és humoros. Egyenesen odáig voltam a szópárbajokért, a cukkolásokért, a meglepetésekért, s úgy általában mindenért.

Az írónő tett róla, hogy ezt a kötetet is megszeressem, és olvasás közben egy picit újra tizenévesnek éreztem magam.

Ebben a könyvben az a legjobb, hogy szórakoztató (humoros, romantikus, magával ragadó és aranyos, ugyanakkor sokszor drámai és feszültséget keltő) és tényleg elgondolkodtatja az olvasót. Felhívja a figyelmet arra, hogy mennyi mindennel kell megküzdenünk az életünk során (kortól függetlenül), s ezek között első helyen áll az önmagunknak való megfelelni akarás, illetve ennek a leküzdése. Sokszor túl szigorúak vagyunk magunkkal, és emiatt nem hisszük el, ha valaki őszintén dicsér. Félünk attól, hogy igazán önmagunkat lássuk, vagy épp attól, hogy mit szólnak hozzá mások. Igazság szerint annyi mindentől félnek az emberek, hogy közben elfelejtenek igazán élni. S nem mindenkinek akad olyan baráti és támogatói köre, mint Ellának. Hogy milyen életbölcsességeket tartogat még? Olvassátok el és vonjátok le ti is a következtetéseket. Szerintem ahány olvasó, annyi jelentéssel bír a történet. Mindenki másképp szemléli.

Kiknek ajánlanám? Kortól, nemtől függetlenül mindenkinek, akit nem zavar, ha egy ifjúsági címkés regény szembesít az élet nagy igazságaival, s egyúttal szórakoztat és kikapcsol. 

Pontozás: 10/10 

Játék

Sziasztok!

Ma 20:00-ig lehetett szavazni, hogy milyen könyvért szeretnétek játszani. 

A választott könyv T. S. Thomas: Londinium hercege lett. 

Mit kell tenni hogy megnyerhessétek? Egy rejtvényt kell megfejtenetek. Remélem tetszeni fog, elég sokat ügyködtem rajta. 

Játszani most is bárki játszhat, aki megtudja oldani, hogy Magyarországon belüli címre postázhassak. 

A rejtvény kérdései:

1. Carin Gerhardsen sorozatának neve, aminek három részéről én is írtam a blogban.

2. Helena Silence könyvének címe

3. Lana Millan első regényében a főhősnő keresztneve

4. Vavyan Fable írónő egyik könyvének címe

5. Erről a pápáról írt könyvet Solymári Dániel és Pallos Tamás

6. Hol játszódik Izolde Johannsen történelmi regénysorozata? (A birodalom ... bástyái)

7. Írónő, rákellenes aktivista, keresztneve Éva, életrajzi regényéről én is írtam a blogban.

8. Karin Tidbeck könyvének címe, ami 2017-ben jelent meg

9. Hartay Csaba: Holtág című könyvében ki ossza meg Olivérrel az élettapasztalatát?

10. Minek nyilvánították Celestine North-t Cecelia Ahern könyvében?

11. December 31-én milyen bejegyzéssel érkeztem a blogra?

12. Mi az, amit a négylevelű lóhere hoz a babona szerint?

13. Ha rád süt a nap, ő követ téged

14. Ezt nyerhetsz, ha minden feladatot ügyesen teljesítesz

Ha minden megfejtés megvan, akkor írjátok meg nekem, hogy mi is jött ki a megvastagított kereten belül, és hogy ez hol és milyen formában jelenik meg a blogomon!

Tudom, hogy most kicsit nehezebb játékot gondoltam ki, úgyhogy több időt is hagyok a megfejtésre. A rejtvény megfejtésére és elküldésére három hét áll a rendelkezésetekre, tehát a játék 2018. március 3-án éjfélkor ér véget.

A megfejtéseket az ariadne0603@gmail.com vagy az ariadne87@citromail.hu címre várom. Az üzenet tárgyához írjátok be hogy Blogos játék, a megfejtés előtt pedig kérném, hogy milyen néven szeretnétek részt venni a sorsoláson. 

Jó játékot! S köszönöm, hogy velem tartotok! :)

Teaszünet-díj

"Ha fáradt vagy az úton, leülhetsz egy kőre

Ha szomjazik a lelked, kimehetsz a zöldbe

Ha átfagyott a tested, a Nap felmelegít

Ha bánatod hordozod, a madárdal felvidít

Ha egészséged fogytán, gyógyírt ad a mező

És ez a sok szeretet, mely a teából kifő!"

Bio Mandala tea - Örökzöld

Mindig öröm visszajelzést kapni azzal kapcsolatban, amit szívből csinálunk. Most is nagy öröm ért, a blogom díjat kapott. A neve Teaszünet-díj, és Gábortól, a Gabó olvas blog szerzőjétől kaptam, amit ezúton is köszönök.  

Akik már régóta követnek itt, vagy akár a blog facebook-os oldalán, azok már találkozhattak a Gabó olvas blog linkjével, hiszen többször osztottam már meg tőle is bejegyzést, mert nagyon szeretem, ahogy megfogalmazza a gondolatait. 

A díjról és a jelölésről itt olvashattok: https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/01/teaszunet-dij.html

A díj továbbadása szabályokhoz kötött, lássuk, hogy mik is azok: 

1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is!

2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged!

3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel!

4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni!

5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod! +1 Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek!

Az idézet ami jellemez? Talán Vavyan Fable-től az alábbi: "Bekeveselltem: nem csupán végig-, hanem átélni akarom az életemet!"

Gabó kérdései és a válaszaim:

1: Készítesz vázlatot, jegyzetet olvasás közben?

Igen, különböző időközönként leírom a könyvvel kapcsolatos benyomásaimat, esetleg a kedvenc részletemet is, ami elvarázsolt. 

2: Mit teszel, ha mindenki ájuldozik az aktuális könyvtől, de neked valamiért nem tetszik?

Elsőre garantáltan grimaszolok, mert a véleményem azonnal kiül az arcomra. Aztán sűrűn emlékeztetem magam arra, hogy nem feltétlenül kell, hogy minden tetsszen nekem is, ami másnak. Ahány ember, annyi ízlés, talán ettől szép az élet. Mással is előfordult már, hogy ami nekem kedvenc tetszett, őt nem kötötte le. 

3: Kik a kedvenceid? Lehet hazai, és külföldi is.

Több is van. Magyar szerzők közül nagyon szeretem Vavyan Fable, Lőrincz L. László, Izolde Johannsen, Bíró Szabolcs, A. O. Esther (és még sorolhatnám) könyveit, külföldi szerzők közül Karen Rose, Jeffery Deaver, Nora Roberts, Jodi Picoult, Julie Garwood, W. Bruce Cameron, Nicholas Sparks (stb.) könyveit. Szépirodalom kategóriában Szabó Magda, Jane Austen (stb.). Ők azok, akiknek bármikor elolvasnám a könyveit bemutató szöveg nélkül is, mert már elnyerték a bizalmamat. 

4: Jobban érdekel egy könyv, ha nyert valamiféle díjat? 

Nem. Persze, előfordulhat, hogy a díj miatt hallok először egy könyvről (bár ez ritka), de ez nem befolyásol abban, hogy elolvasom-e. Többet számít a fülszöveg, illetve az általam kedvelt és követett bloggerek és ismerősök véleménye, mert sokakkal hasonló az ízlésünk. Nagyobb az esély, hogy tetszeni fog. 

5: Mi volt az első sikered, amit annak éreztél a bloggal kapcsolatban?

Amikor megkaptam az első pozitív visszajelzésemet, hogy jó az, amit csinálok. Felemelő érzés volt, s adott egy nagy löketet ahhoz, hogy folytassam és ne adjam fel. 

Aztán felkértek recenzió írásra. Olvasták a blogomon a véleményeket, és úgy gondolták, megfelelek a feladatra. Rengeteget kellett fejlődnöm a kezdetektől, nem volt kiforrott stílusom, végül amikor úgy éreztem, hogy kezdek jó úton járni, megerősítettek ebben. 

6: Szeretsz elsőnek írni egy friss megjelenésről? 

Persze. Szeretek elsőként olvasni egy könyvet, s ez azzal is jár, hogy esetleg elsőként is írhatok róla. 

7: Van olyan hely idehaza, ahová mindenképpen szeretnél elutazni, megismerni?

Nagyon szeretném megnézni egyszer hazánk neves történelmi helyeit, várait, kastélyait. 

S nem utolsó sorban szeretnék egy helyet találni, amit varázslatosnak éreznék és megihletne. 

8: Van olyan meghatározó könyvélményed, amit mindenkinek a kezébe adnál olvasásra?

Jostein Gaarder: Tükör által homályosan című könyve nagy hatással volt rám, de ha olyat kellene ajánlanom, amit mindenkinek a kezébe adnék, az Kurt Hörtenhuber Oups sorozata lenne, ami bár gyerekeknek íródott, sok életbölcsességet tartalmaz. 

Kérdéseim a jelöltjeimnek: 

1. Ha feltehetnél egy kérdést valakinek (élhetett az illető a régmúltban is), ki lenne az, és mit kérdeznél? 

2.  Mit tartasz a legnagyobb erősségednek könyvvéleményezésnél? 

3. Olvasmányélményeid helyszínei közül, hova látogatnál el szívesen?

4. Ha lehetőséged lenne kiadatni egyetlen egy könyvet, miről szólna? 

5. Tervezted valaha, hogy blogíráson kívül másképp is foglalkozz az írással? 

6. Mi volt a tavalyi év legpozitívabb élménye számodra? (Nem kell feltétlenül könyvnek lennie)

7. Pár mondatban elmondanád, hogy mit tanácsolnál a jövő bloggereinek? 

8. Van olyan dolog az életedben, amit szeretnél megtenni, mégis mindig halogatod?

Az én három jelöltem, akiket mindig érdemes olvasni: 

Roselyn és a Roselyn könyves blogja

Miamona és a Miamona könyveldéje

AniTiger és a Hagyjatok! Olvasok!

Remélem, hogy 2018 meghozza számotokra azt, amire oly régóta vágytok! :) Köszönöm, hogy "ismerhetlek" titeket, és hogy hosszú idő óta csodás színfoltjai vagytok az életem bloggeres pillanatainak. :) 

Bejelentkezés - Játékkal kapcsolatos felhívás

Sziasztok!

Elég régen jelentkeztem, ennek csak egyetlen egy oka van, mégpedig a vizsgaidőszak, aminek épp a közepében vagyok. Február 8-ig sajnos csak minimális netes aktivitással rendelkezem, mert eltemettek a tételek, ezért sűrű elnézéseteket kérem. 

Körülbelül én is így nézhettem ki tegnap

Már magamnak megígértem, hogy ez volt az utolsó, hogy visszaültem az iskolapadba. Négy szakma már bőven elég lesz (legalábbis remélem). 

Nos! Miután kipoénkodtam magam a jelenlegi helyzetemen (a képeket a tesómnak köszönhetem, ő küldte át ezeket, tekintve hogy tudja, micsoda vizsgadrukkom van) itt van az, ami miatt a bejegyzés igazán létrejött. 

JÁTÉK! 

Ugye emlékeztek hogy ígértem nektek egy játékot, mert az oldal látogatottsága újabb kerek számot ért el, plusz ugye a blognak is szülinapja volt novemberben?

Nos, én nem felejtettem el amit ígértem, és töröm a fejem, hogy miként is kivitelezzem majd. Azt, hogy mit kell majd a játékon résztvevőknek tennie, még kigondolom, viszont még az sincs meg, hogy mi legyen a nyeremény. Ebben  kérném a Ti segítségeteket. Akár itt hozzászólásban, akár a blog facebook-os oldalán üzenjétek meg nekem, hogy melyik könyvért szeretnétek majd játszani. 

Választási lehetőségek: 

1. Samantha Shannon: Csontszüret

2. T. S. Thomas: Londinium hercege

3. Katarzyna Miller – Monika Pawluczuk: Nőnek lenni és nem bedilizni 

4. Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt

5. Karin Tidbeck: Amatka

Szavazni február 10. 20:00-ig lehet. Addigra túl leszek a vizsgákon és talán kiötlöm, hogy mi legyen a feladat azért, hogy megnyerhessétek a kiválasztott könyvet. Ha sok szavazó lesz, még az is lehet, hogy két nyertes, s ezáltal két könyv (1-1)  talál majd gazdára. Persze ez csak tőletek függ. 
Szavazásra fel! :)