Dana Bate: Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez

Dana Bate: Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez (The Girls’ Guide to Love and Supper Clubs)

Megjelenését tekintve először 2012-ben Londonban jelent meg The Secret Supper Club címmel, majd 2013 februárjában a Hyperion kiadó jóvoltából Amerikában is, ahol a The Girls' Guide to love and Supper Clubs címet kapta.

Nálunk Magyarországon szintén 2013-ban jelent meg az Erawan kiadó jóvoltából, a Fejős Éva könyvtára sorozatban.

Oldalszám: 508

ISBN: 978-963-89827-0-4

amerikai                                   angol

Könyvborító: Az angol, amerikai és magyar borító közül számomra a legjobban talán a magyar tetszett, mert szolid, kifinomult, és nem kelti túlzsúfoltság érzetét. Az angol borítón kicsit túl sok volt a sütéshez szükséges kellék, viszont az idézet teli találat volt: „You never know whose eyes you'll meet across the table” (Soha nem tudod, hogy kinek a szemeivel fogsz találkozni az asztalon át). Az amerikai borító kevésbé volt megkapó. Mindenesetre a lényeg a történeten van.

 Az írónőről elég sok dolgot megtudhatunk, ha picit tudunk angolul, és meglátogatjuk a honlapját (www.danabate.com).

A Yale egyemen tanult, többek között biokémiát, az utolsó évben mégis az újságírást választotta. Átment a Northwestern-re, ahol végül diplomát szerzett, és kiemelkedő teljesítményével elnyerte az újságíróknak járó Harrington díjat.

Mielőtt írói pályáját elkezdte, Washingtonban dolgozott öt évig riporterként. Azt is megtudhattuk, hogy amikor épp nem ír, a konyhájában kísérletez egy-egy recepttel.

Jelenleg Philadelphián kívül él a családjával.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmazhat!

Fülszöveg: „A huszonhat éves Hannah Sugarman szinte mindent megkapott az élettől, amire egy maga korabeli nő vágyhat. Remek állást, jóképű, nagymenő pasit és egy igazán csilivili lakosztályt Washington D. C. egyik legjobb negyedében. Csupán egy a bökkenő: Hannah a pokolba kívánja az egészet. A tudományos konferenciák és a fényűző partik helyett a sütik és sültek világában érzi igazán otthon magát, munkaidőben is recepteket körmöl, titkos lakáséttermet nyit főbérlője tudta nélkül, és a mintaszerű hercegnőt úgy dobja le magáról, akár a felesleges kilókat… hogy a szerelem és a káosz új ízeket vigyen az életébe ­– és mindazokéba, akik megkóstolják a főztjét.

Az Iránytű a szerelemhez és titkos lakáséttermekhez igazi ínycsiklandó sikerkönyv egy olyan „szomszédlány” főhőssel, aki gyakran hülyét csinál magából a partikon, de pontosan tudja, mitől jó egy répatorta. És bár az álmai néha cukormázosak, azt már megtanulta, hogy az élet legfontosabb hozzávalója: higgy magadban.

„Sütiillat, szerelem… ezt ígérte a regény, de sokkal többet adott nekem. Például megerősítést, hogy amikor valamiben nem érzed jól magad, akkor tovább kell lépned. Humoros, nagyon kedves, csoki-, narancs- és fahéjillatú történet az újrakezdésről és arról, hogy sose adjuk fel, mert a gödör aljáról is felfelé vezet az út.” Fejős Éva”

Már a történet legelején arra gondoltam, hogy te jó ég, mit keres ez a nő abban a közegben? Prescotték családja enyhén szólva is begyöpösödött sznob. Amikor a házukról esett szó, hatalmasat nevettem. Idézem:

„Adam betessékel az előcsarnokba, ami körülbelül akkora, mint Alaszka, és hasonló a hőmérséklete is.”

Amikor megjegyzést tettek Hannah répatortájára, eszembe jutott, hogy a nő egy szent, mert az biztos, hogy én már a fejükre borítottam volna. :)

  

Adam Prescott: tutyimutyi, nyálas, ostoba ficsúr. Anyuci kedvence, aki azt hiszi, hogy attól lesz valaki férfi, ha egyfolytában kritizálja a barátnőjét. Nem csak lapátra tenném, de fejbe is vágnám vele jó alaposan előtte. Iszonyatosan utáltam a srácot. Hiába sikeres a politikai pályán, ha egy idióta.

Millie: egy tipikus kavarászós dög. Akkor érzi jól magát, ha másoknak keresztbe tehet, s a legtöbbször Hannah a célpontja. Ráadásul még főzni sem tud, ahogy Hannah fogalmazott, egy döglött oposszuméhoz hasonlít az étel íze amit ő készített. (ezen a hasonlaton felkacagtam)

Hannah Sugarman: humoros, kedves, egyszerűen nem lehet őt utálni. Imádom, hogy szabadszájú, és mindent kimond amit gondol. Üdítő egy olyan világban, ahol olyan begyöpösödött agyú emberek élnek, mint Millie és Adam, na meg a Prescott szülők. Vagy épp a semmit meg nem halló Sugarman házaspár. Hannah sok időt vesztegetett el azzal, hogy megpróbált megfelelni az elvárásoknak, ám végül gondolt egy merészet, és kilépett abból a közegből, amiben rosszul érezte magát.

Blake: Hannah főbérlője. Kedves, humoros, igazán törődik a barátaival. Első pillanattól szimpatikus volt neki Hannah, és bár nem tudott a nő kis titkáról, mégis támogatta mindenben. Nyíltszívű, és nekem különösen tetszettek a tengerész hasonlatai, szóhasználata.

A történet fő szála a humor volt, a romantika éppen csak kellő mennyiségben vegyült el benne, így szerencsére megkímélt az írónő a túl nyálas, sziruposan csöpögő, gyomorforgató love story-tól.

Tetszett, hogy szinte minden oldalon volt valami, ami miatt az ember nagyokat mosolyoghatott. Hannah barátnőjét Rachelt nagyon kedveltem, talán ő volt az egyetlen az ismerősi körben, akit tényleg érdekelt, hogy mit akar Hannah, kivéve persze Blake-et, aki mindvégig támogatta.

A négyszázadik oldal környékén erősen besűrűsödtek az események, s egyre jobban szorítottam azért, hogy Hannah jól döntsön. Aztán a négyszázharminckilencedik oldalon borult a bili. 

Mély levegőt vettem, és egy pillanatra döbbenten ültem, hogy na most mi lesz?

Van, hogy az ember úgy érzi magát, mint ha épp egy szakadék fölött kifeszített kötélen egyensúlyozna, és valaki rángatná is azt a kötelet, de ez a könyv is rámutat arra, hogy aki nem kockáztat, nem is nyerhet. Persze nem lehet ész nélkül belevágni a dolgokba, viszont néha kockázatot kell vállalni ahhoz, hogy elérjük azt, amire igazán vágyunk. 

Pontozás: 10/10