„Ahogy a történelmet még soha
nem olvastad. Ókor, középkor, újkor egymást követő évszázadok, az idő
forgatagában. Birodalmak, uralkodók, országok születnek és omlanak össze,
miközben nem mindennapi hősünk átéli a letűnt idő feledhetetlen eseményeit.
Se nem fiú, se nem férfi, se
nem élő se nem holt. Rabszolga, aki halálával új életet nyert s vele a bosszút,
a hatalmat és a halhatatlanságot. Ifjúsága, elbűvölő álcaként takarja el valódi
lényegét, s a kétezer éves kaland így válik egy vámpír létezésének letehetetlen
krónikájává.”
Megjelent 2013-ban az
Underground kiadó gondozásában.
Oldalszám: 522
ISBN: 978-963-087-094-8
Köszönöm Izzie-nek, hogy
felhívta erre a könyvére is a figyelmem, s megmutatta a blogos beolvasót, ami
alapján még jobban kedvet kaptam a történethez. :)
Az első nyolc fejezetbe
kaphattok betekintést, ha a linkre kattintotok. :)
Véleményezés:
Először is nagyon tetszett,
ahogy az írónő beleszőtte a történelmi regényébe a fantasy elemeket. Senki nem
gondolná, de tökéletesen belepasszol Caspar az események sorába. Mély és
összetett személyiséget kapott, ugyanakkor „életét” a kettősség jellemezte.
A történet az elejétől szépen
ível felfelé, fenntartva az ember érdeklődését.
Már az első fejezetnél
megvettek kilóra. Kr.e. 134. Gallia.
Tanúi lehettünk egy család
igazi egységének. Főszereplőnk itt még édesanyja hasában készült a
világrajövetelre, s egyáltalán nem számítottam arra, hogyan alakul az élete. Megismerhettem
a szüleit, s a nővérét, aki a Menase nevet viselte. Támadás, halál, születés,
rabság, egy rövid fejezet megannyi történést körülölelt. S ez még csak a kezdet…
A második fejezetben tizenöt
évvel később járunk, főszereplőnk rabszolga a testvérével együtt. Először ebben
a fejezetben éreztem a kettősséget, ami körüllengi Caspar karakterét. Amikor
arról írt a szerző, hogy a tizenöt éves fiú puszta kézzel tépte ki egy még élő
kutya szívét, elszörnyedtem. Úgy éreztem, hogy Caspar nem fogja elérni, hogy
kedveljem. Ellenben a nővérét az első perctől megszerettem. Talán ezért is
éreztem úgy a negyedik fejezetnél, hogy valami fontosat veszítettem el.
Ahogy az olvasó halad előre a
történetben, megannyi információ kerül birtokába, s megismerheti Caspar „átváltozásának”
kalandos történetét. Külső szemlélők nem igazán mondanák meg, hogy mi is lett
belőle, ám az állatokat nem lehetett becsapni, a kutyák és a lovak megvadultak
amint a közelükbe merészkedett, és igyekeztek eltépni láncaikat, s menekülni.
A hetedik fejezet már Kr. u.
79-ben játszódik, tehát jó nagy időintervallumot ugrottunk át, ahogy arra már
Izzie felkészítette az olvasókat. (Ez a történetben többször előfordul.)
Caspar már több mint kétszáz
éve gyakorolja a vámpír létet, mégis ifjúnak számít még a fajtársai között.
Lobbanékony, szenvedélyes, haragos. Tetszett, hogy többnyire csak akkor
gyilkolt, ha igazságtalannak tartotta az illetőt. Például az egyik fegyőrt
azért ölte meg, mert erőszakoskodott a rabokkal.
Szerettem azokról az
időszakokról olvasni, amikor Caspar és a „térítője” együtt járták a világot.
Igazán humoros párbeszédeknek lehettem tanúi.
„– Miért kínzod őket? – térítője kíváncsian nézett rá, miután továbbsétáltak.– Miért csak én szenvedjek? – kérdezett vissza pimasz mosollyal.– Ne játssz az étellel!– Ezt pont te mondod…– Az más. Én a teremtőd vagyok, azt teszek, amit csak akarok. Még veled is átokfajzat.”
Részletesen elénk tárult
Pompej pusztulása, ugyanakkor Caspar újabb fájdalmas dolgot „élt meg”,
elveszített valakit, akit még fontosnak gondolt. Ám a veszteségek és tragédiák
mellett új ismeretségre is szert tett.
Szerettem a leíró részeket,
ugyanúgy, mint a párbeszédeket. A karakterek jellemzései mindig színesek voltak
és megkapóak. Rhiannon volt a történetben az egyik kedvencem. A kapcsolatok/kapcsok
közül pedig azt szerettem a legjobban talán, ami összekötötte Caspart és
Pollio-t. Amikor közös jeleneteik voltak, mindig mosolyogtam.
Római történések, vámpírok,
vérfarkasok, félvérek és egyéb teremtmények teszik színessé a történetet.
Mindez ráadásul olyan köntösben, hogy az olvasó ne akarja egyhamar letenni a
könyvet.
Család, veszteség, árulás, rabszolgaság, halál, újrakezdés, vérengzés, szeretet, aggódás, bosszú... mind-mind megtalálható ebben a regényben.
Amíg az ember olvassa ezt a
kötetet, Casparral kapcsolatban több érzés is megrohamozza. Egyrészt megértés,
együttérzés, helyeslés, másrészt pedig azért ott a vívódás is, mert nem mindig
a jó döntést hozza. Személy szerint az elején annyira nem szívleltem, a végére
viszont teljes mértékig megértettem, hogy mit miért tesz, és határozottan igazat
adtam neki. A könyvet befejezvén pedig csak arra tudtam gondolni, mindenképpen
szeretném a folytatást is olvasni!
Pontozás: 10/10
Köszönöm Izzie-nek a
lehetőséget! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése