Hartay Csaba: Holtág

Fülszöveg: 

„Nagyapa és unoka barátsága a halál árnyékában

Hartay Csaba harmadik prózakötete egy érzékeny kisfiú szemszögéből láttatva, álmokkal és látomásokkal kevert emlékekből építi fel a nikotinfüggő családfő agóniatörténetét. Papa egyre nehezebben kap levegőt. És ebben a záródó világban, a krónikus tüdőbetegség erősödő fojtásában mind élesebben rajzolódik ki Papa és Olivér ragaszkodása az élethez, csökönyös ragaszkodásuk egymáshoz. A kortárs magyar próza ott a legmegrázóbb, ahol a mi életünket meséli el.

A Holtág egy mai vidéki család története, erős színekkel, csodaszép történetekkel, a szeretet és az elmúlás egymás elleni harcának gyermekien tiszta ábrázolásával.”

Megjelent 2016. október 7-én az Athenaeum kiadó gondozásában.

Oldalszám: 220

ISBN: 978-963-293-587-4

Keménykötéses, védőborítóval

A szerzőről:

Hartay Csaba

Hartay Csaba 1977. június 16-án született Gyulán. Gyerekkorát Szarvason töltötte.

1996-ban érettségizett a szeghalmi Péter András Gimnáziumban. 1997-ben jelent meg első verse a Sárkányfűben, azóta publikál rendszeresen irodalmi folyóiratokban. Verseit azóta többek közt a Kalligram, az Élet és Irodalom, a Népszabadság, az Alföld, a Bárka, a Prae, a Tiszatáj, a Műút, a Forrás, az Új Forrás, a Kortárs, a Palócföld, a Magyar Napló és az Irodalmi Jelen közölte. Tagja a Szépírók Társaságának és a József Attila Körnek. Családi vállalkozásban egy szarvasmarha telepen dolgozik.

A szerző kiadónál megjelent művei: Nem boci! Tejbe aprított irodalom (2015) 

A könyvről: 

Szerintem határozottan tükrözi a védőborító a könyv hangulatát. Aki volt már valaha horgászni, az tudja, hogy bizony egy ilyen hely egyszerre áraszt békét és nyugalmat, ugyanakkor mindenki tisztában van azzal, hogy a csendes felszín alatt bizony mozgolódások vannak. Akárcsak az embereknél. Külsőleg nyugodtnak látszódhatnak, közben viszont a felszín alatt, a lelkük mélyén életük nagy harcát vívhatják. Meglepetés érhet, ha csak látszat alapján vonunk le következtetéseket.

Nézzétek meg ezt a borítót! A lágy színek, a felszíni világ visszatükröződése a víz felszínén, mind-mind hozzájárulnak, hogy elvarázsolódj. Aztán kezdetét veheti az utazás Olivér és nagypapa világába, s egyúttal a saját érzelmeid és emlékeid is felelevenítődnek.

 A kötet harminc hosszabb-rövidebb történetet tartalmaz, melyek érzelemben gazdagok és igen sokat mesélnek. Bár a kötet „csak” kétszázhúsz oldalas, tartalmaz mindent, amire szükség van egy jó könyvhöz. Mondhatnánk azt is, hogy igazi múltidéző, mert sokunknak eszébe jut olvasás közben a saját nagypapánk, aki esetlegesen már nincs velünk. Közös programok, beszélgetések, édes-bús érzések elevenednek fel olvasás közben. Nem csak Olivér és a nagypapája történetének érzelemvilágát kell megélnünk, hanem eközben még a saját emlékeink által előhozott múltbéli érzéseket is. Igazi érzelemdömping ez a könyv. Többször eleredtek a könnyeim olvasás közben, mert Hartay Csaba gondoskodott arról, hogy nagyon mélyen megmerüljünk az érzelmek tengerében.

Tetszett a nagypapa mondandója, még ha néha a szemem keresztbe is állt egy-két nyers kifejezéstől. Ilyenkor mindig eszembe jutott az én nagypapám, aki ha a közelben voltunk, igyekezett csomót kötni a nyelvére, nehogy valami csúnya szó elhagyja a száját, mert olyankor tudták már a többiek, hogy kitől is tanultuk el.

Minden gyereknek van papagáj korszaka, amikor sűrűn ismétli a körülötte elhangzó, érdekesnek tűnő kifejezéseket. Szóval erre tényleg érdemes odafigyelni. Persze mondhatjuk azt, hogy ugyan már, a közösségben úgyis eltanulja majd a gyerek, sőt, különbet is, nem feltétlenül otthon, de erre csak azt reagálnám, hogy ha a közvetlen közegben a gyerek nem tapasztal olyat, hogy a szülők, nagyszülők, nagynénik és nagybácsik csúnyán beszélnek, akkor nem feltétlenül fog ráragadni a nagyobb közösségekben sem.

Olivér és nagypapa kapcsolata szívmelengető volt. Tetszett, ahogy az öreg megpróbálta átadni az élettapasztalatát, bölcsességét az unokájának, míg ő igyekezett néha kordában tartani a nagyapót. Az együtt töltött pillanatok, a közös programok, az elhangzott párbeszédek mind-mind hozzájárultak ahhoz, hogy kerek egésszé váljon a történet.

„– És amikor te is voltál gyerek, az milyen gyermekkor volt? Meddig tartott? Mikor lett vége a gyermekkorodnak?– Vége lett, mint a nyárnak. Nincs pontos perc vagy állomás, hogy akkor innentől. Ez egy átalakulás volt. Egy folyamat. De lehet, hogy egyes részeim még most is gyermekiek.”

Persze nagyon hamar jöttek azok a részek is nagypapa történetének, amik szomorúsággal töltöttek el. Az elmúlás, mint Damoklész kardja ott lebegett a feje felett, Olivér pedig a maga módján próbált segíteni, illetve igyekezett feldolgozni magában a történéseket.

Ez a könyv történetek kis csokra, ami magába foglalja a múltat, jelent, jövőt, az elmúlást, az emlékeket, a család egységét, a szeretetet, törődést, aggódást, megannyi érzelmet és élethelyzetet, amikről nem csak olvasni kell, hanem megélni is. Bár generációs hasadék volt Olivér és nagypapa között, talán pont az unokája értette meg a legjobban az öreget. Olykor aranyos, vicces, máskor viszont szomorú hangulat lengte körül a történeteket. Egyszerre volt felkavaró és megnyugtató. Mindvégig úgy éreztem, hogy ez a két érzés ki fog egyenlítődni, mint annak a bizonyos mérlegnek a két nyelve. Igazam lett.

Köszönöm Hartay Csabának, hogy ilyen formában tárta elénk gondolatait, s ezzel az olvasókat is édes-bús nosztalgiára késztette. Számomra érdekes utazás volt, s nem bántam meg, hogy elindultam az úton.

S köszönöm az Athenaeum kiadónak is a lehetőséget.

Pontozás: 10/10

Eredményhirdetés

Sziasztok!

Először is szeretném megköszönni mindenkinek, aki velem játszott a  meghirdetett játékon.

Örülök hogy ennyien csatlakoztatok, és megosztottátok velem az általatok olvasott könyveket és a hozzájuk tartozó dalokat. 

A sorsolást ezúttal a http://www.miniwebtool.com/random-name-picker/ „segítségével” hajtottam végre, az eredményt pedig itt láthatjátok: 

Gratulálok Orsi, ma neked kedvezett a szerencse. Ám azok se csüggedjenek, akik eddig nem nyertek nálam, lesz még játék, érdemes figyelni a blogot és a facebook-os oldalt is. :)

Bejegyzések terén hamarosan jelentkezem Hartay Csaba: Holtág című könyvének véleményezésével, csak egy kis türelmet kérek, mert a technika ördöge mostanság szeret megtréfálni. 

Szép napot és hetet mindenkinek! 

Viola Judit: Sasok a viharban – Hősiesség és ármány a magyar múltból

Fülszöveg: „Vérzivataros, trónviszályos esztendőkben kalandozunk, a XIII. század végi Magyarországon. IV. Béla király nemrég verte ki a tatárokat a pusztasággá vált, földig rombolt, felégetett honból – de alig lát neki az újjáépítésnek, máris fellángol a családi háborúskodás a csak imént kihunyt parázs fölött. 

A középkorban a harc a hatalomért nem pusztán udvari intrikákban merült ki: fegyverrel folyt a küzdelem a trón elbitorlásáért, a meggyengült ország területének szétdarabolásáért. Az agg, ám még mindig erős királyt nővére és saját fia, majd sógora is megtámadja. 

Az utolsó Árpád-házi királyok végnapjainak idejében játszódó történelmi regény a réges-régi hatalmi játszmák izgalmas felelevenítése. A történetet az egyik királyhű nemesifjú kalandjain keresztül tárja elénk a szerző. 
Szirtek csúcsán, nemesi sasfészkekben dőlhet el a királyság sorsa…”

Kiadó: Athenaeum

Megjelent: 2016. október 4.

Oldalszám: 368

ISBN: 978-963-293-601-7

Műfaj: történelmi

A szerzőről az alábbi sorokat találhatjuk meg a könyv védőborítójának belső oldalán:

Viola Judit 1982-ben hittudományi főiskolát végzett, azóta lelkészként, kántorként, kórusvezetőként szolgált és szolgál. Debütáló regénye, a Sasok a viharban egy családtörténet nyitó kötete.

A szerző szavai:

„Minél többet foglalkozik az ember egy-egy témával, annál inkább fixa ideái támadnak. Nekem is van három. Először az, hogy a valóság sokkal meglepőbb és fordulatosabb dolgokat produkál, mint a legvadabb képzelet. Arról is meggyőződtem, hogy a magyar történelem is van olyan érdekes, mint a nálunk nagyobb és szerencsésebb országok múltja. Sőt! Végül abban is biztos vagyok, hogy bőven vannak figyelemre érdemes, ismeretlen vagy félreismert korszakok és személyek. Ezt a három tételt szeretném alátámasztani ezzel a kötettel és a következőkkel, amik IV. Béla uralkodásának végétől Károly Róbert trónra kerüléséig kísérik végig Aba Amádé és testvérei életét.”

Első, amit megjegyeznék: a könyv olvastatja magát. Ha van pár fölös órád, akár egy szuszra is kiolvashatod. Én személy szerint örültem volna neki, mert érdekes volt, s mindig a legjobb résznél kellett letennem, ráadásul elég sűrűn.

Mindenképpen ajánlanám a fiatalabb korosztályoknak is, mert azon kívül, hogy érdekes kalandozásokon vehetünk részt a szereplőkkel, betekintést nyerhetünk a történelembe is. A szerző könnyed és élvezhető stílusban tárja elénk a múlt bizonyos darabkáit, még ha itt-ott felfedezhetünk eltéréseket is.

A védőborító pedig szerintem gyönyörű. Nagyon illik a történethez, ráadásul felhívja a könyvre a figyelmet.

Már az első fejezet elolvasása után éreztem, hogy rossz véleményem nem lesz a könyvről. Szövegezése megnyerő, a cselekmények részletesen leírásra kerültek, a karakterekről pedig a főbb tudnivalókat folyamatosan adagolta a szerző.

Kedvenc karakterem már az elején lett kettő is. Egyrészt imádtam a legkisebb Aba – nevezett Aba Amádé – ártatlan, tiszta, gyermeki karakterét, szavatartóságát, állatszeretetét. Másrészt felnőttek közül kedveltem Karacs vitézt, aki mosolyogva szemlélte a gyerekek csínytevéseit, s őszinteségével és hűségével szolgálta Dávid urat, az Aba nemzetség fejét.

Kép forrása: http://www.pechy-de-pechujfalu.hu/myfiles/htmls/karacsonyi/karaxw-Title.html

Kalandok, összetartás, szeretet, család, barátok, hűség, becsület, árulás, veszély, viszály és harcok. Minden, ami csak kellhet egy jó történelmi regényhez. Nagyon szerettem Amádé kalandozásairól olvasni, arról, hogyan szerzett magának barátot az iskolában, vagy épp arról, hogy milyen érzések és gondolatok cikáztak végig benne.

Egyik kedvenc párbeszédem a könyv 207. oldalán található, ami Dávid úr és Karacs között zajlott. Amádéról beszélgettek, amely mindkettejüknek fontos és visszatérő téma volt. Ekkor esett szó a barátságról is, s itt gondoltam már sokadjára azt, hogy Dávid úr milyen igazságos és rendes ember volt.

„– Te is tudod, nem a származás a legfontosabb az ember barátjában, hanem a lélek és a szív. Szeretet és hűség többet tesz, mint módos rokonság, s félországnyi birtok. Én is mivé lennék nélküled! Te vagy szemem, fülem s fél kezem is! És nemcsak a váraimban s birtokimon, hanem még a családban is! – mondta Dávid úr. Karacs elpirult örömében, és meghajtottan magát, hogy ne látsszon, bizony még a könny is elfutotta a szemét erre a vallomásra. Mire a nagy hatalmú megyés- és határispán, aki tudta, mit érez hűséges híve és barátja, megragadta mindkét karját, és megszorította. Egyformán érezték, hogy felesleges több szó, s ez egy olyan pillanat, melyet sohasem fognak elfelejteni, akármit hozzon is a jövendő. Közben az asszonyok felhordták a teljes készletet, mindenből hoztak, amiről azt gondolták, hogy Amadénak ízleni fog, vagy hogy eddig nélkülözte a szerzetesek között.”

A könyv előrehaladtával nyomon követhettem, hogyan cseperedik fel a három Aba ifjú – Finta, Péter és Amádé –, s miképp alakult a sorsuk. Finta Béla herceg jó barátjaként és hű lovagként szolgálta a királyi udvart, Péter az Aba házi Lőrincz úrral tartott, tőle kapott nevelést, okítást, míg Aba először Jászón tanult az atyáktól mindenféle tudományt, majd László herceg barátja és bizalmasa lett Budán.

Szerettem egyenként is a történeteiket, ám a legjobban azok voltak kedvemre, amikor az egész család jelen volt. Izabella úrnő (Dávid úr édesanyja), Katarina (Dávid úr felesége), Aba Dávid nemzetségfő, Finta, Péter, Amádé valamint hű barátjuk, Karacs.

Regéci várrajz

Kedveltem azokat a részeket is, ahol a várak építéséről esett szó. 

"Arra gondolt, hogy fiát egyre jobban lefoglalják a hatalmas birtok dolgai, a várak építése Göncön, Bodókőn, Füzéren, és már Regécen is belekezdtek az erődítmény felhúzásába. Béla király szigorúan veszi, hogy minden nagyobb hegy tetején erős várak fogadják a tatárokat, ha visszatérnének....várak építése Göncön, Bodókőn, Füzéren, és már Regécen is..."

 

Füzéri várrajz

Ez a regény azon kívül, hogy történelmi eseményeket dolgoz fel, segít abban, hogy jobban megismerjük a régmúlt alakjait, eseményeit, kalandozhassunk bátran egy olyan világban, ami már nyomaiban sincs jelen a mi időnkben. Igazi történelmi eseményeken átívelő kalandregény, ami minden korosztálynak kikapcsolódást nyújthat. Hisz’ ki ne akarna betekintést nyerni a XIII. század csodálatos világába? Megtekinteni, hogy mi zajlott a Tatárjárás után Magyarországon? Felügyelni az újjáépítést, megismerni IV. Béla uralkodót és leszármazottjait, valamint a nemzetségvezetőket és családjaikat? Megismerni és megízlelni az akkori nyelvezetet és kifejezéseket? A történelemkönyvek csak hozzávetőlegesen, felületesen érintik ezt az időszakot, nem merülnek bele a témába, csak a száraz „tényeket” közlik röviden és tömören, s nem is igazán hagyják, hogy az ember elképzelje a kort a maga pozitív és negatív vonzataival. Ez a regény tényleg rengeteg érdekességet tartalmaz, amit kár lenne kihagyni. Az olvasás minden percét élveztem, s nagyon remélem, hogy a szerző többi regényét is olvashatom majd. Ez a regény mindenképpen újraolvasós. 

Kiknek ajánlanám a könyvet? Kortól, nemtől függetlenül mindenkinek. Ha szereted a történelmet és a kalandokat, akkor azért, ha meg nem, akkor azért. Hiszem, hogy ha esélyt adsz ennek a történetnek, pozitív véleménnyel fogod letenni a végén. 

Köszönöm az Athenaeum kiadónak a lehetőséget! :)

Pontozás: 10/10 

Játék!

Amint azt már a facebook-os oldalon (https://www.facebook.com/ariadneolvasmanyai/) beharangoztam, a blog elérte a 45.000 oldalmegjelenítést. Ismét egy kerek szám. Úgy döntöttem, játékot hirdetek ennek örömére. 

Köszönöm, hogy velem tartotok. Másoknak valószínűleg nem olyan nagy dolog ennek a számnak az elérése, én viszont örülök, hogy ezt is megéltük. Egy hónap múlva pedig blogszülinap. Hihetetlen, mennyire rohan az idő. 

Ahogy azt már az előzőekben megszokhattátok, most is könyvnyereményért játszhattok.

A nyertes most Paul Hoffman: Isten ​Balkeze című fantasy könyvét kapja meg.

Ismertetője: “Idefigyeljenek. ​​A Shotover dűlőn található Megváltó Menedék neve egy átkozott hazugság, mert megváltásból egy fikarcnyit nem talál ott az ember, menedéket pedig még kevésbé.” A Megváltók Menedéke egy hatalmas, elszigetelt hely, ahonnan hiányzik az öröm és a remény. A legtöbb lakója még kisfiúkorában került oda, minden esetleges szándékuk és akaratuk ellenére, hogy hosszú évekig legyenek kénytelenek elviselni a Megváltó Lordok brutális zsarnokságát, akiknek a kegyetlensége és erőszakossága egyetlen célt szolgál – a Felakasztott Megváltó kiengesztelését. Senki nem ismeri ki magát tökéletesen a Menedékben, annyira végeérhetetlenek és kanyargósak a folyosói – amelyeket a vallási hevület évszázadainak bűze tölt be. Az egyik ilyen folyosón egy fiú áll és a sötét ablakon keresztül az éppen beérkező legújabb lakókat bámulja. Talán tizennégy-tizenöt éves lehet – nem tudja biztosan, ahogy senki más sem. Már rég elfeledte az igazi nevét, de itt Cale-nek hívják. Nem emlékszik semmire a múltjából. És nem tud semmit a jövőjéről… Üdvözöljük a Halál Angyalát.

Mivel elég sok könyvben említenek valamilyen zenét, arra gondoltam, hogy a kedvenceteket ajánlhatnátok, persze könyvcímmel és szerzővel együtt. Amennyiben mégse lenne ilyen könyv az általatok olvasottak között, akkor azt kérném, hogy írjátok meg nekem azt az előadót és dal címet, ami egy adott könyvről jutott eszetekbe.

Most is két helyre küldhetitek nekem a játékra való jelentkezést: ariadne0603@gmail.com vagy ariadne87@citromail.hu 

Az email-ben tüntesd fel azt is, hogy milyen néven szeretnél részt venni a sorsoláson.
Mindenkinek visszajelzek 48 órán belül, tehát aki nem kap választ, az küldje el újra, mert valószínűleg elveszett az éterben. 
A játék 2016.10.23. 23:59-ig tart, a sorsolás és eredményhirdetés pedig 10.24-én fog történni, amit a blogon és a blog facebook-os oldalán is közzéteszek. 

A nyereményt csak belföldön postázom, mindenki ennek tudatában jelentkezzen. Amennyiben külföldi vagy, de Magyarországon van ismerősöd, akihez mehet a csomag, már meg is oldódott a dolog.  

Tehát ahhoz, hogy részt vehessetek a sorsoláson, nem kell mást tennetek, mint: 

- hozni egy könyv címét és szerzőjét, amelyben megemlítenek egy dalt (kell az előadó és dalcím is)

VAGY

- hozni egy könyv szerzőjét és címét, amiről eszedbe jutott egy bizonyos dal (előadó+cím is szükséges)
Ezeket elküldeni nekem a megadott határidőig email-ben, azzal a névvel, amivel részt szeretnél venni a sorsoláson. 

A játék illetve az oldal megosztása nem kötelező, de köszönöm, ha megteszed. :) 
Szép napot és sok sikert!

Karácsonyról álmodók

Fülszöveg: „Tizenkét hangon elmesélt érzések és gondolatok azokról az ünnepi pillanatokról, amikor a fenyőfa mellett megszólal a csengettyű és a gyertyalángnál minden más színben játszik, az álmok pedig valóra válnak, ha igazán hiszünk bennük. Ám nem mindig csak a szépek – olykor a lidérces álmok is.

E sokszínű mozaikban a XX. és a XXI. századi magyar irodalom legnagyobb álmodóinak karácsonyi történeteit olvashatjuk: Benedek Elek, Bródy Sándor, Csáth Géza, Gárdonyi Géza, Jókai Mór, Kosztolányi Dezső, Krúdy Gyula, Mikszáth Kálmán, valamint Garaczi László, Grecsó Krisztián, Háy János és Lackfi János műveit.”

A könyv megjelent az Athenaeum kiadó gondozásában 2016. szeptember 29-én.

Megrendelhetitek 20% kedvezménnyel itt:

http://www.lira.hu/hu/konyv/szepirodalom/karacsonyrol-almodok

Először is szeretném kifejezni a könyvkiadó felé elismerésemet, csodaszép a könyv kívül-belül. Imádom. Már a kinézetével megteremtették az ünnepi hangulatot, az ember azonnal felvidul, ha meglátja ezt a könyvet. S ezúton is szeretném megköszönni a lehetőséget, hogy elsők között olvashattam.

Tartalomjegyzék:

Grecsó Krisztián: Az utolsó és az első angyal nálunk 5.

Krúdy Gyula: Disznóölés a Margitszigeten 17.

Móra Ferenc: Nekopogi Kovács 27.

Kosztolányi Dezső: Pesztra 39.

Gárdonyi Géza: Jancsi Dádé 51.

Háy János: Angyalok 69.

Csáth Géza: A gyertyák 81.

Jókai Mór: A szép muzsikáló óra 91.

Mikszáth Kálmán: A gyanú 99.

Lackfi János: A postás rajong 105.

Krúdy Gyula: December, öregember…  119.

Bródy Sándor: Két katonatiszt 135.

Jókai Mór: A koldusgyermek 147.

Benedek Elek: Csengővisszhang 157.

Garaczi László: Welness Tarzan 193.

Bár a könyv fülszövege beharangozta, hogy a szép mellé lidérces álmok is társulnak, nekem mégis kicsit hirtelen jött a tragédia. Grecsó Krisztián novellájában a negatív történés egyensúlyban volt a pozitívumokkal, ám Móra Ferenc írásánál úgy éreztem, eluralkodott az egész történeten a tragédia, mélabú lengte körül, ám a végére megérkezett a pozitív mondandó is.

Lackfi János történetének olvasása közben sokat mosolyogtam, megvolt a véleményem Gavallér Cipriánról, ám a végére teljesen más jelentést kapott a történet, én pedig egyszerre éreztem szomorúsággal vegyített örömöt. Igazi szívmelengető történet.

Azt hiszem, ahogy a történetek váltakoztak, úgy változott a hangulatom is.

A könyv tizenkét különböző hangulatú történetet tartalmaz.

Miről is szólnak ezek az írások? A szeretetről, a családi együttlétekről, a közös programok fontosságáról, az emlékek gyűjtéséről, a csoda és a hit erejéről, a veszteségekről, az idő rövidségéről, a bizonytalanságról. Arról, hogy sosem a külsőségek számítanak, a pénznél, drága ruháknál és ékszereknél százszor fontosabb, hogy mi lakik a szívünk mélyén. Rohanó világ ide vagy oda, figyeljünk a másikra, s ha megtehetjük, segítsünk. Sokszor elég egy jó szó, vagy egy mosoly, hogy szebbé tegyük valakinek a napját. Nekünk nem kerül semmibe, mégis sokat adhatunk.

A Karácsony keresztény ünnep, Jézus születésének napja. Manapság azonban már sok, nem vallásos illetve más vallást gyakorló is csatlakozott a karácsonyt ünneplők táborába. A Karácsony a szeretet, a béke, az összetartozás ünnepe. Vannak olyanok is, akiknek az ajándékokról szól, de aki ezt a könyvet elolvassa, talán visszatalál azok közé, akiknek sokkal inkább a családi együttlét, a szeretet, a béke és az együtt eltöltött idő fontosabb.

Ha mindenképpen választani kellene, mely történetek emelkedtek ki a többi közül, számomra mindenképpen az első helyen Grecsó Krisztián írása áll, amely megfogalmazása és mondanivalója miatt is közel áll hozzám. Tetszettek a költői képek, melyek megszínesítették a novelláját, s élettel telivé varázsolták a történetet. Láttam magam előtt a szorgoskodó családot, ahogy munka közben szeretetteljesen mosolyogtak egymásra, vagy épp nevettek egy-egy történésen.

Második helyre Lackfi János történetét helyezném, mert egyszerre szórakoztató és tanulságos. A történetet ugyan megmosolyogtam, ám a végén rájöttem, hogy kicsit félreismertem a főszereplőt. Úgy alkottam róla véleményt, hogy közben nem ismertem a háttértörténetét. Erre érdemes a való életben is odafigyelni.

A harmadik helyen pedig más nem állhat, mint Benedek Elek meséje. Az ő történeteit már egészen kicsi korom óta szeretem, így nem is kérdéses, hogy ha a fenti tizenkettőből hármat választani kell, az ő története bekerül. :) Mese kicsiknek és nagyoknak egyaránt. Tanulságos és szerethető.

Voltak olyan írások, amelyek annyira nem álltak közel hozzám, de többségben a mondanivalójukkal azonosulni tudtam. Tizenkét történetből kettő olyan volt, ami számomra nem bírt akkora jelentéssel és nem is tudott annyira magával ragadni, ám a másik tíz bőven kárpótolt érte.

A fenti történetek felhívják arra a figyelmet, hogy mit ne feledjünk el soha, de azért én is hozom a két kedvenc idézetemet kis kiegészítőnek. :)

Müller Péter és Csitáry-Hock Tamás szívemből szólt.

„Karácsony nem az ész, hanem a szív ünnepe. És a szív érzi, hogy azok is ott állnak veled a karácsonyfa körül, akiket a szemeddel nem látsz, és az eszeddel nem hiszel.” Müller Péter

"Van a csoda... Karácsony csodája. Amire várunk. És ami teljesedik. De ez a csoda nem a színes szalagokkal átkötött dobozokban rejlik. Nem a feldíszített zöld fenyő alatt találod. Ezt a csodát másutt kell keresni, másutt lehet megtalálni. Ez a csoda a kedves szavakban, őszinte, szívből jövő kívánságokban, szerető érzésben érkezik. És kell ennél nagyobb ajándék? A következő háromszázhatvanöt napban ezek kísérnek, ezek adnak erőt. Nem a csomagokban lapuló tárgyak, hanem csakis ezek. Csak ezek... Ez a karácsony csodája." 

Csitáry-Hock Tamás 

Pontozás: 10/9

Leitner Olga: Púder nélkül

Vigyázat! A bejegyzés cselekményleírást tartalmazhat!

(Elvétve trágárnak nevezhető kifejezés is található az idézett részekben.)

Fülszöveg: „Szingli vagy és valakinek ez nem tetszik? Anya vagy és úgy érzed, nem vehetsz fel egy normális ruhát, mert beszólnak? Néha az élet minden területén elvárják, hogy nő legyél, és ezt nem bírod? Fiatalnak érzed magad, de látva a tiniket úgy gondolod, hogy egy évezred választ el a mai trendektől? Nem mindig jó a szex? Egy kicsit mosd le a púdert, és kezeld lazán a dolgokat!

Leitner Olga legújabb könyvében eredeti, sőt néha meghökkentő válaszokat találsz többször feltett kérdésekre. Ha kell egy kis leitnerolgis sodrás, ha kíváncsi vagy egy valódi nő néha megalkuvást nem tűrő véleményére, akkor épp azt a könyvet tartod a kezedben, amit neked találtak ki.”

A könyv megjelent 2016.09.12-én az Athenaeum kiadó gondozásában.

ISBN: 978-963-293-603-1

Oldal: 256

Műfaj: lektűr

Az előszó most is Borsos-Kőszegi Erika pszichológusnő nevéhez köthető, aki már az elején felkészít minket arra, mi vár ránk Leitner Olga következő könyvében.

„Minden történetén, minden kis poénján és keserédes sztoriján túl Leitner Olga könyve azt mondja az olvasónak, hogy ideje végre elgondolkodni a női szerepeken. Ideje nem sablonként kezelni az anya – szexistennő – feleség – dolgozó ember körforgást, hanem ténylegesen belegondolni ezeknek a szerepeknek a nehézségeibe, nem csak a lózungok szintjén. Ideje azt a tiszteletet is megadni, amellyel a megalázó szexista megnyilvánulások a minimumra csökkenthetőek, és amivel ugyanannyit érhet egy nő a munkaerőpiacon, mint egy férfi. A nő ne lehessen megvetés tárgya! Akkor sem, ha nem szeretne szülni, és akkor sem, ha hat gyereket nevel. Ne jöjjön szembe mindennap egy olyan újsághír, amelyben bántalmazott, lelkileg összetört, megerőszakolt, legyőzött nőket kell látnunk! A gyengébb nemnek kijár a tisztelet ezekben a helyzetekben. A többiben pedig meg tudja védeni magát, köszöni szépen.” 

Szerencsére most is jelen van a nélkülözhetetlen humor, amit annyira szerettem már az előző, Bakker, azok a csodddálatos férfiak! című könyvében is.

 

A szerző a könyvével

Leitner Olga a könyv bevezetőjében az alábbi sorokkal indít:

„A nő! Kifürkészhetetlen, izgalmas, vonzó, titokzatos, ugyanakkor rém idegesítő, kiszámíthatatlan és olykor labilis.”

Valószínűleg, most a férfiak is hevesen bólogatnak, főleg a kiszámíthatatlan jelzőn. Ám lássuk be, igaz. Sokszor még mi magunk sem értjük teljes mértékben, hogy mi is a helyzet. A férfiak sokat panaszkodnak, hogy egyszerűen nem lehet rajtunk eligazodni, de vajon nekünk sikerül-e? Mi mennyire látjuk át akár a saját, akár más nőtársunk viselkedését?

Olvasás közben ugyanazt tapasztaltam, mint a szerző előző könyvénél. Megmosolyogtam egy-egy felvetést, hevesen bólogattam, vagy épp nagyokat hümmögtem és elgondolkoztam azon, vajon ez mennyire igaz rám? Tudjátok, hogy van a mondás: „Kinek nem inge, ne vegye magára…”

Senki ne higgye, hogy ez egy öntömjénező könyv, vagy, hogy azért jött létre, mert a nőket hivatott piedesztálra emelni, mert ez nem így van. Ahogy a szerző az előző kötetében a férfiak viselkedéstípusait soroltatta fel, kérdéseket tett fel nekik és górcső alá helyezte őket, ez a kötet azért jött létre, hogy a nőkkel ugyanezt tegye.

Szerettem, hogy a könyvnek van mondanivalója. Már a tizenharmadik oldalon úgy voltam vele, hogy rögtön ott egy kis elgondolkodni való, kortól, nemtől függetlenül mindenkinek.

„Egy személytelen világban, ahol mindenki csak kommentelget, ahol név nélkül osztjuk az észt vadidegen embereknek és törünk pálcát ismeretlenek felett, ott senki, de senki ne mondja meg, hogy én vagy te, hogyan éljünk, gondolkodjunk, miben higgyünk. Az irigy, rosszindulatú megjegyzéseket pedig tanuljuk meg kezelni. Mert tudom, hogy az egészséges egoizmus nem egyenlő a beképzeltséggel. A határozottság nem egyenlő a bunkósággal. És a céltudatos élet nem azt jelenti, hogy másokon átgázolok. A humor pedig… Hm. A humor a legfontosabb. Ha valakinek nincs, vagy nem érti, az szegény ember. Mert humor kell a tragédiában, a kétségbeesésben, a szürke hétköznapokban és a gyereknevelésben is. Na, ott kell aztán csak igazán. Mert a humor nem azt jelenti, hogy valaki nem tud felelősségteljesen gondolkodni, és nem tud komoly témákhoz kellő komolysággal viszonyulni. A humor olyan, mint a fűszer. Finom a kaja anélkül is, de ha azzal jobb lehet, miért ne legyen?. A humor akkor is élvezhetővé teszi az életet, amikor úgy gondoljuk, hogy baromira nem az. Amikor érezzük, megbántottak, becsaptak, hazudtak. Én ilyenkor felnézek az égre, és századjára, ezredjére is azt gondolom: Köszönöm! Mert minden úgy jó, ahogy van…"

Rengeteg olyan témát, élethelyzetet vet fel a szerző, amikor bizony csak nagyokat hümmögünk, bólogatunk vagy fejet csóválunk, ám biztos, hogy érezzük, van benne némi igazság. Láttunk már ilyet, vagy épp mi magunk is voltunk ebben a helyzetben.

Tetszett, hogy szó esett a nők elvárásairól, a világban való elhelyezkedésükről, a viselkedési szokásokról, a tényekről és a tévhitekről. Leitner Olga kendőzetlenül ír arról, hogy milyenek is a nők. Ahányan vagyunk, annyi félék, s talán ez így is van jól. Kivesézte a világhoz és egymáshoz való hozzáállásunkat, milyenek vagyunk párkapcsolatban vagy szingliként, esetleg családanyaként. Kell-e nekünk romantika, illetve milyen legyen a szex? Mi az, amit nem szeretünk? Mitől mászunk egyenesen a falra? Jó nekünk nőként, vagy inkább lennénk férfiak?

Az alábbi gondolat a könyvben fogalmazódott meg, amellyel én mélyen egyetértek:

„Tiszteletben kell tartani a másik személyiségét, nem megváltoztatni, nem szolgának vagy tulajdonnak tekinteni őt. Önálló, autonóm emberként kezelni, szövetségesként, akivel azért vagyunk, mert együtt jobb, szebb, teljesebb és nem utolsósorban könnyebb is.”

Az ötödik fejezetben, amikor kitér a szerző a feministákra, a feminizmus átalakulására, az elnőiesedett férfiakra, illetve a nőietlen nőkre bizony hevesen bólogattam. Leitner Olga vállalta, hogy a mondandójával nem lesz mindenkinél népszerű, de nem is ezért írta le a véleményét. Én pedig vállalom, hogy bizonyos pontokban határozottan egy véleményen vagyok vele.

„Már így is túl sok lányos pasi és nőietlen nő szaladgál… Mert ugye létezik az a pasi, aki férfinak érzi ugyan magát, a nőket szereti, de kurvára nem néz ki alfa-hímnek, de még egy ómegának sem. Vagyis szűk naci, boka kilóg, gizda, porcelánbabaarc… Szőr egy deka sincs rajta, mert mindenhol borotválja magát, kiszedi a szemöldökét, sőt manikűröshöz, pedikűröshöz, kozmetikushoz jár. Többször, mint én – és itt sem az a lényeg, hogy odajár, inkább az, hogy mi fontos számára, és mi nem. Felvesz simán lyukacsos topot, igen, topot, hasa kivan, mint nekem anno,tinikoromban a technóbuliban. Félreértés ne essék, nem a melegekről beszélek. Sőt! Ki tehet arról, hogy milyen a tesztoszteronszintje? Ellenben, ha valaki heteroszexuális férfinak vallja magát, háát…  Megnézném a nőjét. És természetesen csak a külsőről beszélek. Mert a haspólótól függetlenül lehet az illető teljesen normális fazon.”

Bár eddig még csak egy könyvet olvastam Leitner Olgától (ez a második), határozottan állíthatom, hogy bármikor szívesen olvasnék tőle. Méghozzá azért, mert kendőzetlenül és őszintén ír, olyan témákat boncolgat, amin érdemes lenne elgondolkozni mindenkinek, ráadásul olyan stílusban tárja mindezt elénk, ami magával ragadja az olvasót. Nem az a lényeg, hogy pro vagy kontra állást foglaljunk a felvetett témákban, sokkal inkább az, hogy elgondolkozzunk ezeken, mérlegeljünk, és ne hagyjuk, hogy a társadalmi konvenciók határozzák meg, mit gondoljunk.

A mai tinikről szóló gondolatokhoz is csak bólogatni tudtam. Sokszor engem is elborzaszt, hogy milyen értékrenddel rendelkeznek a mai tizenévesek. Egyiknek-másiknak semmi sem szent, vagánynak tartják, ha belemennek ész nélkül mindenbe, ráadásul nincs egy csöppnyi félelemérzetük sem.

Annó a mi időnkben (és most nem kell nagyon öregnek gondolni, 87-es évjárat vagyok) ha valaki így beszélt volna, mint a mai lányok többsége, visszakézből kaptunk volna egy nevelő célzatú pofont bármelyik felnőtt ismerőstől, legyen az tanár vagy hozzátartozó, nem feltétlenül kellett a szülőnek megtennie (nem, nem vertek a szüleim). A tanároknak sem mertünk visszaszájalni, mert ott akkoriban még volt tekintélyük, és ha panaszkodni mertél a szüleidnek, hogy xy tanár úr nyaklevest adott, nem estek a szülők a tanárnak, hogy azt miért is kellett, hanem kaptad a szüleidtől a következőt, mert biztos okkal történt.

Kevesebb dolgot engedtünk meg magunknak, megvolt még a felnőttek felé a tisztelet, bár mi is feszegettük a határainkat, azért tudtuk, hogy mennyi az elég. Nem lógtunk az elektromos bébiszitteren (nem is volt akkoriban), nálunk a nyári szünet a barátokkal meg családdal való közös programot jelentette, bringa, mozi, nyársalás, kirándulások, nagy beszélgetések vagy akár társasozás is szóba jöhetett, egyáltalán nem számított cikinek.

A mi korosztályunk még tudja, hogy pl. az alábbi képen látható két dolog milyen összefüggésben van egymással.

Azt is tudtuk, hogy ha nem érünk haza időben, az valami szankciót von maga után. Én például egyszer feszegettem a határaimat, a megszabott este nyolc helyett öt perccel később értem haza, aminek az volt a következménye, hogy egy hétig nem mehettem sehova, hiába volt nyári szünet, meg csak öt perc a késés. Nem ebben egyeztünk meg a szüleimmel, s bár akkoriban iszonyatosan igazságtalannak éreztem, mai fejjel beláttam, igazuk volt. Nem volt kegyelem, de ezáltal meg is tanultam a rendet, és igyekeztem alkalmazkodni a szabályokhoz. Hiába a sok lázadozás, bizonyos szabályok kellenek. Most is kellenének. Ahogy Leitner Olga írt azokról a régi szép időkről, bennem is felelevenedtek az emlékek. Ezt köszönöm, jó volt egy kicsit nosztalgiázni. Ráadásul nagyon okos dolgot vetett fel, jó lenne, ha a mai tinik is megfontolnák ezt:

„A lányok miért hívják ki maguk ellen a sorsot? Amióta világ a világ, a férfiak mindig kiszúrták maguknak a lengébb öltözetű nőket, és ez ma sincs másképp. Ezért kell legalább arra vigyázni és figyelni, hogy megfelelő társasággal legyünk egy szórakozóhelyen, ahol nem hagyunk magára senkit, nem megyünk el sehova vadidegenekkel és nem fogadunk el piát. Még a sajátunkat sem hagyjuk ott sehol. Ez elővigyázatosság.”

Bár humorral tűzdelt írásról van szó, ne tévesszen meg senkit a látszat, mert komoly témákat is boncolgat a szerző. Sőt… a témákat tekintve szerintem egyiket sem kellene elbagatellizálni. Szerencsére a szerző tudja, hogy mikor és hogyan fűzze bele a humoros megjegyzéseket, és mikor legyen teljesen komoly.  

Ahogy azt az előző kötetnél is tapasztaltuk, információt gyűjtött az adott nemtől (igen széles korosztályi palettáról válogatva). Nem csak úgy levegőbe dobálózva ír rólunk, nőkről. Nem bizony! Meginterjúvolt néhány hölgyet, a válaszaik pedig név nélkül be is kerültek a könyvbe, tehát nem csak a témákról olvashatunk, hanem nőtársaink reakcióival is találkozhatunk.

Miről is szól a könyv? Nőkről, női sorsokról, hozzáállásról, a nők szerepéről a társadalomban, az elvárásokról, a szingliségről, a kapcsolatokról, a családról, a romantikáról, a szexről, a feminizmusról, az abortuszról, a gyerekvállalásról, a mai tinikről, az anyaságról, karrierről, és még megannyi másról. Rengeteg téma, nézőpont, elgondolkodni való, kevesebb, mint háromszáz oldalon.  Ahogy az előző kötetben a férfiak viselkedése és élete került górcső alá, most a nőké. Azonban mindkét kötetben jócskán szerepet kapott a másik nem is, tehát duplán érdemes mindkét nem számára a könyv elolvasása. Esetleg mindkettő felfedezhet olyan dolgokat, amire szükség lehet a későbbiekben. Nekem személy szerint egyik kedvenc részem (bár minden téma kivesézése tetszett) az volt, amikor a könyv vége felé bekerült egy interjú, amit az egyik férfi ismerősével készített, aki véleményt alkotott a nőkről. Na, emberek, már azért érdemes elolvasni a könyvet! Komolyan mondom. Nagyon okos dolgokat vetett fel az úr, érdemes rajtuk elgondolkodni. Garantáltan lesznek olyan dolgok, amiket a könyv elolvasása után másképp fogtok látni.

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak, ezt a könyvet határozottan érdemes ajánlani mindenkinek nemtől függetlenül.

Pontozás: 10/10

Téma, kivitelezés, humor: mind maximális pont. 

Tímár Gábor: Isteni igazság

„A második világháború javában dúl, a Harmadik Birodalom egyre erősödik.

Paul egy kadétként tisztté avatott, tehetséges német katona, akinek a csatatéren kell nemcsak felnőtté, de háborús hőssé is válnia. Eszter a nácik, aztán a szovjetek elől menekülő, családjától elszakított magyar zsidó lány. Életük egy váratlan, sorsdöntő pillanatra összefonódik, majd attól kezdve a harcok megpróbáltatásai, a nehéz döntések és hitük megrendülése mellett még egy akadállyal kell szembenézniük: a távolsággal.

Vajon győzedelmeskedhet-e két megtört lélek a háború borzalmai felett?”

 

Kiadta az Athenaeum kiadó 2016. szeptember 5-én.

Oldalszám: 368

ISBN: 978-963-293-580-5

Műfaját tekintve történelmi regény, a történet a második világháború idején játszódik.

A könyv keménykötéses, külsejét tekintve szürke, egyszerű, mint a régi idők nagy könyvei, melyek külseje nem sokat árul el a könyv lapjain megbújó történetről, ám védőborítója figyelemfelkeltő és hatásos.

A szerzőről:

Tímár Gábor 1932-ben született Budapesten. Kadétiskolában tanult, a második világháború alatt látta a könyörtelen bombázásokat, a nyilas rémuralmat. Az 1956-os forradalomban fegyvert fogott a diktatúra ellen. A várható megtorlás elől Kanadába menekült. Mérnökként dolgozott, felvették a mérnöki kamarába; több helyen, még a sarkvidéken is vezetett munkálatokat, ám élete legizgalmasabb éveit Afrikában töltötte. Végül Kanadában, egy neves főiskolán tanított, és 1994-ben, tanszékvezetőként ment nyugdíjba.

Háromszor nősült; ahogy az író mondja: harmadik felesége, Ilona nemcsak a világ legszebb nője, hanem a múzsája, és írói pályájának menedzsere is.

Szabadidejében már korábban is írt regényeket, cikkeket és színdarabokat – angolul és magyarul egyaránt. A tudományos munkáin kívül eddig mintegy harminc önálló regénye jelent meg.

2011-ben végleg hazatelepült, azóta Budapesten él.

(forrás: könyv védőborítójának belő oldala)

Már a fülszöveget és az előszót olvasva tudhatja az olvasó, ez a történet felbolygatja majd minden idegszálunkat. A fejünkben pörgő film előtt megjelenik a már jól ismert mondat: „Figyelem! A nyugalom megzavarására alkalmas képsorok következnek”.

Az előszó utolsó bekezdése utal a könyv keletkezésének körülményeire.

„Ott, a sáros út mellett, 1945 márciusában, egy teherautó tetején fogalmazódott meg bennem ez a regény. Fogadják, mint fájó lelkem egy kis darabját.Tímár GáborBudapest, 2015. január”

A könyv tizennégy részre van tagolva; egy előszóra és tizenhárom fejezetre.

Főszereplőnk Paul Huber, szőke, göndör hajú, kék szemű fiatalember. Erős, makacs, intelligens. Kadétként a bécsújhelyi hadapródiskolába járt, majd tisztté avatása után hadnagyként került a hatodik bajor gárdaezred első zászlóaljához. Rengeteg helyet, csatát megélt, élete egyáltalán nem volt unalmasnak mondható.

Már az első pillanatban megkedveltem a karakterét. Megnyerő volt, szimpatikus. Elég sok olyan dolgon kellett keresztülmennie, amit mai fejjel azért elég nehéz elképzelni. Volt lelkiismerete, jó szíve, emellett igazságos és barátságos karakter volt.

Eszter, a zsidó lány szintén olyan karakter volt, akiről az ember példát vehetett volna. Céltudatos, okos, kedves, törődő, ugyanakkor makacs és elszánt. Egy véletlennek köszönhetően ismerte meg Pault, és ez a véletlen alaposan megváltoztatta mindkettejük életét.

A történet olvastatta magát, Paul és Eszter helyébe pedig az olvasó könnyen beleképzelheti magát. Így mondhatni harmadik fél szeme által szembesülhetünk a háború pusztításával, a szenvedéssel, fájdalommal, lemondással, csalódással, kétségbeeséssel, elszántsággal, és a reménnyel. A feszültség egyre fokozódik, az emberben egyre jobban növekszik a kétségbeesés, a kudarctól való félelem. Bár tanultunk a második világháborúról, ilyen köntösben még nem találkoztam a történtekkel. Olyan volt, mint ha a szerző elrepített volna minket abba a korba, azokra a helyszínekre a szereplői által, s ezáltal új nézőpontot ismertetett volna meg velünk. Külső szemlélőként ugyan, de részt vettünk a harcokban, a megaláztatásokban. Átéltük a fájdalmat, a megaláztatást, a szeretteink miatti aggódást, s a lelkünk lázadozott a kialakult helyzet ellen.

Tetszett, hogy Paul Huber és Kurt Strauss jó barátságban lett már az első közös napon, s vált vállnak vetve harcoltak. Nem csak bajtársak, de barátok is lettek. Védték egymást mindvégig, s ha el is szakadtak egymástól, mindig megtalálták a másikat és szívből örültek egymásnak. Strauss kérdés nélkül is rengeteget segített Paulnak, szinte bármit képes lett volna megtenni a barátjáért. 

A könyvet olvasva többször találkoztam olyan gondolattal, ami az én fejemben is megfogalmazódott olvasás közben, ahogy korábban a történelemórákon is, amikor a háborúkról tanultunk.

„Uram, miért kell nekünk ártatlan embereket lemészárolni? Csak azért, mert más egyenruhát viselnek, mint mi?”

Ahogy azt gondoltam, a könyv megbolygatta a lelkivilágomat. Ellenben nem teljesen úgy, ahogy azt először gondoltam. Másképp volt rám hatással. A háború történéseibe ilyen módon betekintést nyerni, egészen különleges volt. Olvashattunk értelmetlen gyilkosságokról, erőszakról, családok szétszakadásáról, harcról, árulásról, tengernyi rosszról, ami talán elkerülhető lett volna. Ezt már sosem tudjuk meg. Ugyanakkor a szerző megmutatta, hogy az ilyen körülmények között fogant szerelem nagy küzdelmek árán képes életben maradni. Határozottan érdekes élmény volt ezt a könyvet elolvasni. Mindenképpen szeretnék még Tímár Gábortól olvasni, mert az írásmódja magával ragadó, a történteket pedig olyan formában tárja az olvasók elé, hogy azok emészthetőek és elgondolkodtatóak legyenek.

Szerintem ezt a könyvet mindenkinek el kellene olvasnia.

Köszönöm az Athenaeum kiadónak a lehetőséget, Tímár úrnak pedig azt, hogy ilyen formán megírta ezt a történetet.

Pontozás: 10/10

Nora Roberts: Megszállottság

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg: „Naomi Bowes gyermekkorában egy éjjel titokban apja nyomába szegődik, és azon az éjszakán az ártatlanság számára örökre elvész. Iszonyú dolgokat fed fel azáltal, hogy kiszabadít egy erdei veremben fogva tartott lányt, ezzel hírhedtté téve apját, aki a borzalmas bűnöket elkövette.

Naomi Carson néven sikeres fotóssá válik, és utazásai során egyszer csak rátalál egy olyan helyre, amely rendkívüli módon vonzza – ez azonban több ezer mérföldre van mindentől és mindenkitől, amit és akit addig ismert.

A nő szeretné fenntartani magányos életformáját, Sunrise Cove lakói azonban valami módon folyton elérik, hogy megnyíljon előttük – különösképpen az eltökélt Xander Keaton.

Naomi érzékeli, ahogy sorra leomlanak a maga köré emelt falak, és annak is tudatában van, hogy titkon mindig is arra az életre vágyott, amit ez az új helyzet tálcán kínál neki. De már oly sokszor kellett rádöbbennie, hogy a múlt fenyegető árnya mindenhová követi…”

Megjelent a GABO kiadó gondozásában 2016-ban.

Fordította: Gázsity Mila

Fordítás alapjául szolgáló mű: Nora Roberts: The Obsession

Oldalszám: 596

ISBN: 978-963-406-318-6

Itt olvashattok a könyvből részletet:

http://gaboromantika.blogspot.hu/2016/07/nora-roberts-megszallottsag-reszlet.html

Itt pedig megrendelhetitek:

http://www.gabo.hu/hu/romantikus/2178-nora-roberts-megszallottsag-9789634063186.html

Aki régebb óta követi már a blogot, az tudja, hogy nagyon szeretem Nora Roberts könyveit, legyen az krimi, romantikus vagy akár fantasy. Eddig huszonegy bejegyzés született, ez lett a huszonkettedik. Bár van még olvasatlan könyvem tőle nem is kevés (pl. az újabbak közül a Boonsboro Inn trilógia vagy az O’Dwyer-örökség trilógia), úgy gondoltam most a legújabb könyve az, aminek engedem magam elcsábítani. Miért pont ennek? Mert imádom a borítóját és megkapó a fülszövege. Elég sok múlik azon, hogy mennyire figyelemfelkeltő a könyv bemutatása, szerencsére a GABO kiadó hasonlóan néhány másik kiadóhoz erre nagyon odafigyel.

Ahogy Nora Robertstől már megszokhattuk, egyből belevágott a dolgok közepébe. Az első három fejezetben megéltem az első sokkomat, éreztem, hogy ez jó kis történet lesz. Izgalmas, fordulatos, lendületes. Bár a romantikus kategóriába sorolták, a romantikus krimi a megfelelőbb kifejezés. Hangulatilag, felépítésileg kicsit A tanú című könyvre emlékeztet, amit szintén Roberts írt és egyik kedvencemmé vált (a nyomkövetőkön kívül persze). A krimi szál mindvégig jelen van a történetben, ám a történet magját / közepét a romantikus szál tölti meg. Olyan, mint ha keretbe foglalták volna. Az elején kapunk krimit, aztán átvált romantikusba, aminél azért érezhető a krimi szál miatti feszültség, majd újra lassacskán belecsúszunk a krimi részbe.

Naomi karakterét az első pillanatban megszereti az ember. Okos, aranyos, segítőkész kislány még, amikor először olvasunk róla, aki rengeteg kemény dolgon megy keresztül gyerekként. Erős, szívós, büszke és gondoskodó. A szemünk előtt változik felnőtté.

Mason, Naomi öccse szintén a kedvelt karakterek táborát erősítette, ahogy a család többi tagja is. Tetszett, hogy a durcás kisfiúból egy érett férfi lett. Tiszteletet ébresztett bennem azzal, amit tett már tiniként is. Igazán kíváncsi természet, elhivatott, gondoskodó.

Seth: az egyik kedvenc szereplőm a történetben. Igazi szuper nagybácsi illetve pótapa, aki teljes szívébe fogadta a két gyerkőcöt, amikor a legnagyobb szükségük volt rá.

Harry: Seth élettársa szintén kedvelt karakter, ő volt az, aki rávette Naomit, hogy mindig mindent mondjon el őszintén. Szakács, ezen felül pedig szeret gondoskodni a családjáról. Naomit és Masont saját gyermekeként szereti.

Kevin Banner építész: harmincas férfi, alkatra nem magas, viszont izmos. Állkapcsa erős, határozott vonalú. Házas, két gyermek (egy fiú Tyler és egy kislány Maddy) apja.

Jenny Banner: Kevin felesége, családanya. Humoros, kedves, aranyos, ráadásul hobbi restaurátor. Szereti helyrehozni a kissé rozzant bútorokat. Egy boltban dolgozik, ahol ő a főnöknő jobbkeze. 

Xander Keaton: sűrű, sötét haj, mélykék szem, csontos arcél, éles, szabályos vonalú arc, borosta. Jóképű, kemény legény. Hosszú láb, jelentős méretű kéz. Ezen felül a természete is megkapó. Humoros, kedves, intelligens, ugyanakkor makacs és erős akaratú férfi, aki igyekszik elérni mindig, amit akar. 

Történetünk 1998-ban kezdődik, amikor Naomi és családja élete teljesen megváltozik egy szörnyűségnek köszönhetően, majd éveket átugorva tanúi lehetünk a fontosabb változásoknak, amik bekövetkeztek az életükben. A 109. oldaltól napjaink eseményei tárulnak a szemünk elé, 2016-ot írunk, Naomi pedig önálló, felnőtt nő, aki nagy lépésre szánta el magát.

Imádom a szereplőket, akik körülveszik Naomit. Jó kis csapat, a karakterek szerethetőek. Xander igazi etalon férfi, mindig mosolyt tud csalni az arcomra.  Szerettem, ahogy pártfogásába fogta Tagot, akit elég sokáig névtelenként ismertünk, mert Naomi nem volt hajlandó elnevezni. :D Aztán végül csak rávette magát, és attól a pillanattól Tag otthonra talált. :)

A történet mindvégig feszültséggel volt tele, bár ahogy haladtunk a történettel, úgy váltotta fel a kínos és kellemetlen érzéseket valami jobb, több.

Szerettem Jenny-t és Kevint, ahogy Loot, és Xander együttesének tagjait is. A gyilkosságokat leszámítva tényleg eszményi kis városba költözött Naomi szirti házában én is eltudnám képzelni az életemet. Főleg ilyen emberekkel körülvéve. 

Imádtam, hogy a fotós téma a középpontban állt, rengeteget olvashattunk Naomi munkásságáról, az ábárzolásokról, fényviszonyokról.

Egyik kedvenc jelenetem az volt, amikor Mason és Xander megismerkedtek, majd Naomi beszélgetett Masonnel.

„ - Akkor talán elkezdem Xandernek szólítani. Egyébként pedig miféle név ez?

- Ezt a te neveddel még képes vagy komolyan kérdezni, Mason?

- Dugulj el –vágott vissza az öccse, és felállt az asztaltól, hogy segítsen leszedni.”

Ennél már csak Xander szerelmi vallomása volt, amin jobban kuncogtam. Tetszett, hogy Naomi megtalálta a párját makacsságban is. Xander bármilyen oldalát mutatta, az tetszett. Olyan karakter, akit lehetetlen utálni.

A másoló sorozatgyilkos személyét már az elején megtippeltem, minél jobban a történet mélységeiben jártunk, annál biztosabb voltam, majd az 559. oldalon kaptam egy újabb utalást, amiből azt mondtam, hogy „megvagy rohadék”. Igazam lett. Bár mindvégig sejtettem ki az, aki a sok szörnyűséget elköveti, ugyanúgy élveztem a történetet, a cselekményeket, azt hogy a romantikus és a krimi kellemes egyensúlyban volt, és hogy a családias kisváros lakói a szívemhez nőttek egy pillanat alatt.

Történet, szereplők, borító mind-mind tíz pontos nálam. Hamisítatlan Roberts. A Nyomkövetők és A tanú után újabb kedvenccel gazdagodtam.

A történet akkor kapott volna még + pontot, ha Seth, Harry és Mason is többet lett volna benne. Persze akkor már egy hétszáz oldalas könyvről beszélnénk. 

Apró megjegyzés: én is akarok egy saját Xandert magamnak. 

Pontozás: 10/10