Drága Nagymamám - Nagyik régen és ma – 12+2 történet magyar szerzők tollából

„Nagymamák: szüleink szülei, melegszívű asszonykák, akik mérhetetlen türelemmel és bölcsességgel terelgetik unokáikat, tanítanak, vigyáznak ránk, szeretnek. Látjuk bennük édesanyánkat és édesapánkat, leendő önmagunkat, múltat és jövőt. De vajon kik is a mi nagymamáink? Sokfélék ők, de hogy mennyire, azt hadd meséljék el a magyar irodalom legjelesebb képviselői: Örkény István, Mikszáth Kálmán, Ambrus Zoltán, Csáth Géza, Krúdy Gyula, Kosztolányi Dezső, Benedek Elek, Karinthy Frigyes, Kaffka Margit, Móra Ferenc, Bródy Sándor, és a legmodernebb író-nagymama, Pataki Éva.”

ISBN: 978-963-293-526-3

Tervezett megjelenés: 2016. 03. 18.

Oldal: 248

tArtAlom

Örkény István: Az öltözőben 5. oldal

Mikszáth Kálmán: A nagyanyám füve 11. oldal        

Ambrus Zoltán: Páriák 19. oldal

Csáth Géza: Mariska az anyjánál 41. oldal

Krúdy Gyula: Téli szél a Bakonyban 55. oldal

Kosztolányi Dezső: Ali 67. oldal

Benedek Elek: Az „öreg” nagymama 85. oldal

Karinthy Frigyes: Schnabel nagymama, a technikus 95. oldal

Kaffka Margit: Süppedő talajon 105. oldal

Móra Ferenc: Böske a telet 155. oldal

Csáth Géza: Józsika 167. oldal

Bródy Sándor: Két néni 199. oldal

Pataki Éva: A nőből is megárt a nagymama 213. oldal

Pataki Éva: … és megint nagymama 237. oldal

Mindig nagyszerű érzés előolvasónak lenni, főleg ha olyan témákról olvashatok, amik közel állnak a szívemhez. Ahogy a kötet címe is mutatja, a könyvkiadó egy novelláskötetet jelentet meg, aminek fő témája nem más, mint a nagymamák. Olyan szerzők írásait gyűjtötték csokorba, akik neve láttán az ember már garantálja, hogy jól fog szórakozni olvasás közben.

Mindegyik történet egyedi a maga nemében. Mosolyfakasztó, elgondolkodtató, szomorú és érdekes történeteket tartalmaz ez a könyv, más-más korszakokból, különböző szerzőktől. A tizennégy történetből volt egy pár igen emlékezetes, lássuk melyek is voltak azok!  

Örkény István novellájának eseménye, ahogy a cím is mutatja egy öltözőben zajlik, ahol egy tenorista beszélget a nagymamával és a nagypapával. A történet sűrűn megmosolyogtatott, a végére már sajnáltam szegény tenoristát. Mivel törte a magyart, a nagypapa mindig kijavítgatta, a nagymama meg folyamatosan kérdésekkel bombázta, hogy mi a helyzet az unokájával, majd a tenorista válaszaira mindig az „Édes jó Istenem” érkezett reakciónak.

Ezt a történetet kétszer olvastam el, mert elkövettem azt a hibát, hogy fáradtan kezdtem legelőször olvasni, és így néha átalakultak a szavak a történetben. A legszembetűnőbb az volt, amikor szegény tenoristát terroristának olvastam, és nem értettem, hogy lehet olyan kedves vele a nagymama. Tanulság: fáradt és beteg szervezet furcsa szövegezést eredményezhet, olvass inkább tiszta fejjel! :)

Mikszáth Kálmán novellája egy tanmeséhez hasonlított, amelyben a hiszékenység, valamint maga a hit játszott fontos szerepet.

Ambrus Zoltán története nagyon elgondolkodtató volt. Rámutat, hogy az ember, mint egy gyorsvonat átszáguld az életen úgy, hogy szinte nem is lát belőle semmit. Monoton napjai egyre csak telnek, dolgozik és pénzt keres, de amik igazán lényegesek lennének az életben, azokra nem jut idő. Pedig az ember nem tudhatja, hogy mennyi adatik meg neki a földi létben.

 Kosztolányi Dezső novellájában a szeretetről esett szó.

„Én értettem, hogy mindig va­lamiért szeretnek bennünket, csak azt nem ér­tettem, hogy ez a valami olyan bizonyos, mint ők hiszik, mert ez a valami, ha igazi szeretetről van szó, mindig rejtély.”

„Az igazi szeretet szerény. Az igazi sze­retet félreáll, elhagyja azt, akit boldogít, hadd lebegjen a lelke szabadon, hadd röpüljön a maga útján, hadd találja meg azt, amire rendeltetett. Ez a szeretet nem óhajt ellenszolgáltatást. Ez a szeretet elegendő önmagának, és ezért végtelen. Ez a szeretet tudja, hogy semmi sem a mi tulaj­donunk, sem mások teste, sem mások lelke, még saját gyermekeink lelke sem.”

Benedek Elek története szerintem arról szól, hogy jó-e a kegyes hazugság, ha azzal elkerülhetjük, hogy bánatot okozzunk másnak?

Móra Ferenc novellája igazán a szívemhez nőtt. Annyira láttam magam előtt a környezetet. Már régen is szerettem a tájleírásait, s jó volt újra olvasni az ő stílusában. Na jó, az is közrejátszott, hogy Móra Ferenc könyvei, történetei mindig is a szívemhez közel álltak, a Zengő ABC-től, A cinege cipőjén át a Kincskereső Kisködmönig mindent szerettem.

„ESETT A HÓ SŰRŰN, nagy pelyhekben, a szél bömbölve szórta szét a csendes pusztaságon. Sem ember, sem állat semerre, ameddig a szem elláthatott. A nagy hófúvások úgy betemették az apró tanyaházakat, hogy csak a kéményük látszott ki, fekete füstfelhőket eregetve a fehér világba. A nap alighogy kipillantott délfelé az ólomszín felhőkárpitok mögül, megint csak visszabújt aludni. Bágyadt világosságát eltakarta az alkonyat, égre, földre ráborulva lomha szárnyaival.”

Ez a történet a legkedvesebb a szívemnek a kötetben. Igazi szívmelengető, mosolycsalogató. Történet a szeretetről, gondoskodásról.

Az utolsó két történet, Pataki Éva, egy 21. századi nagymama tollából származik. Mindkettő regényrészlet, ezek után persze kíváncsi lennék a regényre magára is. Az első történet babakocsis jeleneteinél erősen bólogattam, ismervén a babakocsik „problémáit”, amik igazság szerint a mi problémánk, ha a gyereket bele kell tenni. Régen, amikor még mi kicsik voltunk, annyira egyszerű volt a babakocsi használat – legalábbis anyukám szerint – ám a mai járgányok bőven képesek kifogni, s nem csak az idősebb korosztályon. Ilyen pedál, olyan fék, így kell nyitni, úgy meg bezárni – persze egyáltalán nem következik a kinyitás után, hogy be is fogod tudni csukni – úgyhogy bőven megértettem a nagymamát, hogy már az elején kiverte a víz. A sport babakocsit én is áldottam, amikor a testvérem kislányát tologattam, sokkal könnyebb volt, mint az elődje, ráadásul nem csak súlyilag, de kezelhetőségét tekintve is.  Pataki Éva történeteinél úgy éreztem magam, mint Móra Ferenc írásainál. Szerettem, ismerősnek éreztem, magával ragadott, mert életszerű volt, néhol mulatságos, máskor elgondolkodtató és tanulságos.

Ez a novellagyűjtemény jó ajándék szülőknek, nagyszülőknek, dédszülőknek, de még a fiatalabb korosztályoknak is, mert rengeteg tanulságos történetet tartalmaz, szórakoztató, szívmelengető, igazi emlékidéző. Tucatnyi saját emlék bújt elő az elmém rejtett zugából, ami a nagyszüleimhez köthető, ezért hálás vagyok. Biztos vagyok benne, hogy legközelebb nagymamámmal közösen is fellapozzuk. :)

Köszönöm a könyvet az Athenaeum kiadónak! 

Pontozás: 10/9