Olivia Brice: Ellenség a fagyöngy alatt

Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Egy karácsony, egy kétségbeesett ígéret és egy hazugság, ami mindent felforgat.

Amikor Ryder, a munkamániás építész füllent imádott nagymamájának: „Persze, hozom a barátnőmet az ünnepekre!", még fogalma sincs, hogy a családi idill megmentése hamarosan romokba dönti a saját életét. Barátnő ugyanis nincs, a karácsony pedig vészesen közeleg.

A megoldásnak tűnő villámrandik kudarcot vallanak, mígnem a kedvenc pékségében összetűzésbe keveredik Lunával, a pimasz, harcias lánnyal. A találkozásuk szikrázik, a szó legrosszabb értelmében. Amikor azonban Luna egy véletlen folytán beszél Ryder nagymamájával, már nincs visszaút. A szereposztás adottá válik.

Hamis csókok és érintések, egy csodálatos londoni karácsonyi városnézés, nagymama legendás forró csokija és a színpad készen áll. Csakhogy a tűz, amely eddig veszekedésben izzott, lassan melegséggé szelídül. A szerep valódivá válik.

Vajon elég-e a karácsony csodája, hogy két makacs szív egymásra találjon? Az Ellenség a fagyöngy alatt az „ellenségekből szerelmesek", a kamukapcsolatos kalamajkák és a nagycsaládi ünnepek rajongóinak szívmelengető, nevetős, forraltbor illatú története.”

Kiadó: Pitypang

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 264

Kötése: puhatáblás

ISBN: 978-615-827-573-6

Szerintem aki már szétnézett tüzetesebben a blogon, az rájöhetett, hogy Ana és én kicsit más ízlésvilággal rendelkezünk, bár akadnak átfedések, többnyire más típusok, más műfajok vonzanak. Mivel mindketten nagyon szeretjük a karácsonyt, ez a könyv egy ilyen kis közös pont lett kettőnk között. Őt lenyűgözte a gyönyörű borító, engem pedig egy Olivia Brice facebook oldalán közzétett poszt vett rá, hogy adjak esélyt ennek könyvnek, így mindketten elolvastuk. 

Ami meglepő lehet azoknak, akik mindkettőnket ismernek, hogy még a véleményünk is egyezett több ponton a könyvvel kapcsolatban. 

Az alaptörténet, – „ellenségekből szerelmesek” – ígéretesnek tűnt, még ha kissé klisés is. Minden adott volt egy szórakoztató, romantikus történethez, mégis úgy tűnt, hogy hiányzik valami. A könyv első száz oldala kissé kiforratlan maradt, minden olyan gyorsan történt, hogy olyan hatást keltett, mintha nem lett volna részletesen kidolgozva az a sok lehetőség, ami a történetben volt. 

Komoly és nehéz témát is érintett a szerző, hiszen a diszlexia és diszgráfia nagyon megnehezítheti az emberek életét.

Abban egyetértettünk Anával, hogy Ryder Burns karaktere szimpatikus volt már az elején is, viszont a női főszereplővel, Lunával  és ikertestvérével, Linával egyikünk sem szimpatizált a történet első felében. Luna felelőtlen és rettentő meggondolatlan hatást keltett a viselkedésével. A Ryder nagymamájával folytatott telefonbeszélgetése számomra kicsinyes bosszúnak tűnt, a mondandója durva és közönséges volt, ami egyáltalán nem illett ahhoz a lányhoz, akit a későbbiekben bemutatott az írónő. Ráadásul a nagymama egészségi állapotát tekintve akár tragédiát is okozhatott volna a telefonbetyárkodásával. 

A történet akkor kezdett igazán élvezhetővé válni, amikor elutaztak Angliába. Az események gördülékennyé váltak, sokkal szebb és részletesebb leírásokat kaptunk, a történet hangulata kellemessé vált, egyre többet megtudhattunk a főszereplőkről, és megismerhettük Ryder családját.

Burnsék nagyon kedves, összetartó család. A nagymama egy nagyon huncut, életteli nő, akinek meggyőződése, hogy az unokája csak akkor lehet boldog, ha párkapcsolatban él. 

Az egész család az első pillanattól szeretettel és nagy érdeklődéssel fogadta Lunát, ami nagyon jól esett a lánynak, titkon mindig ilyen összetartó családra vágyott.

Érdekesek voltak az építészetről szóló beszélgetések. Tetszett, hogy Ryder és Luna ugyanolyan szenvedélyt mutatott a témával kapcsolatban, mely ezáltal egyfajta összekötő kapocsként is szolgált kettejük között. Jobban megnyíltak egymásnak, oldottabbak lettek.

Nagyon kedves rész volt, amikor Ryder kirándulni vitte Lunát, és megmutatta neki a számára kedves helyeket. Kezdtek közel kerülni egymáshoz, ám ez kissé megijesztette őket.  

A hógolyózós jelenet szívmelengető volt. 

Hangulatosak voltak a leírások, érezni lehetett a hamisítatlan angliai karácsonyi hangulatot, és igazán figyelmes volt Rydertől az ajándék, amivel meglepte karácsonyra Lunát.

Az első együttlétük érzelmes, szenvedélyes volt. Ám ahogy az várható volt, egy kis bonyodalom következett, majd egy kis szenvedés, végül eljött a happy end.

Végső benyomás:

Ana: Összességében jó volt, de nem tudott magával ragadni.

Jó ötlet volt a könyv végére betenni a narancsos forró csoki receptjét.

Ariadne: Bár a könyv nehézkesen indult, örülök, hogy az első ötven oldal után nem zártam be és tettem le a könyvet, mert ahogy Angliába értek, engem magába szippantott a történet, és nagyon jól szórakoztam. 

Ana könyvajánlói - Vi Keeland: A kemény főnök

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Egy állás, ami örökre megváltoztatta az életem.

Merrick Crawfordot az állásinterjúmon ismertem meg. Pontosabban húsz perccel korábban, amikor berontott a próbafülkémbe, pár háztömbnyire az interjú helyszínétől. Egy szál melltartóban veszekedtem a jóképű szemétládával, ezért amikor rájöttem, hogy ő lehet a jövendőbeli főnököm, nagyon megrémültem.

Ő azonban láthatóan nem ismert meg. Vagyis csak azt hittem…

Fel sem merült bennem, hogy megkapom az állást, mégis kaptam egy e-mailt, melyben behívtak egy második fordulóra. Elmentem, mert tudnom kellett, hogy a katasztrofális kezdés után miért tekintenek még potenciális jelöltnek. Kiderült, hogy Merrick csak azért akart alkalmazni, hogy lássa, ahogy kudarcot vallok. Csakhogy én nem adom meg neki ezt az örömet.

Arra azonban nem gondoltam, hogy lesz olyan, amit majd élvezetesnek találok Crawforddal való kapcsolatomban…

Vi Keeland, a New York Times, a Wall Street Journal és a USA Today bestsellerszerző könyvei több millió példányban keltek el világszerte. Az írónő most egy olyan munkahelyet mutat be nekünk, ahol izzik a levegő, és vágytól elfúló sóhajok szűrődnek ki az irodákból.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 400, puhatáblás

Fordította: Márton Andrea

ISBN: 9789635705801

Romantikus, erotikus, érzelmes és humoros regény. A karakterek emberiek és szerethetők. A kezdés nem nyűgözött le, és a női főszereplő megnyilvánulásai az elején nem tetszettek, ezért nem hittem, hogy magával ragad majd a történet. De tévedtem. Ahogy a szereplők egyre többet beszélgettek, és szépen lassan összeállt a kép, muszáj volt tovább olvasnom. Kiderült, hogy nem egy egyszerű romantikus regény. Voltak a könyvben komoly témákat (pl.: családon belüli erőszak, disszociativ amnézia) érintő beszélgetések, és vicces ugratások is.

Az első gondolatom az volt a női főszereplővel kapcsolatban, hogy az a nő kész katasztrófa. Később kiderült, hogy okos, bátor, szexi és jó humorú. Evie azért tanult pszichológiát, és lett terapeuta, mert az apja verte az anyját.

Merrick Crawford, a Wall Street egyik legsikeresebb vagyonkezelő cégének a vezetője. Határozott, erős, magabiztos, okos, nagyon jóképű és vonzó férfi. Nagyon szerette a nagyanyját. A nagymamája, Kitty jó barátja volt Evie Vaughn mamájának. Kitty nagyit nagyon kellemes, szórakoztató idős hölgynek találtam. Élénk, életteli, huncut, színes egyéniség. Nagyon sokat hozzátett a történethez.

Bár a főnök nagymamája, Kitty ajánlotta be a nőt, mégis meglepő volt, hogy a balul elsült állásinterjú (meg az előzmények) után behívták a második fordulóra.

Megértettem Merrick reakcióját. Szerintem az viszont csúnya volt, hogy kibeszélte a nőt. Elmesélte Willnek, aki ugyanannál a cégnél dolgozik, és akivel az egyetem óta barátok, hogy mik történtek, amikor nem sokkal az állásinterjú előtt találkozott Evie-vel. Arról is beszélt, hogy a pozíciója teljesen fölösleges, illetve a nő tapasztalatlan a szakterületén, és képtelen lenne jól végezni a munkáját. Ez utóbbi miatt mégis felajánlotta neki az állást.

Evie azon gondolkodott, hogy elutasítja az állásajánlatot. De azután úgy döntött, hogy mégis elfogadja, és bebizonyítja, hogy a főnök téved.

Evie és a kemény főnök szép lassan kezdtek szót érteni egymással. Nem indult túl jól a kapcsolatuk, de egyre többet beszélgettek, viccelődtek. Nagyon aranyos volt az a rész, amikor Merrick nagymamája megsérült, és mindketten odautaztak, hogy segítsenek neki. A férfi figyelmesen hallgatta a Eviet. Igyekezett a kedvében járni. Mindkettőnek fájdalmas tapasztalatai voltak. Az írónő szépen alakította a történetet. Drukkoltam a két főszereplőnek, hogy a különbözőségük, és az érzelmi problémáik ellenére nagyon jól alakuljon a kapcsolatuk. Tetszett, hogy Will is próbált segíteni nekik.

Will szellemes, fanyar humorú elemző. Az első terápiás beszélgetés után azt mondta Merrick-nek, hogy szimpatikus neki Evie.

Az írónő fokozatosan tárta elénk a karakterek múltját, és mélyítette a történetet. Nem volt benne tolakodó az érzékiség. Viszonylag finoman egészítette ki, mondhatni megfűszerezte a történetet.

Annyira belemerültem az olvasásba, hogy még vacsorázni is elfelejtettem. (Lehet, hogy erre lassan ki kellene találnom valamit.) Pedig nem is volt a történetben újdonság. Már korábban is olvastam olyan könyveket, amikben a cégtulajdonos és a beosztott között lett szerelmi kapcsolat, a korábbi vőlegény/menyasszony csalta a jegyesét, stb. De érdekesen megírt regény.

A happy end előtt azért csavart még egy kicsit a történeten az írónő, hogy legyen min izgulni, és megszorongassa kicsit az olvasó szívét.

„Gyakran az ijeszt meg minket a legjobban, ami képes változást hozni az életünkbe. De ha megnyitod a szívedet, és elhiszed, hogy a boldogság megtörténhet veled, akkor meg is fog történni.”

Ana voltam, sziasztok!

Vámos Robi: Nicsak, ki BESZÓL?! - Kezeld profin a beszólásokat és ne magadban keresd a hibát!

Fülszöveg:

„Látlak, ahogy magadba roskadsz, mert megint odaszúrtak.

Hallom a hangod, amikor csak annyit mondasz, jó, hagyjuk.

És látom a szülőt is, aki este hiába kérdezi, mi bánt, a gyerek csak vállat von.

Előttem van a barátod, aki zavartan áll melletted, amikor beszólnak neked.

De téged is felismertelek, aki kimondod azt a mondatot, ami másban még napokig sajog.

Mind itt vagytok.

Ez a könyv valamennyi szereplőnek tartogat valamit. Pajzs a gyereknek, kapaszkodó a szülőnek, útmutató a barátnak, és tükör annak, aki bántani szokott.

Olvasd el, és változtass a szavak erején, hogy többé ne mérgezzenek, hanem erősítsenek.

Manapság a gyerekek a bántókat „hater”-nek hívják, a mérgező mondatokat pedig „toxic”-nak. A hater az, aki beszólással próbál erőt mutatni, a toxic pedig minden olyan szó, ami lehúz és rombol. Ez a könyv megtanít felismerni őket, és erősebbnek lenni náluk.

Vámos Robi

Mindannyiunk fejében ott kísért egy mástól kapott ártó mondat, amit soha nem felejtünk el. Egy odaszúrt „béna vagy”, egy csúfolódó „úgyse viszed semmire” vagy egy kegyetlen „miért így nézel ki?”. Ezek évekig cipelt terhek, hiszen a világ legkegyetlenebb fegyverével, szavakkal lettek ránk szórva.

Vámos Robi új könyve szókimondóan és nagyon is mai példákkal mutatja meg, mi történik, amikor valaki beszólogat, és ami még fontosabb, mi zajlik bennünk utána.

Robi nem mismásol, hanem megfogja a kezünket és megtanít, hogyan védjük meg magunkat a bántó szavakkal szemben. Hogyan álljunk ki magunkért, miért ne higgyünk el mindent, amit mások ránk akarnak húzni, és miként szabaduljunk meg attól, ami eddig gúzsba kötött.

Mentőövet dob azoknak, akik fuldokolnak a bántó szavakban, tükröt tart azok elé, akik végre tisztán akarnak látni, és kulcsot ad olyanoknak, akik bezárva érzik magukat a régi mondatokba. Egyúttal pedig védőburkot von azon olvasók köré, akik meg akarják őrizni az önbizalmukat ebben a felszínes és egyre zajosabb világban.

Ne hagyd, hogy mások szavai írják a történetedet, vedd át végre az irányítást!”

Megjelent: 2025. október 15.

Kiadta: Táblácska.hu Kft.

Oldalszám: 352

ISBN: 978-615-6746-04-7

Kötés: keménykötéses

A könyvben szereplő illusztráció és borítóterv a szerző munkája.

A könyv hivatalos oldala, ahonnan meg is tudod rendelni: https://nicsakkibeszol.hu/

Vámos Robi író, gyermek+szülő mentor, senior Gyémántbogár coach. Olyan, mint egy tündérkeresztapa, aki szebbé, jobbá akarja varázsolni a világot. Amikor először találkoztam az írásaival, még nem tudtam ki ő, illetve azt, hogy mivel foglalkozik. Ugyanakkor a mondatai az elevenembe hatoltak. Rákerestem, s azóta követem a munkásságát.

A honlapján a bemutatkozásában van egy rész, amit annyira szeretek, hogy elhoztam nektek: „Én abban hiszek, hogy mindenki egy kicsit varázsló. Egy kicsit bátor, egy kicsit bolond, egy kicsit rendkívüli. És ez az, ami előre viszi a világot. Nem a tökéletesség, hanem a különbség; nem az elvárások, hanem az egyéniség. Mert amikor valaki elhiszi, hogy lehet más, amikor elhiszi, hogy amit érez, az nem gyengeség, hanem szupererő, akkor születik meg az igazi varázslat.”

Ugye milyen szép gondolat?

Ez a könyv elsősorban a verbális bullying (szóbeli zaklatás, bántalmazás) elszenvedőinek szól, egyfajta mankó, mely segít megérteni, hogy a beszólások, amik érnek, nem minket minősítenek, hanem a bántalmazót. Ahogy abban is segít, hogy helyesen kezeljük az adott szituációt. Megértéssel fordul a gyerekek felé, érezteti velük, hogy nincsenek egyedül a problémáikkal. Valós példákat vonultat fel a könyveiben, melyek segítenek megoldást találni az adott problémára. Eszközt ad a szülőknek, hogy támogatni és segíteni tudják a csemetéiket. S nem utolsó sorban segít a felnőtteknek, akiket egykor szintén gúnyoltak, csúfoltak, hogy feldolgozhassák a régmúlt sérelmeit, és helyén kezeljék a következőket, ezzel is biztosítva a mentális egészség megtartását.

Napjainkban rengetegen esnek áldozatul a verbális bántalmazásnak, előfordul az élet minden területén, és sokszor nem is tudatosul az elkövetőben, hogy mérgező a viselkedése. Bár ez a könyv elsősorban a bántalmazások célpontjainak szól, jó lenne, ha némely bántalmazó is kézbe venné, és elgondolkodna a benne olvasottakon.

Vámos Robi őszintén és közvetlenül közelít az olvasóhoz, sokszor humorral fűszerezi mondandóját, ezzel oldva mindenkiben a láthatatlan görcsöt. Pozitív, motiváló hangvételű írása fényt gyújt a sötétben, reményt ad, elhiteti, hogy lehet jobb.

Szeretem, ahogy megszólítja az olvasót, kicsi és nagy egyaránt azonosulni tud a mondandójával. Saját életéről is mesél, s ekkor tudatosul benned, ő tényleg megért. Nem csak mondja, de tényleg érti, hogy mi bánt, ráadásul nem hülyéz le miatta, nem mondja, hogy ne foglalkozz vele, sem azt, hogy tedd már túl magad rajta, hanem megfogja a kezed, és végig vezet az úton. Segít, tanít, felszabadít. Érezteti, hogy nem vagy egyedül. Persze ehhez kellesz te is. Hogy elhidd, képes vagy rá, nálad a megoldás kulcsa, és bárki bármit mond, igenis értékes vagy! Akkor is, ha kilógsz a sorból. Sőt… akkor igazán. Különcnek lenni nem ciki!

Tetszett a könyv tagoltsága, átláthatósága, könnyed nyelvezete, még ha a téma nem is oly könnyű. Tetszett, hogy ennyi témakört ölel körül, hogy minden témát alaposan körbejár. Kapaszkodót ad és más nézőpontból világít meg helyzeteket.

Az ember hajlamos elhinni, amit sokszor hall, legyen az jó vagy rossz. Engem is rengeteget bántottak, én voltam a pápaszemes, a kövér disznó, a könyvmoly kiscsaj, stb., a suliban sportot űztek abból, hogy beszólogassanak. Egyszer hallottam, hogy még fogadást is kötöttek, hogy melyiküknek sikerül hamarabb megríkatnia. Előfordult, hogy sikerrel jártak, nem mindig sikerült úgy tennem, mintha nem érdekelne. Azt hittem, ha nem foglalkozom vele, majd abbahagyják. Nem hagyták. Rákapcsoltak. Minél szívósabbnak mutatkoztam, annál keményebbeket szóltak be. Sokszor jöttem sírógörccsel haza. Eljött az a nap is, amikor nem akartam iskolába menni. S bár nagyszerű, támogató szüleim voltak/vannak, nem igazán tudták, hogy mit tanácsoljanak. Az „engedd el a füled mellett”, meg a „ne foglalkozz velük, majd megunják” nem igazán jött be. Igyekeztek dicsérni, hogy jól áll a szemüveg, tudatosítani, hogy olvasni jó, és hogy nem lehet mindenki vékony, a lényeg a testmozgás, a mértékletes és egészséges táplálkozás. Ám ez nem oldotta bennem az egyre növekvő feszültséget. Elég sokáig nem tudtam, hogyan dolgozzam fel a sérelmeimet. Ugyanakkor tudtam, hogy nem egészséges elraktározni.

Jó lett volna, ha akkoriban nagyobb hangsúlyt fektettek volna az iskolában is a kommunikációra, a segítő kapcsolatokra, az érzékenyítésre, illetve lehetőség lett volna a témában jártas, és a gyerekek igényeire fogékony szakemberrel való beszélgetésre. Vagy ha lett volna egy „korunk Vámos Robija”, aki a könyveivel, gyakorlati tanácsaival átsegített volna a nehezebb periódusokon.

Rá kellett jönnöm, hogy számomra a könyv elolvasása egy újabb gyógyulási folyamat volt. Nem is tudtam, hogy ennyi mindent raktároztam magamban az évek során. A példamondatok során feltűnt, hogy gyakran reagáltam hirtelen, és inkább adtam frappáns választ, mint korrektet. Ezen még dolgoznom kell, de szerencsére soha nincs késő új dolgokat tanulni.

Hálásan köszönöm Vámos Robinak, hogy megírta ezt a könyvet, mert elgondolkodtatott, fejlődésre ösztönzött, és segítséget nyújtott ahhoz, hogy megszabaduljak a feleslegesen cipelt terhek nagy részétől, melyek nem szolgálják a fejlődésem.

A könyvet bátran ajánlom mindenkinek, akinek valaha beszóltak.

Ha úgy érzed, hogy nem bírod tovább, nincs kihez fordulnod, senki nem ért meg, akkor kérlek, hívd a Kék Vonal Gyermekkrízis Alapítvány ingyenesen hívható lelkisegély-vonal telefonszámát (116-111), vagy írj nekik levelet, esetleg chat-elj velük! https://kek-vonal.hu/ Nem vagy egyedül!

Májusban egy tizenkét éves lány véget vetett az életének, mert a testalkata miatt csúfolták az iskolában. Sajnos egyre gyakrabban hallani az iskolai bántalmazások miatti öngyilkosságokról. Ez egyszerre ijesztő és végtelenül elszomorító.

Ami a bántalmazó szerint poén, az a másik személynek horror.

A Kék Vonal Gyermekkrízis központ szakmai vezetője májusban azt nyilatkozta, hogy a tinédzserek gyakran fordulnak hozzájuk amiatt, mert csúfolják, bántják őket kortársaik. És hogy huszonkét esetben volt szükség azonnali segítségre öngyilkosság veszélye miatt, ami megdöntötte a tavalyi egész éves esetszámot. Mindez májusban. Vajon most hány esetnél járhatunk?

A zaklatás súlyos következménye lehet a súlyos önértékelési probléma, a szorongás, a depresszió, az öngyilkossági kísérlet, vagy akár a véghezvitt öngyilkosság is. Komolyan kell venni!

Ana könyvajánlói - Lucy Gilmore: Magányos szívek könyvklubja

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Egy visszahúzódó könyvtáros és egy különc öregúr meghatóan szokatlan barátsága bontakozik ki ebben a szívmelengető történetben, amely a könyvek gyógyító erejéről, az újrakezdésről és a váratlanul születő emberi kapcsolatok csodájáról mesél.

Sloane Parker könyvtárosként csendes, visszafogott életet él. Bár sosem tartotta magát magányosnak, napjai fénypontja mégis az a pillanat, amikor a zsémbes Arthur McLachlan belép a könyvtárba. A szurkálódó, mégis szellemes és szórakoztató szóváltásaik különös módon feldobják a napját.

Amikor Arthur egy időre eltűnik, Sloane felkeresi őt – és nem sokkal később elindít egy könyvklubot, amely nemcsak az ő kapcsolatukat mélyíti el, hanem a kis közösségüket is baráti társasággá kovácsolja össze.

Megkapó történet arról, hogy néha elég egy könyv, egy gesztus, egy ember – és újra otthon érezhetjük magunkat a világban.”

A könyveknek megvan az a különleges képessége, hogy még a legelveszettebb lelkeket is összehozzák – bizonyítva, hogy mindannyiunk szívében ott lapul egy könyv, amely segít rátalálni önmagunkra. – Booklist

Szívmelengető történet tele szeretettel, nevetéssel és megható pillanatokkal. A barátság legszebb formáját mutatja meg. – The Reading Corner

Egy történet, amely bebizonyítja: sosem vagyunk túl öregek a barátsághoz, az újrakezdéshez és egy jó könyvhöz. – The Literary Review

Kiadó: I. P. C.

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 416, puhatáblás, élfestett

Fordította: Gazdag-Lukács Edit

ISBN: 9789636358631

Szívmelengető, keserédes történet a könyvek szeretetéről, a magányról és összetartozásról. Arról, hogy mennyi mindent megtudhatunk valakiről, ha ismerjük a kedvenc könyveit. Az olvasás lehetőséget ad arra, hogy bizonyos témákat megbeszéljünk, könnyebben kapcsolódjunk egymáshoz.

Egy véletlenszerűen összeverődött csapat könyvklubot alapított, ezzel átsegítették egymást az élet nehézségein. A társaság mellett a könyvek gondoskodnak arról, hogy ne érezzék magukat egyedül a világban. Az írónő több nézőpontból, különböző személyiségű és korú szereplőkkel mutatja be a történetet.

Már Hemingway is megmondta, hogy a legsötétebb pillanatainkban emberi kapcsolódásra van szükségünk. Olyan emberekre, akik apró gesztusokkal jelzik, hogy melletted vannak, hogy legyen erőd megküzdeni a harcaidat. Akik emlékeztetnek, hogy nem vagy egyedül!

Sloan nővére tizenkét éves korában halt meg. A betegsége miatt soha sem csináltak semmi izgalmasat, és sohasem mentek néhány háztömbnyinél messzebbre az otthonuktól. Az olvasás nyújtotta nekik a kalandokat. Ezért lett Sloan könyvtáros. Egy átlagos napon a szórakoztató irodalom részlegén rakosgatta vissza a könyveket, amikor megismerte Arthurt. Az idős férfi mogorva és ellenséges volt. Sloan megpróbált kedvesen és udvariasan elbeszélgetni vele. Általában rendkívül ügyesen fogalmazott, hogy ne bántson meg másokat. A könyvtárosi munkája jelentett számára mindent.

Arthur minden nap ugyanabban az időpontban jelent meg a könyvtárban. Mindketten egyre jobban élvezték a szócsatáikat. Bár Sloan mindig hajlamos volt vita nélkül engedelmeskedni, és kerülte a figyelmet. Miután az írónő bemutatta Sloan- és a vőlegénye családját, már nem is csodálkoztam a viselkedésén. Nagyon sajnáltam.

Amikor Arthur bő két hónap elteltével néhány napig nem ment be a könyvtárba, Sloan úgy döntött, hogy meglátogatja és kideríti, hogy mi van vele. Segíteni akart neki, és ezért hajlandó volt az imádott állását is kockáztatni.

Maisey, aki abban az utcában lakott, mint Arthur, már az első találkozásukkor megkedvelte Sloant. Egyértelműen barátnak tekintette a kedves, intelligens, göndör hajú, törékeny lányt. Maisey kíváncsi és rámenős volt. Úgy tűnt, hogy szeretne segíteni a lánynak. Együtt vacsoráztak Arthurral. Amikor az idős úr kiment a szobából, megállapították, hogy nem hagyhatják magára estére. Maisey ekkor tudta meg, hogy Sloan elvesztette a munkáját. Mivel tudta, hogy Arthur elüldözte az ápolónőket, akiket küldtek hozzá, és Sloan nyilvánvalóan „illett hozzá”, tudta kezelni, ezért úgy vélte – és ezt meg is mondta nekik –, hogy az lesz a legjobb, ha Sloan lesz Arthur gondozója. Arthur hallani sem akart gondozóról, de azt jó ötletnek tartotta, hogy ha már így alakult, akkor a nő katalogizálja a könyveit. Bár Arthur eleinte ellenezte, megalakult a könyvklub.

Volt valami közös hármójukban. Csak a magányos, komor ház várta őket.

Nagyon szórakoztatónak találtam a beszélgetéseiket.

Időnként Arthur unokája is megjelent. Két hétig csak a kocsiból nézte a házat. Próbálta összeszedni a bátorságát, hogy bemenjen a nagyapja házába. Nyilvánvaló volt, hogy a két férfi nincs jó kapcsolatban. Maisey rábeszélésére mégis úgy döntött, hogy bemegy. Arthur és Maisey meglepődött, amikor megtudták, hogy Sloan és Greg már találkoztak. Vicces volt, hogy mindketten elpirultak.

Szépen lassan „összecsiszolódott” a társaság. Mind hordoztak valamilyen lelki sebet, de az együtt töltött idő jót tett nekik. A könyvklub pedig hamarosan bővült. Sloan meghívta az egyik volt kollégáját, Mateot, akinek az ápolói képesítése pont jól jött. Amikor Mateo megjelent Arthur házánál, meglepődött, hogy a magas, széles vállú férfi, Greg Arthur unokája. Azután nevetve belátta, hogy kísérteties a hasonlóság köztük.

Az is sokat elárult a könyvklub tagjairól, hogy Sloan vőlegényét, Brett-et senki sem kedvelte. Sőt! Kifejezetten ellenszenvesnek találták. Sótlan és lekezelő volt.

Mateot nem igazán értettem. Valamiért félt az elköteleződéstől. Ez fájó pontja volt a szerelmi kapcsolatának is. A szerelme, Lincoln szerintem nagyszerű ember. Drukkoltam nekik, hogy minden rendbe jöjjön, és jól alakuljon az életük.

A könyvklub tagjai szinte családdá formálódtak, egyre szorosabb lett a kapcsolatuk. Személyessé vált a kommunikáció. Kezdték egyre jobban megismerni egymás legbensőbb problémáit.

Szerintem Greg olyan volt, mint egy nagy, ölelni való mackó.

Amikor felbukkant egy idős, könyvkritikus férfi, Nigel Carthage, aki szeretett volna csatlakozni a könyvklubhoz, aranyos volt, ahogy Sloan és Greg próbálta kideríteni az Arthurral való múltbéli kapcsolatát.

Hullámzottak az érzelmek, elénk tárult a szereplők múltja. És egy kicsit sejthetővé vált a jövő. Sloan felbontotta az eljegyzését. Mindenki kezdett önmagára találni.

Szívesen olvastam volna tovább a történetet. Nagyon érdekes és szórakoztató volt. Jóval több van ebben a könyvben, mint amennyit a fülszöveg sugall. Kár lett volna kihagyni. Nekem nagyon tetszett.

„Az élet hívogatott engem, már évek óta csalogatott, de ez a véletlenszerűen összeverődött, csodálatos lelkű emberek társasága kellett ahhoz, hogy rájöjjek, mit kell tennem.

Itt volt az ideje, hogy feleljek a hívásra.”

Ana voltam, sziasztok! 

Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Csak még egy perc

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Sosem kellett volna találkozniuk, ám a végzet mást szánt nekik.

Dominique Lemieux nem csak luxusingatlanok értékesítésével szerzett magának hírnevet… A francia felső tízezer köreiben hedonista, szexi agglegényként tartják számon. Habár világéletében habzsolta az élvezeteket, és egész Párizs a lába előtt hever, mégis úgy érzi: valami hiányzik. Fásultságából és a kapuzárási pánik okozta szorongásából csupán az zökkenti ki, amikor hőn szeretett nagymamája egy rejtélyes feladatot bíz rá.

Temesvári Emese álmai sosem voltak nagyratörőek. Csak egy biztos munkára és párkapcsolatra vágyott. Ám az élete egy csapásra összeomlik, amikor fény derül párja hazugságaira. Úgy érzi, változtatnia kell, ezért jelentkezik arra a külföldi álláslehetőségre, amelyhez eddig nem volt bátorsága.

Dominique egy családi ügy miatt érkezik Prágába, Emese pedig azért, hogy felejtsen. A lány szívét összetörték, a férfi pedig női szívek szilánkjain gázol át, mióta az eszét tudja. Egy világ választotta el őket, ám a reptéren útjuk mégis keresztezi egymást. A véletlen találkozás pedig olyan események láncolatát indítja el, mely nem csak kettőjük életét forgatja fel.

Péntek Tünde regényében az „Arany város” macskaköves utcáira kalauzolja az olvasót, ahol egy nagyívű szerelem bontakozik ki a történelem árnyékában. A szenvedélyben és izgalmakban bővelkedő történet egyúttal érzelmi utazásra is invitál, megmutatja, hogyan tanuljuk meg szeretni egymást és elfogadni önmagunkat a hibáinkkal együtt.”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 384, puhatáblás

ISBN: 9789635707188

Szívszorító, izgalmas, humorral átszőtt, szenvedélyes és nagyon szép romantikus történet.

Két különböző világ találkozása. Komoly témákat is érintett az írónő. Felkavaró volt.

Gyorsan lehetett haladni vele, mert szinte sodort magával a történet.

Főleg a cseh fővárosban, Prágában játszódik.

Dominique számára semmit sem jelentettek azok a nők, akikkel korábban dolga volt. Többnyire csak egyéjszakás kalandokba bonyolódott. A leggyönyörűbb nőket is megkaphatta, de valami hiányzott belőlük. Eltöprengett azon, hogy az egyéjszakás kalandoktól nem lesz boldogabb. Jóképű és gazdag, ezért nagyon népszerű a hölgyek körében. A nagymamáját zavarta, hogy negyvenéves korára sem tudott megállapodni. Nagyon szoros volt a kapcsolatuk. Ő kérte meg, hogy menjen el Prágába, és vegyen neki egy egyszerű lakást, mert ott szeretné leélni a hátralévő életét. És Dominique természetesen igyekezett szeretett nagymamája kívánságát teljesíteni.

A családi kapcsolatok szépen kiemelkednek a történetből.

Emese szeret mások életébe vidámságot hozni egy-két figyelmes gesztussal. Szimpatikus, okos, fiatal nő. Egy augusztusi estén kiderült, hogy a férfi, akit szeretett, nem az, akinek mondta magát. Házas ember. A szakítás után Emese nem találta a helyét. A barátnője, Adri javaslatára jelentkezett egy prágai állásra. Ez nagyon bátor dolog volt. Így rátalált valamire, ami motiválja és előre viszi. Egy idegen országban kötött ki, teljesen egyedül, és a nyelvet sem beszélte. A reptéren véletlenül beleütközött egy jóképű, francia úrba. A nyelvi nehézségek áthidalása után a férfi felajánlotta a segítségét. Már a megismerkedésükkor egyértelműen vonzódtak egymáshoz. Szép nőkből sosem volt hiány Dominique körül. De egyik sem keltette fel annyira az érdeklődését, mint Emese. És most ez a teljesen hétköznapi nő elutasította. Ettől pedig még inkább érdekelte a férfit.

Ősszel ismerkedtek meg. Az írónő nagyon szépen érzékeltette az ősz szépségét. Az őszi séták varázsát.

Dominique eleinte gazdag, rámenős nőcsábásznak tűnt, de azután, hogy megismerkedett Emesével már egy kedves, segítőkész, hétköznapi embernek látszott. A bájos, magyar nő és az őszi séták semmihez sem fogható hatással voltak rá.

Sajnos a kapcsolatukba bekavart egy topmodell, egy ingatlanos nő, és Emese bizalmatlansága. Annyi minden történt. Emese múltja, szívfájdalma megnehezítette, hogy bízni tudjon, és képes legyen elhinni, hogy a férfi érzései őszinték. Sajnáltam a két főszereplőt, hiszen erős volt köztük a kémia, jól érezték magukat egymás társaságában, és lehetőségük lett volna a boldogságra, de valahogy nem akart összejönni.

„Egy emberöltő, fájdalom és halál, boldogság és új élet, és két út, ami keresztezi egymást. A szeretet, ami nem ismer határokat vagy éveket. A gyökerek, amik meghatározzák azt, hogy kik vagyunk, és mindig visszahúznak oda, ahonnan indultunk.”

Aranyos szál a történetben, hogy Emese kollégája, Günter, Dominique nagymamája és egy másik idős hölgy is próbál nekik segíteni. Segítségükre van a téli, hóeséses, jégvirágos mesevilág, mindenféle karácsonyi látvánnyal, illattal, ízzel… Az adventi várakozás varázsa. Az adventi időszakban, Prágában mindenhol fényfüzérek és díszek emlékeztették az embereket a közelgő ünnepre.

Szerintem a várandós „nyári ex egyéjszakás kaland” nem kellett volna a történetbe. Így is volt elég bonyodalom. A minden erkölcsi tartást és méltóságot nélkülöző modell, és az elmebeteg ingatlanos nő is éppen eléggé megkavarta a dolgokat. Még szerencse, hogy a két főszereplő annyira szerette egymást, hogy átvészelték a nehézségeket.

Nagyon jók voltak a tájleírások. Könnyű volt elképzelni a helyszíneket, hangulatokat. A zene is nagy hangsúlyt kapott. Bon Jovi dalai lényeges elemei a történetnek.

Érdemes volt elolvasni.

Az alábbi linkekre kattintva meghallgathatjátok a könyvben említett dalokat.
It's my life
Bad of Roses
Always

Benyák Zoltán: Féktelen történet (Képtelen történet 2.)

Fülszöveg:

„Moirának nincs könnyű dolga. Nem elég, hogy Max, a nagy mesélő örökségét kell cipelnie, de a gimis évek is megviselik. Mindennek a tetejébe egy esős szeptemberi napon megjelenik egy beszélő vízköpő, aki eszébe juttatja azt a másik világot, ahol kislányként járt. A hősök és gonosztevők világát, a vad utazásokét.

Moira átmegy a féktelen kalandok földjére, hogy másodszor is megjárja Alíz csodaországát, Oz királyságát, a többi legendát. Régi és új útitársak szegődnek mellé, megismerkedik egy olyan jóképű fiúval, amilyenek csak a mesékben vannak. Áthajózik néhány ősi krónikán, megharcol olyan szörnyekkel, amik ezeréves mítoszokból kúsznak elő.

Te, aki e sorokat olvasod, azt gondolod, hogy tudod, mi történik majd ezeken a vad lapokon… de hidd el nekem, még csak nem is sejted.

Benyák Zoltán még magasabbra emeli a tétet a Képtelen történet folytatásában. A fantázia sodrában a Féktelen történet szavai a főszereplővel együtt viszik az olvasót az elfeledett mesék birodalmába.”

Kiadta: Főnix könyvműhely

Megjelenés éve: 2021

Oldalszám: 248

ISBN: 978-15-5999-37-6

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól 112 éves korig

Műfaját tekintve: ifjúsági, fantasy

Az első rész szerelem volt első olvasásra. Nagyszerűen felépített történet, imádnivaló szereplőkkel, izgalmas kalandokkal, hatalmas csavarokkal, vicces jelenetek tömkelegével, meglepetésekkel. Moira még kislány volt, körüllengte egyfajta gyermeki báj és ártatlanság. Végtelen fantáziájával és hitével bármire képes volt, amire csak elszánta magát.

A második történetben már tizenhét éves, gimnáziumba jár, rengeteget küzd, mert különc, kilóg a sorból, sokat gúnyolják, bántják. Nem találja a helyét. Magányos és elveszett. A gimire úgy tekint, mint egy börtönre. Suli egyenlő intézményesített szívás. Ismerős ugye? Nem könnyű a kamaszkor. Félix a legjobbkor toppan be, mint aki érezte, hogy Moirának szüksége van egy újabb nagy kalandra a mesék és egyéb történetek világában ahhoz, hogy emlékezzen, gyógyuljon, ihletet szerezzen.

Miután megérkezett kalandjának színhelyére, Moirának rá kellett jönnie, hogy a jól ismert hely már a múlté, sokkal nagyobb és ijesztőbb a világ, amibe csöppent, mint amilyen gyerekkorában volt. Rengeteg változás történt, amit hirtelen felfogni is képtelenség, ráadásul Max nélkül fájdalmasan üresnek érezte magát. Mikor szembesült vele, hogy egy rettentő alak és csapata minden valós személyt „kiír” a történetből és ezzel a való életből is, már nem is tartotta olyan jó ötletnek a maradást, még ha olyan társai is akadtak a kalandjai során, mint Félix, Frász, Mark és Fúzi úr.

Imádtam a történetet, az újdonság varázsát, az izgalmas kalandot, a Moira és Mark közötti kapcsolatot, a felbukkanó mellékszereplőket, ugyanakkor az első részhez viszonyítva ez a könyv jóval borongósabb, vészjóslóbb volt számomra sok esetben. Talán Max hiánya hatott rám így. Aztán mikor a főhőseink a Próféták völgyébe jutottak, bevallom hősiesen, megkönnyeztem az eseményeket.

Benyák Zoltán mesterien szőtte most is a szálakat. Érzelmi hullámvasutaztam, s közben egy olyan világban jártam gondolatban, ami szerintem az olvasni szeretők egyik titkos álma. Féktelen száguldás volt az ismeretlenbe. Minden percét imádtam. Felejthetetlen.

Azt azért megjegyezném, hogy Rosie és Titus karakterét ezerszer jobban utáltam, mint az első kötet főszemétládáját.

Számomra egyértelmű a pontozás. 10/10 természetesen. Ezt az ifjúsági sorozatot receptre írnám, ifjúnak és idősebbnek egyaránt.

Benyák Zoltán: Képtelen történet (Képtelen történet 1.)

Fülszöveg:

„Max történeteket ír. Különlegeseket, vicceseket, fantasztikusakat. Ez a munkája, és jól csinálja. Olyan jól, hogy észre sem veszi, a meséiben él. Egy olyan világban, ahol a történetei veszik körbe: hősök, fura lények, vad tájak. Ám egy napon bekopogtat az egyik szereplője, egy szemtelen kislány, és arra kéri, segítsen megtalálni az egyik történetben elveszett holmiját. Max belemegy a dologba. A lánnyal az oldalán kilép biztonságos tornyából, és a kalandok rögtön elsodorják. Egyenesen a szörnyek, legendák, gonosz tervet szövő szereplők világába.

Benyák Zoltán páratlan fantáziával alkotta meg új regényét. Újra átélhetjük az Alíz csodaországban, vagy Óz, a nagy varázsló élményét. Lehetünk gyerekek, elengedhetjük a fantáziánk, együtt nevethetünk, aggódhatunk hőseinkért a Képtelen történet minden egyes oldalán.”

Megjelenés éve: 2020

Kiadta: Főnix könyvműhely

Oldalszám: 256

ISBN: 978-615-5999-30-7

Kiadói ajánlás: 12 éves kortól 112 éves korig

Műfaját tekintve: ifjúsági, fantasy

A szerző oldalán http://benyakzoltan.com/ megtalálhatjátok az életrajzát, a könyveit, kritikákat, kapcsolati elérhetőségeket, illetve egy galériát. Érdemes olvasgatni.

A nagy illúzió című könyv volt életem első Benyák Zoltán regénye. Lebilincselt a stílusával, imádtam olvasni. Akkoriban határoztam el, nekem mindenképp több könyvével kell majd megismerkednem. Rögtön be is szereztem az „Ars Fatalis” és „Az idő bolondjai” című könyveit, később pedig az Athenaeum kiadónak köszönhetően megismerkedtem „Az utolsó emberig” című urban fantasy regényével is. Meg kell vallanom, hogy bár a szerző stílusa lenyűgöző, a történetei pedig irodalmilag jól felépítettek, számomra egészen eddig az első általam olvasott könyvét nem sikerült túlszárnyalnia. A nagy illúzió volt számomra a mérce legmagasabb fokán. Eddig. Ugyanis a Képtelen történet pillanatok alatt letaszította onnan.

Hihetetlenül szórakoztató, kellemes szövegezésű regény, mely tényleg lebilincsel ifjút és idősebbet egyaránt. Az első oldalon magával ragad, és egészen az utolsóig nem is ereszti az olvasót. Remélem, hogy a szerző még nagyon sok ifjúsági fantasy regénnyel örvendezteti meg az olvasókat. Jól áll neki ez a műfaj. Nekem pedig abszolút jót tett ez a történet.

Imádtam a sziporkázó párbeszédeket Max és Moira között, a közös kalandjukat, a történet furcsa teremtményeit, a szereplő és helyszínábrázolásokat, az elgondolkodtató felvetéseket, a valóságban olvasható történetekre való utalásokat, valamint a történetmesélés milyenségét.

Max író, méghozzá nem is akármilyen. Ugyanis beleírta magát a történeteibe, és a saját maga által létrehozott világban él. Alkotói blokktól szenved, hosszú idő óta semmit nem sikerült papírra vetnie, ami eléggé frusztrálja, s áldott magányát megzavarja egyik történetének ifjú szereplője, Moira, aki ráveszi, hogy lépjen ki a biztonságot adó rejtekéből, és segítsen megtalálni egy számára fontos tárgyat.

Moira okos, vicces, szemtelen, szabadszájú kiskamasz, aki néha koravénnek tűnik a felvetései alapján. Nagyon nagy forma, első olvasatra megszerettem, ő lett a kedvenc szereplőm a történetben. Imádtam a beszólogatásait, kérdéseit. Egyik kedvencem, amit újra és újra feltett a kalandozásuk során, s amitől Max rendszerint csak sóhajtozott: „Mondja, szokott normális dolgokat is írni?” Mondjuk úgy, nagyon jó, kritikusi vénával rendelkezett a lányka.

Amikor a dunsztos üvegekben tartott eladó szép pillanatokról volt szó, mint például egy Rolling Stones koncert a hetvenes évekből, kedvem támadt ráírni a szerzőre. Persze végül józan eszemhez kapva nem tettem meg, mert végigpörgettem a fejemben a gondolatot, hogy mi lenne, ha én most nagy elragadtatásomban azt írnám neki, hogy én mennyire imádom. Valószínűleg legalább annyira bolondnak nézne, mint Moira Maxot a történet nagy részében. Ezen persze végül jót nevettem, mert épp akkor értem ahhoz a részhez a könyvben, ahol Moira szájából elhangzik a következő mondat: „Maga gyönyörű bolond.”

Benyák Zoltán gyönyörűen játszik a szavakkal. A történet lehengerlő, érdekes, tanulságos, ugyanakkor kalandos és rejtélyes, amit a legtöbben szeretnek. Az ifjúság számára egy szórakoztató történet tele csavarokkal, míg a felnőtteknek ennél talán több. Számomra biztosan. Ez a könyv olyan húrokat pendített meg bennem, amiket mostanában csak kevés. Rengeteg mondanivalóval rendelkezik, ha van hozzá képességed, hogy meghalld.

Amikor fény derült Max és Moira valós kapcsolatára, dobtam egy hátast. Számítanom kellett volna egy ilyen csavarra, de mégis váratlanul ért. Aztán jöttek újabb és újabb fordulatok, én meg már szinte pislogni sem mertem, nehogy lemaradjak valamiről. A kötet végére megkaptam a happy end-et, amitől most örömmámorban úszik a lelkem. Sok ilyet szeretnék még olvasni! Lehet? Benyák Zoltán! Ugye lehet?

Pontozás: 10/10*

Ui.: Természetesen a második részt azonnal elkezdem.

Ana könyvajánlói - Péntek Tünde: Hóesésben találkoztunk

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„A sors útjai legalább annyira kifürkészhetetlenek, mint az északi fény tánca a téli éjszakákon.

A New York-i Lily Barone sosem vágyott Izlandra, ám egy félresikerült riport miatt a főnökei oda „száműzik”, bizonytalan időre. Lily büntetésként éli meg, hogy az év végét a zord szigeten kell töltenie, ráadásul a hely sokkal rosszabb, mint hitte. Ridegek az emberek, a szerkesztőségben óriási a káosz, az első interjúalanya ráhozza a frászt, az otthonában kénes szagot áraszt a fürdőszoba, és még a jóképű traumatológus is bunkó vele, aki a bokáját kezeli, miután elcsúszott a jégen. Tehát a lány számára Izland a megtestesült pokol, ezért élete legrosszabb karácsonyára készül.

Dr. Erik Einarsson viszont egyből szebbnek látja a világot, amikor egy hóeséses decemberi éjszakán megismeri Lilyt a kórházban. A morcos sebész saját magán is meglepődik, hogy édesnek találja a nő fecsegését, és végtelenül bájosnak azt, hogy semmit sem tud arról a szigetről, ahová érkezett. Úgy gondolja, az lesz a legjobb, ha megmutatja a lánynak, Izland sokkal csodásabb, mint ahogy azt eddig gondolta.

Ahogy közeledik a karácsony, a fagyos levegő egyre jobban felforrósodik Lily és Erik között. Az adventi várakozás hűvös napjait a vágy fűti fel. A tűz és jég földjén bármi megtörténhet…”

Kiadó: Álomgyár

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 464, puhatáblás

ISBN: 9789636830144

A címe és a borítója keltette fel az érdeklődésem. Nagyon szeretem a téli történeteket, a karácsonyi időszakot.

Érzelmekben és izgalmakban gazdag történet. A regényben nem mindenki az, akinek elsőre látszik. Váltott nézőpontban tárul elénk a történet.

Lily cserfes, céltudatos, és szereti az állatokat.

Erik eleinte zárkózott, mogorva, de jóképű traumatológus.

Sok az irodalmi és filmes utalás, valamint az északi mitológia is fellelhető a könyvben. Az írónő nagyon szépen felhívja a figyelmet a különböző kultúrák elfogadására.

„Tudom, hogy egyik kultúra sem ér többet vagy kevesebbet a másiknál, senkit sem szabad gúnyolni amiatt, mert máshol, más szokások között él, és aszerint gondolkodik.”

Részletesek a tájleírások. Rengeteg információ van benne Izlandról.

A család iránti szeretet és a barátság szépen kiemelkedik a történetből.

Nagyon tetszett, hogy szóba került a környezetvédelem, a sarkvidéki jégpáncél és állatvilág megmentése. Kedves gondolat volt, hogy Lily azért akart riporter lenni, hogy megpróbálja jobbá tenni a világot. Ez volt a gyerekkori álma. Egy jólelkű és tiszta szívű lány megsajnált egy jegesmedvét, és elindított valamit.

A New York Star Izlandra helyezte át, „száműzte” Lilyt. Amikor megérkezett Reykjavikba, egy baleset miatt a reptérről a kórházba vitték. Előítéletekkel és barátságtalanul fogadták. Egy nyers modorú, de jóképű, magas és fiatal orvos, dr. Erik Einarsson vizsgálta meg. A doktor úr nagyon bájosnak találta, hogy a nőnek láthatóan fogalma sem volt arról, hogy hová érkezett, semmit sem tud Izlandról. Voltak vicces szóváltásaik. Már az első találkozásukkor erős fizikai vonzalom alakult ki közöttük. Erik a leggyönyörűbb nőnek tartotta Lilját (a Lily név izlandi változata, később végig ezen a néven szólította). A sors furcsa fintora, hogy Lily dr. Erik édesanyjának a panziójában szállt meg. Erik kedves és gondoskodó anyukája, Hekla is sok vicces helyzetet teremtett. Főleg akkor, amikor kiakasztotta a fiát az ezoterikus témákkal, meg azzal, hogy kerítőt játszott.

Lilynek nehezen ment a beilleszkedés. Bár a kezdeti nehézségek után az új kollégáival kifejezetten jó lett a kapcsolata. Amikor a főnöke ismét bevitt egy mély ütést azzal, hogy egy Oliver Murphy nevű férfit odahelyezett a szerkesztőségbe, nagyon zaklatott lett. Oliver több volt, mint nagyon gyanús. Behízelgő és ellenszenves karakter. De volt egy másik kifejezetten negatív szereplő, egy tanárnő, Julia. Tetszett, amikor Erik elhatározta, hogy megvédi tőle Lilját.

A jó doktor tudálékossága bosszantó volt, bár időnként a tudományos magyarázatok furcsa mód szórakoztattak. Izland lenyűgöző természeti kincseinek bemutatása is nagyon érdekes volt. És jókat mosolyogtam Lilja és Erik évődésein.

A szereplőkhöz nem tudtam kapcsolódni. Nekem nem igazán voltak szimpatikusak. A zord izlandi környezet – és itt nem kifejezetten a tájra gondolok – távol áll tőlem, nem nekem való. Pedig próbáltam eltekinteni az izlandi emberek zárkózottságától, borzasztó és bizarr szokásaitól. Az izlandi ételekhez nem kaptam kedvet. Egy kicsit sem. Sőt! Amikor a „helyi különlegességekről” olvastam legalább annyira végigfutott a hideg a hátamon, mint a történet krimi szálánál. Viszont volt olyan hagyományuk, ami nagyon tetszett. Az, hogy könyvet és valami ruhaneműt adnak egymásnak karácsonyra, és nem csak úgy „felkapnak egyet”, hogy az majd megteszi, hanem konkrétan az ajándékozottnak választják ki.

Lily hisztije néha már sok volt. Bár azt is el kell ismernem, hogy többször jogosan borult ki.

Amikor Julia egyre gyanúsabbá vált, akkor Erik örömmel játszotta Lilja testőrét. Amikor éppen nem kellett dolgozniuk, mindig együtt voltak. Amikor Erik dolgozott, akkor kérésére a nagybátyja, Björn (aki Lilyvel dolgozott) tartotta rajta a szemét.

Egyre nyilvánvalóbbá vált, hogy Julia elmebeteg nőszemély.

Nagyon szép volt, ahogy Erik Liljára gondolt. Egy jószívű, gyönyörű, tündéri lánynak látta, akivel nem tudott betelni. A könyv vége felé már nem tudta elképzelni az életét nélküle. És a nő is így volt vele.

Lilynek előnyére vált, hogy Izlandra száműzték, mert erősebb lett. Hosszú időnek kellett eltelnie, mire rádöbbent, hogy az álmok változhatnak, és az elérésükhöz nem feltétlenül kell hitvány emberekkel dolgoznia, nem kell olyanokkal töltenie az idejét, akik bántják. Szép volt, hogy Hemingway adott neki új perspektívát. Az ahogyan Lilja és Erik elindult közös életük irányába, nagyon szép lezárása volt a történetnek.

Ana voltam, sziasztok!

Amikor ihletre van szükséged

Két olvasott könyv között igyekszem a készülő mesekönyvemen is dolgozni. Tegnap például a következő fejezetet terveztem felvázolni, továbbgondolni, hogy a már megírt jeleneteket milyen sorrendben illesszem majd be, de valahogy nem akart összeállni a fejemben. 

Gondoltam, hogy egy kis szünetet tartok, megnézem milyen könyves szerencsesütit sorsol számomra a moly rendszere.

Nagyon jót nevettem... az univerzum üzent:

"Ülj le, és alkoss!"

Austin Kleon

Nem olyan könnyű az alkotás folyamata, ha épp írói blokkal küzdesz, vagy egyszerűen csak nem jön az ihlet. 

Az első nagyobb fejezet egy átvirrasztott éjszaka alatt elkészült, bár akkoriban még csak egy rövid kis mesének indult, hogy felvidítsak vele egy három éves kislányt. Aztán a pici lány többet szeretett volna hallani a szereplőim kalandjairól, és az igazat megvallva én is tudni akartam, hogy hová fejlődhet a történetem. Azóta évek teltek el, fejezetek íródtak, fejlődtek a szereplőim, s általuk én is. Millió ötletem volt már a mesével kapcsolatban, tucatnyi jelenetet megírtam a leendő fejezetekhez, ám a nagy áttörést még nem értem el. 

Viszont felfedeztem, hogy akadnak zenék, képek, vagy épp bizonyos tárgyak, amik ihletet adnak. Most a teljesség igénye nélkül megmutatok néhányat közülük, amiből következtetni tudtok a mesém főbb karaktereire. :) 

Ana könyvajánlói - Lily Hayward: Macska a fagyöngy alatt

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

Fülszöveg:

"Közeleg a karácsony, és a tősgyökeres londoni Mina sorsfordító pillanat előtt áll: már csak alá kell írnia egy szerződést, hogy elérje a hőn áhított állást. Ám ekkor titokzatos levelet kap, benne egy ódon kulccsal, amelyet a rég nem látott keresztapja küldött…

Mina évtizedek óta nem hallott a habókos művész felől, ám a férfi most arra kéri, vigyázzon egy ideig a kis cornwalli szigeten álló házikójára – és a macskájára. A lány elhatározza, hogy rendbe szedi a lakot, no meg a macskát, majd azonnal visszarohan Londonba. Ám amikor rájön, hogy egy könyörtelen ingatlanfejlesztő cég rá akarja tenni a kezét a szigetre, szembe kell néznie azzal, hogy talán ő az egyetlen, aki az útjukba állhat, és megmentheti a szívének egyre fontosabb helyet, még mielőtt minden elveszne."

Kiadó: General Press

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 256, puhatáblás

Fordította: Gieler Gyöngyi

ISBN: 9789634528272

Egy varázslatos sziget, egy rendkívüli macska, titkok, összetartás. Keserédes, szívmelengető, aranyos történet a reményről és a megbocsátásról. Fontos elemei a mítoszok és a hagyományok. Tanulságos és érzelmekben gazdag. Van a könyvben romantika, misztikusság és egy kis karácsonyi hangulat is. Bár nem kimondottan karácsonyi történet. Felhívja a figyelmet a család, a szeretet, az összetartás fontosságára.

Nagyon szép a könyv borítója, de azt azért megemlítem, hogy a képen látható növény nem fagyöngy. Inkább magyal girlandnak néz ki.

A regény főszereplője, Mina képzőművészettel szeretett volna foglalkozni. Mégis egy marketinges állása van, amit próbál megmenteni. Egy új ügyfelet kellene szereznie a cégnek, amikor minden megváltozik. A céges karácsonyi partin elolvassa a keresztapja titokzatos levelét. A férfi meghatározó alakja volt a gyermekkorának, de megszakadt a kapcsolatuk, amikor a lány nyolc éves volt. Annak ellenére, hogy nagyon régen beszéltek egymással, megpróbálja kideríteni, hogy mi történt vele. Megtudja, hogy kórházba szállították, és nincs jól. Úgy dönt, hogy még aznap éjjel útnak indul. És nem is sejti, hogy mennyi különös és titokzatos dolog vár még rá. Elhatározza, hogy utánajár mi történik Morgelyn szigetén, és siet vissza Londonba. A kis cornwalli szigeten szembesül a múltjával, kiderülnek a titkok, és Mina elkezd a szívére hallgatni. Lassan kezd a hely hatása alá kerülni. És a különös események közt felrémlik néhány régi emlék. Emlékezni kezd a régi mesékre, történetekre. Hiányzik neki az az időszak, amit a szigeten töltött a keresztapjával és az édesanyjával, meg a cicával, Murr-ral.

A keresztapja rokonai (Olivia és Sam) behízelgő és gyanús módon viselkednek. Gyomorforgatóak. Álnok módon akarják megkaparintani a szigetet. A kapzsiság és önzés ütközik a helyi érdekekkel.

A könyv közepén vesznek nagyobb lendületet az események.

A Scilly-szigetek mindegyikének ősi történelme van. Morgelyn lakói pedig mindent igyekeznek megtenni azért, hogy megvédjék az otthonukat.

Tetszett, hogy a problémáik ellenére összefogtak, és megtartották a téli napfordulós ünnepséget. Jelmezekbe öltöztek és együtt mulattak. Mina pedig tökéletesen illett közéjük. Jó volt a finoman kidolgozott romantikus szál. Szép volt, ahogy Mina és Jem egymásba szerettek.

A sok szívfájdító pillanat után megkaptuk a boldog befejezést.

Mélyen megérintett ez a regény. Imádtam a misztikus hangulatot, és azt a bűbájos cicát. A szerző végig fenntartotta a figyelmem. Egyszerűen nem tudtam letenni a könyvet.

„Ahogy a lány elaludt, a macska dorombolni kezdett. Olyan volt ez a hang, mint egy dal, ősibb a szavaknál is, ódonabb magánál az időnél is. A dal friss levelekről és hajtásokról szólt, a hullámokon megcsillanó napfényről és az újból felcsendülő madárdalról, a méhek zümmögéséről a hanga között, és az eltemetett magok halk csírázásáról, ahogy a fény felé nyújtóznak. Az élet dala. A remény dala.”

Új szerzemények

 Sziasztok!

A napokban érkezett pár új könyvjelző, illetve meglepetésként pár hűtőmágnes is lapult a csomagban. 

Gondoltam megmutatom nektek.

Ha esetleg kedvet kaptok hasonlóhoz, természetesen a saját elképzeléseitek szerint, akkor a termékekről érdeklődni lehet nála privát üzenetben az alábbi lehetőségek egyikén: Topi kreatív kuckója vagy itt: https://www.meska.hu/shop/Topi555

Egyedi elképzeléseket is megvalósít.

Nagyon segítőkész, kedves, rugalmas, megbízható eladó.