Kasie West: Borrow my Heart (Borrow my Heart 1.)

Vigyázat! Nyomokban cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Wren már rengeteg kutyát megmentett – de most egy fiút kell

Wren imádja az állatokat. A menhely összes lakójával remekül kijön, még a nehéz természetű Beannel is. Sőt, ő a kedvence. Az emberekkel azonban már más a helyzet. Irracionálisak, kiszámíthatatlanok, nem tartják be a szabályokat… és úgy tűnik, nem igazán kedvelik a lányt.

Amikor azonban végighallgatja, hogy egy srácot megaláz a barátja, amiért felültette egy neten megismert kamucsaj, és az egészet még videóra is veszi, félreteszi a logikát és a józan ellenérveket. A srác megmentésére siet, és azt állítja, hogy vele levelezett. A rögtönzött találka azonban jobban sikerül, mint várta: Asher megtestesít mindent, ami Wren életéből hiányzik – laza, vicces és igazi ölelés-világbajnok. Mire a lány észbe kap, már a sokadik kamurandijukon vannak. De Asher vajon megbocsátja, hogy nem az, akinek mondta magát? És Wren képes lesz valaha megbízni egy ennyire impulzív fiúban?

Kasie West hitelesen és érzékenyen mutatja be az első szerelem szépségeit és buktatóit ebben a magával ragadó romantikus regényben.”

Kiadta: Menő könyvek

Megjelenés éve: 2024

Fordítás alapjául szolgáló mű: Kasie West: Borrow My Heart

Fordította: Hartinger Emese

Oldalszám: 312

ISBN: 978-963-584-522-4

Egy újabb Kasie West regény, ami beszippantott. Imádtam. Tetszettek a karakterek, a cselekmények, a háttértörténet, és a mélyebb mondanivalók, amiket azért ebben a könyvben is elrejtett az írónő. Na meg a kutyák és cicák! A hangsúlyos állatos cselekményszál úgy kellett, mint egy falat kenyér. Ettől lett igazán szerethető. Ha pedig azt kérdeznétek, hogy mi volt a kedvencem, akkor rávágnám, hogy Bean, illetve Wren és Asher kapcsolata Beannel. Egyszerűen elolvadtam tőle. Tetszett a romantikus szál, a viccesebbnél viccesebb kihívások, kínos szituációk, és sziporkázó párbeszédek. Amik nem tetszettek, azok az engedély nélkül közzétett Tiktok videók, amik miatt elég nagy kalamajka lett. Ugyanakkor megértettem, hogy a szerző valószínűleg prevenciós célzattal tette ezt a könyvbe. A mai világban, ahol a kamaszok is órákat töltenek a cyber térben, muszáj, hogy felhívja valaki a figyelmet az online jelenlét veszélyeire, illetve arra, hogy akaratlanul is pillanatokon belül szereplői lehetünk a neten terjedő vírusként terjedő viccesnek szánt videóknak, melyek legtöbbször megalázóak, és teret adnak az arctalan és bántó kommenteknek.

A főszereplő kamaszok kedvelhetőek, bár eléggé eltérő családi háttérrel rendelkeznek.

Asher családja nagy és hangos, ugyanakkor érezhető, hogy szeretik egymást. Míg Wren családja az édesapjából és a nővéréből áll, az édesanyjuk elhagyta őket, amikor a lány még csak tíz éves volt. Bár imádja az apukáját, vele és nővérével is sokszor távolságtartó. Ismerve az anyukával való kapcsolatát, nem csoda, hogy a lány bizalmatlan, szarkazmussal, szabályokkal védi magát, és mindent mániákusan kézben akar tartani. Ebből az élethelyzetből zökkenti ki őt Asher. Napról napra jobban megnyílik a külvilág felé, többet árul el magáról a fiúnak, mint bárki másnak a közvetlen környezetében. Ez egyszerre felszabadító és ijesztő számára.

Szórakoztató történet volt, és még meglepetéssel is tudott szolgálni. Voltak benne számomra nem tetsző részek is, de még ezekkel együtt is szerethető regényt kaptam, ami sűrűn mosolygásra késztetett.

Ana könyvajánlói - Christy Wilson Beam: Mennyei csodák

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„A könyv egy édesanya gyönyörű (és igaz) meséje arról, hogy gyógyíthatatlan betegségben szenvedő gyermeke, Annabel miként élt túl egy veszélyes balesetet, melynek során látogatást tett a mennyországban – hogy ezzel egy újabb csodás történet vegye kezdetét.

A mű legfantasztikusabb része a kilencéves kislány beszámolója az őrangyalával való találkozásról, aki végig vigyázott rá, és beszélgetése Jézussal, aki arra kérte, menjen vissza a földre, mert még feladata van számára ezen a világon.

A regény, melyből nem sokkal megjelenése után nagy sikerű film készült, Annabel és családja életének inspiráló és szívmelengető történetén keresztül arra tanít bennünket, hogy sosem szabad elveszíteni a reményt, mert a csoda itt van körülöttünk, és a szeretet és a hit segítségével mindannyiunk számára bekövetkezhet.

A Mennyei csodák elolvasása után másként fogjuk látni a körülöttünk lévő világot, és rájöhetünk, mivel magyarázhatók az emberi értelem számára felfoghatatlan jelenségek.”

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2020, 2025

Oldalszám: 197

A mű eredeti címe: Miracles from Heaven

Fordította: Zónai Melinda

ISBN 978-963-267-658-6

Amikor először láttam a filmet, már akkor arra gondoltam, hogy szívesen elolvasnám a könyvet. Ez a könyv egy hívő családban élő kislány betegségének és csodás gyógyulásának igaz története. Egy kedves barátnőmtől kaptam karácsonyra.

A Beam család története szívszorító, hitet és reményt adó. A család szilárd egysége és összetartása példaértékű. Az édesanya meséli el a kislány, Annabel betegségének, és csodás gyógyulásának történetét. Elmondja, hogy egy súlyos betegség hogyan tudja átírni egy család napjait. Betekintést enged abba, hogyan birkózik meg ezzel egy család.

A párbeszédekben Annabel kisgyermeki hittel tárja elénk a tapasztalatait és meggyőződéseit.

Négy évig küzdöttek azért, hogy megkapják a lesújtó diagnózist, és segítséget találjanak a kislány számára. Lenyűgöző volt, hogy Annabel minden szenvedése dacára milyen kedves és derűs kislány maradt, és méltósággal viselte az állapotát. Persze volt, hogy elkeseredett, és eszébe jutott a halál, ami megszabadíthatná a szenvedéstől, mégis többnyire optimista volt.

Szerintem Christy és Kevin nagyon szimpatikus, jó emberek. A lányaik pedig eleven, talpraesett, tanyán nevelkedett erős gyerekek. Annabel kedves, szelíd természetű, ugyanakkor bátor és rendíthetetlen kislány. Abbie a korához képest érett, megbízható, nagylelkű és okos. Sokat segített az anyukájának, és támogatta a húgait. Védelmező és gondoskodó szerepet töltött be a húgai életében. Adelynn bárhová és bármikor képes volt beilleszkedni.

„A mindennapokban is így teszünk, amikor a családunkat érő kihívásokkal kell szembenéznünk: ha olyasmi történik, ami túl nagy falatnak bizonyul számunkra, csak kinyújtjuk a kezünket egymás felé, mert tudjuk, hogy közös erővel minden harcot sikeresen megvívhatunk.”

Nagyon szép, hogy sok ember szeretete vette körül őket, egy összetartó közösség tagjai voltak. Azokban az években sokan voltak a segítségükre: a család, a barátok, Kevin munkatársai, a gyülekezetük, dr. Nurkó, dr. Siddiqui, Dani Dillard, Angela Cimino (aki a bostoni hotel éttermében dolgozott, és akivel gyorsan összebarátkoztak), a tűzoltók (különösen Tristan és Mike)… Mondhatjuk azt, hogy mindannyian egy-egy csodát megtestesítve.

„El kell engedned mindent, amit nem tudsz irányítani. Azt, ami már megtörtént, vagy amitől félsz, hogy megtörténhet, nem tudod irányítani. Csak azt, ahogyan reagálsz rá.”

Christy arról is őszintén írt, hogy az a néhány év alaposan próbára tette a hitüket, valamint a depresszióról. A történetük mélyen megrendített. Sokan és sokat imádkoztak Annabel gyógyulásáért.

„Azoknak, kik hisznek, nincs szükségük magyarázatra. Azoknak, kik nem hisznek, nincs lehetséges magyarázat.” (Franz Werfel)

Az alábbi dalt a filmben hallhattuk. Szerintem nagyon szép, és illik a történethez.

Third Day ft. Harvest - Your Words

Szeretettel ajánlom a Third Day többi dalát is.

Ana könyvajánlói - Susan Wiggs, Sarah Morgan: Az ünnep varázsa / Kis karácsony, nagy szerelem

Fülszöveg:

„Susan Wiggs – Az ünnep varázsa

A munkájának élő Elaine nem szereti a karácsonyt, felesleges felhajtásnak tartja. Aztán különös dolgok történnek vele, váratlanul találkozik kamaszkori szerelmével, és reménykedni kezd a csodában… Felkavarhatja-e egy régi érzelem a sikeres, előkelő származású és gazdag Elaine életét? Szakít-e csillogó életével Tony, az egyszerű zsaru igaz szerelméért? Karácsony este, amikor a hó beborítja Manhattant, talán minden megtörténhet…

Sarah Morgan – Kis karácsony, nagy szerelem

Liv nővér egyedül él a kisfiával. Egy nagy csalódás megfosztotta minden önbizalmától, s alig meri elhinni, hogy az új főorvos vonzónak találja. Pedig Stefanónak valóban elege van már a gyönyörű, de felszínes modellekből, és mindent elkövet, hogy Liv elfogadja önmagát… és őt. Egy szépségszalon meg egy pompás estélyi segítségével olyan varázslatot visz végbe, hogy a kórház karácsonyi bálján minden szem irigykedve tapad szépséges választottjára…”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2021

Oldalszám: 288

Fordította: Ebert Emese, Vízvári Rita

ISBN: 978-963-540-399-8

Susan Wiggs: Az ünnep varázsa

Kedves kis történet, de semmi különös. Kicsit kidolgozatlan. A történetben a mellékszereplőknek is fontos szerepe volt (hiszen két társadalmi réteghez tartozó, teljesen eltérő családokról van szó, akik erős hatást gyakoroltak a két főszereplőre), mégsem lettek részletesen bemutatva. Nem esett róluk sok szó. Két világ találkozása. Egy nő felismerései.

Elaine St. James-nek nem volt karácsonyi hangulata. Mindig azt tette, amit elvártak tőle. Minden csalódás ellenére, valahol a lelke mélyén hinni akart a varázslatban. A munkatársai voltak a legjobb barátai (legalábbis ő ezt hitte). Mozgalmas, eseményekkel teli életet élt. A város egyik legnépszerűbb és legbefolyásosabb reklám- és médiaszemélyisége volt. Nagyon felkavarta, amikor felbukkant az első szerelme, az amerikai olasz családból származó Tony Fiore.

Elaine megrekedt egy olyan életben, ami kívülről csillogó és gazdag volt, belül azonban üres és magányos. Szerencsére Tony a csillogó felszín mögé látott, és felfedezte a nő jóságát és sebezhetőségét.

A történetben volt egy különös „segítő”, Larry, aki olyan volt, mintha a karácsony egyik szelleme lett volna. Neki köszönhetően Elaine és Tony megbeszéltek mindent, és lassan rájöttek, hogy az eltérő társadalmi helyzetük ellenére felépíthetnek egy boldog, közös életet. Minden szinte sorsszerűen egymás felé terelte őket. Együtt boldogok voltak.

Sarah Morgan: Kis karácsony, nagy szerelem

Ez egy nagyon aranyos, könnyed, romantikus, modern Hamupipőke-történet.

Nagyon reális volt az egyedülálló anya szorongása. Liv nővérként dolgozott. Elvált. Esze ágában sem volt elmenni a karácsonyi bálba, randevúzni, és újra férjhez menni. Egy nagyon vonzó főorvos, Stefano remek ápolónőnek tartotta. A tudása, a kisugárzása, és a nőies formái felkeltették a férfi figyelmét. A nőnek eszébe sem jutott, hogy egy ilyen férfi érdeklődhet iránta. Azt sem hitte volna, hogy valaki olyan kedves és gondoskodó lehet a fiával, mint amilyen kedvességet és törődést a férfi tanúsított a gyerekkel kapcsolatban. Steafano figyelmesen és kitartóan igyekezett meggyőzni arról, hogy egy gyönyörű, szexi, melegszívű, okos nő, és jó anya. Ahogy egymásba szerettek, az élet izgalmas és gyönyörű lett.

Egy kicsit bővebben kidolgozva, részletesebb leírásokkal, kicsit több karácsonyi „kellékkel” és hagyománnyal mindkét történet önálló karácsonyi regény is lehetne.

Ana könyvajánlói - Amanda Cabot: Karácsonyi rózsák

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Celia Anderson egy fogadót vezet Eastonban, özvegyként így próbálja meg eltartani magát és kislányát, Emmát. Mivel a kicsiny bányászvárosban nem túl élénk a forgalom, érthető, hogy Celia karácsonyi kívánságlistáján néhány új bérlő szerepel a legelső helyen.

Az 1880-as években járunk, amikor is egy házasságkötés sokkal egyszerűbben megoldaná egy gyermekét egyedül nevelő hölgy anyagi gondjait, mint a panzióvezetés, de Celia erről a lehetőségről hallani sem akar. Legalábbis mindaddig, amíg egy vándor asztalos az édesapja utáni kutatása során Eastonba érkezik, és úgy dönt, átmenetileg nála bérel szobát. A férfi felbukkanása olyan események láncolatát indítja el a kisvárosban, amelyeknek köszönhetően Celia átgondolja a helyzetét, és arra jut, mégis kész ismét oltár elé állni – bizonyos feltételekkel: jövendőbelije olyan férfi legyen, akivel kölcsönösen szeretik egymást, és aki sajátjaként fogadja el a kislányát – továbbá rózsát ad neki karácsonyra.

Egyik feltételnek sem könnyű megfelelni, ám az utolsó teljesítéséhez valóságos csodára lenne szükség, hiszen Wyomingban kemény a tél, és lehetetlen itt ilyenkor rózsára lelni.

De a karácsony végül is a csodák ideje…”

Kiadó: Lazi

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 176

Eredeti mű: Amanda Cabot: Christmas Roses

Fordította: Zónai Melinda

ISBN: 978-963-267-671-5

Szépen megírt regény, ami egy téli, korhű világot mutat be. A vallás szépen illeszkedik a történetbe. Az 1800-as évekhez híven visszafogottan jelenik meg az ünneplés.

A lassú folyású események ellenére könnyedén lehet haladni az olvasásával. A jól felépített cselekmény tele van feszültséggel. Könnyű volt megérteni és átérezni Celia vágyait és döntéseit. Nagyon szép történet.

Celia egy szőke hajú, mélykék szemű, csinos özvegyasszony, aki féltő gondoskodással óvta szeretett kislányát, Emmát. A gyászidő letelte végén két férfi, Frank és Jacob versengtek a kegyeiért. Frank egy bolttulajdonos agglegény. Jacob egy özvegy bányász. De a nő hallani sem akart arról, hogy újra férjhez menjen.

Mark Williams az apját keresve, két év utazgatás után jutott el Eastonba. Vándorasztalos volt. A magas, fekete hajú, szögletes arcú, vonzó, huszonhat éves férfi sokat segített a nőnek, és a figyelmessége melengette Celia szívét. Mark érkezése, amikor szükség volt rá, szinte maga volt a csoda. Celia biztos volt benne, hogy Isten küldte hozzá. A férfi észrevette, hogy mire van szüksége, miben segíthet, és magától megcsinálta. Különleges kapcsolat alakult ki közöttük. Sokat beszélgettek. Mark csodálta a nőt. A városban elkelt egy asztalos. Marknak egyre több megrendelése volt. Néhány hét elteltével Celia többet érzett Mark iránt barátságnál.

A főszereplők szerelme is olyan, mint egy lassan kibomló rózsabimbó.

Mark különleges karácsonyi ajándékot készített Celia-nak, ami mellé a szívét is felajánlotta. Elképzelhetetlennek tartotta a jövőjét nélküle. Egész lényükkel szerették egymást.

Celia tudta, hogy jobbat érdemel egy kölcsönös érdekekre épülő házasságnál, mint amilyet Jacob ajánlott neki. Mark mindent felajánlott neki, amire vágyott: szerelmet, házasságot, egy családban eltöltött boldog élet lehetőségét.

Kedves gesztus volt a könyv végén megosztani az olvasókkal egy svéd kuglóf receptet.

A karácsonyi könyveket különösen szeretem, mert én is hiszem, hogy a karácsony a csodák időszaka.

Karácsonyi mese

Áldott, békés, boldog, szeretetteljes és egészségben gazdag, szép karácsonyt kívánok nektek!

A most következő mesét még 2013-ban írtam, az unokahúgomnak, Izabellának. Ő, illetve Nyuszkó, a kedvenc gyerekkori barátja ihlette a mesét. 2014-ben bekerült egy meseválogatásba, melyet kiadott a Kőrösi Csoma Sándor Kőbányai Kulturális Központ. Közönségdíjas lettem abban az évben, így két mesém is bekerülhetett a könyvbe. Ez az egyik. Az illusztrációt egy kedves ismerősöm, Galamb Zsuzsanna készítette.

A mese illetve a rajzok továbbvitele engedélyköteles, illetve szigorúan csak teljes egészében, változtatás nélkül, forrásmegjelöléssel lehetséges.

Tajti Bernadett: Az ajándék

Él az Északi-sarkon egy jóságos, önzetlen és szeretettel teli személy, aki minden év decemberében egy éjszaka megajándékozza a jó gyerekeket. Ám sokan elfelejtik, hogy ő sem dolgozik egyedül, vannak bizony segítői, akik nélkül nem biztos, hogy boldogulna. Ilyen segítő Izabella is, a Mikulás egyik manója, aki egész éven át azzal foglalatoskodik, hogy minél több különleges zenélő hógömböt készítsen, amit aztán eljuttat a világ különböző tájaira, ahol aztán a gömbök kiválasztják a tulajdonosukat, akiknek egy kis varázslatot csempészhetnek a szürke hétköznapjaikba. 

Emellett az éves játékgyártásban is részt vesz, hogy minél több mosolyt csalhasson a gyermekek arcára. Az Északi-sarkon több feladatköre is van a manóknak. A postázóban dolgoznak azok, akik a Mikulásnak írt levelekkel foglalkoznak. Nagy segítséget nyújtanak a játékkészítőknek, mert a levelek alapján írnak egy listát az elkészítendő játékokról. Persze ez a lista sem teljes, hiszen nem minden gyerek ír levelet. Azt, hogy ők mit kapjanak, maga az öreg dönti el. Egész éven át dolgoznak, az éves terv teljesítése után pedig a gyerekek megajándékozása következik. A kissé komisz gyerekek az ajándék mellé virgácsot is kapnak, jelezvén, hogy gyorsan a virgácslistára kerülhetnek, ha nem igyekeznek jobban.

Egyik évben, amikor a körútjáról hazaért a Télapó, arra gondolt, elbeszélget kicsit a segédjeivel, hátha megtudja, ők mire vágynak. Sok érdekes dolgot hallott, de az Izabellával folytatott beszélgetés gondolkodtatta el a legjobban. Bella emlékezett rá, hogy kiskorában volt egy apró, rózsaszínű nyuszis csörgője, ami nagyon sokat jelentett számára, de azóta nem találtak hozzá hasonlót, a Mikulás műhelyében pedig annyi játékterv volt, hogy kétszáz év is kevés ahhoz, hogy előkeressék. Az öregnek azonban eszébe jutott, hogy az Északi-sarki könyvtár lehet a megoldás. A hagyományokról szóló könyveken kívül ott volt elrejtve egy könyv a mágikus varázslatokról is. Eddig csak egyszer alkalmazta a könyvben találhatóakat, mert jobban szeretett saját kútfőből dolgozni. Ez azonban egy különleges helyzet, ami különleges megoldást igényelt. Előkapta hát a rejtekéből a könyvet, és hozzáfogott a tervei megvalósításához. Miután minden ajándékkal elkészült, roppant büszke volt magára. Eddig a manók segítettek neki, most viszont ő tehetett valamit értük. Összehívott mindenkit a színházterembe, ahol együtt szoktak mozizni a szabadnapjaikon.

Télanyó mindenkit megkínált friss süteménnyel és forrócsokoládéval, Télapó pedig tartott egy rövid beszédet barátainak. Miután ezzel végzett, elkezdte kiosztani a meglepetéseket, ami minden manónak boldog mosolyt csalt az arcára. Utolsónak hagyta Bellát, aki meglepődve nézte az utolsó csomagot. Apró volt, a csomagolás furcsa, a masni pedig ferde, mégis szívet melengető látvány volt Izabella számára. Kibontás után ártatlan, gyermeki mosoly ült az arcán, szeme pedig úgy csillogott, mint a legdrágább igazgyöngy. Alig tudta elhinni, hogy az, amit a kezében tart nem más, mint Nyuszkó, a régi nyuszija, aki éveken át mindenhová elkísérte.

A Mikulás boldogan tekintett végig barátain, végül megállapodott a szeme Bellán. Mosolyogva nézte a nyuszis csörgőt szorongató kis kezeket, s arra gondolt, hogy egy ajándéknak tényleg az eszmei értéke a legfontosabb.

Ana könyvajánlói - Selma Lagerlöf: Karácsonyi történetek

Fülszöveg:

„Tél közepén virágba borul az erdő, egy kislány kincset érő ajándékot kap, az egykor szebb napokat látott iszákos zenész karácsonykor otthonra és új hivatásra lel, az öreg orgonistának pedig rosszkedve van szenteste… Selma Lagerlöf történeteiben sem születik meg magától az ünnepi varázs és meghittség a számtalan elvárás és teendő közepette. A kalandvágyó Nils Holgersson megteremtője, az első Nobel-díjas írónő kötetünkbe válogatott legszebb karácsonyi elbeszéléseiben azonban mindig felragyog az igazi ünnep mélyén rejlő csoda, az a varázslat, amelyet az együttérzés és a szeretet tesz lehetővé. Nyolc felemelő történet a karácsony igazi ajándékáról, az emberi jóságról. Olvasásuk olyan, mintha egy meleg fényű ablakon keresztül pillantanánk be a lélek legrejtettebb zugaiba. Kúnos László új fordításában most ismét felragyog Lagerlöf varázsa – felnőtteknek és gyerekeknek egyaránt.”

Kiadó: Typotex

Kiadás éve: 2025

Eredeti cím (svéd): Selma Lagerlöfs jul : 24 julberättelser.

Fordította: Kúnos László

Illusztrálta: Nagy Norbert

Oldalszám: 138

ISBN: 978 963 493 358 8

Selma Lagerlöf (1858-1940) író, a svéd irodalom egyik legnagyobb alakja, az első női író, aki irodalmi Nobel-díjat kapott. Sok novellát és rövid elbeszélést írt élete folyamán. A legjobbakat csak utólag gyűjtötte kötetbe. Írásaiban gyakran jelennek meg egzisztenciális kérdések, mély erkölcsi igazságok, és a hit. Megvolt benne a csodák létezése iránti fogékonyság.

Bevallom, eddig csak a Nils Holgersson csodálatos utazása című könyvét olvastam. Örülök, hogy alkalmam volt elolvasni ezt a novellás kötetét is. Ez a gyűjtemény meghitt, misztikus pillanatokat idéz meg. Áthatja a vallásosság. Nagyon szépen, igényesen megszerkesztett kötet. Nekem az erdei állatos illusztráció tetszett a legjobban. A novellás kötet nyolc, a szeretet fontosságát és a törődést hangsúlyozó történetet tartalmaz. Ahogy az a novellás kötetekkel lenni szokott, voltak olyan novellák, amik nagyon tetszettek, és voltak amik kevésbé.

A novellák központi témája az együttérzés, a könyörületesség, a megbocsátás, és a szeretet.

A Tél Dalarnában című novella gyönyörűen bemutatja az évszakok váltakozását, az élet körforgását. A természet körforgása, az évszakok változása mindig az élet része volt. Nagyszerűek a tájleírások. Rendkívül részletgazdagok.

A Lucia-nap legendája szép példája annak, hogy a kedvesség, a könyörületesség, a szív melegsége képes megváltoztatni az emberek életét, és a fény elűzi a sötétséget.

A novellákban az írónő olyan erényeket helyezett a történetek súlypontjába, mint a könyörületesség és az együttérzés. A szeretet hatalmát hirdeti. Nem „csak úgy” érkezik a csoda, a meghittség, hanem a szereplők képesek fejlődni, és megteremteni, előidézni. Az ünnep varázsa az emberi jóság megnyilvánulása.

„Ahogy nincs nehezebb, mint tétlennek maradni, ha mások bajba kerülnek, ugyanúgy nincs nagyobb öröm és boldogság annál, ha segíthetünk, akár a legkisebb mértékben is, a bajba jutottakon.” (A Lucia-nap legendája)

Novelláiban többnyire a szeretet és az együttérzés teszi lehetővé a csodát. A korlátoltság és rosszindulat elzárja a világot a csodák elől.

„És az emberi szív dermesztő sötétsége láttán menekült a fény és a meleg is.” (A karácsonyi rózsák legendája)

„Mert a szeretet mindennél többet ér, és nem árt, ha éppen karácsonykor emlékeztetjük magunkat erre, függetlenül attól, miben hiszünk vagy nem hiszünk.” (Anna-Karin Palm)

Advent negyedik vasárnapja

Meggyújtottuk a szeretet gyertyáját is, melynek fénye azt üzeni, hogy nyitott szívvel érkezhessünk meg karácsony ünnepéhez.

Hétről hétre erősebb a gyertyák fénye, hisz először egy, majd végül már négy ég, s általa a hit, remény, öröm, szeretet teljessége válik eggyé.

Aranyosi Ervin: Adventi negyedik gyertya

Negyedik is lángra lobban,

kiviláglik tiszta fénye.

Ott ragyog a csillagokban,

s éled az ember REMÉNYe.

A szívünkben BÉKE lángja,

HITünk ajtót nyit a jóra.

Aki ránk néz, máris látja:

– Elérkezett hát az óra.

S bizony, hol a SZERETET él,

ott gonosznak helye nincsen.

Hol a jóság jövőt remél,

ott megjelenik az Isten.

Eljön a mennynek országa,

tudom, itt lesz, lent a Földön.

Nyíljon ki szívünk virága,

aki remél, készülődjön!

Szöllősi Bernadett: A négy gyertya

Az első gyertya már lángol,

talán fényesebben, mint máskor,

beragyogja a hit fénye a szobát,

magadban, ne máshol keresd a csodát.

A második gyertya is ég,

lila ez is, mint a tavaszi ég,

arcunkon a két lángtól fény tündököl,

ki jól él a Földön, az megüdvözül.

A rózsaszín viasz kanóca is tűzre kap,

eltelt hát a harmadik vasárnap,

lassan vége hát a kis-böjtnek,

még egy láng – közeleg az úrjövet.

Négy adventi láng táncol a sötétben,

a hit egy pillanatra most nagyon törékeny.

A sok vendég este egymásnak kilincsel -

Hallgasd csak! – egy hópehely csilingel.

Az adventi koszorún négy gyertya égett. Annyira nagy volt körülöttük a csend, hogy tisztán lehetett hallani, amit beszélgetnek. Azt mondta az első: „Én vagyok a béke. De az emberek nem képesek életben tartani. Azt hiszem, el fogok aludni…” És néhány pillanat múlva már csak egy füstölgő kanóc emlékeztetett a hajdanán fényesen tündöklő lángra.

Azt mondta a második: „Én vagyok a hit. Sajnos az emberek fölöslegesnek tartanak, nincs értelme tovább égnem…” A következő pillanatban egy enyhe fuvallat kioltotta a lángot.

Szomorúan így szólt a harmadik gyertya: „Én a szeretet vagyok! Nincs már erőm tovább égni. Az emberek nem törődnek velem, semmibe veszik, hogy milyen nagy szükségük van rám…” – ezzel ki is aludt.

Hirtelen belépett egy gyermek a szobába, és mikor meglátta a három kialudt gyertyát, felkiáltott: „De hiszen nektek égnetek kéne mindörökké!” – és elkeseredésében sírva fakadt.

Ekkor megszólalt a negyedik gyertya: „Ne félj! Amíg nekem van lángom meg tudjuk gyújtani a többi gyertyát. Én vagyok a remény!”

A gyermek szeme felragyogott! Megragadta a még égő gyertyát és lángjával életre keltette vele a többit.

Forrás: Veress Hajnalka Andrea

Ana könyvajánlói - Debbie Macomber és Susan Mallery: Angyalhaj / Fagyöngy és csillagszóró

Fülszöveg:

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Debbie Macomer – Angyalhaj

Katherine az Orgona utca hangulatos kis kávézójában írja – mások megrendelésére készülő – karácsonyi leveleit. Az ügyesen megfogalmazott írásokban az unalmas hétköznapok eseményei sikertörténetekké kerekednek, és mindenki felhőtlenül boldognak tűnik. Nincs viszont ettől elragadtatva az ünnepelt gyerekpszichológus, dr. Wynn Jeffries, aki szerint a karácsony nem más, mint csupa hazugság, ezért azt tanácsolja minden szülőnek, hogy „temesse a szán alá a Mikulást”. Katherine természetesen óriási hibának tartja, ha így bánnak a gyerekekkel. Bár a két vitatkozó semmiben sem ért egyet, hogy, hogy nem, eszük ágában sincs abbahagyni a vitát. Ahogy közeledik a karácsony, Katherine és Wynn rájönnek, hogy a szeretet egymás különbözőségeinek elfogadása, maga az ünnep pedig az önzetlen és feltétlen odaadás szimbóluma…

Susan Mallery – Fagyöngy és csillagszóró

A vonzó tűzoltó, Jordan egy időre ágyba kényszerül, mert megsérült egy mentés során. Mindenre vágyik, csak arra nem, hogy viszontlássa Hollyt, mert éppen az ő macskája, Fagyöngy miatt sebesült meg, miközben kimentette a rémült állatot a lány viharban megrongálódott házából. Mégis képtelen elküldeni az elbűvölő, kék szemű, angyalarcú fiatal nőt, amikor az meglátogatja a kórházban. Szegény, végül is elveszítette az otthonát, ráadásul nemsokára itt a karácsony, a szeretet ünnepe…”

Kiadó: Vinton

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 336

ISBN: 978-963-540-755-2

Eredeti cím: Christmas Letters / Holly and Mistletoe

Debbie Macomber: Angyalhaj

Nem igazán értem, hogy miért lett a Karácsonyi levelekből Angyalhaj a történet címe.

Debbie Macomber minden regénye (legalábbis azok, amiket eddig olvastam) egyszerű, mint a faék, ugyanakkor kedves és humoros. Nyilvánvaló, hogy az írónő könnyed kikapcsolódásnak szánta a történetét, és szeretett volna mosolyt csalni az olvasók arcára.

Bár valóban szórakoztató olvasmány, a téma nem igazán tudott lekötni. A hippi életszemlélet, az elmélet, hogy hagyni kell a gyerekeket, hagy állítsák fel saját maguknak a korlátokat, nekem kissé abszurdnak tűnik. A történet kiszámítható, de azért volt benne olyan cselekmény, amit nem láttam előre. Összességében azt nyújtotta, amit vártam tőle, egy laza, humoros kikapcsolódást. Az írásmód könnyed, jól lehet haladni az olvasásával. A kicsit részletesebb leírásoknak, a szereplők alaposabb bemutatásának örültem volna.

Katherine szókimondó, lelkes, kreatív. Wynn egyenes, őszinte, jóképű úriember. A kapcsolatuk nem indult zökkenőmentesen. Az első benyomásaik ellenére hamar egymásra hangolódtak, és vonzalom alakult ki köztük. A fülszöveg egy kicsit félrevezető, mert ugyanolyan félreértést okoz, mint ami a két főszereplő közt van a történetben. Wynn nem a karácsony ellen van. Ő a „körítést”, a mítoszt, a gyerekek álomvilágának megerősítését nem támogatja. Tetszett, hogy Wynn képes- és hajlandó volt felülvizsgálni az elméleteit, nézeteit. Nagyon kedves, figyelmes, lovagias volt a nővel.

Kellemes, hangulatos, humoros, aranyos történet.

Susan Mallery: Fagyöngy és csillagszóró

Szívmelengető romantikus történet, egy kis erotikus tartalommal.

Jordan, a tűzoltó egy cica megmentése közben megsérült. A balesete miatt pihenésre kényszerült. Fagyöngy (a cica) gazdája, Holly felajánlotta a segítségét. Hamar megkedvelték egymást, és erős vonzalom alakult ki közöttük.

A nehéz élet, és a sok szomorú esemény ellenére Holly jószívű, kedves, szelíd és vidám maradt. Jordan szerette volna elfeledtetni a lánnyal a múlt fájdalmait. Nagyon tetszett neki, és kedvelte, ezért nem akarta elcsábítani. Úgy gondolta, hogy összetörné a lány szívét. De nem bírt sokáig ellenállni neki. Vonzotta a lány kedvessége, nőiessége, ártatlansága.

Jordan fivérei és sógornői is azonnal megkedvelték, és befogadták Hollyt.

Jordant magának való embernek tartották. Holly azonban nyíltszívűnek, kedvesnek ismerte meg. Olyan embernek, aki figyelmes, jóképű, és akinek remek humorérzéke van. Azt még a férfi sógornői is elismerték, hogy a Haynes fivérek között valószínűleg leginkább Jordan az úriember.

Mindenki hordozott terheket, múltbéli sebeket. Jordan félt a szerelemtől. Holly félt másokat megajándékozni a bizalmával, és elköteleződni. Az együtt töltött hetek során közel kerültek egymáshoz. Holly, a szelíd, drága lélek, megérintette a férfi lelkét, és „elűzte a sötét árnyakat”. Mindketten megtapasztalták a szerelem varázslatos, gyógyító erejét.

Nem egy bonyolult, és részletesen kidolgozott mű. Hiányzott belőle valami, nem mélyült el. Ez egy cuki, könnyed, romantikus karácsonyi történet, megfűszerezve egy kis érzékiséggel.

Írói szárnypróbálgatásaim kezdetén

Egyszer régen, még a kezdet kezdetén, amikor írni kezdtem, megszületett az első mesém, az Angyalka Mikulása. Kezdő szárnypróbálgatásként beküldtem egy meseíró pályázatra, hogy visszajelzést, kritikát kapjak. 2008-ban, a Pataky művelődési ház meseíró pályázatának keretein belül, megjelent egy válogatás a beérkező mesékből, köztük az enyém is. Hatalmas megtiszteltetés volt. Négy évvel később, kellemes meglepetés ért, amikor az Anyakanyar oldal decemberi meseválogatásába beválasztották a mesémet, amit nem más olvasott fel, mint Farkasházi Réka, magyar színésznő, műsorvezető, színház- és drámapedagógus, szinkronszínész.

Ha van kedvetek, itt meghallgathatjátok: Tajti Bernadett - Angyalka Mikulása

Ha saját magatok olvasnátok fel, akkor pedig íme:

Tajti Bernadett: Angyalka Mikulása

Egyszer volt, hol nem volt, volt egyszer egy kislány, akit Annának hívtak.

Anna imádta az állatokat, és már nagyon régóta szeretett volna egy kiskutyát, de édesapja hal­lani se akart róla. Szerinte Anna túl kicsi még ahhoz, hogy kiskutyája legyen. A kislány írt egy levelet a Mikulásnak, hogy ő bizony, nem kér babát, nem kér kisvasutat, semmilyen drága ajándékra nem vágyik, csak egy kiskutyát szeretne. Sokat hallott róla, hogy a Mikulás karácsony éjjelén a jó gyerekeknek teljesíti a kívánságát, és megkapják azt, amit a szívük mélyén a legjobban szeretnének. Anna kitette az ablakba a csizmáját, mellé pedig egy dobozkát, amire egy papírt ragasztott azzal a felirattal, hogy Bruno. Azt gondolta, hogy a Mikulás, december hatodikán ott fogja hagy­ni neki a hőn áhított kutyust. Édesapja nem tudta mire vélni a dobozt, de nem kérdezte meg, gondolta biztos valami gyere­kes dolog.

Eljött december hatodika, Mikulás napja. Anna reggel vidáman szaladt oda az ablakhoz, de a doboz üres maradt. Nem volt ott a kutyus. Nagyon szomorú volt, és senki nem tudta megvi­gasz­talni. Így teltek a napok, egészen december 24-éig, amikor is a kislány elment szán­kóz­ni és eltévedt. Édesapja nagyon aggódott érte, és mikor esteledni kezdett, már csapatosan keres­ték a kislányt.

Nagyon hideg volt, fújt a szél, és nagy pelyhekben hullt a hó. A kislány dideregve kereste a ha­za­felé vezető utat. Nagyon fázott, és félt, mert még sose maradt egyedül a sötét erdőben. Ekkor furcsa neszre lett figyelmes. Valószínű, hogy a fáradtságtól, de egy angyalt látott távolodni az egyik ösvény irányában. El­in­du­lt felé, hátha eléri. S ekkor látta meg a barna kis gombócot a hóban. Nem akart hinni a sze­mé­nek, mikor a barna gombóc mocorogni kezdett.

Mikor közelebb ért, látta, hogy egy kiskutya fekszik a hóban. Nem tudta, hogy mikor és mi­ként került oda, de nagyon örült, hogy nincs egyedül. Karjába vette a kutyust, és elindult az ös­vényen tovább.

Nem messze fényt pillantott meg, és hallotta, hogy a nevét kiáltják. Felismerte édesapját, és na­gyon megörült. Mindenki boldogan tért haza a családjához. Otthon Anna kivette a kabátja alól az elszunyókált kutyust, és megkérdezte, hogy megtart­hatja-e. Ekkor édesapja nem tudott neki nemet mondani, örült, hogy meglett a kislány, és igent mon­dott. Ezen az estén a kislány a kutyussal együtt tért nyugovóra. Másnap reggel, karácsony reg­gelén vette észre csak a kislány a kutyus nyakában lévő nyakörvet, rajta a feliratot, és egy kis üzenetet.

A nyakörvön ez állt: „Bruno”

Az üzenet pedig így szólt: „A karácsony Angyala átadta az üzeneted. Boldog karácsonyt kicsi lány. Mikulás”

Anna nem szólt az üzenetről a szüleinek, de utána minden évben gyújtott egy gyertyát a Karácsonyi angyalnak, és a jótevő Mikulásnak.

A mese szövege csak teljes egészében másolható, szerzővel és címmel, forrásmegjelöléssel. Az illusztrációt 2009-ben egy kezdő grafikus készítette gyakorlás gyanánt, majd nekem adta. Azóta is hálás szívvel gondolok rá, ha a képre nézek. 

Rögtönzött mese

 Sziasztok!

Biztos ti is láttátok már az alábbi képet, amin az áll, Mi a karácsonyi manó neved? Én ma futottam bele, s jókat kacarászva azon, amik kijöttek az ismerősi körben, úgy döntöttem, ezt valahogy meg kell örökíteni. Így született tehát néhány perc alatt ez a kis szösszenet, remélem kicsit mosolyt csal az arcotokra. :) Egyébként ha van kedvetek, írjátok meg itt hozzászólásban, vagy akár a facebook oldalon a kép alá, hogy nektek mi jött ki. 

Tajti Bernadett: A Mikulás manói

Miután a Mikulás a világ minden táján csodás ünnepet varázsolt az otthonokba, úgy döntött, hogy személyesen hívja meg a legfőbb segítőit egy ünnepi forrócsokizásra, hogy megköszönje az egész éves kemény munkájukat.

Mérges Fagyot, a művészmanót a raktárban találta meg, ahol épp a festőállványokat és vásznakat számlálta. Épp dúlt-fúlt a rettentő rendetlenség láttán, ám a Mikulást meglátva felderült arcocskája. Az invitálást örömmel fogadta, megígérte, hogy amint egy kis rendet tett, csatlakozik az ünneplő tömeghez.

Mikulás ezután Pimasz Hóangyal keresésére indult, aki épp a raktár mögött magát hanyatt dobva, kacagva hóangyalt készített. Körbenézve, mosolyogva állapította meg, hogy aznap már nem az elsőt. A huncut kismanó tengernyi hóangyalt és hóembert készített, s amikor a többiek nem figyeltek, megdobta őket egy-egy hógolyóval, majd elbújt az egyik hóember mögött. Mikulás épp megszólította volna, amikor Bolondos Hógolyó, Akaratos Hópihe, és Ijedős Zúzmara, bekerítve Pimasz Hóangyalt hatalmas hógolyócsatába kezdett. Kacagásuk odavonzotta egész manóvölgyet. Az idősebb és bölcsebb manók mosolyogva rázták a fejüket, a fiatalabbak csatlakoztak a rögtönzött mulatsághoz. Mikulás úgy gondolta, hogy ez így még jobb is, egyszerre hívhat meg mindenkit. Megköszörülte hát torkát, és épp megszólalt volna, amikor a semmiből egy hatalmas hógolyó találta el nagy pocakját. Mikulás először meglepődött, majd felkacagott.

- Hohohó! Hát erre nem számítottam. – mondta nevetve. – Azért jöttem kedveseim, hogy mindenkit meghívjak egy kis forrócsokizásra, na meg persze egy kis mézeskalács majszolásra, már amennyiben Mikulásné eleget sütött. Gyertek hát mind, legyetek vendégeink!

Hatalmas taps, és üdvrivalgás fogadta a meghívást, és lassan mindenki a Mikuláslak felé indult. A csapatot utolérte Mérges Fagy is, aki kezében egy hatalmas hógolyóval épp megcélozta Pimasz Hóangyalt, ám arra nem számított, hogy őt is eltalálja majd egy, a Bolondos Hógolyótól származó lövedék. Mérgesen tekintett körbe, hátha felfedezi, hogy ki dobta meg, ám csak a kuncogásokból tudott következtetni.

Mikulás boldogan nézte a jókedvű csapatot, ám felfedezte, hogy egy kis manója távolmaradt. Gyorsan a keresésére is indult. A manólak egy csendes, eldugott szobájában, épp egy számfestőn dolgozott Éneklő Csillagfény, miközben egy karácsonyi dalt dúdolt. Szépen, precízen dolgozott, nem zavarta meg semmi. Mikor a Mikulás belépve megköszörülte a torkát, felderült az arca, úgy fordult az öreg felé.

- Mikulás! Örülök, hogy látlak. Mi szél hozott hozzám?

- Drága barátom! Azért jöttem, hogy meghívjalak a Mikuláslakba egy kis rögtönzött ünneplésre. Lesz forrócsoki, mézeskalács, zene, tánc, és mulatság. Ezzel szeretném megköszönni, hogy egész évben ennyit segítettetek. Ugye eljössz?

Éneklő Csillagfény megvakarta kis szakállát, megigazította elengedhetetlen Star Wars-os sapkáját, visszanézett az alkotására, majd piros pozsgás arcán mosoly terült el, úgy bólintott.

Együtt sétáltak át Mikulásékhoz, ahol már a többi manó vígan mulatozott. Előkerült néhány zsáknyi pillecukor is, amit a fiatalabbak a kandallónál sütögettek, majd két csokis keksz közé dugtak, és lelkesen befaltak.

Mikulás egy rövid beszédet tartott, aztán ettek, ittak, mulatoztak, míg el nem fáradtak. Mikulásné mosolyogva tekintett végig a boldog arcokon, és arra gondolt, ő is megkapta a legnagyobb ajándékot, mérhetetlen szeretetet, jókedvet, és csillogó tekinteteket.

A mese továbbvitele csak forrásmegjelöléssel, és teljes egészében engedélyezett!

Ana új szerzeményei

 Sziasztok! 

Megmutatom nektek Ana új szerzeményeit. 

Ez csak egy kis ízelítő, több könyvről is készül majd olvasói véleménnyel. Ilyen pl.: Sarah Morgan több könyve, Susan Mallery egyik regénye.

Ana könyvajánlói: Meghan Quinn: How My Neighbor Stole Christmas – A szomszédom a Grincs (A szomszédom a Grincs 1.)

Fülszöveg:

„Kringletown minden lakója lelkesen ünnepelte a karácsonyt. Mindenki, kivéve Cole Black.

A különleges kis falu többi lakosa dalolva, vidáman díszíti az utcákat, de Cole másra sem vágyik, csak csendre és magányra. Sivár terve azonban meghiúsul, amikor karácsonyi ellensége, Storee Taylor, beköltözik a szomszédba, hogy gondoskodjon a nénikéjéről.

Cole élete rögtön egy igazi karácsonyi lidércnyomássá változik, főleg amikor megtudja, hogy Storee Cindy néni bátorítására benevezett a falu Karácsonyi Kringle versenyére. Ráadásul elszánta magát, hogy megnyeri a versenyt.

Na, majd ha piros hó esik! Cole úgy dönt, barátja, Max segítségével benevez a versenyre, és legyőzi Storeet. Eljátssza, hogy az állandó mogorvasága ellenére hatalmasat nőtt a szíve a karácsonytól, és beleszeretett a szomszéd lányba. Storee pedig sajnos kénytelen belemenni a játékba, ha meg akarja szerezni a karácsonyi Kringle-díjat.

De nem csak a verseny válik egyre fűtöttebbé. Cole és Storee tettetett kapcsolata hamarosan egyre valóságosabbá válik, és azon kapják magukat, hogy próbálják titkolni Cindy néni elől. Bonyolódik a helyzet, egyre keményebb a verseny, és valaki egyetlen éjszaka alatt ellopja az egész karácsonyt…

Olvasd el, ha imádod a Grincset és a morcos, de imádni való könyves álompasikat!”

Kiadó: Könyvmolyképző

Kiadás éve: 2025

Oldalszám: 560 oldal

Eredeti mű: Meghan Quinn: How My Neighbor Stole Christmas

Fordította: Csiky Villő Anna

ISBN: 9789636756079

Ezért a könyvért kár volt pénzt kiadni. Arra számítottam, hogy a történetben a szenvedély és a humor természetesen fonódik majd össze, ezzel sok vidám percet okozva az olvasóknak. Tévedtem. Erőltetett és gyenge volt. Nem is olvastam végig (pedig nem jellemző rám, hogy csak úgy abbahagyom egy könyv olvasását). Gyötrelmes lett volna. A századik oldalig még reménykedtem, hogy talán később jobb lesz. Azután beláttam, hogy ez a könyv valószínűleg végig ilyen vacak. A bugyuta versikék még akár jók is lehettek volna. Az ötlet nem volt rossz. Kár, hogy nem sikerült megvalósítani. Cole és a „Narrátor” közti szóváltások nagyon gagyik voltak és egyáltalán nem könyvbe valók. Talán egy filmben megállták volna a helyüket, de azt is erősen kétlem.

A női főszereplő nagyon ellenszenves.

Storee és a nővére, Taran Coloradoba utaztak a nénikéjükhöz, Cindyhez, aki elesett és megsérült. Storee nem volt oda az örömtől, hogy a hideg Kringletownban töltse a karácsonyt, a morcos, jól nevelt, és kioktató nővérével. De gondoskodni kellett az idős, törött csípőjű nénikéjükről.

A Taylor testvérek közül Taran volt az értelmesebb, felelősségteljesebb, gondoskodóbb. Storee nyafogós, gyerekes, felelőtlen, éretlen.

Kringletown lakói egész évben ünnepelték a karácsonyt.

Cole hű volt a helyhez, mert a szülei halálakor a faluban mindenki segített neki. (A falu lakói vigyáznak a sajátjaikra.) A Maxheimer család gondoskodott róla, hogy soha ne érezze magát kirekesztettnek, és sose legyen egyedül karácsonykor. És ő nagyon hálás volt ezért. Mégis úgy érezte, hogy amikor meghaltak a szülei, akkor magukkal vitték a karácsony varázsát. Cole talán ezért is szerette a magányt és a kemény munkát.

Az alapötlet ígéretes volt, de sajnos ez nem volt elég. A karakterekhez nem tudtam közel kerülni. Bár csak az első 226 oldalt olvastam el, mégis úgy tűnt, hogy nem volt benne igazi érzelmi mélység, a főszereplők között nem igazán lehetett felfedezni a kémiát (hiába utalt rá az írónő). Ez a történet nem ért el hozzám. Kár volt rá időt pocsékolni.

Advent harmadik vasárnapja

Aranyosi Ervin: Advent – harmadik gyertya

Advent, harmadik vasárnap

örömgyertyát gyújtunk,

rózsaszínre vált a lelkünk,

nem nyomaszt a múltunk.

Közeledik a Karácsony,

öröm gyúl lelkünkben,

a szeretet és a hála,

vendég életünkben.

Az Adventi várakozást

még az is fokozza,

hogy minden nap, a Karácsonyt,

még közelebb hozza.

A szeretet ünnepére

készül minden lélek.

Három gyertya lángja fénylik,

s hálatelt az ének.

"Advent harmadik vasárnapján egy fehér angyal érkezik a földre. Jobb kezében fénysugarat tart, odalép a tiszta emberekhez, s megérinti vele őket. S akkor az emberek szemébe beköltözik a fény, átjárja egész testüket, s maguk is békét, szeretetet sugároznak a többi embernek. Az angyalok köztünk járnak. Engedjük, hogy megérintsen bennünket a szeretet fénye."

Ana könyvajánlói - Jules Wake: Hóesés Notting Hillben

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg:

„Szórakoztató és szívmelengető karácsonyi románc.

Tökéletes olvasmány mindazoknak, akik szeretik a Hugh Grant-féle romantikus vígjátékokat.

A kedves és bohókás Viola Smith a Londoni Metropolitan Operatársulat zenekarában brácsázik, és a főnöke kérésére kénytelen segíteni az egyik Notting Hill-i iskolában a karácsonyi műsor összeállításában.

Nate Williams igazi Grincs: nem mondhatni, hogy fellelkesítené a közeledő karácsony gondolata. Ám mivel a kislánya, Grace a főszereplő az ünnepi műsorban, beadja a derekát, és segít Violának a szervezésben.

Viola és Nate között úgy szikrázik a levegő, mint a parázs a Portobello Road-i piacon a sült gesztenye alatt. És amikor Londonban havazni kezd, Viola és Nate azon kapják magukat, hogy csapdába estek. Ráadásul nem is egybe…

Húszévnyi PR-karrier után Jules Wake szakmát váltott, hogy több ideje és energiája legyen az írásra. Napközben egy általános iskolában dolgozik, éjjelente pedig romantikus történeteket ír – olyanokat, amilyeneket maga is mindig szívesen olvasott.”

Kiadó: Libri

Kiadás éve: 2023

Oldalszám: 428

Eredeti mű: Jules Wake: Notting Hill in the Snow

Fordította: Bosnyák Gabriella

ISBN: 9789636043735

A könyvről:

Vegyes érzelmeim vannak ezzel a könyvvel kapcsolatban. Az első fele nem igazán tetszett. A második fele már jó volt. Egyszerű, és kiszámítható romantikus, bájos történet. Nem indult ígéretesen. A történet jó, de sokkal több lehetett volna. A könyv a karácsonynak azt a részét is megmutatja, amit sokan átélnek ilyenkor. A terheket, az extra tennivalókat, a rohanást…

Jó volt a zenekarról szóló részeket olvasni. Érdekes volt a beszélgetés arról, hogy hogyan működik egy zenekar belülről, és milyen hangszer a brácsa.

Megtévesztő a fülszöveg. Nate Williams nem Grincs. Egy kicsit sem az. Csak nagyon óvatos, és igyekszik vigyázni a szeretett lányára, akit már egy éve egyedül nevel. Kedves, figyelmes férfi. Próbál "egyensúlyozni" az ügyvédi hivatása, és a magánélete között.

Viola egy brácsaművész, akit a munkahelye, a Londoni Metropolitan Operatársulat felkér, hogy segítsen egy iskolai betlehemes előadás megrendezésében. Az egyik édesapa, Nate, akivel már korábban keresztezték egymás útját, szintén segítőként csatlakozik. Már az első találkozáskor megvolt a kémia köztük. A romantikus szál lassan bontakozott ki. Nate elképesztően jól nézett ki, és Viola biztos volt benne, hogy semmi esélye nála.

Viola kedves, gondoskodó, segítőkész, energikus, kreatív nő. Borzasztó volt, hogy a családja mennyire kihasználta. Lekezelő, tapintatlan és érzéketlen emberek. Ugyanakkor Viola is felelős volt a helyzetért, mert hagyta magát belekényszeríteni. A pofátlan, élősködő családjáról szóló részek miatt egyszer-kétszer megfordult a fejemben, hogy abbahagyom a könyv olvasását. Ridegen semmibe vették Violát, és még el is várták, hogy eltűrje. Ha sikerült volna „elvenni a zsarnokoskodásuk élét”, akkor talán nem tűnt volna a könyv első fele olyan erőltetettnek. Eleinte ezért hiányoltam a karácsonyi hangulatot. Megvoltak a karácsony „kellékei”: díszek, ünnepi világítás, mézeskalács… de az elején sokkal inkább emlékeztetett egy bevásárló listára, csak a krumpli, hagyma, vaj, és egyebek helyett girlandok, gömbök, stb. szerepelt rajta.

Később már minden megvolt a karácsonyi hangulathoz: bensőséges hangulat, együttérzés, gondoskodás, hóesés, mézeskalácsház építése, karácsonyfa, személyes ajándékok, papírlánc-ragasztás, koszorúkészítés… Megmutatta a karácsony gyönyörű oldalát is.

Amikor Viola, Nate és a kislánya, Grace együtt voltak, akkor az egészet átjárta a meghittség. A közös időtöltés, a meghitt hangulat, a kis apróságok jobban elmélyítették a főszereplők közti érzelmi kötődést. Azok a részek szórakoztatóak voltak.

„A mosoly csodákat művel. Nem kerül semmibe, és máris derűsebben látja az ember az előtte álló napot.”

Azok a részek, amikben Grace, Viola és Nate egyre jobban megismerték egymást, egyre közelebb kerültek egymáshoz, nagyon hangulatosak voltak.

Grace állandó óvatoskodása, tökéletességre törekvése, és felnőttes összpontosítása elszomorító volt. Egy ilyen korú gyereknek nem szabadna mindenért aggódnia. Jó volt arról olvasni, hogy az együtt töltött idő során egyre vidámabbak, nyugodtabbak, lazábbak lettek.

Kezdetben Viola és Grace hasonlóan viselkedtek. Úgy gondolták, hogy „ha jól viselkednek”, és másoknak a kedvére tesznek, akkor kicsit több időt töltenek majd velük. Állandóan megakartak felelni mindenkinek. Így többnyire azt csinálták, amit mások akartak, nem azt, amit ők.

Tetszett, amikor Nate felhívta arra Viola figyelmét, hogy határozottabban kellene kiállnia magáért. Szép volt, ahogy keresztül húzta Bella (Viola egyik unokatesója) tervét. Gyakorlatilag megmentette ezzel a nőt. Örültem, hogy végül Viola kiállt magáért, és nagyon jól megoldotta a dolgokat. Nagyra becsültem őt azért, mert amikor visszatért Nate felesége, közölte a férfivel, hogy sosem lenne egy házasember szeretője. Pedig nyilvánvaló volt, hogy nagyon szereti a férfit és a kislányát, és nagyon szenved a kialakult helyzet miatt.

Nate felesége, Elaine egy nagyon ellenszenves, utálatos, rosszindulatú nő, akinek a munkája a legfontosabb. Nyilvánvaló volt, hogy Violával ellentétben, belőle hiányzik az együttérzés, a megértés, az őszinte kedvesség. Felháborítóan viselkedett a kislánnyal. Nem volt meglepő, hogy képes volt újra elhagyni. Az az egy pozitívum volt vele kapcsolatban, hogy belátta azt, hogy a férjével nem illenek egymáshoz, és ő nem való anyának.

Szóval érdemes felülemelkedni a könyv első felének bosszantó részein, mert a második fele kárpótol érte.