Nora Roberts: Megszállottság

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg: „Naomi Bowes gyermekkorában egy éjjel titokban apja nyomába szegődik, és azon az éjszakán az ártatlanság számára örökre elvész. Iszonyú dolgokat fed fel azáltal, hogy kiszabadít egy erdei veremben fogva tartott lányt, ezzel hírhedtté téve apját, aki a borzalmas bűnöket elkövette.

Naomi Carson néven sikeres fotóssá válik, és utazásai során egyszer csak rátalál egy olyan helyre, amely rendkívüli módon vonzza – ez azonban több ezer mérföldre van mindentől és mindenkitől, amit és akit addig ismert.

A nő szeretné fenntartani magányos életformáját, Sunrise Cove lakói azonban valami módon folyton elérik, hogy megnyíljon előttük – különösképpen az eltökélt Xander Keaton.

Naomi érzékeli, ahogy sorra leomlanak a maga köré emelt falak, és annak is tudatában van, hogy titkon mindig is arra az életre vágyott, amit ez az új helyzet tálcán kínál neki. De már oly sokszor kellett rádöbbennie, hogy a múlt fenyegető árnya mindenhová követi…”

Megjelent a GABO kiadó gondozásában 2016-ban.

Fordította: Gázsity Mila

Fordítás alapjául szolgáló mű: Nora Roberts: The Obsession

Oldalszám: 596

ISBN: 978-963-406-318-6

Itt olvashattok a könyvből részletet:

http://gaboromantika.blogspot.hu/2016/07/nora-roberts-megszallottsag-reszlet.html

Itt pedig megrendelhetitek:

http://www.gabo.hu/hu/romantikus/2178-nora-roberts-megszallottsag-9789634063186.html

Aki régebb óta követi már a blogot, az tudja, hogy nagyon szeretem Nora Roberts könyveit, legyen az krimi, romantikus vagy akár fantasy. Eddig huszonegy bejegyzés született, ez lett a huszonkettedik. Bár van még olvasatlan könyvem tőle nem is kevés (pl. az újabbak közül a Boonsboro Inn trilógia vagy az O’Dwyer-örökség trilógia), úgy gondoltam most a legújabb könyve az, aminek engedem magam elcsábítani. Miért pont ennek? Mert imádom a borítóját és megkapó a fülszövege. Elég sok múlik azon, hogy mennyire figyelemfelkeltő a könyv bemutatása, szerencsére a GABO kiadó hasonlóan néhány másik kiadóhoz erre nagyon odafigyel.

Ahogy Nora Robertstől már megszokhattuk, egyből belevágott a dolgok közepébe. Az első három fejezetben megéltem az első sokkomat, éreztem, hogy ez jó kis történet lesz. Izgalmas, fordulatos, lendületes. Bár a romantikus kategóriába sorolták, a romantikus krimi a megfelelőbb kifejezés. Hangulatilag, felépítésileg kicsit A tanú című könyvre emlékeztet, amit szintén Roberts írt és egyik kedvencemmé vált (a nyomkövetőkön kívül persze). A krimi szál mindvégig jelen van a történetben, ám a történet magját / közepét a romantikus szál tölti meg. Olyan, mint ha keretbe foglalták volna. Az elején kapunk krimit, aztán átvált romantikusba, aminél azért érezhető a krimi szál miatti feszültség, majd újra lassacskán belecsúszunk a krimi részbe.

Naomi karakterét az első pillanatban megszereti az ember. Okos, aranyos, segítőkész kislány még, amikor először olvasunk róla, aki rengeteg kemény dolgon megy keresztül gyerekként. Erős, szívós, büszke és gondoskodó. A szemünk előtt változik felnőtté.

Mason, Naomi öccse szintén a kedvelt karakterek táborát erősítette, ahogy a család többi tagja is. Tetszett, hogy a durcás kisfiúból egy érett férfi lett. Tiszteletet ébresztett bennem azzal, amit tett már tiniként is. Igazán kíváncsi természet, elhivatott, gondoskodó.

Seth: az egyik kedvenc szereplőm a történetben. Igazi szuper nagybácsi illetve pótapa, aki teljes szívébe fogadta a két gyerkőcöt, amikor a legnagyobb szükségük volt rá.

Harry: Seth élettársa szintén kedvelt karakter, ő volt az, aki rávette Naomit, hogy mindig mindent mondjon el őszintén. Szakács, ezen felül pedig szeret gondoskodni a családjáról. Naomit és Masont saját gyermekeként szereti.

Kevin Banner építész: harmincas férfi, alkatra nem magas, viszont izmos. Állkapcsa erős, határozott vonalú. Házas, két gyermek (egy fiú Tyler és egy kislány Maddy) apja.

Jenny Banner: Kevin felesége, családanya. Humoros, kedves, aranyos, ráadásul hobbi restaurátor. Szereti helyrehozni a kissé rozzant bútorokat. Egy boltban dolgozik, ahol ő a főnöknő jobbkeze. 

Xander Keaton: sűrű, sötét haj, mélykék szem, csontos arcél, éles, szabályos vonalú arc, borosta. Jóképű, kemény legény. Hosszú láb, jelentős méretű kéz. Ezen felül a természete is megkapó. Humoros, kedves, intelligens, ugyanakkor makacs és erős akaratú férfi, aki igyekszik elérni mindig, amit akar. 

Történetünk 1998-ban kezdődik, amikor Naomi és családja élete teljesen megváltozik egy szörnyűségnek köszönhetően, majd éveket átugorva tanúi lehetünk a fontosabb változásoknak, amik bekövetkeztek az életükben. A 109. oldaltól napjaink eseményei tárulnak a szemünk elé, 2016-ot írunk, Naomi pedig önálló, felnőtt nő, aki nagy lépésre szánta el magát.

Imádom a szereplőket, akik körülveszik Naomit. Jó kis csapat, a karakterek szerethetőek. Xander igazi etalon férfi, mindig mosolyt tud csalni az arcomra.  Szerettem, ahogy pártfogásába fogta Tagot, akit elég sokáig névtelenként ismertünk, mert Naomi nem volt hajlandó elnevezni. :D Aztán végül csak rávette magát, és attól a pillanattól Tag otthonra talált. :)

A történet mindvégig feszültséggel volt tele, bár ahogy haladtunk a történettel, úgy váltotta fel a kínos és kellemetlen érzéseket valami jobb, több.

Szerettem Jenny-t és Kevint, ahogy Loot, és Xander együttesének tagjait is. A gyilkosságokat leszámítva tényleg eszményi kis városba költözött Naomi szirti házában én is eltudnám képzelni az életemet. Főleg ilyen emberekkel körülvéve. 

Imádtam, hogy a fotós téma a középpontban állt, rengeteget olvashattunk Naomi munkásságáról, az ábárzolásokról, fényviszonyokról.

Egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Mason és Xander megismerkedtek, majd Naomi beszélgetett Masonnel.

„ - Akkor talán elkezdem Xandernek szólítani. Egyébként pedig miféle név ez?

- Ezt a te neveddel még képes vagy komolyan kérdezni, Mason?

- Dugulj el –vágott vissza az öccse, és felállt az asztaltól, hogy segítsen leszedni.”

Ennél már csak Xander szerelmi vallomása volt, amin jobban kuncogtam. Tetszett, hogy Naomi megtalálta a párját makacsságban is. Xander bármilyen oldalát mutatta, az tetszett. Olyan karakter, akit lehetetlen utálni.

A másoló sorozatgyilkos személyét már az elején megtippeltem, minél jobban a történet mélységeiben jártunk, annál biztosabb voltam, majd az 559. oldalon kaptam egy újabb utalást, amiből azt mondtam, hogy „megvagy rohadék”. Igazam lett. Bár mindvégig sejtettem ki az, aki a sok szörnyűséget elköveti, ugyanúgy élveztem a történetet, a cselekményeket, azt hogy a romantikus és a krimi kellemes egyensúlyban volt, és hogy a családias kisváros lakói a szívemhez nőttek egy pillanat alatt.

Történet, szereplők, borító mind-mind tíz pontos nálam. Hamisítatlan Roberts. A Nyomkövetők és A tanú után újabb kedvenccel gazdagodtam.

A történet akkor kapott volna még + pontot, ha Seth, Harry és Mason is többet lett volna benne. Persze akkor már egy hétszáz oldalas könyvről beszélnénk. 

Apró megjegyzés: én is akarok egy saját Xandert magamnak. 

Pontozás: 10/10

Katherine Woodward Thomas: Boldogan élni – külön-külön – A tudatos elválás 5 lépése

Fülszöveg: „2014-ben nagy vihart kavart a médiában, amikor Gwyneth Paltrow hollywoodi színésznő bejelentette, hogy különválik férjétől, Chris Martintól, a Coldplay énekesétől, mégpedig harmonikusan és közös megegyezéssel: tudatos elválással. Az addig ismeretlen kifejezés még aznap éjjel bejárta a világot. A meghatározás, melyet Katherine Woodward Thomas házasság- és családterapeuta alkotott meg, az olyan válások szinonimája lett, melyekben mindkét fél elismeri a szerepét a szakításban, és különösen ügyelnek arra, hogy jól és egészségesen működjenek együtt a jövőben.

E hiánypótló kötetből, Anglia egyes számú társadalmi bestselleréből az olvasó megismerheti a békés válás titkát, ami ráadásul a szakítás utáni felhőtlen élet előfeltétele is.”

Megjelent 2016. augusztus 15-én az Athenaeum kiadó gondozásában.

Fordítás alapjául szolgáló mű: Katherine Woodward Thomas: 5 Steps to Living Happily Even After

Fordította: Szilágyiné Márton Andrea

ISBN: 978-963-293-576-8

Oldalszám: 384

Műfaja: népszerű tudomány

Olvass bele itt: http://www.static2.lira.hu/upload/M_28/rek3/1231549.pdf

A könyvet itt tudjátok megrendelni 20% kedvezménnyel:

http://www.lira.hu/hu/konyv/ismeretterjeszto-1/tarsadalomtudomany/boldogan-elni-kulon-kulon-a-tudatos-elvalas-5-lepese

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

A könyv 384 oldal, ám maga a tudatos elválás 5 lépésének bemutatása csak 330 oldalon történik. 

A 330-332. oldalon már a köszönetnyilvánítást olvashatjuk, aztán következnek az online források felsorolásai, majd 342-365ig Bibliográfia, 366-tól pedig jegyzetek kaptak teret.

Azt Athenaeum kiadó a sajtóközleményében így mutatta be a könyvet:

„Katherine Woodward Thomas házasság- és családterapeuta 2011-ben indította el Tudatos elválás című online kurzusát, mely több ezer embernek segített könnyebben feldolgozni a szakítás fájdalmát. Könyvéből megtudhatjuk, hogy a válást hogyan tehetjük kevésbé kellemetlen folyamattá, illetve olyan tapasztalattá, melyből a későbbiekben építkezhetünk.Mi a tudatos elválás?Egy ötlépéses folyamat, mely során megtudhatjuk, hogyan köszönhet el egymástól egy pár békében, úgy, hogy utána is egészséges, őszinte és kiegyensúlyozott emberi kapcsolatot őrizzenek meg egymással.Egy kijelölt útvonal, melyet követve a válás során mindkét fél a lehető legkevésbé sérül;Egy világos útmutató, mely segít továbblépni.”

A sajtóközleményben volt egy olyan rész is, ahol a szerző önmagáról és a könyvről beszélt. Többek között szó volt arról, hogy ő is megszenvedte a szülei csúnya szakítását, s felnőtté válása során is átélt rengeteg rossz érzést, amit elfojtott feszültségek okoztak még a gyermeki lelkében. Ezek a feszültségek és érzések elkísérték őt élete első harminc évében, majd később sikerült magára találnia, amikor elkezdődött tanítói karrierje.

„Bár végzett házasság- és családterapeuta vagyok, és bestsellerszerző, legnagyobb sikeremnek mégis azt tartom, hogy számtalan órát töltöttem elmélkedéssel és beszélgetéssel, hogy az egykori sérült nőből azzá az energikus, kreatív és emberszerető valakivé válhassak, aki ma vagyok. És boldogan jelenthetem ki, hogy e fejlődési folyamat egyik legnagyobb ajándéka ez az újfajta tanítási módszer. Hiszen miután a férjem és én tíz év után úgy döntöttünk, hogy külön utakon folytatjuk tovább, képes voltam a válást másképp kezelni, mint anno a szüleim (akiket isten áldjon, mindketten nagyon jó emberek és nagyon szeretjük egymást, nincs harag a szívünkben.)
És a volt férjemmel közös utazásból született meg a tudatos elválás 5 lépése.”

Olvastam minap egy véleményt a könyvről (amit úgy írtak, hogy még csak nem is olvasta az illető a könyvet), ami miatt szeretnék egy dolgot kihangsúlyozni. Ez a könyv nem azért jött létre, hogy válásra buzdítson bárkit. Ezt a szerző is megemlítette a könyv 21-22. oldalán.

„Be kell vallanom, hogy elég sokáig haboztam, mielőtt megírtam ezt a könyvet. Húztam-halasztottam, hogy mindezt papírra vessem. Nagyrészt azért, mert nem akartam senkit arra bátorítani, hogy könnyedén vegyen egy olyan fontos döntést, hogy felbont egy hosszú ideje fennálló kapcsolatot.”

„Elkötelezett támogatója vagyok az odaadó, hosszú kapcsolatoknak, és mindent megteszek, hogy arra biztassam a párokat, maradjanak együtt, amíg lehetséges. Mi több, amikor a pácienseim azzal lépnek a rendelőbe, hogy a tudatos elválás mellett döntöttek, egy kicsit mindig megpiszkálom őket, és igyekszem rést ütni magabiztosságukon; megpróbálok rámutatni, hogy ez talán egy kicsit korai.”

„Fontos megérteni tehát, nem azért dolgoztam ki ezt a programot, hogy elbagatellizáljam a válás jelentőségét. Mi több, kicsivel később, a Hogyan és mikor csináld végig ezt a programot című részben komolyan megtárgyaljuk, hogy tulajdonképpen miért is jobb együtt maradni. Ám a következőt fontos megérteni. Egy olyan világban, ahol több ember válik el egy adott évben, mint ahányan új autót vesznek, vagy grépfrútot esznek reggelire, azt hiszem, ideje megtanulni, hogyan lehet ezt az egészet jobban csinálni. És ez az, amiről a könyvem szól.”

Régen a házasság szent volt és sérthetetlen, válásról pedig szó se eshetett, mert már-már szentségtörésnek számított. Ezzel csak az volt a „baj”, hogy attól még ugyanúgy léteztek olyan családok, akiknek jobb lett volna külön. Hiába dugják az érintettek homokba a fejüket, ha a probléma továbbra is fennáll. Hazudnak a külvilágnak, hazudnak egymásnak és hazudnak önmaguknak is. Persze, a legelső gondolat egy probléma esetén a megoldás keresése, de ne kövezzük már meg azokat, akik a próbálkozásaik után a válás mellett döntenek. Egyszer sem jártunk a cipőjükben, tehát ne ítélkezzünk. (Meg amúgy se… az ő életük, ő döntésük.)

Amikor a házastársak között javíthatatlan összeférhetetlenség alakul ki és már csak arra képesek, hogy öljék egymást, lelkileg vagy akár testileg bántsák a másikat, akkor igenis ki kell lépni ebből a kötelékből. A szerző ezzel a könyvvel arra próbált rámutatni, hogy ha már külön kell válniuk az embereknek (bármilyen okból!), akkor kerüljék el az egymás ellen vívott harcokat, próbáljanak meg békés megoldást találni. Főleg, ha egy (vagy akár több) gyermek is érintett.

A szerző a saját házasságának felbomlásáról is mesél. Elmondja, hogy az ő házasságában nem volt egetverő nagy probléma, mint pl. hűtlenség vagy bántalmazás, hanem inkább arról volt szó, hogy ő annyira megváltozott, hogy lassan már nem maradt közös témájuk a férjével. Két teljesen ellentétes ember élt együtt. Egyetlen téma volt, amiről bármikor szívesen beszéltek, az pedig nem más, mint a lányuk élete. Mindketten úgy vélték, hogy csak a gyermek miatt együtt maradni nem megoldás. A válási folyamat alatt mindvégig biztosították egymást és gyermeküket arról, hogy a jó kapcsolat fennmarad, s a lányuk sem fogja elveszíteni egyik szülőjét sem.

A könyv célközönsége nem pont a válni készülők csoportja. Ennél sokkal tágabb kört célzott meg a szerző. Minden olyan embernek ajánlja a könyvét, akinek „nehéz a szíve az elveszített szerelem miatti elmondhatatlan bánattól”. Ezzel a könyvvel a szerző segíteni próbál abban, hogy ne őrizgessünk tüskéket a múltból, lépjünk tovább és merjünk boldogok lenni. Lássuk be, a szakítás piszok fájdalmas tud lenni, ha az ember szívét-lelkét belevitte a kapcsolatba. Bánkódhatunk évekig a tönkrement kapcsolat miatt és közben elszalaszthatunk egy lehetőséget arra, hogy boldogok lehessünk, vagy kipróbálhatjuk azt a bizonyos ötlépéses módszert, aztán ha beválik jó, ha meg nem, akkor még mindig ráérünk keseregni. Nem? :) Mondom ezt persze úgy, hogy személy szerint engem jelenleg nem érint ez a helyzet, – tekintvén hogy sem házas, sem társas kapcsolatban nem élek – viszont határozottan állítom, a könyv témája érdekes, a felvetések elgondolkodtatóak, megfontolandóak. Szerettem a néha-néha felbukkanó idézeteket, amik egyes oldalakon keretbe voltak foglalva, s rögtön szemet szúrtak az olvasónak. Találhatunk idézetet olyan neves személyektől, mint J.R. Ward, Thomas A. Edison, William Shakespeare, Euripidész, Gandhi, Paulo Coelho, Elizabeth Gilbert, Emily Dickinson, Jeff Brown, ifj. Martin Luther King, Ernest Hemingway, Ralph Waldo Emerson, Rosa Parks és még sorolhatnám. Ilyen például az 55. oldalon található Gandhi idézet:

„A szemet szemért elv vége az lesz, hogy a világon mindenki vak lesz.” Mahatma Gandhi

Tetszett, hogy több élethelyzetet felvonultatott a szerző, s ezeken mutatta be a tudatos elválás lépéseit. Nem mindennel értettem igazán egyet, mert azért azt tudom, hogy a dühöt elengedni elég nehéz feladat, és jó sok idő kell hozzá, hogy ne munkálkodjon bennünk az a gonosz kismanó, viszont az tény, hogy semmi sem lehetetlen, maximum mi vagyunk tehetetlenek.

A könyvben a kedvenc részeim abszolút a „Tippek az önmagadról való gondoskodásra” részek voltak, hiszen olyan természetes dolgokat vonultatott fel ott az írónő, amiket akár napi szinten becsempészhetünk a mindennapjainkba.

Szerintem ez a könyv határozottan hasznos lehet az olvasónak, mert nem csak egy bizonyos társas kapcsolat felbomlásának feldolgozásához próbál segítséget nyújtani, hanem több féle érzelem kezeléséhez ad iránymutatást. Véleményem szerint a könyvben a hangsúly a pozitív gondolkodáson van és azon, hogy az ember ne dagonyázzon a negatív érzelmekben, hanem próbálja meg a pozitív érzéseket megragadni, élvezni, s abban kiteljesedni.

Pontozás: 10/10

Jodi Picoult – Samantha van Leer: Lapról lapra

 Vigyázat! Elvétve cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg: „A valóságban Delila és Olivér soha nem lehetne egy pár. Viszont itt vannak a valóságban, és mégis párként élnek. Szembe kell nézniük a ténnyel: a „Boldogan éltek, amíg meg nem haltak” mondatot akár komolyan is vehetik. A sors azonban különös módon üzen nekik, és hamarosan rá kell jönniük: egy mese újraírása kockázatokkal jár.

A Sorok között folytatásában Olivérnek olyan hétköznapi problémákkal kell megküzdenie, amelyekről nem is álmodott: eddig mindenki az ő alattvalója volt, mostantól azonban neki kell alkalmazkodni másokhoz. Ami nem is olyan könnyű feladat, ha az embernek már előre meg van írva a meséje…

Delilának és Olivérnek közösen kell eldönteniük, mennyit hajlandóak kockáztatni az igaz szerelemért, hogy a történetük a való világban is boldog véget érjen. Hiszen a legnagyobb kalandok nem a tündérmesék lapjain történnek…”

Megjelenés várható időpontja: 2016. szeptember 5.

Megjelenik az Athenaeum kiadó gondozásában.

Fordítás alapjául szolgáló mű: Jodi Picoult és Samantha van Leer: Off the Page

Fordította: Babits Péter

Oldalszám: 392

ISBN: 978-963-293-547-8

Eredeti színes illusztrációk: Yvonne Gilbert

Fekete-fehér illusztrációk: Scott M. Fischer

Műfaját tekintve ifjúsági regény.

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak! Nagyon boldog vagyok, hogy elsők között olvashattam a történetet. 

A történet első kötetéről, a Sorok közöttről itt írtam:

http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/03/jodi-picoult-samantha-van-leer-sorok.html

Külön örülök, hogy a második kötetre nem kellett éveket várni. :)

Mielőtt maga a történet kerülne szóba, megjegyezném (amit már a Sorok közöttnél is), hogy imádom a borítót és az illusztrációkat. Szerintem eszméletlenül passzolnak a történethez, s ezekkel együtt lett kerek egész a könyv. Persze a történet önmagában is varázslatos, de az illusztrációk felteszik az I-re a pontot.

A történet eseményeit több szemszögből ismerhetjük meg, váltakozó nézőpontot alkalmaztak most is a szerzőink. Tetszett, hogy Jessamyn üzenetei is felbukkantak több helyen a könyvben. Sűrűn mosolyt csalt az arcomra egy-egy megjegyzése. Ahogy Delila alábbi megjegyzése is, ami most kifejezetten aktuális néhány személynek:

„Suliba járni kicsit olyan, mintha minden reggel azért kéne felkelned, hogy száz kilométeres sebességgel nekirohanj ugyanannak a téglafalnak.”

 Scott M. Fischer illusztrációja

Olivér első napja az iskolában határozottan versenybe szállhat a legviccesebb jelenet címért a könyvben. A kémia óra feledhetetlen jelenetein például kis híján visítottam a nevetéstől.

Természetesen sajnáltam a srácot, egyáltalán nem könnyű belecsöppenni egy ilyen helyzetbe (még ha én nem is vagyok könyvszereplő, azért tudom, mit szövegelek), hisz’ újnak lenni pocsék. Úgy érzed, mindenki téged bámul – feltehetőleg azért, mert a legtöbben tényleg bámulnak –, s esetlegesen azt várják, hogy mit fogsz bakizni. Kérem szépen, általában bedobnak a mély vízbe, hogy meglássák, tudsz-e úszni. Olivér még viszonylag jól vette az akadályokat, ahhoz képest, hogy három hónapja még azt se nagyon tudta, mi az az iskola, legalábbis ilyen formában nem.

Szerettem, hogy a történet olvastatta magát. Magával ragadó, lehengerlő, varázslatos, vicces, olykor szomorú, fordulatokban gazdag és néha bizony elgondolkodtató. Jules karaktere most is sziporkázott, szakadtam a nevetéstől, amikor ő is képbe került. Határozottan főnyeremény egy ilyen legjobb barátnő. :) Mellé meg ugye ott van még Chris és Edgar is. Hmm… Mit szépítsek, megkedveltem Edgart. Örülök, hogy hangsúlyos szerepet kapott a karaktere és lehetősége volt kiteljesedni. A kedvencem viszont maradt Delila és Olivér, na meg persze Jessamyn.

Szerzőpárosunk határozottan kitett magáért, ami a karakterek jellemét, leírását illeti. Hihetetlen, hogy mi mindent hoztak össze. Két kötet tele álmokkal, érzelmekkel, varázslattal, reménnyel, amit az olvasó is átél, amint kezébe veszi a könyvet.

Voltak olyan események, amelyeknek következtében elmorzsoltam néhány könnycseppet. Nem számítottam arra, hogy ilyen irányt fognak venni a történések. Hirtelen túl valóságosnak tűnt, én pedig nem akartam kizökkenni.

Jessamyn egyik legmegfontolandóbb „gondolatmenete”:

„Mit tennél, ha csak egyetlen napod lenne hátra?Azokkal töltenéd, akiket szeretsz?Elutaznál a föld távoli tájaira, hogy minél több csodát láss?Nem ennél mást, csak csokit?Bocsánatot kérnél az összes vétkedért? Odaállnál azok elé, akik elé eddig nem mertél? Elmondanád a titkos szerelmednek, hogy mindig is imádtad?Miért várjuk meg a legutolsó pillanatot, amikor mindvégig ezt kellene tennünk?”

Aztán jöttek sorozatban olyan események, amiknél úgy éreztem, nem igazság. Jodi és Sammy alaposan feladták a leckét, felültettek minket egy végtelennek tűnő érzelmi hullámvasútra, amiről bizony a könyv utolsó mondatáig nincs leszállás. Volt egy olyan pillanat a könyvben, amikor úgy éreztem ne tovább. Nagyon szomorú voltam, nem akartam, hogy így alakuljanak a dolgok, bár tudtam, hogy a könyv nem lehet csupán egy édes-nyálas romantikus mese, kellenek olyan dolgok, amik a valóságban tartanak minket, márpedig a mi valóságunkban bőven történnek rossz dolgok, nem csak jók. Aztán eszembe jutott, hogy ez mégis csak Jodi és Sammy története, szóval muszáj megkapnom a happy end-et.               

Yvonne Gilbert illusztrációja

Ezután jött egy újabb elgondolkodtató szövegrészlet Jessamyn-tól, ami ismét rátapintott a lényegre.

„Színház az egész világ, de nemcsak azok színészek, akik színpadon játszanak. Te is az lehetsz, még ha nem szövegkönyvből dolgozol is.Te is másképp viselkedsz mások előtt. Tudod, mit szeretnek hallani a barátaid, mi teszi büszkévé a szüleidet, mivel vívhatod ki a tanárok megbecsülését – hát mindnyájuknak más arcodat mutatod.Ennyi különféle szerep között honnan tudod, ki vagy igazából?Nos, ehhez meg kell találnod azt a különleges valakit, aki előtt nem játszol. Valakit, aki nem azért figyel rád, mert kiadod magad valakinek, akinek szeretne látni – csakis önmagadért.”

Hihetetlen, hogy ezek az apró gondolatok mennyi lényeges dologra felhívják a figyelmet. Bár szerettem magát a történetet, a fantasztikus karaktereket, az élet pozitív és negatív dolgaival átszőtt varázslatos mesét és a rengeteg jobbnál jobb illusztrációt, mégis Jessamyn „gondolatai” voltak számomra a legkedvesebbek.

Na és a végkifejlet? Hű a mindenit! Szerzőpárosunknak sikerült olyan történetet írnia, amiből úgy érzem, sose lenne elég. Igazi léleksimogató, s bárki bármit mond, szerintem nem csak az ifjúságot ragadja magával, minden korosztályban megtalálja majd a neki való olvasót. Szeretem ezt a történetet, valószínűleg örökkön örökké. :)

Pontozás: 10/10********

Kedvenc könyvekkel kapcsolatos idézetem a történetből:

„Ily módon, amit az egyik ember kivesz a meséből, alapvetően különbözhet attól, amit más ért meg – mintha a történet képes lenne az olvasó, a hely és az időpont függvényében változni. De talán minden könyv ilyen – kicsit más minden alkalommal, amikor kinyitjuk. Ezért az igazi kérdés inkább az, hogy ki változik: a sztori vagy az olvasó?”

Olvasás közben néha beiktattam egy kis zenehallgatást is, mert úgy gondolom, a zene és a könyv jól megférnek egymás mellett. Segítenek kikapcsolódni, ellazulni, megfeledkezni a valóságról pár órára.

Mivel a történet fantasy, erős romantikus szállal, tele érzelmekkel, szomorú és mosolyfakasztó jelenetekkel egyaránt, először lágy dallamokat hallgattam. Ilyen volt a Celtic Thunder formációból ismert Emmett Cahill és partnere, Rebecca Winckworth duettje, a Make you feel my love.

Egyszerűen elvarázsol ez a dal. Oké, kicsit elfogult vagyok, mert a Celtic Thunder az egyik nagy kedvencem (a rock, country, blues, pop mellé igen, az ír zenét is imádom), de úgy gondolom tényleg nagyszerű dolgot hoztak össze Cahill-ék.

Arra gondoltam, hogy a teljesség igénye nélkül megosztok veletek négy-öt előadót és dalcímet, hátha ti is kedvet éreztek majd egy zenehallgatással egybekötött olvasáshoz (van köztük lágyabb és zúzósabb is).

Emmett Cahill & Rebecca Winckworth: Make you feel my love

Michael Bolton: Close to You

Ed Sheeran: Thinking Out Loud 

Lawson: Where My Love Goes

The Calling: Wherever You Will Go

Creed: My Sacrifice

Valamint hallgattam az egyik kedvenc online rádióm péntek reggeli adását, amiben rengeteg olyan zene megfordult, amit szeretek. 

Kóbor Barbara: Az utolsó nap éjszakája

Fülszöveg: „Séverine Bonheur, a harmincas évei közepén járó párizsi hobbiújságíró örömtelen házasságban, unalmas életet él. Gyáva ahhoz, hogy otthagyja politikai karrier előtt álló, brutális férjét. Hogy ne őrüljön meg, úgy lép ki a valóságából, hogy tökélyre fejleszti az ábrándozást. Aztán egy szilveszter éjszakán rejtélyes bűncselekmény áldozatává válik, és onnantól egyszerre lélegzetelállítóan izgalmas és veszélyes lesz az élete…

Kóbor Barbara első krimijében a kiszolgáltatottság és az öntudatra ébredés lélektanát festi le; szövevényesen felépített történetében egy olyan nő agyába pillanthatunk be, aki kalickába zárt madárkaként vergődik, egészen addig, amíg valóban foglyul nem ejtik. Az események felpörögnek, a szereplőgárda egyre színesebb lesz, a cselekmény szálai pedig egyre kuszábbak, egészen a bravúros végkifejletig.

A lélektani krimi rajongóinak különösen ajánljuk!”

Megjelent az Athenaeum kiadó gondozásában 2016. augusztus 12-én (a könyvesboltokban kapható augusztus 15-től).

Műfaja: krimi, azon belül is domestic noir, ami az utóbbi évek egyik legsikeresebb új műfaja.

Pontosan mit is takar ez? A kiadó ezt is megválaszolta nekünk a könyv bemutatásakor.

„A főként női szerzők tollából született alkotások a kapcsolati, családi diszfunkcionalitás talaján kicsírázó gyilkos konfliktusokat tárják fel. A műfaj egyik jellegzetessége, hogy a párkapcsolati játszmákból, bántalmazásból eredő, fokozatosan kibontakozó „magasfeszültség” váratlan megoldási módok felé sodorja a szereplőket. A domestic noir mindig lélektani dráma a nő vagy a pár mindkét szereplőjének szemszögéből felépítve, gyakran bűncselekménnyel ötvözve.”

Oldalszám: 224

ISBN: 978-963-293-577-5

Beleolvashattok a történetbe itt:

http://static2.lira.hu/upload/M_28/rek3/1236572.pdf

A könyvet megvásárolhatjátok 20% kedvezménnyel itt: http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/sci-fi-fantasy-krimi/az-utolso-nap-ejszakaja

Itt pedig meghallgathatjátok az egyik interjút, amit az írónővel készítettek: https://soundcloud.com/user-144247339/kobor-barbara-interju-klubradio-2016

A szerző 1976-ban született Budapesten. Az ELTE pszichológia szakán végzett. Az írás mellett vállalati szervezetfejlesztési feladatokkal és fordítással foglalkozik. Nagyon érdekli a politika és a média működése. Van egy tizenéves fia.

Gyerekkora óta megszállott krimi rajongó, mindig is érdekelte őt a lélektani dráma, ezért volt szinte kézenfekvő számára, hogy ebben a műfajban, stílusban alkossa meg első regényét.

Történetünk nagyjából három hét eseményeit öleli körül. Nyitásként betekintést kapunk egy december 31-ei eseménybe, ám az első fejezet visszaugrik december 22-re, s innen már folyamatos cselekményábrázolást és viszonylag rendezett idővonalat kapunk. Történnek a kezdetekre visszautalások, ám ezt időben jelzi a szerző, emiatt egyáltalán nem is zavaró.

A könyv három fejezetre tagolódik.

I. Egy madár a marokban felér két szabaddal

II. A jó kislányok a mennybe jutnak, a rossz kislányok mindenhová

III. A jót könnyű megszokni? A rosszat sokkal könnyebb. Aztán várni, elvárni és megszeretni. A rosszat kerestem mindig? Déjá vu

Séverine Bonheur karaktere szöges ellentétben áll a nevének jelentésével. 

Séverine = bölcs

Bonheur = boldogság

Főszereplőnk híján van a bölcsességnek, és boldognak sem mondhatnánk az életét. Inkább csak azt szimbolizálja, ami szeretne lenni.

Megalkudott. Egyetlen örömforrás az életében a fia, Matthias volt, bár az idő előrehaladtával úgy érezte, vele is kezd a kapocs meggyengülni.  Így maradt csak az álmodozás.

Egyre többször gondolt arra, hogy miképp szabadulhatna meg a férjétől úgy, hogy a gyerek vele maradhasson. Egyrészt ez, másrészt az anyagi függőség is közrejátszott abban, hogy éveken át nem lépett semerre. Fásultan tűrte a férje mocsok húzásait, álmodozott egy jobb életről, de semmit nem tett, hogy megvalósítsa. Amikor rászánta magát arra, hogy kicsit kilépjen a megszokott életből, közbeszólt az élet és felborította a terveit. Súlyos önbizalomhiánya és testképzavara volt.

Az első fejezet egy hosszúra nyúlt felvezetője volt a történetnek, hogy valamennyire megismerhesse az olvasó a szereplőket. A második fejezetnél már érezhető volt az igazi feszültség, valamint megsuhintotta Séverine-t az igazán rossz időszak előszele, míg a harmadikban tetőfokára hágtak az indulatok és a cselekmények.

Bár a szerző úgy alkotta meg Séverine karakterét, hogy az olvasó azonosulni vagy legalább szimpatizálni tudjon vele, sajnos nekem ez nem igazán sikerült. A karakterek között nem igazán volt, akit igazán kedvelhettem volna. Na jó, talán Theó, a kertész ebbe a kategóriába tartozott.

 Viszont maga a történet, hogy mennyi mindenen ment keresztül a főszereplő, igazán elgondolkodtató volt. Rengeteg kérdést felvetettem olvasás közben. Hogyan lehetett volna mégis kiutat találni ebből a helyzetből? Mit csinált rosszul a főhősnő? Ilyenkor van jó döntés? Mennyi minden lappangott a mélyben? 

A könyv függővéggel zárult, gondoljon az olvasó, amit akar. :D Persze az írónő a fent belinkelt interjúban el is ismerte, direkt alakította így a szálakat, hogy az olvasók a saját kényük-kedvük szerint alakíthassák a történetet.

Az én változatomban Séverine elhagyja a férjét és végre elkezd élni, s nem csak az álomvilágban.

A könyv olvasása közben úgy döntöttem, kicsit hangolódom a környezethez. Ez annyit jelent, hogy mivel a történetünk főhőse egy párizsi hobbiújságíró, és a történet is Franciaországban játszódik, francia nyelven hallgattam dalokat.

A teljesség igénye nélkül, amiket hallgattam:

Pauline: Je vis ma vie

Lara Fabian: Je t’aime illetve Immortelle

Grégori Baquet – Extreme Limite vagy épp a francia Rómeó és Júliából a Comment Lui Dire

Pascal Obispo – Sous le Soleil

+ a könyv utolsó 80 oldalának elolvasásakor és a bejegyzés megírásakor két órás rock adást hallgattam, amit egy fantasztikus műsorvezető állított össze, neki köszönhetem, hogy még ma elkészültem. :)

Pontozás: 10/8

Összességében véve kaptam egy érdekes, elgondolkodtató írást, ami elég sok témát felvet, bár igazán nem merültünk a dolgok mélyére. Ha egy picit előbb fokozódott volna fel a könyv hangulata, még jobb lett volna, bár így is épp elég elgondokodnivalót ad az embernek. 

Köszönöm a lehetőséget az Athenaeum kiadónak!

Izolde Johannsen: Anglia (A kárhozat éjjele 2.)

Fülszöveg: „Ahogy a történelmet még soha nem olvastad. Ókor, középkor, újkor egymást követő évszázadok, az idő forgatagában. Birodalmak, uralkodók, országok születnek és omlanak össze, miközben nem mindennapi hősünk átéli a letűnt idő feledhetetlen eseményeit. 
Anglia. A kényszerű száműzetés helyszíne. A tengeren ismeretlen erők közelednek. A békés napoknak vége. A keresztény világ megismeri a kard és a lánc fogalmát. Mi vár még az ezeréves vámpírra? Mi adhatja vissza létezése értelmét? A partmenti szél talán elfújja végre az örökös magányt.”

Kiadta az Underground kiadó 2014-ben.

Oldalszám: 568

ISBN: 978-963-120-751-4

A szereplőkről készített képek a szerző, Izolde Johannsen munkái, közzétételük a szerző jóváhagyásával történt.

Ahogy azt már Caspar első történetéről, a Róma című kötetről megfogalmaztam, nagyon tetszik, hogy a történelem keveredik a fantasy elemeivel, s olyan elegyet alkotnak, amiben mindkettő hangsúlyos részt kap, és szorosan együtt alkotják azt a kerek egészet, ami az olvasó kíváncsiságát kielégítheti.

„Senki nem gondolná, de tökéletesen belepasszol Caspar az események sorába. Mély és összetett személyiséget kapott, ugyanakkor „életét” a kettősség jellemezte.”

Ebben a kötetben pedig még többet tudhatunk meg Caspar személyiségéről, s talán kicsit jobban megértjük, hogy mit miért tesz.

Az első fejezet elején utalást találhatunk arra, hogy Caspar egy kelta törzsfő méltó utódaként látta meg a napvilágot, ám élete mégsem olyan fordulatot vett, amelyre bárki számíthatott volna. Azt hiszem, ez még enyhe kifejezés. Nővére Menase élete utolsó pillanatáig azon volt, hogy öccséről gondoskodjon, terelgesse őt a helyes irányba, tanítsa őt a népük szokásaira, valamint azokra a dolgokra, amiknek a későbbiekben hasznát veszik.

Menase

A fenti képen az írónő rajzát láthatjátok, hogy ő miként is képzeli el Menase karakterét. Ugye milyen jól sikerült? :) A szereplőkről készített rajzokat egy kiegészítő kötet fogja tartalmazni, melyben helyet kap egy személyes napló is, ami azt mutatja be, hogyan látta Caspar a 2000 éven átívelő történéseket.

Az előző kötetre több visszautalás is történt, s ezzel a szerző segített feleleveníteni az emlékeket. Még az elején megemlékezett Caspar második életének kezdetéről, a térítőről, akinek ezt az életet köszönhette, illetve a drága Rhiannon hercegnőről (Caspar vámpír nővéréről), s annak kegyetlen lemészárlásáról. :( Több olyan szereplő is újra előkerül emlékek formájában, akiket már elsirattam a Róma kötetében. Ugyanakkor imádtam, hogy a vérfarkasok szövetségesek maradtak, s akkor is jelen voltak, amikor Caspar bosszút állt Rhiannonért.

Rhiannon

Arról, hogy Caspar milyen hányatott életet élt, ez a mondat mindent elmond:

„Elvesztett mindent és mindenkit, akihez valaha is kötődött. Embert, félvért, vámpírt.”

Bár halhatatlan (legalábbis emberi betegségek nem végezhetnek vele), az élete egyáltalán nem tökéletes. Magányra kárhoztatott. Szembe kell néznie a tényekkel, egy tizenöt éves fiú testében ragadt, s hiába a több évszázados tapasztalat, a környezete csak egy serdülő fiúnak látja. Ami persze nem feltétlenül hátrány, ha épp be akar cserkészni valakit.

Izzy alapossága egy-egy jelenetnél igazi sokkot okozott. Amikor Caspar mesélt Tarzitius atyának a Sankt-galleni kolostorban történtekről, az mélyen megrendített. Bár Caspar sokak szerint egy szörnyeteg, rengeteg olyan tette volt, ami miatt kivívta a tiszteletemet, megbecsülésemet. Egyszerűen a háttértörténeteket ismerve nem tudom elítélni a tetteiért.

Szerettem a Tarzitius atyával való beszélgetésekről olvasni, mert Caspar olyankor felidézett emlékeiből rengeteg mindent megtudhattam.  S magát az atyát is kedveltem, mert olyan tisztelettel és szeretettel bánt Casparral, ahogy sokan nem.

A szerző elérte, hogy minél többet tudok, annál többet akarjak. Magával ragadt a történet, sokszor földbe is tiport egy-egy történés, megjártam az érzelmek hullámvasútját, kalandoztam, elvarázsolódtam.

Szerettem a karaktereket, akiket Izzy felvonultatott. Ralph karaktere a szívemhez nőtt, ahogy arra gondoltam, mennyire kötődtek egymáshoz Casparral. Pollux, mint Pollio leszármazottja is képbe került, aminek szintúgy örültem. Az előző kötetben ugyanis Pollio volt a kedvencem. Szerettem a karakterét, reméltem, hogy nem úgy végzi, ahogy végül mégis történt, de örültem a Casparral közös időszakának, szövetségének.

Ebben a kötetben rengeteg eseményen és időn átszáguldottunk, olvashattunk katolikus egyházfőkről, vámpírokról, vérfarkasokról, félvérekről, halandókról, bűnösökről és ártatlanokról, boszorkányüldözésről, királyokról, harcokról. Izgalmas volt, érdekes, magával ragadó. A szerző stílusa lehengerlő és megnyerő. Határozottan olvastatja magát a könyv, s újra és újra arra sarkallja az olvasót, hogy keresse a kérdésekre a választ. A válaszok pedig valószínűleg az új kötetben lesznek. :)

Köszönöm az írónőnek a lehetőséget.

Pontozás: 10/10

Eredményhirdetés

Sziasztok!

Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki velem játszott a 2016.07.29-én meghirdetett játékon.

A sorsolást ezúttal a http://www.miniwebtool.com/random-name-picker/ „segítségével” hajtottam végre, az eredményt pedig itt láthatjátok: 

Gratulálok!

E-mail-ben jelentkezem a részletek miatt.

Katalin könyvajánlója pedig nem másról szólt, mint Jeffrey Archer Clifton-krónikák sorozatáról, amit lentebb el is olvashattok. Köszönöm Katalin. 

"Én Jeffrey Archer Clifton-krónikák c. könyvét ajánlanám. A krónika 6 kötetből áll, amelynek 6. kötete az idén jelent meg.A Clifton-krónikák lapjain Harry Clifton életét ismerhetjük meg 5-6 éves korától kezdve. Miként kerül ki a szegény hajóépítő családból, jótevők által iskolába járhat. Barátságot köt Giles Barringtonnal a Barrington hajótársaság tulajdonosának unokájával. Barátságuk egy életre szól. Harry feleségül veszi Giles húgát Emmát, családot alapítanak. Közben Harryből Angliában és Amerikában híres író lesz, Warwick felügyelő híres figurája megformálása révén.Természetesen ezt a regényt is átszövi a barátság, szerelem, bosszú,ármánykodás. Nekem nagyon tetszik, könnyű olvasmány, olvastatja magát nagyon, letenni is nagyon. Én az első öt kötetet olvastam és egy gondom volt vele, hogy nagyon rövid volt nekem, pedig kötetenként 300-400 o.Ezt a regényt nagyon ajánlom mindenkinek az első 40-50 oldal elolvasása után nagyon megragadja az embert.Jeffrey Archer Clifton-krónikája a Generel Press kiadó gondozásában jelent meg. A könyv Szépirodalom-Felnőttirodalom-regények kategóriában szerepel. Clifton-krónikák kötetei:1.kötet:majd az idő eldönt2.kötet:Apám bűne3.kötet:Féltve őrzött titkok4.kötet:Gondold meg  mit kívánsz5.kötet:Erősebb a kardnál6.kötet:Ütött az óra"

A könyvajánlások között szerepel Melissa Moretti, Vavyan Fable, Nora Roberts, Veronica Roth, George R. R. Martin,  Jo Nesbo, Leiner Laura, Marni Bates, Jodi Picoult, Jonas Jonnasson, Pittacus Lore könyvei, igen széles palettát vonultattatok fel, amit ezúton köszönök. :) 

Nyerj könyvet!

Sziasztok!

Amint azt már a facebook-os oldalon (https://www.facebook.com/ariadneolvasmanyai/) beharangoztam, a blog elérte a 40.000 megjelenítést. Ennek köszönhetően úgy döntöttem, játékot hirdetek.

Hogyan nyerhetsz könyvet nálam?

Könnyen. Írj egy könyvajánlást (bővebben arról, hogy mit várok el, lentebb olvashatsz), majd küldj egy e-mailt 2016. augusztus 6. éjfélig az ariadne0603@gmail.com vagy az ariadne87@citromail.hu email címre.

Az email-ben tüntesd fel azt is, hogy milyen néven szeretnél részt venni a sorsoláson.

A nyereményt csak belföldön postázom, mindenki ennek tudatában jelentkezzen. Amennyiben külföldi vagy, de Magyarországon van ismerősöd, akihez mehet a csomag, már meg is oldódott a dolog.  

Mi a nyeremény?

Emma Forrest: Visszhangzó szavak című könyve.

Aminek szerepelnie kell a könyvajánlásban:

- Melyik az a könyv, amelyikre szerinted mindenképpen érdemes időt szakítani, esetleg kihagyhatatlan (szerző, könyvcím, kiadó, műfaj)?

- Miért pont az?

- Mi fogott meg benne?

- Kinek ajánlod?

A sorsolás 2016. augusztus 7-én lesz, eredményhirdetés várhatóan ugyanezen a napon, az esti órákban várható.

Jó szerencsét mindenkinek! 

Rita Falk: Télikrumpligombóc (Franz Eberhofer 1.)

Fülszöveg: „Franz Eberhofert, a testestül-lelkestül bajor rendőrt fegyelmi okokból helyezték át a nyüzsgő nagyvárosból csendes kis szülőfalujába, az ugyancsak jellegzetesen bajor Niederkaltenkirchenbe. Élete itt néha túlságosan is nyugodt mederben folydogál, esti járőrözései általában Wolfi kocsmájának pultjánál érnek véget, napközben pedig kedvenc tartózkodási helye süket nagymamájának konyhája, ahol ínycsiklandó ételeket ehet reggeltől estig. Apja, a kiöregedett 68-as lázadó közben vadkendert termeszt a hátsó kertben és folyamatosan Beatlest hallgat, amivel kishíján az őrületbe kergeti a kemény rockot előnyben részesítő fiát. A békés hétköznapokba azonban időnként zavaró események tolakodnak be. Itt van mindjárt a Neuhofer család, amelynek tagjai a legkülönösebb módokat választják az elhalálozásra. Annyira különös módokat, hogy Franz nyomozói szimata feléled és elhatározza, hogy utánanéz egy kicsit a morbid haláleseteknek. Ahogy egyre több gyanús körülményt fedez fel, az ügy is egyre érdekesebbé, ugyanakkor hátborzongatóbbá is válik… 

A jó krimik, a jó ételek és a jó humor kedvelőinek – Nagyi hamisítatlan bajor receptjeivel.”

Kiadja a Művelt Nép kiadó.

Várható megjelenés: 2016. július 30.

Fordította: Balla Judit

Fordítás alapjául szolgáló mű: Rita Falk: Winterkartoffelknödel

ISBN: 978-615-561-787-4

Oldalszám: 300

Műfaja: krimi

Tetszik, hogy meghagyták az eredeti borítót. Illik a történethez. Szolid, és jó a színválasztás.

Rita Falk, német író, 1964. március 30-án Oberammergau-ban született. Nyolc éves koráig a szülővárosában élt, majd szüleivel egy évre München-be költöztek, onnan pedig Landshut-ba, ahol humanista gimnáziumba járt. Münchenben él második férjével, aki rendőr. Három felnőtt gyermeke van.

Úgy tudom, a könyvsorozatot elkezdték megfilmesíteni is. Sebastian Bezzel játssza Franz Eberhofer szerepét. Az első rész 96 perces lett, és 2014. október 7-én vetítették először. Kíváncsi lennék, hogy milyen részeket emeltek ki ebből a kötetből. :) Az biztos, hogy Sebastian Bezzel jó választás volt, mint főszereplő, nagyon is illik hozzá a karakter. Remélem, egyszer szinkronizálják, és mi is megnézhetjük. Garantáltan nagyokat nevetne a néző.

A könyvsorozatnak eddig külföldön hat része jelent meg, idén várható a hetedik kötet. Itthon pedig még idén ősszel, október közepén megjelenik a második kötet, ami a Gőzgombóc blues címet viseli.

Történetünk kezdetén Eberhofer felügyelő éppen a szokásos sétáját teszi Ludwig nevű kutyájával Simmerl hentesboltja felé, mert csábítja a keddenkénti szokásos disznótoros gondolata, amikor Simmerl ajtaja előtt egy prémsapkát fedez fel. Erről eszébe jut egy emlék, ami igencsak megmosolyogtatja az olvasót. Bár a könyv műfaját tekintve alapjában véve egy krimi, igencsak sűrűn fordul elő benne olyan rész, aminél a hasunkat foghatjuk a nevetéstől. Fontos szerepet kap a humor, valamint a bajor ételek és receptek.

Már rögtön a könyv elején ízelítőt kapunk a poénok tárházából.

„– Friss a hurka? – kérdezem szelíden.

– Frissebb már nem is lehetne. Ma hajnalban döglött bele a disznó a vérmérgezésbe, amit a májráktól kapott.

– Ma hajnalban? Akkor tényleg nem lehetne frissebb. Három szálat, mint mindig. Aztán ki vele, mit tudsz erről a nőről?”

Persze akadtak olyan jelenetek is a könyvben, aminél erőteljesen felhúztam az orrom. Az egyik ilyen eset akkor következett be, amikor Eberhofer arra utalt, hogy a Beatles rémséges, ugyanis én személy szerint imádom a dalaikat. Ezekért a részekért valamennyire kárpótoltak azok a jelenetek, amiken jókat derültem. Például amikor Eberhofer elmegy a teljesen süket nagyival vásárolni, de a nagyi a kocsiban marad, a központi zár leblokkol, a nagyi pedig elszunyókál, így a felügyelő az autón kívül reked több órára.

A film néhány szereplője és a könyv szerzője

A szereplőkkel az a helyzet, hogy vagy megkedveled őket még a legelején, amikor képbe kerülnek, vagy mindvégig utálni fogod őket. Köztes lehetőség nálam sajnos nem fordult elő ennél a történetnél. Akit kedveltem, azt nagyon, ám akit utáltam, azt a végletekig.

Kedvencem a végtelenül vicces és aranyos Nagyi. Persze, ha az enyém viselkedne így, valószínűleg annyira nem szórakoznék jól, mindenesetre szerintem ő volt a legjobb karakter a történetben.

Franz Eberhofer a kedvelt listán foglalt helyet, bár mint fentebb említettem, voltak olyan dolgai, amikkel nem értettem egyet, ám a bátyja, Leopold abszolút a nem kedvelt listára került, a fickó annyira irritált amennyire csak lehetséges.

Persze olyan karakter is volt, akik semlegesek voltak számomra, nem kedveltem őket különösebben, de az utált listát sem erősítették.

Eberhofernek macska allergiája van, imádja a kutyáját, de utálja a Beatles-t, a papa meg pont a Beatles-t imádja és hallgatja orrvérzésig. A nagyi süket, mint az ágyú, Leopold pedig, aki szegény Franznak a bátyja, egy idegesítő és arrogáns fickó. Érdekes család. S akkor még nem említettem Roxanát, Leopold nőjét, aki minden egyes alkalmat kihasznál, amikor az Eberhofer házban van, hogy Franz kegyeibe férkőzzön.

Franz Eberhofer gyilkossági ügyben nyomoz, mert gyanúsnak vélte, hogy egy család három tagja egymás után halálozott el „véletlen balesetben”. Az anya öngyilkos lett (állítólag), az apát megrázta az áram, az idősebbik fiúra pedig ráesett egy konténer.

A legtöbben bolondnak nézik, s megeshet, hogy valamicskét elgurult nála a gyógyszer, de alapjáraton egy rendes, okos, elhivatott fickót kapunk, aki csak a munkáját végzi teljes erőbedobással. Persze a rendőri intézkedéseiben is találtam olyan esetet, aminél csak a fejemet csóváltam.

Később újabb rejtélyes haláleset következett be, s folytatódott gőzerővel a nyomozás.

Én személy szerint azt vallom, egy krimi attól jó, ha nem csak rejtélyeket oldunk meg, de felpezsdül a vérünk olvasás közben és izgulunk a végkifejlet miatt. Sajnos ez ennél a könyvnél kimaradt. Rejtély és haláleset volt a könyvben, ám az izgalom kimaradt. Egész végig úgy lavíroztam át a történeten, mint egy egyszerű leíráson, az érzéseim kordában maradtak, nem izgultam, nem aggódtam, egyszerűen csak olvastam tovább nyugodt lélekkel a könyvet, míg a végére nem értem. Ami nagyot dobott a könyvön, az a humor szál volt. Inkább nevezném burleszk regénynek, mint kriminek, ha címkéznem kellene.

A könyv szereplői kissé elnagyoltak, néha olyan érzésem volt, mint ha az Addams family-be csöppentem volna vagy épp a Rém rendes családba. Az események leírása mindig tartalmazott valami mosolycsalogatót. Nagyi és a két kutya vitte a pálmát a szereplők terén, valamint Rudi, aki a legsűrűbben felelt a könyv második felében azért, hogy jó hangulatom legyen. Bár izgalmat nem kaptam, volt nyomozás, gyilkosság, csalás, hűtlenség, kapuzárási pánik, abszurdabbnál abszurdabb helyzetek, amin az olvasó jókat derülhetett. Részemről ez a könyv mindenképpen burleszk kategóriás.

A könyv végén megtalálhatóak Nagyi receptjei, valamint a szerző bemutatkozása.

Pontozásnál figyelembe vettem a borítót, a történetet, a cselekményvezetést, a szereplők jellemzését, a humort és a krimi szálat.

Pontozás: 10/7