Benyák Zoltán: Féktelen történet (Képtelen történet 2.)

Fülszöveg:

„Moirának nincs könnyű dolga. Nem elég, hogy Max, a nagy mesélő örökségét kell cipelnie, de a gimis évek is megviselik. Mindennek a tetejébe egy esős szeptemberi napon megjelenik egy beszélő vízköpő, aki eszébe juttatja azt a másik világot, ahol kislányként járt. A hősök és gonosztevők világát, a vad utazásokét.

Moira átmegy a féktelen kalandok földjére, hogy másodszor is megjárja Alíz csodaországát, Oz királyságát, a többi legendát. Régi és új útitársak szegődnek mellé, megismerkedik egy olyan jóképű fiúval, amilyenek csak a mesékben vannak. Áthajózik néhány ősi krónikán, megharcol olyan szörnyekkel, amik ezeréves mítoszokból kúsznak elő.

Te, aki e sorokat olvasod, azt gondolod, hogy tudod, mi történik majd ezeken a vad lapokon… de hidd el nekem, még csak nem is sejted.

Benyák Zoltán még magasabbra emeli a tétet a Képtelen történet folytatásában. A fantázia sodrában a Féktelen történet szavai a főszereplővel együtt viszik az olvasót az elfeledett mesék birodalmába.”

Kiadta: Főnix könyvműhely

Megjelenés éve: 2021

Oldalszám: 248

ISBN: 978-15-5999-37-6

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól 112 éves korig

Műfaját tekintve: ifjúsági, fantasy

Az első rész szerelem volt első olvasásra. Nagyszerűen felépített történet, imádnivaló szereplőkkel, izgalmas kalandokkal, hatalmas csavarokkal, vicces jelenetek tömkelegével, meglepetésekkel. Moira még kislány volt, körüllengte egyfajta gyermeki báj és ártatlanság. Végtelen fantáziájával és hitével bármire képes volt, amire csak elszánta magát.

A második történetben már tizenhét éves, gimnáziumba jár, rengeteget küzd, mert különc, kilóg a sorból, sokat gúnyolják, bántják. Nem találja a helyét. Magányos és elveszett. A gimire úgy tekint, mint egy börtönre. Suli egyenlő intézményesített szívás. Ismerős ugye? Nem könnyű a kamaszkor. Félix a legjobbkor toppan be, mint aki érezte, hogy Moirának szüksége van egy újabb nagy kalandra a mesék és egyéb történetek világában ahhoz, hogy emlékezzen, gyógyuljon, ihletet szerezzen.

Miután megérkezett kalandjának színhelyére, Moirának rá kellett jönnie, hogy a jól ismert hely már a múlté, sokkal nagyobb és ijesztőbb a világ, amibe csöppent, mint amilyen gyerekkorában volt. Rengeteg változás történt, amit hirtelen felfogni is képtelenség, ráadásul Max nélkül fájdalmasan üresnek érezte magát. Mikor szembesült vele, hogy egy rettentő alak és csapata minden valós személyt „kiír” a történetből és ezzel a való életből is, már nem is tartotta olyan jó ötletnek a maradást, még ha olyan társai is akadtak a kalandjai során, mint Félix, Frász, Mark és Fúzi úr.

Imádtam a történetet, az újdonság varázsát, az izgalmas kalandot, a Moira és Mark közötti kapcsolatot, a felbukkanó mellékszereplőket, ugyanakkor az első részhez viszonyítva ez a könyv jóval borongósabb, vészjóslóbb volt számomra sok esetben. Talán Max hiánya hatott rám így. Aztán mikor a főhőseink a Próféták völgyébe jutottak, bevallom hősiesen, megkönnyeztem az eseményeket.

Benyák Zoltán mesterien szőtte most is a szálakat. Érzelmi hullámvasutaztam, s közben egy olyan világban jártam gondolatban, ami szerintem az olvasni szeretők egyik titkos álma. Féktelen száguldás volt az ismeretlenbe. Minden percét imádtam. Felejthetetlen.

Azt azért megjegyezném, hogy Rosie és Titus karakterét ezerszer jobban utáltam, mint az első kötet főszemétládáját.

Számomra egyértelmű a pontozás. 10/10 természetesen. Ezt az ifjúsági sorozatot receptre írnám, ifjúnak és idősebbnek egyaránt.

Benyák Zoltán: Képtelen történet (Képtelen történet 1.)

Fülszöveg:

„Max történeteket ír. Különlegeseket, vicceseket, fantasztikusakat. Ez a munkája, és jól csinálja. Olyan jól, hogy észre sem veszi, a meséiben él. Egy olyan világban, ahol a történetei veszik körbe: hősök, fura lények, vad tájak. Ám egy napon bekopogtat az egyik szereplője, egy szemtelen kislány, és arra kéri, segítsen megtalálni az egyik történetben elveszett holmiját. Max belemegy a dologba. A lánnyal az oldalán kilép biztonságos tornyából, és a kalandok rögtön elsodorják. Egyenesen a szörnyek, legendák, gonosz tervet szövő szereplők világába.

Benyák Zoltán páratlan fantáziával alkotta meg új regényét. Újra átélhetjük az Alíz csodaországban, vagy Óz, a nagy varázsló élményét. Lehetünk gyerekek, elengedhetjük a fantáziánk, együtt nevethetünk, aggódhatunk hőseinkért a Képtelen történet minden egyes oldalán.”

Megjelenés éve: 2020

Kiadta: Főnix könyvműhely

Oldalszám: 256

ISBN: 978-615-5999-30-7

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól 112 éves korig

Műfaját tekintve: ifjúsági, fantasy

A szerző oldalán http://benyakzoltan.com/ megtalálhatjátok az életrajzát, a könyveit, kritikákat, kapcsolati elérhetőségeket, illetve egy galériát. Érdemes olvasgatni.

A nagy illúzió című könyv volt életem első Benyák Zoltán regénye. Lebilincselt a stílusával, imádtam olvasni. Akkoriban határoztam el, nekem mindenképp több könyvével kell majd megismerkednem. Rögtön be is szereztem az „Ars Fatalis” és „Az idő bolondjai” című könyveit, később pedig az Athenaeum kiadónak köszönhetően megismerkedtem „Az utolsó emberig” című urban fantasy regényével is. Meg kell vallanom, hogy bár a szerző stílusa lenyűgöző, a történetei pedig irodalmilag jól felépítettek, számomra egészen eddig az első általam olvasott könyvét nem sikerült túlszárnyalnia. A nagy illúzió volt számomra a mérce legmagasabb fokán. Eddig. Ugyanis a Képtelen történet pillanatok alatt letaszította onnan.

Hihetetlenül szórakoztató, kellemes szövegezésű regény, mely tényleg lebilincsel ifjút és idősebbet egyaránt. Az első oldalon magával ragad, és egészen az utolsóig nem is ereszti az olvasót. Remélem, hogy a szerző még nagyon sok ifjúsági fantasy regénnyel örvendezteti meg az olvasókat. Jól áll neki ez a műfaj. Nekem pedig abszolút jót tett ez a történet.

Imádtam a sziporkázó párbeszédeket Max és Moira között, a közös kalandjukat, a történet furcsa teremtményeit, a szereplő és helyszínábrázolásokat, az elgondolkodtató felvetéseket, a valóságban olvasható történetekre való utalásokat, valamint a történetmesélés milyenségét.

Max író, méghozzá nem is akármilyen. Ugyanis beleírta magát a történeteibe, és a saját maga által létrehozott világban él. Alkotói blokktól szenved, hosszú idő óta semmit nem sikerült papírra vetnie, ami eléggé frusztrálja, s áldott magányát megzavarja egyik történetének ifjú szereplője, Moira, aki ráveszi, hogy lépjen ki a biztonságot adó rejtekéből, és segítsen megtalálni egy számára fontos tárgyat.

Moira okos, vicces, szemtelen, szabadszájú kiskamasz, aki néha koravénnek tűnik a felvetései alapján. Nagyon nagy forma, első olvasatra megszerettem, ő lett a kedvenc szereplőm a történetben. Imádtam a beszólogatásait, kérdéseit. Egyik kedvencem, amit újra és újra feltett a kalandozásuk során, s amitől Max rendszerint csak sóhajtozott: „Mondja, szokott normális dolgokat is írni?” Mondjuk úgy, nagyon jó, kritikusi vénával rendelkezett a lányka.

Amikor a dunsztos üvegekben tartott eladó szép pillanatokról volt szó, mint például egy Rolling Stones koncert a hetvenes évekből, kedvem támadt ráírni a szerzőre. Persze végül józan eszemhez kapva nem tettem meg, mert végigpörgettem a fejemben a gondolatot, hogy mi lenne, ha én most nagy elragadtatásomban azt írnám neki, hogy én mennyire imádom. Valószínűleg legalább annyira bolondnak nézne, mint Moira Maxot a történet nagy részében. Ezen persze végül jót nevettem, mert épp akkor értem ahhoz a részhez a könyvben, ahol Moira szájából elhangzik a következő mondat: „Maga gyönyörű bolond.”

Benyák Zoltán gyönyörűen játszik a szavakkal. A történet lehengerlő, érdekes, tanulságos, ugyanakkor kalandos és rejtélyes, amit a legtöbben szeretnek. Az ifjúság számára egy szórakoztató történet tele csavarokkal, míg a felnőtteknek ennél talán több. Számomra biztosan. Ez a könyv olyan húrokat pendített meg bennem, amiket mostanában csak kevés. Rengeteg mondanivalóval rendelkezik, ha van hozzá képességed, hogy meghalld.

Amikor fény derült Max és Moira valós kapcsolatára, dobtam egy hátast. Számítanom kellett volna egy ilyen csavarra, de mégis váratlanul ért. Aztán jöttek újabb és újabb fordulatok, én meg már szinte pislogni sem mertem, nehogy lemaradjak valamiről. A kötet végére megkaptam a happy end-et, amitől most örömmámorban úszik a lelkem. Sok ilyet szeretnék még olvasni! Lehet? Benyák Zoltán! Ugye lehet?

Pontozás: 10/10*

Ui.: Természetesen a második részt azonnal elkezdem.

Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Hóesésben találkoztunk

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„A sors útjai legalább annyira kifürkészhetetlenek, mint az északi fény tánca a téli éjszakákon.

A New York-i Lily Barone sosem vágyott Izlandra, ám egy félresikerült riport miatt a főnökei oda „száműzik”, bizonytalan időre. Lily büntetésként éli meg, hogy az év végét a zord szigeten kell töltenie, ráadásul a hely sokkal rosszabb, mint hitte. Ridegek az emberek, a szerkesztőségben óriási a káosz, az első interjúalanya ráhozza a frászt, az otthonában kénes szagot áraszt a fürdőszoba, és még a jóképű traumatológus is bunkó vele, aki a bokáját kezeli, miután elcsúszott a jégen. Tehát a lány számára Izland a megtestesült pokol, ezért élete legrosszabb karácsonyára készül.

Dr. Erik Einarsson viszont egyből szebbnek látja a világot, amikor egy hóeséses decemberi éjszakán megismeri Lilyt a kórházban. A morcos sebész saját magán is meglepődik, hogy édesnek találja a nő fecsegését, és végtelenül bájosnak azt, hogy semmit sem tud arról a szigetről, ahová érkezett. Úgy gondolja, az lesz a legjobb, ha megmutatja a lánynak, Izland sokkal csodásabb, mint ahogy azt eddig gondolta.

Ahogy közeledik a karácsony, a fagyos levegő egyre jobban felforrósodik Lily és Erik között. Az adventi várakozás hűvös napjait a vágy fűti fel. A tűz és jég földjén bármi megtörténhet…”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 464, puhatáblás

ISBN: 9789636830144

A címe és a borítója keltette fel az érdeklődésem. Nagyon szeretem a téli történeteket, a karácsonyi időszakot.

Érzelmekben és izgalmakban gazdag történet. A regényben nem mindenki az, akinek elsőre látszik. Váltott nézőpontban tárul elénk a történet.

Lily cserfes, céltudatos, és szereti az állatokat.

Erik eleinte zárkózott, mogorva, de jóképű traumatológus.

Sok az irodalmi és filmes utalás, valamint az északi mitológia is fellelhető a könyvben. Az írónő nagyon szépen felhívja a figyelmet a különböző kultúrák elfogadására.

„Tudom, hogy egyik kultúra sem ér többet vagy kevesebbet a másiknál, senkit sem szabad gúnyolni amiatt, mert máshol, más szokások között él, és aszerint gondolkodik.”

Részletesek a tájleírások. Rengeteg információ van benne Izlandról.

A család iránti szeretet és a barátság szépen kiemelkedik a történetből.

Nagyon tetszett, hogy szóba került a környezetvédelem, a sarkvidéki jégpáncél és állatvilág megmentése. Kedves gondolat volt, hogy Lily azért akart riporter lenni, hogy megpróbálja jobbá tenni a világot. Ez volt a gyerekkori álma. Egy jólelkű és tiszta szívű lány megsajnált egy jegesmedvét, és elindított valamit.

A New York Star Izlandra helyezte át, „száműzte” Lilyt. Amikor megérkezett Reykjavikba, egy baleset miatt a reptérről a kórházba vitték. Előítéletekkel és barátságtalanul fogadták. Egy nyers modorú, de jóképű, magas és fiatal orvos, dr. Erik Einarsson vizsgálta meg. A doktor úr nagyon bájosnak találta, hogy a nőnek láthatóan fogalma sem volt arról, hogy hová érkezett, semmit sem tud Izlandról. Voltak vicces szóváltásaik. Már az első találkozásukkor erős fizikai vonzalom alakult ki közöttük. Erik a leggyönyörűbb nőnek tartotta Lilját (a Lily név izlandi változata, később végig ezen a néven szólította). A sors furcsa fintora, hogy Lily dr. Erik édesanyjának a panziójában szállt meg. Erik kedves és gondoskodó anyukája, Hekla is sok vicces helyzetet teremtett. Főleg akkor, amikor kiakasztotta a fiát az ezoterikus témákkal, meg azzal, hogy kerítőt játszott.

Lilynek nehezen ment a beilleszkedés. Bár a kezdeti nehézségek után az új kollégáival kifejezetten jó lett a kapcsolata. Amikor a főnöke ismét bevitt egy mély ütést azzal, hogy egy Oliver Murphy nevű férfit odahelyezett a szerkesztőségbe, nagyon zaklatott lett. Oliver több volt, mint nagyon gyanús. Behízelgő és ellenszenves karakter. De volt egy másik kifejezetten negatív szereplő, egy tanárnő, Julia. Tetszett, amikor Erik elhatározta, hogy megvédi tőle Lilját.

A jó doktor tudálékossága bosszantó volt, bár időnként a tudományos magyarázatok furcsa mód szórakoztattak. Izland lenyűgöző természeti kincseinek bemutatása is nagyon érdekes volt. És jókat mosolyogtam Lilja és Erik évődésein.

A szereplőkhöz nem tudtam kapcsolódni. Nekem nem igazán voltak szimpatikusak. A zord izlandi környezet – és itt nem kifejezetten a tájra gondolok – távol áll tőlem, nem nekem való. Pedig próbáltam eltekinteni az izlandi emberek zárkózottságától, borzasztó és bizarr szokásaitól. Az izlandi ételekhez nem kaptam kedvet. Egy kicsit sem. Sőt! Amikor a „helyi különlegességekről” olvastam legalább annyira végigfutott a hideg a hátamon, mint a történet krimi szálánál. Viszont volt olyan hagyományuk, ami nagyon tetszett. Az, hogy könyvet és valami ruhaneműt adnak egymásnak karácsonyra, és nem csak úgy „felkapnak egyet”, hogy az majd megteszi, hanem konkrétan az ajándékozottnak választják ki.

Lily hisztije néha már sok volt. Bár azt is el kell ismernem, hogy többször jogosan borult ki.

Amikor Julia egyre gyanúsabbá vált, akkor Erik örömmel játszotta Lilja testőrét. Amikor éppen nem kellett dolgozniuk, mindig együtt voltak. Amikor Erik dolgozott, akkor kérésére a nagybátyja, Björn (aki Lilyvel dolgozott) tartotta rajta a szemét.

Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Julia elmebeteg nőszemély.

Nagyon szép volt, ahogy Erik Liljára gondolt. Egy jószívű, gyönyörű, tündéri lánynak látta, akivel nem tudott betelni. A könyv vége felé már nem tudta elképzelni az életét nélküle. És a nő is így volt vele.

Lilynek előnyére vált, hogy Izlandra száműzték, mert erősebb lett. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire rádöbbent, hogy az álmok változhatnak, és az elérésükhöz nem feltétlenül kell hitvány emberekkel dolgoznia, nem kell olyanokkal töltenie az idejét, akik bántják. Szép volt, hogy Hemingway adott neki új perspektívát. Az ahogyan Lilja és Erik elindult közös életük irányába, nagyon szép lezárása volt a történetnek.

Ana voltam, sziasztok!

Amikor ihletre van szükséged

Két olvasott könyv között igyekszem a készülő mesekönyvemen is dolgozni. Tegnap például a következő fejezetet terveztem felvázolni, továbbgondolni, hogy a már megírt jeleneteket milyen sorrendben illesszem majd be, de valahogy nem akart összeállni a fejemben. 

Gondoltam, hogy egy kis szünetet tartok, megnézem milyen könyves szerencsesütit sorsol számomra a moly rendszere.

Nagyon jót nevettem... az univerzum üzent:

"Ülj le, és alkoss!"

Austin Kleon

Nem olyan könnyű az alkotás folyamata, ha épp írói blokkal küzdesz, vagy egyszerűen csak nem jön az ihlet. 

Az első nagyobb fejezet egy átvirrasztott éjszaka alatt elkészült, bár akkoriban még csak egy rövid kis mesének indult, hogy felvidítsak vele egy három éves kislányt. Aztán a pici lány többet szeretett volna hallani a szereplőim kalandjairól, és az igazat megvallva én is tudni akartam, hogy hová fejlődhet a történetem. Azóta évek teltek el, fejezetek íródtak, fejlődtek a szereplőim, s általuk én is. Millió ötletem volt már a mesével kapcsolatban, tucatnyi jelenetet megírtam a leendő fejezetekhez, ám a nagy áttörést még nem értem el. 

Viszont felfedeztem, hogy akadnak zenék, képek, vagy épp bizonyos tárgyak, amik ihletet adnak. Most a teljesség igénye nélkül megmutatok néhányat közülük, amiből következtetni tudtok a mesém főbb karaktereire. :) 

Ana könyvajánlói - Lily Hayward: Macska a fagyöngy alatt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg:

"Közeleg a karácsony, és a tősgyökeres londoni Mina sorsfordító pillanat előtt áll: már csak alá kell írnia egy szerződést, hogy elérje a hőn áhított állást. Ám ekkor titokzatos levelet kap, benne egy ódon kulccsal, amelyet a rég nem látott keresztapja küldött…

Mina évtizedek óta nem hallott a habókos művész felől, ám a férfi most arra kéri, vigyázzon egy ideig a kis cornwalli szigeten álló házikójára – és a macskájára. A lány elhatározza, hogy rendbe szedi a lakot, no meg a macskát, majd azonnal visszarohan Londonba. Ám amikor rájön, hogy egy könyörtelen ingatlanfejlesztő cég rá akarja tenni a kezét a szigetre, szembe kell néznie azzal, hogy talán ő az egyetlen, aki az útjukba állhat, és megmentheti a szívének egyre fontosabb helyet, még mielőtt minden elveszne."

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 256, puhatáblás

Fordította: Gieler Gyöngyi

ISBN: 9789634528272

Egy varázslatos sziget, egy rendkívüli macska, titkok, összetartás. Keserédes, szívmelengető, aranyos történet a reményről és a megbocsátásról. Fontos elemei a mítoszok és a hagyományok. Tanulságos és érzelmekben gazdag. Van a könyvben romantika, misztikusság és egy kis karácsonyi hangulat is. Bár nem kimondottan karácsonyi történet. Felhívja a figyelmet a család, a szeretet, az összetartás fontosságára.

Nagyon szép a könyv borítója, de azt azért megemlítem, hogy a képen látható növény nem fagyöngy. Inkább magyal girlandnak néz ki.

A regény főszereplője, Mina képzőművészettel szeretett volna foglalkozni. Mégis egy marketinges állása van, amit próbál megmenteni. Egy új ügyfelet kellene szereznie a cégnek, amikor minden megváltozik. A céges karácsonyi partin elolvassa a keresztapja titokzatos levelét. A férfi meghatározó alakja volt a gyermekkorának, de megszakadt a kapcsolatuk, amikor a lány nyolc éves volt. Annak ellenére, hogy nagyon régen beszéltek egymással, megpróbálja kideríteni, hogy mi történt vele. Megtudja, hogy kórházba szállították, és nincs jól. Úgy dönt, hogy még aznap éjjel útnak indul. És nem is sejti, hogy mennyi különös és titokzatos dolog vár még rá. Elhatározza, hogy utánajár mi történik Morgelyn szigetén, és siet vissza Londonba. A kis cornwalli szigeten szembesül a múltjával, kiderülnek a titkok, és Mina elkezd a szívére hallgatni. Lassan kezd a hely hatása alá kerülni. És a különös események közt felrémlik néhány régi emlék. Emlékezni kezd a régi mesékre, történetekre. Hiányzik neki az az időszak, amit a szigeten töltött a keresztapjával és az édesanyjával, meg a cicával, Murr-ral.

A keresztapja rokonai (Olivia és Sam) behízelgő és gyanús módon viselkednek. Gyomorforgatóak. Álnok módon akarják megkaparintani a szigetet. A kapzsiság és önzés ütközik a helyi érdekekkel.

A könyv közepén vesznek nagyobb lendületet az események.

A Scilly-szigetek mindegyikének ősi történelme van. Morgelyn lakói pedig mindent igyekeznek megtenni azért, hogy megvédjék az otthonukat.

Tetszett, hogy a problémáik ellenére összefogtak, és megtartották a téli napfordulós ünnepséget. Jelmezekbe öltöztek és együtt mulattak. Mina pedig tökéletesen illett közéjük. Jó volt a finoman kidolgozott romantikus szál. Szép volt, ahogy Mina és Jem egymásba szerettek.

A sok szívfájdító pillanat után megkaptuk a boldog befejezést.

Mélyen megérintett ez a regény. Imádtam a misztikus hangulatot, és azt a bűbájos cicát. A szerző végig fenntartotta a figyelmem. Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet.

„Ahogy a lány elaludt, a macska dorombolni kezdett. Olyan volt ez a hang, mint egy dal, ősibb a szavaknál is, ódonabb magánál az időnél is. A dal friss levelekről és hajtásokról szólt, a hullámokon megcsillanó napfényről és az újból felcsendülő madárdalról, a méhek zümmögéséről a hanga között, és az eltemetett magok halk csírázásáról, ahogy a fény felé nyújtóznak. Az élet dala. A remény dala.”

Új szerzemények

 Sziasztok!

A napokban érkezett pár új könyvjelző, illetve meglepetésként pár hűtőmágnes is lapult a csomagban. 

Gondoltam megmutatom nektek.

Ha esetleg kedvet kaptok hasonlóhoz, természetesen a saját elképzeléseitek szerint, akkor a termékekről érdeklődni lehet nála privát üzenetben az alábbi lehetőségek egyikén: Topi kreatív kuckója vagy itt: https://www.meska.hu/shop/Topi555

Egyedi elképzeléseket is megvalósít.

Nagyon segítőkész, kedves, rugalmas, megbízható eladó.

Ana könyvajánlói - Buda László: Mit üzen a lelked?

Fülszöveg:

"A Mit üzen a lelked? bizonyos mértékig folytatása és elmélyítése Dr. Buda László nagy sikerű Mit üzen a tested? című művének, ám a szerző vizsgálódásának fókuszát most a testi jelzésekről a lelki életre helyezi át.

Ez a könyv elsősorban az önmagunkhoz való viszonyról szól. Egyrészt arról, hogy miért és miként távolodunk el saját magunktól, hogyan válunk önkritikussá, utáljuk meg magunkat, hogyan szabotáljuk, betegítjük és pusztítjuk saját lényünket – és hogyan próbáljuk mindezt elrejteni saját tudatunk elől. Másrészt pedig arról, hogy miképp találhatunk vissza az önmagunkkal kapcsolatos igazi együttérzéshez, az egészséges önelfogadáshoz és önszeretethez. Ez utóbbiak ugyanis olyan készségek, amelyek rendkívül jelentős befolyással bírnak nemcsak az egészségi állapotunkra, de az életben való boldogulásunk minden területére, az általános közérzetünktől kezdve az érzelmi kapcsolatainkon át a szakmai utunk alakulásáig.

A szerző a tőle megszokott arányérzékkel és finom humorral ötvözi a legkorszerűbb pszichológiai és spirituális megközelítéseket a terápiás esettörténetekkel, hétköznapi tapasztalatokkal és hasznos gyakorlatokkal. Bepillantást enged az egyéni praxisába, a szomatodráma gyakorlatába és helyenként saját életébe is."

Kulcslyuk Kiadó

Kiadás éve: 2016.

Oldalszám: 384

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9786155281365

Dr. Buda László: Orvos, pszichiáter, pszichoterapeuta, a Pécsi Tudományegyetem korábbi tanszékvezetője, a Magyar Szmato-Pszichoterápiás Egyesület társalapítója és volt elnöke. A Nyitott Akadémia egyik legnépszerűbb előadója.

Pályája elején évekig dolgozott hagyományos elmeosztályon, egyetemi oktatóként tizenhárom különböző tantárgyat tanított az önismerettől a szociológiáig, kutatóként az alternatív gyógyászat témakörében szerzett PhD fokozatot. 2010-ben alkotta meg a szomatodráma módszertani kereteit, és az azóta eltelt időben elsősorban ennek az önismereti és terápiás irányzatnak a továbbfejlesztésével, gondozásával foglalkozik. Emellett egyéni konzultációs praxist vezet, előadásokat és tanfolyamokat tart.

Személyes hangvételű könyv. Árad belőle az empátia, emberség és humor. Az önelfogadásról, önszeretetről szól. Önmagunk megismerését elősegítő szemléletet mutat be.

Mindenki többé vagy kevésbé eltávolodott az önelfogadástól és önszeretettől. Ez együtt jár a civilizációval. A mi kultúránkban szinte fel sem tűnik az önkritikus hozzáállás, az enyhe fokú önutálat. Sokan ebből merítenek erőt ahhoz, hogy valamit változtassanak magukkal kapcsolatban.

Példákkal mutatja be, hogyan zajlik az önmegbetegítés folyamata. A felnőttkori betegségek jelentős részében felfedezhető a lelki tényező. A bennünk zajló testi és lelki folyamatok nagy részének nem vagyunk feltétlenül tudatában. Egy adott ponton bölcs dolog segítséget kérni.

Néha meg kell állni, és tudatosítani, hogy mi folyik belül. Elcsendesedni, megfigyelni, befogadni, megélni. Ehhez hasznos technikák: a relaxáció, a meditáció, a mindfulness gyakorlatok.

A szomatodráma módszere elsősorban játék. Segíti a testtel és a lélekkel való párbeszédet. Ez egy olyan játék, ami egyszerre lehet komoly, ugyanakkor könnyed, kreatív és biztonságos.

„A Játék az egyik legegészségesebb, leggyógyítóbb lelkiállapot.”

A könyvben leírtak alapján azt gondolom, hogy a szomatodráma egy jó, felszabadító módszer, védett közegben.

Ha figyelmet és gondoskodást adunk saját magunknak, akkor könnyebben elérjük, amit szeretnénk, és közben jobban érezzük magunkat.

„Tudatosan kell közelednünk önmagunkhoz, az önismeret és az önszeretet útján.”

Együttérzéssel kellene fordulnunk mások felé és önmagunk felé is. De ezt sokan nem tanulták meg gyermekkorukban. Sokszor nehéz önmagunk felé együttérzéssel fordulni. Ha hibázunk, akkor többnyire bosszankodunk és szidjuk magunkat. Hiába háborgunk, el kellene fogadnunk, hogy a hibázás, a veszteség, a fájdalom az élet velejárója. Hasznosabb, ha megnyílunk az élet teljessége felé.

„Az egészséges önszeretet egyik leglényegesebb eleme, hogy olyan tevékenységekkel töltjük az időnket, amelyeket tudunk élvezni az adott pillanatban, és amelyik jobbá teszi a jövőnket is.”

Fontos felismerni, hogy vannak dolgok, amelyekhez nem ésszel kell közelíteni, inkább nyitott szívvel. Továbbá, hogy amire ma képesek vagyunk, annak köszönhető, amit a múltban megtanultunk és megéltünk. Minden fájdalom, veszteség és kudarc formált rajtunk és tapasztalatokkal gazdagított.

Ana voltam, sziasztok! 

Ana könyvajánlói - Buda László: Mit üzen a tested?

Fülszöveg:

"Bár saját testünk a leghűségesebb társunk életünk folyamán, a vele való kapcsolatunk gyakran megromlik, ellentmondásossá válik. Bizonyos részeinket talán kedveljük, büszkék vagyunk rájuk, más részeinket azonban elutasítjuk, utáljuk, sokszor egyenesen undorodunk tőlük. Ha pedig ez a test „elromlik”, értetlenséggel, ijedelemmel vagy haraggal reagálunk, és – ha a panasz nem múlik magától – külső megoldásokat keresünk, esetleg elvisszük egy „szerelőhöz”.

Viszonylag ritka, hogy valaki a hála, a szeretet, a gyengédség, az elfogadás, a tisztelet, a csodálat érzéseit a saját testével kapcsolatban rendszeresen megélje, ennek megfelelően gondoskodjon róla, és igyekezzen megérteni, komolyan venni jelzéseit, érkezzenek azok akár apróbb kellemetlenségek, testsúlyproblémák, kimerültség vagy súlyosabb betegségek formájában.

Tested tükrözi érzelmeidet, gondolataidat, emlékeidet, kapcsolataidat, konfliktusaidat. Feltárul benne egész élettörténeted sőt, gyakran szüleidé, felmenőidé is. Ha meg akarod fejteni, mit üzennek a tüneteid, ha szeretnél meggyógyulni, fontos, hogy képes legyél kommunikálni testeddel, élményed legyen arról, hogyan szólíthatod meg, és miként válaszol neked a maga sajátos „nyelvén”. A test ugyanis sohasem hazudik. Közlésmódja tiszta, erőteljes, maximálisan személyes és igen, sokszor fájdalmas, kíméletlen. Ugyanakkor, minden pillanatban készen áll arra, hogy segítsen valami lényegeset megérteni és megváltoztatni.

Ebben a könyvben összefoglalom mindazt, amit az elmúlt két évtized során a testtel való gyógyító kommunikációról megtanultam, megtapasztaltam. Szeretnélek megtanítani arra, hogy miként derítheted fel tüneteid mélyebb jelentését, hogyan alakíthatsz ki bensőségesebb, szeretetteljesebb kapcsolatot testeddel, és bemutatom az általam megalkotott SzomatoDráma nevű módszert, melynek segítségével mindez a gyakorlatban megvalósítható."

Dr. Buda László: Orvos, pszichiáter, pszichoterapeuta, a Pécsi Tudományegyetem korábbi tanszékvezetője, a Magyar Szomato-Pszichoterápiás Egyesület társalapítója és volt elnöke. A Nyitott Akadémia egyik legnépszerűbb előadója.

Kiadta: Kulcslyuk kiadó

Kiadás éve: 2024.

Oldalszám: 256

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9786155281099

Tetszik a borítója. Kellemes színeket használtak hozzá, és szépen kidolgozott.

A szerző közvetlen, baráti hangnemben szólítja meg az olvasót. Iránymutatást ad, hogyan kellene kapcsolódni a testünkhöz, értelmezni a jelzéseit. Arra ösztönöz, hogy fedezzük fel a testünk. Nagyon elgondolkodtató írás.

Önelfogadás, önátadás, személyes kapcsolatok, képzelet és kivetítés, az érzelmek átélése, rugalmas gondolkodás. A test és lélek szerves egységet alkot.

Többször megemlíti a testszimbolikát.

A diagnózishoz és öngyógyításhoz az úgynevezett szomato-drámát ajánlja és használja, mely egy játékos közvetítő módszer, a test és a tudat közötti kommunikációhoz. (A 125. oldalon egyszerűen, érthetően megfogalmazza, hogy mi a szomato-dráma.)

Személyes történeteivel bemutatja, hogy a nyitottság, a kapcsolatfelvétel csodákra képes.

A lelki-érzelmi folyamataink hatással vannak a fizikai állapotunkra.

„… tapasztalatom szerint minél merevebb, rugalmatlanabb a valóságkoncepciód, minél markánsabb határt húztál magadban lehetséges és lehetetlen között, annál nehezebb lesz ugrásszerű javulást elérned egészségi állapotodban, különösen komolyabb egészségi problémák, tartósan fennálló tünetek esetén.”

A vizualizációs gyakorlatok meseszerűek, talán kissé abszurdak is. Az elvégzésükhöz szükség van nyitottságra, rugalmasságra, gyermeki játékosságra. Nehezek. A szerzőnek nagyon elgondolkodtató elképzelései vannak a test és lélek viszonyáról. Hiszem, hogy megéri kipróbálni a módszereit. Mégis felmerülnek aggályok, amik ezt megnehezítik. Eljátsszuk a történetünket, megéljük az ezt kísérő érzelmeket, azután kilépünk ebből az elképzelt világból. Ehhez kell fantázia, tudni kell játszani. Ez a szerepjátszás, ez a „csináljunk úgy, mintha” nem mindenkinek megy. Valószínűleg nekem sem menne. Ezért írtam, hogy nehéz.

A 158. oldalt kiemelném, mert nagyon szépen megfogalmazott rész. Megemlíti a tudatszinteket, és sokat elmond a szeretet mindent egyben tartó erejének megnyilvánulásairól, csodás pillanatokról.

„Minden betegség valamiképp az egyensúly és a harmónia megbomlásának a jele, ugyanakkor maga is negatívan hat vissza lelki békénkre.”

Nagy ereje van annak, ha rájövünk, hogyan fogadjuk el és szeressük önmagunkat. A testünk a gondoskodásnak és szeretetnek egy megfelelő szintjét igényli.

Ana voltam, sziasztok!

Lucy Score: Karácsonyra állni fog!

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„A connecticuti Merry városa messze földön híres hangulatos karácsonyi vásáráról, amely nem csupán remek mulatság, hanem a település egyik legfőbb bevételi forrása is. Idén azonban másképp lesz, ugyanis a Veronica hurrikán pusztítása nyomán a kisváros hat héttel az ünnepek előtt még romokban hever.

Catalina King televíziós valóságshow-sztár, házfelújítóműsor-vezető számára a természeti katasztrófa a tökéletes kihívás. Tévécsatornája vállalna minden költséget, és elvégeznék az összes szükséges felújítást, ha cserébe sorozatot forgathatnának a munkálatokról. Ezzel mindenki nyer, nem? Azonban a mogorva, de szexi Noah Yates polgármester egyáltalán nem így gondolja: Catalina szerinte kiárusítja a lakosok nyomorát, aprópénzre váltja a szerencsétlenségüket. De valóban erről lenne szó? Catalina bombázó külseje tényleg egy lelketlen médiasztárt rejt csupán? És Noah ellenkezése biztosan a közösség javát szolgálja?

Hamisítatlan karácsonyi hangulat, csípős szóváltások és forró jelenetek a kisvárosi romantikus regények koronázatlan királynőjétől!”

Kiadta: Pioneer Books

Megjelent: 2023.

Fordította: Bótyik Bettina

Fordítás alapjául szolgáló mű: Lucy Score: The Christmas Fix

Oldalszám: 432

ISBN: 978-615-664-415-2

18 éven felülieknek ajánlott!

A szerzőről:

Lucy Score 1980. január 30-án született az amerikai Pennsylvania államban. Bár az édesapja könyörgött az édesanyjának, hogy ne az „év leghidegebb éjszakáján” kezdjen el vajúdni, Lucy természetesen ekkor döntött úgy, hogy előbújik. Elmondása szerint három gyermek közül az elsőként komolyan vette a felelősséget, hogy megtörje a szülei lelkét. :D Könyvszerető családban nőtt fel, szülei több száz könyvet olvastak fel neki és testvéreinek az évek során. Tizenhárom évesen „lopta el” első romantikus könyvét az édesanyja polcáról, ami meghatározó lett az élete további szakaszaira, hiszen teljesen beleszeretett a romantikus irodalomba.

Az iskolában a matematikát csapásnak tekintette, míg az irodalom és rajz órákat mentsvárként. A Superman sorozat egyik karaktere, Lois Lane inspirálta arra, hogy újságírást tanuljon, de rájött, hogy nem szereti pusztán csak a szigorú tényeket. Dolgozott korrektorként és szabadúszó újságíróként is, miközben bőszen jegyzetelte első romantikus novellájához az ötleteket. 2015-ben adták ki első regényét, mely mérsékelt sikert aratott. Néhány buktató után, 2022-ben megjelent a Things We Never Got Over (Amin ​sosem leszünk túl) című regénye, mely azonnal a New York Times bestseller listájának élére került. 2023-ban a Knockemout trilógiával világkörüli turnéra indult. Könyveiből világszerte több milliót adtak el, és 29 nyelvre fordították le őket. Jelenleg is Pennsylvaniában él férjével, és mogorva macskájukkal, Cleóval.

A könyvről:

A Karácsonyra állni fog! egy szórakoztató, romantikus regény, melyben Catalina King és Noah Yates ellenségekből szerelmesekké válnak. Klisés? Naná! Mégis működik. Egyszerre humoros és szívhez szóló, sok erotikával. Mondjuk úgy, hogy okkal kétértelmű a címe.

Szerintem egy kicsit sok benne a trágár kifejezés. Értem én, hogy sok a stressz, és fáradtak az emberek (olyankor kicsúszik egy-két csúnya szó az ember száján) – ráadásul egy olyan megyében élek, ahol a b.meg-et kötőszónak használják –, de egy karácsonyi hangulatú romantikus regényben talán egy picit finomabban kellett volna fogalmazni. Akadt benne egy-két nyelvtani hiba is. Továbbá többször említik a női főszereplő jellemzőit, és feltűnt, hogy midig más hajszínt írt (volt mézszőke, karamellszínű és rézszínű is). Ezektől függetlenül élvezhető a könyv.

Az írónő segíti a könnyed kikapcsolódást azzal, ahogyan a természeti katasztrófa utáni eseményekről, egy kisváros újjáépítése során kialakuló kapcsolatokról, a közösség erejéről, az apaságról, és a szárba szökkenő szerelemről ír.

Olyan konfliktusok alakultak, amik teljesen érthetőek voltak az adott körülmények között, de végül minden megoldódott.

Ami különösen tetszett, hogy a karakterek nem voltak elnagyoltak, sem pedig tökéletesek, s pont a kis tökéletlenségükkel tűntek annyira valóságosnak. Főszereplők és mellékszereplők egyaránt kedvelhetőek voltak, mindenkit sikerült a szívembe zárnom.

Imádtam, hogy a főszereplő nő, egy erős, céltudatos, független személyiség volt, határozott elképzelésekkel, ugyanakkor hatalmas szívvel és lélekjelenléttel.

Bár a trágár kifejezések zavaróak voltak, tökéletes kikapcsolódást nyújtott. Többet kaptam tőle, mint vártam. 

Ana könyvajánlói - Nora Roberts: Személyazonosság

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg:

"A New York Times bestseller szerzőjének félelmetes, új thrillere egy férfi kísérteties gonoszságáról és egy nőről szól, aki azért küzd, hogy visszaszerezze az életét.

Morgan Albright, az egykori állandóan költöző katonagyerek végre gyökeret eresztett egy Baltimore melletti barátságos környéken. Barátnője és lakótársa, Nina segít neki a jelzáloghitel törlesztésében, miközben Morgan pultosként dolgozik. De miután Ninával megrendezik első vacsorapartijukat, amelyen Luke, a jóképű informatikus srác is részt vesz, akivel Morgan a bárban ismerkedett meg, a lány gondosan felépített világa darabokra hullik. A hátsó ajtó üvege betörve, a készpénz és az ékszerek eltűntek, az autóját elvitték, Nina pedig holtan fekszik a padlón.

Hamarosan kiderül a szörnyű igazság: Morgan volt az, aki a szörnyeteget beengedte. „Luke” valójában egy Gavin nevű szélhámos, aki egy bizonyos nőtípust vesz célba, ellopja a vagyonát és a személyazonosságát, majd megvalósítja végső célját, a gyilkosságot.

Amit az FBI elmond Morgannek, az több mint hátborzongató. Nem Nina Gavin esete, hanem Morgan. Nina egyszerűen csak rosszkor volt rossz helyen. És a rémálom Morgan számára csak most kezdődik. Hamarosan nincs más választása, mint anyja vermonti otthonába menekülni. Miközben azon fáradozik, hogy újrakezdje az életét, találkozik egy másik férfival, Miles Jamesonnal, akinek családi vállalkozása mélyen gyökerezik a városban.

De Gavin még mindig új áldozatokra vadászik, és nem felejtette el azt sem, aki megmenekült."

Kiadó: Gabo

Kiadás éve: 2023

Fordította: Tóth Gizella

Oldalszám: 552, puhatáblás

ISBN: 9789635664733

Az írónőtől megszokott stílus. Lassan építette fel a történetet. Nagyon részletesek a leírások. Összetartó közösség, családias légkör, újrakezdés.

Morgan Albright bátor, céltudatos, erős, független és okos nő. (Jól megismerjük, mire Miles feltűnik.) Szorgalmasan tanult, mert szerette volna megvalósítani az álmait. A saját otthon megteremtését, és a saját vállalkozás indítását. Amikor úgy tűnt, hogy jól alakulnak a dolgai, az egyik álma (az otthonteremtés) megvalósult, váratlanul tragédia történt. A lakótársát, és barátnőjét, Ninát valaki meggyilkolta az otthonukban. Nagyon összetört. A kezdeti sokk után elhatározta, hogy túlteszi magát a megrázkódtatáson, és megoldja a problémáit, mert muszáj. Újra szembe kellett néznie az élettel. De ez sokkal nehezebb volt, mint hitte. Megjelent az FBI, és kiderült, hogy a pszichopata, szélhámos, sorozatgyilkos valójában őt szemelte ki. Morgan volt az egyetlen túlélő, akiről tudtak. A helyzet rosszabb lett, és tovább romlott. Amikor összecsaptak a hullámok a feje felett, akkor úgy döntött, hogy hazamegy a nagymamájához és az édesanyjához. A két nő szeretettel várta. Az élet, amit felépített, romokban hevert. Tovább kellett lépnie. Legalább nem volt egyedül. A családjával volt egy festői szépségű helyen.

„Új terveket szősz majd, új világot építesz.”

És a nagyinak igaza lett. Kedveltem az idős hölgyet. És Morgan anyukája is szimpatikus volt. Sok szerethető szereplő volt a könyvben. Miles és a kutyája, Howl is megnyerő volt. Tetszett a történet kutyás szála. Jót nevettem azon, hogy a nőnek visszavitte a kutya az eldobott labdát, de a gazdájának nem volt hajlandó. Aranyos jelenet volt.

Miles egy vonzó, férfias, érdekes ember, szilárd erkölcsi kódexszel. Tisztelettudó, öntudatos és kedves, de kicsit „nyers” is. Ő és Morgan illettek egymáshoz. Kiállt Morgan mellett, és tudta, hogy a nő is kifog állni magáért. Erőt adott neki. Jó élete lett. Jobb, mint amiről valaha álmodott.

Morgan talpra állt, és újra önmagára talált az őt ért megrázkódtatások után. „Újraépítette” az életét. Ezzel szemben a személyiségtolvaj sorozatgyilkos elindult lefelé a lejtőn, és egyre többet hibázott.

Gavin Rozwell, a gyilkos még mindig Morgant akarta. Őt hibáztatta mindenért. Úgy gondolta, hogy azért vesztette el a szerencséjét, és az okozta minden problémáját, hogy a nő megmenekült. Elhatározta, hogy befejezi, amit elkezdett.

Morgan mégis összeszedte magát. Erős asszonyokból álló háztartásban élt, volt munkája, amit szeretett, és volt egy férfi, Miles, akivel szerették egymást. Azért költözött Vermontba, mert muszáj volt. És azért maradt, mert boldog volt.

Végigkísérhettük Morgan megerősödését, boldogságra találását. És láthattuk, hogy a kegyetlen bűnöző hogyan halad felé, nem számítva arra, hogy a nő legyőzheti.

Nagyon érdekes és szórakoztató regény.

Ana voltam, sziasztok. 

Ana könyvajánlói - Hidasi Judit: Véletlenül rendben van

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

Fülszöveg:

„Néha a véletleneknek köszönhetjük a boldogságunkat

Pircsi élete fordulópontjához ér. Választhat, tovább kesereg Afrikába utazó szerelme miatt, vagy elvállal egy munkát, amelyet rendező barátja, Dénes bíz rá.

Kilenc név egy listán. Kilenc színész. Mindegyikük aláírására szükség van ahhoz, hogy a Dénes által rendezett színdarab megszülethessen.

Hősnőnk bejárja az országot. Kilenc emberrel találkozik, akik mind fontos üzenetet adnak át neki. Az utazáshoz társául szegődik Lulu, az őrült barátnő és Attila, akivel egykor szerették egymást. A kilométerek peregnek, a regény szereplői pedig kezdik érteni, hogy ez az utazás az egész életüket megváltoztatja.

Amikor a darab szerzője, Kovács Vera is csatlakozik a trióhoz, a dolgok újabb fordulatot vesznek.

Hidasi Judit Kilenc című regényének bővített, átdolgozott újrakiadása egy olyan utazásra hív, amely lelkünk legmélyére kalauzol bennünket, miközben csodás tájakat és embereket ismerhetünk meg. Készen állsz erre a kalandra?”

Kiadó: Álomgyár

Megjelenés éve: 2024.

Oldalszám: 320

Kötés: puhatáblás

ISBN: 9786156145314

Élmény volt olvasni. Könnyed, gördülékeny stílusban íródott. A történet érdekes, elgondolkodtató és szórakoztató volt. A szereplők viszont nem kerültek közel hozzám.

A főszereplő Fehér Piroska nehéz időszakon ment keresztül. A munka nem nagyon ment, a tartalékai fogytán voltak, a napjaiból hiányzott a motiváció, és kétségbeesett volt a szerelme, Ákos elutazása miatt. A regény elején kiderült, hogy a férfi fél évre Afrikába megy dolgozni. Bár a nő kiborult, abban biztos volt, hogy minden okkal történik, és ha ezt kibírják, és a szerelme hazajön, akkor összekötik az életüket. Azért, hogy ne keseregjen, úgy döntött, hogy keres magának elfoglaltságot. Amikor a barátja Dénes meghívta magához egy különleges projekt megvalósítása miatt, akkor vele ment a barátnője Lulu. Bár furcsa volt az állásajánlat, mégis belement azzal a feltétellel, hogy Lulu is vele tart. Ezek után egymást követték a különös véletlenek. Felbukkant Attila (Pircsi exe), aki felajánlotta az úthoz a kocsiját, amit csak ő vezethetett. Határozott céllal, két hetes határidővel, és nagyon kevés információval hárman indultak útnak. Kezdetét vette a kaland. Piros rádöbbent, hogy az ő igazi kalandja önmaga megismerése.

Kilenc előadóművészt kellett felkeresniük, mert szükség volt az aláírásukra. Volt köztük olyan, aki már visszavonult, volt, akit szinte lehetetlen volt megközelíteni… Akármilyen nehéznek is ígérkezett, a darabhoz mindenkire szükség volt. Szerintem aranyos volt, hogy a második aláírást egy tizenkét éves kislány segítségével szerezték meg. Igazából egy kicsit valószerűtlen, de jó volt, hogy az aláírások megszerzése gyorsan, és viszonylag könnyen ment (kivéve az utolsót). Az írónő erőteljes érzelmeket közvetített ebben a szórakoztató regényben.

Ana voltam, sziasztok!

Gregus Gábor: Az esszencia urai

Fülszöveg:

„Világunkat mérhetetlen vagyonok felett rendelkező, a valóságot formálni képes emberek titkos társasága hálózza be. Csupán egymással való viszálykodásuk vet gátat annak, hogy mindent bekebelezzenek, illetve az a maroknyi elszánt illető, aki felesküdött a megállításukra. A csapat azonban szélmalomharcot vív, hisz a cégbirodalmakat igazgató, dúsgazdag entitások talpnyalói már mindenhova beszivárogtak, a rendőrségtől egészen a kormányzati szervekig.

A művészet sötét gyermekei, a kicsinyes játszmáikat luxus felhőkarcolók legfelső szintjéről irányító Alkotók számára semmi se szent, ha a hatalomról van szó, hiszen mi más lenne képes még örömet okozni rideg szívüknek, mintsem egy másik halhatatlan társuk összeroppantása?”

Felelős kiadó: Gregus Gábor

Megjelent az Olvasni menő Kft. gondozásában.

Oldalszám: 400

ISBN: 9786156094445

18 éven felülieknek ajánlott!

Bár a szerzőt a könyv utolsó lapján bemutatják, én személy szerint jobban kedvelem az oldalán található bemutatkozást, mert közvetlenebb.

„Gregus Gábor vagyok. Budapesten születtem, és itt is élek.

Szabadidőmben sokat olvasok és írok, a képzelet hullámain szörfölök.

Diplomamunkámat a magyar népmesékben felbukkanó táltos alakjáról írtam.

Szeretem a szép dolgokat, az absztrakt festészetet, a komolyzenét, a horror, fantasy és sci-fi filmeket, a dr Peppert, a tócsnit, a steampunk stílust, a viharos szelet, a kardokat, az orosz realistákat, a társasjátékozást, a szumó bajnokságokat és a Napóleonról szóló könyveket.

Nem szeretem a bogarakat, a Forma 1-et, a hőséget, a tökfőzeléket és a rendetlenséget.

Elsősorban a valóságtól kissé elrugaszkodott, kalandos, misztikus regényeket preferálom. Ezekben a műfajokban kedvenceimnek számítanak Clive Barker, Stephen King, Joe Hill, China Miéville, Andy Weir vagy Neil Gaiman, de hogy a magyarokat se hagyjuk ki, Douglas Rowland (Tölgyesi László), vagy Eric Crowe (Vágó Csaba) szintén nagy példaképek. Továbbá a filmek és játékok is hatással vannak rám, és esetenként remek ötleteket adnak az íráshoz.

Azért írok, hogy örömet szerezzek. Nekem pedig az szolgál örömömre, ha valaki elolvassa a könyveimet, és azok jó szórakozást, kikapcsolódást nyújtanak számára. Mindig úgy próbálok írni, hogy könnyedén befogadható és izgalmas legyen. A cél minél inkább kiragadni az olvasót a szürke hétköznapokból, és egy olyan helyre vinni, ahol úgy érezheti, jó lenni.

És ahol bármi megtörténhet.”

A könyv erőteljesen indít, már az első fejezetben sikerült a szerzőnek megdöbbentenie, s ugyanakkor a kíváncsiságomat is felkeltenie. A leírások részletesek, így a történet eseményei filmként peregnek az ember szeme előtt. Egy nagyon véres filmként… Olvasás közben éreztem, hogy beszippant a történet. Általában ennek örülni szoktam, ám most egyáltalán nem vágytam arra, hogy azonosulni tudjak a főszereplővel, vagy bármely mellékszereplővel, ugyanis iszonyodtam a történtektől. A szerző nem kíméli az olvasót, bőven akadt már a regény első felében is rengeteg gyomorforgató, vagy épp sokkoló jelenet, ráadásul kérdés is akadt bőven, hiszen információkat csak apró részletekben csepegtet.

Az, ahogy lapról lapra haladva, egyre tisztább képet kapunk arról a morbid, visszataszító, hátborzongató és beteg világról, amiben a főszereplő próbál rájönni, hogy ki is ő valójában, egyszerűen elképesztő. Gregus Gábor mesterien szövi a szálakat, bár számomra néhol már kicsit sok volt az ármánykodás. Azt hiszem, onnantól éreztem igazán magaménak a történet sodrását, amikor belépett a képbe Kim Wagner. Adam és ő közösen indultak útnak, én pedig kicsit fellélegeztem. Igaz, hogy a 133. oldalig kellett várnom, de végre kaptam egy kis humort, amire már nagyon nagy szükségem volt.

„– … Az első Karl Schäfer, azaz Bermozheranzan.

– Hogy ki? – horkant fel Adam. – Mintha aminosavakat kevernénk a germán mitológiával. Ez az idióta nevek szektája?”

Kedvenc jeleneteim abszolút a párosukhoz köthetőek. Örültem volna, ha több a közös, boldog pillanat, amin osztozhattam volna velük, mert így rettentően komor volt végig. 

A könyv végére érve levontam a következtetést, nem volt elég a humor. Imádom a fantasy-t, és a szerző előző könyveit is szerettem olvasni, de ez a könyv most számomra brutális és megrázó volt. Ugyanakkor a legkiforrottabb és legösszetettebb, amit Gábortól valaha olvastam. Talán ezért is viselt meg jobban. Jó lett volna, ha legalább az utolsó húsz oldal ad egy kis pozitív löketet is, de bármennyire is reméltem, nem kaptam meg a hőn áhított happy end-et. Egy biztos, nem szeretnék hasonló világban élni, mint szerencsétlen főhőseink.

Ha értékelnem kellene a történetet, akkor kétféle pontozási kategória alakult ki bennem.

A történet ötletes, jól megfogalmazott, irodalmilag jól felépített, ezért ebből a szempontból a maximális értékelést adnám, ugyanakkor ha a kiváltott érzelmeket és a végső benyomást is figyelembe veszem, akkor az, jelentős mértékben változtatna, és csökkentené a pontszámot.

Ana könyvajánlói - Stefanie D. Lauren: Öltönyös milliárdos

 Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

18 éven felülieknek ajánlott!

Fülszöveg:

Vajon mi történik, ha találkozik egy magabiztos, karrierista amerikai nő egy elképesztően gazdag, öntelt angol férfival, aki eddig mindent megkapott, amit csak akart? Két eltérő világ ütközése, két erős karakter összecsapása – és egy szeleburdi kiskutya, aki összekuszálja a szálakat. Hova vezethet ez a találkozás?

Summer szíve darabokra hullott, mikor elhagyta a vőlegénye. Elhatározta, hogy felhagy a szerelem keresésével, és kizárólag a karrierjére összpontosít. Álmai lassacskán megvalósulni látszanak, amikor hirtelen minden megváltozik: a vezérigazgató rideg és nehezen kezelhető fia lesz az ideiglenes főnöke.

Brandon apja kérésére Amerikába utazik, hogy átvegye az irányítást a cégnél. Ott szemben találja magát a karakán, csinos és ellenállhatatlanul vonzó titkárnővel, aki nemcsak a közeledését hárítja, de a pénz és hatalom csábításának is ellenáll. Ez az új helyzet alaposan felborítja a férfi eddigi életét, és még inkább megkérdőjelezi annak értelmét.

Ez a történet nem csupán a karrier és a szerelem határvonalait mutatja meg, hanem egy mély önfelfedezésre is hívja a szereplőket. Ahogy a két különböző világ egyre inkább összefonódik, úgy Summer és Brandon is kénytelenek szembenézni saját érzéseikkel és az egymás iránti vonzalmukkal.

Ki fog győzni a karrier és a szerelem harcában?

Kiadó: NewLine

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 400

ISBN: 9786156855183

Tetszik a borítója. Illik hozzá. Romantikus, csábítóan érzéki, erotikus könyv. Tele van fülledt erotikával! A történet gördülékeny, érzelmes, szenvedélyes. Forró és feszültséggel teli. Úgy tűnik, hogy Stefanie D. Lauren könyveit nem lehet letenni. Sodró erejű történetei arra késztetnek, hogy éjszakába nyúlóan, naphosszat olvass. Drámai, izgalmas olvasmány, sok humorral, bár egy kicsit klisés. Nem valami bonyolult, de szórakoztató, és szépen kidolgozott történet. Felvetődött benne két társadalmi probléma. Az egyik az, hogy egyesek azt hiszik, hogy bármit megvehetnek, és a gazdagságuk feljogosítja őket arra, hogy bármit megtehetnek. A másik az, hogy a nőket használati tárgyakká degradálja.

A történet New Yorkban játszódik, de a város, a helyszínek részletes leírása hiányzik. Milyen a nagyvárosi lüktetés, a zsúfolt utcák hangulata, a hangok, az illatok, az épületek? Ezzel ellentétben a szereplőkről részletes leírás olvasható.

Summer egy független, céltudatos, határozott, okos, gyönyörű nő. A magánéletében laza, bolondos, érzelmes nő, aki imádja a szexet és a csokit. A munkahelyén viszont komoly, hűvös és precíz, aki mindent többször ellenőriz.

Brandon egy tipikus öltönyös, gazdag főnök. Mindig mindent megkapott, amit akart. Nagyon izmos, magas, férfias, jóképű. Nagyon szókimondó. Megdöbbentette, hogy a nő nem hagyta magát megvásárolni. Summer fokozatosan rávezette, hogy milyen „minőség” hiányzik az életviteléből. Egyre több intimitás és mély érzelem volt a kapcsolatukban.

Már az elején nyers a szöveg. A párbeszédek helyenként kissé közönségesek, durvák.

Végigkísérhetjük Summer küzdelmeit, lelki vívódásait, fejlődését.

„Nem vagyok én finnyás, de valamiért nálam ott kezdődik egy férfi, ha felnézhetek rá, és ha kell, könnyedén felkap a karjaiba.”

Szerintem sokunk szívéből szólt.

Amikor Brendonnak az apja átmenetileg átadta a cége vezetését, akkor a kutyáját is megőrzésre. Az utóbbinak nem örült, mert sohasem bírta az állatokat. Summer viszont imádja Weston (Brandon apja) hófehér westie-jét, Brandyt.

Vicces volt, ahogy a nő nyíltan feleselt Brendonnal.

A kezdeti nehézségek után, a férfi leküzdötte az ellenállását a kutyával kapcsolatban. Már más szemmel nézett Brandy-re. Gondoskodott róla, beszélt hozzá. Rádöbbent, hogy milyen sokat jelent a kutya az édesapjának. Imádtam a kutyás részeket.

Summer és Brandon többnyire olyanok voltak, mint két hormontúltengéses kamasz.

Amikor az irodában próbálták egymástól elvenni a csokit, akkor nekem is kedvem támadt csokoládét enni. Erre elnevettem magam. Egészen addig, amíg eszembe nem jutott, hogy mennyivel többet kell majd tornáznom. Szóval, köszönöm Stefanie!

Volt, amikor nevettem, és volt, amikor könnyeket csalt a szemembe a történet.

A szerelem győzött. És ennél a könyvnél is megkaptuk a boldog befejezést.

Kíváncsian várjuk, hogy milyen lesz a következő "öltönyös" regény. 

Ana voltam, sziasztok!

Ana könyvajánlói - Stefanie D. Lauren: Öltönyös rocksztár

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat.

18 éven felülieknek ajánlott!

Fülszöveg:

Eden édesanyja halála után új életet akar kezdeni. Annak érdekében, hogy lezárhassa a múltat, teljesíti anyja utolsó kívánságát és felkeresi sosem látott ikertestvérét, a OneDevil rockbanda gitárosát. Egy dologra azonban nem számít: a hirtelen fellángoló vonzalomra közte és a banda frontembere, Cam között. Vajon képes lesz hinni a szerelemben és megbízni a hírhedten nőcsábász rocksztárban?

„Elképesztő ez a férfi! Nem ismeri a nemet! Miért is ismerné, hiszen egy vonzó rocksztár, akinek mindig is a lábai előtt hevertek a nők…”

Cam eddig minden nőt megkapott, akire vágyott, de mikor Eden feltűnik a láthatáron, egészen másfajta érzelmek kezdik hatalmukba keríteni és nagy döbbenetére falakba ütközik. Mindenáron meg akarja nyerni a lányt magának. Azt viszont nem tudja, hogy Eden sötét titkokat rejteget. Vajon sikerül elnyernie a zárkózott lány szívét?

„Elképesztő ez a nő! Azt sem tudja, ki vagyok. Eszem megáll! Lazán elutasít. Mi ez, ha nem kihívás? Nem tudja, hogy esélye sincs ellenem?!”

Kiadó: NewLine

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 400, puhatáblás

ISBN: 9786156624567

Stefanie D. Lauren novellákat írt, amik antológiákban jelentek meg, verseket ír és olvas, admin egy írós csoportban. A Magyar szerzők könyvei blogon található az írónővel egy interjú, amit megtekinthettek itt: Magyar szerzők könyvei blog

A borítója nekem nem igazán tetszett. Cam egy vagány, humoros, mosolygós, izmos férfi. Szerintem a borítóképhez is olyat kellett volna választani, akinek vonzó szemei vannak, és tipikus „szédülj a karjaimba” mosolya van.

Romantikus, erotikus regény összetett cselekménnyel, drámával és humorral. Szórakoztató könyv, amivel gördülékenyen lehet haladni. Érzelmi hullámvasút. Az írónő szívfájdítóan mutatta be a szereplők nagyon nehéz és fájdalmas múltját. Még aznap elolvastam, amikor elkezdtem. Annyira kíváncsivá tett, hogy nem akartam letenni.

A regény eleje nagyon megrázó volt. Edennek nehéz élete volt, nagyrészt a drogfüggő anyja miatt, aki tönkretette a gyerekkorát. Az csak később derült ki, hogy az igazi bűnös az apja ikertestvére volt. Elliot gonoszsága miatt alakult minden úgy, ahogy.

Eden mostohaapja, Mateo viszont szimpatikus embernek tűnt. Bátorította a lányt, hogy rajzoljon és zongorázzon.

Hogy anyja végakaratának eleget tegyen, Eden elutazott, hogy segítsen az ikertestvérének, aki egy rockbanda gitárosa. A zenekar családként viselkedett. Iszonyú idétlenek és lököttek voltak a srácok. Bepillantást kaphattunk a mindennapjaikba.

A zenekar frontembere, Cam azonnal kinézte magának a nőt. Türelmes és kitartó volt. Szerintem nagyon szép és kedves gesztus volt, hogy már az elején „kedvesemnek” szólította Edent.

Eden összetett személyiség. Részben egy vagány motoros lány, akit megkeményített az élet. Másrészt egy végtelenül fáradt, ártatlan, törékeny nő, aki túl sokáig fojtotta magába az érzéseit.

Nagyon szép volt az a rész, amikor a banda először játszott Edennek, aki kiborult, és akinek Cam megnyugtató, kedves vigasztalása nyújtott menedéket.

Jó érzés volt olvasni, hogy a sok szenvedés után, az együttessel töltött idő alatt Eden egyre többször mosolygott, nevetett. Odament az ikertestvérének segíteni, erre őt babusgatta az együttes frontembere. A férfi kedvesen, óvatosan, tapintatosan nyerte meg magának a nőt. Nagyon aranyos volt, hogy mindig mosolyt akart csalni Eden arcára. Jó hatással voltak egymásra.

Eden és Cam kapcsolata még új volt, nem bírtak meglenni egymás nélkül. A nő – életének tönkretett első huszonöt éve után – végre jól érzete magát.

Az erotikus részek részletesen voltak leírva, és tele voltak feszültséggel, érzékiséggel, intimitással. Egy nagyon „tüzes”, „éhes”, szenvedélyes kapcsolatot írt le az írónő.

Érdekes, felkavaró történet volt. De a könyv vége felé már egy kicsit sok volt a nyűglődés. A befejezés nekem egy kicsit összecsapottnak tűnt. Bár a titkokra fény derült, és az ikrek meg az apjuk „egymásra találtak”, rendeződött a kapcsolatuk, Eden és Cam is végre megkapta a lehetőséget a boldogságra egy párként, de valami határozottabb és részletesebb lezárás hiányzott.

Összességében egy jó könyv, tetszett, de azt sajnáltam, hogy a vége nem volt kidolgozott. Ám amint megtudtam az írónőtől, most írja a folytatását, ezért lett ennek a kötetnek kidolgozatlannak tűnő függővége. 

Hamarosan jövök az Öltönyös milliárdos véleményezésével. (Az „öltönyös” regények nem egy sorozat részei!) Addig is jó olvasást! Ana voltam, sziasztok!