Karen Rose Vartanian trilógia

1. Halj meg értem:  "Az első áldozatra Philadelphiában, egy hófödte földterületen bukkannak. Vito Giccotelli nyomozó egy archeológus, Sophie Johannsen segítségét kéri, hogy kiderítsék, pontosan mi is rejtőzik a csonttá fagyott földben. Hiába töltött el annyi évet rég eltemetett tárgyak és maradványok után kutatva, Sophie-t teljesen felkészületlenül éri a dermesztő pontossággal megásott sírmátrix. Az eltemetett áldozatok éjjel-nappal kísértik. Az üres sírok egyenesen megrémítik - a gyilkos ugyanis még nem végzett.

Hűvös és számító férfi, egy groteszk játék nagymestere. Habár Vito és Sophie szorosan a nyomában vannak, nem torpan meg egy pillanatra sem. Még egy sír várja lakóját. Még föl kell vennie az utolsó sikolyt - az archeológus sikolyát, aki nyugtalanítóan közel került hozzá, túl közel ahhoz, hogy a férfi ellenálljon e kísértésnek... "

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz

Azt hiszem, újabb kedvenccel bővült a gyűjteményem. Igazi krimi, romantikával és pici humorral fűszerezve. Karen rose olyan könyvet írt, ami minden krimikedvelőnek elégedettséget nyújthat. Érdekes, izgalmas, szeretnivaló szereplőkkel bővelkedik. Kedveltem a főszereplő párt, de kedvencem a mellékszereplők között volt nem is egy. Nick, Vito társa elragadó fickó, ahogy Michael, Vito apja is. Harrry bácsit (Sophie nagybátyját) pedig azonnal a szívembe zártam. Női mellékszereplők közül pedig nagyon bírtam Katherine-t, és Jent. :) 

Még csak a közepénél jártam, amikor eszembe jutott, hogy talán valami megjegyzést nem ártana felvésni az eddig olvasottakról. Nagyon leköti az embert, hiszen igazi krimi. Izgalmas, néhol gyomorforgató, megdöbbentő, ugyanakkor van benne némi romantika, ami elveszi a történet élének egy darabját. A két főszereplő Vito és Sophie nagyon szerethető figura, bár mindkettőnél éreztem egy kis furcsaságot az első pár fejezetnél. Vito nagy szerelmének halála épp két éve volt, amikor is betoppan történetünkbe, és ezen a napon ismerkedik meg Sophie-val, aki archeológus.  Vito családja (testvérei, és a testvérek gyerekei) szerethetőek, és társa Nick is igazán jópofa ember. Tetszik a humora, és hogy mindig ugratja Vito-t amikor csak lehet, viszont tud nagyon komoly is lenni, és 110%-ot belead egy nyomozásba. Már csak egy pár oldal volt hátra, épp túlestem a szobai katapultozáson amit Sophie és Michael (Vito apja) rendezett a gyerekekkel, amikor rájöttem, hogy nem csak krimi és romantika, de humor is jócskán szorult a történetbe. És ez annyira jó. Amikor kiderült a végén, hogy ki a gyilkos, ki az aki a háttérben áll mindvégig, és hogy ki milyen néven ismerte, döbbentő volt. És ahogy Sophie küzdött vele... az pedig csúcs. :D Nagyon tetszett a végkifejlet, ahogy Vito és Daniel ment Sophie-t megmenteni, s végül Sophie egy karddal védte meg magát.  A záró rész pedig volt a hab azon a bizonyos tortán. :)

2. Sikíts értem: "Daniel Vartanian nyomozó megesküdött, hogy megtalálja a várost rettegésben tartó sorozatgyilkost, aki egy tizenhárom évvel korábbi bűncselekmény minden részletét lemásolva szedi áldozatait. Daniel öccse hagyatékában fényképeket talál, amelyek talán nyomra vezethetik, miközben saját családja pokoli történetével is szembesítik. Hamarosan Alex Fallon, a gyönyörű ápolónő is képbe kerül, aki ijesztően hasonlít az egykori bűncselekmények egyik áldozatára, és így esélyes célpontja a megszállott gyilkosnak, része lehet a perverz és érzéki játéknak. Daniel egy ördögi elme csapdájába keveredik, Alex szerelméért pedig a legvakmerőbb ötlettől sem riad vissza... 

 Karen Rose világhírű sorozata a romantikus thriller műfajának legjobbja, díjnyertes könyveit számos nyelven kiadják, olvasótábora lelkesen várja az írónő bestsellereit."

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz

Ez a könyv a Halj meg értem folytatása. A könyv főszereplőjével Daniel Vartanian-nal és a húgával Susannah-val is megismerkedhettünk az első kötetben. Daniel azon dolgozik, hogy az öccse által 13 évvel ezelőtt elkövetett gyilkosságok áldozatainak kilétét felderítse. (Az áldozatok képeit az első kötetben átadta Vito-nak is.) Elég izgalmas ahhoz, hogy fenntartsa az ember érdeklődését. Ahogy egyre jobban megismertem Daniel és Alex karakterét, annál jobban szimpatizáltam velük. Daniel ráadásul csúcs pasi. Tetszett, hogy a legnagyobb izgalomba is tudtak egy kis humort vegyíteni, hogy az ember feloldódva folytathassa a történetet.  Végig fenntartotta az érdeklődésemet, a kíváncsiságomat. Tetszett a történet, és tetszett a végkifejlet.

Véleményem a könyvről: Ez a második Karen Rose könyv amit olvastam, és azt kell mondanom, hogy nehezemre esett volna letenni, így végigolvastam. Igazi, vérpezsdítő krimit kaptam, ami bővelkedett azért romantikával és humoros jelenetekkel is. (amikor ugratták Danielt, vagy épp amikor Meredith tette valami megjegyzést Alexnek) A megrázó részek után mindig jött valami, ami kizökkentett abból a "hú de nyomorultul érezném magam" érzésből. Aki szereti a jó krimiket, annak melegen ajánlani fogom ezeket a regényeket.

„- Ugye, képtelen voltál ott maradni a kanapén? - Daniel nem tudta megfékezni az arcára kiülő vigyort.

- Nem, ott maradtam. - Chase a szemét forgatta.

- Ó, az isten szerelmére, Daniel. A kanapén? - Daniel vállat vont.”

3. Gyilkolj értem: "Csókolj, aztán öld meg őket!

Öt tizenéves lányt meggyilkoltak. Csak egyetlen túlélő maradt, aki felfedheti a titkot. Ám azok, akik a rémtettekért felelősek, készen állnak, hogy elhallgattassák.

Susannah és Luke megesküdtek, hogy elkapják a gyilkosokat. Személyes okuk van a bosszúra. Susannah-t múltja sötét árnyai kísértik, és nem engedheti, hogy más ártatlanokat is megalázzanak. Luke internetes bűnügyekben nyomoz, és már régóta vár a gyerekeket rettegésben tartó gyilkos felbukkanására. Együtt lépnek be az internetes chatszobák labirintusába, ahol álnevek mögött rejtőznek a tettesek, és ahol bárkiből lehet áldozat. A hazugságok kusza hálójában már csak egymásban bízhatnak meg, és a barátság hamarosan szenvedélyes szerelemmé alakul... de valaki figyeli őket, és kegyetlen sorsot szán nekik."

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz

Kb. a könyv felénél jártam, amikor sírva fakadtam. Azt hiszem, egymás után a három kötet kicsit nagy löket volt nekem. Jó krimi, érdekes, izgalmas, ugyanakkor megrázó is, amikor leírják, hogy mi történt a lányokkal. A kínzások, a gyilkosságok… mind-mind egy ütésnek számít az ember gyomorszáján. Főleg, amikor a szemeim előtt látom, hogy hogyan is nézhettek ki az áldozatok. Ilyenkor azért az ember nem dicséri a fantáziáját. Charles-t és Bobby-t felkoncolnám… Annyira sajnáltam a lányokat, akiket sikerült magukkal vinniük Rocky-éknak a hajóval… Aztán ahogy pörögtek az események, megint egyre jobban felpörögtem én is. Alig vártam, hogy legyen egy következő nagy „banzáj”, és hogy végre a jók győzedelmeskedjenek. Aztán a sajtótájékoztatón, amikor az a dög rálőtt Susannah-ra, akkor tiszta idegbe jöttem, mert Suzie visszalőtt, viszont egy rendőr rátaposott a kezére, és elvette a fegyvert, ami nála volt. Tett rá magasról, hogy önvédelemből lőtt a lány.  Utána a másik ami kiverte a biztosítékot nálam az volt, hogy az egyik szemétláda gyilkost beosztották Daniel védelmére… pfff. Ez betette nálam a kiskaput. Aztán a végén már végképp sokkolva voltam, amikor megtudtam ki az, aki a gyilkosságok meg minden hátterében állt. Ütős történet… A végét meg egyszerűen imádtam. Happy End, pont került a történet végére, mindenki folytatja tovább az életét. Rengeteg szeretnivaló karakter volt, és külön tetszett, hogy mindegyikről lehetett tudni sok háttérinfót, így az ember még jobban megismerhette őket, s ezáltal részese lett a történetnek. Sokat izgultam, féltem, csalódtam, megijedtem, nevettem, pityeregtem. Minden érzés végigcikázott rajtam, és a végére újjászülettem. Azt hiszem, az ember egy krimitől többet aligha várhat.

Döbbenetes, sokkoló, izgalmas, vérfagyasztó, hihetetlen. Ugyanakkor volt benne humor és romantika is, ami az ember lelkének kell néha, ha nem akar kiborulni. Tudom, hogy ez csak egy könyv, de mégis... Volt olyan rész a könyvben, ahol elpityeregtem magam, és majdnem a hajamat téptem, hogy te jó ég ez nem lehet igaz, húzz már onnan a fenébe. :D Mondhatnám az, hogy most az egyszer nem biztos hogy jót tett, hogy ennyire jó fantáziával rendelkezem. Nagyon beleéltem magam a történetbe, így meg is viselt picit. Kb. mint amikor a Komfortos mennyországot olvastam. Nem igazán bírom, amikor gyerekeket kínoznak, vagy ölnek. Viszont néha az embernek szüksége van rá, hogy ilyet is olvasson, és kitisztuljon agyilag.

A szereplők kedvelhetőek, a történet izgalmas és lebilincselő. Karen Rose ezen trilógiája nagyon sokat jelent a krimi műfajában. A krimi kedvelőinek csak ajánlani tudom.

Pontozás: Maximális 10/10 mind a három könyvnél. :)