"Abra Wilson keményen megdolgozott az építészmérnöki oklevélért. Nem csoda hát, hogy elszánt határozottsággal képviseli az építészettel kapcsolatos álláspontját. Így van ez akkor is, amikor azokról az épületekről esik szó, amelyeket épp most emelnek a híres üdülőhelyen. A szintén építész Cody Johnsonnnak is kialakult álláspontja van a megbeszélések tárgyát képező tervről. És ahogy halad az üdülőhelyi építkezés, ők nap mint nap összeszólalkoznak, pedig egyre jobban vonzódnak is egymáshoz, hiszen e viták ellenére – vagy talán éppen ezért – tiszteli egymás tehetségét. A tervek megvalósításával együtt, számos meglepetés és veszélyhelyzet közben alakul kettejük személyes története. Abra feldolgozza ugyan anyjához és a férfiakhoz fűződő múltját, de az üdülőt építtető vállalkozó olyan helyzetet teremt, amelyben mindkét építész az életével fizethet. Vajon lesz-e elég erejük a legjobb terv kivitelére, az építkezés ügyeinek és a saját személyes érzelmeiknek a tisztázására, vagy tragikusan elbuknak?"
Ez a Loving Jack széria 2. kötete. Már az első könyvből (Szerelmem, Jack) ismerhetjük a könyv főszereplőjét Codyt. Igazi nőcsábász, vonzó és kedves. Jól megvolt Jackie-vel, és ő vette végül rá Nathant, hogy lépjen.Ezért is tetszett, hogy róla is külön történetet olvashatok. Már az első pár oldolon kiderül, hogy megint egy vagány csajszi viszi a pálmát. :D Abra vékony volt, szálkás, erős, és nagyon magas (ő volt az építkezésen a mérnök). Cody Johnson többször is végigmérte, amíg Abra utasításokat adott ki a többi építőmunkásnak. Tetszett, hogy még az elején egy félreértés miatt igen mulatságos helyzetbe kerültek. Abra Wilson azt hitte, hogy Cody egy sima építőmunkás, és kiakarta rúgni. Charlie (a talpnyaló segédépítészféle...) hiába próbálta figyelmeztetni, állandóan rászóltak, hogy maradjon csöndben. Cody élvezte a helyzetet, és mondta neki, hogy menjen sétálni. Amikor a férfi Igen,uram! mondattal válaszolt, Abra kezdte gyanítani, hogy rossz lóra tett. :D Utána amikor bemutatkozott Cody mint építész, igen hangosan felnevettem. Reméltem, hogy a folytatás is ilyen jó lesz, mint az eleje.
Még csak a második fejezetnél jártam, amikor már nem tudom hányadszor nevezte gondolatban Abra tökfilkónak Codyt. :D
Elég sokat hadakoztak egymással, ám egy hirtelen döntés miatt (Jessie, Abra anyukája tette ezt meg) Abra elmesélte Codynak, hogy miért viselkedik ennyire tartózkodóan, távolságtartóan. Azután már összecsiszolódtak, és gördülékenyebben haladtak az építkezéssel is. Bármi gond adódott, egymás mellett álltak. Ez nagyon aranyos volt szerintem. Cody sosem hagyta magára Abrát, mellette állt a legnagyobb bajban is. Támogatta, szerette. A vége felé a nagy balhé az építkezés anyagai miatt a főnökkel, majd a robbanás, és hogy életveszélyben volt Abra, kegyetlenül megemelte a pulzusszámomat. Aggódtam a lányért, és aggódtam Cody-ért, mert annyira elesett volt.
Ütős kis történet lett. Szokás szerint mély nyomot hagy az emberben Roberts ezen könyve is.
Pontozás: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése