„A sokak
által régóta hiányolt
regény második, jelentősen átdolgozott és
bővített kiadása.
Ladányfi Bene, a léhűtő
nemesivadék fogadóról fogadóra sodródik az Anjou királyok Magyarországán.
Becsületes, ám unalmas vagy fárasztó munka helyett kártyával szerzi meg a napi
betevőt. Kedveli a könnyű életet, ágyába csábítja a lányokat, és délig alszik,
ha lehet. Egy bűnbanda markából szabadítja ki az esztergomi piac árva
csavargóját, Urost, aki igyekszik felnőni „nemes barátjához” – tisztességben,
csibészségben, mikor melyik esik jobban kézre. Sonkát csen a kamrából, mikor
rossz a lapjárás, és tüzelő szukával járja a várost, ha elunta magát. Hozzájuk
csapódik még Szalárd, a székely-felvidéki vadorzó, aki rablógyilkosra vadászik
fejpénzért, mikor fogytán a kenyere, de csetlő-botló baloggá válik, ha egy
csinos lány hozzádörgölődzik. Kártyacsatát vívnak egy nadrágért a vadonmélyi
rablótanyán, hóban verekednek a szilaj ridegpásztorokkal, és husánggal ütik
agyon a farkasokat. Aranyhalmokért, gulyákért kártyáznak a marhakupecekkel,
lándzsaharcot vívnak a rablógyilkosokkal, és egyáltalán nem biztos, hogy ők
győznek.
Urbánszki László – számos nagy sikerű
történelmi regény szerzője – könyvében esendő emberek indulnak neki a világnak,
és keverednek torokszorítóan izgalmas kalandokba. Életművészek, szeretnivaló
csibészek, buja fogadóslányok és veszett emberfarkasok élik világukat a „magyar
vadnyugat” színes forgatagában.”
Második, átdolgozott és bővített
kiadás
Kiadta: Historycum
Megjelent: 2018.
Oldalszám: 292
ISBN: 978-615-58160-3-1
Illusztrálta: Csikász Katalin
„Urbánszki László 1954. augusztus
7-én született Alberttelepen, egy bányászcsalád második gyermekeként.
Kazincbarcikán a Ságvári Endre
Gimnáziumban érettségizett. Sokat köszön irodalomtanárának (és
osztályfőnökének) Hunyady Józsefnének, akinek jókora része volt abban, hogy
Urbánszki László olvasásszeretete irodalomírássá nemesedett.
Tíz évet hajózott a Dunán, közben
hajózó üzemmérnöki diplomát szerzett.
Kisiskolás korától olvasott
szenvedélyesen, de az írással csak 2008-tól kezdett el komolyabban foglalkozni
a Karcolat Műhelyben, akkor még De Profundis Clamavi írói néven.
2010 elején jelent meg először
nyomtatásban, azóta több, mint harminc novellája, elbeszélése került kiadásra
különféle kiadványokban. 2011-ben Bíró Szabolcs és a Historium Kiadó
támogatásával jelent meg első önálló kötete.
2014 és 2017 között a Gold Book
Kiadó jelentette meg a műveit, 2017-ben a Helikon Kiadóval kötött szerződést.
Elkötelezett író, céljait így
fogalmazza meg: „az emberről akarok írni, úgy ahogy van. Nem hazudozni nagy
tettekről, célokról, hanem megkeresni az apró valóságok szépségét és mocskát.
Ha, ez utóbbit ki tudom rángatni a fényre, kevésbé lesz büdös.”
Közel áll a természethez, élete
során volt dunai hajós és batikoló, jelenleg faművesként dolgozik.
Tatárszentgyörgy közelében él, egy erdei tanyán három gyermekével.”
Forrás: Wikipedia
Számomra ezek csak adatok.
Persze, sok minden kiderül az életéről, de a honlapján található bemutatkozása
nekem sokkal jobban tetszik. Szerény, közvetlen, nyílt és egyenes.
Hogy mire gondolok pontosan? Itt
megnézhetitek:
A könyvről:
Nagyon szeretek különböző
történelmi időkben kalandozni, ezért is örülök annyira, hogy egyre több hazai
szerző vállalkozik olyan regények írására, melyek történelmi időkbe kalauzolnak
minket. Urbánszki László könyveivel ebben az évben ismerkedtem meg, de tudom,
hogy ez még csak a kezdet.
Mivel az előző verziót nem
olvastam, így összehasonlítási alapom nincs, viszont az Ördöglovashoz képest más.
Azt a könyvet kiforrottabbnak éreztem, ugyanakkor ebben a könyvben is
felismerhetőek a tipikus Urbánszki jegyek.
Urbánszki úr kalandregényei
bővelkednek humorban, buja jelenetekben, véres és kevésbé véres csatákban
egyaránt. Ez a regénye az Anjou királyok idején játszódik, főszerepben pedig
egy ifjú, lecsúszott nemes, Ladányfi Bene, akit sokan léhűtő, huncut kártyásnak
véltek, aki ha máshoz nem is, de a beszédhez nagyon értett. Amit kedveltem
benne, az a merészsége volt és a leleményessége. Tetszett, hogy megmentette és pártfogásába vette
Urost, aki csavargó árva gyerek volt, mert jó barátság szövődött közöttük és ez
adta a cselekmények egyik szálát. Aztán csatlakozott hozzájuk Szalárd, aki
igazi magányos farkas volt, szégyenlőssége miatt gyakran ő volt a humoros
részek forrása, hiszen bátor, ha harcolni kell, ám ha nőt lát, inkább
megfutamodik. Három külön személyiség, mindenkinek megvan a maga erőssége,
ezért jól kiegészítik egymást. Barátok jóban és rosszban egyaránt.
A könyvben annyi a szereplő, mint
égen a csillag. Vannak rablók, gyilkosok, kártyapartnerek, fogadósok, és sok mindenre
kapható fogadósnék.
A szereplők beleillenek a szerző
által többségben hűen jellemzett korba, a tájleírások pedig egyszerűen mesések.
Nem lehet betelni vele. Talán a regény legnagyobb erősségének számít, hogy a
szerző úgy tud mesélni, hogy a szemeink előtt azonnal megelevenednek a
cselekmények. Látjuk, halljuk, érezzük mindazt, amit a szereplők, így könnyen
azonosulhatunk velük és átélhetjük, amit ők.
A cselekmények fordulatosak, akad
bőven mire figyelnie az olvasónak, talán néha kicsit sok is a történés.
Mindegyik szál egyformán erős, nincs köztük, ami jelentősen kiemelkedne, így
nem mindig tudja az olvasó, merre is halad a történetben.
Pozitívum: meseszerű, kalandos,
humoros, valamint pozitívumnak számít még az utószó és magyarázkodás rész is,
mert a szerző megemlíti azokat a dolgokat, melyekben elrugaszkodott a
valóságtól.
Negatívum: túl sok a trágár
kifejezés. Tudom, hogy illik a karakterekhez, ugyanakkor a szerző az utószóban
meg is jegyzi, hogy hajdan nem volt divat a durva beszéd, a káromkodás, sőt…
akkoriban halál járt olyan kifejezésekért, amiket napjainkban sűrűn használnak.
Pontozás: 10/8
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése