Nora Roberts - A Hold árnyéka trilógia

Egyre jobban élvezem az írónő stílusát. Szabadon szárnyal a fantáziám olvasás közben, és ilyenkor a külvilágot is kizárom. Nem látok és nem hallok, csak halványan érzékelem a valóságot. Teljes átéléssel élem meg a történeteket, és ez csak azért lehetséges, mert úgy írja meg Roberts a regényeit, hogy az minden kívülállónak is betekintést mutasson. Életem során ezt már nem először érzem, és szerencsésnek mondhatom magam, hogy több író is kiváltja ezeket az érzéseket nálam. 

Hold árnyéka I.

A könyv két történetre osztódik.

1. Éjszakai műszak:

Imádtam Boyd karakterét. Akaratos, humoros, nagyon jópofa férfi. Ragaszkodott hozzá, hogy megkapja amit szeretne, és véghez vigye amit akar. Nagyon jól eltalált karakter, de ez nem is meglepő Robertstől. Cilla néha idegesített, viszont érthető volt az ellenkezése és a félelme. A vége nagyon tetszett. :)

2. Oltalmazó árnyék: 

Ebben a történetben Cilla "kicsi" húga Deborah kapta a főszerepet, és egy "titokzatos idegen", aki Nemesis néven próbálja elkapni a rossz fiúkat. Nem volt rossz a történet, de az már nem tetszett, hogy pár oldal után rájöttem, hogy kit takar a Nemesis név. Ettől függetlenül élvezetes történet volt ez a második is, és a karakterek is jól megformáltak. A történet egyaránt volt izgalmas, és fordulatokkal teli. A legvégén kicsit meglepődtem, mikor kiderült, hogy ki állt végig a háttérben. És ez így is volt jól.

A hold árnyéka II.

A könyv két történetre osztódik. 

Acélos rózsa:

Az Althea Grayson-ról szóló történet sziporkázó, szellemes, ugyanakkor döbbenetes, szomorú, és igazságtalan. Mindig is utáltam, ha kisgyerekek keverednek bajba. A happy end javított valamit a kedvemen. Maga a történet megkapó, a szereplők pedig imádni valóak voltak. Colt igazi férfi, harcias, ugyanakkor zsivány is egy kicsit. Jó volt az első kötet szereplőiről is újra olvasni.

Tűznél forróbb:

Volt egy pár izgalmas jelenet, érdekes volt a történet, és imádtam a szereplőket. A visszatérő szereplők újra és újra mosolyt csaltak az arcomra. 

A hold árnyéka III.

A Fekete Sólyom

Ez a kötet Allison Fletcher saját kis történetét meséli el. Édesapja Boyd, édesanyja Cilla, akikkel az első kötetben találkozhattunk. Nagyon örültem neki, hogy rögtön az elején már feltűnt Boyd is a történetben, hiszen őt már az előzőekben is kedveltem. A történet nagyon tetszett, izgalmas is volt, és a szereplőket is nagyon eltalálta az írónő. Jonah karaktere sokszor megmosolyogtatott. És ahogy Ally viselkedett, verhetetlen volt. Tiszta anyja. :D Azt hiszem, hogy kijelenthetem, a Hold árnyéka trilógia minden kötete nagyszerű olvasmány egy kikapcsolódásra vágyó fáradt elmének. :)

Össz pontozás: 10/9,5

Nora Roberts - MacGregor sorozat

Kicsit elhanyagoltam a blogolást, mert nem tudtam, milyen szálon folytassam tovább. A régebben olvasott könyveimet vegyem előre? Vagy inkább a friss tapasztalatokat próbáljam meg szavakba önteni? Úgy döntöttem, az utóbbit fogom végrehajtani. Ugyanis Nora Roberts MacGregor sorozata bitang jó hatással volt rám. És hogy ezt hogy is értem? Majd a későbbiekben kiderül. Jöjjenek a történetek fülszövegei sorrendben, majd egy átfogó véleményezés. 

A sors megkísértése

"Mikor Serena MacGregor, a büszke és szenvedélyes örökösnő először teríti ki a kártyáját a hidegvérű, indián származású szerencsejátékos, Justin Blade előtt, még nem lehet tudni, mi lesz a játszma vége. Serena nem is sejti, hogy a lapokat ezúttal nagy hatalmú édesapja, Daniel MacGregor osztotta… Serena bátyja, Caine MacGregor ügyvéd egyaránt sikeres a tárgyalótermekben és a hálószobákban. Az őzikeszemű indián lány, Diana Blade azonnal felkelti az érdeklődését, de amikor ugyanazon az ügyön kezdenek dolgozni, félre kell tenniük az érzelmeket. Vajon sikerül-e Caine-nek lángra lobbantania a hűvös és kimért Diana szívét?"

A sors beteljesülése 

"A tehetséges, becsvágyó Alan MacGregornak egyenes az útja az elnökjelöltség felé. Shelby Campbell hasonló álmokat dédelgető apját viszont tizenöt éve gyermekei szeme láttára épp akkor gyilkolták meg, amikor a szenátor választási körúton járt. Így aztán hiába érzi úgy Alan, hogy Shelbyben tökéletes társra talált, a lány retteg, hogy a múlt megismétlődik…

Egy világítótorony a menedéke Grant Campbellnek, Shelby bátyjának. A tehetséges karikaturista apja halála után elvonul a világtól, és igencsak nehezményezi, hogy Genviéve Grandeau a művész jogán betör az életébe, s az ő birtokán akar festeni. Ráadásul nem csak a tulajdonát kell a lánytól féltenie…"

Királyt Skóciának! 

"A MacGregor család történetének előzménye, mely Serena MacGregor történetét meséli el. Nagyon jó, aki szereti a történelmi romantikát, annak mindenképpen csak ajánlani tudom!
Serena MacGregor, a Skót-felföld tüzes szépsége az angolok iránti csillapíthatatlan gyűlölet jegyében él. A finom úrihölgyek által elkényeztetett Lord Ashburn igencsak meglepődik, amikor először találkozik barátja húgával, a fékezhetetlen és csodaszép Serenával. A lány családját gyorsan elbűvöli a házukba kerülő ifjú angol nemes, ám Serena sokáig mégsem hiszi el, hogy a férfi valóban harcolni akar a skót felkelők oldalán A lány szörnyű gyermekkori emlék hatására engesztelhetetlenül gyűlölii az angolokat, s szinte pokollá teszi a náluk vendégeskedő lord életét. Pedig a férfi valóban arra készül, hogy részt vegyen a skót felkelésben, amelynek résztvevői az elűzött Stuart-herceget, Károlyt szeretnék Edinburgh trónjára ültetni. Serena végül akarata ellenére beleszeret a délceg főúrba, s együtt élik át a skót-angol polgárháború zűrzavarát…"

A sors viharában 

"Ian

Még a függetlenségi háború kitörése előtti Amerikában egy sebesült hazafi, Ian MacGregor lel menedékre az ifjan megözvegyült Allanna Flynn és családja házában. Bár az asszony odaadó gondozása hamarosan szenvedélyes szerelemmé fejlődik, Allana mégis kikosarazza a férfit, mert az a fejébe veszi: ő is fegyvert ragad a zsarnokoskodó angolok ellen. A visszautasított Ian virginiai nagynénje, Serena házába költözik, aki elhatározza, hogy közbelépve kibékíti a szerelmeseket. Virginiába hívja Allannát, ahol bebizonyítja, hogy Ian jelleme most is épp oly makulátlan, mint amilyen akkor volt, amikor a lány beleszeretett…

Daniel
Az orvostanhallgató Anna a bostoni első bálozók estélyén találkozik Daniel MacGregorral, aki csak nemrég érkezett Skóciából, de már egész vagyont szerzett sikeres üzleti vállalkozásaival. Noha a lány kissé önzőnek és túlzottan is rámenősnek tartja Danielt, a férfi arról győzködi: rajta kívül nincs más, aki boldoggá tehetné. Mivel Anna nem akarja föladni az orvosi pályával kapcsolatos álmait, elhatározzák, hogy házasság helyett csak az együttélést választják. A lány később ingerülten veti Daniel szemére, hogy semmit sem tudhat a férfi foglalkozásáról. Amikor Daniel beismeri, hogy helytelen volt titkolnia a lány előtt életének ezt a részét, úgy tűnik, kapcsolatuk megérik a házasságra…"

Menyasszonyok 

"Laura, a szüleihez hasonlóan, sorra aratja sikereit jogi pályáján, s nem is akarja szakmai elképzeléseit zátonyra futtatni. Csakhogy Daniel nagyapa Royce Cameron személyében valami biztonsági szakembert küld a nyakára, hogy csúcsminőségű védelmi rendszert építtessen ki vele a házban. Az ősz kerítő nem alaptalanul reménykedik, hogy szerelés közben a szerelem szikrái is fölsziporkáznak Royce és Laura közt…
Gwendolyn cselédkönyves orvosként robotol a bostoni kórház sebészetén. Daniel azonban rászabadítja Branson Maguire-t, a bűnügyi regényírót, hogy némi felvilágosítás keretében izgalmat és élvezetet vigyen a munkamániában szenvedő szűz életébe. A baj csak az, hogy Gwen eddig még soha senkivel nem „világosodott fel”. Amikor végre Gwen kíváncsi lesz, mit hagyott ki eddig, Bran örömmel segít a fölfedezésben…

Julia lerobbant házakat vásárol, hogy felújítás után busás haszonnal adjon tovább rajtuk. A sikeres üzletek után most a lány úgy vesz házat, hogy azt csakis saját magának szánja, feltéve, ha képes lesz elérni, hogy a végtelenbe nyúló, érzékek által is ingerelt viták helyett végre dolgozzanak is Culturm Murdochkal, a felújítást végző építkezési vállalkozó fiával…"

Szűz kéz 

"Darcy menekül a múltja, de főleg a vőlegénye elől, aki nem hajlandó elfogadni a kikosarazást. Így esik be a Komancs Hotel kaszinójába, ahol utolsó dollárjaival még megkísérti a szerencsét, mire a bedobott pénz csaknem kétmillió dollárt fial. Robert a kaszinó főnökeként jótékonykodva igazgatja a kölyökképű nyertes lépéseit, mert attól tart, hogy a tapasztalatlan és hiszékeny lány könnyen csalók zsákmánya lehet. Aztán a pajkos, szinte még gyermek lánnyal kapcsolatban olyan érzés keletkezik benne, ami sokban különbözik egy pátyolgató bátyuska szándékaitól. Darcy pedig rádöbben, ha teljesen meg akarja szerezni magának Robertet, akkor e játszmában már egy egész életre szóló boldogság a tét…"

Vőlegények 

"D. C. avagy Daniel Campbell, Alan és Shelby fia visszaköltözik Washingtonba, hogy szülővárosában folytassa festői pályafutását. Némelyek szerint épp ez a környezet hozza ki belőle a lázadó természetet. Csakhogy egy olyan anya mellett, mint amilyen Shelby, vissza kell fognia magát. Amikor pedig a kerítő nagyapa mesterkedései nyomán még Layna Drake-kel, a Drake Nagyáruház leendő tulajdonosával is összejön, agglegény napjainak végképp befellegzik…

Duncan Blade Justin és Serena fiaként vesz részt a családja által űzött szerencsejáték-iparban. A Mississippin ingajáratban közlekedő, régi, folyami hajó, a Komancs Hercegnő tulajdonosaként fogadja a szerencsejáték híveit. Aztán egy nap a férfi útját állja egy tizenévesnek, aki szülők nélkül igyekszik a fedélzetre. Catról kiderül, hogy már nem tizenéves, sőt a vonzó énekesnő lesz a férfi hajóján a fő műsorszám…

Ian, aki ügyvédként dolgozik szülei, Caine és Diana cégénél, felújításra szoruló házat vesz Bostonban. A tervek közt könyvtár berendezése is szerepel, s meg is nyeri ehhez Naomi Brightstone, a Brightstone Könyváruház új tulajdonosának segítségét. Nem zavarja, hogy a „Nagy” MacGregor korábban már találkozott Naomival, és már akkor engedélyt adott neki az utolsó fiúunoka „becserkészéséhez”. A súlyos önbizalomhiányban szenvedő Naomit a szerelem ügyvédjének kell meggyőznie arról, hogy kedves és értékes, épp neki való feleség…"

Tökéletes szomszéd

"Cybil titokzatos és jóképű új szomszédja nem valami munkanélküli zenész, hanem Preston McQuinn, az ünnepelt drámaíró, aki a világ elől rejtőzködve legújabb művén dolgozik. Múltjának fájó, szerelmi emléke miatt a férfi fejébe vette: soha nem lesz szerelmes. De aztán úgy elbájolja a szomszédban lakó, életvidám lány, hogy Cybil szeretőjének szerepét alakítva még egy kéretlen udvarló távoltartását is vállalja. Az egymás karjába sodródó párt hamarosan valódi érzések kötik egymáshoz, míg Preston haragra gerjedve rá nem jön, egy kerítő nagyapa szervezte románcukat, s ezért előbb durván elkergeti a lányt. Később a feltámadó lelkiismeret-furdalás miatt útnak indul, hogy felkutassa, s hogy szerelméért cserébe bocsánatot kérjen…"

Azt hiszem, legjobb ha belevágok a közepébe. Az összes kötet közel áll hozzám valamilyen formában, és nem is szívesen emelnék ki közülük "kedvencet". Imádtam a karaktereket, a fordulatos cselekményeket, a könnyed hangvételt, és a tömény humort, amitől az embernek a könnye kicsordul nevettében.   Kedvenc szereplőm a humora és éles esze miatt az öreg Nagy Daniel MacGregor volt. Alig vártam, hogy felbukkanjon valahol, mert tudtam, hogy akkor valami történni fog, amin nagyot fogok nevetni. Ez így is lett. Ha ki kellene emelnem egy könyvet az összes közül, azt hiszem a Vőlegények lenne az, amit kivennék, és felolvasnék belőle kedvcsinálónak. Nem akarom lelőni a poénokat, de garantálom, hogy bárki nekikezd a sorozatnak, jobb kedvre derül, és jókat fog kacarászni akár magában is. Engem például sült hülyének néztek, amikor a könyvbe bújva elkezdtem nevetgélni, mikor a kutya se szólt hozzám. 

Íme egy idézet a Vőlegényekből: 

"Megmutatom neki a helyes irányt, azután már mehet a kijelölt úton tovább maga. Hadd higgye, hogy ő talált rá!
Az vesse rám az első követ, aki másképp cselekedne!"

Vajon kitaláljátok, hogy mire értette ezt az öreg? :D 

Pontozás: 10/10

Sohonyai Edit - Szerelemlék

"Az ifjú írónő első regényének, a Macskakörömnek hőse, Mészáros Zsófi pattanásos bakfisból valódi nagylánnyá serdül. Osztálya, az I. A, a suli legtrehányabb bandája, akivel örökké csak baj van, barátságbomlasztó viszontagságok után harmadik-negyedikre mégiscsak jó közösséggé formálódik. S noha Zsófink a ballagáskor is csak a celofánon átszúró rózsatüskét érzi, az a tüske alighanem mélyebbre bök. Hősnőnknek csak a külseje változik – előnyére –, eredeti humora, frappáns helyzetlátása és kamaszos érzékenysége szerencsére változatlan. Talán ezt szereti meg benne annyira az „igazi”, a „nagy Ő” (vagyis akit a tizennyolc éves Zsófi a napló írásakor éppen annak gondol)."

A Macskaköröm volt az első pöttyös könyvem, és nagy élmény volt. Különböző stílus a többi könyvemhez képest, mégis megkapó volt. Örültem, hogy ráakadtam a történet folytatására. 

Igazán megmosolyogtató, eredeti pöttyös könyv. :)) Könnyed hangvétel, igazán vicces történések, leírások. Rövid, de tömény humorlöket. A karakterei igazán furcsa/érdekes dolgokat tudtak néha csinálni. 

Pontozás: 10/10

Susan Elizabeth Phillips - Zsák a foltját

"A rendkívül szexis Lucy Jorik az Amerikai Egyesült Államok egykori elnökének lánya… Az ugyancsak csodaszép Meg Koranda pedig legendás hollywoodi hírességek leszármazottja… 

Az egyikük hozzá fog menni Mr. Ellenállhatatlanhoz, Ted Beaudine-hez, Wynette városának üdvöskéjéhez. A másik mindent elkövet, hogy megmentse barátnőjét ettől a ballépéstől. 

Utóbbi tudja, hogy legjobb barátnője esküvőjének meghiúsítása a lehető legokosabb volt, amit csak tehetett. Ám szinte még el sem hangzik a boldogító „nem”, ő máris a leggyűlöltebb személy a kisvárosban – ahol ráadásul ott ragad egy rozoga tragaccsal és üres pénztárcával, no meg egy nagyon dühös vőlegénnyel. Pénz nélkül, szorult helyzetében is hátat fordítva híres szüleinek, hiszi, hogy képes lesz megállni a saját lábán. Végül is mi baja lehet? Beleszeret Mr. Ellenállhatatlanba? Á, az kizárt… 

Susan Elizabeth Phillips a tőle megszokott pörgős lendülettel és ellenállhatatlan humorával vezet bennünket végig a nem mindennapi történeten. Ezúttal is váratlan fordulatok, könny és nevetés – s nem kevés forró erotika a világhíres írónő receptje."

Sajnos csak most lett időm/kedvem ahhoz, hogy ide is bejegyezzek pár sort az elmúlt 3 hétben olvasottakról. 

Nagyon tetszett a történet, bár az eleje kicsit bosszantó volt, és elég sokszor idegesítőek voltak a szereplők. Meget nagyon kedveltem, igaza volt nagyon sok dologban, és érthetőek voltak az okai. Tetszett, hogy bár sokan azt akarták, hogy tűnjön el, ő mégis harcolt, és maradt. Becsületes munkát szerzett, és igyekezett boldogulni az életben. Tedet már kevésbé csíptem. Talán azért, mert nem olvastam az előzményeket. (előző könyveket amikben szerepelt.) Ez a könyv amúgy pont a sorozat 6. kötete, tehát igencsak lemaradtam, amit majd pótolni fogok. Tetszett, hogy nem volt kiszámítható. Mindenkire gondoltam volna a zaklatónál, csak arra nem, akiről végül kiderült. A történet legvége tetszett a legjobban. Frappáns volt.

Pontozás: 10/9 

Jennifer Crusie - Pasivadászat

"Kate vonzó és sikeres üzletasszony, mégis magányos. Három kudarcba fulladt jegyességét követően belátja, hogy létre kell hoznia a bombabiztos tervet, amelynek egyetlen célja van, a nagy Ő megtalálása. A Cabins üdülőhelyen csak úgy nyüzsögnek a lehetséges jelöltek: csupa előkelő származású, gazdag, törekvő, facér úriember Ám a szépreményű férfiak egy idő után hullani kezdenek, mint a legyek… Legalábbis Jake, az üdülőhely tulajdonosának bátyja így értékeli a helyzetet. Amikor rá hárul a feladat, hogy egy erdei baleset után megmentse a lány legutóbbi választottját, már világosan látja, hogy Kate a végzet asszonya, aki csak veszélyt jelent a férfiakra – őt is beleértve…"

Eszméletlen jó történet. Jó volt egy kicsit kikapcsolódni egy könnyed, humoros, romantikus történettel. Sziporkázó párbeszédek, fordulatos cselekmények jellemzik leginkább. Hihetetlen sokat nevettem, mindig tudtak meglepetést okozni a szereplők. Kate először kissé nyársat nyelt stílusban viselkedett, később azonban Jake társaságában feloldódott, és megmutatta a valódi énjét. Jake tipikus olyan férfi, akit vagy agyoncsapnék, vagy beleszeretnék. :D Szóval ilyen nem hiszem, hogy létezik. Mindenesetre jól szórakoztam olvasás közben, és tetszett, hogy happy end lett a vége. :)

Pontozás: 10/10

Disney mesék

A szépség és a szörnyeteg

Csipkerózsika

Arielle, a kis hableány

Hamupipőke

Az elmúlt két hétben újraolvastam a fentebb említett meséket. Gyerekkorom kedvenc történetei, amiket szerettem volna megosztani a gyerkőcökkel, akiket ismerek. Tetszik bennük, hogy tanulságos történetek, és fiúknak, lányoknak egyaránt mesélhetőek. Butaság beskatulyázni és lányos meséknek titulálni őket, mivel mindenki számára található benne olyan, ami miatt szeretni fogja az ember. Felnőtteknek is ajánlott olvasmányok. :) Jó volt újra feleleveníteni az emlékeket, amiket kiváltottak belőlem. 

Természetesen a pontozás mindegyiknél: 10/10.

Nora Roberts - Piruett

"Lindsay szülői unszolásra kezd balettozni, s tizennyolc évesen már Amerika legjobb táncosa. Mégis kénytelen hazatérni szülővárosába, hogy gondoskodjon megözvegyült édesanyjáról. Az építész Seth is itt telepszik le, ahol igazi otthont akar teremteni árva unokahúgának. A kislány tehetséges táncos, aki isteníti a balettiskolát nyitó tanárnőt, s hamarosan Seth is vonzódni kezd Lindsay iránt. A lány sűrű munkarendje azonban alig hagy nekik időt ismerkedésre. A bimbózó szerelem egy elmérgesedő vitába torkollik, s Lindsay visszarepül New Yorkba, egykori társulatához. De vajon jelent-e neki akkora örömöt a színpad, mint amilyent Seth ölelése?"

Nagyon tetszett. Érdekes volt, főleg ami a balett részét jelenti, tetszett a karakterek jelleme, csapata. 

Imádtam Seth komor, komoly, mégis szeretetreméltó alakját. Tetszett, hogy volt humora, és hogy mindig védeni akarta azokat, akik számára fontosak (Ruth, később Lindsay). 

Lindsay élettörténete, pályafutása lenyűgöző volt, mégis Seth volt, aki végül igazán boldoggá tette. Bele tudtam magam élni a helyébe, és gondolatban én is átéltem az egész történetet.

Nick (Nyikolaj Davidov) megnyerő figura volt, és kedveltem Ruth érzékeny karakterét is. Ezért kíváncsi vagyok a Táncrend című könyvére, amiben ők a főszereplők.

Pontozás: 10/9

Vavyan Fable - Tündértánc

"Melyik a kép és melyik a tükör? Melyik a hang, melyik a visszhang? Ismét film- és élet-forgatás zajlik; filmképek, életképek, vágyképek, rémképek és jelképek jobb- és baljós özöne káprázik át egymáson s ugyanígy a szerepeken-szereplőkön, írón és olvasón. Amint a tíz évvel korábban született Álomhajsza című ikertörténet; sodró-nyűgöző, vakító és látni tanító tündértánc forgatagában, józan delíriumában, ihletett és ihlető bizonyosságai és bizonytalanságai közepette újólag és folytatólag a legbecsesebb és legkényesebb érték: a Szeretet számolhatatlan esélyét, lehetőségét és lehetetlenségét villantja és mérlegeli az Új Könyv is."

Másokat az idegesít, ami engem szórakoztat a könyvben. A könnyed átváltások a való, és a film történései között. Ahogy hirtelen Brad-ből és Kristen-ből Seym és Lilia lesz, az valami fantasztikum. Rajongva imádom a történetet, mióta elolvastam az Álomhajszát. És most, hogy újabb kötetben találkozom szereplőinkkel, rettegve olvasom, hogy vajon mi fog velük történni? Ezt ép ésszel nem mindig lehet kibírni. Tudom, könyvről van szó. Viszont ha valakinek jó fantáziája van, bármelyik történetbe bele tudja magát élni, ami egy kicsit is közel áll hozzá, tetszik neki. Ahogy megrázta Kristent Lilia szerepe, úgy engem is kegyetlenül érintett. Pedig nem skizózok, szimplán nagyon jól bele tudom magam élni Kristen szerepébe. 

Nem is tudom, hogy a könyv hangulatának, vagy a saját érzelgősségemnek köszönhetem, hogy a könyv végén elsírtam magam. Brad és Kristen kapcsolata tökéletes volt. Én is szeretnék egy ilyet.  Imádatomba fogadtam már őket az Álomhajsza alatt is, és most ez megkoronázódott. Tetszik, hogy végül megtudtam, mivel zárult a kettejük dolga, és közben olyan világban is kalandozhattam, ami a lelkemnek nem idegen. Meseanyó megint elvarázsolt.

Brad a kedvencem Brad-ként és Seym-ként is. Tetszik, hogy nem szállt el a filmszereptől, és hogy őt a film magáért a varázsért érdekli, s Kristent is önmagának szereti. 

Imádtam a Rongykoboldot is, kegyetlen sokat nevettem rajta. Rongyóka, Cibóka, Bolyóka, stb. :D 

Kaiden is olyan szereplő, akit nem lehet nem kedvelni. És aki őt játszotta (Danon) szintén imádni való volt.

Tetszettek a könnyed párbeszédek, a varázslatos hangulatok amiket teremtett az írónő az olvasóknak. Ezeket a hangulatokat és érzéseket különböző üvegcsékbe kellene adagolni, és minden elkeseredett embernek adni egy-egy ilyen kis üvegcsét azt kívánva: nyisd ki, és légy boldog! 

Pontozás: Abszolút 10/10

Vavyan Fable – Ezüstegér

"Nyájas, Nagyérdemű Olvasó! Mi hír a politikában? Röpködnek a lózungok? Rajcsúroznak a farizeusok? Több a zaj, mint a jel? Hiába pöckölgeted vérhólyagos ujjbeggyel távkapcsolód ezer gombját? Nem létezik ínyedre való műsor? Csupán önmutogatás és ricsaj van? Bármely műfajbéli élményre vágynál, úgy rémlik, mindenütt csak a ripők tehetségtelenség kultusza dívik? E világon már mindenki sztár és király? Ha így van, megér e rang egy sliccgombot? Szétbombázzák az agyadat? Effektíve is? Behócipőztél? „Az emberek már nem születnek?” Nos, ha így érzed magad, akkor igen súlyos állapotba jutottál. Na gyere! Szálljunk ki egy estére. Röpüljük fölül a kínokat! Higgadjon marcangolt! Hajtsd ide buksi fejecskéd. Ügyesen hunyd be a szemed! Most bekapjuk a bömbirongyit. Csak a csücsköt, tudod. Begörbített ujjal kivesszük a maci szemét. Végtére alvómaci. Így ni. Máris mesélek neked. Valami fantáziásat. Történetemben lesznek jók is, rosszak is; bolondok, furfangosak és különfélék, vegyest. Lesz szerelem, kaland, mosoly, kacaj! Mágia varázsfokon. Ármány, izgulás, tán még nívó is. Ígérem, mesém mesés lesz. Épp ezért: a fotel karfáját el ne engedd! Szorítsd erősen!"

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Hol is kezdje az ember, akit ennyire fejbekólintott egy iromány? Talán azzal kezdeném, hogy most sem csalódtam Fable-ben. A könyvei mindig hatással vannak rám, hiszen szórakoztatnak, lekötnek, kikapcsolódást nyújtanak. Ez most sem volt másképp. Elég sokan leszólták, mert nem volt „semmi” akció a történetben, inkább volt romantikusnak nevezhető. Erre azért tudnám azt felelni, hogy Fable-t nem igazán lehetne beskatulyázni. Az ő könyvei nem ilyenek vagy olyanok, hanem ilyenek és olyanok is. Volt benne romantika, humor, némi akció. Tény, hogy a romantika meg a humor állt a középpontban, akkor sem lehet csak ebbe, vagy abba a kategóriába sorolni. A burleszkjei közül ez az abszolúte kedvenc.

A teraszon ülve olvastam, mert olyan szép volt az idő. Amikor a virágos réteken lovagoltak, kalandoztak, velük szárnyaltam gondolatban. Rengeteget kacagtam, ami nem kis meglepődéseket váltott ki a környezetemben, ugyanis nem tudták, mi váltotta ki. Volt, aki megkérdezte, én meg mindentudóan csak felemeltem a kezemben a könyvet és rámutattam az íróra. A legtöbb embernek ilyenkor már nincs kérdése. A vége felé, amikor Gratia kimenekül a lángok közül Keltával, és Kelta elmerül a vízben, elsírtam magam. Sógornőm megkérdezte mi lelt. Mondtam neki szipogva, hogy meghalt a ló. Erre sógornőm felnevetett, viccesnek találta a reakciómat (meg a hangsúlyomat). Aztán tovább olvastam, és mosolyogtam. Azt mondta, az arcjátékom mindent elmond. Pedig dehogy. Ezt olvasni kell, és átélni.  Olvastam már nagyon régen, kölyök fejjel ezt a történetet, de akkor még nem igazán fogtam fel. Többre becsültem az akcióregényeit az írónőnek. Pedig nem több, csak más. Most már egy szinten vannak a szememben, és mindet imádom. Egyéni mind, és mindegyik mást vált ki az emberből.

Szereplők:

Gratia: szeretnivaló csodalény. Imádom, hogy nem az, amit elvárnak tőle. Mer önmaga lenni, és a maga útját járni.

Adonis: Asman doktor jópofa ember, kedvelhető karakter. Mindig a lány mellett állt, támogatta, barátja volt, és szerette őt szerelemmel, mégis félreállt, amikor Glendon színre lépett. Barát maradt, bár nem volt neki könnyű. Tisztelnivaló.

Glendon: A kezdetektől imádtam. Tetszett, hogy sebezhető volt, és ezt nem titkolta a lány elől. Mindent elmesélt, bár fájó emlékei voltak, amiket legszívesebben elfelejtett volna. Teljes szívből szerették egymást Gratia-val, ami minden érző emberre hatással volt.

Kelta: Tudom, ő egy ló. DE! Nem akármilyen ló. Tudni akarod miért? Olvasd el.

Mellékszereplőként megemlíteném Suze-t, aki csodálatos, lelkes, tiszta személyiség. Valamint az összes ló a történetben. Mindnek van jelentősége. 

Összességében nem tudnék rosszat mondani a könyvről. A karakterei szerethetőek voltak, akiket utálni kellett utáltam rendesen, a történet elvarázsolt, a romantikus szál nekem egyáltalán nem volt sok. Kell néha az embernek, hogy néha ilyet is „átéljen”, még ha csak olvasás közben fantáziálva is. Meseanyó mindig azt adja, amire szükségem van.

Pontozás: 10/10