Ana könyvajánlói - Selma Lagerlöf: Karácsonyi történetek

Fülszöveg:

„Tél közepén virágba borul az erdő, egy kislány kincset érő ajándékot kap, az egykor szebb napokat látott iszákos zenész karácsonykor otthonra és új hivatásra lel, az öreg orgonistának pedig rosszkedve van szenteste… Selma Lagerlöf történeteiben sem születik meg magától az ünnepi varázs és meghittség a számtalan elvárás és teendő közepette. A kalandvágyó Nils Holgersson megteremtője, az első Nobel-díjas írónő kötetünkbe válogatott legszebb karácsonyi elbeszéléseiben azonban mindig felragyog az igazi ünnep mélyén rejlő csoda, az a varázslat, amelyet az együttérzés és a szeretet tesz lehetővé. Nyolc felemelő történet a karácsony igazi ajándékáról, az emberi jóságról. Olvasásuk olyan, mintha egy meleg fényű ablakon keresztül pillantanánk be a lélek legrejtettebb zugaiba. Kúnos László új fordításában most ismét felragyog Lagerlöf varázsa – felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.”

Kiadó: Typotex

Kiadás éve: 2025

Eredeti cím (svéd): Selma Lagerlöfs jul : 24 julberättelser.

Fordította: Kúnos László

Illusztrálta: Nagy Norbert

Oldalszám: 138

ISBN: 978 963 493 358 8

Selma Lagerlöf (1858-1940) író, a svéd irodalom egyik legnagyobb alakja, az első női író, aki irodalmi Nobel-díjat kapott. Sok novellát és rövid elbeszélést írt élete folyamán. A legjobbakat csak utólag gyűjtötte kötetbe. Írásaiban gyakran jelennek meg egzisztenciális kérdések, mély erkölcsi igazságok, és a hit. Megvolt benne a csodák létezése iránti fogékonyság.

Bevallom, eddig csak a Nils Holgersson csodálatos utazása című könyvét olvastam. Örülök, hogy alkalmam volt elolvasni ezt a novellás kötetét is. Ez a gyűjtemény meghitt, misztikus pillanatokat idéz meg. Áthatja a vallásosság. Nagyon szépen, igényesen megszerkesztett kötet. Nekem az erdei állatos illusztráció tetszett a legjobban. A novellás kötet nyolc, a szeretet fontosságát és a törődést hangsúlyozó történetet tartalmaz. Ahogy az a novellás kötetekkel lenni szokott, voltak olyan novellák, amik nagyon tetszettek, és voltak amik kevésbé.

A novellák központi témája az együttérzés, a könyörületesség, a megbocsátás, és a szeretet.

A Tél Dalarnában című novella gyönyörűen bemutatja az évszakok váltakozását, az élet körforgását. A természet körforgása, az évszakok változása mindig az élet része volt. Nagyszerűek a tájleírások. Rendkívül részletgazdagok.

A Lucia-nap legendája szép példája annak, hogy a kedvesség, a könyörületesség, a szív melegsége képes megváltoztatni az emberek életét, és a fény elűzi a sötétséget.

A novellákban az írónő olyan erényeket helyezett a történetek súlypontjába, mint a könyörületesség és az együttérzés. A szeretet hatalmát hirdeti. Nem „csak úgy” érkezik a csoda, a meghittség, hanem a szereplők képesek fejlődni, és megteremteni, előidézni. Az ünnep varázsa az emberi jóság megnyilvánulása.

„Ahogy nincs nehezebb, mint tétlennek maradni, ha mások bajba kerülnek, ugyanúgy nincs nagyobb öröm és boldogság annál, ha segíthetünk, akár a legkisebb mértékben is, a bajba jutottakon.” (A Lucia-nap legendája)

Novelláiban többnyire a szeretet és az együttérzés teszi lehetővé a csodát. A korlátoltság és rosszindulat elzárja a világot a csodák elől.

„És az emberi szív dermesztő sötétsége láttán menekült a fény és a meleg is.” (A karácsonyi rózsák legendája)

„Mert a szeretet mindennél többet ér, és nem árt, ha éppen karácsonykor emlékeztetjük magunkat erre, függetlenül attól, miben hiszünk vagy nem hiszünk.” (Anna-Karin Palm)

Advent negyedik vasárnapja

Meggyújtottuk a szeretet gyertyáját is, melynek fénye azt üzeni, hogy nyitott szívvel érkezhessünk meg karácsony ünnepéhez.

Hétről hétre erősebb a gyertyák fénye, hisz először egy, majd végül már négy ég, s általa a hit, remény, öröm, szeretet teljessége válik eggyé.

Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya

Negyedik is lángra lobban,

kiviláglik tiszta fénye.

Ott ragyog a csillagokban,

s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja,

HITünk ajtót nyit a jóra.

Aki ránk néz, máris látja:

– Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él,

ott gonosznak helye nincsen.

Hol a jóság jövőt remél,

ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa,

tudom, itt lesz, lent a Földön.

Nyíljon ki szívünk virága,

aki remél, készülődjön!

Szöllősi Bernadett: A négy gyertya

Az első gyertya már lángol,

talán fényesebben, mint máskor,

beragyogja a hit fénye a szobát,

magadban, ne máshol keresd a csodát.

A második gyertya is ég,

lila ez is, mint a tavaszi ég,

arcunkon a két lángtól fény tündököl,

ki jól él a Földön, az megüdvözül.

A rózsaszín viasz kanóca is tűzre kap,

eltelt hát a harmadik vasárnap,

lassan vége hát a kis-böjtnek,

még egy láng – közeleg az úrjövet.

Négy adventi láng táncol a sötétben,

a hit egy pillanatra most nagyon törékeny.

A sok vendég este egymásnak kilincsel -

Hallgasd csak! – egy hópehely csilingel.

Az adventi koszorún négy gyertya égett. Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani, amit beszélgetnek. Azt mondta az első: „Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni…” És néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.

Azt mondta a második: „Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem…” A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: „Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám…” – ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek a szobába, és mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: „De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!” – és elkeseredésében sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: „Ne félj! Amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a remény!”

A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a többit.

Forrás: Veress Hajnalka Andrea

Ana könyvajánlói - Debbie Macomber és Susan Mallery: Angyalhaj / Fagyöngy és csillagszóró

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Debbie Macomer – Angyalhaj

Katherine az Orgona utca hangulatos kis kávézójában írja – mások megrendelésére készülő – karácsonyi leveleit. Az ügyesen megfogalmazott írásokban az unalmas hétköznapok eseményei sikertörténetekké kerekednek, és mindenki felhőtlenül boldognak tűnik. Nincs viszont ettől elragadtatva az ünnepelt gyerekpszichológus, dr. Wynn Jeffries, aki szerint a karácsony nem más, mint csupa hazugság, ezért azt tanácsolja minden szülőnek, hogy „temesse a szán alá a Mikulást”. Katherine természetesen óriási hibának tartja, ha így bánnak a gyerekekkel. Bár a két vitatkozó semmiben sem ért egyet, hogy, hogy nem, eszük ágában sincs abbahagyni a vitát. Ahogy közeledik a karácsony, Katherine és Wynn rájönnek, hogy a szeretet egymás különbözőségeinek elfogadása, maga az ünnep pedig az önzetlen és feltétlen odaadás szimbóluma…

Susan Mallery – Fagyöngy és csillagszóró

A vonzó tűzoltó, Jordan egy időre ágyba kényszerül, mert megsérült egy mentés során. Mindenre vágyik, csak arra nem, hogy viszontlássa Hollyt, mert éppen az ő macskája, Fagyöngy miatt sebesült meg, miközben kimentette a rémült állatot a lány viharban megrongálódott házából. Mégis képtelen elküldeni az elbűvölő, kék szemű, angyalarcú fiatal nőt, amikor az meglátogatja a kórházban. Szegény, végül is elveszítette az otthonát, ráadásul nemsokára itt a karácsony, a szeretet ünnepe…”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 336

ISBN: 978-963-540-755-2

Eredeti cím: Christmas Letters / Holly and Mistletoe

Debbie Macomber: Angyalhaj

Nem igazán értem, hogy miért lett a Karácsonyi levelekből Angyalhaj a történet címe.

Debbie Macomber minden regénye (legalábbis azok, amiket eddig olvastam) egyszerű, mint a faék, ugyanakkor kedves és humoros. Nyilvánvaló, hogy az írónő könnyed kikapcsolódásnak szánta a történetét, és szeretett volna mosolyt csalni az olvasók arcára.

Bár valóban szórakoztató olvasmány, a téma nem igazán tudott lekötni. A hippi életszemlélet, az elmélet, hogy hagyni kell a gyerekeket, hagy állítsák fel saját maguknak a korlátokat, nekem kissé abszurdnak tűnik. A történet kiszámítható, de azért volt benne olyan cselekmény, amit nem láttam előre. Összességében azt nyújtotta, amit vártam tőle, egy laza, humoros kikapcsolódást. Az írásmód könnyed, jól lehet haladni az olvasásával. A kicsit részletesebb leírásoknak, a szereplők alaposabb bemutatásának örültem volna.

Katherine szókimondó, lelkes, kreatív. Wynn egyenes, őszinte, jóképű úriember. A kapcsolatuk nem indult zökkenőmentesen. Az első benyomásaik ellenére hamar egymásra hangolódtak, és vonzalom alakult ki köztük. A fülszöveg egy kicsit félrevezető, mert ugyanolyan félreértést okoz, mint ami a két főszereplő közt van a történetben. Wynn nem a karácsony ellen van. Ő a „körítést”, a mítoszt, a gyerekek álomvilágának megerősítését nem támogatja. Tetszett, hogy Wynn képes- és hajlandó volt felülvizsgálni az elméleteit, nézeteit. Nagyon kedves, figyelmes, lovagias volt a nővel.

Kellemes, hangulatos, humoros, aranyos történet.

Susan Mallery: Fagyöngy és csillagszóró

Szívmelengető romantikus történet, egy kis erotikus tartalommal.

Jordan, a tűzoltó egy cica megmentése közben megsérült. A balesete miatt pihenésre kényszerült. Fagyöngy (a cica) gazdája, Holly felajánlotta a segítségét. Hamar megkedvelték egymást, és erős vonzalom alakult ki közöttük.

A nehéz élet, és a sok szomorú esemény ellenére Holly jószívű, kedves, szelíd és vidám maradt. Jordan szerette volna elfeledtetni a lánnyal a múlt fájdalmait. Nagyon tetszett neki, és kedvelte, ezért nem akarta elcsábítani. Úgy gondolta, hogy összetörné a lány szívét. De nem bírt sokáig ellenállni neki. Vonzotta a lány kedvessége, nőiessége, ártatlansága.

Jordan fivérei és sógornői is azonnal megkedvelték, és befogadták Hollyt.

Jordant magának való embernek tartották. Holly azonban nyíltszívűnek, kedvesnek ismerte meg. Olyan embernek, aki figyelmes, jóképű, és akinek remek humorérzéke van. Azt még a férfi sógornői is elismerték, hogy a Haynes fivérek között valószínűleg leginkább Jordan az úriember.

Mindenki hordozott terheket, múltbéli sebeket. Jordan félt a szerelemtől. Holly félt másokat megajándékozni a bizalmával, és elköteleződni. Az együtt töltött hetek során közel kerültek egymáshoz. Holly, a szelíd, drága lélek, megérintette a férfi lelkét, és „elűzte a sötét árnyakat”. Mindketten megtapasztalták a szerelem varázslatos, gyógyító erejét.

Nem egy bonyolult, és részletesen kidolgozott mű. Hiányzott belőle valami, nem mélyült el. Ez egy cuki, könnyed, romantikus karácsonyi történet, megfűszerezve egy kis érzékiséggel.

Írói szárnypróbálgatásaim kezdetén

Egyszer régen, még a kezdet kezdetén, amikor írni kezdtem, megszületett az első mesém, az Angyalka Mikulása. Kezdő szárnypróbálgatásként beküldtem egy meseíró pályázatra, hogy visszajelzést, kritikát kapjak. 2008-ban, a Pataky művelődési ház meseíró pályázatának keretein belül, megjelent egy válogatás a beérkező mesékből, köztük az enyém is. Hatalmas megtiszteltetés volt. Négy évvel később, kellemes meglepetés ért, amikor az Anyakanyar oldal decemberi meseválogatásába beválasztották a mesémet, amit nem más olvasott fel, mint Farkasházi Réka, magyar színésznő, műsorvezető, színház- és drámapedagógus, szinkronszínész.

Ha van kedvetek, itt meghallgathatjátok: Tajti Bernadett - Angyalka Mikulása

Ha saját magatok olvasnátok fel, akkor pedig íme:

Tajti Bernadett: Angyalka Mikulása

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Annának hívtak.

Anna imádta az állatokat, és már nagyon régóta szeretett volna egy kiskutyát, de édesapja hal­lani se akart róla. Szerinte Anna túl kicsi még ahhoz, hogy kiskutyája legyen. A kislány írt egy levelet a Mikulásnak, hogy ő bizony, nem kér babát, nem kér kisvasutat, semmilyen drága ajándékra nem vágyik, csak egy kiskutyát szeretne. Sokat hallott róla, hogy a Mikulás karácsony éjjelén a jó gyerekeknek teljesíti a kívánságát, és megkapják azt, amit a szívük mélyén a legjobban szeretnének. Anna kitette az ablakba a csizmáját, mellé pedig egy dobozkát, amire egy papírt ragasztott azzal a felirattal, hogy Bruno. Azt gondolta, hogy a Mikulás, december hatodikán ott fogja hagy­ni neki a hőn áhított kutyust. Édesapja nem tudta mire vélni a dobozt, de nem kérdezte meg, gondolta biztos valami gyere­kes dolog.

Eljött december hatodika, Mikulás napja. Anna reggel vidáman szaladt oda az ablakhoz, de a doboz üres maradt. Nem volt ott a kutyus. Nagyon szomorú volt, és senki nem tudta megvi­gasz­talni. Így teltek a napok, egészen december 24-éig, amikor is a kislány elment szán­kóz­ni és eltévedt. Édesapja nagyon aggódott érte, és mikor esteledni kezdett, már csapatosan keres­ték a kislányt.

Nagyon hideg volt, fújt a szél, és nagy pelyhekben hullt a hó. A kislány dideregve kereste a ha­za­felé vezető utat. Nagyon fázott, és félt, mert még sose maradt egyedül a sötét erdőben. Ekkor furcsa neszre lett figyelmes. Valószínű, hogy a fáradtságtól, de egy angyalt látott távolodni az egyik ösvény irányában. El­in­du­lt felé, hátha eléri. S ekkor látta meg a barna kis gombócot a hóban. Nem akart hinni a sze­mé­nek, mikor a barna gombóc mocorogni kezdett.

Mikor közelebb ért, látta, hogy egy kiskutya fekszik a hóban. Nem tudta, hogy mikor és mi­ként került oda, de nagyon örült, hogy nincs egyedül. Karjába vette a kutyust, és elindult az ös­vényen tovább.

Nem messze fényt pillantott meg, és hallotta, hogy a nevét kiáltják. Felismerte édesapját, és na­gyon megörült. Mindenki boldogan tért haza a családjához. Otthon Anna kivette a kabátja alól az elszunyókált kutyust, és megkérdezte, hogy megtart­hatja-e. Ekkor édesapja nem tudott neki nemet mondani, örült, hogy meglett a kislány, és igent mon­dott. Ezen az estén a kislány a kutyussal együtt tért nyugovóra. Másnap reggel, karácsony reg­gelén vette észre csak a kislány a kutyus nyakában lévő nyakörvet, rajta a feliratot, és egy kis üzenetet.

A nyakörvön ez állt: „Bruno”

Az üzenet pedig így szólt: „A karácsony Angyala átadta az üzeneted. Boldog karácsonyt kicsi lány. Mikulás”

Anna nem szólt az üzenetről a szüleinek, de utána minden évben gyújtott egy gyertyát a Karácsonyi angyalnak, és a jótevő Mikulásnak.

A mese szövege csak teljes egészében másolható, szerzővel és címmel, forrásmegjelöléssel. Az illusztrációt 2009-ben egy kezdő grafikus készítette gyakorlás gyanánt, majd nekem adta. Azóta is hálás szívvel gondolok rá, ha a képre nézek. 

Rögtönzött mese

 Sziasztok!

Biztos ti is láttátok már az alábbi képet, amin az áll, Mi a karácsonyi manó neved? Én ma futottam bele, s jókat kacarászva azon, amik kijöttek az ismerősi körben, úgy döntöttem, ezt valahogy meg kell örökíteni. Így született tehát néhány perc alatt ez a kis szösszenet, remélem kicsit mosolyt csal az arcotokra. :) Egyébként ha van kedvetek, írjátok meg itt hozzászólásban, vagy akár a facebook oldalon a kép alá, hogy nektek mi jött ki. 

Tajti Bernadett: A Mikulás manói

Miután a Mikulás a világ minden táján csodás ünnepet varázsolt az otthonokba, úgy döntött, hogy személyesen hívja meg a legfőbb segítőit egy ünnepi forrócsokizásra, hogy megköszönje az egész éves kemény munkájukat.

Mérges Fagyot, a művészmanót a raktárban találta meg, ahol épp a festőállványokat és vásznakat számlálta. Épp dúlt-fúlt a rettentő rendetlenség láttán, ám a Mikulást meglátva felderült arcocskája. Az invitálást örömmel fogadta, megígérte, hogy amint egy kis rendet tett, csatlakozik az ünneplő tömeghez.

Mikulás ezután Pimasz Hóangyal keresésére indult, aki épp a raktár mögött magát hanyatt dobva, kacagva hóangyalt készített. Körbenézve, mosolyogva állapította meg, hogy aznap már nem az elsőt. A huncut kismanó tengernyi hóangyalt és hóembert készített, s amikor a többiek nem figyeltek, megdobta őket egy-egy hógolyóval, majd elbújt az egyik hóember mögött. Mikulás épp megszólította volna, amikor Bolondos Hógolyó, Akaratos Hópihe, és Ijedős Zúzmara, bekerítve Pimasz Hóangyalt hatalmas hógolyócsatába kezdett. Kacagásuk odavonzotta egész manóvölgyet. Az idősebb és bölcsebb manók mosolyogva rázták a fejüket, a fiatalabbak csatlakoztak a rögtönzött mulatsághoz. Mikulás úgy gondolta, hogy ez így még jobb is, egyszerre hívhat meg mindenkit. Megköszörülte hát torkát, és épp megszólalt volna, amikor a semmiből egy hatalmas hógolyó találta el nagy pocakját. Mikulás először meglepődött, majd felkacagott.

- Hohohó! Hát erre nem számítottam. – mondta nevetve. – Azért jöttem kedveseim, hogy mindenkit meghívjak egy kis forrócsokizásra, na meg persze egy kis mézeskalács majszolásra, már amennyiben Mikulásné eleget sütött. Gyertek hát mind, legyetek vendégeink!

Hatalmas taps, és üdvrivalgás fogadta a meghívást, és lassan mindenki a Mikuláslak felé indult. A csapatot utolérte Mérges Fagy is, aki kezében egy hatalmas hógolyóval épp megcélozta Pimasz Hóangyalt, ám arra nem számított, hogy őt is eltalálja majd egy, a Bolondos Hógolyótól származó lövedék. Mérgesen tekintett körbe, hátha felfedezi, hogy ki dobta meg, ám csak a kuncogásokból tudott következtetni.

Mikulás boldogan nézte a jókedvű csapatot, ám felfedezte, hogy egy kis manója távolmaradt. Gyorsan a keresésére is indult. A manólak egy csendes, eldugott szobájában, épp egy számfestőn dolgozott Éneklő Csillagfény, miközben egy karácsonyi dalt dúdolt. Szépen, precízen dolgozott, nem zavarta meg semmi. Mikor a Mikulás belépve megköszörülte a torkát, felderült az arca, úgy fordult az öreg felé.

- Mikulás! Örülök, hogy látlak. Mi szél hozott hozzám?

- Drága barátom! Azért jöttem, hogy meghívjalak a Mikuláslakba egy kis rögtönzött ünneplésre. Lesz forrócsoki, mézeskalács, zene, tánc, és mulatság. Ezzel szeretném megköszönni, hogy egész évben ennyit segítettetek. Ugye eljössz?

Éneklő Csillagfény megvakarta kis szakállát, megigazította elengedhetetlen Star Wars-os sapkáját, visszanézett az alkotására, majd piros pozsgás arcán mosoly terült el, úgy bólintott.

Együtt sétáltak át Mikulásékhoz, ahol már a többi manó vígan mulatozott. Előkerült néhány zsáknyi pillecukor is, amit a fiatalabbak a kandallónál sütögettek, majd két csokis keksz közé dugtak, és lelkesen befaltak.

Mikulás egy rövid beszédet tartott, aztán ettek, ittak, mulatoztak, míg el nem fáradtak. Mikulásné mosolyogva tekintett végig a boldog arcokon, és arra gondolt, ő is megkapta a legnagyobb ajándékot, mérhetetlen szeretetet, jókedvet, és csillogó tekinteteket.

A mese továbbvitele csak forrásmegjelöléssel, és teljes egészében engedélyezett!

Ana új szerzeményei

 Sziasztok! 

Megmutatom nektek Ana új szerzeményeit. 

Ez csak egy kis ízelítő, több könyvről is készül majd olvasói véleménnyel. Ilyen pl.: Sarah Morgan több könyve, Susan Mallery egyik regénye.

Ana könyvajánlói: Meghan Quinn: How My Neighbor Stole Christmas – A szomszédom a Grincs (A szomszédom a Grincs 1.)

Fülszöveg:

„Kringletown minden lakója lelkesen ünnepelte a karácsonyt. Mindenki, kivéve Cole Black.

A különleges kis falu többi lakosa dalolva, vidáman díszíti az utcákat, de Cole másra sem vágyik, csak csendre és magányra. Sivár terve azonban meghiúsul, amikor karácsonyi ellensége, Storee Taylor, beköltözik a szomszédba, hogy gondoskodjon a nénikéjéről.

Cole élete rögtön egy igazi karácsonyi lidércnyomássá változik, főleg amikor megtudja, hogy Storee Cindy néni bátorítására benevezett a falu Karácsonyi Kringle versenyére. Ráadásul elszánta magát, hogy megnyeri a versenyt.

Na, majd ha piros hó esik! Cole úgy dönt, barátja, Max segítségével benevez a versenyre, és legyőzi Storeet. Eljátssza, hogy az állandó mogorvasága ellenére hatalmasat nőtt a szíve a karácsonytól, és beleszeretett a szomszéd lányba. Storee pedig sajnos kénytelen belemenni a játékba, ha meg akarja szerezni a karácsonyi Kringle-díjat.

De nem csak a verseny válik egyre fűtöttebbé. Cole és Storee tettetett kapcsolata hamarosan egyre valóságosabbá válik, és azon kapják magukat, hogy próbálják titkolni Cindy néni elől. Bonyolódik a helyzet, egyre keményebb a verseny, és valaki egyetlen éjszaka alatt ellopja az egész karácsonyt…

Olvasd el, ha imádod a Grincset és a morcos, de imádni való könyves álompasikat!”

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 560 oldal

Eredeti mű: Meghan Quinn: How My Neighbor Stole Christmas

Fordította: Csiky Villő Anna

ISBN: 9789636756079

Ezért a könyvért kár volt pénzt kiadni. Arra számítottam, hogy a történetben a szenvedély és a humor természetesen fonódik majd össze, ezzel sok vidám percet okozva az olvasóknak. Tévedtem. Erőltetett és gyenge volt. Nem is olvastam végig (pedig nem jellemző rám, hogy csak úgy abbahagyom egy könyv olvasását). Gyötrelmes lett volna. A századik oldalig még reménykedtem, hogy talán később jobb lesz. Azután beláttam, hogy ez a könyv valószínűleg végig ilyen vacak. A bugyuta versikék még akár jók is lehettek volna. Az ötlet nem volt rossz. Kár, hogy nem sikerült megvalósítani. Cole és a „Narrátor” közti szóváltások nagyon gagyik voltak és egyáltalán nem könyvbe valók. Talán egy filmben megállták volna a helyüket, de azt is erősen kétlem.

A női főszereplő nagyon ellenszenves.

Storee és a nővére, Taran Coloradoba utaztak a nénikéjükhöz, Cindyhez, aki elesett és megsérült. Storee nem volt oda az örömtől, hogy a hideg Kringletownban töltse a karácsonyt, a morcos, jól nevelt, és kioktató nővérével. De gondoskodni kellett az idős, törött csípőjű nénikéjükről.

A Taylor testvérek közül Taran volt az értelmesebb, felelősségteljesebb, gondoskodóbb. Storee nyafogós, gyerekes, felelőtlen, éretlen.

Kringletown lakói egész évben ünnepelték a karácsonyt.

Cole hű volt a helyhez, mert a szülei halálakor a faluban mindenki segített neki. (A falu lakói vigyáznak a sajátjaikra.) A Maxheimer család gondoskodott róla, hogy soha ne érezze magát kirekesztettnek, és sose legyen egyedül karácsonykor. És ő nagyon hálás volt ezért. Mégis úgy érezte, hogy amikor meghaltak a szülei, akkor magukkal vitték a karácsony varázsát. Cole talán ezért is szerette a magányt és a kemény munkát.

Az alapötlet ígéretes volt, de sajnos ez nem volt elég. A karakterekhez nem tudtam közel kerülni. Bár csak az első 226 oldalt olvastam el, mégis úgy tűnt, hogy nem volt benne igazi érzelmi mélység, a főszereplők között nem igazán lehetett felfedezni a kémiát (hiába utalt rá az írónő). Ez a történet nem ért el hozzám. Kár volt rá időt pocsékolni.

Advent harmadik vasárnapja

Aranyosi Ervin: Advent – harmadik gyertya

Advent, harmadik vasárnap

örömgyertyát gyújtunk,

rózsaszínre vált a lelkünk,

nem nyomaszt a múltunk.

Közeledik a Karácsony,

öröm gyúl lelkünkben,

a szeretet és a hála,

vendég életünkben.

Az Adventi várakozást

még az is fokozza,

hogy minden nap, a Karácsonyt,

még közelebb hozza.

A szeretet ünnepére

készül minden lélek.

Három gyertya lángja fénylik,

s hálatelt az ének.

"Advent harmadik vasárnapján egy fehér angyal érkezik a földre. Jobb kezében fénysugarat tart, odalép a tiszta emberekhez, s megérinti vele őket. S akkor az emberek szemébe beköltözik a fény, átjárja egész testüket, s maguk is békét, szeretetet sugároznak a többi embernek. Az angyalok köztünk járnak. Engedjük, hogy megérintsen bennünket a szeretet fénye."

Ana könyvajánlói - Jules Wake: Hóesés Notting Hillben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Szórakoztató és szívmelengető karácsonyi románc.

Tökéletes olvasmány mindazoknak, akik szeretik a Hugh Grant-féle romantikus vígjátékokat.

A kedves és bohókás Viola Smith a Londoni Metropolitan Operatársulat zenekarában brácsázik, és a főnöke kérésére kénytelen segíteni az egyik Notting Hill-i iskolában a karácsonyi műsor összeállításában.

Nate Williams igazi Grincs: nem mondhatni, hogy fellelkesítené a közeledő karácsony gondolata. Ám mivel a kislánya, Grace a főszereplő az ünnepi műsorban, beadja a derekát, és segít Violának a szervezésben.

Viola és Nate között úgy szikrázik a levegő, mint a parázs a Portobello Road-i piacon a sült gesztenye alatt. És amikor Londonban havazni kezd, Viola és Nate azon kapják magukat, hogy csapdába estek. Ráadásul nem is egybe…

Húszévnyi PR-karrier után Jules Wake szakmát váltott, hogy több ideje és energiája legyen az írásra. Napközben egy általános iskolában dolgozik, éjjelente pedig romantikus történeteket ír – olyanokat, amilyeneket maga is mindig szívesen olvasott.”

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 428

Eredeti mű: Jules Wake: Notting Hill in the Snow

Fordította: Bosnyák Gabriella

ISBN: 9789636043735

A könyvről:

Vegyes érzelmeim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az első fele nem igazán tetszett. A második fele már jó volt. Egyszerű, és kiszámítható romantikus, bájos történet. Nem indult ígéretesen. A történet jó, de sokkal több lehetett volna. A könyv a karácsonynak azt a részét is megmutatja, amit sokan átélnek ilyenkor. A terheket, az extra tennivalókat, a rohanást…

Jó volt a zenekarról szóló részeket olvasni. Érdekes volt a beszélgetés arról, hogy hogyan működik egy zenekar belülről, és milyen hangszer a brácsa.

Megtévesztő a fülszöveg. Nate Williams nem Grincs. Egy kicsit sem az. Csak nagyon óvatos, és igyekszik vigyázni a szeretett lányára, akit már egy éve egyedül nevel. Kedves, figyelmes férfi. Próbál "egyensúlyozni" az ügyvédi hivatása, és a magánélete között.

Viola egy brácsaművész, akit a munkahelye, a Londoni Metropolitan Operatársulat felkér, hogy segítsen egy iskolai betlehemes előadás megrendezésében. Az egyik édesapa, Nate, akivel már korábban keresztezték egymás útját, szintén segítőként csatlakozik. Már az első találkozáskor megvolt a kémia köztük. A romantikus szál lassan bontakozott ki. Nate elképesztően jól nézett ki, és Viola biztos volt benne, hogy semmi esélye nála.

Viola kedves, gondoskodó, segítőkész, energikus, kreatív nő. Borzasztó volt, hogy a családja mennyire kihasználta. Lekezelő, tapintatlan és érzéketlen emberek. Ugyanakkor Viola is felelős volt a helyzetért, mert hagyta magát belekényszeríteni. A pofátlan, élősködő családjáról szóló részek miatt egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a könyv olvasását. Ridegen semmibe vették Violát, és még el is várták, hogy eltűrje. Ha sikerült volna „elvenni a zsarnokoskodásuk élét”, akkor talán nem tűnt volna a könyv első fele olyan erőltetettnek. Eleinte ezért hiányoltam a karácsonyi hangulatot. Megvoltak a karácsony „kellékei”: díszek, ünnepi világítás, mézeskalács… de az elején sokkal inkább emlékeztetett egy bevásárló listára, csak a krumpli, hagyma, vaj, és egyebek helyett girlandok, gömbök, stb. szerepelt rajta.

Később már minden megvolt a karácsonyi hangulathoz: bensőséges hangulat, együttérzés, gondoskodás, hóesés, mézeskalácsház építése, karácsonyfa, személyes ajándékok, papírlánc-ragasztás, koszorúkészítés… Megmutatta a karácsony gyönyörű oldalát is.

Amikor Viola, Nate és a kislánya, Grace együtt voltak, akkor az egészet átjárta a meghittség. A közös időtöltés, a meghitt hangulat, a kis apróságok jobban elmélyítették a főszereplők közti érzelmi kötődést. Azok a részek szórakoztatóak voltak.

„A mosoly csodákat művel. Nem kerül semmibe, és máris derűsebben látja az ember az előtte álló napot.”

Azok a részek, amikben Grace, Viola és Nate egyre jobban megismerték egymást, egyre közelebb kerültek egymáshoz, nagyon hangulatosak voltak.

Grace állandó óvatoskodása, tökéletességre törekvése, és felnőttes összpontosítása elszomorító volt. Egy ilyen korú gyereknek nem szabadna mindenért aggódnia. Jó volt arról olvasni, hogy az együtt töltött idő során egyre vidámabbak, nyugodtabbak, lazábbak lettek.

Kezdetben Viola és Grace hasonlóan viselkedtek. Úgy gondolták, hogy „ha jól viselkednek”, és másoknak a kedvére tesznek, akkor kicsit több időt töltenek majd velük. Állandóan megakartak felelni mindenkinek. Így többnyire azt csinálták, amit mások akartak, nem azt, amit ők.

Tetszett, amikor Nate felhívta arra Viola figyelmét, hogy határozottabban kellene kiállnia magáért. Szép volt, ahogy keresztül húzta Bella (Viola egyik unokatesója) tervét. Gyakorlatilag megmentette ezzel a nőt. Örültem, hogy végül Viola kiállt magáért, és nagyon jól megoldotta a dolgokat. Nagyra becsültem őt azért, mert amikor visszatért Nate felesége, közölte a férfivel, hogy sosem lenne egy házasember szeretője. Pedig nyilvánvaló volt, hogy nagyon szereti a férfit és a kislányát, és nagyon szenved a kialakult helyzet miatt.

Nate felesége, Elaine egy nagyon ellenszenves, utálatos, rosszindulatú nő, akinek a munkája a legfontosabb. Nyilvánvaló volt, hogy Violával ellentétben, belőle hiányzik az együttérzés, a megértés, az őszinte kedvesség. Felháborítóan viselkedett a kislánnyal. Nem volt meglepő, hogy képes volt újra elhagyni. Az az egy pozitívum volt vele kapcsolatban, hogy belátta azt, hogy a férjével nem illenek egymáshoz, és ő nem való anyának.

Szóval érdemes felülemelkedni a könyv első felének bosszantó részein, mert a második fele kárpótol érte.

Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue – Vörös, fehér és királykék

Most egy olyan könyvről hoztam a bejegyzésem, amit még két évvel ezelőtt olvastam. Akkoriban készült a film is, amit egyébként még azóta sem sikerült megnéznem. Akik olvasták a könyvet és a filmet is látták, azt mondták, hogy nincs durva eltérés közöttük.

Igen, LMBT regény.

Nem, nem kisgyerekeknek ajánlják, és nem, nem akarnak vele senkit „megtéríteni/átnevelni”. (Szemforgatós emoji)

Fülszöveg:

„Mi történik, ha egymásba szeret az amerikai elnök fia és a walesi herceg? Mikor édesanyját megválasztják az Egyesült Államok elnökének, Alex Claremont-Diazból azonnal afféle királyi herceg lesz, amerikai módra. Jóképű, karizmatikus, zseniális – a mai fiatalokhoz szóló színarany a marketingcsapat kezében.

Csak egyetlen gond van vele: ellenséges érzelmei egy valódi herceggel, Henryvel szemben az óceán túlpartjáról. És mikor a bulvársajtó kezébe kerül egy fénykép Alex és Henry botrányos összecsapásáról a walesi trónörökös esküvőjén, ez már az amerikai-brit kapcsolatokra is hatást gyakorol.

A család- és államfők kárenyhítési tervvel állnak elő: megrendezik a két rivális megbékélését. Ám ami eleinte csak az Instagramnak szóló, megrendezett barátság, hamarosan elmélyül, és veszélyesebb lesz, mint azt ők ketten valaha várták volna. Alex azon kapja magát, hogy romantikus kapcsolatba bonyolódott a korántsem régimódi Henryvel, ami befolyásolhatja az elnökválasztási kampányt, a feje tetejére állíthat két országot, és kérlelhetetlenül felveti a kérdést: a szerelem végső soron megmentheti a világot?

Két nemzetközi celeb élete testközelből, és a megkerülhetetlen kérdés: vállaljuk-e magunkat?”

Kiadta: Könyvmolyképző kiadó

Megjelenés éve: 2021 (azóta már több kiadást is megélt)

Fordítás alapjául szolgáló mű: Casey McQuiston: Red, White & Royal Blue

Fordította: Moldova Júlia

Oldalszám: 440

ISBN: 978-963-561-365-6

18 év alatt nem ajánlott

Rengeteg jót hallottam és olvastam erről a könyvről. Az egyik bejegyzésen, illetve a könyvből kiragadott néhány idézeten jókat mosolyogtam, ezért úgy döntöttem, adok majd neki egy esélyt, ha alkalmam adódik. Nem sokkal később kölcsön kaptam, rögtön bele is vetettem magam. Jól tettem.

Vitt magával a történet, amit eleinte kicsit furcsának találtam (szereplőket tekintve), aztán nagyon reménykedtem, hogy valami jó sül ki Alexék kapcsolatából. A történet többnyire vicces és lendületes, sokszor elgondolkodtató, még a benne található politikai téma sem zavaró.

Két szerelmes fiatal története, akik nem elég, hogy különböző kontinensen élnek, de ráadásul befolyásos, nagy hatalommal bíró szülők csemetéi, így nem csak a távolsággal kell megküzdeniük, de azzal is, hogy mit szól majd a család, illetve ország-világ ahhoz, hogy egymásba szerettek.

Nagyon sok szereplőt kedveltem, mellékszereplők közül többek között Pezt és June-t, de az egyik személyes kedvencem Alex személyi testőre volt.

Voltak apróbb dolgok, amik nem tetszettek, ám a történet végére érve azt kell mondanom, összességében egy szórakoztató könyvet kaptam, szimpatikus karakterekkel, érdekes cselekményszálakkal, és egy olyan központi és megosztó témával, amivel kapcsolatban az emberek előszeretettel dugják homokba a fejüket és ítélik el az érintetteket. Persze könnyebb így tenni, mint kicsit nyitottabbnak lenni, és másokat elfogadni.

Kedvenc a könyvben: Alex és Henry levelezései végén az idézetek, illetve a rengeteg irodalmi utalás.

Amikor az olvasmány és az élet találkozik

Amikor Kasie West könyvében (Bosszúból jeles) olvastam, hogy a szereplői kecskejógára mentek, igen jót derültem rajta. Főleg amikor a lány az egyik póz végrehajtása közben döbbenten tapasztalta, hogy a kecske a hátára telepedett.

Aztán ma reggel, torna közben megtapasztaltam, hogy ez annyira nem poén. Oké, én egy csöpp cicussal. 

Épp előre hajolva igyekeztem megérinteni a lábam előtt a szőnyeget, amikor a cica úgy döntött, felmászik a nadrágomon, és rátelepszik az amúgy is sajgó derekamra. Aztán persze mint aki jól végezte dolgát, rám ült, és dorombolni kezdett.

Azt hiszem feltaláltuk a Macska Shaolin Yi Jin Jing tornát. 😃

Az eredeti gyakorlatokat megtekinthetitek itt:

https://youtu.be/GvQUttWLVWc?si=ti_UQyKdNIS9xvFO

Garantáltan átmozgat.

Kasie West: Better Than Revenge – Bosszúból jeles

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Lehet, hogy az igaz szerelem még a bosszúnál is jobb?

Finley szeme előtt egyetlen cél lebeg: híres podcast-műsorvezetővé válni.

Az első lépés? Bejutni az iskola podcastcsapatába – hiszen valahol el kell kezdeni. Csakhogy a focimániás barátja, Jensen is jelentkezik ugyanarra a posztra… méghozzá az ő ötletével… és ezzel teljesen összezavarja és mélyen megbántja Finley-t.

Barátai segítségével bosszút forral, ám Jensent nem könnyű legyőzni. De nem is lehetetlen!

A sors különös fordulataként Finley rájön, hogy egészen tehetségesen rúg – így elhatározza, hogy megszerzi Jensen helyét az amerikaifoci-csapatban.

És ki mással edzhetne, mint Theóval, Jensen helyes, de öntelt ősellenségével?

Finley biztos benne, hogy Theo izmos karja, hullámos, sötét haja vagy önelégült mosolya nem terelheti el a figyelmét. Hiszen egy ilyen srácba sosem tudna beleszeretni. Ugye?

A szerelem játék – csak az nyerhet benne, aki pályára lép.”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2025

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: Better Than Revenge

Fordította: Hartinger Emese

Oldalszám: 328

ISBN: 978-963-584-683-2

Bár korilag már nem tartozom a célközönségbe, Kasie West könyveiben eddig nem csalódtam. Kellemes stílusban ír, könyvei többségben könnyedek és szórakoztatóak, alkalmanként megrázóak, sokszor elgondolkodtatóak. Mivel imádom az amerikai focit, nem volt kérdés, hogy ez a regénye is sorra kerül.

Adott egy Finley nevű lány, aki podcast-műsorvezető szeretne lenni, s ahhoz, hogy ezt az álmát megvalósítsa, úgy gondolja, hogy szüksége van a sulis műsorvezetői posztra. Azt hitte, hogy Jensen, a fiúja majd támogatja ebben, ám pont miatta nem kapja meg az áhított pozíciót. Ráadásul azért, mert a srác ellopta a lány egyik ötletét. Ez szerintem abszolút görény viselkedés volt a sráctól, és még csak bocsánatot sem kért, ehelyett viszont élő egyenesben savazta az akkor még barátnőjeként funkcionáló Finley-t. Persze ezután dobva lett, ám a srác nem volt hajlandó sem megbánni a viselkedését, sem pedig bocsánatot kérni a lánytól, inkább minden alkalmat megragadott arra, hogy éreztesse a lánnyal, hogy ő nem elég jó.

Szóval, amikor Finley és barátai kitervelték, hogy bizony jól megszívatják a drágát, tapsikoltam az örömtől. Pláne azután, hogy megismerhettem Theo Torres karakterét. Azonnal megkedveltem, bár sejtettem, hogy lesznek majd bonyodalmak. Persze így is lett.

Nagyon szerettem az amerikai focis jeleneteket, a beszélgetéseket Finley és Theo között, illetve Finley podcast interjúit, amiket a nagyijával készített. Igazi kis mosolycsalogatók voltak. Tetszettek a rejtélyek, a nyomozások, de leginkább Theo és Finley kettőse. Voltak a sziporkázó párbeszédek közben ügyetlenségek is, mert zavarban voltak, ami külön cukivá tette a regényt.

Rühelltem Jensent, aki a lehető legtaszítóbb szereplő volt a történetben, szóval Kasie West megírta a tini fiú és mugli változatát Dolores Umbridge-nak. :D

Nagyon tetszett a történet. Kellemes szövegezés, szórakoztató cselekmény, sziporkázó párbeszédek, szeretnivaló szereplők, az általam is imádott amerikai foci, romantika, rejtélyek, nyomozás, elgondolkodtató felvetések, szeretet és jókedv lengi körül ezt az ifjúsági regényt. Ha valamibe bele kellene kötnöm, az a mellékszereplők felületes ismertetése volt, de ebben a regényben még ez sem zavart.

Az írónő tud valamit, mert engem is magával ragadott a történet, pedig már jócskán kinőttem a célzott korosztályból.

Pontozás: 10/10

Ana könyvajánlói - Milly Johnson: Karácsonyt minden napra

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Hamarosan itt a karácsony, és esik a hó, sőt szakad. A yorkshire-i lápvidék mélyén megbújó kicsiny falu fogadójában hat idegent fúj össze a szél, akiknek itt kell meghúzódniuk a hóvihar végéig.

Mary már négy éve igyekszik rávenni a főnökét, Jacket, hogy észrevegye őt, de Jack csak a hatékony személyi asszisztenst látja benne. Vajon az, hogy egy fedél alá kényszerültek, megadja a rég várt esélyt Marynek?

Bridge és Luke csupán egy ötperces találkozót tervezett, hogy elintézzék a válási papírjaikat. Most azonban több napot kell egymás társaságában tölteniük; vajon az együttlét szép emlékeket hoz felszínre, vagy csak megerősíti őket elhatározásukban?

Charlie és Robin egy skóciai luxushotelbe tartottak egy különleges karácsonyra, most azonban egy apró fogadóban ragadtak az isten háta mögött. Megkaphatják itt azt, amiért útra keltek – vagy akár még sokkal többet is?

Milly Johnson, a szívmelengető, érzelemdús és mély történetek mesterének legújabb könyve a kitartásról, a dolgok elengedéséről, a határok feszegetéséről és az elfogadásról, valamint a szeretetről és a karácsony varázsáról mesél.”

Kiadó: Pioneer Books

Kiadás éve: 2024

Oldalszám: 432, puhatáblás

Eredeti mű: Milly Johnson: I Wish It Could Be Christmas Every Day

Fordította: Nagy Szilvia

ISBN: 9786156644664

A borító nagyon szép és hangulatos. Ez egy nagyon megható, megrendítő, részben kísértet történet. Tetszettek a leírások. Az is nagyon szép volt, ahogy az írónő a Jane Austen regényt (Meggyőző érvek) beleszőtte a történetbe, ezzel is segítve a fiatal páros fejlődését. Emberi problémák és érzelmek jelennek meg ebben a regényben. Elgondolkodtató és szívmelengető. Fejlődni képes emberek, lelki vívódással egy különleges helyen. A szereplők segítik egymást a felismerésekben és a kiteljesedésben. Ahogy haladunk előre a történetben, úgy kerülnek felszínre az emlékek, a múltban meghozott döntések és hatásuk, a szereplők gyengeségei és erősségei. A vívódások, a vágyak, a reménybe kapaszkodó emberek mind fájdalmasan valóságosak. Annyira, hogy az olvasó szinte érzi a szereplők minden rezdülését.

Hat különböző korú és társadalmi helyzetű ember egy váratlan havazás miatt ugyanabba a fogadóba kényszerül. A vidám, karácsonyi ünneplésbe szomorúság is vegyül. Néhány nap alatt összekovácsolódik a társaság.

Figgy Hollow településen kötöttek ki, aminek a létezéséről nem is tudtak, pedig a környékről származnak.

Minden karakternek megvan a története, és problémája.

Bridge és Luke az elhúzódó válásukat szeretnék végérvényesen lezárni. Személyes tragédiájuk a megsebzett gyermekkor, és a széthullott házasságuk. Ezek azonban nagyban hozzájárultak a fejlődésükhöz, és a sikereikhez. A lobbanékony természetű Bridge, és a fitt, laza és mosolygós Luke tizennégy éve voltak házasok, és már évek óta zajlott a válás. A rideg gyerekkor és a nélkülözés megkeményítette a nő szívét, és Luke volt az első, akivel megtudta élni a szeretetet, és aki elhitette vele, hogy lehet őt is szeretni. Eleinte nem hitték, hogy a szerelem nem elég egy jó házassághoz.

Mary és Jack főnök-beosztott viszonyban vannak egymással, de a nő szerelmes a férfiba. Jack személyi asszisztense, Mary azt remélte, hogy az üzleti úton végre felfigyel rá a férfi, és viszonzásra lel a vonzalma. Úgy tűnt, hogy a kis társaságból ezt mindenki észrevette, kivéve Jack. Ahhoz képest, hogy Jack évek óta együtt dolgozott Mary-vel, mégis elég keveset tudott a nőről. Kérdéses volt, hogy tud-e egyáltalán bármit is róla. Mary kedves, figyelmes, vonzó nő, akinek fogalma sem volt arról, hogy mennyire csinos. Tetszett, amit Mary kézműves karkötőjéről írt az írónő. Egy barátnőjétől kapta. Kék zsinórból, ezüst gyöngyökből és hat pici kockából készült, amelyen egy-egy betű szerepelt: H. F. H. K. E. B. Azt jelenti, hogy Hívj fel, ha kell egy barát.

A Mary és Jack között lezajlott beszélgetések (is) felidézték a múltat, tisztáztak dolgokat. A felismeréstől elöntötte őket a megkönnyebbülés, a szomorúság, vegyes érzelmek. Amikor a regény közepe felé Jack végre „levette magáról a ravasz üzletember páncélt”, akkor kiderült, hogy ő is szimpatikus karakter, kifogástalan modorral, apró figyelmességekkel, kedvességgel. Amikor beszélgetett valakivel, teljes odaadással figyelt az illetőre. Nyilvánvaló volt, hogy munkamániás, nem engedett közel senkit, nem mutatott meg magából semmit. Pedig vágyott a kapcsolódásra, elköteleződésre, olyan bensőséges kapcsolatra, amilyen a barátainak volt. Asszonyra és gyerekekre vágyott.

Charlie és Robin egy meleg házaspár, akik között nagy a korkülönbség. A hetvenkilenc éves, kifinomult, kedves, huncut Charlie, és a férje Robin (aki huszonnégy évvel volt fiatalabb) már harminckét éve voltak együtt. A két férfi igyekezett kompromisszumra törekedni, amikor csak lehetséges volt. A gyengéd civakodás része volt a kapcsolatuknak. Aranyos volt az évődésük. Az egymás iránt táplált szeretetük, szerelmük nyilvánvaló volt. Charlie beteg volt, és tudták, hogy ez lesz az utolsó karácsonyuk együtt. Robin nehezen viselte, eleinte nem akart beszélni Charlie-val az elvesztéséről. Úgy érezte, hogy nem képes rá. Charlie csodálatosan kitudta fejezni magát, de ő úgy érezte, hogy nem képes rá. Csodálatos karácsonyt szerettek volna. Csodás, szívfájdítóan szép szerelmi történet az övék.

Szóval a szereplők más-más karakterek, akik (a helyzet miatt kezdetben bosszúsak) ha már úgy alakult, hogy kénytelenek egy tető alatt tölteni az ünnepet, akkor kihasználnak minden pillanatot, és egy igazi, családias karácsonyt töltenek együtt. Mivel változtatni nem tudtak a helyzetükön, ezért ezzel kellett kezdeniük valamit. Szerencsére kényelmes szálláshelyük volt, ahol melegedhettek, ehettek, ihattak. Amikor a többiek tudomást szereztek Charlie állapotáról, elhatározták, hogy megadják neki a tőlük telhető legjobb karácsonyt.

A „Figgy Hollow Hatok” egy különleges, és csodás karácsonyt töltöttek együtt. Kis „bandájuk” része lett a hely történetének. Örökké ők lesznek a „Figgy Hollow Hatok”. És Charlie tudta, hogy akkor is közéjük fog tartozni, ha ő már nem lesz többé. A csodálatosan vidám percek alatt mintha semmi más nem létezett volna ezen a hat emberen kívül Yorkshire havas lápvidékén. Robinnak az is eszébe jutott, hogy ha Charlie újra jól lehetne, örökre ezen a helyen maradna, hagyva, hogy minden nap karácsony legyen.

„Charlie azt állította, hogy az élet értelme az, hogy éljük, itt és most, hogy legyünk jelen a pillanatban.”

A könyvet olvasva úgy tűnt, mintha az írónő próbált volna valami egyensúlyt teremteni. Benne volt az elmúlás fájdalma, és az élet vidámsága. Szívfájdítóan szép, szomorkás, és mélyen emberi történet. Élmény volt elolvasni. Amennyire szívszorító, annyira lélekemelő. A regény egyik fontos mondanivalója, hogy mind sokkal boldogabbak lennénk, ha jobban törődnénk az itt és mosttal. Fontos megélni a jelent.

„Karácsonyi varázslat, annak kellett lennie.”

A könyv címadó dala az alábbi linken meghallgatható:

I Wish It Could Be Christmas Everyday

És egy másik régi dal, amit szintén megemlítenek a könyvben:

We’ll Meet Again