Vavyan Fable - Tűzvarázs

Moly.hu-s ismertető: "Shane Negrin hajdan zsaru volt, akárcsak kedvese: Ohio di Giacomo. Fiuk született. Seregnyi bűnözőt lakatoltak le együtt. Például a pszichopatát. És a bombászt. Egy rossz napon szakítottak Shane nőül ment a lélekgyógyászához. Eltelt tíz év. Shane szóvivő lett, felszedett néhány fölös kilót, érzése szerint agyára is. Házassága ellaposodott, fia idegtépően kamaszodik. A bombász sittideje letelik. A pszichopata megszökik. Shane önfeledten mazo-tornázik, hogy újra 36-os méretű ruhákban járhasson: a valaha Grand Machónak becézett-gúnyolt, máig zsaru Ohio oldalán. Az elmebeteget és a robbantót hidegvérűen hagyják mézédes tervei. Ők Shane-t akarják:ölve és halva. De nem csak ők."

Ismét újraolvastam ezt a könyvét is. Nem, nem vagyok fanatikus, szimplán rajongva szeretem a könyveit. És mi a különbség? A fanatizmus semmi jót nem szül, a rajongva szeretés viszont csupa pozitív érzelmet, ami gazdagítja az embert. Amikor Fable regényt veszek a kezembe, úgy érzem hazaértem. Tudom, kicsit "nyálasan" hangzik, de így van. Fable-nek minden hangulatra van könyve. Elég ha csak annyit mondok, hogy amikor padlón voltam a suli miatt, és fáradtan nyögtem hogy elég, csak elő kellett vennem Fable egyik könyvét, és hasamat fogtam a nevetéstől, másnap pedig újult erővel láttam munkának. Amikor csalódás ért valami miatt, ismét Fable regényeinek egyike volt ami kisegített, és újra talpra állított. Igen, Meseanyó mindig csodát tett. Varázsol, még ha nem is vesznek sokan erről tudomást. Nem hiába van ennyire népes rajongótábora. Hiszen aki egyszer ráérez az ízére, sosem fog leszokni róla.  

És most néhány szót magáról erről a könyvről: kedvemre való volt, hiszen ismét olyan szereplőket kreált, akikkel azonosulni tudtam. Kedveltem Shane-t, imádtam Ohio-t, rajongtam Royal szenvtelen és mégis gyermeki alakjáért, és utáltam a lélekgyógyász férjet a tisztaságmániájával és a háklijaival. Elnyomta csak szerencsétlen csajt, és örülök hogy végül Shane visszatért Ohio-hoz. Jó páros, kár szétzilálni. Tetszett, hogy akciókönyvhöz méltón bővelkedett izgalomban. Bár én a végén lelőttem volna a tetű bombászt, de ez már csak azt mutatja, hogy bennem is teng a vérszomj néha :D Ha valaki kikapcsolódni vágyik, és megakar szabadulni a való élet szennyétől, vegyen gyorsan Fable könyvet, és adagolja magának reggel, délben, este. Garantáltan mire a végére jut, megszabadul a nyomasztó dolgoktól, és a helyébe a feldobottság kerül. Csak ajánlani tudom. És csak a hab a tortán, hogy Fodor Ákos versei közül is megtalálható egy pár a könyvben. 

Pontozás: 10/9

Vavyan Fable - Álomhajsza

Már az eddig összes megjelent Fable könyvet elolvastam, de még csak a Sárkánykönnyről írtam véleményt. Most hogy újrakezdtem a könyveket, felelevenítettem az érzéseimet amiket kiváltottak belőlem, így itt az ideje, hogy az Álomhajsza is felkerüljön ide. :)

moly.hu-s ismertető: "Amint tudomást szerzünk a KÉK KRISTÁLY létezéséről, azonnal szenvedélyesen érdekeltté válunk abban, hogy az el is juthasson rendeltetési helyére. Sok, nagyon sok függ ettől: talán nem kevesebb, mint az emberi élet szépsége. Fénylő és sötétlő birodalmak, szörnyecskék és monstrumok, tündérek és fenevadak, harcosok és filmesek között vezeti hőseit biztos, de gyengéd kézzel VAVYAN FABLE ebben a különös, egymásba illeszkedő, egymást tükröző, egymást kiegészítő ikerregényben. A Szerző, a tőle már jól ismert pazar játékossággal, plasztikus megjelenítő erővel, de a még tőle is szokatlan érzelmi komolysággal hívja meg olvasóját a szerteágazó, elbűvölően gazdag mese-álomvilágba. Varázsol, de nem csal. Hiszen az álom: igaz! Mi álmodjuk magunkról, egymásról. A varázsos, groteszk, fura-bájos, bizarr, pikáns, lebegő, súlyos, gyengéd, horrorszerű, kuncogtató, józan, szárnyaló, görnyesztő, trillázóan gunyorkás és szívmélyien komoly FANTASY-TÖRTÉNET minden ere, patakocskája és folyama – s velük az Olvasó is – eléri végül a Tengert. A szeretet tengerét."

Kicsivel másabb érzésekre buzdítja az olvasót, mint mondjuk az akcióregényei. Viszont semmiképp nem mondanám hogy kihagyható. Kedvenc szereplőm kettő is volt. Az egyik Kristen, aki abban a bizonyos filmben amiről a könyvben szó van Lilia szerepét kapta meg.  Kétféle személyiség, mégis összefonódik a kettő. Néha már azt sem tudja az olvasó (személy szerint én), hogy miként is válassza őket ketté, hiszen annyira hasonlít a lány a filmbéli szerepéhez. Tetszik hogy azonnal támad ha neki valami nem tetszik. Temperamentumos, humoros, ugyanakkor kedves és szerethető karakter. :) A másik nagy kedvencem Brad. Ő a filmben a Seym nevet kapta. :D Imádom őt. Őnála is úgy voltam mint Kristennél. Nem igazán tudtam különválasztani Seym szerepét Brad énjétől. Ő gondoskodó, kissé szófukar, kardmániás és állatszerető. Nagydarab fickó, mégis a szavaival üt nagyot. Ez imponáló. :) Nagyon jókat kacarásztam a könyvön, amikor Kristen különféle szavakkal illette Bradet. Volt Ökölagyú, King Kong, Fejszefejű. Be kell látni, a csajnak elég jó kis repertoárja van, ha valakit sértegetni kell. :D Végül megkedvelik, megszeretik egymást. Tetszik az, ahogy kibontakozik a kapcsolatuk. Ugyanakkor a filmforgatás részleteit is megismerhetjük, valamint hogy a filmben hogy alakul Lilia és Seym kapcsolata. Fable megint csodát alkotott. Tényleg a fantasy világában kalandozhat az olvasó. 

Pontozás: 10/9

Jennifer Crusie - Fogadj rám!

Moly.hu-s ismertető: "A 33 éves Minerva Dobbst két hónap után kíméletlenül lapátra teszi a barátja, mert a lány nem hajlandó lefeküdni vele. Min dúl-fúl, leginkább azért, mert így húga három hét múlva tartandó esküvőjére kísérő nélkül marad. Így aztán kapóra jön, amikor véletlenül fültanúja lesz, amint ex-pasija fogadást köt egy üzlettársával, hogy az nem tudja Mint ágyba vinni egy hónap alatt. Az illető Calvin Morrisey, aki a nőfaló macsók közül is kitűnik, és mindig nyerésre játszik, ha a női szívek meghódítása a tét.

Min hagyja magát felszedni. Hátsó szándék vezérli: ha egy hónapon át az orránál fogva tudja vezetni Calvint, a férfi elveszíti a fogadást, neki viszont lesz kivel mennie húga küszöbön álló lagzijára. Ám az első randi végére lemond a tervről. Amikor elköszönnek egymástól, mindketten remélik, a búcsú örökre szól. Csakhogy a sors más terveket szövöget számukra: Min és Cal képtelenek távol tartani magukat egymástól. Közben előkerül Min féltékeny ex-pasija, Cal elszánt ex-nője, és megjelennek a segítőkész barátok, akik persze mindenbe beleütik az orrukat. Számolatlanul fogy az édes, csokimázas fánk, számtalan szebbnél-szebb nyitott orrú cipő tűnik fel, megismerhetjük a káoszelméletet, és kiderül, hogy a legnagyobb hazárdjáték nem más, mint a szerelem.

A New York Times bestseller-listás írónője, Jennifer Crusie előző, nagy sikerű könyve az Isten hozott Kísértésben után az olvasó ismét belefeledkezhet Crusie szeretnivaló és bolondos karaktereinek magával ragadó, egyszerre romantikus, szexi és kacagtató világába."

 Eszméletlen sokat nevettem. Azt hiszem ezzel mindent elmondtam. A könyv minimum 250 oldala közül legalább 200-at végig kacarásztam. Anyukám többször megkérdezte, hogy mi olyan vicces. Én somolyogva megjegyeztem, hogy "Ó anyukám ha tudnád...". Persze utána felvázoltam az épp nevetség tárgyát képező kis jelentet, anyukám mosolygott, és megjegyezte, hogy ilyenkor olyan békés vagyok. :D

Olvastam. Ez mostanság elég gyakran előfordul velem, hiszen a térdem miatt itthon töltöm időm nagy részét. Na nem panaszkodom, hiszen pihentetni kell a lábam, az orvos utasítása. És legalább van időm olvasni. Többek között ezt is. Nem gondoltam volna, hogy ez a könyv ilyen hatással lesz rám, de tévedtem. Imádtam a karaktereket. Tetszett hogy Minerva nem úgy viselkedett a pasival, ahogy azt ő gondolatban eltervezte. Leteremtette, többször rendre utasította, rászólt hogy ne sármőrködjön a közelében. Annyiszor leoltotta a pasit, hogy már kezdtem sajnálni, de persze közben rettentően jól szórakoztam. Ha netán depi közeli állapotban vagy, állj neki ügyesen. Garantálom, hogy a 44. oldalnál már szakadni fogsz a röhögéstől. Humoros, könnyed olvasmány, de van benne az élet piciny mocskos dolgaiból is, ami miatt nem változik át meseregénnyé. :D

Pontozás természetesen 10/10

Nora Roberts - Azúrkék égbolt

Könyv ismertetője: "Amikor Jack Mercy meghal, húszmillió dollár értékű tanya tulajdonjoga száll örököseire. Három különböző anyától született három lánya találkozik, hogy meghallgassák a végrendeletet. A lányok azonban megdöbbenve hallják, hogy csak akkor kaphatják meg az örökséget, ha egy évig együtt élnek a tanyán. A sikeres forgatókönyvíró Tess számára, aki csak azért jött, hogy felmarkolja a pénzt és visszamenjen Hollywoodba, ez valóságos rémálom. Lilynek, aki erőszakos exférje elől menekül, menedék. És Willa számára, aki a tanyán nőtt fel, erőszakos behatolás jogos otthonába. Nővérek és idegenek. Most együtt néznek szembe a kihívással, hogy félretegyék keserűségüket és családként éljenek; megvédjék egymást a veszélyektől és egyesítsék erőiket egy brutális ellenség ellen, aki mindhármuk elpusztításával fenyeget."

Imádtam ezt a könyvet. Mivel tetszett a belőle készült film is, így arra gondoltam, a könyv már csak jobb lehet. És nem tévedtem. Izgalmas, eseményekkel teli. Sosem tudhatod mire számíthatsz a következő pillanatban, és ez valahogy várakozással tölt el, és izgalommal. Rengetegszer felnevettem a könyv bizonyos jelenetein, de a végén el is pityeregtem magam. Végig szurkoltam, hogy a gyilkos ne kapja el a lányokat, és amikor kiderült hogy ki a gyilkos és hogy miért... Na akkor jött a meglepetés.  A szereplők közül azt hiszem Ben volt a kedvencem. Jó-jó. Akik ismernek, sejtem hogy mire gondolhatnak. Pimasz, néha arrogáns, imádja heccelni Willát amitől a csaj a falnak megy, ugyanakkor vonzódik is ehhez a pimasz alakhoz. A pimasz és provokatív külső viszont egy igazán hősies és imádnivaló pasit takar. Én tuti leesnék a lábamról egy ilyen pasi előtt :D Nem tudom mi a vonzó benne ennyire, de nagyon is kedvemre való volt. A három lányt összességében kedveltem, de Willa állt hozzám közelebb, és Tess volt aki a legtöbbször idegesített. A mellékszereplők közül pedig Ham volt a favoritom már az elejétől kezdve. Ezt a könyvet csak ajánlani tudom! Azt hiszem Fable után Roberts az, akinek a legtöbb könyvét egy az egybe kötelezővé tenném a depiseknek. :D Akármilyen pocsék is a hangulatom, ez a két írónő mindig felvidít. A könyveik életet mentenek. 

Pontozás: 10/10

Nora Roberts – Édes bosszú

Moly.hu-s ismertető: "Fotóriporterek és társasági rovatok kedvence, a modern hercegnő, felkapott üdülőhelyek és csillogó jótékonysági bálok üdvöskéje: Adrienne, a híres hollywoodi filmsztár és a nem kevésbé híres arab sejk lánya kettős életet él. Senki sem tudja, hogy ő az árnyék, az évtized legkülönlegesebb ékszertolvaja. Ember nem gyanítja, hogy a felső tízezer kedvence éppen e társaságban szemeli ki áldozatait, szigorúan őrzött villáikban gyakorolja a lopás tudományát. Mert titkos célja van: megszerezni a nagy zsákmányt a napot és a holdat. S ha ezt birtokba veszi teljesül élete nagy álma: az édes bosszú. Saját titkát egyedül ő ismeri – mígnem összekerül Philip Chamberlainnel, aki maga is híres ékszertolvaj volt, de jelenleg az Interpol egyik legügyesebb embere. A kérlelhetlen Philip Adrianne üldözése közben egyvalamire nem számított: hogy beleszeret és akaratlanul is cinkosává válik."

Izgalmas, megrázó, érdekes, romantikus. Ez a történet megmutatja, hogy mennyire különböző, ugyanakkor mennyire egyforma is tud lenni két különböző világ embereinek sorsa. Adrianne igazi hercegnő volt. Apja Abdu király Jakir uralkodója, egy kegyetlen, szadista, nőket semmibe sem tisztelő szemét alak volt. Addy még csak 5 éves volt, amikor először tanúja volt annak, hogy apja a király miként bántalmazza anyját. Lelki és testi terror egyaránt. Megverte, megerőszakolta, és megfenyegette. Ráadásul ez abban az országban megengedett volt. A nőket semmibe vették. Abdu mindig is éreztette a lányával, hogy nem tartja sokra, és haragszik azért, hogy nem fia született. Feleségével Phoebe-vel csak addig bánt jól, amíg meg nem tudta hogy lányt szült neki, és hogy eztán egy gyereket sem szülhet. Jakirban az a nő volt értékesebb, azt becsülték jobban, aki minél több fiúgyermeket szült. Tehát Phoebe értéktelen volt. Évek teltek el, mire Phoebe rászánta magát, hogy vége a megaláztatásnak, és megszökik a lányával együtt. Ezt követően gyötrelmes évek következtek mindkettőjük számára. Az anya mániás depresszióval, alkohol és drogproblémákkal küszködött, de a lányát sosem szűnt meg szeretni. Mindig is azt akarta, hogy Addy boldog és kiegyensúlyozott legyen. A lány 10 év alatt a világ egyik legprofibb tolvajává fejlődött, amiről természetesen senki nem tudott, csak anyja halála előtt szerzett tudomást Celeste, édesanyja legjobb barátnője. Azt akarta, hogy a lány hagyjon fel minden effélével, de Adrianne-t nem lehetett rábeszélni. Egyetlen álmot dédelgetett csupán, a bosszút. Apja elvette édesanyjától ami jogosan járt neki, egy nyakláncot, ami a Nap és a Hold nevet viselte. Felbecsülhetetlen érték volt, ez volt a nászajándék amit Phoebe kapott a férjétől. Azt hitte a szerelmét mutatta ezzel ki, de a lány úgy gondolta, ezzel Abdu csak megvásárolta az anyját. Legalábbis a férfi viselkedése alapján. Egy bizonyos lopáskor Philip Chamberlain, aki maga is híres és hírhedt ékszertolvaj volt (a legjobbak közül), most viszont az Interpol alkalmazásában volt, lefülelte őt. Kényszerítette a lányt, hogy vigyék vissza az ékszert a jogos tulajdonosának. Bár Addy-nek nem tetszett, nem volt más választása. Sokat harcoltak egymás ellen, végül a férfi rábeszélte, hogy ha már mindenáron kockára akarja tenni anyja nyakláncáért az életét, akkor ő is vele akar menni (mivel beleszeretett). A cselekmények fordulatosak, csodálatos meseszerű szálakkal. A vége is nagyszerű, érdemes ezt a könyvet is elolvasni. Most sem csalódtam Nora Robers könyveiben. És imádtam a karaktereket amiket alkotott.  :) Philip kitartó volt, bátor, és harcolt azért amit igazán akart. Tetszett Adrianne makacssága, kitartása, harca önmagával és apja zsarnokoskodásával, a világgal hogy édesanyja hírnevét és becsületét visszaszerezze. És imádtam Celeste karakterét, hiszen ha már az elején nem segít Phoebe-nek és a lányának, sosem jutott volna a történet idáig. Ráadásul még Adrianne tudta nélkül tanácsot is adott Philipnek, hogy miként tudna a lány közelébe kerülni. :o)

Pontozás: 10/8
 

Sherryl Wood – Több, mint ügyfél

Rövid ismertető: "A tízéves Davey azzal az óhajjal keresi fel Kate Newtont, a válóperes ügyvédet, hogy szeretne az apjával szakítani. Mióta az édesanyja elhunyt, a papa nem törődik vele, szinte alig látja. Kate-et nagyon megrázza a kisfiú vallomása, és felkeresi a „szívtelen” szülőt. A férfi megígéri neki, hogy változtat az életén, az ügyvédnő mégsem tudja kiverni a fejéből a kis Daveyt és jóképű apját…"

Nagyon megható, aranyos történet. Már az első "beszélgetéskor" megkedveltem Davey-t, aki igyekszik felnőttnek mutatkozni a maga tíz évével. Komoly megjelenéssel, szomorú szemekkel közli Kate-el, hogy "A kapcsolatom az apámmal visszafordíthatatlanul megromlott." És megkérte, hogy miután sikerül őt az apjától elválasztani, találjon neki egy örökbefogadó családot, akiknek van már gyerekük, hogy ő sose legyen egyedül. A nőt mélyen megérintette a kisfiú elesettsége, és eldöntötte, hogy jól beolvas a szívtelen apának. Már az első pillanatban furcsa érzése támad, a férfi megpróbálja elküldeni, ami aztán végül nem sikerül, és jól be is olvas neki, hogy mi lenne a kötelessége a gyerekével szemben. Végül a férfi megígéri hogy változtat az életén, a nő pedig kidolgoz a kisfiúval egy listát, hogy mik lennének a „követelései”. Nem kell egetrengető dolgokra gondolni. Közös reggelik, legyen otthon lefekvésre, néha vacsorázzanak együtt, töltsék együtt a hétvégét. A férfi végül belemegy az alkuba, és meg is állapodnak, hogy az ügyvédnő nyaralójában töltik a következő hétvégét. Ott elcsattan több csók David és Kate között, ám a nő igyekszik távolságot tartani ügyfele apja és önmaga között. Az írónő szeretetreméltó karaktereket kreált, kedveltem Kate-et, mert határozott volt, együtt érző, ugyanakkor lényegre törő, amikor a gyerek érdekei azt kívánták. Imádnivaló volt Davey, aki felnőttként próbált viselkedni, hogy ne bántsa meg az apja érzéseit, így nem is hozta soha szóba az anyukáját, akit mindketten elvesztettek, és utána eltávolodtak egymástól. Inkább felkeresett egy ügyvédet, mert azt hitte, ezzel kevésbé bántja az apját. David gyásza rettenetes nyomot hagyott mindenen. Munkába temetkezett, és bár mindent megadott ami anyagiakkal lehetséges a gyerkőcnek, ami tény, a közös programok a múlté váltak, és szinte sose látta a gyereket. Kate viszont megváltoztatta, és bár első pillanatban dühöt érzett, már akkor is felfedezte, hogy igencsak vonzó az ügyvédnő. Kedveltem a kotnyeles Zeldát (Kate titkárnője) és Dorothy-t (David asszisztense), akik megpróbálták helyes irányba terelgetni a két főhőst. Szimpatikus volt Brandon (Kate mostohaapja) aki minden alkalmat megragadott, hogy férjet kerítsen a mostohalányának. :D Tehát mindent összevetve minden szereplő a szívemhez nőtt valamilyen szinten. A történet aranyos volt, és elgondolkodtató.

Pontozás: 10/9

Sophie Kinsella - Emlékszel rám?

Moly.hu ismertető: "A főhős egy huszonnégy éves, lófogú, csúnyácska lány, aki egy kollegáival töltött görbe este után hiába várja, hogy barátja érte jöjjön a zuhogó esőben és hazavigye. Taxiért tülekedve megcsúszik a vizes lépcsőn és elesik. Lexi másnap kórházi ágyon ébred, és azonnal távozni akar, hisz csak a fejét verte be egy kicsit a lépcsőn. A körülötte foglalatoskodó nővér hívja a kezelőorvost, aki elmondja, hogy öt napja, egy autóbaleset után került a kórházba: sajnos alaposan átlépte a megengedett sebességet. Lexi egyik képtelen furcsaságot a másik után tapasztalja: anyját idősebbnek látja, a saját tükörképén is megütközik, olyan az egész, mint egy lidérces álom. Főleg, amikor bebizonyítják, hogy 2004 helyett már 2007-et írunk, ő pedig már nem a padlóosztályon dolgozó egyik lány, hanem huszonnyolc éves osztályvezető, gyöngyfogsorral, bombázó alakkal és oldalán egy szívdöglesztő kinézetű, dúsgazdag férjjel. Vajon hogyan került a majdnem szegénységből ilyen mesebeli körülmények közé?"

Ezt a könyvet kicsit gyengébbnek találtam, mint az első általam megismert könyvét, a  Tudsz titkot tartani? címűt. Túl vontatottnak találtam a történetet, és megkönnyebbültem a könyv végén. Volt olyan kérdés ami nyitva maradt számomra, és a karakterek közül kevés volt amivel azonosulni tudtam volna. Egyetlen kedvenc szereplőm volt benne, méghozzá Jon az építész. Az ő karaktere megfogott. Lexi igazán őbelé volt szerelmes, és a baleset napján akarta elhagyni a férjét Eric-et, aki egy visszataszító alak volt számomra. Noha külsőleg jól nézett ki, gazdag és befolyásos volt, ennek ellenére nekem az elején sántított már a történet. Kedves volt, igyekezett mindenben Lexi segítségére lenni, mégis volt valami fura érzésem vele kapcsolatban, amikor átadta Lexinek a házasságuk forgatókönyvét... Mindent tökéletesre festett, közben pedig szinte semmi nem úgy volt. A lány nem nyerte vissza az emlékezetét a könyv végéig sem, csak egy-egy emlékkép vagy dallam jutott eszébe, mégis jól alakul a story vége, mert elhagyja Eric-et, és Jon lakásán köt ki.

Pontozás: 10/4

Nicholas Sparks - Szerencsecsillag

 "A tengerészgyalogságtól leszerelt Logan Thibault a fél országot átszelő, Coloradótól Észak-Karolináig tartó gyaloglással igyekszik szabadulni az iraki háború nyomasztó emlékétől. Útjának azonban a lelki megtisztuláson kívül más célja is van: egy lányt keres, akinek a fényképére a háború zűrzavarában bukkant. A képet megtartotta, és ettől kezdve rámosolygott a szerencse, előbb a pókerben, majd a harctéren is, minden veszélyhelyzetből sértetlenül került ki. Osztagában az a szóbeszéd járta, hogy különleges erő védi. És ez talán így is volt…
A fénykép keveset árul el a lány kilétéről, de az a kevés nyom egy Hampton nevű észak-karolinai kisvárosba vezet, ahová Logan hosszú, kalandos út után érkezik meg. Némi keresgélés után rátalál a gyermekét egyedül nevelő fiatalasszonyra, Elizabethre, akinek arcát már oly régóta ismeri…
Nicholas Sparks (Szerelmünk lapjai, Éjjel a parton, Eltékozolt évek, Az őrangyal, Igaz hittel, Üzenet a palackban, Első látásra, Kedvesem, Válaszúton) legújabb regénye megindító történet egy egyedülálló anya és egy lelkileg kiégett katona különös kapcsolatáról."

Erőteljes, érzelem dús írás. A végére már könnybe lábadt szemmel olvastam az utolsó sorokat. Logan, az Iraki háborút háromszor is megjárt tengerészgyalogos talált egy fiatal nőről egy fényképet, amely talizmánként óvta az életét az alatt az öt év alatt, amíg a háborúban volt. Sok éles helyzetből menekült meg, amiről Victor, a barátja úgy vélekedett, hogy a lány fényképe mint egy talizmán óvta őt meg, így Logan tartozik a fényképen látható lánynak. A háború után nem sokkal, amikor a két barát és csapattárs találkozik, és horgászni megy, ismét felmerül a képen látható lány és a fotó jelentése, mint téma. Victor egyre csak azt hajtogatja, hogy az egy talizmán, és Logan-nek kötelessége megkeresni és meghálálni neki ezt. Egy véletlen baleset során sajnos Victor életét veszti azon a napon, és Logan úgy határoz, magához vesz egy kutyát aki társa lesz (Zeusz, és németjuhász), és útnak indul gyalog Colorádóból, hogy megtalálhassa a nőt. Hampton-ban találja meg Elisabeth-et, aki egy kutyakiképző iskolát vezet nagymamájával Nanával, és épp kisegítőt keres. Itt kezdődik ennek a két csodálatos embernek a közös kalandja. Imádtam Logan karakterét, és igazán megható és megrázó volt, amit a könyvben részenként ejtegetve mesélt magáról. Kedveltem Elisabeth karakterét is, aki csodálatos anya volt, nagyszerű és felelősségteljes ember, ugyanakkor érzékeny nő, aki sokat csalódott a férfiakban, és alapjáraton nem akarta felvenni Logant, mivel tengerészgyalogos volt. Ben, Elisabeth tíz éves kisfia egy tündéri kiskölyök, aki a baseball-t félretéve a zenét választja és hegedülni kezd, ami persze apjának nem tetszik. Mivel elváltak, kéthetente egy hétvégét az apjával kell töltenie, ami kész kínszenvedés szegény gyerek számára. Keith, a gyerkőc apja eléggé fura és számomra undorító figura volt, az elejétől fogva ellenszenves volt számomra, viszont a végén egy bizonyos tettel egy kicsit talán feledtette a könyvön végigmenő szemétkedését. A könyv Happy End-el zárult, így azt hiszem egy pozitív történet olvasója lehet az ember. Tanulságos, megható, nagyszerű történet. Ahogy ezt már megszokhattuk Nicholas Sparks-tól.

Pontozás: 10/9