Viola Judit: Sasok a viharban – Hősiesség és ármány a magyar múltból

Fülszöveg: „Vérzivataros, trónviszályos esztendőkben kalandozunk, a XIII. század végi Magyarországon. IV. Béla király nemrég verte ki a tatárokat a pusztasággá vált, földig rombolt, felégetett honból – de alig lát neki az újjáépítésnek, máris fellángol a családi háborúskodás a csak imént kihunyt parázs fölött. 

A középkorban a harc a hatalomért nem pusztán udvari intrikákban merült ki: fegyverrel folyt a küzdelem a trón elbitorlásáért, a meggyengült ország területének szétdarabolásáért. Az agg, ám még mindig erős királyt nővére és saját fia, majd sógora is megtámadja. 

Az utolsó Árpád-házi királyok végnapjainak idejében játszódó történelmi regény a réges-régi hatalmi játszmák izgalmas felelevenítése. A történetet az egyik királyhű nemesifjú kalandjain keresztül tárja elénk a szerző. 
Szirtek csúcsán, nemesi sasfészkekben dőlhet el a királyság sorsa…”

Kiadó: Athenaeum

Megjelent: 2016. október 4.

Oldalszám: 368

ISBN: 978-963-293-601-7

Műfaj: történelmi

A szerzőről az alábbi sorokat találhatjuk meg a könyv védőborítójának belső oldalán:

Viola Judit 1982-ben hittudományi főiskolát végzett, azóta lelkészként, kántorként, kórusvezetőként szolgált és szolgál. Debütáló regénye, a Sasok a viharban egy családtörténet nyitó kötete.

A szerző szavai:

„Minél többet foglalkozik az ember egy-egy témával, annál inkább fixa ideái támadnak. Nekem is van három. Először az, hogy a valóság sokkal meglepőbb és fordulatosabb dolgokat produkál, mint a legvadabb képzelet. Arról is meggyőződtem, hogy a magyar történelem is van olyan érdekes, mint a nálunk nagyobb és szerencsésebb országok múltja. Sőt! Végül abban is biztos vagyok, hogy bőven vannak figyelemre érdemes, ismeretlen vagy félreismert korszakok és személyek. Ezt a három tételt szeretném alátámasztani ezzel a kötettel és a következőkkel, amik IV. Béla uralkodásának végétől Károly Róbert trónra kerüléséig kísérik végig Aba Amádé és testvérei életét.”

Első, amit megjegyeznék: a könyv olvastatja magát. Ha van pár fölös órád, akár egy szuszra is kiolvashatod. Én személy szerint örültem volna neki, mert érdekes volt, s mindig a legjobb résznél kellett letennem, ráadásul elég sűrűn.

Mindenképpen ajánlanám a fiatalabb korosztályoknak is, mert azon kívül, hogy érdekes kalandozásokon vehetünk részt a szereplőkkel, betekintést nyerhetünk a történelembe is. A szerző könnyed és élvezhető stílusban tárja elénk a múlt bizonyos darabkáit, még ha itt-ott felfedezhetünk eltéréseket is.

A védőborító pedig szerintem gyönyörű. Nagyon illik a történethez, ráadásul felhívja a könyvre a figyelmet.

Már az első fejezet elolvasása után éreztem, hogy rossz véleményem nem lesz a könyvről. Szövegezése megnyerő, a cselekmények részletesen leírásra kerültek, a karakterekről pedig a főbb tudnivalókat folyamatosan adagolta a szerző.

Kedvenc karakterem már az elején lett kettő is. Egyrészt imádtam a legkisebb Aba – nevezett Aba Amádé – ártatlan, tiszta, gyermeki karakterét, szavatartóságát, állatszeretetét. Másrészt felnőttek közül kedveltem Karacs vitézt, aki mosolyogva szemlélte a gyerekek csínytevéseit, s őszinteségével és hűségével szolgálta Dávid urat, az Aba nemzetség fejét.

Kép forrása: http://www.pechy-de-pechujfalu.hu/myfiles/htmls/karacsonyi/karaxw-Title.html

Kalandok, összetartás, szeretet, család, barátok, hűség, becsület, árulás, veszély, viszály és harcok. Minden, ami csak kellhet egy jó történelmi regényhez. Nagyon szerettem Amádé kalandozásairól olvasni, arról, hogyan szerzett magának barátot az iskolában, vagy épp arról, hogy milyen érzések és gondolatok cikáztak végig benne.

Egyik kedvenc párbeszédem a könyv 207. oldalán található, ami Dávid úr és Karacs között zajlott. Amádéról beszélgettek, amely mindkettejüknek fontos és visszatérő téma volt. Ekkor esett szó a barátságról is, s itt gondoltam már sokadjára azt, hogy Dávid úr milyen igazságos és rendes ember volt.

„– Te is tudod, nem a származás a legfontosabb az ember barátjában, hanem a lélek és a szív. Szeretet és hűség többet tesz, mint módos rokonság, s félországnyi birtok. Én is mivé lennék nélküled! Te vagy szemem, fülem s fél kezem is! És nemcsak a váraimban s birtokimon, hanem még a családban is! – mondta Dávid úr. Karacs elpirult örömében, és meghajtottan magát, hogy ne látsszon, bizony még a könny is elfutotta a szemét erre a vallomásra. Mire a nagy hatalmú megyés- és határispán, aki tudta, mit érez hűséges híve és barátja, megragadta mindkét karját, és megszorította. Egyformán érezték, hogy felesleges több szó, s ez egy olyan pillanat, melyet sohasem fognak elfelejteni, akármit hozzon is a jövendő. Közben az asszonyok felhordták a teljes készletet, mindenből hoztak, amiről azt gondolták, hogy Amadénak ízleni fog, vagy hogy eddig nélkülözte a szerzetesek között.”

A könyv előrehaladtával nyomon követhettem, hogyan cseperedik fel a három Aba ifjú – Finta, Péter és Amádé –, s miképp alakult a sorsuk. Finta Béla herceg jó barátjaként és hű lovagként szolgálta a királyi udvart, Péter az Aba házi Lőrincz úrral tartott, tőle kapott nevelést, okítást, míg Aba először Jászón tanult az atyáktól mindenféle tudományt, majd László herceg barátja és bizalmasa lett Budán.

Szerettem egyenként is a történeteiket, ám a legjobban azok voltak kedvemre, amikor az egész család jelen volt. Izabella úrnő (Dávid úr édesanyja), Katarina (Dávid úr felesége), Aba Dávid nemzetségfő, Finta, Péter, Amádé valamint hű barátjuk, Karacs.

Regéci várrajz

Kedveltem azokat a részeket is, ahol a várak építéséről esett szó. 

"Arra gondolt, hogy fiát egyre jobban lefoglalják a hatalmas birtok dolgai, a várak építése Göncön, Bodókőn, Füzéren, és már Regécen is belekezdtek az erődítmény felhúzásába. Béla király szigorúan veszi, hogy minden nagyobb hegy tetején erős várak fogadják a tatárokat, ha visszatérnének....várak építése Göncön, Bodókőn, Füzéren, és már Regécen is..."

 

Füzéri várrajz

Ez a regény azon kívül, hogy történelmi eseményeket dolgoz fel, segít abban, hogy jobban megismerjük a régmúlt alakjait, eseményeit, kalandozhassunk bátran egy olyan világban, ami már nyomaiban sincs jelen a mi időnkben. Igazi történelmi eseményeken átívelő kalandregény, ami minden korosztálynak kikapcsolódást nyújthat. Hisz’ ki ne akarna betekintést nyerni a XIII. század csodálatos világába? Megtekinteni, hogy mi zajlott a Tatárjárás után Magyarországon? Felügyelni az újjáépítést, megismerni IV. Béla uralkodót és leszármazottjait, valamint a nemzetségvezetőket és családjaikat? Megismerni és megízlelni az akkori nyelvezetet és kifejezéseket? A történelemkönyvek csak hozzávetőlegesen, felületesen érintik ezt az időszakot, nem merülnek bele a témába, csak a száraz „tényeket” közlik röviden és tömören, s nem is igazán hagyják, hogy az ember elképzelje a kort a maga pozitív és negatív vonzataival. Ez a regény tényleg rengeteg érdekességet tartalmaz, amit kár lenne kihagyni. Az olvasás minden percét élveztem, s nagyon remélem, hogy a szerző többi regényét is olvashatom majd. Ez a regény mindenképpen újraolvasós. 

Kiknek ajánlanám a könyvet? Kortól, nemtől függetlenül mindenkinek. Ha szereted a történelmet és a kalandokat, akkor azért, ha meg nem, akkor azért. Hiszem, hogy ha esélyt adsz ennek a történetnek, pozitív véleménnyel fogod letenni a végén. 

Köszönöm az Athenaeum kiadónak a lehetőséget! :)

Pontozás: 10/10