„Karácsony estéjén egy idős férfi
vezet a hegyek között. Egyszer csak feltűnik valami az úton a sötétben, a
férfinak épphogy sikerül lefékeznie. A kocsi előtt a hófúvásban egy kisfiú áll
elkékült szájjal. Őzagancsot visel a fején.
Tizennégy évvel később fiatal
lány holttestére bukkannak az egyik hegyi tóban. A lány balettruhát visel.
A parton egy fényképezőgépet találnak felállítva. A helyszínen előkerül az
Oroszlánszívű testvérek című meseregény egyik kitépett lapja.
Mia Krügert továbbra is kínozza
ikertestvére halála. Holger Munch fizetés nélküli szabadságot vesz ki,
hogy gondját viselje balesetet szenvedett lányának. Egy nyomozónak azonban nem
lehet magánélete. Egy különös ügy egyiküket sem hagyja nyugodni. Arról azonban
sejtelmük sincs, hogy hamarosan mivel találják magukat szemben.
Samuel Bjorköt első krimije, a Magányos utazó tette népszerűvé világszerte. A regényt mintegy harminc országban kiadták. A folytatás, A bagoly röpte szintén sikerkönyv lett.”
Samuel Bjorköt első krimije, a Magányos utazó tette népszerűvé világszerte. A regényt mintegy harminc országban kiadták. A folytatás, A bagoly röpte szintén sikerkönyv lett.”
Kiadta: Athenaeum kiadó
Megjelent: 2018. november 14.
Fordította: Papolczy Péter
Fordítás alapjául szolgáló mű: Samuel Bjørk: Gutten som
Elsket Rådyr
Oldalszám: 320
ISBN: 978-963-293-780-9
Műfaja: krimi, thriller
Borítóterv: Földi Andrea
Itt meg is kell jegyeznem,
hogy szerintem a magyar borító is sejteti a történet milyenségét, ugyanakkor
nem rettenti el azokat sem, akiknek érzékenyebb a gyomruk.
A norvég író, színdarabíró,
zeneszerző-énekes, Frode Sander Øien írói álneve. Első színdarabját huszonegy
évesen írta, azóta két nagy sikerű regény és öt színdarab fűződik a nevéhez. A nyilvánosságtól
visszavonultan élő művész eddig hat albumot adott ki, emellett alkotásai kortársművészeti
kiállításokon szerepelnek.
A norvégiai Trondheimben él.
Két év telt el a sorozat
második kötetének megjelenése óta, én pedig azóta vártam, hogy újra
nyomozhassak az egyik kedvenc nyomozócsapatommal. Pár oldal után úgy éreztem, mint ha nem is
lett volna ennyi kihagyás. Zökkenőmentesen haladtam a történettel, egy-egy régi
szereplő visszatérésekor pedig széles mosoly ragyogott fel az arcomon.
Hiányzott ez a brancs.
Holger Munch, Mia Kruger, Jon
Larsen (Curry), Gabriel Mørk, Ludvig Grønline és Anette Goli (ügyész), a
különleges egység főbb tagjai, melyet hol feloszlatnak, hol újra felállítják,
hogy ők foglalkozzanak az épp aktuális nehéz esetekkel. Mindegyik tag
rendelkezik valamilyen erősséggel, mely hozzájárul ahhoz, hogy együttes erővel
tökéletes elegyet alkothassanak, s elkapják a gyilkost. Az új orvosszakértővel
ez az első közös ügyük, mivel az előző nyugdíjba vonult. Munch első
találkozásakor figyelemreméltónak találta Lillian Lundot, első benyomásra precíznek
és hatékonynak látszik. Ez a későbbiekben megerősítést nyer, számomra is
szimpatikus a karaktere, miatta is remélem, hogy nincs még vége Mia, Holger és
a csapat közös munkájának.
A nyomozás érdekes, a csapat
újra egy sorozatgyilkos nyomában. Sokáig úgy tűnik, hogy a saját farkukat
kergetik, nem minden nyom világos, ám ahogy haladunk a történetben, úgy nyernek
értelmet bizonyos dolgok. Mia most is küzd a saját démonjaival, ám szerencsére
ő áll nyerésre. Négy hónapja nem használ semmi tudatmódosítót (se gyógyszert,
se alkoholt), igyekszik a múlt árnyaival és a jelen gonoszaival józanon, tiszta
fejjel megbirkózni, még ha ez nem is megy mindig könnyen.
Holger igyekszik elszakadni a
múlt bizonyos darabjától, ám nem megy túl könnyen, egyik társukat pedig
megfigyeli a különleges ügyosztály. Rengeteg akadály kerül az útjukba, ám a
nehézségek leküzdése után úgy néz ki, végre nyugalomra találnak. Hogy meddig?
Nem tudható. Sejtéseim szerint a következő komoly ügy befutásáig.
A regény most is megállja a
helyét, mint különálló történet, ugyanakkor a szereplőkről akkor kapnak teljes
képet az olvasók, s akkor értik meg az előző kötetekre való visszautalásokat,
ha az első két részre is sort kerítenek. Mindenesetre mindhárom részt melegen
ajánlom a krimi kedvelőknek, mert izgalmas, fordulatokban gazdag, és meglepetést
is okozhat. A szerző odafigyel a részletekre, fokozatosan juttat
információmorzsát az olvasónak, néha vakvágányra visz, máskor utat mutat, a
végére mindenképpen felgöngyölítjük a cselekmény szálait. Engem sikerült újra
lebilincselnie, merem remélni nem kell újabb két évet várni a következő
könyvére.
Pontozás: 10/10
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése