"Jillian Baron jól menő családi gazdaságot örököl, csakhogy a családja viszálykodik a szomszédos Murdockokkal. Jillian kedvenc kancáján lovagol, amikor találkozik a csődörén feszítő Aaronnal. A lány arra gondol, pompás csikó születhetne a telivér állatok fedeztetéséből, ha nem lenne ellenszenves a ménesgazda. A férfi jónak tartja az ötletet, veszekedve megegyeznek. Jillian Aaronra gyanakszik, amikor marhatolvajok károsítják meg a birtokot. A tolvajok kutatása és állataik gondozása közben tanulja meg Jillian, hogy a bizalomból sarjad az a képesség, amellyel adjuk s kapjuk a szerelmet..."
Már az első bekezdés megragadott.
"Arcába fújt a szél, beletúrt tavasztól és sarjadó virágoktól illatos hajába. Jillian dacosan és élvezettel fúrta arcát a fuvallatba. Alatta a fényes szőrű kanca íjként feszült és nyúlt meg a sebes vágtában. Két szabad lény vágtatott a magasan álló nap alatt."
"Arcába fújt a szél, beletúrt tavasztól és sarjadó virágoktól illatos hajába. Jillian dacosan és élvezettel fúrta arcát a fuvallatba. Alatta a fényes szőrű kanca íjként feszült és nyúlt meg a sebes vágtában. Két szabad lény vágtatott a magasan álló nap alatt."
Tetszett, hogy részletesen írta le a tájat, és szinte éreztem a vágtázást, a virágillatot és a fuvallatokat.
07.03-án kezdtem el olvasni, de nem sokáig jutottam. Az okát sajnos nem tudom, csak azt, hogy egészen a mai napig minden nap megpróbálkoztam vele, és egy óra múltán ugyanúgy tettem le, mint előző nap, mivel sehogy nem haladtam a történetben. Újra és újraolvastam ugyanazt az oldalt, és semmit nem fogtam fel belőle. Arra a következtetésre jutottam, hogy a sok krimi és akcióregény után talán kicsit unalmas lehet számomra egy romantikus. Aztán ma mégis nekiveselkedtem, és befejeztem. És most örülök, mint majom a farkának. A történet maga egy romantikus sztori. A szereplők kedvelhetőek, különösen szimpatikus volt, hogy állatok is voltak a történetben.
Jillian szimpatikus nő volt, bár néha elég sok türelem kellett hozzá. Aaron jópofa fickó volt, talán azért, mert imádtam a provokatív beszólogatásait, és hogy annyira magabiztos volt. Mellékszereplők közül Gil volt a favoritom, mert bár morgós egy munkás volt, mindig Jillian mellett állt. Kedveltem Aaron szüleit is, mert Karen egy tündéri anyuka volt, megértő, kedves, Paul pedig morcos, parancsolgató, mégis aranyos öregúr.
Pontozás: 10/8,5
Pontozásnál picit bajban voltam, ugyanis olvastam már jobbat is, de rosszabbat is. Az, hogy ennyi pontot kapott annak köszönhető, hogy az írónő most is szerethető karaktereket teremtett.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése