Fülszöveg:
„Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.
A szobrász Nick Mitchell művészcsaládban nőtt fel, és öntörvényű apjától azt az egyet sikerült megtanulnia, hogy a nagy érzelmeket nagy szenvedés követi. Miközben a következő komoly megrendelésére vár, elvállal egy könnyűnek ígérkező asztalosmunkát egy tematikus esküvőket rendező kis cégnél. Az új állásának vannak előnyei, mindenekelőtt Pallas Saunders, az esküvőszervező vállalkozás csinos tulajdonosa. Noha Nick nem vágyik mindent elsöprő érzésekre, egy rövid ideig tartó viszony ellen semmi kifogása.
Pallas imádja a munkáját, de ha nem sikerül felvirágoztatnia esküvőszervező cégét, akkor alighanem kénytelen lesz engedni erőszakos anyjának, és állást vállalni a családi tulajdonú bankban. Új alkalmazottja, Nick próbálja meggyőzni, hogy nem való bankba, íróasztal mögé. A lelke mélyén Pallas is tisztában van ezzel, ugyanis egyre inkább úgy érzi, hogy az ő helye Nick karjában van…”
Kiadó: Vinton
Kiadás éve: 2021
Oldalszám: 352
Eredeti mű: Susan Mallery: You Say It First
Fordította: Szabó Júlia
ISBN: 978-963-540-314-1
Ez a könyv a Happily Inc sorozat első része. Kedves kis limonádé, de nem igazán sikerült kifejteni a témát. Valami hiányzott belőle. Ezt betudhatjuk annak is, hogy – tekintve azt, hogy sorozatról van szó – a többi szereplő felületesen lett bemutatva (nyilván külön könyvekben lesznek részletesebben kidolgozva a karaktereik). Ettől függetlenül nagyon szórakoztató volt.
Az esküvőszervező téma egy kicsit untatott. Biztosan sokan vannak, akik érdekesnek találják a tematikus esküvőket, de én nem tartozom közéjük. A történet helyszíne egy kisváros, Happily Inc. A város szoros kapcsolatban van az esküvői szolgáltatásokkal. Több üzlet és utca elnevezése is erre utal.
„Működő” karakterek vannak benne, és az alapötlet is jó. A szereplőknek valós problémáik vannak. Pallas és Nick terhelt családi háttérrel rendelkeztek. A romantikus kapcsolat két sebzett lélek közt alakult ki. A kapcsolatuk érzelmi menedéket nyújtott nekik a családi feszültségek közepén.
Sok szereplő feltűnt a regényben. Többek közt Pallas ikertestvére, Cade, valamint Nick fivérei. Pallas nagyapja, Frank egy huncut kilencven év körüli, stramm öreg úr. Fiatalos, és nyitott az újdonságokra.
Pallas Saunders egy kedves, derűs és érzékeny nő. A cége tematikus esküvőket szervez.
Nick Mitchell, egy híres művész, egy részmunkaidős állásra jelentkezett nála. A felvételi beszélgetéskor félreértés történt. Magas, izmos, jóképű, világhírű szobrász, aki nagyon szeret fával dolgozni. Bár az asztalosmunka miatt jött, úgy döntött, hogy segít a nőnek. Amikor később tisztázták a félreértést, elvállalta a fapanelek restaurálását. Lassan, fokozatosan alakult ki a vonzalom, majd a szerelem Pallas és Nick között. A férfi kedves, okos, erős, figyelmes, jó humorú, lenyűgöző dolgokat alkotó művész. Örömmel segített a nőnek az esküvőszervezői munkában. A csapat nagyon értékes tagja lett. Nagyon szép romantikus gesztus volt, hogy védelmezte a nőt. Szerették egymás kedvességét és lelkesedését.
Pallas anyja, Libby kifejezetten ellenszenves volt. Nekem nagyon úgy tűnt, hogy nem szereti a lányát. A lány nagyon küzdött a szeretetéért, próbált megfelelni neki. A merev, kötekedő nő elvárta, hogy a lánya úgy ugráljon, ahogy ő fütyül.
Pallasnak a környezetével viszont nagy szerencséje volt. Csodás barátnői voltak. Mindig mellette álltak, és gondoskodtak róla. Tetszett, hogy mindenki, aki ismerte és szerette őt, próbálta meggyőzni arról, hogy hallgasson a szívére, és higgyen magában, ne akarjon mindenáron alkalmazkodni Libby-hez. Libby volt az oka annak, hogy Pallas azt hitte, hogy a szeretetet ki kell érdemelni. Ám bármennyire is igyekezett „kiérdemelni”, megszerezni az anyja szeretetét, nem sikerült. Örültem, amikor végre a sarkára állt Libbyvel szemben, és arra fókuszált, hogy őt mi teszi boldoggá.
Pallas rádöbbent, hogy ha nem hagyta volna el a komfortzónáját, megfutamodott volna a kihívás elől, akkor sohasem jött volna rá arra, hogy valójában mivel is akar foglalkozni, mi teszi igazán boldoggá. Sokat fejlődött, megnyílt, és felfedezte magában az erőt. Büszke lehetett magára.
A regény végén az írónő maga foglalta össze, a történetbe szőve a könyv fő mondandóját.
„Nincs fontosabb a szeretetnél. Annál, hogy legyenek körülöttünk olyanok, akik szeretnek, és akiket szerethetünk. Akik gondoskodnak rólunk, és akikről gondoskodhatunk. Akiknek szükségük van ránk, mert mi tesszük széppé az életüket.”
A szeretet ad értelmet az életnek.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése