Ana könyvajánlói - Heidi Swain könyvek

A téli kert című regény volt az első, amit az írónőtől olvastam. Nagyon tetszett, és nem volt kérdéses, hogy megszerzem és elolvasom a többi regényét is. Részben hálás vagyok a 21. Század kiadónak, mert olvashattam Heidi Swain néhány könyvét. Másrészt haragszom rájuk azért, mert a Wynbridge sorozatból csak a kilencedik kötetet adták ki, pedig külföldön tizenegy kötetes jelenleg a sorozat. A Nightingale sorozatból az első három jelent meg magyarul, bízom benne, hogy a következő két regényt is hamarosan olvashatjuk.  Elszomorított, hogy a kiadó nem jelentette meg magyar nyelven az összes könyvét. 

Mivel kíváncsi voltam, hogy mi lesz a többi könyvvel, ezért írtam a kiadónak. Az alábbi válasz érkezett:

"Jelenleg még tervezés alatt áll Heidi Swain további könyveinek kiadása, erről jelenleg még nem tudunk konkrétabbat mondani."

Heidi Swain megannyi Sunday Times-bestseller szerzője, Norwich megyében él családjával és Storm nevű macskájukkal. Szenvedélye a kertészkedés, a vidéki élet, túrázik, és antik használati tárgyakat gyűjt. Az éjjeliszekrényén óriási kupacban tornyosulnak az elolvasandó könyvek.

Heidi Swain: Karácsony ünnepén (Wynbridge 9.)

Szeretem az írónő stílusát. Életigenlő és pozitív hozzáállású. Visszatérő téma az újrakezdés, a közösségi szerepvállalás és az összetartozás. Nagyon szép történet. Finom humorral, szeretettel, és nagyon szép leírásokkal teli regény. Elénk tárul az angol táj szépsége, amit áthat a közelgő ünnepek varázsa. Nagyon tetszett, hogy kutyák is vannak a történetben. Főleg Bran, a farkaskutya került közel a szívemhez.

Nagyon sajnálom, hogy a korábbi részek nem jelentek meg magyar nyelven. Szívesen elolvastam volna.

Nightingale tér trilógia

Heidi Swain: A napsütötte Nightingale tér (Nightingale tér 1.)

Szép a borítója.

Kisvárosi románc, újrakezdés, a közösség összetartó ereje. Életteli, hangulatos történet élvezetes stílusban megírva.

Üdítő és reményteli érzés volt olvasni arról, ahogy az emberek összefognak. A Wentworth-örökség, a Prosperous Place és a közösségi kert szépen összekovácsolta őket. A kis közösségben mindenki megtalálta a maga helyét, és mindenki megvalósította az álmait.

Igazából csak Kate ex férje zavart. Megcsalta a feleségét, aki ezért elhagyta. Lehetett volna benne annyi tartás, hogy békén hagyja, és nem igyekszik egyfolytában visszaszerezni őt. David egy gerinctelen alak. Egyetlen jó dolgot tett, mégpedig azt, hogy lelépett a Wentworth-leszármazott, Luke exével.

Kate, Lisa és Heather barátsága egy nagyon jó szál a történetben. Nagyon tetszett, amikor a három nő a tónál sétált, és Lisa jól megmondta a véleményét Kate ex férjéről, meg Kate szerelemről alkotott nézetéről.

Összességében véve Kate szimpatikus karakter, de ez a kicsit gyerekes hozzáállás, és az hogy önmagát okolta a házassága kudarcáért bosszantó volt.

Okos nő, csak bután viselkedett.

A Kate és Luke között kialakuló romantikus kapcsolat a félreértések sorozata. De a végén minden tisztázódik, és jól alakulnak a dolgok.

"... nem számít, milyen jól szervezed a dolgaidat, amikor az élet ad egy csavart labdát, minden egy pillanat alatt kizökkenhet a kerékvágásból."

Heidi Swain: Életrecept a Nightingale térről (Nightingale tér 2.)

Szép, színes, hangulatos a borítója.

Magával ragadó hangulatú, kedves történet.

Jók a leírások. Hívogató a környezet. Fontos téma a könyvben, hogy a kertészkedés jó hatással van az emberek mentális állapotára, jót tesz a léleknek. Előbb-utóbb mindenkit beszippantott az a hely. Ahogy az emberek a kert bűvkörébe kerültek, valahogy elkezdtek rendeződni a dolgok. Ahogy javult a lelki világuk, úgy születtek meg a megoldások is a felmerült problémákra.

Nagyon tetszett, hogy Poppy próbálta felhívni a figyelmet arra, hogy milyen jók a házi készítésű dolgok. Szívmelengető volt a közös bodzaszörp készítés. És nem csak azért, mert én is szeretem.

Nagyon illett a kerthez a Grow-Well név.

Az írónő nagyon szépen írt azokról az emberekről, akik segítik az új szomszédok beilleszkedését, és próbálnak tenni azért, hogy jól érezzék magukat.

A Poppy és Jacob közti romantikus szál lassan indult, nehezen szökkent szárba. Végül minden jól alakult. Poppy és Jacob egy pár lett. A testvérek kapcsolata megerősödött.

Heidi Swain: A téli kert (Nightingale tér 3.)

Elragadott az elbűvölő ünnepi borító. Nagyon tetszett ez a könyv. Szórakoztató, humoros és érzelmes. Szívmelengető történet a természet szeretetéről, a közösség összefogásáról, és átformáló erejéről. A részletes leírásoknak köszönhetően szinte magam előtt láttam a helyet, a kertet. Imádtam. Nell-ről, a kutyusról szóló részek is nagyon a szívemhez szóltak. Ideális könyv a „bekuckózós estékre”.

Heidi Swain: A könyvrajongók búvóhelye

Könnyed, szívmelengető történet. Egy könyv a barátságról, titkokról, döntésekről szórakoztató formában. A szereplők közös kedvenc regényéről és a filmről nem sokat tudtunk meg, de ez nem volt nagyon zavaró, mert így is sikerült bemutatnia, hogy egy könyv is közelebb hozhat egymáshoz embereket. Maga a történet nagyon tetszett. De kicsit nehezen, döcögősen indult. A szereplők felnőtt nők és férfiak, de cselekedeteik alapján néha úgy tűnt, mintha kamaszok volnának. Bár tekintve, hogy milyen érzelmi hullámvasúton voltak, talán nem is csoda. Lehet, hogy sokan gyerekesen reagáltunk volna bizonyos helyzetekre. Az írónő nagyon szépen ábrázolta a végső búcsút, a gyászfeldolgozást. A helyszínek részletes leírásának köszönhetően könnyű magunk elé képzelni a gyönyörű tájat.

Ez a végtelenül kedves, pozitív életszemléletű írónő egy kis reményt csepegtet az olvasókba, kellemes érzésekkel tölti el őket, és talán egy kicsit visszaadja az emberekbe vetett hitüket. A történetein érezni azt a szeretetet, amivel íródtak.

Ana voltam, sziasztok! 

Új rovat jelentkezik - Ana könyvajánlói

Sziasztok!

Alkalmanként új rovattal jelentkezem majd, aminek címe: Ana könyvajánlói. A tőlem megszokottól eltérő, más stílusú könyvek is teret kapnak majd ezekben az ajánlókban.

Hogy kicsoda Ana? Egy rövid szösszenetben ő is bemutatkozik, mielőtt a lényegre térnénk.

"Már gyerekkorom óta szeretek olvasni. Sokféle könyvet olvastam már. Főleg a természetről és állatokról szóló, a kommunikációval és mediálással kapcsolatos, a kreatív tevékenységeket leíró, valamint a romantikus könyveket szeretem. De időnként szívesen olvasok akció regényt és krimit is.

Leginkább azokat a könyveket szeretem, amik pozitív szemléletűek, az emberi természet jó oldalát emelik ki, reményt adnak. Számomra ilyenek például Heidi Swain és Donna VanLiere regényei. De említhetném Louisa May Alcott írásait is. Többek között Jules Verne: Grant kapitány gyermekei című regényét is nagyon szeretem.

Hosszan tudnám sorolni a könyveket."

Ritecz Balázs: Az észnélküliség legendája

Fülszöveg: „Amikor az ember kikerül az iskolapadból, általában az első dolog, amivel szembesül, hogy munkát kell találnia. Különösen igaz ez azokra, akik mögött nincs ott a szülői támogatás. Tamásnak szerencséje van, mert amint keresgélni kezd az álláspiacon, szinte azonnal alkalmazzák, annak ellenére, hogy semmi gyakorlata nincs. Eleinte jól is mennek a dolgok, ám egy idő után a fiú unatkozni kezd. Ekkor kezdődnek körülötte a káoszba fulladó események, amelyek követik a második, harmadik és az összes munkahelyére. Elkeseredésében egykori iskolatársa tanácsára még egy szakembert is meglátogat, hátha kiderül, mi a baj vele. Vajon van-e esély Tamás számára, hogy megtalálja helyét ebben a cseppet sem elfogadó és empatikus világban? Ritecz Balázs szórakoztató köntösbe bújtatott társadalomkritikája tükröt tart mindazok elé, akik munkaadóként találkoznak emberekkel mindennap, mindenki másnak pedig könnyed olvasmányul szolgálhat.”

Kiadó: Novum Publishing GMBH
Oldalak száma: 254
Megjelenés: 2025. május 28.
Kötés: Puhatáblás
ISBN: 9783991308270

A szerzőről:

Ritecz Balázs 1990. 07.22-én született Debrecenben. Végzettsége szerint idegenforgalmi menedzser. A cívisvárosban folytatta tanulmányait, ott is kezdett dolgozni. Hat évig recepciósként tevékenykedett, aztán rövid ideig a kereskedelemben, majd 2019-ben Budapesten, a bankszektorban helyezkedett el. Nőtlen. Kedvenc időtöltése a motorsportszériák követése, a túrázás és a fotózás. Három testvére van. Az észnélküliség legendája az első regénye.

Kérdezz-felelek Ritecz Balázzsal:

1. Mikor döntötted el, hogy könyvet fogsz írni?

- Gyerekkori álom volt.

2. Miért pont ezt a témát választottad?

- Mert Dunát lehetne rekeszteni a sok és unalmas szerelmes regénnyel, úgy gondoltam valami egyedit szeretnék alkotni. Mindenki tudna mesélni munkahelyi bénázásokról, én is, így arra jutottam, hogy e köré fogom felépíteni a mondandómat. Persze "kicsit" kiszínezve, túlgondolva, ahogy én szoktam. 

3. Úgy tudom, közel állsz a családodhoz. Mit szóltak, amikor megtudták, hogy egy saját könyvön dolgozol? Tudtak az ötletről, vagy csak akkor értesültek róla, amikor már lényegében készen volt, és csak a kiadó keresése volt hátra?

- Örültek neki, és várták, hogy végre a kezükbe foghassák. Miattuk is döntöttem úgy, hogy kiadom a könyvet, nem akartam nekik csalódást okozni.

4. Mi volt a legnehezebb a könyvvel kapcsolatban (írási folyamat, kiadókeresés, marketing)?

- Egyrészt az írási folyamat: nem hittem benne, hogy sikerülhet, és mindig volt valami kifogás, hogy miért nem írok. Volt, hogy 8-9 hónapon át hozzá sem nyúltam. Aztán amikor kész volt, még pihent egy ideig a fiókban, mire rávettem magam, hogy elküldjem a kiadónak. Másrészt pedig a marketing: nem szeretem a "nyomulást", nem is értek a reklámozáshoz.

5. Voltak/vannak meghatározó olvasmányok az életedben?

- Tizedikes koromban "Az iskola legolvasottabb diákja" versenyt nyertem meg, akkor a Gyűrűk urát, a Legyek urát és a Zabhegyezőt kellett elolvasni, majd kérdésekre válaszolni. Utóbbi könyv nagyon tetszett, de Agatha Christie Tíz kicsi néger című könyve is kedvenc, többször elolvastam anno.

6. Tervezel újabb könyvet írni? Ha igen, esetleg már van elképzelés a témájával kapcsolatban?

- Igen, tervben van, már el is kezdtem. Alapvetően ez is a munka világáról fog szólni (persze ez is túlzásokba fog esni néhol), de itt majd igyekszem jobban bemutatni a szereplőket.

Ezúton is köszönöm Balázsnak, hogy válaszolt a kérdéseimre.

Az elsőkönyves szerzőknek nincs könnyű dolga, mert az ember félve nyúl az ismeretlenhez. Pláne akkor, ha a könyv marketingje szinte egyenlő a nullával. Ha nem ismernék valakit, aki ismer valakit, aki ismeri személyesen Balázst, akkor valószínűleg csak sokkal később értesültem volna a könyvéről, így viszont az elsők között olvastam és megtudtam, hogy fergeteges humora és elképesztő fantáziája van. Introvertált személyiségként most erősen a határait feszegeti, hiszen muszáj nyitnia a világ felé, hogy kicsit megismerjék nem csak a könyvét, de őt magát is. Remélem hamarosan ismertebb lesz az olvasóközönség berkeiben.

A könyv 254 oldal, tagolását tekintve áll egy előszóból, 10 részből melyek fejezetekre vannak tagolva, valamint egy nem szokványos epilógusból.

Már az előszót olvasva többször felkacagtam, úgyhogy jó előérzetem volt a könyvvel kapcsolatban. Még mielőtt megosztanám veletek, a könyvvel kapcsolatos gondolataimat, szeretném idézni a szerző előszóbeli néhány sorát, melyben előrevetíti, mi is vár ránk, olvasókra, ha könyvet ragadunk.

„Néhány sor az első művemről: az abszurditás és a valóság különös szimbiózisa jellemzi. Mindezt azért, mert nem akartam, hogy egysíkú legyen, valamint ha a filmek eladhatnak a realitástól messze elrugaszkodó jeleneteket, akkor az én könyvemben is helye lehet ezeknek. Tehát érdemes felkészülni arra, hogy a cselekményben számos momentum csak a fantázia kreálmánya, azonban a mai társadalmunkat érintő problémákra is fel próbálja hívni a figyelmet, humoros tálalásban, de lényegében az egész írás a sokszor önmagából kiforduló környezetünk karikatúrája. 

Sajnos ez a világ sokszor nyomasztó és rideg, én viszont, ha mással nem is, de ezzel a történettel szeretném egy kicsit jobbá tenni.”

Az álláskeresés minden embernek ismerőssé válik előbb utóbb, a buktatóival együtt. Pályakezdőként pedig millió meg egy olyan kívánalommal szembesül az ember, aminél enyhén szólva keresztbeáll a szemünk, számomra ilyen volt, amikor megjegyezték egy álláshirdetés szövegében, hogy pályakezdők jelentkezését is várják, de legyen legalább 3 év tapasztalata. Felmerült a kérdés bennem, hogy ezt mégis hogy hozzam össze? Szóval, amikor hallottam, hogy Balázs könyve a munkakereséssel kapcsolatos kis szösszenetekről is szól, már sejtettem, hogy lesz néhány olyan gondolat, amivel azonosulni tudok, vagy legalább egy jót nevetni, nosztalgiázva a régi szép (?) időkön, amikor még én voltam pályakezdő, bár az igazat megvallva tapasztalattal rendelkezve sem könnyebb munkát találni, szóval skacok aki még előtte áll, kösse fel a gatyót.

Szóval jött is az első fejezetben az alábbi mondat, ami lássuk be, a pályakezdők 99,9%-ában felmerül:

 „No de felvetődik a magától értetődő kérdés, ami pont azoknak nem jut eszébe, akiknek kellene: mégis hogy az égbe meredt hajnalhasadásba’ szerezze meg az ember a gyakorlatot, ha esélyt sem adnak rá?”

Olvasás közben helyenként kifakadt belőlem egy cifra kifejezés, amit megyénkben (Nógrád) néhányan kötőszóként használnak. Szándékosan nem mondom ki, hogy b+.

Sokszor nem tudtam, hogy sírjak-e vagy nevessek, mert vizuális alkat lévén, filmként elevenedtek meg a szemeim előtt az olvasottak. Mit mondhatnék? Kétrét görnyedve kacarásztam, nővérem úgy szólt rám, hogy ne felejtsek el levegőt venni. Volt egy jelenet a könyvben, amit olvasva egyszerűen muszáj volt ráírnom a szerzőre, hogy ennek mégis mennyi a valóságalapja? Annyira abszurd volt az adott történet, mégis… ha hiszitek, ha nem, van olyan ismerősöm, akiből simán kinézem, hogy megcsinálná azt a biciklis mutatványt a munkahelyén.

Mit kaphatunk a könyvtől? Abszurd események láncolatát, kifacsart logikát, nyakatekert magyarázatokat, baleseteket, extrém módon túltolt eseményeket, vicces beszólásokat, s a könyv végére érve rettentően fájó rekeszizmot és arcizmot.

Idézhetnék számtalan vicces vagy épp abszurd jelenetet, mely megfordult a könyv ilyen-olyan fejezeteiben, könnyeket csalva a szemeimbe, hisz elég gyakran fetrengtem a nevetéstől, de inkább arra bíztatok mindenkit, hogy olvassa el a könyvet. Néha fárasztó, máskor fájó, de legtöbbször vicces. Ha épp mélyponton vagy, felírjuk neked receptre! 

Pontozás: 10/10

Ritecz Balázs írói oldalát bekövethetitek a facebook-on, erre a linkre kattintva: Ritecz Balázs írói oldala

Sárközi Erika: Carpe noctem – Ragadd meg az éjt!

Hosszú kihagyás után, egy számomra igen kedves, magyar szerző könyvéről hoztam véleményezést. 

Sárközi Erika (Nilla) bemutatkozását bemásolom nektek a Skarlát kiadó oldaláról, amit egyébként itt érhettek el: https://skarlatkiado.net/rolunk/

"Sárközi Erika vagyok, de Nillaként is ismerhettek, én vagyok Anett mellett a Skarlát Kiadó másik megálmodója és szerzője.

Az írás tizenkét-tizenhárom évesen, szinte pillanatok alatt lett az életem szerves része, és azóta sem engedtem el. Szenvedélyesen érdekelnek a jó történetek, rajongó típus vagyok, az írás világába is így csöppentem, úgyhogy ha tetszik valami, boldogan rajongok érte.

A humor és az élénk romantikus szál két olyan dolog, amit az olvasmányaimban és az írásaimban is preferálok. Hiába írok fantasy vagy realista történetet, ezek nélkül elképzelni sem tudom.

2016 óta tanulok írástechnikát: ez volt a legnagyobb fordulópont az írói utam során, olyan felfedezésekre nyitott ajtót, amik megsokszorozzák az írás örömét számomra.

Megtaláltok a Facebookon vagy a Tiktokon is, ahol szeretem kiélni a regényírás nehézségeit és örömeit vicces videók formájában."

Fülszöveg:

"Tizenkét csillagjegy és egyetlen éjszaka: generációjuk legnagyobb Párbaja az indigókék égbolt alatt dől el. A győztes dicsőséget hoz a családjának, a megmérettetésből világra szóló sztorik születnek.

A húszéves Asra egész életében nővére árnyékában élt, aki anno egyetlen hajszállal csúszott le az első helyről, így most mindenki diadalmat vár tőle. Csakhogy ő utálja a konvenciókat, és semmi kedve értelmetlen játékokat játszani egy szimbolikus győzelemért, amikor dolgozhatna is nagyszabású projektjén. Ráadásul a szíve is az emberi világhoz húzza, miután megismerkedett a titokzatos Caspiannel.

Asrának azonban szüksége van a tizenkét család támogatására, hogy sikerüljön a terve. Ehhez az út pedig a Csillagpárbajon keresztül vezet, ahol győzelmet kell aratnia.

Kaland és kockázat.

Veszély és varázslat.

Szenvedély és szerelem.

Az indulás helye adott ezen a sötétbe burkolózó játékmezőn, az viszont, hogy hová érkeznek, csak rajtuk múlik."

Megjelent: Skarlát kiadó

Megjelenlés éve: 2024 – ebook

Oldalszám: 330

Illusztrálta: Kocsondi Nelli

ISBN: 9786156781031

Figyelmeztetések: erotikus tartalom

18 éves kortól ajánljuk!

Hosszú-hosszú idő óta most először szippantott be úgy könyv, hogy hajnali negyed négyig olvastam megállás nélkül.

IMÁDTAM!!! Még akkor is, ha Nilla most is szadistaként gyötörte a szereplőket, s általuk engem is.

Nagyszerű történet, hihetetlen szereplőkkel, izgalmas cselekményekkel, rengeteg érzelemmel.

Egyik pillanatban jókat kuncogtam, a következőben már a könnyeimet törölgettem, nem sokkal később indulatosan, felháborodva felhördültem, hogy mi a fene… Igazi érzelmi hullámvasút volt, de az ilyenre bármikor felülnék, mert tudom, hogy a végén azt kapom, amire igazán szükségem van.

Kedvenc karakterem Rion volt, aki éles eszével és bicskanyitogató stílusával sokszor mosolyt csalt az arcomra. 

Kedvenc idézetem: „A világot már akkor megváltottad, amikor úgy döntöttél, hogy nem állsz be a sorba, hanem mersz önmagad lenni…”

Imádlak Nilla a lebilincselő történeteiddel, az utánozhatatlan történetmeséléseddel, a kimeríthetetlen fantáziáddal, és nem utolsó sorban a csodálatos lelkeddel együtt, amivel beragyogod mindenki életét! Örülök, hogy ismerhetlek, és már most várom az új könyved! A te történeteidre éhes a lelkem.

Ha ti is szeretnétek engedni a csábításnak, akkor a Skarlát Kiadó honlapján megtalálhatjátok ingyen ebook-ban. Ha pedig elolvastátok, és szeretnétek beszélni a könyvről valakivel, a blogom facebook-os oldalán várlak titeket sok szeretettel. ;) 

Pontozás: 10/10 természetesen, hiszen mindent megkaptam tőle, amire szükségem volt. 

 

Vincze Ágnes: Kárrendezés

 

Fülszöveg: „Ismered a viccet, amiben a negyvenes szingli nő megismerkedik egy pasival, majd mellrákot diagnosztizálnak nála, és alighogy meggyógyul, a pasi rákos lesz, aztán kilenc hónap múlva meghal? Nem? Nem csoda, mert ez nem vicc.

Azt mondják, a legjobb történeteket az élet írja, kérdés, hogy ez vajon egy jó történet? Lehet jó, egy olyan sztori, ami azzal kezdődik, hogy az egyik főhős meghal? Fel lehet dolgozni egy daganatos betegséget, a hűtlenséget, a párunk halálos diagnózisát, majd a gyászt? A Kárrendezés a szerelem és a búcsú regénye, kíméletlenül őszinte, megható és felemelő.

Vincze Ágnes regényei eddig Lana Millan írói álnéven jelentek meg az Athenaeum Kiadó gondozásában. Amikor a szerző beteg lett, épp egy fantasytrilógián dolgozott. Ha nem szól közbe az élet, vagyis a halál, most ennek a sorozatnak a befejező részét tartanánk a kezünkben, nem a Kárrendezést.”

Kiadta: Athenaeum kiadó
Kiadás ideje: 2022. október 11.
Borító: Földi Andrea
Oldalszám: 304
ISBN: 978-963-543-221-9

A szerző korábban megjelent regényei az Athenaeum kiadóknál:
Lana Millan: Átkozott Hanna Brown (2015.)
Lana Millan: Raziel – Egy angyal az élet küszöbén (2018.)
Lana Millan: Raziel 2. – Egy angyal a szerelem küszöbén (2020.)
Lana Millan: Raziel 21 – Egy angyal és egy démon karanténmeséi (2020.) 

2015 októberében volt szerencsém olvasni először az írónőtől, méghozzá az első chick lit regényét, az Átkozott Hanna Brown-t, s akkoriban egy rövid interjút is készíthettem vele. Elmondta, hogy 2012 novemberében kezdett el igazán írni, amikor már komolyan is merte venni. Hannah Brown története volt az első publikációja, és véleményem szerint fantasztikus első könyv lett. Vicces volt, romantikus és szórakoztató. Az interjú készítésekor már dolgozott a Raziel című fantasy trilógiájának első részén, bár még akkoriban nem lehetett tudni, hogy mi lesz a kézirat sorsa. Hála az égnek, azóta már két kötetnél járunk és egy kis extra novellagyűjteménynél, mely ugyan nem kapcsolódik a történethez, de rengeteg mosolyt csalt az arcunkra. Ha a sors nem szól közbe, most a Kárrendezés helyett a Raziel trilógia befejező részét olvashattuk volna.

Azóta sok dolog történt mindkettőnk életében, könyvek és emberek egyaránt jöttek és mentek, ám Lana Millan, azaz Vincze Ágnes valamilyen formában az életem része maradt. Figyelemmel kísértem a munkásságát, illetve az online interakcióit. Szeptember harmadikán, két év kihagyás után jelentkezett a facebook-os írói oldalán, ahol már nagyon hiányoltuk. Röviden beszámolt a vele történtekről, az eltűnésének okairól, valamint beharangozta a Kárrendezést, mely reményei szerint segít majd másoknak is abban, hogy újrateremtsék a saját világukat, rendezzék a soraikat a traumák után, melyeket átéltek.

 

A történet ott kezdődik, ahol Ági párjának, Tibornak az élete véget ért. A kórházi telefonhívás, a sokk, a robotszerű mozdulatok, intézkedések miközben fejben teljesen máshol jár. Amikor még minden felfoghatatlan és hihetetlen, hogy vele történt. Hogy nincs tovább. Igazi mélymerülés. Aztán kicsit visszatekint a megismerkedésükhöz, a kapcsolatuk kibontakozásához, majd újra a jelenbe. Fejezetenként ugrálunk az időben, mely egy kisebb időintervallumon belül történik. Tib halála előtt és után. Harminchét fejezeten át kísérhetjük figyelemmel az életükön végigsöprő, hurrikánként tomboló és pusztító betegséget, majd a közös életük után megmaradt romokat, s a romokból való építkezés kezdeti fázisait.

Rák. Ha meghalljuk ezt a szót, jobb esetben az ollós állatkára gondolunk, vagy az állatról elnevezett horoszkópra, nem pedig arra az alattomos betegségre, ami annyi életet elvesz évről évre. Rengeteg fajtája van, bár ha a betegséget nézzük, ha csak egy féle létezne, az is eggyel több lenne, mint kellene. Vannak olyan fajtái, melyeknél a teljes gyógyulás esélye igen magas százalékot ér el, illetve vannak a nagyon agresszív fajták, amiknél sajnos minimális.  Persze van, hogy az ember, miután élet-halál harcot vívott egy-egy agresszívabb fajtával, győztesen kerül ki a csatából, életben marad. Ám az élete fenekestül felfordult, minden megváltozott, és bár igyekezhet, de sosem lesz ugyanolyan, mint a betegség előtt. Először is ott vannak az eleinte sűrű, aztán már ritkább kontrollok, hogy biztos lehessen az ember, hogy nem újult ki a betegség. Általában ötévnyi betegségmentesség után mondják ki, hogy gyógyult.  Ám az orvos felhívja az ember figyelmét arra, hogy ezután is járjon nyitott szemmel, és bármilyen gyanús dolgot észlel magán, vizsgáltassa ki, hiszen akinek már egyszer volt, annak bármikor kiújulhat. Másrészt ott van ennek az egésznek a lelki vonatkozása. Tény, hogy elsősorban az ember testét sanyargatja a betegség, de a lelki terhekről, sérülésekről sem feledkezhetünk meg, amik még a fizikai gyógyulást követően is jelen vannak.

A könyv olvasása közben több kérdés is megfogalmazódik az emberben, hiszen valamilyen módon a hatása alá kerül. Engem személy szerint megrázott, kifacsart, dühössé tett, megbőgetett és elgondolkodtatott. Szinte minden ember találkozott már a rákkal így vagy úgy. Akár távoli ismerős volt beteg, akár a közvetlen közelben valaki, vagy épp az illető maga nézett szembe ezzel az arctalan démonnal. Akkor mégis hogy a bánatba lehet még mindig a tabu témák között? Miért nem hajlandóak az emberek kihúzni a fejüket a homokból, és nyíltan beszélni erről? Miért éreztetik még mindig az emberrel azt, hogy ha beteg, azt szégyellnie kell? Hiszen nem ő kérte a betegséget! Miért nincs egy normális támogató rendszer? Olyan, ami korrekt tájékoztatást ad, és nem csak a beteget, de a hozzátartozókat is felkészíti valamilyen szinten a következő időkre.

A történetet olvasva az ember úgy érzi, felült egy érzelmi hullámvasútra, amiről nincs leszállás. A betegséggel való küzdelem alatt együtt szorong, fél, aggódik a szereplőkkel, érzi a tehetetlenséget, a párkapcsolati krízis idején dühös, csalódott, kiábrándult, majd Tib halála után Ágival együtt megéli a gyász öt fázisát (tagadás, harag, alkudozás, depresszió, elfogadás). A könyv utolsó lapjait olvasva szétárad az emberben a megnyugvás és a remény, hogy idővel minden rendben lesz. Ági Bogival együtt elköltözött, kifestette a lakást, elkezdett új emlékeket gyűjteni, szelektálta Tib dolgait, és új munkát is kapott, melyet izgatottan várt.

Az egyik kedvenc gondolatom a könyvben Ági egyik orvosához köthető. Ő ugyanis megfogalmazta azt, amit sok orvos elfelejt mondani a betegének. Hogy igen, megvan az esély arra, hogy kiújul a betegség, de ugyanannyi az esély arra is, hogy ennyi volt, és soha többé nem jelentkezik. Miért élnénk tehát le az életünket rettegésben? Hiszen egy egészséges embernél is bármikor jelentkezhet a rák, mégsem rettegi végig az életét.

 

Hogyan jellemezném pár szóval a könyvet?

A Kárrendezés című könyv mentes a cukormáztól és a rózsaszín felhőktől. Már az első oldalakon jó alaposan gyomorszájon vágja az olvasót, éreztetvén, hogy nem lesz egy sétagalopp a történet. Még ha meg is próbálunk elvonatkoztatni attól, hogy megtörtént eseményekről számol be, s úgy tekintünk rá, mint valami science fiction-re, akkor is az ember elevenébe hatol, megragadja, és nem ereszti. Ugyanakkor a végére érve a szerzőtől egy hatalmas ajándékot kap az olvasó, mégpedig a reményt, hogy ha elég kitartóak és erősek vagyunk, nyithatunk egy új fejezetet az életünkben.

 

Üzenet a szerzőnek:

Drága Ági! A könyvben azt írtad, hogy nem vagy erős. Én ezt cáfolnám. Ennyi mindent átélni, kibírni, alkalmazkodni az adott helyzethez, feldolgozni a történteket és újra felépíteni az életed, majd megírni a könyvet, hogy ezzel is másoknak segíts… Nos, erre csak egy igazán erős nő képes! Végtelenül büszke vagyok arra, hogy ismerhetlek, és köszönöm, hogy elolvashattam ezt a könyvedet is.

 

Marni Bates - Gyilkos a vonal végén-Zűrzavar a vonal végén

 Egy ideje már halogattam ennek a duológiának (jaj, ez a kifejezés...) az elolvasását, mert bár imádom az írónő stílusát, kicsit aggasztott, hogy egy tiniknek szóló regényben mégis hogy kap szerepet egy bérgyilkoshálózat. Nos, a válasz az, hogy könnyen. 

Igaz, hogy nem tartozom a célközönségbe, mert már réges régen voltam tini (harmincas éveim közepén járok), mégis imádom a Móra kiadó, ezen belül is a LOL könyvek égisze alatt megjelenő könyvek többségét, mert szórakoztatnak és tanítanak egyszerre. Mindnek van mondanivalója, a szerzők néha burkoltan, máskor nyíltan tanítanak az élet dolgaira. A tini énem abszolút örült volna az ilyen regényeknek, akkor talán nem éreztem volna annyiszor azt, hogy senki nem ért meg. 

Mindenesetre Marni Bates-nek a Smith gimi sorozata után a Gyilkos a vonal végén duológiája is sikert aratott. Az írónő ezt a két kötetet a magyar olvasóinak ajánlotta, akiket nagyon szeret. Nos, elmondhatom, hogy ő is a szívünkhöz nőtt az elmúlt évek során. 

Most pedig jöjjön hát a lényeg a két könyvvel kapcsolatban! 

A duológia első kötete, a Gyilkos a vonal végén 2016-ban jelent meg Magyarországon, a második kötet, a Zűrzavar a vonal végén pedig két évvel később, 2018-ban. Mindkét kötetet Chovanecz-Molnár Éva fordította, s ezzel be is fejeződött a sorozat, ami körülbelül laza 600 oldalt jelentett. Addig nem akartam elkezdeni a sorozatot, míg a LOL könyvek oldal üzemeltetője szavát nem adta, hogy normális befejezése van a történetnek. Most viszont, hogy a második kötet végére értem és megkaptam a befejezést és lezárást, azt kell mondanom, hogy szívesen olvasnék még a szereplőkről további hatszáz oldalon keresztül. Ez azt hiszem mindent elmond. 

A cselekményvezetés tökéletes, a szereplők jellemábrázolása megkapó, a történet érdekes és rejtélyekkel teli, ráadásul roppantul szórakoztató. A humorszál erős, a szerző mindig akkor veti be, amikor épp a feszültség a tetőfokára hág, és ez így tökéletes elegyet alkot. 

A történet magába szippant és nem ereszt. Az ember belecsöppen az eseményekbe, izgul, nyomoz, gondolatban vitázik a szereplőkkel, néha már magáénak érzi egy-egy szereplő indulatait, és szívesen képen vágná az arcoskodó gazdag ficsúrt, aki mintha erre is játszana. Az olvasó mindeközben érzi, hogy Sebastian mégse annyira "szenya", mint ahogy a látszat mutatja, és több van a gőgös, mindent is tudó srác álarca mögött, mint amennyit látni enged. 

Spoiler helyett inkább csak annyit írok, hogy ha még nem olvastad, szerezd be és olvasd el! Remélem legalább annyira fogod szeretni, mint amennyire én imádtam minden sorát. Nem tudtam, hogy mennyire szükségem van erre a történetre, míg a végére nem értem. Mindkét részt elolvastam egyetlen nap alatt, ami annyit tesz, hogy tényleg lebilincselt. 

Nálam ez a két részes kis sorozat 10 pontból 10. 

Köszönöm Marni, köszönöm Móra kiadó! Tényleg kellenek néha az ilyen könyvek kortól függetlenül mindenkinek. 

Életjel

 Sziasztok!

Elnézést, hogy eltűntem, sajnos az elmúlt időszak történései jócskán rányomták a bélyegüket az olvasási kedvemre. Éveken át azt hittem, hogy az olvasási válság engem messziről elkerül, hiszen az olvasás számomra szenvedély, minden hangulatban megtaláltam a nekem kellő olvasmányt, ami sok helyzeten átsegített. Tévedtem. Engem se került el, de talán már kilábalóban vagyok belőle. 

Ezalatt az időszak alatt is olvastam azért (bár korántsem annyit mint kellett volna), csak épp a bejegyzés maradt el, ezt majd idővel reményeim szerint pótolni fogom. 

Egyik új szerző, akinek a könyveivel ismerkedtem: Kristen Callihan. 

Kicsit kiléptem a komfortzónámból, de egyáltalán nem bánom. A VIP sorozat abszolút jó bemutatkozás volt, mert az írónő stílusa és a történetek cselekményvezetése mind-mind a helyén volt. Bővebben egy későbbi bejegyzésben mindenképpen írni fogok a három kötetről, mivel elég sokat gondoltam a könyvekre miután befejeztem őket. Tetszett, hogy azon felül, hogy szórakoztattak és "gondolattereltek", még gondolkodásra is késztettek. Nem utolsó sorban pedig kiragadtak a hétköznapokból, amire nagy szükségem volt. 

Idén többségben újraolvasás volt, elővettem a régi nagy kedvenceimet, hátha visszahozzák a kedvem, s úgy tűnik működik, mert egyre gyakrabban érzek kísértést a könyvespolcaim mellett, s nem meglepő módon el is csábulok olykor. Megpróbálok minél többet olvasni, és írni is, hiszen mindkettő rendszeresen része volt az életemnek, s bevallom, hiányzik is.

Addig is vigyázzatok magatokra, próbáljátok kerülni a stresszt (már ha ez lehetséges) és raktározzátok el magatokban a boldog pillanatokat! :) 

Stephenie Meyer: A Vegyész

 Fülszöveg:

Letehetetlenül ​izgalmas regény egy okos és elszánt nőről, aki valaha titkosügynök volt, de most folyamatos életveszélyben, korábbi megbízói elől bujkál.
 
Az amerikai kormánynak dolgozott, de ezt nagyon kevesen tudják róla. A szakmája egyik legkiválóbb tehetsége volt, egy olyan részleg legféltettebb titka, amelynek még neve sincs. Amikor pedig kockázati tényezővé vált, figyelmeztetés nélkül törtek az életére.
Azóta ritkán marad egy helyen, és állandóan megváltoztatja a nevét. Megölték az egyetlen embert, akiben bízott, de ő még mindig fenyegetést jelent volt megbízóinak, mert tud valamit, amit nem kellene. Holtan akarják látni. Méghozzá hamar.
Amikor a korábbi felettese felajánlja a kiutat, ő belátja, hogy nincs más választása. El kell vállalnia egy utolsó ügyet. De az információ, amelynek birtokába jut, csak még veszélyesebb helyzetbe sodorja.
Élete legkeményebb harcára készül. Késlekedés nélkül veti bele magát a dolgok közepébe, ám hamar beleszeret egy férfiba, aki jelentősen rontja a túlélési esélyeit. Amint a lehetőségei elfogynak, kénytelen lesz úgy használni a különleges képességeit, ahogy a legszörnyűbb álmaiban sem képzelte volna.
 
Stephenie Meyer a Twilight saga és A burok óriási nemzetközi sikerei után most egy kemény, de annál elragadóbb főhősnővel tér vissza. Feszesen megírt, váratlan fordulatokban gazdag regényével ismét megmutatja, hogy miért ő ma a világ egyik legnépszerűbb írója.
 

„Meyer mesterien teszi kiváncsivá olvasóját, tartja fent a feszültséget, és adagolja az információt. Az emberek nem csak olvasni akarják a könyveit, hanem egyenesen bennük akarnak élni.”
Lev Grossman, A varázslók-trilógia szerzője
 
„Meyer ragyogó tisztasággal ír, soha nem áll az olvasó és az átélhető élmény közé. Igazi tehetség.”
Orson Scott Card, Az Ender-saga szerzője
 
„Meyert sokkal jobban érdeklik az emberi kapcsolatok, mint a zsáner megszokott szabályai… Amit az életről mond, az mindig lenyűgöző.”
Jeff Giles, Entertainment Weekly
 

„Egy Stephenie Meyer-regényt nem egyszerűen csak elolvas az ember, hanem vele él, az ellenállhatatlan és hús-vér szereplőkkel együtt. Meyer mindig tudja, hogyan ábrázolja őket ahhoz, hogy az olvasót érdekelje a sorsuk, és aggódjon értük.”
Ridley Pearson

Kiadta: Agave könyvek
Megjelent: 2016. november 8.
Fordította: Farkas Veronika
Fordítás alapjául szolgáló mű: Stephenie Meyer: The Chemist
Oldalszám: 480
ISBN: 978-963-419-211-4

 

Stephenie Meyer neve sokak számára nem ismeretlen, hiszen ő írta a népszerű Alkonyat szériát, illetve, A burok című könyvet, melyek történetei megfilmesítésre is kerültek. Mind a könyvek, mind pedig a filmek nagy sikert arattak, sokáig vezették a sikerlistákat, bár mindkét említettnél elmondható, hogy igencsak sok eltérés fedezhető fel a filmekben a könyvekhez képest. Ezért szoktam azt ajánlani, hogy először nézzék meg a filmeket, s csak utána olvassák el a könyveket. Az alkonyatnál én először a könyvekkel találkoztam, így a filmeket kevésbé találtam szórakoztatónak, sokszor inkább idegesítő volt, mint élvezhető. A buroknál viszont először láttam a filmet, ami tetszett is, s csak később olvastam a könyvet, ami abszolút kedvenc lett. Viszont levontam a következtetést, miszerint ha előbb olvastam volna a könyvet, valószínűleg nem rajongtam volna annyira a filmért. Így viszont tudom külön kezelni a kettőt.

 

A vegyész cselekményvezetése lendületes, már az első fejezetnél magával sodorja az olvasót. Mindvégig fenntartja az érdeklődést, az események fordulatosak, izgalmasak, érdekesek és szórakoztatóak.

Az elején úgy gondoltam, hogy sok lesz a női karakter nekem, végül a szerző erre erősen rácáfolt. Kellett, hogy ennyire belevaló főhősnője legyen a történetnek. A paranoia kifizetődő volt számára, hiszen többször is az életét köszönhette neki. Számomra nagyon érdekes volt, amikor Alex a különböző vegyületekről és mérgekről beszélt. Soha nem gondoltam volna, hogy ez a téma ennyire fellelkesít, hiszen a kémia és a biológia nem volt épp a kedvenc tárgyam.

Aztán a két főhős...

Daniel megnyerő volt, nagyon sok mosolyt csalt az arcomra, főképp, amikor Kevin és Alex között próbált rendet tenni, ugyanakkor néha annyira logikátlanul cselekedett, hogy a fejemet a falba vertem volna. Oké, nem kém és nem is titkosügynök, csak egy szimpla történelem tanár, de azért egy picit jobban átgondolhatta volna a tetteit, illetve azoknak a várható következményeit.  

Kevin a tipikus alfahím, erős, okos, vagány, és nagyszájú. Imádja és védelmezi a testvérét, amit néha szerintem már-már túlzásba visz. Akkor kedveltem meg a karakterét igazán, amikor képbe kerültek a kutyái. Úgy gondolom, hogy sokat elárul valakinek a jelleméről az, hogy miképp bánik egy állattal. Ő pedig imádja a kutyákat, főleg Einsteint, aki védelmezője és hű barátja. Mondhatni megvett kilóra. Ők alkották a keménymagot, akik szembeszálltak az üldözőikkel.

 

Ahogy nézegettem a véleményeket a regénnyel kapcsolatban, úgy láttam igen megosztó lett. Van, aki sokallja a romantikus szálat, és olyan is, aki keveselli az akciót. Szerintem minden a helyén volt. Műfajilag kicsit nehéz behatárolni, de én azt mondanám, hogy egy nem tipikus kémregény, melyben volt kellő mennyiségű ármánykodás, cselszövés, kínzás, halál, ugyanakkor volt benne szerelmi szál és jó adag humor is, amire szerintem abszolút szükség volt. Imádtam az elejétől a végéig, de ha valamit ki kellene emelnem, akkor az az Alex és Kevin közötti szópárbajok, ugratások lennének.

 

Pontozás: 10/10

Happily Könyvklub - Ahol az olvasót igazi élmények várják

Üdv mindenkinek!

Általában egy adott könyvről írok nektek, most azonban szeretném bemutatni a Happily-t, mely a KönyvmolyGalaxis cégcsoport új márkája.

Már hetekkel ezelőtt hallani lehetett könyves körökben, hogy valami újra és különlegesre készülnek könyves berkekben. Naná, hogy figyelemmel kísértem, hiszen semmi jónak nem vagyok az elrontója, és nem szerettem volna kimaradni sem. A facebook-on nyomon követhettem a Happily oldal alakulását, folyamatos fejlődését. Volt szerencsém bétázni is egyet, mielőtt élesben elindult az oldal, szóval én tényleg mondhatni a kezdetektől jelen voltam/vagyok a könyvklub "életében".

Fotó: Bach Máté

Februárban indult el hivatalosan a Happily könyvklub, mely a személyes kapcsolatok ápolására helyezi a hangsúlyt, ugyanakkor számos előnyökkel és meglepetésekkel is kedveskednek a könyvklub tagjainak. Például az első 3000 regisztrált alapítói tag, számozott alapítói oklevelet kap (én a 78. vagyok és megkaptam az oklevelemet is), az első 1000 alapítói tag egy exkluzív alapítói vászontáskára vált jogosulttá, illetve 1001-3000. regisztrált alapítói tag exkluzív alapítói kitűzőre jogosult. Ezen felül minden vásárláshoz kapnak a klubtagok egy meglepetéskártyát, úgynevezett xCardot, mely a honlapon található információ szerint egy extra könyvjelző, egy felturbózott „szerencsesüti”: Inspiráló személyes üzenettől értékes kuponokig, exkluzív könyves ereklyékig tartogat számodra meglepetéseket.

Az alapítói ajándékkal az szeretnék elérni, hogy a klub tagjai még jobb érzéssel készüljenek újabb olvasmányaik keresésére. A Happily Klubtagság pedig teljesen ingyenes.

Alapítói oklevél, az egyik kedvenc Csukás István idézetemmel

S, hogy mi pontosan a Happily? Álljon itt a megálmodóinak, és üzemeltetőinek bemutatója: 

"Az új könyves közösség, a Happily Könyvklub a személyes kapcsolatok ápolásra fókuszál – amellett, hogy tagjainak számos meglepetéssel és előnyökkel kedveskedik, arra is figyelmet fordít, hogy kérdések esetén valós személyek, ne pedig gépek álljanak az olvasók rendelkezésére. Ehhez élő üzenőfelületet biztosítanak minden nap 8 és 20 óra között. A Happily csapata nem csak technikai jellegű kérdésekre válaszol: a kollégákhoz bátran fordulhatnak az olvasók könyvajánlásokért, személyre szabottan.

Fotó: Bach Máté

Az internetes világ, és így több webáruház is nagy reményekkel állította munkába a csetbotokat, de az emberi értelemre különösen érzékeny kérdésekben csalódást okoztak. A könyvek világának szinte minden kérdése tipikusan ilyen – ezért a Happily élő, az olvasmányok és a könyvesboltok világában járatos olvasószolgálatot biztosít a könyvek után böngészőknek. A világjárványhoz kapcsolódóan átrendeződött vásárlói szokásaink és az egyre fokozottabb elidegenedés különösen értékessé teszik a személyes, emberi megszólalást, választ, együttérzést, értő támogatást. A Happily számára különösen fontos a személyes kapcsolódások sokaságából épülő közösség, ennek értékei, megtartó ereje, és főleg: a közösség öröme, élményei.

Fotó: Bach Máté

A Happily Könyvklub megálmodója és vezetője, Katona Ildikó elmondta: különleges extrákkal szeretné élménydússá tenni a közösséghez tartozást. Kiemelte egyedi visszatérítési rendszerüket, melyben az egyes vásárlások után később pénzre váltható aranytallérokat gyűjtenek tagjaik számára."

Fotó: Bach Máté

Szeretnél betekintést nyerni a Happily világába? 

Itt megteheted: https://happily.hu

https://www.facebook.com/happilyweb

https://www.facebook.com/groups/408585926827982

Összegző

Üdv reményekkel teli 2021, a soha viszont nem látásra 2020!

Eljött végre ez a nap is, új év köszöntött ránk tegnap, s azt hiszem nem meglepő, hogy mindenki lelkesen búcsúztatta. Mondjuk ki, vacak egy év volt, még ha voltak is jó dolgok benne, mégis nagyon sok mindentől megfosztottak minket. Nem véletlen, hogy olyan mémek (nem tudom megszokni az elnevezést) is születtek, mint az alábbi: 

Attól, hogy új évbe léptünk, még nem igazán változott semmi. Ugyanakkor talán egy kicsit újra feltöltődünk reménnyel, s teszünk azért, hogy jóra fordítsuk a dolgainkat. Én megfogadtam saját magamnak, hogy igyekszem majd a pozitív hozzáállást gyakorolni, hiszen régen tele voltam optimizmussal, manapság pedig alig lehet rám ismerni. Innentől igyekszem gátat szabni a szorongásnak, és teljes mértékig megélni a jó dolgokat. Nem hagyom, hogy a médiában terjedő pánik engem is nyakon ragadjon, és a félelem mocsarába nyomja a fejem. Nem vagyok hajlandó rettegni! Egy évem úgy ment el, hogy végig stresszeltem. Olvasási válságban voltam, mi sem bizonyítja ezt jobban, mint az, hogy 2020-ban csak tizenhárom könyvet olvastam el. Többségben pozitív tapasztalataim lettek, bár volt olyan is, ami csalódást okozott. A 2020-as olvasmányaimról a bejegyzéseket itt találjátok: http://ariadneolvasmanyai.blogspot.com/2020/

Két könyvet emelnék ki a tavalyi olvasmányaim közül, melyektől messzemenőkig azt kaptam, amit vártam, sőt többet. 

1. Bíró Szabolcs: Lázár evangéliuma (Athenaeum kiadó)

2. Karen Rose: Egyedül a sötétben (Könyvmolyképző)

Bíró Szabolcs új műfajban alkotott, melyben ötvözte a történelmet és a zombihorrort. Bár kissé furcsának tűnhet a párosítás, olvasás közben egyáltalán nem éreztem annak. Érezhető volt a rengeteg ráfordított idő és az aprólékos munka. Vitt magával a lendület, és a könyv végére érve már biztos voltam, hogy Szabolcs bármely műfajban képes nagyot alkotni. Szóval vegyétek, vigyétek, olvassátok és terjesszétek a hírét, mert magával ragadó. 

Karen Rose könyvét pedig már évek óta nagyon vártam, és nem csalódtam. Pörgős és lendületes krimi, melyben akadt azért romantika szál és humoros jelenet is, de alapvetően egy kőkemény krimi, tehát abszolút nekem való. :)

Ennyi lett volna a tavalyi évről az összegző. A blogszülinapi játék és sok egyéb elmaradt 2020-ban, de idén majd igyekszem szerét ejteni. Szívből köszönöm, hogy egy újabb évet zártatok velem. Tudom, a 2020-as év mindenki számára lélekpróbáló volt, és a kialakult helyzetekhez alkalmazkodni kellett, ám reméljük a 2021-es év szebb, jobb és boldogabb lesz! Én ezt kívánom mindenkinek! Egészséget, szeretetet, boldogságot, sikereket, s nem utolsó sorban könyveket és olvasási kedvet hozzájuk!

A 2021-es évet egy fantasy regénnyel kezdtem, S. Jae-Jones: Alvilági dal című könyvével, ami jó választásnak bizonyult, mert még aznap be is fejeztem. Bejegyzést egyelőre nem tervezek róla, de egy rövidke értékelést itt hagyok nektek a bejegyzés végén róla, hátha valaki kedvet kap. Bár ahhoz szükség lenne arra is, hogy nyaggassátok már a kiadót a második rész megjelentetése miatt, ugyanis nem tervezik, pedig anélkül...

"Imádtam. Mit is mondhatnék? Magával ragadó fantáziavilág, mely beszippant és nem ereszt. Egy ideje már itt pihent az asztalom sarkán, arra várva, hogy sorra kerüljön. Ma úgy döntöttem, 2021 első napján kézbe veszem, és belekezdek. Végül annyira elsodort, hogy be is fejeztem egy röpke nap alatt. Egyáltalán nem bántam meg. Fantasztikus történet, ami ezernyi húrt megpendít az emberben. A kötetet befejezve jöttem csak rá, hogy mennyire szükségem volt erre az olvasmányra. Úgy éreztem olvasás közben, hogy szárnyal a lelkem. Imádom ezt a fantasy regényt, mely bár romantikával van fűszerezve, mégis sokkal több mindent közvetít az olvasók felé.

Nem bántam meg, hogy elolvastam, azt viszont igen, hogy későn észleltem, hogy sorozatról van szó, mert így lyuk lesz az oldalamon, míg megjelenik a folytatás (már ha megjelenik…mert a kiadó nem tervezi). Nagyon remélem, hogy a kiadó meggondolja magát, és mégis kiadja a második kötetet is, mert nagyon szeretném olvasni magyarul a folytatást!

Bár megértem az anyagi vonzatát a könyvmegjelentetésnek, azért az szerintem full kegyetlen, hogy olyan „sorozatokat” is elkaszálnak, aminél mondjuk csak egy kötetet kellene megjelentetni, mint ahogy ebben az esetben is csak egy duológia második kötetére vár az olvasóközönség."