„A hűvös, dohos helyiség közepén terpeszkedő, robusztus asztalt kéttucatnyi csuklyás alak ülte körül. A pislákoló faggyúmécsesek alig valamicske fény loptak a terembe, az apró lángok sejtelmes táncot jártak a sötétben. A Rend tagjai, nők és férfiak ismét megerősítették titkos szövetségüket. Nem kellett hozzá sem vér, sem oklevél, sem pecsét: elég volt az adott szó, a kölcsönös tisztelet. Döntöttek. Ahogy eddig, úgy ezután is vállvetve, egymást segítve, bátorítva osztják meg az arra érdemesekkel mindazt, amit a múltról tudnak, vagy tudni vélnek… Ezúttal egy újabb, immáron ötödik novelláskötet közreadásával, amihez minden kedves Olvasónak jó szórakozást kívánnak!
A Történelmiregény-írók Társasága
nevében
Kapa Mátyás
elnök
A művek szerzői: Trux Béla,
Izolde Johannsen, Hacsek Zsófia, Gál Vilmos, Tapodi Brigitta, Bakóczy Sára,
Csikász Lajos, Bányai D. Ilona, Gáspár Ferenc, Urbánszki László, Bónizs Róbert,
Cselenyák Imre, Solymár András, Soós Tibor, Andy Baron, Várkonyi Tibor”
Kiadta: Történelmiregény-írók
Társasága
Megjelent: 2019.
Oldalszám: 230
ISBN: 978-615-581-617-8
Érdekes volt betekinteni a Történelmiregény-írók
Társasága által megjelentetett novelláskötetbe, mely tizenhat szerző művét
mutatja be. Különböző korokon és helyeken átívelő történetek ezek, melyek között
mindenki megtalálja a hozzá közelállót. Bevallom, bár az írók/írónők neve nem
ismeretlen számomra, csak egy apró töredéküktől olvastam (eddig), bár az
említett szerzőktől több könyvet is.
Tetszett, hogy a kötetet a
sokszínűség jellemzi. Nincs két egyforma történet, mindegyik egyedi a maga
nemében. Nem csak a korok és helyszínek váltakoznak, de a szerzők stílusa is
más és más. Furcsa volt, hogy a már régről ismert szerzőknél kiéleződve
figyeltem, hogy feltűnnek-e azok a bizonyos stílusjegyek, melyek rájuk jellemzőek,
vagy új oldalukról mutatkoznak be. Nem tagadom, voltak olyan novellák melyek
nem tudtak közel kerülni hozzám, ám olyanok is, melyeket ismeretlen ismerősként
üdvözölhettem.
Ugyanakkor be kell vallanom, hogy
a novellákkal úgy vagyok, mint a moziban a filmelőzetesekkel, vagy a különböző
vendégségekben a vendégváró falatkákkal. Tetszenek ugyan, de nem elégítik ki a
kíváncsiságomat. Egyszerűen nem kaptam eleget. Némelyik pont akkor ér véget,
amikor már sikerül belemerülni a történetbe, és idő kell ahhoz, hogy „lapozni”
tudjunk. Persze ott van a pozitív oldal, hogy egy könyvben több szerző mutatkozik
be, s ha tetszik egy novella, valószínűleg beruház az olvasó a szerző
egyik-másik regényére is, mert viszi a kíváncsiság. Megsúgom, az én várólistám
is megnőtt egy kicsit.
Összességében tetszett a
novelláskötet, megvolt a maga hangulata, rengeteg érzést megmozgat az emberben.
Bányai D. Ilona, Solymár András,
Cselenyák Imre, Csikász Lajos és Trux Béla novellái kifejezetten kedvemre
valóak voltak, Izolde Johannsené pedig abszolút kedvenc, mert kiegészítésül
szolgált a Birodalom tengeri bástyái sorozathoz, mely úgy a szívemhez nőtt az
évek során.
Pontozás: 10/8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése