Lana Millan: Raziel

- Egy angyal az élet küszöbén -

„Ismered a viccet, amiben a bukott angyal, a KitKat-mániás démon és egy hősszerelmes bolti eladó a Tudás Könyvének keresésére indul? Nem? Nem csoda, hiszen ez nem vicc. Raziel a Tudás Könyvének őrzője, a legfelsőbb misztériumok és titkok angyala. Vagyis csak volt. Valami történt. Lélegzik és ver a szíve, miközben Nevada tűzforró sziklái között kinyitja a szemét. Emberré vált. Lehetne még ennél is rosszabb a helyzete? Lehet, és lesz is. Amikor eltűnik a Tudás Könyve üzletet ajánlanak neki: ha segít megtalálni, visszakaphatja a szárnyát. Segítőként egy pimasz démont varrnak a nyakába, hogy aztán együtt vágjanak neki Amerika vadregényes tájainak. Kalandos útjuk során Raziel felfedezi magában az elszánt harcost, a féltő barátot, és az esendő embert. Lana Millan második regénye egy izgalmas mese, ami akár igaz is lehetne.”

Kiadó: Athenaeum

Megjelenés dátuma: 2018. 03. 26. 

ISBN: 978-963-293-672-7

Kötés: füles, kartonált

Oldal: 300
Itt olvashatsz bele: 
https://mindennapkonyv.hu/mindennapi/beleolvaso/bennem-is-lakozik-egy-adag-gonosz-reszlet-lana-millan-raziel-cimu-konyvebol

A könyvet megrendelhetitek itt 20% kedvezménnyel, ha lementek a bejegyzés aljára:

https://mindennapkonyv.hu/szerintetek/ajanlo/lana-millan-raziel-egy-angyal-az-elet-kuszoben-

Mit tudhatunk a szerzőről?

„Lana Millan nem hisz az írói önéletrajzokban, ahogyan a véletlenekben sem, viszont elég jó meggyes csokitortát süt. Trónok Harca rajongó, de a Gyűrűk Urát is szereti, a kedvence Gollum.

Rendszeresen fogyókúrázik, amit csak az étkezések idejére függeszt fel. Megfelelő szerszámok híján egyszer kenőkések segítségével cserélt ki egy kerékpárbelsőt, miközben a YouTube-on az oktatóvideót nézte. Régen szerette a gumicukrot, de aztán olvasta valahol, hogy miből készül, így leszokott róla. Van egy szívecskés doboza, ha valamit nagyon szeretne, papírra veti és a dobozba teszi, mert azt hiszi, hogy akkor valóra válik.”

Forrás: http://kiadok.lira.hu/kiado/athenaeum/index.php?action=szerzo&id=354

2015-ben, első regényének megjelenésekor volt szerencsém interjút készíteni az írónővel, amit most meg is mutatok nektek. Igaz, főképp az előző könyvhöz kapcsolódtak a kérdések, ám megtudhatjátok belőle azt is, hogy honnan az írói neve, illetve pár apróságot az írással kapcsolatban. 

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2015/10/interju-lana-millan-ironovel.html

A történet már az első fejezetnél mosolycsalogató és elgondolkodtató egyben, s ez jellemző egészen a könyv legvégéig. Tetszik ez a kettősség, mert egy pillanatra sem hagyja a figyelmet lankadni, szórakoztat és gondolatokat ébreszt.

Nagyon igaz, amit a könyv elején írt a szerző az emberek milyenségéről. Néha én is úgy érzem, mint Uriel és Raziel. Az emberek technikai fejlődése túl gyors, némely találmány túl korai. Ráadásul sokan nem is arra használják, amire a feltalálója tervezte.

Raziel karakterét már az első pillanatban megszerettem. Annyira esetlen volt az emberi testben, hogy az már aranyos. Egyszerre sajnáltam és szórakoztatott. A gondolatait néha a magaménak éreztem, és sűrűn egyet is értettem vele.

„Eleinte a járással is akadtak problémáim, és bár javult a helyzet, néhányszor még most is elvétem a lépést vagy nekimegyek a csukott ajtónak.” <- Ennél a mondatnál hangosan megjegyeztem, hogy ne aggódj, harminc éve élek ebben a testben, és még velem is előfordul. Aztán persze jót nevettem azon, hogy magamban beszélek. Szerintem akár ez is felkerülhetne arra a listára, amit Raziel fejben vezetett.

Szerettem, hogy a fantasy szálon kívül erős mondanivalóval is rendelkezik a történet. Megmutatja, milyen esendőek is az emberek, s hogy a mi fajtánknak semmi sem elég. Mindig többre és többre vágyunk, birtokolni és uralkodni akarunk, és sosem vesszük észre, hogy mikor elég.

A karakterek összetettek és szerethetőek voltak, egyszerre angyali, démoni és esendően emberi.

Hihetetlenül azonosulni tudtam Raziel karakterével, és imádtam Beladert, mint főszereplőt. Mindig akadt valami, ami miatt civakodhattak, én meg nevethettem. Minél többet olvastam róluk, annál közelebb éreztem magam mindkettőjükhöz. Határozottan megértettem Belader tetteit, bár volt amivel én sem értettem egyet. 

„– Kedvelsz? Ez mégis mit jelent? – nyögöm ki végül.

– Kedvellek. Ez azt jelenti, hogy a kezdeti tízből tíz helyett csak hétszer szeretném kitekerni a nyakad. Ebből egyszer most. – A hajamba túr. – Mondták már, hogy gyönyörű vagy dühösen?

– Ez nagyon nem jó – húzom el a fejem. – Ezt nem lehet.

– Ugyan, miért ne lehetne?”

Ilyen és ehhez hasonló párbeszédek tarkítják a történetet. Tetszik, hogy rejtve nem csak egy szálon fut a cselekmény, ott van mélyebben valami más is, ám a szerző nem akarja ledugni a torkunkon, kis adagokban juttatja el hozzánk, s hívja fel a figyelmet arra, hogy nem minden az, aminek látszik.

A huszonhetedik fejezet végén nagyon haragudtam az írónőre. Alaposan megbőgetett, amire már rég volt példa. Arra gondoltam, hogy ez nagyon nem fair pont most. Az események olyan irányt vettek, amire bár valamennyire felkészültem, igazán nem számíthattam. Főleg nem ilyen formán. Nem tudtam, hogy merjem-e tovább olvasni a könyvet, bár mindvégig reméltem, hogy a történet pozitív véggel zárul. 

Aztán újabb meglepetés ért. Elfogytak a lapok. Most ez komoly? Hogy lehet ilyen vége? Azonnal akarom a folytatást!

Imádtam minden egyes sorát, de kegyetlenség a függővég. Nem lehet így vége. Ezúton kérem a szerzőt, hogy ha lehetséges, nagyon gyorsan készítse el a folytatást, mert hatalmas lyuk tátong az oldalamon a kíváncsiságtól, ráadásul szomjazom a happy end-re.

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

Pontozás: 10/10

Hillary Jordan: Mudbound – Sárfészek

Fülszöveg: 1946-ot írunk. A nagyvárosból jött Laura McAllan vidéken, egy Mississippi deltavidékén fekvő farmon, egy számára idegen és rémisztő helyen kényszerül felnevelni gyermekeit. A megélhetésért folytatott küzdelem közepette két fiatal férfi tér haza a háborúból, hogy felvegye régi élete fonalát. Laura sógora, Jamie McAllan minden, ami a testvére nem: elbűvölő, jóképű és elveszett, a múlt emlékei közt bolyong. Ronsel Jackson, a McAllan farmon élő fekete bérlők legidősebb fia, kitüntetett háborús hős, ám hiába védte halált megvető bátorsággal a hazáját, a faji szegregáció korában nem veszik emberszámba. Az egykori fegyvertársak valószínűtlen barátsága óhatatlanul is végzetes változásokat hoz: olyan eseményeket idéz elő, amelyek úgy sodornak el emberi életeket, mint a hömpölygő folyó a hidakat a Deltavidéken.

Az elfojtott düh, a felszín alatt gomolygó előítéletek sokasága egyetlen éjszakán robban ki, amely után már senki nem lehet ugyanaz, mint addig… 

Az érintett családok férfi- és nőtagjai mind a saját szemszögükből idézik fel a történteket, hogy miközben a dráma főszereplőivé lépnek elő, betekintést engedjenek mindennapi életükbe és indítékaikba. Ahogyan azt Barbara Kingsolver írta Hillary Jordanről: „Karakterei egyenesen az 1940-es évek Mississippijéből lépnek át agyunknak abba a régiójába, ahol az együttérzés, a harag és a szeretet egymás mellett lakik. Máig velem vannak.”

Kiadó: Athenaeum

Megjelent: 2018. február 27.

Fordította: Babits Péter

Fordítás alapjául szolgáló mű: Hillary Jordan: Mudbound

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-293-762-5

 

Hillary Jordan

A szerzőről: „Hillary Jordan Texasban és Oklahomában nőtt fel. Angol irodalomból és politológiából szerzett diplomát a Wellesley Főiskolán, majd tizenöt éven át hirdetésekhez írt szövegeket, mielőtt belevágott a regényírásba. A Columbia Egyetemen tanult kreatív írást. Első regénye, a Mudbound – Sárfészek 2006-ban elnyerte a legjobb irodalmi műnek járó Bellwether-díjat, amit kétévente adományoznak a társadalompolitikai kérdésekkel foglalkozó első regényeknek, emellett a New Atlantic Independent Booksellers Association 2008-ban ezt a könyvet választotta az év irodalmi művének. 2017-ben Dee Rees rendezett belőle sokszorosan díjnyertes filmet. Jordan novellái számos irodalmi lapban megjelennek, köztük a StoryQuarterlyben és a Carolina Quarterlyben. Hillary New York Államban, Tivoliban él.” /Forrás: a könyv 319. oldala/

 

Ronsel és Jamie

Tetszett, hogy több nézőpontból ismerhettem meg a történetet, s ezáltal nagyobb betekintést nyertem a szereplők életébe.

Az olvasó jól felépített cselekményrendszert kap, kiforrott karakterekkel, érzelmi hullámvasutazással. Akár egy csettintésre megváltozhatnak az érzéseid olvasás közben, egyik pillanatban még szórakoztatónak találsz egy jelenetet, a következőben meg már vöröslik a fejed a dühtől, és legszívesebben kiáltanál egy nagyot az igazságtalanságok miatt. Hiába tudom, hogy ez „csak egy könyv”, mégis sokszor azon kaptam magam, hogy mérhetetlenül dühös vagyok az emberekre, vagy épp a tehetetlenség kínzó érzése uralkodik el rajtam.

A szerző egy olyan korba kalauzol el minket, ahol még napi szinten jelen volt a faji előítélet, a hátrányos megkülönböztetés. Nem azt nézték, hogy mit tett az ember, hanem hogy milyen a bőrszíne, származása. Egy haszonállat élete többet jelentett, mint egy színes bőrű emberé. Ugyanakkor Hillary Jordan azt is megmutatja, hogy mennyire más lehet a fogadtatás egy új helyen. Ronsel szemszöge számomra nagyon érdekes és tanulságos volt.

A szerző korhű ábrázolása segít, hogy visszarepüljünk a második világháború időszakába, illetve az azt követő évekbe. Érdekes eseményeknek vagyunk tanúi, s a legtöbb kivált belőlünk bizonyos érzéseket. Nagyon kedveltem Ronsel karakterét, az édesanyjáét, Florence-ét, Jamie-ét, a gyerekekét és kövezettek meg, de Lauráét is. Henry-vel kapcsolatban sok dologgal nem értettem egyet, elég sűrűn ellenszenves volt, nem tudtam megkedvelni, bár összességében talán nem mondanám rossz embernek. Papit viszont egyenesen utáltam, sok Greenville-i emberrel együtt. Úgy gondolom, azt kapta az élettől, ami kijárt neki.

A film plakátja

Hihetetlen haragot éreztem amiatt a gyűlölet miatt, ami a Jackson család felé irányult. Számomra ők voltak a kedvelhető karakterek, s egyáltalán nem érdekelt a bőrszínűk.

Mindenképpen elgondolkodtató és érdekes olvasmány, ami egyúttal a szerző nagyszerű bemutatkozása a magyar olvasóközönség előtt.

Pontozás: 10/10

A ​regény alapján készült, 4 Oscar-díjra jelölt film a Netflix műsorán.

Képek forrása: pinterest, www.hillaryjordan.com

Eredményhirdetés

Szép vasárnap délutánt kívánok mindenkinek! 

Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki évek óta velem tart a blogon, illetve a blog facebook-os oldalán, és hogy most is velem tartott ebben a kis rejtvényes játékban. Remélem legalább annyira élveztétek a megfejtését, mint amennyire én az összeállítását. 

A rejtvény kitöltve így néz ki: 

Azoknak a megfejtését fogadtam el, akik megírták nekem, hogy a középső, vastagított sávban mi volt a megoldás: Minden Nap Könyv

Illetve a "hol és milyen formában található meg a blogon" kérdésre azt a megoldást küldték, hogy: a jobb oldali sávban kép/banner formájában, vagy a jobb oldalon a bemutatkozás alatt hivatkozásként/képként/bannerként stb. 

Több megfogalmazás is született, én nem kekeckedtem, elfogadtam bármelyik fentebb található megoldást. A lényeg az volt, hogy mindkét kérdésre érkezzen válasz, ám ez sok esetben sajnos nem történt meg. Sokan csak felületesen olvasták el a kérdést, megírták az első helyes választ, de a hol és milyen formában kérdésre már nem küldtek megfejtést. Az ő megoldásukat sajnos emiatt nem tudtam elfogadni, ám még így is rengeteg helyes megfejtés érkezett, aminek nagyon örültem. 

Hogy miért épp a "Minden nap könyv" volt a rejtvény megoldása? 

Úgy gondoltam, összekötöm a kellemeset a hasznossal, és játékos módon ismertetlek meg titeket a fent nevezett oldallal. Örömmel olvastam több üzenetben is, hogy ötletesnek találtátok a megoldást, és hogy azóta nézelődtök az oldalon, mert pont ez volt a célom.

A honlap viszonylag friss, hiszen csak alig három hónapja üzemel, ám már így is rengeteg tartalommal találkozhattok rajta, ha böngészgettek. 

A fejlesztőknek köszönhetően átlátható menürendszerrel találkozhattok, ha felléptek az oldalra, és tényleg mindennel találkozhattok, ami könyvvel kapcsolatos. 

Van hírek menü, ami alatt többek között megtalálhatjátok a friss híreket illetve a programajánlókat is. 

A mindennapi fülecske alatt olyan nagyszerű almenükkel találkozhattok, mint a beleolvasó, a gyerekekkel kapcsolatos cikkek, vagy épp az egyik kedvencem, az "Aki író akar lenni" almenü, ahol többek között olyan szerzők mesélnek az íróvá válás folyamatáról, mint Bíró Szabolcs, vagy Nicholas Sparks. 

Az interjú fül alatt találhattok cikkeket, videókat, beharangozókat, melyek sok érdekes információt tartalmaznak. Számomra például érdekes volt olvasni az "A könyves polca" almenü alatt található írásokat. 

A Szerintetek menü alatt találhattok könyvajánlókat, a bővebben almenü alatt hosszabb terjedelmű könyvvéleményezést, ajánlást, illetve videós ajánlásokat bizonyos könyvekhez. Ez az a menü, melyben több blogger társammal aktívan közreműködünk. Itt is megtalálhatjátok könyvajánlóinkat, véleményezéseinket, s nem utolsó sorban a bejegyzések végén akár meg is vásárolhatjátok a könyveket. 

Ezen kívül van lehetőség a Minden könyv fülre kattintva a könyvek között keresni cím, leírás, szerző, kiadó vagy dátum alapján, illetve a Minden szerző fül alatt a szerzők között is válogathattok. 

Szívből remélem, hogy kedvet kaptok majd az oldal gyakori látogatásához, és a fent található ajánlók alapján szívesen belevágtok majd olyan könyvekbe is, amik esetleg kívül esnek a komfortzónátokon. 

Most pedig lássuk, hogy a miniwebtool kit sorsolt ki szerencsés győztesnek:

Gratulálok Patrícia! Hamarosan kereslek e-mail-ben a postázási adataid miatt. 

További szép délutánt / estét mindenkinek! 

Kelly Oram: Örökkön-örökké (Cinder és Ella 2.)

„A mesében minden olyan könnyű: a szerelmesek egymásra találnak, és már lubickolnak is a boldogságban. Cinder és Ella is pontosan erre vágyik, a sok nehézség után igazán megérdemelnék, hogy legyen egy kis nyugtuk.

A sajtó viszont folyton a nyakukban liheg – mindenki Hollywood legújabb álompárjára kíváncsi –, és a szüleik sem könnyítik meg az életüket: Brian apja meg akarja lovagolni a népszerűségüket, Elláé pedig képtelen elfogadni, hogy a lánya egy világhírű filmsztárral jár. Ráadásul Ella nagyon nehezen viseli, hogy mindenki a sérülésein csámcsog, és elbizonytalanodik: mi van, ha a tündérmeséjének kezd lejárni a szavatossági ideje?”

Kiadta: Móra kiadó

Kiadás éve: 2017

Fordította: Erényi Mónika

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kelly Oram: Happily Ever After

Oldalszám: 456

ISBN: 978-963-415-819-6

A Minden nap könyv oldalán is olvashatjátok a bejegyzést, s ha az aljára tekertek, meg is rendelhetitek: 
https://mindennapkonyv.hu/szerintetek/ajanlo/kelly-oram-orokkon-orokke-

Egészen zsenge korom óta rajongva, dédelgetve imádom a Móra kiadó könyveit. A kiadó könyvein nőttem fel, legalábbis részben. Tartsatok érzelgősnek, de úgy éreztem, hogy tudják, hogy mire van szükségem az adott pillanatban. Mindig törekedtek a minőségre.

"Ugye tudod, minek a rövidítése a LOL? Ha valami nagyon tetszik, vicces, röhejes vagy éppen szánalmas, na az LOL. Ha unod már a vámpírokat meg az egyéb misztikus lényeket, új sorozatunkban belevaló, hétköznapi csajokról olvashatsz, akiknek az élete tele van ilyen vicces, időnként meg persze romantikus pillanatokkal. Válaszd ki a hangulatodhoz legjobban illő történetet, és a végén úgy érzed majd: ez tényleg LOL!" 

Található ez a bemutató szöveg a Móra kiadó honlapján (http://www.mora.hu/sorozat/lol-konyvek).  Számomra azonban kicsit mást is nyújtott a könyv, mint nevetést. Talán tini fejjel nem feltétlenül veszi ezt észre az ember, de mélyenszántó gondolatokkal is rendelkezik némelyik, és egész jó tanácsot ad a mai tiniknek (kár hogy egyet-kettőt nem tini fejjel olvastam el, talán másképp álltam volna a világhoz).

Kelly Oram-tól az első könyvem a Szívzűrterápia strébereknek volt, s általa meg is pecsételődött a sorsom, a szerző megnyert a stílusával. Kíváncsi voltam a többi könyvére is, így Cinder és Ella története is sorra került.

Az első kötet az alábbi bevezetővel indít:

„A tündérmesékkel az a gond, hogy rendszerint valamilyen rettenetes nagy bajjal kezdődnek. Értem én, hogy mi az oka. Senki nem kedveli az elkényeztetett hősnőket. Az igazi hősöknek próbákat kell kiállniuk – a tapasztalat erősebb egyéniséggé formálja őket, ettől válnak sebezhetővé és szerethetővé. Szóval van ennek az elképzelésnek értelme, de mégis szívás, főleg, ha te vagy az a bizonyos hősnő.”

Ezzel mélyen egyetértettem. Aki olvasta az első részt, az tudja, hogy mekkora szívás volt Ella élete akkoriban, amikor a történet kezdődött. Rengeteg rossz érte, az ember határozottan meghajlik ekkora teher alatt. Kész döbbenet, hogy az ép esze megmaradt, bár ebben egyesek kételkedtek. Ha belegondoltok, az összes Hamupipőke történetet áttekintve, egyik sem szívott ennyit és ilyen mértékben, mint szerencsétlen Ellamara. A karaktere persze a kezdetektől közel állt hozzám, még felnőtt fejjel is képes voltam azonosulni a „személyiségével”, ami néha nem volt túl kellemes. Aztán jött a netes-blogos-filmes álompasi,  a huszonkét éves adonisz, aki humoros, kedves, édes, imádni való, ezen felül persze egós amennyire csak lehet, de tekintve a hátterét, meg is van rá minden oka. Komplikációk minden fronton, a lánynak új család, új város, új iskola, új emberek, új helyzetek és káosz a köbön, plusz mellé még a jó öreg Cinder aki szintén bonyolítja a történetet. Nem hiába szerettem bele első olvasatra a könyvbe.

Naná, hogy fülig ért a szám, amikor megtudtam, jön a folytatás, bár egyúttal kicsit féltem is, mert nem tudtam, mit tudna még kihozni a szerző kettejük történetéből.

Nem kellett csalódnom. Egyszerre volt aranyos, vicces, néha szomorkás, máskor elgondolkodtató. A szövege és nyelvezete egyszerű, jól érthető.

A szerző most sem kímélte a főhősnőnket, amit csak lehetett a nyakába zúdított, s ez nem volt túl kellemes. Rettenetesen sajnáltam Ellát a zugfirkász celebvadászok miatt, akik senkit és semmit nem kímélve hajszolják a szenzációt.

Pozitívan csalódtam Ana karakterében, végre kezdett testvérhez méltón viselkedni, még ha ez nem is ment gondtalanul. Az előző kötetben megszeretett karakterek most is toronymagasan a szeretem kategóriát erősítették, az újak között pedig szimpatizáltam Brian anyukájával és mostohaapjával. Scotty-t imádtam, örültem, hogy sokkal több szerepet kapott a történésekben. Ella apjára viszont eszméletlenül haragudtam, és engem még nehezebben lehetett kiengesztelni, mint Elláékat.

Szerettem az újonnan felbukkant szereplőket, örültem Ellie felbukkanásának, mert segített Ellának átlendülnie a holtponton. Nash karakterét szívesen megismertem volna jobban, vonzott a fotózás téma, valamint az, hogy mit akart ezzel sugallni a szerző. Az ő karakterében is látok fantáziát, szívesen olvasnék még róla.

Brian… Mit mondhatnék? Nagyon összetett karakter. Harcos ugyanakkor érzékeny személy, néha arrogáns máskor óvatos, rendkívül figyelmes és humoros. Egyenesen odáig voltam a szópárbajokért, a cukkolásokért, a meglepetésekért, s úgy általában mindenért.

Az írónő tett róla, hogy ezt a kötetet is megszeressem, és olvasás közben egy picit újra tizenévesnek éreztem magam.

Ebben a könyvben az a legjobb, hogy szórakoztató (humoros, romantikus, magával ragadó és aranyos, ugyanakkor sokszor drámai és feszültséget keltő) és tényleg elgondolkodtatja az olvasót. Felhívja a figyelmet arra, hogy mennyi mindennel kell megküzdenünk az életünk során (kortól függetlenül), s ezek között első helyen áll az önmagunknak való megfelelni akarás, illetve ennek a leküzdése. Sokszor túl szigorúak vagyunk magunkkal, és emiatt nem hisszük el, ha valaki őszintén dicsér. Félünk attól, hogy igazán önmagunkat lássuk, vagy épp attól, hogy mit szólnak hozzá mások. Igazság szerint annyi mindentől félnek az emberek, hogy közben elfelejtenek igazán élni. S nem mindenkinek akad olyan baráti és támogatói köre, mint Ellának. Hogy milyen életbölcsességeket tartogat még? Olvassátok el és vonjátok le ti is a következtetéseket. Szerintem ahány olvasó, annyi jelentéssel bír a történet. Mindenki másképp szemléli.

Kiknek ajánlanám? Kortól, nemtől függetlenül mindenkinek, akit nem zavar, ha egy ifjúsági címkés regény szembesít az élet nagy igazságaival, s egyúttal szórakoztat és kikapcsol. 

Pontozás: 10/10 

Játék

Sziasztok!

Ma 20:00-ig lehetett szavazni, hogy milyen könyvért szeretnétek játszani. 

A választott könyv T. S. Thomas: Londinium hercege lett. 

Mit kell tenni hogy megnyerhessétek? Egy rejtvényt kell megfejtenetek. Remélem tetszeni fog, elég sokat ügyködtem rajta. 

Játszani most is bárki játszhat, aki megtudja oldani, hogy Magyarországon belüli címre postázhassak. 

A rejtvény kérdései:

1. Carin Gerhardsen sorozatának neve, aminek három részéről én is írtam a blogban.

2. Helena Silence könyvének címe

3. Lana Millan első regényében a főhősnő keresztneve

4. Vavyan Fable írónő egyik könyvének címe

5. Erről a pápáról írt könyvet Solymári Dániel és Pallos Tamás

6. Hol játszódik Izolde Johannsen történelmi regénysorozata? (A birodalom ... bástyái)

7. Írónő, rákellenes aktivista, keresztneve Éva, életrajzi regényéről én is írtam a blogban.

8. Karin Tidbeck könyvének címe, ami 2017-ben jelent meg

9. Hartay Csaba: Holtág című könyvében ki ossza meg Olivérrel az élettapasztalatát?

10. Minek nyilvánították Celestine North-t Cecelia Ahern könyvében?

11. December 31-én milyen bejegyzéssel érkeztem a blogra?

12. Mi az, amit a négylevelű lóhere hoz a babona szerint?

13. Ha rád süt a nap, ő követ téged

14. Ezt nyerhetsz, ha minden feladatot ügyesen teljesítesz

Ha minden megfejtés megvan, akkor írjátok meg nekem, hogy mi is jött ki a megvastagított kereten belül, és hogy ez hol és milyen formában jelenik meg a blogomon!

Tudom, hogy most kicsit nehezebb játékot gondoltam ki, úgyhogy több időt is hagyok a megfejtésre. A rejtvény megfejtésére és elküldésére három hét áll a rendelkezésetekre, tehát a játék 2018. március 3-án éjfélkor ér véget.

A megfejtéseket az ariadne0603@gmail.com vagy az ariadne87@citromail.hu címre várom. Az üzenet tárgyához írjátok be hogy Blogos játék, a megfejtés előtt pedig kérném, hogy milyen néven szeretnétek részt venni a sorsoláson. 

Jó játékot! S köszönöm, hogy velem tartotok! :)

Teaszünet-díj

"Ha fáradt vagy az úton, leülhetsz egy kőre

Ha szomjazik a lelked, kimehetsz a zöldbe

Ha átfagyott a tested, a Nap felmelegít

Ha bánatod hordozod, a madárdal felvidít

Ha egészséged fogytán, gyógyírt ad a mező

És ez a sok szeretet, mely a teából kifő!"

Bio Mandala tea - Örökzöld

Mindig öröm visszajelzést kapni azzal kapcsolatban, amit szívből csinálunk. Most is nagy öröm ért, a blogom díjat kapott. A neve Teaszünet-díj, és Gábortól, a Gabó olvas blog szerzőjétől kaptam, amit ezúton is köszönök.  

Akik már régóta követnek itt, vagy akár a blog facebook-os oldalán, azok már találkozhattak a Gabó olvas blog linkjével, hiszen többször osztottam már meg tőle is bejegyzést, mert nagyon szeretem, ahogy megfogalmazza a gondolatait. 

A díjról és a jelölésről itt olvashattok: https://gaboolvas.blogspot.hu/2018/01/teaszunet-dij.html

A díj továbbadása szabályokhoz kötött, lássuk, hogy mik is azok: 

1. Köszönd meg a jelölést annak, akitől kaptad a díjat, említsd meg és linkeld be a blogját. Másold be a szabályokat a bejegyzésedbe te is!

2. Mielőtt megválaszolnád a kérdéseket, illesz be egy idézetet, amiről azt gondolod, hogy a legjobban illik hozzád, jellemez téged!

3. Válaszold meg a 8 kérdést, amiket a téged díjazó blogger tett fel!

4. Írj újabb 8 kérdést, amiket majd a te jelöltjeid fognak megválaszolni!

5. Jelöld meg azokat a bloggereket a blogjaikkal együtt, akiket megjutalmazol a díjjal, s magyarázd meg pár szóval, miért pont rájuk esett a választásod! +1 Kívánj valami szépet az általad díjazott bloggereknek!

Az idézet ami jellemez? Talán Vavyan Fable-től az alábbi: "Bekeveselltem: nem csupán végig-, hanem átélni akarom az életemet!"

Gabó kérdései és a válaszaim:

1: Készítesz vázlatot, jegyzetet olvasás közben?

Igen, különböző időközönként leírom a könyvvel kapcsolatos benyomásaimat, esetleg a kedvenc részletemet is, ami elvarázsolt. 

2: Mit teszel, ha mindenki ájuldozik az aktuális könyvtől, de neked valamiért nem tetszik?

Elsőre garantáltan grimaszolok, mert a véleményem azonnal kiül az arcomra. Aztán sűrűn emlékeztetem magam arra, hogy nem feltétlenül kell, hogy minden tetsszen nekem is, ami másnak. Ahány ember, annyi ízlés, talán ettől szép az élet. Mással is előfordult már, hogy ami nekem kedvenc tetszett, őt nem kötötte le. 

3: Kik a kedvenceid? Lehet hazai, és külföldi is.

Több is van. Magyar szerzők közül nagyon szeretem Vavyan Fable, Lőrincz L. László, Izolde Johannsen, Bíró Szabolcs, A. O. Esther (és még sorolhatnám) könyveit, külföldi szerzők közül Karen Rose, Jeffery Deaver, Nora Roberts, Jodi Picoult, Julie Garwood, W. Bruce Cameron, Nicholas Sparks (stb.) könyveit. Szépirodalom kategóriában Szabó Magda, Jane Austen (stb.). Ők azok, akiknek bármikor elolvasnám a könyveit bemutató szöveg nélkül is, mert már elnyerték a bizalmamat. 

4: Jobban érdekel egy könyv, ha nyert valamiféle díjat? 

Nem. Persze, előfordulhat, hogy a díj miatt hallok először egy könyvről (bár ez ritka), de ez nem befolyásol abban, hogy elolvasom-e. Többet számít a fülszöveg, illetve az általam kedvelt és követett bloggerek és ismerősök véleménye, mert sokakkal hasonló az ízlésünk. Nagyobb az esély, hogy tetszeni fog. 

5: Mi volt az első sikered, amit annak éreztél a bloggal kapcsolatban?

Amikor megkaptam az első pozitív visszajelzésemet, hogy jó az, amit csinálok. Felemelő érzés volt, s adott egy nagy löketet ahhoz, hogy folytassam és ne adjam fel. 

Aztán felkértek recenzió írásra. Olvasták a blogomon a véleményeket, és úgy gondolták, megfelelek a feladatra. Rengeteget kellett fejlődnöm a kezdetektől, nem volt kiforrott stílusom, végül amikor úgy éreztem, hogy kezdek jó úton járni, megerősítettek ebben. 

6: Szeretsz elsőnek írni egy friss megjelenésről? 

Persze. Szeretek elsőként olvasni egy könyvet, s ez azzal is jár, hogy esetleg elsőként is írhatok róla. 

7: Van olyan hely idehaza, ahová mindenképpen szeretnél elutazni, megismerni?

Nagyon szeretném megnézni egyszer hazánk neves történelmi helyeit, várait, kastélyait. 

S nem utolsó sorban szeretnék egy helyet találni, amit varázslatosnak éreznék és megihletne. 

8: Van olyan meghatározó könyvélményed, amit mindenkinek a kezébe adnál olvasásra?

Jostein Gaarder: Tükör által homályosan című könyve nagy hatással volt rám, de ha olyat kellene ajánlanom, amit mindenkinek a kezébe adnék, az Kurt Hörtenhuber Oups sorozata lenne, ami bár gyerekeknek íródott, sok életbölcsességet tartalmaz. 

Kérdéseim a jelöltjeimnek: 

1. Ha feltehetnél egy kérdést valakinek (élhetett az illető a régmúltban is), ki lenne az, és mit kérdeznél? 

2.  Mit tartasz a legnagyobb erősségednek könyvvéleményezésnél? 

3. Olvasmányélményeid helyszínei közül, hova látogatnál el szívesen?

4. Ha lehetőséged lenne kiadatni egyetlen egy könyvet, miről szólna? 

5. Tervezted valaha, hogy blogíráson kívül másképp is foglalkozz az írással? 

6. Mi volt a tavalyi év legpozitívabb élménye számodra? (Nem kell feltétlenül könyvnek lennie)

7. Pár mondatban elmondanád, hogy mit tanácsolnál a jövő bloggereinek? 

8. Van olyan dolog az életedben, amit szeretnél megtenni, mégis mindig halogatod?

Az én három jelöltem, akiket mindig érdemes olvasni: 

Roselyn és a Roselyn könyves blogja

Miamona és a Miamona könyveldéje

AniTiger és a Hagyjatok! Olvasok!

Remélem, hogy 2018 meghozza számotokra azt, amire oly régóta vágytok! :) Köszönöm, hogy "ismerhetlek" titeket, és hogy hosszú idő óta csodás színfoltjai vagytok az életem bloggeres pillanatainak. :) 

Bejelentkezés - Játékkal kapcsolatos felhívás

Sziasztok!

Elég régen jelentkeztem, ennek csak egyetlen egy oka van, mégpedig a vizsgaidőszak, aminek épp a közepében vagyok. Február 8-ig sajnos csak minimális netes aktivitással rendelkezem, mert eltemettek a tételek, ezért sűrű elnézéseteket kérem. 

Körülbelül én is így nézhettem ki tegnap

Már magamnak megígértem, hogy ez volt az utolsó, hogy visszaültem az iskolapadba. Négy szakma már bőven elég lesz (legalábbis remélem). 

Nos! Miután kipoénkodtam magam a jelenlegi helyzetemen (a képeket a tesómnak köszönhetem, ő küldte át ezeket, tekintve hogy tudja, micsoda vizsgadrukkom van) itt van az, ami miatt a bejegyzés igazán létrejött. 

JÁTÉK! 

Ugye emlékeztek hogy ígértem nektek egy játékot, mert az oldal látogatottsága újabb kerek számot ért el, plusz ugye a blognak is szülinapja volt novemberben?

Nos, én nem felejtettem el amit ígértem, és töröm a fejem, hogy miként is kivitelezzem majd. Azt, hogy mit kell majd a játékon résztvevőknek tennie, még kigondolom, viszont még az sincs meg, hogy mi legyen a nyeremény. Ebben  kérném a Ti segítségeteket. Akár itt hozzászólásban, akár a blog facebook-os oldalán üzenjétek meg nekem, hogy melyik könyvért szeretnétek majd játszani. 

Választási lehetőségek: 

1. Samantha Shannon: Csontszüret

2. T. S. Thomas: Londinium hercege

3. Katarzyna Miller – Monika Pawluczuk: Nőnek lenni és nem bedilizni 

4. Sarah Winman: Amikor isten nyúl volt

5. Karin Tidbeck: Amatka

Szavazni február 10. 20:00-ig lehet. Addigra túl leszek a vizsgákon és talán kiötlöm, hogy mi legyen a feladat azért, hogy megnyerhessétek a kiválasztott könyvet. Ha sok szavazó lesz, még az is lehet, hogy két nyertes, s ezáltal két könyv (1-1)  talál majd gazdára. Persze ez csak tőletek függ. 
Szavazásra fel! :)

Évösszegzés

Eljött az év utolsó napja, itt az ideje, hogy tartsak egy kis évértékelést! 

Idén sajnos nem olvastam el a tervezett könyvmennyiséget, viszont minőségi olvasmányban nem volt hiány így sem. Sikerült mindenféle műfajba belekóstolnom, s értek kellemes meglepetések.

TOP10-es listával nem is próbálkozom, mert mindegyik könyvet tudnám ajánlani valamiért, ráadásul rangsorolni jelenleg nem is igazán tudnám, mert legalább öt olyan van, ami első helyre kívánkozna. Ezért hát úgy döntöttem, hagyományt csinálok a tavalyi értékelős listámból, és idén is olyat hozok. 

Történelmi regény kategóriában Izolde Johannsen és Bíró Szabolcs idén megjelent könyvei arattak nagy sikert. Szívből örülök, hogy két nagyszerű szerző könyvét is ajánlhatom. Mindketten úgy tudják a történelem eseményeit elénk tárni, hogy az olvasót lebilincselje, magával ragadja, ugyanakkor látható is legyen, hogy alapos kutatómunka eredménye a könyv. 

A disztópia kategória győztese nálam idén Cecelia Ahern: A tökéletes című könyve lett. Lendületes, izgalmas, magával ragadó, ráadásul értékes mondanivalóval rendelkezik. 

Az ifjúsági kategória győztese Cookie O'Gorman: Kamuzások, ​kavarások című könyve lett, mert szórakoztató és aranyos. 

A gyerekkönyv kategóriát Kurt Hörtenhuber Oups sorozata nyerte, amit mindenkinek (gyereknek és felnőttnek egyaránt) kötelezővé tennék! Olyan életbölcsességeket tartalmaz a könyv, amit felnőtt fejjel már sokan elfelejtenek. 

Krimi kategóriában Karen Rose: Közelebb, mint hinnéd című regénye osztatlan sikert aratott. Kusza cselekmények, kiforrott és szerethető szereplőgárda, izgalom és romantika együtt. Hamisítatlan Rose élmény. 

Romantikus kategóriában Kimberley Freeman: Parázs-sziget című könyve volt kiemelkedő. Két cselekményszál, két főszereplő különböző századokban, és váltott nézőpont. Mesteri jellemábrázolás és érdekes cselekménysorozat jellemzi a regényt. 

Az életrajzi regények kategórián belül Brock Yates, Enzo Ferrariról szóló könyve lett a nyertes, mert sok érdekességet megtudhattam a Ferrari márka megálmodójáról. 

Gerencsér János: Kósza ​utak legendája - Kalászkirály című regénye pedig elnyerte az év fantasy-ja címet, ami egyúttal magyar nyelvű ifjúsági regény is, így mindenképpen kiemelkedik az olvasmányaim közül. 

Biztos vagyok abban, hogy 2018 is hasonló értékes könyveket tartogat majd számomra, így mindenképp figyeljétek a blogot, mert február után (akkor lesznek a vizsgáim, addig csökkentett módban vagyok) belelendülök. 

Kívánok mindenkinek jó óévbúcsúztatót, valamint békés, boldog, szeretetben és sikerekben gazdag új évet! 

Boldog Karácsonyt!

Csodás napot kívánok mindenkinek!

Nem tudom, nektek hogy telt eddig a 2017-es év, számomra elég vegyesen. Ám a karácsony azért is jó, mert ilyenkor kicsit megfeledkezhetünk a rossz dolgokról, együtt lehetünk a szeretteinkkel, s kicsit megbékélhetünk a világgal. 

Köszönöm, hogy velem tartottatok idén is, bár ez az év nem telt olyan aktívan a blogon, mint amennyire szerettem volna. Remélhetőleg, ez a jövő évben megváltozik. Rengeteg könyv van, amit olvasni szeretnék, és idővel írni is róla itt, nektek. 

A blogom idén hat éves lett, ennek örömére játékot is hirdetni fogok, de szigorúan csak az ünnepek után, mert kissé elhavazódtam (persze csak képletesen).  Köszönöm a megértéseteket. 

Kívánok nektek Áldott, békés, boldog karácsonyt! 

"Este mikor kigyúlnak a karácsonyi fények,

a gyermeki álmok egy percre visszatérnek.

Ekkor a szemekben a szeretet fénye lángol,

s a gyertyafénynél még a csillag is táncol.

Mikor a fenyő illata megérinti a szívünk,

ezen az estén, kicsit az álmokban is hiszünk.

Nem szeretnénk mást, csak boldognak lenni,

és másokért a szokottnál is többet tenni.

A rohanó világban megkoptak a fények,

halványak a hitek és halványak a remények.

Nem szeretnénk mást, csak hinni a szóban,

őszintén szeretni és bízni a jóban.

Őrizzük meg a karácsonyunk fényét,

s őrizzük a szeretetben való hitünk reményét,

Hisz ma este mi is gyerekek vagyunk,

s gyermeteg vágyainknak ma határt nem szabhatunk."

“A világ bármely részén élsz és bárki vagy,
Szeretném, hogy légy ma este egy kicsit boldogabb,
Kívánj igazi ünnepet, kívánj igazabb életet,
Ahogyan én neked.”

Piramis

"Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája." 

Csitáry-Hock Tamás

Rebecca Chance: Luxus és könny (Bad Girls 2)

"Deeley Hollywood egyik hírességével él. Devon sztárszakácsként saját műsorában főzi meg a legkülönlegesebb ételeket. Maxie könyörtelen, dúsgazdag vállalkozó. A három nővér luxusban él. Semmi gondjuk nincs. Elérték az életben, amit csak akartak.

De vajon miért lesz minden más, amikor Deeley egyszer csak hazalátogat Londonba? Milyen titkokat rejt a három lány gyermekkora? Vajon miért nem beszélnek szívesen Billről, a mostohaapáról? Miért kell a bulvársajtó előtt titkolni, hogy szegénysorból származnak? Hogyan indul meg a lavina, amely akár mindhármukat maga alá temetheti? Deeley és Devon miért nem tud igazán felnőttként viselkedni Maxie közelében?

Rebecca Chance regénye a felső tízezer világába vezet be bennünket. Erotikában, izgalomban, rejtélyben gazdag miliő ez: itt megkaphatsz bármit, és elveszíthetsz mindent."

 Megjelent az Athenaeum kiadónál 2017. november 23-án.

Fordította: Szieberth Ádám

Fordítás alapjául szolgáló mű: Rebecca Chance: Bad Sisters

Oldalszám: 528

ISBN: 978-963-293-742-7

Műfaja: Chick lit

A könyvet megvásárolhatjátok 20% kedvezménnyel itt:

https://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/felnottirodalom/regenyek/luxus-es-konny

Illetve e-book formában (epub, mobi) itt:

https://www.lira.hu/hu/ekonyv/szorakoztato-irodalom-1/luxus-es-konny-ekonyv-epub-mobi 

Rebecca Chance Hampstead-ben született nemzetközi műkereskedő szülők gyermekeként. Olyan közegben nőtt fel, ahol természetesnek számított, hogy mindenki milliomos. Amikor megunta a gazdagok és kiváltságosok életét, elment Toszkánába (Toscana, Tuscany), hogy vad és bohém életet éljen egy borkészítő birtokon. Egy XIV. századi villában lakott, művészekkel bulizott, olaszul tanult, és szőlőt szedett. Azonban hívta őt a nagyvárosi élet, elutazott többek között Rómába is, ám továbbment Manhattan-be, mert csábította a ragyogó szingli lét és a folyamatos éjszakai élet. Végül egy jóképű amerikai férjjel visszatért Londonba, majd könyveiben megírta legizgalmasabb tapasztalatait.

Rebeccát érdekli a rúdtánc, a koktélozás és szereti nézni az Amerika következő topmodelljei műsort.  (életéről az írónő honlapján tájékozódhattok, fordításom a lényeget emelte ki)

A regényt váltott szemszögben ismerhetjük meg, kezdve Deeley-vel, aztán jön Devon végül Maxie és így tovább… Bár látszólag tökéletes az életük, egyáltalán nem az. A karaktereket egyáltalán nem lehet megvádolni azzal, hogy tökéletesek lennének. Sőt…

Személy szerint nekem az elején nagyon ellenszenvesek voltak a nővérek. Mind önző, felületes, csak a saját érdekeit néző hárpia, aki csak azzal foglalkozik, hogy neki jó legyen. Úgy látszik, hogy tökéletes az életük, de bőven akadnak problémáik, s mind közül a legsúlyosabb abban rejlik, hogy saját magukkal elégedetlenek. 

Körülbelül a könyv felénél kattant át az a bizonyos kapcsoló a fejemben, és kezdtem átlátni a dolgokat. Úgy látszik, Rebecca Chance könyveivel mindig így járok. Az első felénél szidom a szereplőket, aztán elkezd összeállni a történet. Megláttam Devonban és Deeley-ben is az embert, s nem csak a kényeskedő, önző perszónát. Sikerült az álarc mögé tekintenem, és végre az érték is előkerült a máz alól. Maxie-t persze továbbra sem szívleltem.

A regény érdekesen van felépítve, a cselekményszálak kuszák, de átláthatóak.  A könyv egyszerre elgondolkodtató és szórakoztató.

Kedvenc szereplőim inkább mellékszereplők. Nagyon szerettem Alice-t és Matt-et, valamint rengeteget nevettem Cesare karakterén. Mindent összevetve azonban Alice, Deeley, Devon, Matt és Cesare együtt alkotott egy olyan elegyet, aminek köszönhetően a könyvet mosolyogva tettem le.

Pontozás: 10/9