A. O. Esther: Gombnyomásra 3.

Vigyázat! Cselekményleírást tartalmaz.

„Miután a vadászok megtisztították a mutánsoktól a körzetet, a Hobbs-birtok lakói többnapos ünneplésbe kezdenek. Dylan és Stella szerelme is végre kibontakozhatna, ám az ördög nem alszik…

Kommandósok csapnak le közéjük, és elrabolják Stellát, hogy visszavigyék annak, aki „jogos” igényt tart rá… Miközben a csapat a megmentésére siet, a missziójukról sem feledkezhetnek meg, ami Manipura megváltása a zsarnokoktól. Arra viszont senki nem számít, hogy a mutánsok a csillogó városra is rárontanak. Iszonyú vérontás kezdődik, a katonaság tehetetlen…

A Hobbs-birtokot eközben pusztító erejű terrorista-támadás éri. Liam és Mia fogságba esnek, és ketrecharcosként kénytelenek küzdeni az életükért. A lány egy régi ismerősével is szembekerül, aki most a halálát kívánja. Fullánk, az egykori ellenálló megvásárolja és magával viszi a halálán lévő Miát, mert azt reméli, vele zsarolhatja majd gyűlölt ellenségét, Talbotot.

Russel és Kristen nem kevés kaland árán a felhőkarcolók felett átívelő, égi zarándokútra érkeznek, hogy megkeressék a viking rúnakövet, amely az egyetlen esély az odalent tomboló mutánsok ellen.

Vajon képesek-e megfékezni hőseink a vérengzést és a terroristák támadásait? Képesek-e leverni a gyűlöletes manipurai önkényuralmat? És ha igen, képesek lesznek-e még valaha emberségre, szerelemre ennyi lélekölő harc és iszonyat után?”

 

Kiadta a Decens Magazin Média Kft. 2015-ben. 

Szerkesztő: Vág Bernadett

Tipográfia: Dobosy Anikó

ISBN: 978-615-80189-1-3

Oldalszám: 604 (+3)

Ismét a kedvenc Goethe idézetemmel indít a könyv, ezt követi maga a történet, majd a tartalom. Utána egy kedves Apacs áldás angol nyelven (magyarul majd az 589. oldalon láthatjátok), és Eszter kedves sorai az olvasókhoz. 

Csodálatosak a könyvben és borítón is megtalálható motívumok. 

Az előző kötet vége azzal zárult, hogy Liam megmondta Miának, otthagyták Amandát az erdőben. Ez a kötet pedig ugyanitt veszi fel a fonalat, ahogy azt már az előzőeknél is megszokhattuk. 

Örültem, hogy Mia nem kezdett hisztizni Amanda miatt. A csaj tényleg idegesítő liba volt az előző kötet elején, én is otthagytam volna az erdőben. Ráadásul előtte megmentették Liamék a mutánsoktól, szóval nem mondhatja, hogy teljesen védtelenül hagyták. 

Ahogy Dylan és Stella az ebédlőben egymásba feledkezett, aranyos volt. Mia szemén keresztül láttam őket, és mosolyogtam a meghitt érintéseken, a halkan elsuttogott édesen becéző szavakon. 

Stella és Mia kettőse nagyon kedvemre való, mert korban is, hozzáállásban is igen hasonlóak, ráadásul mindketten megszenvedtek már a múltban éppen eléggé ahhoz, hogy megértsék és támogassák egymást. Amíg Mason, Dylan, Leam, Russel és Kristen vadászni volt a mutánsokra, addig Stella és Emily ruhákat próbált Ria mama gardróbjában, Mia pedig a mamával együtt halk és komoly beszélgetést, utazást folytattak. 

„- Egy hatalmas könyvtárban járunk, ahol a polcok az égig érnek, és ameddig a szem ellát, könyvek sorakoznak egymás mellett. 

Ez az Akasha-könyvtár, Mia. Nem kell létra, ahhoz a sorhoz repülünk, amelyikről úgy érzed, hívogat… Minden könyvnek lelke van. Érzed, ahogy megközelíted őket. Izgatottan pusmognak, néha elhallgatnak, mások ujjongva hívnak, és megint mások kíváncsian lesnek. De az az egy, aki a tiéd, csak a tiéd, csendben figyel téged… látod a fényét? Látod, amint kiragyog a többi közül? Ő a tiéd, Mia. A te titkos naplód, amiben minden gondolatod, minden érzésed, álmod, örömöd és fájdalmad le van írva. Repülj oda, ahhoz a könyvhöz és vedd a kezedbe! Érzed, milyen hűvös a selyemkötés tapintása? Óvatosan nyisd ki, és hagyd, hogy a lapok oda peregjenek, ahová kell! A naplód megmutatja, amit látnod kell! A hatalmas papírlapok lassan peregnek, míg végül megállnak. Olvad fel hangosan az üzenetet!

Mia sötét szempillái megrebbentek.

- Labradorit – szólalt meg álmos hangon, és bár nem volt tudatában, hajszálpontosan megismételte Doktor Cohen korábban mondott szavait. – Egy színjátszó, gyönyörűséges ásvány. Úgy is nevezik, a fényhozó. Ez a kő ugyanis képes arra, hogy az univerzum energiájával összekapcsolódva megváltoztassa a hatósugarában lévő élőlények rezgésszintjét. Egy sajátos erővel bíró, zöld kőre van szükségünk, amelyet egykoron a legendás sumér királynő viselt. Kérjétek az égiek segítségét! Az út maga a cél. Ezt nem csak Buddha, de a vikingek is tudták már. Az ezüstfonál elszakadt…”

Imádom az Akasha könyvtárral kapcsolatos részeket. Az Összetört Glóriák sorozatban is szerettem, amikor Sophiel vagy Machiel mesélt az Akasha könyvtárról, most pedig Ria mama és Mia került ugyanebbe a helyzetbe. Az ilyen összefüggések annyira jók. :) 

Amikor Liamék elvitték Miát mutánsokra vadászni, meghűlt bennem a vér. Komolyan. A hideg rázott, ahogy olvastam, az egyik mennyire közel jutott. Titkon persze büszke voltam a lányra, mert jól állta a sarat, és beavatkozás nélkül ellátta a baját mindnek. 

Stella és Dylan hajókirándulása eszményi volt, imádtam volna az egészet én is, bár a hideg vízben való lubickolástól eltekintenék, főleg hogy én se tudok úszni. 

Utána viszont Bob Forest (Dylan és Kristen apja) tett egy megjegyzést a fiának, miszerint addig kellene szakítania Stellával, míg nem késő, ezt meghallotta Stella és elszaladt. Jól megrángattam volna a kedves papát, mert bele, mert szólni a fia magánéletébe, főleg hogy Dylan betöltötte a huszonnyolcat. Még szerencse, hogy semmi nem volt veszve, és sikerült megbeszélniük a fiataloknak a dolgot. 

Ám amikor a horgászatról beszélgettek a vacsoránál, elkezdtem nagyon nevetni. Idézem:

„- Na, végre! – mondta Liam. – Már nem tudtuk elképzelni, hol vagytok!

- Csak elbeszélgettük az időt! – mosolyodott el Stella.

- És legalább fogtatok valamit? – kérdezte Russel.

- Nem. Abban a vízben nincsenek halak.

A fivérei felröhögtek.

- Stella, abban a holtágban annyi hal van, hogy puszta kézzel is kifoghatnád őket. Hányszor tettetek fel friss csalit a horogra?

Mia és Stella összenéztek.

- Ne már! – ingatta a fejét Russel.

A lányokból kibukott a nevetés.

- Ti az üres bot mellett üldögéltetek négy órán át??

- Úgy tűnik – hümmögte hitetlenkedve Liam. – És Max? Akkor most diétázik? Megvárjátok, míg éhen pusztul?

- Jaj, ne mondj nekik ilyeneket, mert komolyan veszik! – mondta Dylan. – Max egy ragadozó. Ha halat akar enni, fog magának. Ez ilyen egyszerű! De ha akarjátok, holnap lövünk neki egy nyulat vagy valamit. Jó?

- Tényleg? –nézett rá Stella hálásan.

- Tényleg. Amúgy te is lelőheted azt a nyulat, ha akarod. Segítek.”

Max

Rengeteg mindenen mentek keresztül a főhőseink, de mindig sikerült egymásban tartani a lelket. Például Ria mama régi háza miatti búslakodást nézve úgy döntöttek, hogy építenek neki egy lombházat a birtokon. Ám amikor elkészültek Elrabolták Stellát, bármennyire is küzdött Mia és Stella a zsoldosok ellen. Ennél a résznél nagyon büszke voltam Miára, mert gondolkodás nélkül alkalmazta a tanultakat, s ezzel megnehezítette a zsoldosok dolgát. Végül azért elvitték Stellát, de Dylan és Liam mint két hős lovag kimenekítette a mocsok patkány új házából Stellát, és annak a féregnek mindörökre vége.

Amikor elmentek a kiállításra, hogy megszerezzék a Labradorit nevű követ, amivel elpusztíthatják vagy meggyengíthetik a mutánsokat, Mason jegyzetein harsogva nevettem fel.

„Ziusudra, i.e. 3000, sumér király – nagy szakállú, vízözönös csóka. A mezopotámiai Noé. Nőt szerintem sosem látott, csak egy bárkányi állatot. 

Szukurlam, Dumuzi, Alagar, Alulim – Russel, ezek a sumérok mind ugyanolyanok, és a múmia feleségeik sem különböznek semmiben sem! Megőrülök, ha még egyszer ilyen helyre hozol!!”

Utána persze megismerte Aliát, és minden megváltozott. Már annyira nem is bánta a múzeumi kirándulást. :) Férfiak… :D Na jó, nem nevetem ki, mert szegénykém fülig szerelmes lett, ami alapjában véve nem lett volna baj, ha nem Alia kulcsa kellett volna ahhoz, hogy megszerezhessék a labradoritot. Ezzel azonban bonyolulttá vált a helyzet, főleg miután Mason mindenről beszámolt a lánynak. Aggódtam, hogy mi lesz a lány döntése, és hogy a férfi boldog lesz-e azzal a nővel, aki életében először ellopta a szívét. 

Amanda mikor újra felbukkant, rosszabb volt, mint valaha. Megkeseredett, elmebeteg perszóna. Ez barát? Előbb melengethetett volna Mia egy viperát a keblén, mint hogy ezzel a ribizlivel barátkozzon. Gyűlöltem amikor az előző kötetekben úgy beszélt Liamékről, most viszont azért gyűlöltem mert úgy viselkedett, mint egy igazságosztó, közben meg csak egy bosszúszomjas, hazugságokat fröcsögő, kegyetlen és ostoba liba. 

Amikor Fullánk magával vitte Miát, a szívroham kerülgetett. Főleg ahogy kiderült, hogy Talbot menyasszonyaként magas fejpénz jár érte, Fullánk meg utálja az ezredest, amit teljes mértékben megértek, mert osztozok az érzéseivel. Aztán kiderült a nagy titok Stellának köszönhetően, és mosolyogtam. Örültem a hírnek Mia miatt, és tetszett, hogy Liam is a békejobb felé hajlott. Tetszett Fullánk háza, a viselkedése, még ha jeges is volt az elején. Oka volt rá. 

Aztán jöttek Talboték, akik közeledtek Fullánk házához. Kihordtam lábon egy szívrohamot miattuk, főleg amilyen terepen kényszerültek menekülésre. Miával együtt rettegtem végig az utat.

Russel és Kristen őrült. Komolyan! Tandem ugrás egy hivatásos ugrás után egyedül? Ezeknek totál elmentek otthonról. Dylan jól fogalmazott. Bolondok szerencséje… Aztán az utolsó ugrásnál, pontosabban fogalmazva az érkezésnél mégsem úgy sikerültek a dolgok ahogy szerették volna, és bokatöréssel végezték, ám megváltoztatták a várososok, s a környező falvak életét, bár rengeteg munka várt még rájuk, ha teljes harmóniát akartak teremteni. 

Az utolsó fejezetet szinte végig bőgtem. A végén még érzelgős leszek? 

Drága Eszter! Kalapom emelem és fejet hajtok előtted, feltetted az I-re a pontot, a habot a tortára, és mindent, amit csak elképzelhettem. Az egész történet magával ragadó volt, ám az utolsó fejezet… leírhatatlanul csodaszép. Köszönöm a happy end-et, az izgalmakat, kalandokat, szerelmeket, mosolyokat és könnyeket, amiket kiváltott belőlem a történeted. Bármennyi viszontagság is érte a szereplőket, pozitív lett a végkifejlet. Mit is várhattunk volna mást? Csodás történetet egy csodás lélektől! Kívánom, hogy még rengeteg ilyen mesés történettel gazdagítsd a világ olvasni szerető közönségét!

Pontozás: 10/10*******************

U.i.: Ha minden disztópia ilyen lenne, megszeretném a kategóriát, ám így csak a Gombiért vagyok oda. :)