Tanja Dusy: Smörgås – Finomságok a deszkán

Bemutató szöveg: „Manapság ​iskolát teremtett a skandináv módja annak, hogyan érezzük jól magunkat. Egyre ismertebbé vált a hygge, a dán életérzés, valamint a figyelő tekintetek Svédország felé fordultak, ahol a lagom szó fedi le a nem túl extrém, inkább relax életvitelt és a pillanat megélését. Ami az étkezést illeti, a svédeknek különleges szertartásaik vannak. Naponta többször is engedélyeznek maguknak kávészünetet (fika), aminek mindig mindenkor stabil tartozéka egy szendvics, a smörgas.

De mi a megoldás, ha barátokkal vagy a családi ünnepek alkalmával szeretnénk egy igazán jót mulatni, amikor nem elég az egyszerű zsíros deszka? Ekkor jöhet a smörgasbord: az asztal telis tele kenyérrel, valamint könnyű és változatos finomságokkal, amit elegáns és kreatív módon pakolhatunk a kenyér mellé. A deszkákon csodásan mutatnak a tapasok, kenőkék, sajtok, húsok és friss zöldségek kavalkádja. A vendéglátásnak ez az egyszerű módja lenyűgöző, és működik akkor is, ha csak néhány baráttal ülünk le, de akkor is, ha sok vendéget várunk. Így a vegetáriánusok, a vegánok, glutén- és laktózérzékenyek, illetve a csak simán különböző ízlésű vendégek is boldogan csipegethetnek egyazon asztalról. A Finomságok a deszkán – Smörgas könnyű és szuper egészséges ételek gyűjteménye, amelyeket minden nehézség nélkül, mindig a kívánt mennyiségben készíthetünk el.

A szakácskönyvben található 100 receptet az olasz, spanyol, görög, francia, skandináv és keleti kultúrák, valamint az évszakok jegyében összeállított össze Tanja Dusy.”

Kiadta: Partvonal kiadó

Megjelent: 2019. május 9.

Fordította: Farkas Sylvia

Fordítás alapjául szolgáló mű: Tanja Dusy: Smörgås

Fotó: Tina Bumann

Oldalszám:160

ISBN: 978-615-578-3227

Műfaja: szakácskönyv

A fotós:

Tina Bumann blogján (https://www.tinastausendschoen.de/) szuper és változatos receptötleteket találhatunk, méghozzá étvágygerjesztő és hangulatos fotók társaságában.

„Olyan fotók ezek, amelyektől azonnal összefut a nyál a szánkban.”

Tina szabadúszó fotós, foodstylist és receptkreátor. Fotói számos magazin címlapján, honlapokon és közösségi média oldalakon fellelhetők.

Én személy szerint ajánlom a facebook oldalát is, mert rengeteg információt, képet láthattok ott is.

https://www.facebook.com/tinabumann.fotografie/

A szerző:

Tanja Dusy akkor érzi magát a legjobban, ha a konyhában süröghet-foroghat. Tizenöt éve ír szakácskönyveket, és hosszú ideig szerkesztőként is dolgozott.

Szakemberként nemcsak egyszerűen jó recepteket kreál, hanem olyan ételeket alkot, amelyekben megvan az a bizonyos plusz.

A könyvről:

Keményborítós, gazdagon illusztrált, esztétikus és strapabíró. Az első oldalakon tartalomjegyzék, azt követi az előszó, pár gasztronómiai információ, azután a receptek területi illetve évszakos lebontásban, majd a szójegyzék és végül a szerző és a fotós bemutatása (lásd fentebb).

Rohanó világban élünk, sajnos az emberek egyre kevesebb időt szakítanak a közös programokra és a tartalmas együttlétekre. Az étkezéseket is sokszor gyorsan lezavarják, már nem élvezeti forrásként, inkább csak szükségletként élik meg. Szerencsére azonban a világon már egyre jobban elterjedni látszik a dán életérzés, a hygge, amit a svédek lagomnak neveznek. Hogy mi is ez? Sokan sokféleképpen próbálták már körülírni, ám mindegyik magyarázat megegyezett abban, hogy kiegyensúlyozott, nyugodt létforma, ami a hangulatokra, élményekre, közösen eltöltött minőségi időkre épül.

Azon felül, hogy rengeteg érdekességgel megismerkedhetünk, találkozunk ismerős receptekkel is, bár ezek tartalmaznak kis módosításokat. Gondolok itt például a Guacamole receptre, ami köztudottan ezerféleképpen elkészíthető, én is kipróbáltam már többféleképpen, mégis most egy újfajta receptjét ismerhettem meg Tanja Dusy-nak köszönhetően.

Ezt a könyvet olvasva egyaránt tanulunk és elevenítünk fel régi emlékeket. Ha egy picit vállalkozó szelleműek vagyunk, igazi kalandozás ez a könyv a kulináris élvezetek világában. Bár a kötet csak száz receptet tartalmaz, az ötletek tárháza szinte kimeríthetetlen. A szerző is hangsúlyozza, hogy ha olyan hozzávalóval találkozunk, amit nem szeretünk, bátran kísérletezzünk, próbáljunk ki más összetevőt, s abban is segítséget nyújt, hogy ezt hogyan tegyük.

Nagyon tetszett, hogy a kötetben helyet kaptak a vegetáriánus, a vegán, valamint a glutén- és laktózmentes receptek is, mert így mindenki talál magának valót, akár húsimádó, akár nem. Ha épp egy smörgasbordot (svédasztalt) állítasz össze, lehetőséged van mindezeket összehangolni, hogy sokszínű és változatos legyen. Ez által a különböző ízléssel rendelkező emberek boldogan lakomázhatnak egy asztalnál, miközben kedélyesen eltársalognak és élvezik egymás társaságát.

Amióta olvastam Almásy Katalin: Kati-patika – Egészség természetesen című könyvét, azóta az avokádó bekerült az étrendembe, szívesen kísérletezem vele, mert mindenféle ételhez felhasználható és nagyon finom. Ezért is örültem, hogy Tanja Dusy könyvében is ráleltem néhány avokádós receptre. Többek között bekönyvjelzőztem az édes deszkánál az avokádós lime krémet is, mert könnyű elkészíteni, és nagyon jól hangzik, ráadásul szerintem jól menne a következő oldalon található minigofrihoz, úgyhogy már rögtön két recept kipróbálós, és a sor még nem ért véget. Hamarosan itt az ősz, érik majd a birsalma, úgyhogy a könyvben található egyszerűen elkészíthető édes birsalmasajt receptjének is hasznát veszem.

Egy szó, mint száz, ez a receptgyűjtemény csodás, főleg ha vállalkozó szellemű vagy, hiszen csak a fantáziád szabhat gátat a smörgasbord létrehozásának. Na meg egyes hozzávalók beszerzésének nehézsége, mert felénk sajnos kissé korlátozottak a lehetőségek, ám ez se tántorítson el senkit, hiszen a könyvben jócskán találhatóak ideg- és pénztárcakímélő receptek is, melyek könnyen elkészíthetőek és minden bizonnyal finomak is.

Pontozás: 10/10

Izolde Johannsen: A pontlövész – La Fayette 2.

„XVI. Lajos király halála után a királypárti összeesküvők, szimpatizáns nemesek, papok, katonák, lázadó parasztok megpróbálkoznak a lehetetlennel, de Vendée vérzivatara elsodorja őket. Gilbert Lafayette hazájától, családjától, barátaitól elszakítva börtönben él. Szalma Jason, az álruhás angol nemes minden furfangja, vagyona és igyekezete ellenére sem tudja barátját kiszabadítani. Várniuk kell. Várni, hogy az új csillag, Bonaparte Napóleon vajon bevilágítja-e az életüket a politika sötét egén. Mindeközben, a tisztogatások következtében a La Force börtönbe kerül Adrienne Lafayette is. Szintén e komor cella lakója a kegyvesztett Latouche-Tréville gróf, a neves ellentengernagy, aki nemcsak befolyását, munkáját és hajóit vesztette el, de a tengert is. 

Izolde Johannsen tengeri kalandokkal átszőtt történelmi regénye La Fayette márki és barátja, a titokzatos angol lord életútján keresztül mutatja be a borzalmas forradalmi éveket követő zűrzavart, majd Napóleon felemelkedését és bukását.

Dénesi Ildikó (Izolde Johannsen) 2013 óta jelenteti meg az európai tengerhajózással foglalkozó történelmi regényeit. Kiemelten foglalkozik a második világháborús birodalmi haditengerészet (Kriegsmarine) felszíni hadihajóival és parancsnokaiknak életrajzával. A La Fayette-sorozat második kötetében az európai történelem meghatározó alakjain, nagy pillanatain keresztül mutatja be ezt a különleges világot, új megközelítésből szemlélteti az ismert eseményeket. Eddig megjelent haditengerészeti kötetei: A birodalmi kalóz, Gránátok a becsületért, Kalandor a tengeren, A furfangos fivérek, Megölni a királyt!”

Kiadó: Helikon kiadó - Szenzár könyvek

Megjelent: 2019. Június 7.

Borítókép, grafika: Kertai Zalán

Oldalszám: 320

ISBN: 978-963-479-238-3

A történelmi regényírók koronázatlan királynője, Izolde Johannsen új vizekre evezett következő könyvében. Legújabb történelmi kalandregény duológiájában az ezerhétszázas és ezernyolcszázas évek Franciaországába és Amerikájába kalauzolja az olvasókat és bővíti ismereteiket az európai és amerikai tengerhajózás terén. A Megölni a királyt! címet viselő történelmi kalandregény 1774-1793-ig követi végig Gilbert La Fayette márki kalandos életútját, s mutatja be gyönyörű vitorlásait melyekkel a kalandjaira indult, A pontlövész című második, s egyben befejező kötet pedig az 1805 és 1834 közötti időszakot öleli fel.

Amikor befejeztem a Megölni a királyt! című első részt, írtam az írónőnek hogy siessen a folytatással, mert már most tenyérnyi lyuk van az oldalamon a kíváncsiságtól, hogy hogyan tovább. Szerencsémre még a megjelenés előtt volt szerencsém olvasni a második kötetet, így a megjelenés után járva már csak felfrissítettem az emlékeimet, hogy kiegészíthessem az akkori vázlataimat, melyeket nevezhetném az első benyomás rögzítésének is. 

Izolde Johannsen olyan történelmi eseményeket dolgoz fel a könyveiben, melyeket a történelemórákon is vettünk érintőlegesen, mégis teljesen más így, hogy belemélyedhetünk a korszakba, és megismerhetjük az embert, aki a kor meghatározó alakja volt Franciaországban és Amerikában egyaránt.

Marie-Joseph Paul Yves Roch Gilbert du Motier de La Fayette márki, akit röviden csak La Fayette márkiként vagy Gilbert La Fayette-ként emlegetünk, nagyszerű életutat járt be, rengeteg minden fűzhető a nevéhez, bár meg is fizette az árát. Nagyon szerettem, mert azon kívül, hogy a családja volt a mindene, katonatisztként és politikusként is képes volt helytállni. Céltudatos volt, szenvedélyes és határozott. Barátsága Szalma Jason-nel pedig példaértékű szerintem sokak számára. Hihetetlen kalandokat éltek át, és csak remélni tudtam, hogy végül életük alkonyán nem sok dolgot kell majd megbánniuk. Elég sok könnyet köszönhettem nekik mindkét kötet olvasásánál.

Ugyanakkor az örök kedvencem Szalma Jason, azaz Jason Faulkner Paille vagy más néven Edward Francis Jason Milner, Earl of Westmorland volt, aki a kezdetektől magával ragadott elszántságával, éles eszével, nagy szívével, s nem utolsósorban elragadó humorával. Már az első kötetben is ő volt az én abszolút kedvencem, ám ez a kötet még közelebb hozta hozzám. Míg az első részben a titkos terve illetve a Gilbert La Fayette-hez fűződő barátsága volt a középpontban, ebben a részben a fia, Jacques Paille/Jacob Milner Earl of Westmorland felkutatása és a hozzá fűződő kapcsolata dominált.

Imádtam Guillaume karakterét is, aki nagyon hasonló volt édesapjához, ezért is állt annyira közel a szívemhez ő is. A könyv második felében már körülötte zajlanak az események többnyire, az ő céljait, okait ismerhetjük meg. A könyvből az egyik kedvenc jelenetem is hozzá köthető, hiszen az Octavie-val való megismerkedése egyszerre volt kacagtató és aranyos.

A szereplők abszolút a szívemhez nőttek – legyenek azok fő vagy mellékszereplők –, az események pedig lebilincseltek.

Bár a történetben sűrűn helyet kapott a politika, illetve a bosszú, sikerült úgy ábrázolni, hogy leheletfinom legyen és éppen csak annyi, ami a történethez feltétlenül szükséges. Szerencsére a hangsúly többnyire az emberi kapcsolatokra helyeződött, s ezért lett annyira emberközeli és érzelmi húrokat pengető. 

Régi barátság, apa-fiú egymásra találás, szerelem, gyermekáldás, veszteség, hajós és szárazföldi csaták, viszályok, bajtársiasság, hősiesség, önfeláldozás, honvágy. Minden jelen van, ami csak ahhoz kell, hogy a történelem eme darabját közel vigye az emberhez. La Fayette márki és Szalma Jason kalandjait nem lehet megunni. A második résszel lett kerek egész a történet. Én személy szerint semmit nem változtatnék rajta.

Köszönöm Izzie-nek, hogy megismertetett La Fayette márki és Szalma Jason kalandjaival, mert általuk sikerült közelebb kerülnöm a kor eseményeihez. A könyv olvasmányos, lendületes, magával ragadó, néhol pedig szívet tépő. 

Minden történelem kedvelőnek meleg szívvel ajánlom, valamint mindazoknak, akik szívesen tudnának meg többet a 18. és 19. századi Franciaországról és Amerikáról.

Pontozás: 10/10

Disney Junior – 5 perces mesék

„Itt az esti mese ideje! 

Tartsatok velünk egy varázslatos utazásra a mesék szárnyán! Mondjuk, Szófia hercegnő szárnyas lován? Vagy kukkantsatok be Minnie Masniboltjába, majd babusgassátok ti is a kis kedvenceiket Minnie állatszalonjában! Mit szólnátok egy jó kis ottalvós bulihoz Doktor Plüssivel és a játékaival? 

Ebben a mesegyűjteményben Minnie egér, Szófia hercegnő és Doktor Plüssi négy-négy kedves történetét találjátok. Mindegyik mese hossza tökéletes ahhoz, hogy hangosan olvassuk akár esti mesének, vagy bármikor a nap során.”

Kiadó: Manó könyvek

Megjelent: 2019. április 11.

Fordította: Csapody Kinga

Eredeti cím: 5-Minute Disney Junior Stories

Oldalszám: 196 (számozott: 192)

ISBN: 978-963-403-653-1

A kiadó három éves kortól ajánlja a könyvet, de bátran nézegessétek kisebb gyermekekkel is. Én teszteltem az egy éves keresztlányomnál, aki imádta a képeket nézegetni, s miközben olvastam neki és a hat éves nővérének a meséket, egyszer-egyszer végigsimította az említett szereplő képét. A mesék hossza épp megfelelő ahhoz, hogy a kisebb gyermekekkel szusszanjatok kicsit napközben, vagy esti meseként is funkcionálhatnak, bár lehet ti is azt fogjátok hallani majd, amit én, hogy még, még, még.

Világéletemben imádtam a meséket, talán azért, mert felnőttként is sikerült megőriznem magamban a gyermeket. Ezért is örültem a lehetőségnek, hogy elolvashatom ezt a mesegyűjteményt. A borító hívogató, a mesék aranyosak és gazdagon illusztráltak.

Nagyon tetszett, hogy mindegyik mese azon kívül, hogy szórakoztató és aranyos, hordozott magában tanulságokat is, amik jól jöhetnek még az életben. Hiszen miről is szólnak? Szeretetről, kitartásról, segítőkészségről, önmegvalósításról, a félelmeink legyőzőséről és arról, hogy bátran tegyünk azért, hogy az álmaink valóra váljanak.

A fülszövegben lett egy apró baki, mert a könyvben öt Szófia hercegnős, négy Doktor Plüssis és három Minnie egeres mese kapott helyet nem négy-négy, de ez tényleg csak apróság. Mi ezt személy szerint nem is bántuk, mert bár a gyerekek Minnie egeret is szeretik, a másik két Disney szereplő jobban a szívükhöz nőtt.

Számomra ez a könyv az apró hibák ellenére is megnyerő, biztos hogy fogok még belőle olvasni a gyerekeknek. 

Holly Webb: A ​csodaparipa (Varázslat Velencében 1.)

„Olivia Velence hercegnője. Amikor az a veszély fenyeget, hogy a víz elárasztja a várost, tudja, hogy egyedül a varázsereje akadályozhatja meg a bajt.

A hercegnő elszántan kutat segítség és egy megbízható barát után, amikor hihetetlen felfedezést tesz – egy csodás teremtmény él láthatatlanul a vízben. Egy csodaparipa. Lucian ismeri a tenger legmélyebb titkait, amelyek segíthetnek megmenteni a várost. Megmaradhat-e a barátságuk az Olivia és Velence elleni összeesküvés után is? 

Az elbűvölő Varázslatos Velence-sorozat első kötete a sikerszerző Holly Webb tollából.”

Kiadó: Manó könyvek

Megjelent: 2018.04.16.

Fordította: Ruff Orsolya

Fordítás alapjául szolgáló mű: Holly Webb: The Water Horse

Oldalszám: 240

ISBN: 978-963-403-466-7

Műfaja: ifjúsági regény, én személy szerint nyolc éves kortól ajánlanám.

A vállalkozó szellemű felnőtt olvasóknak pedig egy apró tanács: ne legyenek elvárásaitok a regénnyel kapcsolatban, hagyjátok, hogy előhozza a gyermeki/ifjúkori önmagatokat, s egyszerűen csak élvezzétek, amit a történet adni tud.

A szerzőről:

Holly Webb 1976-ban született Londonban. Cambridge-ben tanult, majd szerkesztőként dolgozott a Scholastic Chidren's Books-nál egészen 2005-ig. Jelenleg Londontól 66 km-re, a Berkshire megyei Reading város mellett él férjével, Jon-nal és három gyermekével, Ash-el, Robinnal és William-mel.

Tizenöt évesen nyári munkán volt a Scholastic Chidren's Books-nál, amit annyira szeretett, hogy végül minden nyáron visszament, majd amikor végzett az egyetemen, munkát kapott náluk szerkesztőként.

Bár egészen fiatalon is szívesen írogatott, első önálló történetét huszonnyolc évesen írta meg, amikor még gyermekkönyveket szerkesztett. A könyv ötletét egy szerzőnek akarta felajánlani, ám annyira megszerette, hogy inkább megpróbálkozott ő maga a történet megírásával. Mivel minden nap ingázott az otthona és a munkahelye között, igyekezett hasznosan tölteni a vonatkozással töltött időt, így sokszor a vonaton írt vázlatokat a könyvéhez.

Amikor a lánya Ash megszületett, befejezte a szerkesztősködést, mivel úgy érezte, soha nem látja a lányát. Egy ideig otthonról dolgozott, végül feladta a szerkesztést és hivatásos író lett. Eddig 128 könyvet adott ki.

Többen kérdezték, hogy valódi történeteket dolgoz-e fel? Sok minden történik a könyveiben, de nem a saját életéből veszi ezeket a helyzeteket. Az állatos történeteinek alapjait újságcikkek, barátok elmesélései, vagy épp a saját háziállatainak tettei ihletik. Az emberi karakterei között is fellelhetőek olyanok, akiket valós személyek ihlettek.

Amikor könyvet ír, akkor is próbál szerkesztőként gondolkodni, bár ez elég nehezen megy, ugyanakkor a szerkesztői múltjának köszönhetően könnyebben viseli a kritikát.

Írásai színhelye a garázsuk hátsó része, amely most apró íróterem, benne egy hatalmas karosszék és rengeteg könyvespolc.

A szerző honlapja: https://www.holly-webb.com/

A könyvről:

Örültem, hogy a kiadó megtartotta az eredeti borítót, mert szerintem nagyon illik a történethez. Sugallja az olvasóknak, hogy bizony egy jó kis fantasy regénnyel lesz dolguk. Aranyos, imádom a színvilágát, az ezüstös csillagokkal, a hercegnővel és a vízből kiemelkedő lóval együtt.

A regény figyelemfelkeltő, folyamatosan fenntartja az olvasó érdeklődését. Tizennégy fejezetre van tagolva, a nyelvezete pedig egyszerű, könnyen olvasható és élvezhető. Olvasás közben úgy éreztem, együtt sodródom a vízzel Lucian hátán, ahogy Olivia tette. Kicsit újra gyereknek érezhettem magam, és belemerültem az írónő színes fantáziájának köszönhetően egy nagyszerű mesébe, melyből nem maradhatnak ki az állatok, a varázslatok, a rejtélyek, a tanulságok és bizonyos történelmi események.

Miután befejeztem a könyvet, Kádár Annamária alábbi sorai jutottak eszembe: „A mese nem racionális úton készít fel a felnőtti létre, a felnőtt döntésekre, hanem mágikus, irracionális módon. Nem a problémamentes élet ígéretét kapjuk meg tőle, hanem annak a reményét, hogy még a legkisebbek, a legesendőbbek is boldogulnak, ha adottságaikat és lehetőségeiket mozgósítják, ha nem hátrálnak meg az akadályok, megpróbáltatások előtt.”

Azt hiszem Holly Webb karakterei pont ezt adják az olvasóknak a jó szórakozáson felül. Reményt, hogy ha önmagukat adják, és soha nem adják fel, akkor boldogulhatnak az életben.

A karakterek kidolgozottságát felnőtt fejjel kissé hiányosnak éreztem, ám ez sem vont le a történet értékéből. A cselekmények jól felépítettek, a szereplők többségben szerethetőek, a gonoszok pedig kellőképp utálhatóak.

Mindenképpen szeretném olvasni a sorozat többi részét is, mert a szerzőnek sikerült felcsigáznia az érdeklődésem. Kíváncsi vagyok, hogy mit fog kihozni a történetből. Az ötlet eredeti, s szerintem a kivitelezés is megfelelő. Ahogy Holly Webb munkásságát nézem, valószínűleg sok mosolyt csal még a köteteivel az olvasói arcára.

Pontozás: 10/10

Helaine Becker: Bízz magadban! – Hasznos tippek és trükkök az ellazuláshoz

„Ha úgy érzed, hogy fénysebességgel pörögsz, szánj egy percet arra, hogy tudatosan lelassítsd a testedet és az elmédet! Végy egy mély levegőt, tartsd benn, aztán nagyot sóhajtva fújd ki!

Előfordul, hogy úgy érzed, elborít a rengeteg kötelezettség? Ott az iskola, a házi feladatok, a különórák, az edzés… Mintha soha nem akarna vége lenni a tömérdek feladatnak. És tetejébe még ott vannak a kapcsolatok is: a barátokkal, a családdal, a tanárokkal. Nem is csoda, ha néha összekavarodnak a dolgok!

A stressz elkerülhetetlen, időről-időre mindenki megtapasztalja. Ha átlapozod ezt a könyvet, és kipróbálod a hasznos kis praktikákat, könnyebben boldogulsz majd a nehéz időszakokban is. Sokféle trükk segíthet a lazításban a légzés szabályzásától kezdve a testmozgáson át egészen a hálaérzés gyakorlásáig.”

Kiadó: Manó könyvek

Megjelent: 2018. szeptember 12.

Fordította: Nánási Yvette

Fordítás alapjául szolgáló mű: Helaine Becker: Stress Less: Tips and Tools to Help You CHILL

A könyvet tervezte: Csorba Vera

Oldalszám: 96

ISBN: 978-963-403-558-9

Mit tudhatunk Helaine Becker írónőről?

Több díjat is nyert, több mint nyolcvan könyvmegjelenést tudhat a magáénak, valamint több tévés gyermekműsorban is közreműködik. Népszerű előadóként több iskolában is tartott előadást. Gyermekeknek és íróknak is tart írástechnikai felkészítést.

Házas, két fiú édesanyja. Aktív életet él, úszik, fut, kerékpározik, kényszeres könyvolvasó és van egy narancssárga öve karatéban.

Van egy Ella nevű puli kutyája, ami köztudott, hogy magyar juhászkutya. Ella híres világszerte. Elődje Marley szintén puli volt, s a szemfülesek felfedezhetik őt néhány mesekönyvben is.

Két gyermeke, Andrew és Michael ihlették Wallace P. "Wiggy" Wigden és Reese McSkittles karakterét.

Helaine úgy gondolja, a változatosság az élet sója, ezért igyekszik mindent kipróbálni.

Nemrég Etiópiában töltött 6 hetet, az ország különféle részein, iskolákban és könyvtárakban, diákoknak és tanároknak tanított kreatív írást és beszédet.

A szerzőről honlapja: http://www.helainebecker.com/index.html

A szerző már az előző kötetével megnyert magának, hiszen a Ne izgulj! című könyvében már bemutatott több mint nyolcvan olyan tippet, ami segítheti az ifjúságot a feszültség levezetésében és a stresszoldásban. Ez a kötet sem sokban tér el, hiszen most is a stresszoldás, az ellazulás áll középpontban.

A borító most is vidám és színes, a belső tartalom pedig igényes. Találhatunk idézeteket, jó tanácsokat, vidám illusztrációkat, amik mind-mind megszínesítik a könyvet. Bár terjedelmileg nem mondható nagy lélegzetvételűnek, tartalmilag fontos dolgokat vesz sorba.

Ahogy azt már a szerző előző könyvében is tapasztaltam, ebben a kötetben is akad alkalmazható gyakorlat kisebbeknek is, de a célzott korosztály szerintem 10 – 16 év közé tehető. Ugyanakkor bátran ajánlom a gyakorlatok többségét a felnőtteknek is, hiszen korosztálytól függetlenül mindannyiunk életében jelen van a stressz, a szorongás, a feszültség, a megfelelési kényszer, amitől alkalmanként ajánlott megszabadulnunk és kiereszteni a gőzt.

Akadtak olyan pontok a könyvben, amiken jókat nevettem. Ilyen volt például a nyelvünkkel való gyakorlatsor. Felnőtt fejjel végigcsináltam pár gyakorlatot, és bár néha jókat nevettem közben saját magamon, tényleg sikerült kicsit ellazulnom. Imádtam a szíved ritmusa gyakorlatot, valamint a légzéskontrollt, bár szinte mindegyik ötlettel így voltam. Még felnőttként is képes voltam a magaménak érezni őket. Tehát bátran állítom, minden korosztály hasznosnak érezheti ezt a kötetet.

 

Tetszett, hogy a könyv pozitív megerősítést ad a fiataloknak, segíti őket önmaguk megtalálásában, és bátorítja őket arra, hogy merjenek önmaguk maradni. Rengeteg olyan élethelyzetet mutat be, amivel naponta találkozhatunk, s egyúttal segítő kezet is nyújt ezeknek a megoldásához.

Pontozás: 10/10

Iain Reid: Azon agyalok, hogy ennek véget vetek

Fülszöveg: 

„Érzem, hogy erősödik a félelmem. Eljött a válasz ideje. Csak egyetlen kérdés. Egyetlen kérdésre kell választ adni” – a Telefonbetyár újra és újra ugyanezt az üzenetet hagyja a lány telefonján. Ez jár a fejében a lánynak akkor is, amikor a barátjával, Jake-kel, autóznak Jake szüleinek házához.

A látogatás felemásra sikeredik, s amikor visszafelé kitérőt tesznek Jake régi, elhagyatott erdei középiskolájában, már teljes az aggodalom a lányban: ki az, aki folyton figyeli, aki üldözi, és miért szól a kihalt folyosón az a végtelenített, félelmetes zene?

Egy letehetetlen pszichothriller, ami a jóval az utolsó lapok után is kísérteni fog.

Iain Reid kanadai szerző; első regénye hatalmas sikert ért el mind a kritikusok, mind az olvasók körében. Fordulatos és meglepő csavarral záruló pszichothrilleréből az Oscar-díjas Charlie Kaufman készül filmet forgatni a Netflix számára.

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2019. május 21.

Fordította: Szieberth Ádám

Fordítás alapjául szolgáló mű: Iain Reid: I am Thinking of Ending Things

Oldalszám: 256

ISBN: 978-963-293-811-0

Műfaj:  pszichothriller

 

Első lendületre 96 oldalt olvastam el a könyvből, aztán meredten bámultam a falat és azon gondolkoztam, hogy most mi is van. Volt néhány verzióm, hogy miképp fog alakulni a történet, és mielőtt továbbolvastam volna, eljátszottam a gondolattal, hogy merre tovább. Majdnem a könyv felénél járva úgy éreztem, még nem jutottam sehová. Vártam, hogy értelmet nyerjen az egész. Ráadásul tudom, hogy apróság, de picit idegesített, hogy nem tudom a főszereplő lány nevét. Az ő szemszögéből ismerjük meg a történetet, mégsem esik szó arról, hogy ki is ő valójában. Később már az járt a fejemben, hogy nem tudok én semmit. Kaptam információs morzsákat, de annyira lényegtelennek tűntek, és nem akart összeállni. Pedig tudtam, hogy van ott valami…

A könyvben a cselekményvezetés szakaszos, többször visszaugrik az időben, hogy bemutassa a főszereplő lány életének bizonyos részeit, Jake-kel való megismerkedését, a telefonbetyár zaklatásait, valamint jelen van egy dőlt betűs szösszenet is minden időbeli ugrás között, hogy fokozza az ember kíváncsiságát. Felmerült bennem, hogy esetleg a végkifejletet vetítheti elénk a szerző ily módon, vagy épp ez a külön rész mutat rá, hogy miért lett a telefonbetyár az, aki. Rengeteg kérdés felmerült olvasás közben, és nagyon kevésre kaptam választ.

Ez a történet nem egy klasszikus pszichothriller. Nem úgy hat, ahogy műfajbeli társai. Elsőnek azt szögezném le, hogy mindenkire másképp hat. Engem összezavart, felbosszantott, az elején untatott, később kíváncsiságra sarkallt, mert sokáig szinte semmit nem tudtam, vagy épp nem értettem. Körülbelül a könyv felétől egyfajta baljós érzésem volt, majd a kétszázadik oldaltól húzott magával a történet, emelkedett a feszültség, és kíváncsian vártam, hogyan tovább.

A szerző profin játszik az olvasóval, mintha előre számolna a reakciókkal, és azokat még megfejelné valamivel.

Olvastam és olvastam, vártam, hogy kilyukadjunk valahová, hogy értelmet nyerjen az egész, mert nem volt más bennem, csak kuszaság. Aztán egyszer csak vége lett. Én pedig azóta is itt ülök és nézek, hogy most ez mi is volt…

Vegyes érzéseim vannak, s talán ezért vagyok bajban a pontozással is. Még nem ülepedett le bennem az egész.

Egyrészt hiányoltam egy csomó apróságot, zavart a karakterábrázolás felületessége, még az időbeli ugrálások is, pedig az ritkán szokott zavaró tényező lenni számomra.

Ugyanakkor tetszett, hogy egyedi az ötlet és a kivitelezés, képes volt meglepni, és abszolút igaz rá, hogy elgondolkodtat. A szerző nem csak a karakterei elméjét vette célba, de az olvasókkal is képes volt játszani.

Pontozás: 10/7

Jodi Picoult: Szívverés

„Mit ​kell egy nőnek magától értetődően feláldoznia gyermekeiért, családjáért? Mi az, amit még szülőként sem adhat fel? Megilleti a nőt az emberi méltóság joga akkor is, ha a méltóság fenntartásának a hűtlenség az ára? Mi tehet egy anya, ha csak két rossz lehetőség közül választhat? 

Paige O'Toole-nak csak homályos emlékei vannak az édesanyjáról, aki akkor hagyta el őt, amikor Paige ötéves volt. Most, amikor művészi álmaiért és orvos szerelméért Chicagóba költözik, elhagyja apját, ám házasságkötése után anyjáról még halványan élő emlékei kétséget ébresztenek benne, hogy ő maga alkalmas lesz-e az anyaságra. Rájön, hogy ahhoz, hogy nyugodt lelkiismerettel vállalhasson gyermeket, előbb fel kell kutatnia az édesanyját, és meg kell értenie, miért hagyta el őt.

A The New York Times könyves sikerlistáját másfél évtizede uraló Jodi Picoult legemblematikusabb írói eszköze a morális pánik ábrázolása. Szereplőit olyan krízishelyzetekben ismerjük meg, amelyekben nemcsak az ő sorstragédiájuk, de egy-egy általánosabb, társadalmi szintű konfliktus is értelmezhetővé, átélhetővé válik. A nők alávetettsége, az anyák kiszolgáltatottsága a modern társadalmak egyik feloldatlan feszültségforrása. A Szívverés tanulságos mai mese a szeretetről és a szabadságvágyról.”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2019.05.09.

Fordította: Goitein Veronika

Fordítás alapjául szolgáló mű: Jodi Picoult: Harvesting the Heart

Oldalszám: 480

ISBN: 978-963-293-846-2

Borító: Föld Andrea most is kitett magáért, csodaszép a borító. Azonnal megnyert magának. Imádom a gyermeki ártatlanságot, a levendulamezőt, a játékosságot, ami süt a lapokról. A kislány a könyvvel és a pillangóval egyszerűen bájos.

Jodi Lynn Picoult amerikai írónő, a Long Island-i Nesconsetben született és nevelkedett. A Prinston egyetemre járt, ahol írást tanult. Rengeteg mindenbe belekezdett, és ezeknek többnyire közük volt az irodalomhoz. Szövegkönyveket szerkesztett, nyolcadikosoknak tartott irodalom órákat, mesterszintű tanári diplomát szerzett, de dolgozott a Wall Streeten is.

Tim Van Leerhez ment feleségül, három gyermekük született.

Picoult három gyermekével, férjével és három spánieljével New Hampshire-ben él. Műveiről és róla bővebben a honlapján olvashattok, a www.jodipicoult.com címen, vagy követhetitek a magyar hivatalos rajongói oldalát a www.facebook.com/JPfunpagehu linkre kattintva.

1992-ben jelent meg első könyve, ám első nagyobb sikerét a Nővérem húga című könyvének köszönheti, ami 2004-ben jelent meg. Könyveivel gyakran volt a bestsellerlisták élén, és hatalmas olvasótábora lett.

2016-ban Magyarországon is megjelent a lányával, Samantha Van Leer-rel közös ifjúsági regénye, a Sorok között, majd még ugyanebben az évben a Lapról lapra című folytatás is, ami hatalmas sikernek örvend külföldön és a hazai piacon egyaránt. Számomra nagyszerű élményt jelentett, hogy betekintést nyerhettem az általuk teremtett világba, és abszolút kedvenccé vált ez a két kötetes „mese”, mely a felnőtt szíveket is képes rabul ejteni.

Azért, hogy könyvei sikeresek legyenek, rengeteg mindent kipróbált már. Például egy hétig együtt élt egy amish családdal és megtanult tehenet fejni, vagy épp Alaszkába utazott és végigszurkolt egy kutyaszánhúzó versenyt, illetve a Sorsfordítók (The Pact) című könyve miatt bevonult egy napra a börtönbe.

Eddig több mint ötven regényt és huszonhárom novellát tudhat magáénak, melyeknek magyar nyelvű kiadásait kizárólag az Athenaeum kiadó gondozza.

Általában olvasás közben jegyzeteket készítek, hogy milyen hatással van rám a könyv, mert így könnyebb megírni egy-egy bejegyzést. Ennél a könyvnél azonban nem tudtam, mit is írhatnék. Kavarogtak a gondolatok és érzések, azt pedig mégsem írhatom, hogy kuszaságot hagyott bennem. Többször felötlött, hogy vajon mit szeretne a szerző, hiszen a Szívverés nem igazán hasonlít a többi általam olvasott Picoult regényhez. Talán azért, mert időrendben az első regényei közé sorolható. Kissé csapongónak éreztem. Máskor szeretem a váltott szemszöget, s az sem zavar, ha különböző idők váltakoznak, ennél a könyvnél viszont kicsit zavart. Néha sikerült elveszítenem a fonalat, és vissza kellett néznem, hogy most akkor kiről is van szó? Mondjuk ez inkább amiatt lehetett, hogy egyik szereplőt sem sikerült megkedvelnem. S azt hiszem, hogy most még enyhén is fogalmaztam. Nicholas karaktere rettentően irritált, és Paige karaktere is kettős érzéseket keltett bennem.

Azt már megszokhattuk, hogy Picoult a legszívesebben a kényes témákat boncolgatja, mert hisz abban, hogy mindenről beszélni kell, a tabu témákról különösen, mert semmit nem jó a szőnyeg alá sepreni. Igyekszik az emberek látóterét szélesíteni, befogadóbbá, toleránsabbá tenni minket. Amire lássuk be, szükségünk is van. Az emberiségnek komoly gondjai vannak, s ha csak minden tizedik olvasó gondolkodik el a történeten, mesél róla vagy beszélget valakivel a témáról, máris közelebb kerülünk egy toleránsabb társadalomhoz.

Életem első olyan Picoult regénye, aminél pokoli mérges voltam a szereplők többségére. Nem csak Paige vállát ráztam volna meg egyszer kétszer, hogy térjen már észhez, de Nicholas is kapott volna egy-két fülcsengős maflást, amikor sorozatosan belegázolt a felesége lelkébe. Aztán a könyv utolsó negyedénél elkezdett összeállni a kép, és bennem is helyükre kerültek a dolgok. Már tudtam, mit akart a szerző mondani, még ha most kicsit tovább is tartott megértenem az események miértjét.

Kemény téma, és pokoli nehéz úgy olvasni, hogy közben ne törj pálcát a szereplők feje fölött. Óhatatlanul felmerül az emberben olvasás közben, hogy mi vajon mit tennénk? Rengeteg kérdés fogalmazódott meg bennem.

Természetes, hogy Paige válaszokat akart, felfedezni a múltja titkait, kideríteni, hogy miért tűnt el hirtelen az anyja, de miért kellett megvárni, míg gyereke lesz? Több évig élt együtt Nicholas Prescottal mielőtt állapotos lett. Az évek hosszú sora alatt csak vergődött, elégedetlen volt az életével, mert hiányzott egy darab a kirakósból. Miért nem akkor mondta a férjének, hogy elmegy egy rövid időre? Miért kellett otthagyni a gyerekét? Nem mellesleg milyen házasság az, amibe már eleve súlyos titkokkal érkezünk? Létezik ilyen helyzetben tiszta lap? Képes az ember megbocsátani és küzdeni azért, hogy helyrehozzon valamit, ami elromlott? Az idő tényleg begyógyítja a sebeket?  Elnyerhetjük újra a másik bizalmát, ha már egyszer csalódott bennünk? Miért van még napjainkban is jelen a kettős mérce?

A történet több dologra rávilágít.

Az élet folyamatos tanulás, leckék sorozata. Tapasztalatokat szerzünk, melyek építik személyiségünket. Kapcsolatokat építünk, csiszolódunk, alkalmazkodunk a másikhoz. Ám nem szabad elfelejteni, hogy közben szükségünk van arra, hogy önmagunk maradjunk. Máskülönben sosem lehetünk boldogok.  Nem áldozhatunk fel mindent a másik fél boldogságáért, ugyanakkor nem is lehetünk önzők, nem várhatjuk el, hogy a másik adjon fel mindent értünk, az álmainkért. Kell, hogy megtaláljuk az arany középutat. Az élet minden területén.

Emberek vagyunk, az életünk során többször is megeshet, hogy hibázunk. Keressük önmagunkat, s közben megbántunk másokat. Válaszokat keresünk, s talán mikor megleljük azokat, rájövünk, hogy amit addig annyira hajszoltunk, már nem is fontos.

Rövid az élet, sosem tudhatjuk mit hoz a holnap. Éljünk tehát teljes életet, odafigyelve egymásra, s nem elnyomva önmagunkat.

Amit szerettem a történetben:

- Paige rajztehetsége, s az erről szóló jelenetek.

- Jake karaktere. Szimpatikus volt tiniként és felnőttként egyaránt.

- Nicholas szülei. Eleinte nem szimpatizáltam velük, de a könyv felétől már szinte a kedvenceimmé váltak.

- Amikor szóba került Írország, az ír gyökerek.

 „Legyen előtted mindig út,
Fújjon mindig hátad mögül a szél,
Az eső puhán essen földjeidre,
A nap melegen süsse arcodat,
S míg újra találkozunk,
Hordozzon Téged tenyerén az Isten.”

/Ősi ír áldás/

Amit nem szerettem:

- Nicholas karaktere. Rettentően önző volt, nagyképű és irritáló. Számomra abszolút negatív karakter. Még akkor is, ha a fiát szerette. Még ennyiszer egy Picoult karakter sem akasztott ki, mint ő.

Kiknek ajánlanám? Azoknak, akik valami szokatlanra vágynak. Ez a könyv nem pörgős és nem sodor magával a lendület olvasás közben, nem szippant magába és ölel körül. Ez a történet először feldühít, aztán elgondolkodtat. Végül arra eszmélsz, hogy szorítasz a happy endért. Egyszerre utáltam és szerettem. Ami szerintem teljesen rendben van.

Pontozás: 10/8

Rachel Hollis: Szabadulj meg végre a hazugságoktól, hogy az lehess, aki valójában vagy!

„Rachel ​sikeresen ötvözi az ihletadó életviteli tanácsadó és a legjobb (és legviccesebb) barátnő hangját. A megbotránkoztatóan őszinte és humorosan józan könyve igazi ajándék azoknak a nőknek, akik szeretnének kiteljesedni és bátran vállalt, hiteles életet élni.
Megan Tamte, az Evereve alapítója és társelnöke

Azt hiszed, hogy mindenki másnak bejött az élet, csak Te vagy reménytelen eset? Ha igen, Rachel Hollis azt üzeni neked: ez óriási hazugság.

Az Inc. Magazine által „a harminc legjobb harminc év alatti vállalkozó” közé sorolt Rachel arra használja fertőző energikusságát, hogy feltüzelje a nőket: vegyék át életük irányítását, és félelem nélkül merüljenek bele legfőbb szenvedélyükbe. A fájdalmas őszinteséggel és rengeteg humorral tálalt gyakorlati stratégiákat Rachel a saját élettapasztalataiból gyűjtötte össze. A szórakoztató és bátorító érvelés mögött egy hús-vér nő rejtőzik, aki legújabb könyvében feltárja azt a húsz hazugságot és tévhitet, amely visszatartja a nőket attól, hogy örömteli és eredményes életet éljenek. 

A könyv segítségével az újdonsült anyukáktól kezdve a profi üzletasszonyokig mindenki esélyt kap, hogy kilépjen a hagyományos keretekből, újragondolja az életét, és végre magabiztos nővé váljon az élete minden területén.”

Kiadta: Partvonal kiadó

Megjelent: 2019. április 18.

Fordította: László Zsófia

Fordítás alapjául szolgáló mű: Rachel Hollis: Girl, Wash Your Face

Oldalszám: 288

ISBN: 978-615-5783-52-4

Rachel Hollis a New York Times bestseller szerzője. A kaliforniai Bakersfieldben született 1983. január 9-én.

2004-ben ment hozzá David Hollis-hoz. Három fiuk (Sawyer, Ford, Jackson) és egy lányuk (Noah - adoptált) van. Texasban él a család.

A gyermeknevelés mellett saját cége van, könyvet ír és előadásokat tart. Szeret enni, főzni, olvasni és csevegni. A facebook oldalán azt írta, hogy nem találkozott még olyan sajt alapú mártással, amit nem szeretett.

Nagyon tetszett, hogy közvetlen, baráti hangnemben írt, tényleg úgy, mint ha már ezer éve ismernénk egymást. Néha megnevetteti az embert, máskor leteremti a negatív gondolatok miatt. Kicsit olyan, mint ha tényleg belénk látna. Hozzánk beszél, nekünk mesél. Igyekszik felnyitni a szemünk, hogy segítsen másképp szemlélni önmagunkat és a világot.

A saját példáin keresztül mutatja be, mely hazugságokkal állíthatunk magunk elé buktatókat, s nem győzi hangsúlyozni, a saját életünket mi magunk irányítjuk.

A Partvonal kiadó facebook-os oldalán különböző könyvből kiragadott idézettel hívta fel a figyelmet Rachel Hollis legújabb írására. Az én szemem az alábbin akadt meg: 

Aztán elküldték nekem a könyvet, s őszintén szólva engem már a bevezetéssel megfogott magának.

„Felmerült benned, hogy nem vagy elég jó? Hogy nem vagy elég vékony? Hogy téged nem lehet szeretni? Hogy rossz anya vagy? Hogy tulajdonképpen megérdemled a rossz bánásmódot? Hogy belőled úgysem lesz senki?

Nos, mindez hazugság.

Ezeket a hazugságokat a társadalom, a média, a családunk, és kimondom – hogy vallásos neveltetésem ne maradjon rejtve – maga a sátán állandósította a tudatunkban. E hazugságok azon kívül, hogy veszélyesek, tönkrevágják az önértékelésünket és a működésünket.”

A bevezetésben Rachel Hollis leírta, hogy mit várhatunk a könyvtől és tőle. Már itt tudhatja az olvasó, nem lesz éppen kéjutazás, hiszen kellemetlen témákat fog boncolgatni, néha még mi magunk is kínosan érezhetjük magunkat. Ekkor azért belegondoltam, hogy ő mennyire kínosan érezheti magát, hogy ezt így leírta. Mégis megtette, csak azért, hogy nekünk nőknek segítsen. Tükröt állít elénk, „beszél” a fejünkkel, egy-két dolgot letisztáz bennünk. Segít, hogy tisztázhassuk magunkkal, mit is várunk az élettől, irányt mutat, ösztönöz.

Alapjaiban véve ez egy női segítőkönyv, minket szólít meg, mégis én úgy éreztem, több fejezetet magára vehetne egy férfi is. Vannak ugyanis uniszex problémák, amik a férfiakat és nőket egyaránt érinti.

Mit üzen az embereknek Rachel Hollis?

Íme néhány kiragadott bölcsesség, amit igazán tudatosítanunk kellene önmagunkban:

„Ne érd be kevesebbel, mint amennyit megérdemelsz!”

„Az összehasonlítgatás az öröm halála, és mindössze egyetlen embernél kell jobbnak lenned: tegnapi önmagadnál!”

„Neked kell eldöntened, hogy legvadabb álmaid nyomába eredsz-e. Függetlenül attól, milyen jellegűek, mennyire egyszerűek vagy extravagánsak. Nem baj, ha mások szemében nevetségesnek tűnnek, esetleg túl könnyűnek. A te álmaidról van szó, és jogod van őket kergetni, és nem azért, mert különlegesebb, tehetségesebb vagy jobb kapcsolati hálóval rendelkező személy volnál, hanem mert megérdemled, hogy többet akarj. Mert megérdemled, hogy ne a múltad határozza meg a jövődet.”

Megérdemled, hogy ne a múltad határozza meg a jövődet. Ugye milyen egyszerű mondat? Mégis sokan kételkednek ebben. Sokan leragadnak a múltban, keresik a hibákat, mit rontottak el, miközben hagyják elsiklani a jelen lehetőségeit.

Húsz hazugságra hívja fel a szerző a figyelmünket, s nagy általánosságban szerintem minden embernél előfordul ebből minimum öt. Természetesen mindenkinél más. Ám lehet, hogy egy hozzád közelálló embert szintén ezek a gondolatok nyomasztanak. Beszélgess vele! Már az is segíthet. S ha úgy gondolod, neked segített ez a könyv, ajánld te is. Ahogy én is ajánlom most is, amikor a bejegyzést írom.

Rachel Hollis kitűzött egy célt, hogy segít másoknak megismerni önmagukat, feloldozni őket a hazugságok láncai alól, felszabadulni, élni! Ez a könyv is egy lépés volt, s meg kell vallanom, nekem segített.

Olvasás közben én is többször bólogattam, vagy épp felsóhajtottam az ismerős mondatok láttán. Ezzel nincs is baj, amíg teszünk azért, hogy megváltozzon a gondolkodásmódunk, és nem törődünk bele végképp az ilyen állításokba.

Köszönöm Rachel Hollis-nak, hogy megírta a könyvet, a Partvonal kiadónak pedig azért, hogy magyarul megjelentette. Hiszem, hogy ez a könyv sok embernek segítséget nyújthat abban, hogy egy kicsit jobban megismerjék önmagukat, s legyőzzék az akadályokat, amik az életük során felbukkannak.

Pontozás: 10/10