Izolde Johannsen: Kalandor a tengeren (A birodalom tengeri bástyái 3.)

Admiral Scheer - A legsikeresebb német portyázó története.

„1939. október 21.

Az Admiral Scheer páncéloshajó legénysége új parancsnokot kapott. Csak annyit tudtak róla, hogy az Északi-tengeri Biztonsági Parancsnok vezérkari főnökeként dolgozott. Tehát inkább tudós, mint katona. Valaki hallotta, hogy már szagolt puskaport, harcolt Jütlandnál. Akkor mégsem lehet fakezű irodakukac.

- Minden ember a tatfedélzetre!

Nem kellett kétszer mondani. Fegyelmezett sorokban, szálfaegyenesen álltak csak a szemük járt. Az idegen méregdrága brazil szivart szív. Ez igen jó jel!

- Theodor Krancke sorhajókapitány! Az Admiral Scheer parancsnoka!”

Kiadta az Underground kiadó 2017-ben.

Oldalszám: 474

ISBN: 978-963-12-9951-9

Az a megtiszteltetés ért, hogy a szerző felkért szeptemberben, a könyv megjelenése előtt, hogy írjak a könyvhöz pársoros ajánlót, ami bekerült a könyv elejére. Ezzel hatalmas örömöt sikerült szereznie.

Köszönöm Izzie, hogy az elmúlt évek alatt megtiszteltél a bizalmaddal, és lehetőséget adtál arra, hogy még a megjelenés előtt olvashassam a könyveidet. Sikerül újra és újra elvarázsolnod a történeteiddel, legyen az fantasy, kaland vagy épp történelmi regény. Minden írásodnak megvan az az egyedi színfoltja, ami további kalandozásokra csábítja az olvasót.

Aki még esetleg nem olvasta a sorozat első két részéről a bejegyzésemet, az az alábbi linkeken megteheti:

A birodalmi kalóz (A birodalom tengeri bástyái 1.) http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2016/11/izolde-johannsen-michael-t-marble.html

Gránátok ​a becsületért (A Birodalom tengeri bástyái 2.) http://ariadneolvasmanyai.blogspot.hu/2017/06/izolde-johannsen-granatok-becsuletert.html

A harmadik kötet – a Kalandor a tengeren – az Admiral Scheer nehézcirkáló történetét meséli el.

Mindig is imádtam a történelmi regényeket, mert olyan korokba kalauzoltak el, amik számomra tele voltak érdekességgel, és általuk sikerült a szórakozáson kívül lényeges információkkal is gazdagodnom. A világháborús regényektől viszont sokáig tartottam. Aztán Izzie felkért, hogy olvassam el a birodalmi kalózt. Félve kezdtem neki, végül úgy tettem le, hogy akarom azonnal a folytatást. Szóval melegen ajánlom olyanoknak is, akik hasonlóan félve kezdenek neki ennek a témának, mert ez a sorozat teljesen megváltoztatja az ember hozzáállását. Hatalmas élményt jelent betekintést nyerni a történelem valós eseményeibe úgy, hogy közben még jól is szórakozunk.

Az Admiral Scheer, a legsikeresebb német portyázó hajó volt. Legénysége elszántsága, kitartása és összetartása példaértékű volt.

Kedvenc szereplőm azt hiszem most Erwin Müller volt, akinek rengeteg mosolyt és könnyet köszönhetek. Képes volt saját magán is tréfálkozni. Híres volt arról, hogy nagyon könnyen zavarba lehetett hozni, azonnal elpirult, ha ő került szóba. Ilyen volt az alábbi rész is:

„- A nevem Andreas Hoffmann jelzőszolgálatos matróz vagyok. Ő itt Erwin Müller, a gépészekhez kerül.Erwin a neve hallatán látványosan elvörösödött. A meghökkent arcok láttán zavartan köhintett.- Igen, tudom. Olyan vagyok, mint egy riadójelzés! Nem tehetek róla.”

Erőnek erejével dolgozott társaival, hogy minden a lehető legnagyobb rendben menjen. Emellett pedig gondozta a hajó kabalaállatát, és kórustag is volt. Sokoldalú, szeretni való személyiség.

„A zenekar némán várakozott, az adott jelre várt, majd a karmester intésére a fedélzeti fúvós zenekar halk, szívhez szóló dallamok után rázendített a Stille Nacht, Heilige Nacht ünnepi dalra. A néma vigyázban álló legénység megilletődötten hallgatta a zenét. Még a legmarconább, legvagányabb matróz is bőszen nyeldekelte könnyeit, és igyekezett nem nézni a mellette állóra, akinek gyanúsan remegett az ajka. Olyan pillanatok következtek, amikor az otthon maradottak emléke minden eddiginél erősebben tolakodott elő. Olyankor nem szégyen a könny. Stille nacht… Josef Mohr osztrák pap 1816-ban írta a verset, melyet két évvel később megzenésített Conrad Franz Xaver Gruber, avagy röviden Franz Gruber osztrák zeneszerző, zongorista, karnagy.A templom szent falai között született megható dallamok, a rögtönzött kórus előadása tovaszállt az Admiral Scheer haladása által előidézett meleg menetszél szárnyán. Erwin Müller is a két hete verbuvált kórusban énekelt. Szelíd, lágyabb tenor hangja a megannyi basszus és bariton fölött járt. Átszellemült arccal álldogált, aztán a dal végeztével, mint aki álomból ébred, végighordozta tekintetét az előttük álló ünneplők tömegén. Ludolf Petersen tengerészhadnagy elismerően biccentett felé. A hatás azonnali volt, a fiú szeplős arca menthetetlenül lángba borult.”

Az Admiral Scheer sikeressége igencsak felpaprikázta az ellenfelet, mindenképpen ki akarták iktatni. Több hajót is küldtek a nehézcirkáló levadászására, ám az elszánt legénység összefogásának köszönhetően mindig sikerült kicsúszniuk a markukból. A sikeres hadjárat után hazatérhettek, ám az angolok a Kieli kikötőben lebombázták, ami után sajnálatos módon a hajó elsüllyedt. Bár a legénység nagy része a parton volt a támadás pillanatában, még így is voltak emberáldozatok. 

Izzie már régen bebizonyította, hogy bármely témában képes lebilincselőt alkotni. Immáron sokadszorra szippantott magába az általa megjelenített eleven valóság, ami magával ragad és kifacsar. Őszinte szeretete és tisztelete a történelem iránt sugárzik a lapokról, alapos kutatómunkája révén pedig korhű regényeit közvetlen, olvasmányos, lendületes stílusban tárja az olvasók elé. Egyszerűen lehetetlen letenni a könyveit. Szívből ajánlom úton útfélen minden könyvszerető embernek. Ez a kötet is a szívembe lopta magát az Admiral Scheer teljes legénységével együtt, akik példát mutattak bajtársiasságból, emberségből, hazaszeretetből. A közvetlen hangnem, a csipetnyi humor, a temérdek kaland és egy bizonyos kabalaállat mind-mind hozzájárult ahhoz, hogy sajnálkozva tegyem le a könyvet, miután véget ért. Egyetlen dolog vigasztalt csupán, mégpedig az, hogy reményeim szerint még nagyon sokat fogok olvasni a történelem nagy csatáiról Izzie tolmácsolásában.

Pontozás: 10/10