Edmond Rostand - Cyrano de Bergerac

Fülszöveg: " Cyrano de Bergerac, a nagy orrú lovag Molière kortársa volt, valóságos figura. Nemesi családból származott, de minthogy nem elsőszülöttként jött a világra, nem örökölt a vagyonból. Választhatott: pap lesz vagy katona, és a katonaság mellett döntött, belépett a testőrcsapatba a gascogne-i kadétok közé, ahol hozzá hasonlóan kisemmizett nemesifjak verődtek össze. Félelmetes párbajozó hírében állt, de filozófusként, természettudósként és rímfaragóként sem maradt el kortársaitól. Csak a hírnév, a gazdagság és a szerelem kerülte el…

A harminchat évet élt lovag története Rostand romantikus versdrámájának köszönhetően „új meg új ifjúságok szívét dobogtatja meg”, mint Szerb Antal írja. És új meg új színpadokon és filmvásznakon hódít."

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

A romantikus versdrámák koronázatlan királya ez a könyv.
Kedvenc szereplőm Cyrano volt. Karaktere kiforrott, temperamentumos, intelligens, humoros, jó szívű, jól bánik a szavakkal, s a karddal. Egyetlen „bűne” a nagy orra. Gúnyolják miatta, pedig a személyisége a legtöbb emberénél csodálatosabb. Sajnos akkoriban sem vallották azt, hogy a külcsín nem olyan fontos, mint a belbecs. Gunyoros viselkedése érzékeny személyiséget takar, s ez kibontakozik Roxánhoz írott költeményeiben. Szerelmes Roxánba, mégsem vallja be neki érzéseit. Helyette mit csinál? Barátja  Christian helyett ír neki szerelmes szavakat, s Roxán szerelembe esik. A gond csak az, hogy Cyrano "szavai" keltik benne az érzéseket, mégis Christianba lesz szerelmes. Először úgy gondoltam, hogy eléggé felületes Roxán, hiszen Cyrano végig ott volt előtte, mégsem vette észre. A jóképű barátját annál inkább. Ez kissé elszomorító volt. A történet magával ragadó, elbűvölő, varázslatos, néha dühítő és elkeserítő, hiszen az érző ember annyira szorít a számára pozitív végkifejletért, amennyire csak lehetséges. S mégis, a történet így tökéletes. Számomra legalábbis mindenképpen. 

Ami nem igazán tetszett, az Cyrano pesszimizmusa volt. Úgy gondolta, mivel csúnya, őt sose szeretheti senki. Ettől a falnak kellett menni.

" CYRANO (…) Barátom! Ez az orr
Megfoszt a hittől, hogy valamikor
Vászoncseléd szeressen, még ha vén,
Ha csúnya is! "

Olyan világban élünk, ahol folyton azt sulykolják belénk, hogy a kevésbé dekoratív emberek nem viszik semmire. Ezt látjuk a tévében, ezt olvassuk a könyvekben (totál tökéletes főszereplők, mellékszereplők...), és végül megcsömörlünk ezektől. Visszasírom a reneszánsz és barokk kort, amikor még a gömbölyded formák arattak hatalmas sikert. 

Ami pedig nagyon tetszett: sziporkázó párbeszédek, nagyszerű leírás. Öngúny, amellyel válaszol Cyrano, s ezzel megdöbbenti a társaságot. 

Ímhol pedig Cyrano orrmonológja, s kedvenc mondatom kiemelve:

"CYRANO

Lássa,

Ez szimplán hangzik... Így nincsen hatása!
Mondhatta volna szebben, kis lovag,
Más-más hangnemből... Így ni, hallja csak:
Kihívón: „Én nem járnék ám vele!
Sebészt hivatnék, hogy metélje le!”
Barátilag: „Hisz findzsájába ér!
Igyék vederből, abba belefér!”
Leírón: „Csúcs, mely veri az eget!
Hegyfok! Mit hegyfok? Roppant félsziget!”
Kíváncsian: „Mit rejt e hosszú tok?
Tollszár van benne, vagy gyaníthatok
Papírvágó kést, ollót is talán?”
Kecsteljesen: „Ön nagy barátja, lám,
A madaraknak! Póznát tart nekik,
Hol magukat jól kipihenhetik!”
Kötődve: „Kérem, ha pipázik ön,
S a füst orrán át gomolyogva jön,
Kéménytüzet szomszédja nem jelez?”
Intőn: „Vigyázzon túlsúlyára! Ez
Lehúzza önt s fejjel bukik előre!”
Gyöngéden: „Lássa, megfakul a bőre
Színét a napfény durván szívja ki
Egy kis napernyőt venne tán neki!”
Pedánsul: „Hallott az Arisztofánesz
Nagy állatjáról uraságod? Tán ez:
A Hippokampelefantokamelosz,
Hordott ilyen hús-díszt elől... e rossz
Hangzású lényen volt ily hosszu csont!”
Gavallér módon: „A manóba, mondd,
Ez a fogas jött most divatba? Ej,
Kalap számára pompás kicsi hely!”
Föllengzően: „Hatalmas, büszke orr,
Egy teljes náthát csak a bősz, komor
Mistráltól kapsz! Más szél ott meg sem érzik!”
Tragikusan: „Vörös tenger, ha vérzik!”
Bámulva: „Ó, eszembe jut, ha nézlek:
Micsoda cégér egy illatszerésznek!”
Lírailag: „Kagyló ez, s ön Triton?”
Naivul: „Mondja, mert én nem tudom,
Mikortájt nézik ezt a műemléket?”
Mély tisztelettel: „Gratulálunk néked
Tornyos házadhoz, nagyságos barátom!”
Parasztosan: „Hékás, a számat tátom!
Orr az? Fenét orr! Ördögadta dolga:
Kis dinnye jaz, vagy óriás iborka!”
Hadászilag: „Szuronyszegezve áll!
Lovas-roham ilyet készen talál!”
Üzletszerűn: „Tán lutrit rendez? Én
Sejtem, hogy ez lesz a főnyeremény!”
Végül, torzítva Pyramus kriáját:
„Ez dúlta szét az arc harmóniáját,
E szörnyeteg!... Pirul az áruló!”
Így ömlött volna szájából a szó,
Ha volna önben szellem és tudás.
De szellemet, boldogtalan dudás,
Ön sose látott s tán azt tudja csak,
Hogy hülye fráter is lehet lovag!
De hogyha önben annyi lelemény
Lett volna mégis, hogy kivágja szépen
Mindazt, amit most összehordtam én
E díszes, úri hallgatók körében:
A kezdő mondat első negyedét
Éles kardommal vágtam volna szét!
Mert magamat kigúnyolom, ha kell,
De hogy más mondja, azt nem tűröm el!"

Pontozás: 10/10

Karen Rose - Számolj tízig

"Egy, két, otthon légy…
Kilenc, tíz, sírba visz.

Egy gyújtogató

Két kisfiú, akiket magukra hagytak az állami gondozói rendszerben, valóságos poklot él át nap nap után. Amikor az egyikük meghal, a másik bosszút esküszik azok ellen, akik felelősek mindezért.

Egy tűzvizsgáló

Reed Solliday, a Chicagói Tűzoltóság elismert tagja, elborzadva lát neki új feladatának. A boncolás szerint a robbanásban szinte teljesen megsemmisülő házban holtan talált fiatal lányt megerőszakolták és meggyilkolták, mielőtt a tűz végigsöpört volna az épületen. Solliday kénytelen együttműködni a rendőrséggel, ha meg akarják találni a gyilkost…

Egy gyilkossági nyomozó

Mia Mitchell elhatározta, hogy a munkába temetkezik, miután a társát meglőtték, de rögtön az első napon megbízzák nyomozói pályafutása legnehezebb feladatával: el kell kapnia egy pszichopatát, aki gyújtogatással kezdte, de végül nemi erőszakig és gyilkosságig jutott.

Mi történik, ha az útjaik keresztezik egymást?

Karen Rose, számos nagy sikerű romantikus thriller, a Halj meg értem, a Sikíts értem és a Gyilkolj értem írója legújabb megint csak hátborzongatóan izgalmas regényében egy különös szakma világába és egy különösen veszélyes bűnöző lelkivilágába vezeti be az olvasót."

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz!

Így kezdtem el levezetni magamnak olvasás közben a tapasztalataimat: 

313. oldalon olvasottak alapján sejtésem szerint Devin White a gyilkos. Túl kedves Brookhoz.
361. oldalon már Justin-t a pszichológust gyanúsítom, de lehet, hogy csak az ellenszenv miatt.
A 393. oldalon olvasottak után kezdtem gyanítani, hogy Justin Thompson volt, akinek előző este elvágták a torkát... tehát ő nem lehet a gyilkos. Marad az első felvetésem, azaz Devin.
405. oldalon megbizonyosodtam az utóbbi sejtésemről, miszerint Thompson halott, tehát maradt Devin...
És ez a 413. oldalon megerősítést is nyert. :-/ A kérdés már csak az, ki ő valójában?

Végül erre is választ kaptam. 

Egy újabb kedvenccel gyarapodott a gyűjteményem. Miért van fél pont levonás?
Az elírások miatt. Volt egy pár nyomtatási hiba, ami bökte a csőrömet.  A könyv felénél már tudtam, hogy ki a gyilkos, de ez sem zavart meg, mivel rettentő sok fordulat volt még utána is.   A történettel és a szereplőkkel semmi bajom nem volt. Volt egy rész, ahol különösen megkönnyeztem a jelenetet. Ahol Jeremy megkérdezi Mia Michellt, hogy vele maradhatna-e. Itt könnybelábadt a szemem. Annyira éreztem, hogy a kisfiúnak Miánál kell maradnia. Örülök, hogy végül így lett.
Kedvenc szereplőm Jeremy volt. Félénk kisfiú, aki tudta, hogy ki követi el a gyilkosságokat, tudta, hogy valami rossz történik, de félt. 7 éves a szentem, persze hogy félt, miután az anyját már bántalmazta az a vadállat. Utána mégis összeszedte a bátorságát, és segített előrelépni az ügyben Miának. 

Mia és Reed nagyon jól összepasszoltak szerintem, és tetszett, ahogy Mia kezelte Beth ügyét. Jó párszor összefacsarodott a szívem bizonyos jeleneteken, de talán épp ezért lett egy újabb kedvenc a könyveim között. 

Pontozás: 10/9,5

25 eddig...

Eddig 25 könyvnél járok olvasásnál. Vegyes érzelmekkel viseltettem irántuk. Az év első nagyobb terjedelmű olvasmánya merő förtelem volt, majd utána elég sokáig pozitív irányt vett a mutató. Nora Roberts könyvei egyáltalán nem okoztak csalódást, utána következett  Diana Peterfreund: Ébredj velünk, Jennifer Crusie: Száguldás a szerelembe,  Illyés Gyula: Hetvenhét magyar népmese, amik szintén jó benyomást tettek rám.

Aztán jött egy enyhe romlás,  Alex Flinn: Csók, pont jókor  című könyve eléggé azt a benyomást tette rám, hogy az író nem képes másra, mint utánzásra. Feldolgozott egy alapjáraton jól megírt történetet, és átvitte a mai időkbe. Nem volt túl eredeti. Ezután megint szárnyaló tapasztalatok következtek, bár nem volt köztük olyan, ami annyira megfogott volna mint a Roberts könyvek történései.

Kinsella könyvén nagyon jót nevettem, Garwood pedig ismét jól elszórakoztatott a megszokott FBI-os stílussal, de hiányoltam belőle azt a kis pluszt, ami a többi FBI-os történetében benne van. Kicsit hiányos volt számomra, de ettől még élvezhető. 

Az utolsó két olvasmány viszont kissé sokkolt.  Sylvia Day: Hozzád kötve valamint Sylvia Day: Melléd láncolva című történetei, a Crossfire trilógia első két kötete volt, aminek áldozatául estem. Kölcsön könyv, nem tudtam miről szól, nem tudtam, mit fog belőlem kiváltani. Az első kötet után kijelentettem, a másodiknak neki se kezdek, de barátnőm rábeszélt, hogy olvassam el, jobb lesz mint az első. Most kicsit zavarban vagyok, mert nekem az a véleményem lett a könyvről, hogy beteges és gusztustalan. A főszereplők (sőt a többi szereplő is) túlzottak, külsőleg tökéletes mindenki, belsőleg viszont minél jobban belemerül az olvasásába az ember, annál hamarabb rájön, hogy mindnél van valami hiba vállon felül. Adott egy szexisten pasi meg egy eszméletlen dögös csaj lelki problémákkal, akik első látásra megkívánták egymást. Jönnek az ágyjelenetek csőstül, érzelem először nuku, majd függés mint a drogoknál, aztán szerelem, de szenvedés is dögivel. Se veled se nélküled. Ezzel még annyi bajom nem is lenne, ha a pasi nem lenne mániákus, aki irányítani akar, a csaj meg egy nyafogó liba, aki úgy gondolja, a szex minden konfliktust megold. Voltak elég durva jelenetek, amiknél a gyomrom enyhén forogni kezdett. Annyira lealacsonyították az emberi kapcsolatokat, amennyire csak lehetett. Voltak a történetben melegek is szép számmal, de még ez sem lett volna annyira zavaró, főleg hogy az egyetlen pozitív szereplőpáros a szememben Mark és párja Steven volt. Őket kedveltem. Reméltem hogy a trilógia kötetei külön-külön történetet mesélnek el, amik valamilyen módon összefüggenek, de tévedtem. Mind a három kötet (legalábbis sejtésem szerint a harmadik is erről szól) erről a két szerencsétlenről szól, akik kínlódnak egymással, a magánéleti problémáikkal, stb. Oké, sajnálom őket, elég durva amin keresztül mentek, de attól még nem kellene ennyire pocsék embereknek beállítani őket. Valahogy sehogy nem volt jó a történet. Akikkel rokonszenvezni kellett volna, azoktól a hányinger kerülgetett, és rühelltem őket végig. Volt olyan komment a neten a könyveknél, hogy inspirálták az illetőt az ágyjelenetek, sőt fel is izgatták. Hmm.. nem tudom, ki hogy van vele, de engem nem izgat fel, ha arról olvasok, hogy két érzelmileg roncs ember, aki bizalmatlan a világgal, ide oda kefél a nagyvilágban, majd egymásra találnak és egymásnak is esnek két köteten (illetve három köteten) keresztül. Szóval ez a két kötet kapott nálam összesen 2 csillagocskát az ötből, de ebből 1 csillag a könyveké, a másik az enyém mert kitartó voltam és elolvastam őket. Nem igazán ajánlom senkinek. Most pedig remélhetőleg jön valami jó kis krimi, amibe szőnek egy kis romantikát. Nekem ennyi bőven elég az emberi kapcsolatokból egy időre. 

Diana Peterfreund: Ébredj velünk

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg: "A LEGFRISSEBB HÍREK: Az elszánt, fiatal TV-producert, Becky Fullert kirúgják a New Jersey-i helyi reggeli műsorból, így szakmai élete – magánéletéhez hasonlóan – kilátástalanná válik. 

Kétségbeesetten, de töretlen optimizmussal, Becky elhatározza, hogy talpán landol, és egyszer csak a Pirkadat, egy New York-i TV-csatorna bukdácsoló reggeli hírműsorának alkalmazásában találja magát. A csatorna viszont gyorsabban süllyed, mint maga a Titanic, és a béka feneke alatti nézettség csupán a jéghegy csúcsa: a stúdió kamerái a kőkorszakból származnak, a vezető producerek pedig reklámblokkonként adják egymásnak a kilincset. 

Becky megígéri a csatorna igazgatójának, hogy megállítja a zuhanást és fellendíti a nézettséget. Ennek érdekében a legendás híradóst, Mike Pomeroy-t kéri fel műsorvezetőnek egy olyan ajánlat kísértében, amelyre lehetetlen nemet mondani. Mike-nak persze borsódzik a háta a műsor komolytalan témáitól, ráadásul a másik – hozzá hasonlóan a végletekig hiú – ex-szépségkirálynővel és társműsorvezetővel, Colleennal is azonnal összeakasztja a bajszát. Becky életében az egyetlen jó dolog Adam Bennett, a csatorna egy másik, igen jóképű producere, ám az Ébredj velem sikertelensége kettejük bimbódzó kapcsolatára is árnyékot vet. Miközben Mike és Colleen a kamerák előtt iszapbirkóznak, Becky minden erejével szerelmi élete, hírneve, illetve maga a műsor megmentésén fáradozik, mielőtt a csatorna végképp lehúzná előttük a rolót."

Kiadta: Cor Leonis kiadó 2010-ben.

Fordította: Balika Anna

Oldalszám: 230

ISBN: 978-963-88891-8-8

Ritka esetek egyike, hogy előbb látom a filmet, és csak utána olvasom a könyvet. Mivel filmadaptáció, és forgatókönyv alapján írták meg a könyvet, túl sok újat nem nyújtott, ám mindkettőt kellőképp szerettem. Határozottan jó, egy nem agyalós, kikapcsolódós délutánhoz. A kívánt hatást nálam elérte, kikapcsolt, megnevettetett. 

Filmes borító

Történetünkben adott egy fiatal, ambiciózus producer, Becky Fuller, akit elbocsájtanak, de sokáig nem kell az állástalanok között dagonyáznia, mert Oscar a volt főnöke beajánlotta Jerry Barnes-hoz, így sikerül elhelyezkednie egy kicsit gyengén muzsikáló tévécsatornánál, ahol a reggeli adás (Pirkadat) producere lesz. Első napján kirúgja a hírolvasót, Paul McVee-t, és kezdetét veszi a történet cselekménye. Túl sok meglepetést nem okoz a történet, viszont garantált a jóízű nevetés bizonyos jeleneteken. Megismerkedhetünk a helyes  Adam Bennett producerrel, aki a 7 napnál dolgozik, pár emelettel följebb. Ha jellemezni kellene, az aranyos jelzőt használnám. Aztán ott van Mike Pomeroy. Ő veszi át Paul helyét, mint hírolvasó. A filmben nem más alakította, mint az imádott Harrison Ford. Mike egy vérbeli híradós, aki nem éri be holmi celeb-hírek közvetítésével, ő igazi híreket akar a nézőknek közvetíteni. Igazán makacs figura, viszont határozottan ő a legjobb karakter az egész történetben. Sokat vív Becky-vel, ám a szíve mélyén megkedvelte a lányt, s tetszett neki a kitartás, ahogy harcolt a műsor fennmaradásáért. Mike műsorvezető társa nem más, mint Colleen Peck (a filmben Diane Keaton alakítja), akit eleinte egy Barbie baba és egy szépségkirálynő keresztezésének gondoltak, de kiderült róla hogy ez csak a felszín, és hogy humoros, kedves, és igazán bevállalós, ha arra van szükség. 

Becky néha az agyamra ment. Igazi kis buzgómócsing, akinek mindennél és mindenkinél fontosabb a munkája. Ez addig szép és jó, amíg nincs kapcsolata, bár ha valaki így csinál, eszméletlen kevés az esély rá, hogy valamikor is találjon magának valakit. Esetleg egy másik munkamániást, akivel napi szinten max fél órát érintkeznek, vagy beszorítanak egy puszit két telefonhívás, sms vagy email közé. 

Szerencsétlen Adam az egész történetben pedálozik, próbálja megértetni vele, hogy nem minden a munka, néha kell a magánélet is, és hogy rá számíthat, és megérti. Szerencsére azonban megjön a jobbik esze, és a könyv/film végére Adam és közte kialakul valami. 

Ha kedvenc szereplőket kellene megnevezni, akkor Mike és Colleen vinné el a pálmát. Imádtam a kettősüket, és külön-külön is jól megállták a helyüket. Aztán jönne Lenny, aki mindvégig Becky támasza volt a Pirkadatnál. 

Pirkadat stábja

Kedvenc jelenet: Mike frittatát csinál élő adásban, hogy visszacsábítsa a Pirkadathoz Becky-t. Ez egyfajta bocsánatkérés is, mivel elég csúnya dolgokat vág a lány fejéhez. 

"– Azt a jószagú…! – suttogtam. Nem érdekelt, hogy az NBC-sek meredten bámultak, és hogy nagy valószínűséggel elbaltáztam az interjút. Mike Pomeroy főzött! Ráadásul élő adásban!

– Én immár húsz éve készítek frittatát… – kezdte mesélni, miközben feldarabolt zöldségeket kevert a tálba, amiket biztosan a büféasztalon talált a ropogtatni valók között. – Egy bizonyos olasz filmcsillag tanított meg rá, akivel egyszer egy gyönyörű hétvégét töltöttünk el ruha nélkül – kacsintott a kamerába. – Azóta időnként otthon is elkészítem ezt az ételt, de csak azoknak, csakis azoknak az embereknek, akik igazán fontosak nekem.

Visszahuppantam a székemre.

– A frittata lényege – folytatta Mike –, hogy a lehető legforróbb legyen a serpenyőnk. Ugyanis ettől lesz, kedves barátaim, szinte – itt drámai hatásszünetet tartott – pihés.

Kitört belőlem a nevetés. A producerek zavartan néztek rám.

– Elnézést – mondtam még mindig kacagva. – Tudják, ez egy belső… elnézést. – És mennyivel jobb szó, mint a ’bolyhos’. Az úgy hangzana, mintha fertőző lenne a frittata."

Egy szó mint száz, a történet megér egy próbát, viszont ha elolvasod, mindenképpen nézd meg utána (vagy előtte) a filmet is, mert Harrison Ford most is nagyot alakít. :)

Pontozás: 10/9

Az egy pont levonás főképp azért volt, mert a filmhez képest a könyvben kevésbé voltak kidolgozottak a karakterek, és Becky tényleg sokszor idegesített. 

Heather Graham - Halál a táncparketten

Ismertető: "Lara Trudeau a táncversenyek koronázatlan királynője mindaddig, amíg véletlenül túl sok nyugtatót vesz be, és holtan esik össze a táncparketten. Doug O'Casey, Lara szeretője azonban arra gyanakszik, hogy nem baleset történt, s megbízza magánnyomozó bátyját, hogy járjon utána az eseményeknek. A táncstúdió vezetője, Shannon szintén nyomozni kezd, hiszen valaki megfenyegette, hogy ő lesz a következő…"

Ez végre könyv! Krimi a maga nemében. Sziporkázó párbeszédekkel tűzdelt történet, rengeteg cselekménnyel. Izgalmas, ugyanakkor humoros is. Shannon és Quinn nagyon jó kis páros, tetszenek a szópárbajok, és a tánctanulás is. Az különösen tetszett, hogy az írónő Rajzold le holtan című könyvének néhány szereplője és helyszíne ismét felbukkant ebben a történetben is. Jó volt, hogy nem lehetett előre tudni, ki a gyilkos, vagy kik a gyilkosok. Ahogy Quinn nyomozott, úgy izgultam én is, hogy milyen új információra derül fény legközelebb. Örülök, hogy a megérzéseim nem csaltak, és a 3 gyanúsítottból 2 tényleg bűnös volt. És a bűnös elnyerte méltó büntetését.


Pontozás: 10/10

2013 első olvasása

Volt egy pár rövidebb romantikus olvasmány amivel bemelegítettem, de ez az első nagyobb lélegzetvételű könyv, s ezért számomra ez az első könyv idén. Sajnos rögtön nagy csalódás is volt számomra. 

Victoria Clayton - Hol késel hercegem

Tartalma: 

"A szerelem útjai kifürkészhetetlenek...

Egy lány sok békát kénytelen végigcsókolni, mire rálel mesebeli hercegére, de Marigold egy igazi varangyos békát talált. A Lenoir Balett Társulat vezető táncosnőjeként a legjobb úton halad, hogy primabalerina legyen belőle. Megvan hozzá a tehetsége, és a társulat balettigazgatója, Sebastian Lenoir szó szerint agyondolgoztatja, hogy Marigoldot a legjobbak közé juttassa.

De amikor egy fájdalmas esés után hazabiceg Northumberlandbe, hogy visszanyerje az egészségét, Marigoldnak csak egy félelme van: hogy ez az esés az álmainak is véget vet. A gyerekkori barátja, Rafe, aki pontosan olyan elragadó, mint ahogy az emlékeiben él, szerencsére alig várja, hogy levegye a lábáról. De vajon várja-e még egy jóképű idegen is a kulisszák mögött?"

Vélemény: 

704 oldal tömény borzalom. Életem egyik legpocsékabb olvasmánya. Lehet, hogy túl magas a léc, ami szerint ítélem az ilyen könyveket, de nálam ha balett és "romantika", akkor Nora Roberts Piruett és Táncrend című könyvei az alapok. Ezekhez képest Victoria Clayton könyve sehol nincs. Ritka az olyan könyv, amiben szó szerint semmi nem ragad meg. A szereplők jelleme szörnyű, a történet förtelmes, számomra igencsak értéktelen. Se humor, se egy jópofa szereplő nem segített a történet beindításában. Kész kínszenvedés volt az olvasása, pedig elég sok jó véleményt olvastam a könyvről... Nekem egyáltalán nem nyerte el a tetszésemet. 

Pontozás: 10/1 

Az 1 pont is jóindulatból, mert Siggy a nyúl valamicskét dobott a történeten. 

2012-es összefoglaló

Kicsit halogattam az összefoglaló megírását, de íme:

A 2012-es évben elég sokat sikerült olvasnom, bár a várólistám is növekedett elég szépen. 122 könyvet olvastam, és pár kisebb romantikust, amit nem jelöltem a moly-on. Krimikben bővelkedett az év, de azért több mindenbe belekóstoltam. Az idei kihívásoknál főleg romantikusokat tettem fel a polcomra, mert ezek tényleg kihívást jelentenek. Inkább a krimi és akció könyveket szeretem, ha épp romantikus krimi kis humorral fűszerezve akad a kezembe, azt sem vetem meg. A nagyon szirupos romantikusoktól viszont nem vagyok elájulva. Reméljük, hogy idén is sok könyvet olvashatok, legyen az új, vagy akár újraolvasás. Elhatároztam, hogy Fable és Roberts könyveit mindenképpen újraolvasom, illetve a számomra újakat elolvasom, mert imádom mindkét írónő könyveit. Kíváncsi vagyok az új Fable-re, Garwood-ra, és remélhetőleg Karen Rose könyveiből is lesz egy újabb magyarul megjelent. 

És hogy kiktől olvastam 2012-ben: Nora Roberts, Vavyan Fable, Judith Kay, Simone Elkeles, Jennifer Crusie, Walt Disney, Susan Elizabeth Phillips, Sohonyai Edit, Sarah Mason, Linda Howard, Karen Rose, Christina Dodd, Robin Kaye, Cathy Williams, Heather Graham, Audrey Niffenegger, Judith McNaught, Julie James, Julie Garwood, Melissa Hill, Alessandro Baricco, Rhonda Freeman, Charles Dickens, Sandra Brown, Freya North, Sophie Kinsella, Jill Mansell, Jane Green, Jennifer Weiner, Nicholas Sparks, Daniel Glattauer, Jay Asher, Gayle Callen, Lorraine Heath, Kinley MacGregor, Cécile Aubry, Catherine Anderson, Eric Knight, Hervay Gizella, Karsai Gizella és még sorolhatnánk. :)

Katarzyna Miller – Monika Pawluczuk: Nőnek lenni és nem bedilizni című könyvét pár oldal úton abbahagytam. Nem éreztem késztetést a végigolvasására, de idén remélhetőleg újra nekifutok.

Csökkentsd a Várólistádat 2013

2012. április 29-én új fordulatot vett az életem. Csatlakoztam egy közösséghez, ahol nem néznek rám UFO-ként, ha azt mondom, a hétvégémet olvasással töltöttem. Végre egy olyan társaságba csöppentem bele, ahol elfogadnak olyannak, amilyen valójában vagyok. Kellett egy kis idő, míg kiismertem magam az oldalon. Rengeteg kihívást találtam, amik arra ösztönözzek, hogy minél több könyvet elolvassak. Részt is vettem már egy párban, és meg is akadt akkoriban a szemem egy olyan nevűn, hogy "Csökkentsd a várólistádat 2012". A jelentkezési határidő 2011.12.31. volt, így szomorúan vettem tudomásul, hogy erről lecsúsztam. Nem olyan rég észrevettem, hogy megint elindul ez a kihívás, így jelentkeztem. Kíváncsi vagyok, hogy tudom-e majd teljesíteni a feltételeket, bár bízom benne, hogy 12 könyv elolvasása nem fog gondot okozni, mivel legszívesebben éjjel nappal olvasnék. A kérdés csak az, lesz e rá elég időm? :) Lesz, hiszen pár órát valahogy csak ki tudunk majd szorítani magunknak nem? 

 

Két listát szerkesztettem. Az eredetin rajta van 12 könyv, és van egy alternatív (szintén 12 könyv), amiből választhatok, ha az eredeti listán szereplő bármely könyvtől elmenne a kedvem. Holnap (2012.12.31.) a jelentkezési határidő vége. Holnap éjféltől már nem lehet jelentkezni, így aki még nem tette meg, szerintem itt az ideje. :) Személy szerint én próbáltam egy könnyed listát összeállítani, hátha kedvet kapok hozzá, mert mostanában főleg krimiket olvasok. :)

Eredeti lista:
Nora Roberts: A tudás kulcsa
Nora Roberts: A fény kulcsa
Nora Roberts: A bátorság kulcsa
Karen Rose: Számolj tízig
Alex Flinn: Csók, pont jókor
Vavyan Fable: Barbárság Tengere
Heather Graham: Halál a táncparketten
Judith McNaught: Örök bizalom
Mary Jo Putney: Selyem és titok
Mary Jo Putney: Selyem és árnyék
Mary Jo Putney: A selyemfátyol
Catherine Anderson: Megsebzett szív

Alternatív lista:
Catherine Anderson: Fantomkeringő
Catherine Anderson: Édes semmiségek
Catherine Anderson: Az ég kékje
Catherine Anderson: Csillogó szemmel
Catherine Anderson: A nap fénye
Catherine Anderson: A nap érintése
Catherine Anderson: Hajnali fény
Catherine Anderson: Csillogás
Catherine Anderson: Út a boldogsághoz
Edmond Rostand: Cyrano de Bergerac
Jules Verne: Várkastély a Kárpátokban  

Jules Verne: Nyolcvan nap alatt a Föld körül
Nicholas Sparks: Üzenet a palackban

Nora Roberts - A Hold árnyéka trilógia

Egyre jobban élvezem az írónő stílusát. Szabadon szárnyal a fantáziám olvasás közben, és ilyenkor a külvilágot is kizárom. Nem látok és nem hallok, csak halványan érzékelem a valóságot. Teljes átéléssel élem meg a történeteket, és ez csak azért lehetséges, mert úgy írja meg Roberts a regényeit, hogy az minden kívülállónak is betekintést mutasson. Életem során ezt már nem először érzem, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy több író is kiváltja ezeket az érzéseket nálam. 

Hold árnyéka I.

A könyv két történetre osztódik.

1. Éjszakai műszak:

Imádtam Boyd karakterét. Akaratos, humoros, nagyon jópofa férfi. Ragaszkodott hozzá, hogy megkapja amit szeretne, és véghez vigye amit akar. Nagyon jól eltalált karakter, de ez nem is meglepő Robertstől. Cilla néha idegesített, viszont érthető volt az ellenkezése és a félelme. A vége nagyon tetszett. :)

2. Oltalmazó árnyék: 

Ebben a történetben Cilla "kicsi" húga Deborah kapta a főszerepet, és egy "titokzatos idegen", aki Nemesis néven próbálja elkapni a rossz fiúkat. Nem volt rossz a történet, de az már nem tetszett, hogy pár oldal után rájöttem, hogy kit takar a Nemesis név. Ettől függetlenül élvezetes történet volt ez a második is, és a karakterek is jól megformáltak. A történet egyaránt volt izgalmas, és fordulatokkal teli. A legvégén kicsit meglepődtem, mikor kiderült, hogy ki állt végig a háttérben. És ez így is volt jól.

A hold árnyéka II.

A könyv két történetre osztódik. 

Acélos rózsa:

Az Althea Grayson-ról szóló történet sziporkázó, szellemes, ugyanakkor döbbenetes, szomorú, és igazságtalan. Mindig is utáltam, ha kisgyerekek keverednek bajba. A happy end javított valamit a kedvemen. Maga a történet megkapó, a szereplők pedig imádni valóak voltak. Colt igazi férfi, harcias, ugyanakkor zsivány is egy kicsit. Jó volt az első kötet szereplőiről is újra olvasni.

Tűznél forróbb:

Volt egy pár izgalmas jelenet, érdekes volt a történet, és imádtam a szereplőket. A visszatérő szereplők újra és újra mosolyt csaltak az arcomra. 

A hold árnyéka III.

A Fekete Sólyom

Ez a kötet Allison Fletcher saját kis történetét meséli el. Édesapja Boyd, édesanyja Cilla, akikkel az első kötetben találkozhattunk. Nagyon örültem neki, hogy rögtön az elején már feltűnt Boyd is a történetben, hiszen őt már az előzőekben is kedveltem. A történet nagyon tetszett, izgalmas is volt, és a szereplőket is nagyon eltalálta az írónő. Jonah karaktere sokszor megmosolyogtatott. És ahogy Ally viselkedett, verhetetlen volt. Tiszta anyja. :D Azt hiszem, hogy kijelenthetem, a Hold árnyéka trilógia minden kötete nagyszerű olvasmány egy kikapcsolódásra vágyó fáradt elmének. :)

Össz pontozás: 10/9,5