Nyereményjáték

Szép hetet mindenkinek!

Először is elnézést kérek az eltűnésért, sajnos ledöntött a lábamról egy jó kis vírus, aminek köszönhetően második hete nem igazán vagyok erőm teljében, a gépem is napokon át kikapcsolt állapotban pihent. Cindi Madsen könyvét már elolvastam, a vélemény szépen lassan készül, és már a következő olvasmányom is megérkezett, ami nem lesz más, mint a Partvonal kiadó égisze alatt megjelent legújabb Rachel Hollis könyv, a Szabadulj meg végre a hazugságoktól, hogy az lehess, aki valójában vagy!

Azonban a bejegyzés (ahogy a cím is mutatja) egy egészen más okból jött létre. Nyereményjátékot hirdetek, ugyanis az összes oldalmegjelenítés már 105.000 felett jár, ha pontos akarok lenni, akkor oldalmegjelenítés összesen: 105 949.  Ezt pedig nektek köszönhetem. 

Hogy mit lehet megnyerni? 

André Aciman: Nyolc fehér éjszaka című regényét. 

Mit kell tennetek, hogy megnyerjétek? 

Mivel április 25 és 28 között volt a 26. Budapesti Nemzetközi könyvfesztivál, így arra lennék kíváncsi, hogy ott voltatok? 

Ha igen, akkor milyen könyvekkel tértetek haza? Mely kiadók standjainál nézelődtetek, illetve kikkel dedikáltattatok? 

Ha nem voltatok, akkor a kérdés az, hogy tervezitek, hogy egyszer kilátogattok a könyvfesztiválra vagy esetleg majd júniusban a Jubileumi ünnepi könyvhétre? Milyen könyveket szeretnétek beszerezni? Mely szerzőkkel dedikáltatnátok? 

+

Mit gondoltok mi szól az ilyen rendezvények mellett, vagy épp ellen? 

Ha válaszoltok a kérdéseimre, akkor azt kérlek email-ben tegyétek meg a már jól ismert: ariadne0603@gmail.com címre elküldve. Tárgyként a nyereményjáték szó szerepeljen. + Írjátok meg, hogy milyen néven szeretnétek a sorsoláson szerepelni. 

A játék 2019.05.18-ig tart, sorsolás és kapcsolatfelvétel a nyertessel 2019.05.19-én (vasárnap). A nyeremény eljuttatása a nyertesnek a következő héten. 

A könyvet vagy futárszolgálattal, vagy igény szerint foxposttal juttatom el a nyerteshez. 

Postázni csak Magyarországon belül tudok, így kérem minden jelentkező rendelkezzen magyar postacímmel. Akár rokoné, baráté is jó, ha az illető vállalja hogy átveszi számára a küldeményt. 

Sok sikert, jó játékot!

U.i.: Minden email-re igyekszem 72 órán belül válaszolni, ha nem kaptok visszaigazolást, akkor nem érkezett meg az üzenetetek. 

Mattias Edvardsson: Látszólag normális – Ki vagy valójában, Stella?

„Stella ​látszólag egy átlagos tinédzser, aki éli felhőtlen hétköznapjait, amíg egy nap meg nem vádolják egy nála jóval idősebb férfi meggyilkolásával. Mi köze lehet az üzletember halálához a kifogástalan hírű családból származó lánynak?

Stella apja az egyházközösség elismert lelkipásztora, aki odaadó férj és rajong egyetlen gyermekéért. Az igazság és az őszinteség bajnokaként ismert Adam elvei ellenére hazudik is a nyomozóknak, hogy alibit biztosítson a letartóztatott lányának, hiszen Stella úgyis ártatlan – de visszapillantva később a gyerekkorára kiderül, hogy a szeretett gyermek bonyolultabb eset, mint amilyennek az apja elsőre lefesti őt. A nyomozás lélekölő terhe alatt Adam kezdi elveszíteni a kontrollt, és már nem tudja leplezni személyiségének sötét oldalát.

A nyomozás során Stella szavaiból kiderül, hogy közelről ismerte a meggyilkolt férfit, és nem ez az egyetlen titok, amit a szülei előtt rejteget. A thriller legvégén Ulrika, az anya vall a család életéről. A védőügyvédként praktizáló nő egyedülálló perspektívát tár a nyomozók elé, és lassan felsejlik az a szövevényes terv, amivel a lányát akarja megmenteni. Ám az elképzelése csaknem bajba sodorja, mert igen nagy kockázatot vállal…

A lebilincselő pszichothrillerben Mattias Edvardsson olyan hálót sző, amely mindenkit csapdába ejt, és semmi sem az, aminek látszik.”

Kiadta: Partvonal kiadó

Megjelent: 2019.03.20.

Fordította: Bándi Eszter

Eredeti mű: Mattias Edvardsson: En helt vanlig familj

Oldalszám: 432

ISBN: 978-615-578-345-6

Borító: Földi Andrea

Műfaja: skandináv thriller

A Partvonal kiadó égisze alatt új sorozat látott napvilágot, mely a minőségi szórakozást hivatott szolgálni. A sorozat első részéül Mattias Edvardsson regényét választották, majd ezt követi októberben a dán Søren Sveistrup The Chestnut Man (Október) című regénye.

Örömmel fogadtam ezt a hírt, mivel az utóbbi években egyre inkább elterjedtek a skandináv krimik, thrillerek, s szerencsére több olyan szerző könyvével is találkoztam már, amik végül a kedvenceim közé kerültek. 

A szerzőről:

Mattias Edvardsson írói karrierje mellett tanárként dolgozik egy svéd középiskolában. 2018-ban jelent meg a Látszólag normális című regénye, aminek köszönhetően nemzetközi sikereket ért el. A honlapján elég szűkszavú, keveset árul el magáról. Mi az, ami mégis kiderült az oldalról? Szereti a zenét, a nyelvet, a népi kultúrát. Régen egy punk zenekar énekese volt, és futballedzősködött is egy kis ideig.

A könyvről:

Nem állítanám, hogy megszokott thrillerrel van dolga az olvasóknak, hiszen inkább nyerünk betekintést a főszereplő lánynak és családjának az életébe és érzelmi világába, mint a nyomozásba. Közelebb áll a lélektani krimi műfajához, ahol a szerző mélyebben belemerül a karakterei lelki világába. A fülszövegben olvasható „semmi sem az, aminek látszik” mondattal egyetértek. Bár sejtéseim voltak, hogy miként is alakulhattak így a dolgok, biztosat csak a könyv utolsó harmadában tudtam.

Adott egy tizenkilenc éves lány, Stella, akinek az apja lelkész, az anyja ügyvéd, ő pedig egy kissé problémás fiatal, akinek az élete nem egyszerű. A H&M-nél dolgozott egészen a gyilkossággal vádolásig, hogy pénzt gyűjthessen az ázsiai útjához. Tervei voltak, álmai, bár korántsem volt annyira összeszedett, mint barátnője Amina, aki olyan számára, mint egy testvér. Óvodás koruk óta legjobb barátnők, egy iskolába jártak, együtt sportoltak, szinte mindent együtt csináltak. Stella tizenöt évesen egy traumán esett át, amit a családja is rosszul kezelt, s emiatt a későbbiekben több problémája is akadt. A történetben így négyen a főszereplők szerintem.

A történetet több szemszögből is megismerhetjük, először olvassuk az apa szemszögéből, majd a lányéból, végül pedig az anyáéból. Különböző nézőpontok, mindenki másképp élte meg a helyzetet, más dolgokra emlékszik, végül az epilógus ad teljes körű magyarázatot az eseményekre.

Letaglózott ez a könyv. Az események tálalása könnyednek tűnhet, néha talán kicsit vontatottnak is, ám a végére minden értelmet nyer. Szükség volt arra, hogy ilyen tempóban haladjanak az események, illetve arra is, hogy ennyire részletesen ismerjük meg Stella Sandell életét. Szerettem, hogy több nézőpontból ismerhettem meg a történteket, ahogy azt is, hogy a szerző nagy hangsúlyt fektetett a főszereplő lánynak és családjának magánéletére, gondolataira. Szükséges volt, hogy minden oldalról képet kapjunk Stelláról, mert talán így láthatjuk őt a legreálisabban. Meg kell vallanom, a nézőpontok közül a lányé tetszett a legjobban, mert ezáltal betekinthettünk az érzelemvilágába is. Megismerhettük az okokat, amik az életének kisiklásához vezettek.

A könyv sok kérdést felvet, s nem csak a könyvbéli eseményekkel kapcsolatban. Az olvasókban is megfogalmazódnak kérdések és válaszok, s talán emiatt kerül közelebb a történet hozzánk.

Mi mit tettünk volna Stella helyében? Vagy mit tennénk, ha a mi gyermekünk kerülne bajba? Bár lehet, hogy a kérdés úgy lenne inkább helyes, hogy: Mit meg nem tennénk, hogy a gyermekünk biztonságban legyen?

Eléggé jól ismerjük a szeretteinket?

Az a jó ebben a könyvben, hogy gondolkodásra és véleménycserére késztet. Ugyanis több oldalról is megközelíthető a dolog. Felmerülhet, hogy helyesen cselekedett-e Stella? Alakulhatott-e volna másképp az eseménylánc? Vagy épp a szülei jól tették-e ezt vagy azt…?

A könyv folyamatosan sugallja, hogy tökéletes ember nincs. A Sandell családnak egy ekkora ütésre volt szüksége ahhoz, hogy átértékelje az életét. A történet során a szülőkben megkérdőjeleződött, hogy jó döntéseket hoztak-e, illetve jól nevelték-e a lányukat. Mi mást tehettek volna, hogy ne alakuljon ki ez a helyzet? A karaktereknél folyamatosan jelen van a belső vívódás. Mi lett volna, ha…?

Christopher Olsen halála nem csak egy ember életére volt hatással, hiszen a Stella elleni gyilkossági vád miatt az egész család élete felborult.

Érdekes és elgondolkodtató írás, én személy szerint még szívesen olvastam volna arról az időszakról is, ami a bírósági tárgyalás után zajlott. Jó lett volna, ha tudjuk, hogy milyen irányt vett a család sorsa.

Pontozás: 10/9

Cecelia Ahern: Üvöltés

„Cecelia ​Ahernnek, az Utóirat: Szeretlek című világhírű regény szerzőjének harcosan feminista novelláskötete egy csepp mágikus realizmussal. Roxane Gay-rajongóknak ideális!

A kötetben harminc különleges, fantáziadús történetet olvashatunk, amelyekben nők küzdenek le ezernyi viszontagságot agyafúrtságuk, leleményességük és könyörületességük révén. 

A novellák főszereplőit olyan dilemmák, vágyak és törekvések mozgatják, amelyekkel a világ minden pontján azonosulni tudnak a nők. Az ismerős élethelyzetek jó adag mágikus realizmussal fűszerezve meghökkentő és sokszor roppant mulatságos végkifejletbe torkollnak. A gondolatébresztő írások hősnői életük különböző területein (házasság, gyereknevelés, politika, karrier) szembesülnek titokzatos, de nagyon is valós problémákkal.
Egyikük bőrén vészjósló harapásnyomok jelennek meg, a másikat egy rémálomszerű prezentáció kellős közepén szó szerint elnyeli a föld, a harmadik pedig elhatározza, hogy visszaviszi megunt férjét a boltba, ahol annak idején beszerezte. A különféle akadályokkal birkózó nők életét az is formálja, miként tekintenek rájuk mások, de leginkább persze az, hogy ők maguk érzékelik-e a bennük rejlő erőt. 

A harminc novella őszinte képet mutat arról, milyen a mai világban nőnek lenni.”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2019.03.05.

Fordította: Szieberth Ádám

Fordítás alapjául szolgáló mű: Cecelia Ahern: Roar

Oldalszám: 336

ISBN: 978-963-293-874-5

Borítóterv: Földi Andrea

Itt olvashattok bele: https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1607081.pdf

Cecelia Ahern az egyik legnépszerűbb, ír származású, kortárs regényíró. 1981. szeptember 30-án született Dublinban. Mielőtt nekivágott az írásnak és a filmrendezésnek, újságírásból diplomát szerzett. Jelenleg férjével (David Keoghan) és gyermekeivel (lányával, Robinnal és Sonny nevű fiával) Dublin északi részén élnek.

Az írónő huszonhárom éves korában írta meg P.S. I Love You című első regényét, ami tizenkilenc hétig vezette az eladási listákat Írországban. Az Utóirat: Szeretlek azonnal tarolt mind a külföldi, mind pedig a hazai piacon, negyvenhét országban adták el. Meg is filmesítették 2007-ben, s ebben a filmben olyan filmcsillagokat vonultattak fel, mint Gerard Butler, Hilary Swank, Lisa Kudrow, Kathy Bates, Harry Connick Jr, Gina Gershon és Jeffrey Dean Morgan.

A karrier szempontjából viszont ez csak a kezdet volt. A második, Ahol a szivárvány véget ér (Where Rainbows End) című könyve is nemzetközi bestseller lett, majd 2014-ben megfilmesítették, a két főszerepet pedig Lily Collins és Sam Claflin játszotta.

Cecelia könyvei több mint 40 országban, 25 millió példányban keltek el világszerte.  

Bár én nem lehettem részese az eseménynek, úgy tudom, nagyszerű volt vele találkozni a 89. ünnepi könyvhéten, és hogy a valóságban is egy nagyon kedves, szeretetre méltó, szerény nő.

A napokban pedig felröppent a hír, hogy ősszel érkezik az Utóirat: Szeretlek című könyvének a folytatása, amit mi, magyar olvasók is kézbe vehetünk még az idén.

Az Athenaeum Kiadónál megjelent művei:

Bárcsak láthatnál

Ahol a szivárvány véget ér

Bennem élsz

Talált tárgyak országa

Ajándék

A holnap titkai

Lány a tükörben

Nyomomban az Életem

Életed regénye

Utóirat: Szeretlek!

A szerelem kézikönyve

Amikor megismertelek

Az üveggolyók titka

A Vétkes

A Tökéletes

Évről évre [eKönyv: epub, mobi]

Lantmadár

A Cecilia Ahern "rajongóknak" az Athenaeum kiadó létrehozott egy csoportot a facebook-on, ahol rengeteg érdekes információt találhattok, ráadásul van olyan, amiről ott értesülhettek először. Természetesen én már tag vagyok. :) 

https://www.facebook.com/groups/ceceliaahern/

Illetve létezik egy másik csoport, a Könyvarmada, ahol különböző könyvekkel kapcsolatos információkkal találkozhattok. Például itt volt egy szavazás is arról, hogy mi legyen a könyv címe.

https://www.facebook.com/groups/464396100756857/

A könyvről:

A novelláskötet magyar címével kapcsolatban sok kérdés felvetődött, hiszen több verzió is lehetségesnek tűnt. Roar = ordítás, üvöltés, kiabálás. Több jelentése van, a kiadó munkatársai pedig igyekeztek a könyv szelleméhez hűek maradni. Nekem tetszett a Nő vagyok, ordítani akarok cím is (ez is felvetődött lehetőségként), de végül maradt az üvöltés. Néha én is üvölteni tudnék, amikor túlcsordul a pohár, szóval már a címmel is azonosulni tudtam.  

A borító szerintem a történetek és az emberek sokszínűségét szimbolizálja. Minden egyes történet egyedi a maga nemében. Ahogy minden élethelyzet is más és más. Nem rosszak a külföldi borítók sem, de számomra a hazai a nyerő. 

A novellák egyszerre szórakoztatóak és elgondolkodtatóak. Tükröt mutatnak nekünk, s egyfajta fricska is a 21. századi társadalomnak. Persze olyan is akadt, aminél erősen meresztgettem a szemem, hogy ez most mi? Kicsit szokatlan, vagy épp furcsa, de ha ettől elvonatkoztatunk, megértjük magát a mondanivalót, amire az írónő próbálja felhívni a figyelmet.

Meg kell hagyni, Cecelia Ahern érdekes módot választott arra, hogy gondolkodásra késztesse az embereket. Tökéletesen képes volt visszaadni az olvasóknak, hogy különböző élethelyzetekben milyen érzések, gondolatok kavarognak az emberben. Én is többször átéreztem a szereplők belső vívódását, vagy épp ismerősnek tartottam egy adott szituációt.

A kedvenc novellám az első volt, valamiért azt nagyon a magaménak éreztem.

A szerző különböző történeteken keresztül mutatja be, hogy hányféleképpen juthat vakvágányra az ember élete, illetve azt, hogy a nők ezeket az élethelyzeteket hogyan élik meg. 
Bár a könyvet alapjában véve nőknek ajánlják, én bátran üzenem a férfiaknak is, vegyék kezükbe a könyvet, és gondolkozzanak el egy-egy történeten. Egész jól körvonalazza a nők gondolkodásmódjának és érzelemvilágának egy részét. 

Személy szerint én átéreztem és átgondoltam a történetekben olvasottakat, s határozottan mondhatom, átjött az írónő üzenete.

Pontozás: 10/10

Tom Clancy: Vadászat a Vörös Októberre

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

„Az ​Egyesült Államok tengeralattjáró-haderejének parancsnoksága szokatlan mozgolódást észlel az Atlanti-óceánon. Ramiusz, a litván származású hajóskapitány ugyanis úgy dönt, hogy bosszút áll a szovjet rezsimen, amely a felesége halálát okozta, és átszökik az Egyesült Államokba. Az USA hírszerzése támadásként értelmezi a gépóriás mozgását, és beindítja ellene hadigépezetét, miközben a szökést sejtő oroszok is üldözőbe veszik az áruló tengeralattjárót. Bár a rettenthetetlen parancsnok nagy körültekintéssel tervezte meg a menekülést, minden leleményességét össze kell szednie, hogy kivághassa magát a kettős szorításból. Itt lép a képbe a fiatal Jack Ryan, aki felismeri a hajóskapitány szándékait, és pontosan tudja: az évszázad legnagyobb hírszerzési fogása lenne, ha az amerikaiak idejében megtalálnák és védett kikötőbe vezetnék a Vörös Októbert…

Tom Clancy a katonai-politikai thriller nagymestere. A Vadászat a Vörös Októberre a szerző első regénye, amelyből a nagy sikerű, Oscar-díjas akciófilm készült Sean Connery főszereplésével. A történet Marko Alekszandrovics Ramiusz kapitány és Jack Ryan CIA-ügynök összefonódó kalandjait mutatja be.”

Kiadta: Partvonal kiadó

Megjelent: 2019. február 14.

Fordította: Barkóczi András, et al.

Fordítás alapjául szolgáló mű: Tom Clancy: The hunt for Red October

ISBN: 978-615-5783-44-9

Oldalszám: 632

Műfaj: krimi, thriller, politika

Borító: Tabák Miklós

Itt olvashattok bele:

https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1605802.pdf

Thomas Leo Clancy Jr. (1947. április 12. - 2013. október 1.) amerikai író, aki leginkább a hidegháború alatti és utáni időszakban történő kémkedési és katonai regényeiről híres.

A marylandi Baltimore-ban született, a Loyola Blakefield középiskolába járt, majd felvették a baltimore-i Loyola College angol irodalom szakára. Diploma után be akart vonulni az amerikai hadseregbe, de a rossz hallása miatt nem vették fel. A kilencvenes években csatlakozott egy befektetői csoporthoz, megvette a Baltimore Orioles baseball csapatot. Szó volt, hogy a Minnesota Vikings nevű amerikai futballcsapat is az övé lesz, ám a válópere miatt erről lecsúszott. Politikailag konzervatív, közép-jobb nézetet vallott, többszázezer dollárral támogatott republikánus jelölteket.

Az irodalmi thriller atyjaként számon tartott világhírű író számos regényéből – Vadászat a Vörös Októberre, Férfias játékok, A rettegés arénája, Végveszélyben – sikeres hollywoodi film készült. Tom Clancy, aki a hadtörténet, a hidegháború és a napi politika aktív ismerője volt, műveiben a részletekbe menő és hiteles hírszerzői/katonai világ bemutatásával szerzett nevet magának. A New York Times bestseller írója 2011-ben megjelent regényét (Against all enemies; Egy mindenki ellen) Peter Telep közreműködésével írta, melyben az alvilág köreibe beépülő Moore ügynök újszerű képességekkel lép fel a modern kor kihívásai ellen. 2012-ben napvilágot látott újabb regénye, a Locked On (Célkeresztben) magyarul a Partvonalnál 2013 karácsonyára jelent meg, és ebben ismét jól ismert főhősét, Jack Ryant lépteti fel. A legutóbbi hazai kiadás megjelenése előtt nem sokkal, 2013 októberében Tom Clancy váratlanul elhunyt, legalább még két kiadatlan regényt hagyva hátra a magyar olvasóknak. A két utolsó regény kiadásának előkészületei folyamatban vannak.

A szerző kiadónál megjelent művei:

Veszélyzóna

Célkeresztben

Egy mindenki ellen

Krízis

Bűntudat nélkül

Köztünk az áruló

Vadászat a Vörös Októberre

Életem első Tom Clancy regénye. A könyv alapján készült filmet még évekkel ezelőtt láttam édesapámmal, s akkoriban érdekesnek találtam. Az is igaz, hogy Sean Connery és Sam Neill neve ösztönzően hatott rám akkoriban, mert jó színészeknek tartottam őket. A film által keletkezett pozitív élmény hatására döntöttem úgy, megismerkedem a könyvvel is, bár tudom (többektől hallottam), jó néhány dologban eltér a könyvtől, ahogy eddig minden általam látott film, amit könyv alapján készítettek.

A Vadászat a Vörös Októberre Tom Clancy első regénye, ami 1984-ben jelent meg. Főszereplői Marko Ramiusz, a szovjet haditengerészet első osztályú kapitánya, a Vörös Október tengeralattjáró parancsnoka, valamint Jack Ryan, a CIA elemzője. A regény a Jack Ryan sorozat része. Bár időrendileg első, a történeti sorrend szerint a negyedik kötet. A történet fiktív és valós elemeket egyaránt tartalmaz.

Marko Alekszandrovics Ramiusz karakterét nagyon jól felépítette a szerző. Megtudhatjuk, hogy gyermekkorát Litvániában töltötte, apai nagyanyja nevelte, mivel édesanyja a szülést követően meghalt, apja pedig elszánt kommunistaként igyekezett bejutni a moszkvai vezetésbe. Származását tekintve félig litván volt, nem volt tősgyökeres orosz, így sokak számára meglepő volt, hogy egy szovjet hadihajó parancsnokának választották.

A szerző már az első pár oldalon megalapozta Ramiusz karakterét, érthetővé tette a cselekedeteit, és szimpátiát ébresztett az olvasókban.

Marko Ramiusz okos, elszánt és hű az elveihez. Sokak számára megosztó személyiség, ám szerintem abszolút pozitív karakter a történetben.

Jack Ryan a CIA elemzője. Házas, két gyermek apja, és ezzel ő teljes mértékig elégedett. Szereti a feleségét, imádja a gyermekeit. Mondhatni boldog a családi élete. Munkájában sikeres, nem vágyik nagy hírnévre, mert már így is elég bonyolult az élete. Anyagilag független, így nem kellett senkinek fejet hajtania, nem tudták sem megvesztegetni, sem megfélemlíteni. Talpig becsületes, éles eszű elemző, olyan karakter, akivel bátran azonosulhatott az olvasó. Már az elején is kedveltem, de a Vörös Októberen töltött idők alatt került hozzám közelebb.

A szereplők ábrázolása megfelelő, pont annyi információt kapunk mindenkiről, mint amennyire szükség van. A cselekményszál erőteljes, érdekes, lendületes és izgalmas, bár az első száz oldal inkább csak bevezetőként hatott nekem, onnantól kezdett fokozódni a hangulat. Ugyanakkor a történet eleje is szükséges ahhoz, hogy megismerjük Ramiusz és Ryan karakterét. Plusz ugye nekem ennyi idő kellett ahhoz is, hogy elvonatkoztassak a filmtől.

A kedvenc részem Ramiusz és Ryan találkozása volt, s az azt követő események. Tetszett, ahogy megtalálták az összhangot, és együttműködtek a cél érdekében.

A főszereplők a szívemhez nőttek. Mellékszereplők közül több kedvencem is akadt. Az első Skip Tyler volt, aki nem csak, hogy okos, talpraesett, megbízható és zseni a szakmájában, de jó a humora is.

A második Burgajev volt a Vörös Októberről, aki visszafogott orosz tiszt, de ha megnyílik, sok érdekességet megtudhat róla ez ember. A harmadik pedig Jones volt, a szonár kezelője, aki a Dallas-ról szállt át a kapitánnyal együtt a Vörös Októberre, hogy segítsen eljutni a tengeralattjárónak a végső célba. Burgajev és Jones közel olyan jól megértették egymást, mint Ramiusz és Ryan. Őszintén szólva mindenkit megkedveltem, akik a Vörös Októberen befutottak Norfolkba.

Mivel nem sűrűn olvasok tengeralattjárókról, így laikusként nem tudom megállapítani, hogy mennyire volt a könyv szakszerű, ugyanakkor elmondhatom, hogy rendkívül olvasmányos és érdekes volt, főként a tengeralattjárók manőverei, a nyomkövetések illetve támadások. A karakterek jól megformáltak, mindegyiknek megvolt a maga szerepe. A politikai szál is erős, de egyáltalán nem zavaró, így akiket csak ez tart vissza a könyv elolvasásától, annak azt tanácsolom, tegyen próbát. Nagyobb lélegzetű könyvnek számít a maga 632 oldalával, de megéri elolvasni.

Pontozás: 10/9

Viola Judit: Villámlás és mennydörgés (Sasok a viharban 3.)

„SZIRTEK CSÚCSÁN, NEMESI SASFÉSZEKBEN DŐLHET EL A KIRÁLYSÁG SORSA …

Az 1279. esztendőben Fülöp püspök minden követ megmozgatva igyekszik az egyházat megszabadítani az eretnekségtől.

A legátus László királlyal köt egyezséget az ügy előmozdítása érdekében. Ám a kunok nem mind értenek egyet királyuk döntésével, veszni érzik a szabadságukat. A viszály hamarosan emberéleteket követel. Finta, a frissen kinevezett erdélyi vajda, testvéröccsével, Amadéval a kunok táborába megy, hogy elsimítsa a nézeteltérést, és elűzze a királygyilkosság fenyegető árnyát.

A Sasok a viharban harmadik kötetében tovább követhetjük a már jól ismert szereplőket útjukon, a magyar történelem egyik kevésbé ismert időszakában.”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2019. január 14.

Műfaja: történelmi regény

Borító: Földi Andrea

Oldalszám: 368

ISBN: 978-963-293-860-8

Itt olvashattok bele:

https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1589959.pdf

 

Viola Judit 1982-ben hittudományi főiskolát végzett, azóta lelkészként, kántorként, kórusvezetőként szolgált és szolgál. Debütáló regénye, a 2016-ban megjelent Sasok a viharban, egy családtörténet nyitó kötete volt, ami azonnal megnyerte magának a hazai olvasóközönséget. Ennek a családtörténetnek a következő, harmadik kötetét tarthatja jelenleg kezében az olvasó.

„A középkori történelem szereplőire ritkán gondolunk úgy, mint hús-vér emberekre. Az időbeli távolság mozdulatlan alakokká merevíti őket. Mint egy freskó alakjai, úgy tűnnek elő a múltból. Pedig ugyanazok az indulatok mozgatták őket is, mint ma minket: szeretet és gyűlölet, hűség és árulás, önzetlenség és érdek, pénz és hatalom. Ők is küszködtek, örültek, győztek és elbuktak. Csak a díszlet más, az ember ugyanaz maradt. Ha megismerjük és esendőségükben is szeretjük őket, önmagunkat is jobban megértjük és elfogadjuk.” Viola Judit

 A borító most is szolid, igényes, ugyanakkor figyelemfelkeltő. Nagyon illik a történethez.

A szerző tájleírásainak és nagyszerű karakterábrázolásainak köszönhetően filmszerűen peregnek szemünk előtt az események. A regény olvastatja magát, visszarepít a régmúltba és kalandozásra csábít. Veszély, viszály, harc, veszteség, árulás, hűség, összetartás, becsület, szeretet, család, barátok, és kalandok töméntelen mennyiségben. Minden, ami csak kellhet egy jó történelmi regényhez.

A regény az 1279 és 1281 közötti időszakot öleli fel.

Két év, rengeteg történés, az ember csak kapkodja a fejét.

Most is az Aba nemzetség tagjai vannak középpontban, közülük is a három ifjú, Finta, Péter és Amádé áll központi helyen. A fő cselekményszál Finta nevéhez köthető, aki a történet kezdetén erdélyi vajdaként, később nádorként tevékenykedik.

Ebben a kötetben a legszembetűnőbb a különbség a három testvér között. Finta makacs, akaratos, rettentően énközpontú. A karaktere már-már taszító. Mindig is szerette játszani a nagyot, aki mindenkinél többet tud, de amióta erdélyi vajda lett, majd abból nádor, még inkább gőgössé és fennhéjázóvá vált. Nem hallgatott az okos szóra, édesanyja intése is lepergett róla. Mindenkinél magasabbra helyezte magát, megrészegítette a hatalom. Aztán egy ostoba tett láttatta be vele, hogy az öntömjénezés nem volt épp okos dolog.

Péter, a középső fiú eszes, csendes. Finta szerint mindig arra húz, amerre a nap süt. Lőrinc úr sajátjaként tekint rá, ő vette pártfogásába. Lanzsér várában lakott feleségével, majd később gyermekeivel. Volt országbíró, később tárnokmester lett. Tetszett a családjához fűződő kapcsolata, Lőrinc úrhoz való hűsége.

Amádé a legifjabb Aba fiú. Egy ideig papok nevelték Jászón, ott ismerkedett meg Lászlóval, a későbbi királlyal. Barátságot kötöttek, ám ez később kissé meglazulni látszott, a király inkább Fintát tekintette bizalmasának. Számomra a három Aba ifjúból mindig is Amádé volt a kedvenc. Tisztességes, megfontolt, állatszerető, és fiatal kora ellenére igen bölcs. Vannak elvei, jók a meglátásai, igyekszik a királyt észérvekkel meggyőzni, nem tartozik a talpnyalók táborába. Nyíltsága, őszintesége igazán megnyerő.

Lőrinc úr az a személy, akit lehetetlen nem kedvelni. Már az előző kötetekben a szívemhez nőtt, megnyilvánulásai sűrűn mulattattak, ugyanakkor tisztelettel és megbecsüléssel tekintettem a karakterére, mert igyekezett gondoskodni a hozzá közel állókról. Bölcs, becsületes, szavatartó ember, a király egyik hű támasza. Igazi harcos, aki jobban érzi magát a csatákban, mint a királyi udvarban. Mondhatni be van oltva az udvari mézesmázosság ellen, ezért hosszú távon nem igazán képes elviselni az udvari intrikákat, muszáj néha visszavonulnia Lanzsérba, hogy saját birtokán pihenje ki a fáradalmakat.

Jó volt olvasni Dávid úrról és családjáról, mert az Aba család az első kötet óta a szívembe lopta magát, ahogy hű segítőik is. Mellékszereplők közül Karacs, Árnyék és Mónus volt kedvenc, ők hárman nemesi erényekkel bírtak, és arany szívük volt. Mind becsületes, dolgos emberek.

László királyt az előző kötetben még szimpatikusnak találtam, ebben a részben viszont ez megváltozott. Kissé fejébe szállt a hatalom, szembement mindennel és mindenkivel, aki nem úgy gondolkodott, ahogy ő. Nem csoda, hogy eleinte annyira jól megtalálták a közös hangot Fintával. László döntései miatt ingataggá vált az amúgy sem szilárd béke az országban.

Amikor az egyház megelégelte a viselkedését, megpróbált nyomást gyakorolni rá, de nem érték el a kívánt hatást. Az uralkodó és az egyház közötti ellentétek egyre súlyosabbá váltak, egyre kétségbeejtőbb volt a helyzet. Lőrinc úr, Amádé és társai pedig azon tanakodtak, mit tehetnének azért, hogy mentsék a menthetőt. Ideiglenesen sikerült is az ellentéteket csillapítani, az egyház visszafogadta Lászlót a kegyeibe, s a kunok is viszonylag elégedetten kerültek ki a helyzetből, ám érezhető volt a feszültség, ami oldalról oldalra csak nőtt. A könyv utolsó nyolcvan oldala lesodort a lábamról. Vészterhes idők jártak. Pusztítás, veszteség és mélységes fájdalom érződik a lapokról. Vajon mit érezhet az a család, amelyiknek választania kell, hogy a szerettükhöz, vagy a királyhoz maradnak hűségesek?

Viola Judit most is nagyot alkotott. Tájleírásainak, korhű ábrázolásainak köszönhetően magam előtt láttam minden helyet, amerre csak szereplőink jártak. Kedvenceim a családi birtokok jellemzései, ugyanúgy magam elé tudtam képzelni Göncöt és Füzért, mint Lanzsért. Imádtam a párbeszédeket, a nyelvezetet, a korra jellemző kifejezéseket, Lőrinc bátyó humoros megnyilvánulásait, s azt, amivé kinőtte magát ez a történet. A cselekményábrázolás kellően részletes, a karakterekről pedig a főbb információkat folyamatosan adagolta a szerző. 

Mindenképpen ajánlanám a sorozatot fiatalabb korosztályoknak is, mert azon kívül, hogy érdekes, együtt kalandozunk a szereplőkkel és betekintést nyerünk a történelembe is. A szerző stílusa könnyed és élvezhető.

10/10

Remélem, a szerző még sok köteten át elvarázsol az Aba ifjak történeteivel. 

Charlie Higson: The Enemy – Felnőttek nélkül (The Enemy 1.)

„Charlie ​Higson regénye egy young adult disztópia első része. Az ismeretlen vírus pusztította London romjain gyerekek próbálnak egy új világot felépíteni.

A végzetes járványt követően ugyanis bomlásnak indult testű, vérszomjas lényekké változtak mindazok, akik életben maradtak és elmúltak tizennégy évesek. A kiskamaszok különböző épületekben barikádozták el magukat London-szerte, és csak akkor merészkednek ki az utcára, ha élelmet kell keresniük.

A bátor Arran és az érzékeny Maxie vezette gyerekcsapat a Waitrose szupermarketben él. Tartalékaik megfogyatkoztak. Ám felbukkan egy titokzatos fiú, Jester, aki azzal kecsegteti őket, hogy a Buckingham-palotában biztonságos menedékre lelhetnek, ételben, italban sem lesz hiány. Nekivágnak az útnak, miközben városszerte mindenütt (a sikátorokban, az elhagyatott házakban, a föld alatt) lesben állnak a felnőttek.

Vajon eljutnak a gyerekek a biztonságos helyre? A palotában tényleg boldog jövő vár rájuk, vagy a látszat csal?

A váratlan csavarokban bővelkedő The Enemy – Felnőttek nélkül megpróbál választ találni arra a kérdésre, hogyan élhetjük túl a rémálmainkat is messze meghaladó borzalmakat. Miközben az olvasó szembesül egy másik, filozofikusabb problémával is: mivé lesz a társadalom, ha a közösségek a gyerekek elképzelései szerint szerveződnek újra?”

Kiadta: Athenaeum kiadó

Megjelent: 2019.01.09.

Fordította: Horváth Márta Zsanett

Fordítás alapjául szolgáló mű: Charlie Higson: The Enemy

Oldalszám: 400

ISBN: 978-963-293-867-7

Borító: Földi Andrea

Itt olvashattok bele:

https://www.lira.hu/upload/M_28/rek3/1577478.pdf

Charlie Higson (született Charles Murray Higson) 1958. július 3-án született az angliai Somerset megyei Frome-ban. Sikeres szerző, színész, komikus és forgatókönyvíró. Ő írta a nagy sikernek örvendő Young Bond sorozatot, melyet Angliában több mint egymillió példányban adtak el, és huszonnégy különböző nyelvre fordították le. A szerző nagy rajongója a horrorfilmeknek és könyveknek, az egyetemen egy ideig a gótikus irodalmat is tanulmányozta.

A Kelet-angliai Egyetemen (UEA: University of East Anglia) tanult, ahol a bátyja tanít már 1986 óta. Ott ismerkedett meg a Paul Whitehouse, David Cumming és Terry Edwards alkotta trióval. Higson, Cummings és Edwards megalakította a The Higsons együttest, amiben egészen 1986-ig Higson volt az énekes. Ezt követően Paul Whitehouse és a komédia került középpontban, s egészen 2000-ig a BBC egyik műsorának a fő írója és előadója volt, ezt követően szintén Whitehouse-zal együttműködve egy rádiós komédiában és egy televíziós projektben is együtt dolgoztak.

1990-ig négy felnőtteknek szóló disztópikus jellegű regénye jelent meg, tehát elmondható, hogy több korosztályt is megpróbált lebilincselni.

Együtt írta Lise Mayer-el az 1994-es angol-belga-holland thriller, a Suite 16 című film forgatókönyvét.

Tudja, hogyan kell a tinédzsereket megragadni vagy épp elrettenteni, ezért is írta meg a The Enemy című young adult sorozatát, amit külföldön poszt-apokaliptikus zombie horrorként reklámoztak. Angliában 2009-ben jelent meg a sorozat első kötete, kis hazánkban viszont erre tíz évet kellett várni, idén január 9-én jelent meg az Atheaneum kiadó égisze alatt. 2011-ben a szerző még úgy nyilatkozott, hogy a The Enemy trilógia lesz, ám végül a sorozat a hetedik kötettel zárult.

Higson jelenleg Londonban él a feleségével és a három fiával.

A honlapját megtekinthetitek itt (bár egy ideje már nem került fel friss tartalom): https://www.charliehigson.co.uk

Amennyiben szeretnétek többet tudni Charlie Higson-ról vagy épp a The Enemy sorozatáról, akkor érdemes elolvasnotok a The Guardian oldalán található interjút. Igaz, hogy nem magyar, de még úgy is érthető, hogy én csak töröm az angolt. https://www.theguardian.com/childrens-books-site/2015/oct/30/charlie-higson-the-enemy-interview

A könyvről:

Ez a könyv talán az egyik legdurvább, leggyomorforgatóbb young adoult regény, amit valaha olvastam. Brutális. Alig hiszem el, hogy tényleg fiataloknak ajánlják. Nem vagyok szívbajos, krimi, thriller, horror, bármi jöhet, de azért néhány jelenetnél még az én lélegzetem is elakadt, vagy épp a gyomrom bukfencezett. Szóval mindenképpen olyanoknak ajánlom, akiknek a szívük és a gyomruk egyaránt erős és szeretnek borzongani. Nem vagyok egy nagy zombi rajongó, nem is rendelkezem túlságosan széles ismeretekkel a zombi könyvek terén, de ez betalált. Hogy miért? Lássuk mi az, amit spoilermentesen elárulhatok.

A szereplők kedvelhetőek, szerintem mindenkinek akad legalább egy kedvence a gyerekek között. Ugyanakkor ez nem feltétlenül szerencsés, mert Charlie Higsonnak nem esik nehezére leöldösni a karaktereit, s néha úgy érezheted, mintha az író azokra vadászna, akiket te megkedvelsz. Amikor az egyik kedvenc szereplőm meghalt, nagyon haragudtam Higson-ra. Felmerült bennem, hogy miért pont őt kellett, aztán rájöttem, hogy biztos fogom még ezt érezni a könyv hátralévő részében. A szerző egy kis reményt ad számodra, majd a következő fejezetben elveszi azt. Úgy játszadozik az olvasó érzéseivel, mintha ő irányítaná azt a tetteikkel együtt. Egyszer ad, máskor elvesz. Nem tudhatod, végül merre billen majd a mérleg nyelve.

Arran volt Waitrose gyermekcsapatának vezére. Körülbelül húsz gyerekért volt felelős. A vírus pusztítása előtt a focicsapat kapitányaként tevékenykedett, megszokta, hogy irányítsa a társait. A menők csoportjába tartozott, odafigyeltek arra, amit mondott. Okos volt és szerethető. Magas, szőke, atletikus alkatával kitűnt társai közül.

Maxie volt Arran helyettese, a vezér távollétében ő volt a főnök. Lojális a csapatához, mindig sikerült megütnie a többiekkel a közös hangot, így könnyen rávehette őket bármire. Talán rá mondanám, hogy a csapat szíve. Érzékeny volt, ugyanakkor, ha a helyzet úgy kívánta, tudott kemény is lenni. A helyzet pedig elég sűrűn úgy kívánta…

Ollie volt a csapat esze. Többnyire csendes és visszahúzódó volt, abszolút nem nevezném alfának, ugyanakkor sokszor mégis ő húzta ki a csávából a többieket merész ötleteivel.

Kis Sam karakteréről elmondható, hogy bátorsága és kitartása jó példa lehet mindenkinek. Hihetetlen, mennyi nehézségen küzdötte át magát a maga kilenc évével. Ő az a szereplő, akit lehetetlen nem szeretni. Szerintem titkon mindenki neki drukkol.

Blue volt a Morrisons csapat feje. Eleinte nem igazán szimpatizáltam vele, ám a könyv utolsó felében megmutatta az igazi arcát, s csak remélni tudom, hogy neki megkegyelmez majd Higson.

Whitney a Morrisons csapat vezetőjének volt a jobb keze. Igazi vagány csaj, erős egyéniség, jó harcos, ugyanakkor nagyon jószívű lány, aki igyekezett pártfogásába venni a kicsiket. Első pillanatban megkedveltem.

A történetben rengeteg gyerekről olvashatunk, a Waitrose és a Morrisons gyerekcsapat együtt körülbelül ötven főt jelentett, mindenkinek megvan a saját megkülönböztető jegye, egyedi személyisége, ami miatt beleillik a történetbe. Persze ők csak egy részét teszik ki a túlélő gyerekeknek. Tetszett, hogy a szerző kellő időt és energiát fektetett a bemutatásukra, még akkor is, ha már tudta, hogy egyesek nem fogják megélni a második kötetet.

A Morrisons gyerekcsapatában is találtam kedvelhető karaktereket, de a fő kedvenceim természetesen Waitrose-osok.

Persze olyan szereplők is akadtak, akiket nagyon rühelltem, ők voltak számomra az abszolút negatív karakterek. Ilyen volt Jester, David és John.

London utcáin élet-halál harc folyik, tizennégy év alatti gyerekek válnak kényszerfelnőtté, hiszen gondoskodniuk kell önmagukról és társaikról, miközben bujkálniuk kell a rejtélyes vírussal fertőzött felnőttek elől, nehogy eledel legyen belőlük. Persze nem csak a zombik jelentenek veszélyt a gyerekekre, a falkában portyázó állatok is élelem után kutatnak, ráadásul az egyre fogyó élelmiszerkészlet is aggodalomra ad okot. Mindig és mindenhol veszély leshet rájuk, egy pillanatra sem lankadhat a figyelmük, mert az az életükbe kerülhet. Ráadásul ott is gond adódik, ahol nem számítanak rá.

Charlie Higson nagyon jó munkát végzett, mert a történet eredeti, drámai, akciódús, kiszámíthatatlan, borzongató, lebilincselő. Képes fenntartani az érdeklődést, egy pillanatra sem lankadhat a figyelmünk, mert minden oldalon vár valami meglepő. A karakterei szinte életre kelnek, képesek a fejlődésre, a változtatásra.

A helyszínválasztásért külön megdicsérném Higson-t, imádom Londont, még ha a történetben vírusfertőzött felnőttekkel is van tele.

Tekintve, hogy a sorozat hét kötetes, nem csoda hogy függővéggel zárul, még bármi történhet a folytatásokban. Remélhetőleg a maradék hat kötet is megjelenik kis hazánkban, mert jó lenne, ha fény derülne arra is, hogy milyen vírus fertőzte meg a felnőtteket, hogyan terjedt el, s van-e még remény?

Imádtam a történetet, ha lehetne, már most olvasnám a folytatást.

Pontozás: 10/10

Apró megjegyzés: bár zombinak nevezik a fertőzött felnőtteket, hagyományos értelemben nem azok. Nem élőhalottak, s nem is támadnak fel. Ők vírussal fertőzött emberek, akik vagy a kór lefolyásának végén halnak meg, vagy a túlélő gyerekek végeznek velük önvédelemből.

A szerzőnek/fordítónak köszönhetően leszoktam a pukkancs jelző használatáról, mert mindig Charlie Higson karaktereit juttatja eszembe.